(navigation image)
Home American Libraries | Canadian Libraries | Universal Library | Community Texts | Project Gutenberg | Children's Library | Biodiversity Heritage Library | Additional Collections
Search: Advanced Search
Anonymous User (login or join us)
Upload
See other formats

Full text of "Magyar mythologia. Kiadja Pásztor Bertalan"

MAGYAR MYTHOLOGIA 



* 



IKTA 



KANI) KA KAIK) 8 



Mi volt a magyarok ösvaliása ? 
arról kö, írás nem beszél. 

Jókai. 



K 1 A 1) .J A 



D" PÁSZTOR BERTALAN 




K G E H 

BKZXÁK liYL'LA K()NYVKKRESKKÜÖ BIZ«)M.\.\YA 

18y7 







NYOMATOTT AZ EGRI NYOMDA-RÉSZVBNYTÁRSASÁGNÁL 



A KIADÓ FJrOSZAYA. 

Az ezredéves honalapítás ünneplése véget 
ért, hálaimánk elhangzott. Uj ezredévekért kö- 
nyörgünk a Magyarok Istenéhez. 

Fegyverrel szerzettek őseink ezt a hont. 
Kultúrával — még pedig nemzeti alapon álló 
kultúrával — tarthatjuk meg azt mi az új ezred- 
évben. 

Az ilyen kultúra egyenlő annak az alap- 
gondolatnak a kegyeletes megtartásával, mely 
nemzetünknek ezt a hosszú életet adta. Mert 
szent törvény a kegyelet isteni parancsa a Xem- 
zeti-Genius előtt is. 

Nélküle nincs fenmaradás. 

Boldogok mi, kiknek életét erre a nagy 
határjelzőre tette Istenünk ! 

Látjuk a nagy fordulót, tapasztaljuk a ro- 
hanó századot, mely rombolva épít modern ha- 
ladásoknak új, meg új várdákat. 

Épít és temet. 

Temeti a népek testvériesűlésével azoknak 
faji jellegeit; eltűnteti a közös emberiség 

ideális jelszava alatt — a haza határvonalait. 

Gondolkodva állunk meg ennél a paradoxon- 
nál. Szinte megdöbbenve kérdezzük: marad-e 
jogunk a jövő évezredre is? . . . 



IV A KiAUó klObzava. 

Hazaíiúi szívünk nu^-y tartozást érez. Ü^y 
léptünk az új ezredévbe, hoí^y nincsen leírva 
nemzeti káténk, nincs tiszta nuuiyar Mi/tholof/idnk. 

Az ezredéves alkotásoknak alapiminkája 
maradt el. Mert nincsen hitnjí^és könyvünk, 
mely a gyermeknek meséljen, az ifjút eszmél- 
tesse, a művésznek motivuniokat siií^aljon, a 
bölcselőt a Nemzeti-Genius csodálatának maí^as- 
latáig emelje. 

Xaí;"y újévünk enin'k a rri4Úla érzeti, nrin- 
zeti tartozásnak a lerovását kívánja lr<j('Nő szol- 
gálatul a magyar irodalomtól. 

Követeli a nemzet őskátéját, melynek hit- 
igazságai egyre halkabban szólnak a néphagyo- 
mányokban; követeli — az utódok számára — 
nemzeti egyéniségünknek, Oeniusunknak még 
élő bizonyságokkal hitelesíthető szent-könyvét: 
a M(u/i/ar MytJwIof/iát, mely az ősök vallásának 
hagyományairól — a mennyiben még lehetséges 

— számot adjon és a néphagyományokban meg- 
nyilatkozó nemzeti Geniuszszal közelebbről meg- 
ismertessen. 

Szégyenkezve viseltük eddig ezt a nemzeti 
tartozást. 

Hogy ilyen könyvünk nincsen, érezte a köz- 
élet és az iskola, érezte — a faji becsérzet nem 
kevés károsodásával — minden magyar, főleg 
a nagynevű Ipolyinak rengetegbe tévedt mun- 
kálkodása után: mégis — legalább tudtommal 

— Kandra Kabos t. barátom az első, ki rászánta 
magát, hogy megküzd annak megírási nehézsé- 
geivel. 



A K1AIJ<J KI.OSZAVA. V 

Es ő erre rátermettnek is mondható, mint 
ki a Magy. Tudom. Akadémia előtt hangoztatott 
tekintélyes Ítélet szerint : „ . . . mélyreható búvár, 
finom észlelő, ép felfogású, és domborúan ala- 
kító történetíró, ki még a kovából is kiüti a 
történeti igazságot, éles dialektikával, zamatos 
nyelvével, regélő eléadásával meggyőzi és gyö- 
nyörködteti az olvasót . . 

A mi magamat illel, a uiiiaka elolvasása 
után, melyet jeles szerzője millenniumi áldoza- 
taként kívánt volna a hazafiság oltárára tenni, 
— perczig sem haboztam, hogy — Maeeenas 
hiányában — a művelt hazafiak és honleányok 
támogatása mellett kiadjam, hogy vele egy hiány- 
zott, tartalmas művel gazdagúljon az egyletek, 
kaszinók, iskolák könvvtára és egv magát ol- 
vastató munkával gyarapodjék a szalonok könv- 
vesasztala. 

Áldás rajtunk! 

Eger, 1897. febi'uár 13. 

Dr. Pásztor Bertalan. 



ElrOSZO. 

A magyar hitregék könyvét veszi itt a szíves 
olvasó. Habár fogyatékosan, az ősök hitvallásának 
és szent meggyőződésének elveszett könyve került 
meg benne: de már nem mint szentirás, hanem 
mint — regekönyv. 

Az eredetit, ősi hitvallásunknak a nép ajkára 
bizott tisztes könyvét, ezeréves nemzeti viszon- 
tagságunk lapokra, sőt sorokra széttépte. Szerte 
szállongó foszlányait összeszedegettem és szövet - 
nekűl szántam Géniuszunk elhomályosult világa 
felé. Összegyűjtöttem azokat teljes buzgalommal, 
hazafiúi lelkesedéssel, ha talán — nem is a kivánt 
sikerrel. 

Nehéz egy munka, beismerem. Mert mit sem 
nehezebb írni, mint népies — és nem tudós — 
mythologiát és benne a hallgatásra kárhoztatott 
nemzeti szellemet megszólalásra bírni, miután 
annak egykoron bővizű forrása: a hagyomány ré- 
szint, mondhatni, teljesen kiszáradt; részint oly 
egyvelegesen szivárkozik, hogy nem csupán gyűj- 
tése ad gondot, hanem átszűrése jár még csak 
sok fáradsággal ! 



VIII Ki.OM/o. 

Xí^jnncscink ós mondáink java-részben ine<*;ho- 
iiosodotl jövevények és nein fajunk szülöttei és 
ha azok is, inenn.yit le kell hámoznunk róluk, 
hoíj^'y a törtélteti ii^'azhoz iiozzájuthassunk ! 

Olvassuk a nép-mondák han, hoi^y az elsü- 
lyosztett harang' miként vet véget ef^y-egy vízi 
liindérhirodalomnak. — A hajnali harangszó hal- 
lattára miként dermednek kővé a uiunkájokhan 
elmerült hegyi szellemek vagy játékos tündérek. 
— Egy-egy kereszt tolállitása örökre tdrettenti 
ókét százados lakóhelyökról sth. 

A mythosz titokszerű nyelvén ezeklxMi tör- 
ténet van elmondva: az új Jiitnek diadalmas harcza 
az ösvalldssal és a vesztes isteneknek mef/Jidtrdldsa s lap- 
pá n(/ő hnjdokoldsa . 

Mert mit tón a kereszténység az óshit hal- 
hatatlanaival? Elfoglalá üresen hagyott helyeikel, 
oltáraikat, s nem ritkán liszteletöket. „Boldog- 
asszony" ós vallásunk népszerű cul tusát például 
„a napba öltözötf* Nagyasszony javára foglalá 
le. Az ós hitmondák szereplóit az átalakult uia- 
gyar szellem kicserélte, jobbára az Cdrözitőnek és 
Szent-Pétei'nek juttatván azon műveletieket, melyek- 
ben ósi meggyózódés szerint „a magyarok istene" 
vagy a rendelkezése alatt álló szellemek szoktak 
volt eljárni. Amit pedig a keresztény szellem át 
nem alakithatott, azt a bálványozás nevével bé- 
lyegzé meg, tévé gyűlöletessé, s lőnek az istenek s 
kis-istenek ördögökké. 

De változott néven, változtatott szereplésben 
élnek még mindig és működnek közöttünk az 
ós mythosz személyei. Habár nagy ideje, hogy 



Klób zó. IX 

levágatott a törzs, de í»:.vökereit, melyek azonban 
már csupán fattyuhajtásokat hoznak, még mindig 
élteti a talaj. 

Sőt, mondhatni, ünne[)eltetnek is a nép téli 
összejöveteleinek olykor vonzó, olykor rémes 
meséiben. 

Ugyanezt fejezi ki emelkedettebb előadásban 
Akadémiánk egyik halhatatlanja Csengfty, midőn 
mondja: „A szent mythosz, melyet az előtt ünne- 
j)élyesen hirdettek a nép papjai és dahiokai, most 
a család köré vonul, ott tartja fönn magát. Idővel 
ugyan más alakot öltenek a hitregék, a hol ér- 
zéki közvetítést találhatnak. S amint az új pol- 
gárosodás terjedésével mindig határozottabb ala- 
kot ölt a közélet, a régi mythosz mindinkább a 
nép alsó rétegébe sűlyed alá. Kuntzslők, rejtélyes 
kúhor-alakok lépnek a rétji istenek helyébe. A niytJwloffia 
régre csak mint költészet, mint leyenda, mese, népmonda, 
bahonasáy, népszokás, — erkölcs tartja fönn mayát.' 

És ezért van aztán, hog^' manapság már csak 
a kukoricza-fosztók (hántok) és fonók meséiben 
s a nép legalsó rétegeiben találunk még a ma- 
gyar hitregék annyi-mennyi maradványára. 

Nem csupán forrásánál, de tániyánál f'oyva is 
a mythoszok, ősregék könyve a Mythologia; 
hanem azért csak látszatra meséskönyv, volta- 
képen pedig az eszmélődés azon népies bölcse- 
lete, melyet egyenlő haszonnal lapozhat a széplani 
iró, művész, a köznapi és magasabb röptű gon- 
dolkozó. 

A „nemes és nemtelen,* „magasztos és aljas" 
eszményitésónek sehol sem akadhatni költőibb 



Ei.OhzO. 



és egy neinzotlol csak tíílhcto szebb alakítására 
a Mytbolo^iánál, mely ininden népnél az énekf^k 
éneke, tehát a le<^szebb ének. Sőt ennél több : oly 
hihköltrmónii, melyben áldva dicf^ntvék a szemé- 
lyesített (íinberíölötti (ímk, melyek előtt a né[)ek 
t^yermekkora vilá»^nézletének különböző árnya- 
lata szerint félő remekléssel vaj^y áhítatos bámu- 
lattal hajolt meg. 

Ks a magyar képzelet elég élénk és merész 
szárnyalású vala, hogy isteni alakjaival meg- 
rakja a csillagos menn^^et, a levegő eget, az anya- 
földet és vizeket. Oly világnézlet tárul föl benne 
előttünk, mely eredetiségével egészen sajátságos 
és megkapó. 

Az (h hitrege-tan egy nemzet esze- és sziv(?já- 
rásának föliratom emlékköve, s egyszersmind jelleme- 
és lelkületének kidomborofJdsa. Valamel\ ősnép 
sem rosszabb, sem jobb, mint nemzeti istenei, 
vagy megfordítva: istenei jóság tekintetében nem 
különbek nálánál. 

És amint a görögök istenei egészen görö- 
gök, Skandinávia halhatatlanjai pedig az utolsó 
vonásig zord északnak a fiai: úgy mythoiogiánk 
magasabb szellemeiben is a magyar tulajdonsá- 
gok testesülnek meg. Istenei valóságos mag^^ar 
öregek; istenasszonyai gondos falusi nagyasszo- 
nyok ; a tündérek meg tisztaságszerető és mindig 
jókedvű hajadonjainknak szakasztott másai. Hit- 
régeink és nemzeti szokásaink egy anya emlőin nevekedett 
testvér-gyermekek, és amint tele vala az ős ég ma- 
gyar csillagokkal: úgy el vannak árasztva nem- 
zeti szokásaink is ős hitbeli vonásokkal. 



Előszó. XI 

A korunkbeli történeti iskola, jegyzi meg Cantu, 
a ínythologia leplének follebbeiitésével igyekszik 
a történeti kor határait messzebbre tolni. És nem 
oktalanul, tehetjük hozzá; mert kevés történeti 
nép van. mely nem mythoszaiban birná történet- 
könyvének első fejezetét. Az adattalan és két- 
szeresen szürkületes őskorból csak hitregei nyo- 
mok tájékoztatnak nemzetünk t'ajbeliségérol, s 
ifjúkorának otthona és rokonsága felül. Es e 
mythologiai adatok nem csupán régiebbek, de 
hitelesebbek is, mint az ősinek tartott profán 
mondák. 

Vájjon a magyar szellem nagyobb kárval- 
lása nélkül élet és iskola ellehetnek-e tovább is 
az ősvallástan, a magyar mythologia kézi könyve 
nélkül? Már is sokat veszítettünk. A források 
közöl nem egy merittetlenül száradt ki. Az ada- 
tok mindig jobban kallódnak; a czivilizáezió az 
eredeti jellem-vonásokat országosan tarolja. Fi- 
o'velmeztetni kell a nemzetet veszendőbe menő 
kincsére, s rábirni, hogy megírassa a magyar 
mythologiát, mely a fejletlen ifjat regéjével gyö- 
nyörködtesse, a férfiút eszméltesse, a történettu- 
dóst az őskor első adatainak romjaihoz elkalau- 
zolja, a bölcselőt bevezesse a nemzeti genius 
kincses házának belső kamarájába, a széptani 
irót pedig az isteninek a mesével határos nem- 
zeti ős alakjaival hozza ismeretségbe! 

Legkimagaslóbb hitregés tudósunk a múltban 
Ipoh/i Arnold, a történetírás minden ágában jeles 
iró vala. O már negyven év előtt az egyetemes 
mythologia összes anyagát összehordta, hogy az 



X 1 1 Ki.Om/.ó. 

ősvallás sötét korát, miként í^ondolá, annál lát- 
hatóbbá te^ye. Sajnálatos, ho<^y munkája, mely- 
nek „Ma«^yar M.ytíioioí^ia** czimet adott, részben 
tíibb, részben kevesebb, mint a minink az vallotta 
maí^-át. Osztozék hirnevében tekintélyes kortársa: 
Csruf/rri/ Antul, a ki maí^'vas és irányadó tanul- 
mányokban ií^yekvék ennek a „Magyar Mytho- 
logiá"-nak tévedéseit javitani és hiányait kiej^észi- 
teni. Pantheonunk ezen két építőjének méltatására 
mé«i" visszatérünk. Azóta, tehát több mint fél 
ember-élet leí'olvása óta, nem csupán úi mvtho- 
log'iai források nyiltak, hanem maga a magyar 
ősvallás ködös ege is sokat tisztult. 

Majdnem megfoghatatlan, hogy a magyar 
mythologia nem-volta és megírásának nehézségei 
nem szolgáltak elég öszííinííl még ekkoráig sem 
abl)an, hogy a hivatottak egyikét a nem-létező- 
nek megteremtésére, illetőleg a magyar Mytho- 
logia megírásának új kísérletére sarkalják. 

A mi magamat, a vállalat útcsinálóját illeti, 
velem a hiány érzete és barátaim rábeszélése 
vétette föl a magyar hitregék irótoUát. (hitta caiat 
lapidem . . . ígéretet tettem. Ez legyen mentségem 
az Ipolyiakkal és Csengery ékkel való páh^afutás 
büszke látszata ellen. 

Író- és olvasónak ismerníök illik egymást. 
Szellemes- és nagy igényűnek tartom a t. olva- 
sót. A felolvasó asztal egy-két lépcsővel mindig 
magasabban áll a hallgatók padjainál. De e pa- 
dokban sokszor mesterek ülnek. 

Ha tárgvalásomból itt-ott netalán az ünne- 
pélyes és emelkedett felé való törekvés fogna 



kitetszeni, amennyiben azt nem a tárgy termé- 
szete hozta magával, nem tiltakozom ellene, hogy 
öntudatosnak tartassék az és azon tiszteletérzet- 
nek legyen betudva, melylyel minden iró tarto- 
zik olvasójának. 

A Jóhiszemű olvasó az elöazó-hüu közönsége- 
sen nagyképűsködéssel szokott zaklattatni, holott 
itt kell leginkább tíírhetóknek mutatkoznunk. Az 
irányelvek elsorolása czimén mennyi port lehetne 
nekem is fölvernem, ki talán a másik hibába 
estem, midőn eljárásomat «'gv-két m»'iijeL'v/«''^nél 
bővebben nem jellemzem. 

Tévedés, sőt nagy tévedés lenne azt hinni, 
mintha Ipolyi és Csengery után jővén, csupán 
nmnkáiknak betetőzése vált könnyű teendőmmé. 
Munkájok örökösére az alapon való kezdés ne- 
héz munkáját h agyak. Más-más okokból egy i kök 
tanitváuyának sem adhatom ki magamat, noha 
szívesen elismerem, hogy mindkettőnek alkotása 
mester-mű és Ipolyi merész, Csengery meg szi- 
lárd épitő. 

Mythologiánk alapvető szeut-irásdál a tinn 
,, Kalevala" -[ fogadtam el, mint amely néphagy o- 
mány-töredékeinkkel egykorú se mellett tisztább 
is, végy űlellenebb is. Azt hiszem, hogy még egy- 
szer mythologiát irva, Ipolyi sem tenne másként; 
avagy ha ezt tette volna, nem annyi sok kifogá- 
solni valóra talált volna benne a kritika. 

Hibának tartanám azonban, hogy csak az 
u(/orsd(jof ismerjük el nyelvrokonnak s a török- 
sétj hatását figyelmen kivűl hagyjuk. Vannak 
mythologiánkban is, mint a nyelvben nyo- 



XIV i:i...«.z.,. 

inok, melyek török-tatár cnMletre vezethetők 
vissza. 

Magától értetődik ii<^yan, de nein átallom 
nyiltan is l)evallani, lio^y nem tűztem mairam 
elé ezélúl, ho<íy olyan vaskos kötetet adjak, mint 
az Ipolyi Mythologiája, sőt homlokeí»:yenest el- 
lenkezöképen í'őtörekvésem a rövidség, érthető- 
ség és a lényegtelennek lehető mellőzése vala. 

Azt azonban már okkal szemére lehet vetni 
könyvemnek, hogy teljesen bevégzettnek nem 
mondható. Nem lehetett az, már csak azért sem, 
miután tisztelt olvasóinmak majdnem mindcmike 
adósom még a kezeügyébe eső hitrege-adatok 
tekintetében. A Magyar Mythologia nagy kiadá- 
sához a haza minden művelt fiának hozzá kell 
Járulnia vidékének adataival, ha csak egy-egy 
porszemmel is. 

És első sorban is egy kézi könyv hiányának 
a megszüntetése látszék e tekintetben kivána- 
tosnak, és kielégítése az ifjúság s az okulni sze- 
rető, de a tanulmányozásra rá nem érő nagy 
közönség igényeinek. Különben amint igaz, hogy 
a mythologia-irásnál mi sem kinálkozóbb az ol- 
vasottság fitogtatására és kísértőbb „párhuzamok" 
czimén a kalandos kitérésekre: úgy bizonyo.s, 
hogy lehetett volna e munka tudákosabb és ne- 
hezebb fogású is. 

Sokaknál feltűnést fog kelteni, hogy mun- 
kámban sok az idézet; mások azl szeretnék, ha 
a népies elem még erősebben lenne benne kép- 
viselve. Munkám úttörő vállalkozás levén, egyik 
résznek sem tehetek eleget. 



El őszó. X \' 

Munkámban sok az idézet, de azt gondolám, 
hogy a keresett igazságot jobban megközelítem, 
ha Íróinkat nem értelmezem, hanem magukat 
szólaltatom meg. Az elégnél kevesebb a népszava; 
de talán már el is késtünk arra, hogy a népha- 
gyomány apró töredékéből állithassuk össze az 
ős hitrege-tan egyes mozaik-képesoportját. 

Különben még ezen alakjában való megjele- 
nése is inkább Írótársaim és jóakaróim érdeme. 

Legtöbb köszönettel Türk Frigyes és Né- 
gyessy lAszló tanár uraknak és Buczkó János 
fiatal barátoiiuiak tartozom, valamint az Ethnotj' 
raphia* lelkes munkatársainak. 

A gyűjtés körül az elismerés hálájára legin- 
kább lekötelezték munkánuit Budapesten Szujetlii 
Szili/ K(íhn(in, a magy. tud. Akadémia főtitkára, 
Debreczenben bí'sseni/ei Széli Farkas kir. itélő-táblaí 
tanáeselnök, Miskolczon Fetró József ügy xdá, Brez- 
nóbányán Hiiszka Irán kir. adó-tárnok. Nagy-Ká- 
rolyban (ruba Fái k. r. tanár. Székesfejér várott 
Fallér Kelemen főgímázíumi igazgató, Zsombolyán 
Babics József országgyűlési képviselő, Egerben 
Kapácsy Dezső író, Svossa Dezső kir. tanfelügyelő, 
Kolacskovszky János szerkesztő, Fekete János kir. posta 
felügyelő, Buzáth Lajos gyógyszerész, Kerényi Imre 
servítarendű áldozár, Famlényi Lajos karbeli pap, 
Buczkó János, Subich György, Smidl Somdné, Klein Iipiácz. 
(Utóbbi háromnak együttes ívén 100 aláírás.) 



* A magyar néprajzi társaság értesítője, mely nekem kincses bá- 
nyám volt és lehessen olvasóira kegyes hozzájárulásával a hiányzó 
adatoknak is dús tárháza ! 



XVI Kl.os/.n. 

Elso jelentkező vala Pór Antal eszter«^omi kano- 
nok (10 ])él(l.). 

. . . Vájjon a sok jóakarat nvm veszett-e 
kái'ha; vájjon alkalmas-e ez a un in ka arra, 
lioí^y az ősük iiit- és erkölcsviláyának csilhifj^- 
honi, lőldi, vízi és földalatti birodalmát bejárni 
kivánóknak tíírbető kalauza les^yenV dönísí* 
(d az olvasó. 

Annyi áll, lioi^y ba a szándékkal munka- 
erőm csak távolról is í'íilért volna, most inkál)b 
remélltíuem, mint kérnem kelbmc az fdnézést. 

Eíi^er, 1897. május 1. 

Kandra Kabos. 



TARTAI;()\I. 



A kiadó előszava 111 

Klöszó - \ll 

Tartalom WIl 

Nóv- 6a tár^yimitiitii XWll 

I. Ipolyi ós Csengery. 

Magyar Tacitus liiánya. Osi irutt ha^fyomáuyaink hiányának uka. 
FIlső hitrt'g'élők. A latin és magyar nyelvű történeti iskola föl- 
fogása. A „Magyar Mytliologia" irója ós kritikusa. Ipolyi ér- 
doine. Az Ii)ülyi-Mytliologia módszere és etymologiája Csengery 
világitásában. Csengery tévedései. Mythologiánk ninesen I 

II Az őshaza ós atyafi-népek. 

A nemzet s/.iil(iíi)lde keresésének szükséges volta. A szittya eredet 
hazai hagyománya. Nyugati ural-altajiak, ugorok vagyunk. Az 
altáji nyelvi nagy esaládfa. A török rokonság kérdése. Az elsS 
fogalmak vallomásai. Az ősi botes és a későbbi tizes számolási 
rendszer bizonysága. Török hatás. Bálint Gábor nézete az ős 
haza és nyelv tekintetében 7 

Ili. Az őshaza első hitregei. 
Az uraltáji honosság és a vogulokkal való közeli nyelvrokonság. 

Réthy László tudósunk a vogul és finn világteremtési mondáról 12 

IV. A két ugor (Vogul, finn) hitrege szövege szerint. 
A vogul föld-teremtésről szóló monda és a íinn világalakulás runó- 

jának szövege .- ... ... ..- . .- .. - - lü 

V. A két ős hitrege egybevetése. 
A két hitrege közül melyik az eredetibb V A vogul monda előnye a 

Kalevala elbeszélése fölött. Indogermen „világtojás"' 27 

VI. A vogul Teremtés-monda átmeneti változatai. 

A régibb és újabb vogul teremtési monda között észlelendő kii- 
lömbség. Átmenetkori maradványok a mordvaiaknál. cseremi- 
szeknél, törököknél és mandsuknál ■'•*> 

11 



XVIII _^ Tartalom. 

VII. A magjar nép ólö teremtési hagyományai. 
Káltiiáiiy LajoH ónhnno. A fold kibuktutásáiiak nyomai u w'-\ • 
gyományban. A nógrádi tógát. A földtartú r/.-thalak. Az ős. i.- 
lás ombcr- 08 állattoromtésének paródiái a nAphitbea. Eltor/i'ilt 
vonáHai a turorntntt ember tanitá8áról s/ól/) <">shitnek. A iii-|>- 
mondákban szcnípoltctett .\(birii, Sof', Ill/js. Szfiit-Mihály, Szr;'- 
János, Szent-Péter ' 

VIII. Túrán ós a szkithák nemzetisége. 
TurAiiiiak ollcntóto Iránnal. NV'|)novulői szt-ropo. A s/kithák órví-- 
nyosOlése Iránban. A jterzsa háromnyelvű Hziklafcliratok eg^i- 
k('Mi(>k nyelve Hzkitha. Mind a három külön vallást képTisel. 
Auranmzda |Orrnnz(l| az árja nép istene 4*5 

l.\. A vallások eredetének kettős elmélete. 
Az ős vallás samanisinu.sa. Csengcry a természetes fejlődés módsze- 
rének szolgálatában. A természetes fejlődés újabb rendszere. 
Miiller henotheisrausáról. Annak vélt átmenetei. Miiller jövS 
vallása. A sülyedés elve 50 

X. A magyar ós vallás többisten-hivése. 
íróink „a maj^yarok [egy] Í8tené"-ről. A történetírás nincsen ellenünk, 
csupán látszatra. A közéjikor vélekedése a magyar ős vallásról. 
..Isten"'-szavunk a nyelvtudomány világításában. Az „lsten"-név 
fogalmi köre az altáji népek raythologiájában. Istenek és az 
„öreg isten" elsősége. A „magyarok istene." Régi vállásunk az 
ős csillagászat világításában... ... ö') 

XI. Az ösvallás isten-hagyományai. 

Az ős menny-isten. Személyesitése. A finn Ukko. Ukkon-pohár. 
Ukko magyar istenségének kérdése. Isten-szavunk az ösvallás- 
ban. Köznévi használatának nyomai .. 7ö 

XII. Mythologiánk isten-családai. 

Az istenek családja, udvartartása. Xapfiuk. Holdleányok. Hajnal 
személyesitése. Szélkirály. Szélanya. A víz Öregje és családja. 
Fejér szakálas haltündér. Halak királya. Vízi leányok. Föld- 
anya. Tápió családja ... . . ... ... ... ... ... ... ... ... 82 

XIII. Boldogasszonyok. 
A néphit hét Boldogasszonya. Nagyboldogasszony. Kedd asszonya. 

Szülő Boldogasszony, Szép asszony. Szép asszony vászna.— __- 90 

XIV. A magyarok istene. 

Nem egy az öreg-istennel. Párhuzamok. Neve. Az égiekkel való 

rokonságunk ... ... .._ ... __. ... . ._. ... __. ... __ 94 



Tabtalom. XIX 

XV. A Nagyboldogasszony családja. , .,i, 

A moi'dvaiak anya-istenasszonya. Sógy tia és nóyry leánya. A it-auxoK.- 
tól származott fi-unokák. \ Nagyasszony lakása, tevékenysége 
és szeretetreméltó volta. Szülő Boldogasszony. Feledésbe ment 
vonások. Allatai és növényei ..- ..- ..- 97 

XVI. A Nagyasszony flgyermekeinek hagyományai. 

A mordva Ange-Pátyáj. Kedvencze. A Naji a vogul hagyományban. 
Etymologiája. A had (család) istene. Az éjjel istene. A vadászat, 
halászat istene ..- -. . --- 102 

X\'ll. A Nagyasszony leány-gyermekei ós unokái. 
A négy Boldogasszony elseje. A gyermekvédő. A magyarok istene. 
Kardtisztelet. A földanya és lia. A harmadiknak vélt nyomai. 
A „Szélanya" - - lOB 

XV^III. A magyar Olympus. 
Volt-o magyar Olympus ? A finn Ég. Numi Tarom lakása. A nap 
háza a ma<íyar mesében. Az ég országútja. Tündérek és hadak 
útja. A finn mennyországba való jutás egymásutánja. A Gönczölök. 
A mesében „az igazak szigetének" leirása ' "í* 

XIX. Hérodotosz a szkithák isteneiről. 
Hérodotosz a szkithák tűz, ég,, föld, nap isteneiről. Az égi \ <-ii..^iul. 

Tengerről. Hérodotosz e helye Nagy Géza tudósunk világításában 114 

iíiH-iPí*TK> f:ií . 

XX. A samanismus : a daemónok cultusa. 

A sámán-szó jelentése. A sámánismus éjszaki hazája. Vogul bűbájos 
dob. A bűbájolás többi eszközei. Igéző mondás. Ráolvasás. A 
néphit szellemei. ! ■ ' 

XXI. A sámán kis-istenek kettős tábora. 
Látszólagos dualizmus. A hatryománynyal való elbánás. A Vogul te- 
remtési monda módosulása. A Kalevala átmeneti kora. A mord- 
vaiak Nagyasszonyának szolgálatában álló özaiszok. A sátán ... 122 

XXII. Milyen fokú volt ősvallásunkban a sámánismus. 

Kettős sámánismus. Ürdög-cultus a votjákoknál. Tering. Ördög. .\z 
Ördög-szó atyjafiai a rokon népeknél. Nem őseredeti fogalom 
hordozója. Parz hatás, s ennek nyomai. Sámánismusunk ugor 
jellege ... ... ... ... ... ... ..- ... .-- .-- -- - 125 

XXIIl. A Nagyasszony ós tündérei. 
A nagyasszony-cultus párhuzamai. A mordva hitregék védő özaiszai. 
Idevonatkozó hagyományaink. Tavaszi hatái'kerülés. Első csordá- 
ig 



XX '^Al(•l^A•l•(>M. 

Up 

hajtás. S/t.-(iyor>í.v ^jjüK'in-k »'•« na|ijának babonái. ÍJergolvjár4«. 

Liic/.aiiapi palá/iilás. Kolcdál&H . .... .. . ]t9 

XXIV. MeBÓink tündérei és tündérbirodalma. 

A r*>^6k tündérorszáf^a. Mustaiii földalatti tunjáik. A széktílyy.fig 

tündór-toleiioi. TiinfUr-H7.ii\ unk. .lollomzósök a nioHékb««n. Kcdv- 

tol^flök. KivarázHolt tfindÍTck {>h s/.abaditóik. Tündérkirál.vin''k. 

Tiindí'i' Ilona luythoszi alak-o ? TiindérorHzá|< niti»fize»6(íi}. Tiiii- 

\X\. Meséink állatkirályai. 
A kinili/szó í>rtelm('. Az állat-királyok hfivŐH ajáiidókai. Kácna, Béka 
a vog'ul mondában. M6h a Kalevalában. Kigyó. Táltoü ló. A 
iiu'ih i'iiiliii>; luiyynniányai a rokonoknál. Sas stb. 141 

XXVI. A néphit jósló állatai. 

A ní'phitíick ínythologiai alapja. A flcnovór, macska, kutya, farkas 
szarvas, róka, (föróny, mókus, egér, nyúl, ló, szarvasmarha, jub, 
kecske, disznó stb. állatok, némely ragadozó madarak, vad és 
házi szárnyasok és hüllők álomban vagy valóságban való látás- 
hoz kötött babonás hiedelmek és jelentőségek 154 

X.W'II. Akik jók is, rosszak is. 
/. Óriások. 
Miért van, hogy jók és rosszak egy személyben V Óriások a vogul 
hagyományban. Finn óriások a mondában és Kalevalában. Kozma 
Ferencz akadémikus a székely néphit óriásairól. Meséink óriásai. 
Lakásaik. Bábolna, az óriások királya. Kutyafejű mesebeli óriás. 
Bűvös erejök és varázsos szereik. Jó és rossz tulajdonságaik. A 
mondák óriásai ... 163 

V. Hegyi és erdei s:es:éli/es szetleinek. 
A Törpék kettős jellemvonása. Kölcsönzöttek-e vagy raythologiánk- 
nak eredeti alakjai. Jószívűség és nagy erő jellemzi őket. A 
Bányarémek meíhonosodott hitregés alakok. A bányaszellem 
mogorva természetű. Jóindulata és bosszúállásának mondái. A 
Kópék. Földalatti országuk. Idézésök és segítségadásuk népies 
mondái. Ijesztgetők. A lidércz szláv eredetű. A lidérczszerzésnek 
módjai a néphitben. Alakjai. Tartásának és elvesztésének nehéz 
volta ... ___ .__ .__ .__ ... .._ -._ _-. . _.. . 172 

S. Az eleinek félig ártalmas szellemei. 
A palócz barbonczások. Garabonczosok a kecskeméti és csallóközi 
néphitben. Tudományos hozzászólás. Karakánok a törökségben. 
Az erdei csoda. Vízi leánvok. Tfizember ... . . ... ... .._ ..- 181 



Tabtalo m . XXI 

XXVIII. Egészen rosszak. 

I. Igézet. ,^p 

Igézet vagy szemverés. A mesék boszorkányai. Mythoszi háttér. A 
boszorkány-szó. A néphit mai boszorkányai. Tudományuk, össze- 
jöveteleik. Szent-Györgynap éjjele. Luczanap. Boszorkánylátás. 
Boszorkány-titok. Ijesztők. Kisértetek s éjszakai rémek ... 185 

V. HaUíl ég betegségek. 
A Halál a vogul ősi világnézetben, mikor még nem volt rossz. Ku- 
lyater az újabb liitniondákban. Családja- és háztartásának hie- 
delme. A betegségek az 5 unokái. A dualismus hatása. A Fene, 
Guta, Csikarás, íz, Forróság, Hideglelés, Nehézség, Nyilalás, 
Vértályog szemé lyesítése ... ..- ... . .. 193 

:i. Ártó szellemek vagy Manók. 
Nem öskorszaki hitregés alakok. A Sárkány perzsa kölesönzés. A 
mondák és mesék sárkányjai. .Sárkány-mondák. Helyneveik. — 
Vízi Manó. Víziember mesében és népmondábau. Kis víziember. 
A tisza-vidéki Holtember. Feketegyerek és Veres sipkás. Vízi- 
lányok. Erdei ember a voguloknál és finneknél. Vadleány... . 195 

4. Ördögök. 
Az Ördög-szó tanúsága. Teriiig isten hagyományai. .Szoiiiaiunk-e parz 
hatásról V íz azonos a finnek félelmetes Híz-jével. A Kalevala 
kételvűsége. Ös hitregéink ördögének el nem mosódott vonásai 
a néptudatban és torzalakításai. Színe. .Ulatalakja. Lakása. Ud- 
vartartása, családja, népe. Varázslatos megjelenése. Készsége a 
bajban segíteni, .\ldozatot követel. Ipolyi nyilatkozata, ördög 
mint személy- és helynév ... .. .. . ... ... .. 201 

XXIX. ünnepek ós jeles napok. 

Évkezdet. Üszögös Péter tüzes üszke. Mátyás-nap. Gergelynapi ger- 
gelyezés. Gergely fejér szakála. Gergelyesek és a napmentö 
mesehősök. Mythoszi elemek a honti népszokásban. Gyümölcsoltó 207 

* 

Az ősvallás húsvétja. Virágvasárnap. Nagypénteki babonák. Nagy- 
szombati új tűz. Határjárás. Pirostojás. Aranytojás a pogány 
moi'dváknál. A magyar csoknyázás, palóez kókázás, másutt kóká- 
nyolás. Mátkázás, komázás. Öntözködés. Vizbehányó hétfő. Haj- 
nalozók Erdélyben. Sz. -György nap nagy éjszakája. Sz. -György 
nap előtt talált gyík, kígyó, virág. Mennydörgés. Boszorkány- 
gyűlés. Rejtett kincs mutatkozása. Szent-György hete i'in 

« 

Májfa a palóczok közt. Honti szokás. Pünkösdi májía Muzslán. A 
somogyi májusfa váltság. Kis leányok pünkösdi járása a palócz 
földön, Csallóközben. Dalos mondókáik. Pünkösdi király- és 
királynő választás. Mvthoszi vonatkozása. Pünkösdi babonák ... 217 



XXII Taktai,«»m. 

'<:riit-frán (virát/oH KZftit-.Jámmt éjjrlr. 

TfiziÍMiit'in-K rii.ir;i(l*'éiiya. S/.ertartáHának hagyományai u jmum/.uk- 
nál. A hajmloiiok ünnepe volt. Kolonyfaliisi rí««zlel. A porki loány 
IfizuffrAsa. l'ozHony- Í'h hontní»*K"y<M r^^ibb gyakorlat. A honszú 
szontiványi f'ni-k tür'(l<^koi <^s hiticy^t-i foritussátíaik. HaltonáH 
szokások 222 

Kétasazonynapi babonák. Szent-Márton fejér lova. Szent-Márton ludja, 
mint iíl5jó». A jövíMnlű mt.'gnyilatko/.ásíi Andrásnap AJHzakáján. 
Dózsi, czeglódi, szt'gcdvirlí'ki, ^rkfscn'íi n^'[>hit. Horttála nn|(ján 
nem szabad fonni, varrni 22'* 

Lhczíi napja. ([tírzKmhi-r líi.) 

Lucza-nap hagyományai 6s ünnep-voltának nyomai. Luczanupi gyer- 
mekjárás (kotyolás). A vasmegyei palázolás. Lucza széke. Lucza- 
naptár. Kinek lehetnek ünnepi hagyományai ? 2'Mi 

KarácHDiiy. 

A pogány karácsony maradványai. A ifizhely karácsonyi szerepe. 
Az asztal fölszerelése és jelvényei. Az időjárás körül való tájé- 
kozódás. A karácsonyi eledelek hathatós volta. A gazdaságra 
vonatkozó fogások. A jövendő megoyilatkoztatásának egyes mód- 
jai. Az ég jövendőmondása. A marhák megszólalása. Karácsonyi 

tilalom,. . - - - 238 

• 

Karácsonyi regesek. A legrégibb reges-dal. A reges dalok mythoszi 
vonásai. A regélés régenten jelvény (bálvány) körüihordozása 
mellett történt. A csoda-szarvas emlékezete. \z aprószentek. Gyer- 

niekütiegelés. Szilveszter-esti babonák ... ... -.. 240 

• 

Új esztendei babonák. „Három királyok" vize és köszöntése. A Gyer- 
tyaszentelőhöz kötött néphit. Balázsjárás. Vincze nap és Pál for- 
dulása napja. Osnajitár. .Szerencsés és szerencsétlen napok ... 24.3 

* 

„Hétfő hetibe. Kedd kedvibe. Szerda szerelmibe Csütörtök csüribe. 
Pintek pitvarába, Szombat szobájába. Vasárnap kétszer az isten 
házába. Holdünnepek. Szerencsétlen órák .... ... 247 

XXX. Szenthelyek. Az istentisztelet szentélyei. 
Voltak-e az ó-vallásnak búcsújáró helyei ? A vogiiloknál voltak. A 
régi írások bálványkövei és elpusztulásuk. Osztják bálványok. 
A bálványok kincseiből való kölcsönzés. Ös szentélyeink nyoma 
a helynevekben. Kún-bábok. A helynevek vallomásai. Az áldó 
kutak. Szent kutak áldozatos hagyományai. A torjai „Büdös.'* 
Földvárak és Örhalmok. Fa-végzetű helyneveink. Oltárkő. Mordva 
keremetek. „Kertes-kő." A mordva kereraet kinézése ..- .— 254 



Taktalom. XXlil 

XXXI. Áldozatok és Áldomások. , ,j, 

Pogány áldozataink nyoma a krónikákban. A niordva áldozatok fősze- 
mélye, s az ő tiszte. Honfoglalási nemzeti áldozatok. Az áldo- 
zatok táltosa. Tizenkét segéde. Rendezők. Barna szerint a mordva 

áldozatok lef"lvá>^:i \l.],./;iti fűulkalimik . _ . ... -. 263 

Leányok ünnepe ii inoravaknai. Az aianzatiioz .szuKsegeseK Deszer- 
zése. Kivonnlás a folyó vizhez. A zártkörű leány-áldomás rész- 
letei. Magyar töredékek. A hajadonok nyilvános áldozatának tör- 
vényei. A hagyoniánviival való összevetés. Ozvfiívasszonvok 
napja _ -•- 

A mordvák karácsonyi sertésölése és a magyar disznótor. Gyermek- 
járás és fogadtatásuk. Cnnepi készület. Ünnepi ételek. Az elál- 
dás szertartásai. Magyar i»ái-huzamok. Lucza napjának idetarto- 
zandósága. A karácsonyi gyermek-napok mordva és magyar adatai 277 

XXXII. Vódekeaós a Rosszak ellen. 
A sámánismus nálunk, miként a votjákoknál ördög-oultussA nem 
fajult. A rossznak (betegség) kettős forrása, kettős védekezés. 
Kálmány Lajos szerint a Hold a néphitben még ma is sámán 
istenség. Tőle függ az egészség és betegség. Tehetős a Hobl- 
isten a jó szerencse tekintetében is. Engesztelő ősimádságok 
(ráolvasok). A fák szellemei eultusának nyomai. Igézet és meg- 
szüntetése. A vízvetés módja és eg-yes ráolvasok szövege. Vé- 
dőszer -' ' 

A szülő anyának és gyermekének védelme. Váltott gyermek és a 
visszaszerzés módja. Emberrontás és védő szerek. Hogyan viszi 
el a boszorkány a tehén tejét? Kényszeríthetők a visszaadásra. 
Megcsapolják a szőllötőkét. Megfejtik a kútágast. A boszorká- 
nyok tetszés szerint való alakja. Tiszatarjáni monda. A boszor- 
kányság elbírálása .. ..- ^ . -- ..- - --- ■ -92 

» 

Kisértetek. Állat képében ijesztők. Az elemek szellemei csak ingerel- 
tetve rosszak. A tűzzel való elbánás. Villám és mennydörgés. 
A tűz babonái. A vízi szellemek kedvének keresése. Fergeteg- 
kor. Az ősvallás ördöge. A betegségek személyek .-. - 29H 

XXXni. Az ősvallás táltosai. 

Kik-mik lehetlek őspapjaink ? A vogul bűvölök. A votják ,.tunok." 
Az osztják bűbájosok, Mordva táltosok. Tunguz sámánok. A 
táltosság lényege és a bűvölés módjai. A Kalevala bübájoló 
igéi. Tudás-keresés ós annak eszközlése a lapp bűvösök által. 



l.a,, 

A hCivol^s-hAjoláH, iruláH, ruvulán kanta-ir, javas Mzaviiiik lii- 
/.oiiysá^a. A huK.voniáiiy vallomása. Km-ki-sok. MuMÓink táltoHai. 
Kikl)ril lu8zn)>k a táltoHok V A hfihájolAH uMtHtovaégének lia^^yo- 

mánvos.-ti •>■<• 

WMV. A Javasok é» orvosi szereik. 

V()ltak-(> a/ ősvallásnak impnői V A l)AI)aas.H/.<)ti,v«k a ISulciogaMtt/ony 
poharának oláldói. A Vata-lá/.aiiás ntÍH/.orcplűi. A/ idŐH atiHzo- 
nyok a (fyógyítáH 6» rontás Hzul^álatában. Az ősök gyón^yHzev- 
tára. A n6p által lo^^inkább ismort orvoMnöv(''nyek. IlatTyomá- 
nyoH tanácsok otfytjs hotevrsöf^okben . . 'M'A 

XXXV. A bübájoló ós gyógyítás-módok nyomai. 
A jj^yóg^yfüvok bcHZCírzúsónt'k liatívoinányos ideje és módja. .\ l<Q- 
hájolásnak lényeges külsősógoi. Az ólomünt^'s ós vízvetés liú- 
hájának törvényei. A bűvös szurckbon vali néphit egy-két 
esete. A fenyegető igékkel és ráolvasással gyakorolt gyó;ryítási 
múil ])éldái s azok ősvallási vonatkozásai :*2ő 

-XXXVl. Az ősi bűvös könyv némi hagyományai. 

<)síri'ts.sal írott emlékeink teljes hiánya, bornemissza l'éter ^bájoló 
imádságai" 1578-ból. A H közül ő idézve és taglalva. Három 
14HH-ból származott ráol vasónak szövege rövidebb glossákkal. 
lü5H. 16(j7. 1752-ik évben följegyzett ráolvasok. Az élő hagyo- 
mány gyakorlata a mythologiai vonások hangsúlyozásával ... /i3H 

XXXVIl. Kenö-fenö gyógyító módok. Rontás. 
Házi fürdőzés a mohácsi vész előtt. A javas fürdés hatásának kellékei. 
Kenés. Az ír-ek sok volta. A Kalevala idevágó helyei. Kötés. A 
gyógyítás vallásos gyakorlati színezete. A rontás két főfajtája ... 350 

XXXVni. Petis-tárgyak és jelvények 
A fétis tárgyak becsének mondai alapja. Azok részben egy régibb 
kor használatból kiment szerszámai. Legtöbb fétis tárgyunk vas- 
kori. Kardcultus. A nyíl bűvössé tételének közéi)kori hagyo- 
mánya. Fejsze, kés stb. _.. . . . -- . 356 

XXXIX. Jóslás és a bübájosság elbírálása. 

A jóslás legrégibb módja. Mai rostaforgatás, ólomöntés. Jósló álla- 
tok. A bűbájolás elbírálása ._. ._. ._ -. -- -- --- -- -- 361 

XL. Teremtés. 

Ember. Tündér, másként Magyar Ilona. Uralaltájí teremtési hitre- 
gék. Földtartó állatok. Égboltozat. Ördög, mint az ősmagyar 



TAJtTALOM. X X V 

tcroiiitő toi'zalakja hagyományainkban. Szent Péter közvetítő 

szereplése . . . - -^ . M64 

Xi^l. Az ősmagyar csillagos óg. 

Az ősmagyar csillagos ég és Lugossy. A tsíUagos óg a népek éle- 
tében. A nekünk atyafi-népek csillagisinerete. A magyai* csilla- 
gos ég faji jellege. Osvallási nyomok. Torténeh>>i .'M.iÁU-.'k A 
magyar keresztény ég ... .-. .7', 

XLII. A föld, mint lakóhely. 

A iiegyek alakulásának mondái. A föld beUejo. Az óriások. Vogul 
hagyumányok és meséink. Az aranykor a finnek, inordvik és 
saját hagyományunk szerint. Krónikánk az aranykorról 399 

9 

A liiikásnuk izlam hatásra valló regéi, ezeknek magyar töredékei. 
Emberi szárnyak. Köröm-bőr. A szent tűzözöu vogul regéje. A 
vízözön votják elbeszélésbon. Magyar vízÖKÖn-mondák. Követ- 
keztetések 404 

A nenízet ösa]>ái. Tana. Tiroród. Etele. Csaba. Hét vezérek. A bő- 
sök mondakörének kora. A mesék hőíei 417 

XLill. As emberi lélek hite as ösvallásban. 

A lélekvándorlás hitének kérdése. Mesebeli átalakulások fajtái. A 
palóczok szerint csak a rossz lélek vándorol. Kisértetek. A siron 
túl a földi élet folytatódik. A halott ellátása. Hazajáró lelkek. 
A halottak kultuszának főmotivuma. Óvó intézkedések. Toro- 
zás. Finn, vogul, votják szokások. Halotti toraink. A halottak 
felruházása. Marékföld szórás a sírba. A halottnak köszönő láto- 
gatása. Lovas temetkezés a szkithákuál. Kunhalmok, korhányok 
és szkitha sirok. A magyar lovas temetkezés hagyománya. 
Halottégetés. Százhalom. Halomány, Totemvái*. Bessenyők sírja. 
Kaptárok. Szobrok vagy Bálványkövek. Az alvilág i_'_' 

XLIV. Az ösvallás tiilvilága. 

A linn Maaala. Manó családja és a gonoszokra váró gyötrelmek. 
Manala hollétele. A lajtpok Aimo-ja. A mongolok és kalmükök 
pokla. Meséink és „pokoljáró" mondáink leírása . 429 

* 

üsztyák, votják és mordva mennyoi*szág. Hun hagyomány. Léi- 
monda. Följegyzés a kazar-bolgárok hitéről. A székely „hadak 
útja." Magyar hagyományok . . ... ... . 431 



I. ,, 



X \ \'l i AKi Al.iiM. 

XLV. Ab Ö8 vallás erkölcstana. 
Vit/ízsAg. Vérivás kórdóso. iHtenfélolem 6h (!rkülcHM/.<fr()tet. Kö/.inon- 
(lásaink. VérszcrződAs. Kii- és farkaseskii. T«!Mtv/'r-harátHá)f a 
8zkitháknál. Vondé{f szeretőt. Na^rylclkris/'f. Mi'(siiltt«sMí'L<- As/- 
Bzonyok törvénye. Oyermekok iM 

XLVi. Ősvallási nyomok a nópóletben. 

/. .1 bölcső körül. 
Boldogasszony Agya, !• OlM/.pn'l^'Ho. ElsíJ ffiniö. I'iros pántlikíi. l-oldro- 
tovós. A csökk jpl«'ntŐ8 volta. TiszHiló rnosakodáH. Hoidogasszony 
pohara 443 

.'. A l(ik(ulalmi nzokdnokhan. 

Leányvótel. Vásár. (Jrinánsági szokás. Leánynézös a Mordváknál. Az 
esküvés napja ós időszaka. A kózfogói áldozat nyoma. Legény- 
es leánytor hagyományai. Ksküvő előtt. Az esküvés régi alakja. 
Az egykori nűralflás hagyományai. Hitrogfi iivomok 44r» 

./. Az (iUlomúxbaH. 
Áldomás-szavunk. Áldomások. A nemzet áldomáspobara. Székely ál- 
dozó-pohár. Magyar szokás. Szerződési záradék. Nem Ukkó pohara 451 

4. A Nap és Hold babotuíiban. 
Minden a jegyire nő. A csillagok félelmetesek. Gyoniiek-/w/y>/í<rfJ. A 
palócz naptisztelete. Vélt jelvényei. Személyesítései. Napkelte 
előtt. Napnyugta után. Asszony-tilalom. Leány- bűnhődés. Csillag- 

és nap-jóslat -.- .-. . .- 4ő4 

• 

Az új és tolt hold tisztelete. Mit jó újholdkor és mit holdtöltekor 
tenni? Hold mint időjós. Hetes szám. Az elemek babonái. Vízi 
villára ... ... ... ... ... ... ... 458 



NÉV- ÉS TÁRGYMUTA rO. 



I.ap 

iJ9, 40. 42 

49 

14i; 

258 

4Ü1, 402 

... 2Ü3 

. 14!. ir.3 

- . 454 

. 420 

ő, 27, Ü9 

. . 229 



A Ilii (J^. Toniaj-Aba). 

Adáui -. -- . - 

Ahriiiiaii ( Auroniazdal 
Aczf'l-íiyöiü "bűvös) 
Áldókút [.Szont kút| 
Áldomás [-ivás] 
Áldozat..- ... 
Állatkirályok 
Allatköri jouyck 
Álmos 
Altáji uépck 
Andiás-naiga ... ... 

Angi'-l'átyáj grvormekei . . ..98 

Anikki ,' ' 84 

Aranyalma 107 

Aranykor . . 4ul- 402 

Árjiád föpapsátfa ... 2o4 

Asszonyok törvónyc ... 443 
Átaiakiilás [boszoikány-| ... 422 

Avatás ... ... ... ... 445 

Háb, Bába, Bábakövo 257 

Bába-asszonyok .. . 81(5 

Bába-iinnei).-- 184 

Bábolna ... : i- 

Ba^oly ... .- ... ... - lö'J 

Baján' 70, lltí 

Bájoló imádság... ... ...337,338 

Bálint Gábor . 12. 119 

Bálvány ... . ... 62 

Bálványos hegyek 258 

Bálvány-szobrok... . 429 

Bányarém ... ... 173 

Bartal Gy . 57, 62 

Bartalos 'Gyula tr 428 

Barna Ferdinánd : 2, 69, 95, 

104, 261, 262, 300, 365 

Becsület ... ... ... ... ... 443 

Betegségek ... ... ... ... ... 302 

Betegségek személyesitése ... 195 

Biszntiini sziklafelirat 4ít 



ony ... 
. >ny pohai 
q.ja .. 

ii l'éter .. 
vok 185—191,29 



90, 



Boszorkány -át változás 

Botond . ... 

Buda 

Budha 

Bnden/ 

Buga 

Vér-Bulcs 

Bú/a 

Bűbájos asszoiu 

Bűbájos igék 

Bűbájolás -. .. 

Bűvölés .120. 



93 
445 
229 

338 

2,:^9i;, 312 

297 

420 

420 

53 

64 

67 

437 

44 

61 

339 

326 

306 



66. 



Castréii 
Csaba . 
Cséky Klek 

Csanád . . ... 

Csengerv 1,3, 4, 5, 6, 7, 8 
51, 54. r.ft »;.-, t'.K 78, 

("sillagok 
Csillaghullás 
Csillagimádás 
C-sillagképek ... ... ... 

Csirkéstyuk (plejadok) 
Czógler .\lajos ... 
Csóka (holló, varjú) 

Csuka .— ... 

Világtartó czethalak... ... 

Cziíraasszony 
Csoknyázás... 
Csökk' ... ... ... 

Csombékos kötés 

Denevér 
Dualizmus 



303, 

• 16, 3(.H 

. 420 

. 219 

... 438 

, 50, 

305. 

313, 422 

... 376 

.. 3K8 

74. 75 

... 383 

. . 46 

. 74 

. 159 

... 145 

37. 371 

93. 191 

... 213 

444 

. 355 

... 154 

4;). :.() 



XX VIII 



NleV' kH TÁRdYMt'TATÓ. 



I.np 


i.«p 


ÍJudük JÓ.M08 5 


Oönczöl (kiH) KKI 


Dula ... ... . 420 


(jönczy i;44 


Duna királyn<^ja 89 


(iyermekek ünnep*- 278 




UyeilyiiHzentelő . 244 


KI. (kutya) 10,34, 35,40 


Gyógyszertár (rtsi) .{17, 321 


K^^h' 156 


'j'yógyúliii :!53 


Kjfviston-hivós (L. Mnnntheismus). 


(iuttt .. 195 


lÓíf'i alföld . 386 




Kg imádás .. 71 


Hableányok.. 88 


( 'sil lajtos ('jf.. .. 74 


Hudak útja |t'jui, tejcr koz, 


Kííből liuUutt szerszámok ... 356 


fejér árok 112J ... 105, 390, 4M 


Kj, éjfól 84, 105 


Hadakozási énekek 439 


Kliiipi (levegő fitt) 14, 28, 39 


Hajnal 30, 85, 111 


Kiul>or-szavunk .. 28 


Halnál kertje 71 


Knibcr tcn'iiití'so 19, 369 


Hajnal-cultus 456 


Krnhcr t'lszaiton..|nv , . 24 


Haltündér ... 88 


Krdő istene. . mo, 201 


Hal az ég ajándéka ... 20 


Erdő leánya... . 90 


Halak és állatok <'|sz!ir..TMf|A8a 21 


Erdő cselédei 131 


Haluk királya .89 


Erdei manó... 200, 36a 


Halál lehozatala. 24, 42 


Erdei csoda... ... 184 


Halál gyermekei \'X',, ÍM 


Eskü ... . .441 


Halál birodalma . 429 


Esküvő... 449 


Halászat 22 


Etele . ...420, 358 


Halott-égetés 428 


Evet (niükus) 18, 19, 21, 24, 156 


Halolt ellátása . .. 426 




Halott hazajárása 298, 426 


Fákra aggatott rongyok 259 


Halott szállás köszönése... ... 426 


Farkas... ... .... 155 


Halott-táncz . 427 


Fatündérek ... .. 90 


Hangya. 145 


Fecske .. 160 


Harkály 160 


Fojórasszony . 138, 191 


Hegyi manók 200 


Fejsze ... ... . ... 360 


Henotheismus 61, 52 


Fene .. ... ... 194 


Hérodotosz 8, 48, 49, 57. 114, 436 


Fenyegető igék ... 331 


Hesztia . . 75 


Fessler... ... 57, 63 


Hetevény 112 


Festett tojás .. 279 


Hét [hetes rendszer]... 10 


Fetisizmus ... .. 50, 51 


Hét ezüst hágcsó 23 


Föld-kibuktatás... .. 17 


Hét nafgai ... ... 247 


Föld megülepedése ... .. 18, 31 


Holdisten ... ... ... ... ... 286 


Földindulás... ... ... ... ... 372 


Hold-király, -fiuk, -leányok. 


Földanya ... ... ... 90, 100, 108 


Holdtündére . . ... ..." ... 83 


Foghagyma... ... ^ ... ... ... 212 


Holdanya _ ... ... 106 


Foghagyma hideglelés ellen ... 330 


Hold-cultus ... .-458—460 


Fürdő-igék ... ... ... ... ... 351 


Hold-változatok... . ...254 


Füvek, virágok, gyökerek ... 321 


Holló ... ... 145 


Fűzfa és bodzafa ' 329 


^Holt ember" ... ... ... 106, 199 




Horváth M.... ... ... ... 55, 56 


Gaál ... ... ... .: 87 


Hősök korszaka... ... ... ... 417 


Galeotti... ... ... ... ... ___ 350 


Hunor ... ... ... 11, 47, 417. 419 


Garaboncziás diák ... ... ... 181 


Hunfalvy Pál ... ... 25, 64, 79, 80 


Gágókút ... ... ... ... ... 259 




Gáncs a fában ... ._. .__ ... 43 


Időmutató csillagok... ... ... 385 


Georgi ... ... ... ... ... ... 383 


Időjóslás ... ... ... ...456 — 458 


Gergely-napja (-járás) ... 133, 208 


ígézés ... ... ... ... ...120, 306 


Gönczöl ... ... 46, 96, 392-396 


Igézők ... _ . ... ... 288 


Gönczöl-szekere... ___ ... ... 182 


Igéző szem... ... ... ... ... 289 



Név- É8 TÁKBYIII'TATÓ. 



XXIX 



Igriczek ... , 

íjj -- 

Illés 38 

Ihnarinen ... .._ ..- ... H6. 

Ilona. Ilma. Magyar Ilona 

Imádkozni 

Ipolyi 1, 2, 3, 4, 5, 8, 50, 54, 55, 
(53, 69, 74, 75, 80, 211, 221, 
258, 2G0, 263. 30ÍI. 313, 376, 

ír, írolás, iratos 351, 

lián ... .- 46 

Iston [izdáii] ... 2,64—58,63 

Isten-családok -- -- 

Isten állatai, növényei 

Isten helynevek.-. 

Isten látogatása 3H 

Istennyila ... 79, 

Istenfélelem 

Isten-közmondások 

Istvánffy Gyula . 

íz... ... '... 

Izdán (L. Isten). 



Lap 

310 
22 
, 42 
l'O 
366 
13 



400 

308 

49 

-76 

82 

82 

81 

95 

359 

439 

440 

220 

202 



Jankó János 372 

Javas . .-. 309 

Javasok . 317, 325 

Javas emberek , ... . ..- 313 

Javas |megcsináló, néz5| asz- 

szonyok 353, 354 

Jegyajándék .. 447 

Jizdan, jeszthan 75 

Jó csillagzat - 388 

Jós ... 309, 361 

Jövő vallása .-. 53 

Juh .- - . -.- - 158 

Jumala [L. Ukkó alatt is] 7, 60, 66 

Juma 370 

Juiuó 33 



Kacsa 

Kakuk - . 
Kaleva kardja ... .-. .-. 
Kalevala 13, 14, 25, 29. 
149. 
Kállay Ferencz ... 58, 63 
Kálmánv Lajos 36, 38. 44, 

106, 'l07, 122, 177, 286. 

373, 383, 414—416, 434, 



Kaltész asszony... 
Kanta-ír 
Kauta-íresség 
Kaponya 
Kaptárok 
Karacsony-kúdex 
Karcsay ... ._. 
Karácson Imre tr. 



.101. 102, 



110, 

155, 

69, 

90. 

293, 

445, 

84, 



30 



17 
160 
358 

165 



stb. 
103 
308 
352 
438 
428 
75 
224 

r.4 



Lap 

Karácsonv [karácsonyi asztal] 

233, 234—236, 283 

Kard-tisztelet . .-. 108 

Szkitha kard-tisztelet . 357 

Etele kardja .. . 358 

Katalin-napja . 229 

Kecske... ... . 158 

Kedd asszonya 92 

Kenés 351 

Keremet ..., á-'>, \2'J, lliti, 261—2 
Kerékgyártó Árpád tr. .. .-. 57 

Kés "... ... - 360 

Kétasszonvnap - 228 

Kézfogó * 446 

Kígyó ._- 145 

Kikiáltás .333 

Kisértetek 298, 192 

K-— V .- . 91 

K - [húsvéti 1 212 

k. ,i.alócz) 213 

Koledálás ... ... 134 

Kótyolás IpalázolásJ . 231 

Aprószentek-i korbácsolás .-. 242 

Kópék - 177 

Kozma Ferenez 166, 400 

Körömbörö ember 370, 408 

Kudai .-. ... -- 66 

Kulater, [Xu'later] .. ... 123, 193 

Kulcs ... ... .- - 361 

Kunhalmok [kurgánok] 427 

Kutya (L. eb alatt is] 147, 155, 371 



Lakadalom [Kis-] 

Látó asszonyok ... 

Leányok ünnepe 

Leányvásár, [-néző] 

Légy eredete 

Lélekvándorlás 

Levegő... 

Levegő fia 

Libáczió 

Lidérc/ 

Ló... 

Lönrot -. ... --. 

Lucza-napja 

Lucza-naptár 

Lucza-széke 

Lugossy J. 

Macska. - 
Madarak 

Madarak (ragadozói 
Mágia, mágusok. .- 
Magor (L. Hunor) 
Magyarok istene 
Magyar rokonság 



. 451 

. 119 

. 272 

. .446, 447 

.. 40 

. 422 

. 30(> 

364 

454 

179 

10, 40, 44, 157 

.. 66, 119, 307 

.133. '230', 284 

-. 132 

. 231 

. 104. 377 

. 154 

. 45 

. 59 

48, 49 

.. 11, 417, 419 

... ... 73. 95 

<^ 



XXX 



NftV- É» TÁBOYMUTATÓ. 



Kap 

Máj fa . 217 

Malom 6h HzántáH mondái .. 40 

Manala 420 

Manu ... 2!> 

Márton Józsi f 24:{ 

MátyáH-napja .'{nn 

Mc'dvo .... 14H 

Mü<ive-cultUH 150 

Mf-'h 40 

M6h-király ... 14:^ 

Monyát (íförény) lőí! 

Monnydöríffl 107 

Moiuiy .... ... ... 76 

McmiyorszáK ' :, 398, 482, 438 

Móniót ... . 419 

Monothi'isinus 52, 54, 55 

Miillor 51,52,53,54 

Munkácsi Bernát 30, 104, 255, 

256, 303, 307, 414, 425, 427 

Nádtiindíírek ... 88 

Nádszál kisasszony 89 

Na^í-yasszony 92, 129 

Najjfyasszony szolgálói ... . 130 

Njigyboldoffasszony ... 91 

Naffv József ...' ... 230 

Nag>G. 129, 146, 357, 366, 41H, 

419. 420, 427 
Nagypéntek. .- 211 

Nagyszombat 211 

Nap' ... ... yu, 62 

Napszavunk ... 30 

Napisten ... 102, 405 

Napisten inge szegélye 103, 104, 111 
Napkirály 7n. 118 

Napfink ' ... 83 

Napleáuyok.. 83 

Naptündére. 83 

Naptisztelet... . 455 

Nógyesy László... 8 

Nemzet ősei ... .__ ... .. 417 

Néphit ... ... 37 

Algyő-i ... ... ... ... 42 

,, Endrefalva-i ... ... ... 37 

Facsko-i (Trencsén) ... 146 
Felsőbánva-i (Szathm.) 37, 147 
... ... 146 

... ... 147 

40, 41, 42 
... 38, 43 

107 

43, 44, 107 
.. . . 417 

.- ... 359 
... ... 273 

... . . 53 



Letkes-i (Hont) 
„ Körmöcz-i 
„ Majdán-i ... . 
„ Szeged-i ... . 
„ 0-szent-Iván-i 
„ Szőreg'-i ... . 

Nimród... ... .__ _ 

Nyilra való ráolvasó. 

Nyírfa-ének... .__ . 

Nirvána __. ... . 



Noé IM 

Nörabl/.^ 

Norris 

Norruz íiiinep 

Numi Tarom (N. Koresz) 14, 
15, 17, 20, stb. 27. 2H, 30, 
33, 39, 67, 76. 77. 95, 
Niimi Tarom Icíh fia 
Nyíl (lifivös) 
Nvul 



I..,. 
42 

i.'.i) 

71 



(Jb folyó 

Obszidián 

Olympus liiiii^íviuj . . 

Ólómönlés ... \ . .238,827 

Oltár-kövek 

Öntés . . 

Ontözködés ... . 

(jriások 

Óriások útja, országa 164, 1 72, 167 

ördög 80, 38, 40, J2ti, 

ördögök 

ördögidézÓH 

ördög családja l'<)1 

()rdög kövek 

Ördög teremtése 

Oppert 

Oroszlán 

Őshaza és atyafi-népek .. 

Ősök fája ... 

Ős újév... . 
Özaiszok 
Özvegyek ünnejie 

Pacsirta 

Piiiwátár 84 

Palázulás 

Pallas ... 

Pantheismus . ... ... 

Panu ... — 

Papi osztály - ... 

Papnők... ' ..313— 

Pessimismus ... . .. ... 

Pintér S. 428, 

Pirgine Páz.. 

Piros tojás ... _. ... 

Pogány várak, pogfány szigetek 
P< lytheismus ... 50, 52, 55- 
Píinkösdi királyné ... ... .— 

Paiócz pünkösdi királyné 
Pünkösdi királyné [kiliti] 
Pünkösdi királyné [nógrádi, 
honti. göniöri, csallóközi 221, 
Pünkösdi királyság [ugocsai]... 

Ráolvasás ... 



14H 

it.'» 

3.'>9 

156 

22 
356 
109 

, 362 
261 
354 
215 
40(J 

,168 
3fKJ 
371 
207 
205 
256 
373 

. 48 
153 
7 
424 
131 
124 
277 

160 
, 85 
133 
304 

52 

83 
303 
314 

53 
455 

95 
212 
256 
-75 
275 
220 
220 

222 
219 

121 



Név- é8 tábovmutató. 



XXXI 



Ráolvasó ... — — 286, 326, [UH 
Ráolvasó igézés ellen . .- 291 

Rovásos .-- 1^3.3 

Regesek, regölés 240 

Reguly Antal 30 

Réthy' László 1:5, 14 

Róvay -- - 63 

Révész lm IC 79 

Rig-Véda ^ '.1. 52 

Róka .-. -- - 1Ó3. 150 

Rokonság az istenekkel . .. 97 

Rontás ...... 353 

Rossz csillagzat. 388 

Rosta forgat ás 3(52 

Rovalás .. - 308 

Rovásos naptár 245 



50, 



31, 98, 105, 124, 



ü(», ü2 



Sabeiznius 

Samanismus 

Sánta-Kata ..- 

Sárkány-irtó hősük 

Sárkány helynevek 

Sarkcsillag 

Sátán ... 

Sátorünnep ..- 

Sátorli'[»i'(iő 

Szakáll -- 

Szalay L. ... ... ... 

Számnevek bizonysága .__ ... 

Szarka .- ..- . . 

Szárnyas ember 

Szarvas 

Széiisten 

Szélkirálykisass/.ony 

Széltündér, -anya, -király ... 8ü 

Szemmel nézés, kézrátevés, bű- 
bájos igék elmondása és rá- 
lehelés ... 

Szemmel verés 

Szenes-víz-készítt's 

Szentiiyörgy-nap 

Szent helyek 

Szentiván-éje 

Szentiván éneke 

Szentiván-éji tűz ... ... ... 

Szentiván Kolonyi leányok ... 

Szent-Márton napja ... ... 

Szont-Mihály ... ... ... ... 

Szentmihályi [magyar] néphit 37 

Szent-Péter— ..." ... 43, 45. 

Szépasszony 

Szépasszonv vászna, csillaga 
93, 94, 

Szerencsés és szerencsétlen na- 
pok .-_ ....... 



185, 
132, 210^ 



49 
119 
39tí 
19Ü 
197 
382 
367 
444 
•->92 
409 
, «9 

10 
159 
407 
155 

86 

88 
, 87 



289 

29 

216 

255 

222 

225 

71 

2J4 

229 

42 

,41 

375 

191 

389 



I>ap 
Szerencsés és szerencsétlen új- 
évi babona 243 

Szivárvány = Bába búkra ... 104 
Szkithák ' — .. 46, 47, 48, 49 

Szkithák istenei 114—115 

Szobb (Somogy) Bős-bákai nép- 
szokás 213, 224 

Szülő Boldogasszony 100, 107, 444 
Sebestyén (ívula . . . ... 127 

Sellők ... -K— 89 

Seregély - 160 

Sirató-nap - 44H 

Sírhalmok - 260 

Sür 412 

Sülyedés 54 



Talizmán 

Tamul 

Tana 

Tápio . 

Targitaos 

Tátos-tudós . . 

Táltosok 

Tátos-imádság 

Táltos-ló 

Tehén routáH 



. 361 

... 12 

417, 418 

HO, 106 

. 364 

... 307 

309, 311 

... 75 

. 147 

. 355 



Teraosköz-lörinczfaivi néphit 37, 

39. 40, 44 
Tejút ... ... - 389 

Test vérbarátság 441 

Temető-hely ... - 428 

Temetkezés [lovas] . 426 

Tenger (saras) ... 11 

Teotilaktosz Simokatta 57, 58, 62, 71 

Tengeri óriások.. — 88 

Tengri -. 66, 67 

Teremtés 19, 20, 26, 31, 33, 34, 

35, 37, 39, 40, 364 

Tering - .-- 201 

Terraészet-imádás 66 

Természet istenasszonya 98, 

99. 100—109 

428 

43 

299 

29 

420 

278, 425 



Tetemvár ... .-. 
Tisza görbesége... 
Tisztesfű, kakil kfű 
Tojás (arany) 
Tomaj-Aba ... 

Tor... ... ... 

Törökséggel való érintkezés ... 11 
..172—179 
... 97, 153 
46, 47, 49 
-101, 102 
Ilona (Szűz Ilona 117) 139 
... 136 



Töqiék 

Turul 

Túrán 

Tyúk 

Tündér 

..Tündér 



24*j Tündérország 



135,136,140 



XXXII 



Név- ftS TiRílYMI TATO. 



Tüzistcu 
Tfi/. hultouAi 
Tfiztiszttílüt 
Tűztisztulás. . 
TriziiKfás ^'iK'kck 
Tfizüzön 



111 



l.ay 

70 
228 

mi 

2ͻH 
22H 
4i:i 



OHZöífös IV'tiM- 2ÜH 

Urál h.'Kvsóíf 14, 2H. :i7, 47, 39Ü 

Ukko .'. ün. 73, 78,79, 80 

Ukkon-|iohái' 452 

Vfj;ov (n^(t, nyelvek) H, 11 

Uffor líitrejfí'k -. »''», 2ő, 27 

Vadászat istene . 90 

Vadászat, hulás/.at loiveiive . . 22 

Viiinaino 9(5' 149, 352 

Vakond ... 158 

Váltott jjryermek 2í»4 

Vánibéry .-- ' 4;}7 

Varjn 15:5 

Varázsló asszony", iUti 

VasoiTÚl.áhák " 200 

Vaskorszak-- - - 401 

Vasniofryei (húsvéti) jmátkázás, 

koinázás... -- . 212 

Vasvilla ;561 

Vellanio 88 

Veudéffszeni' t 442 



Ver6b ... 
Véres kard 
Vérivás . 
VersAnvi (íyör^'v 
Vikár iUda 
Viláff tiikr." 
V'ilájf tiijás 
Villára ... . . 
Virág'alakulás a 
Viráff vasáru "• 
Virájfének . . 
Vitézséff 
Víziflten rselédj" 
Vízi K/invok 
Vízbcháii'yó h^t 
Vízkiiltiis 
Vízi leány 
Vízi manó. -.•iim 
Vízözön 
Vízi töri»í'k 
Vízi villám 
Vízkereszt ... 
Víz vetés 
Vőfély, vőleí.'^Tix 
Vörös szin 

Wlislocki Henrik 

Zuhatuf^ szüze 



Knlevaláhan 

i 

•. S'.l. 

71. 

iM- 198, 

4Í5Í). 4! 2- 4.:!. 



ijii 



174 

4(,. 

299 
25 

21 : 

■'■' 

4:; 

i;; 

20' ■ 

2\^ 

3(MI 

184 

:m;'' 

41 i 

4t;(» 

241 

44 - 



184. 2511 



BEVEZETÉS. 



I. Ipolyi és Csengery. 

Magyar Tacitus hiánya. Ősi írott hagyományaink hiányának oka. EUő 
hitrogélők. A latin is magyar nyolvü történeti iskola fölfogása. A ^Magyar 
Mythologia" irója és kritikusa. Ipolyi érdeme. Az Ijiolyi-Mythologia 
módszere és etymologiája Csengery világitásában. Csengery tévedései. 
Mythologiánk nincso;? 

\'iilú az, amit e^^y külföldi iró niuml : hoj^y ii pogány- 
kori Majyryarorszá^nak noni volt meg a maga Tacitusd, aki 
í'öljegyzésre móltalta volna szokj'isait és vallási hietlelmtMt. 
Nem biikkammk a régi idők olyatén jóindidatú értelmezőjére 
sem, aki már a Szent-István vallásának virágzó korában 
összeszedegette és az utókorra áthagyományozta v(dna a írvé- 
rűlö adatokat.' 

Annál kevésbbé lehet szó magyar Homér-TÍA, aki iste- 
neinket ünnepelné, vagy hazai 0$skin-YÓ\, ki a nagyidökbeli 
hősök tusakodásának énekes elbeszélésével gyönyörködtetne. 
Mintha hegedőseink- és regeseinkkel nem csuptiii a koboz hall- 
gatott volna el, hanem az ős felrovások, a hagyomány énekes 
szent ereklyéi is eltemetődtek volna. Elpusztult az ősirás s 
vele a rejtegetett vallási emlékek utolsója is veszendőbe ment. 
A Kalevalá-hüz hasonló nép-éposznak semmi nyoma; még 
nevét sem lehet megálla})itanimk. 

Első öntudatlan hitregélőink a költők valának. 

„Bálványisteneket nem imádtak üstökös Ősink, 
Bár az igaz hitnek rajok nem tüne világa", — — 

zengé ..Árpád" éneklője. A költő-király Hadiir-níik nevezi 
el „a magyarok istené "-t és a Zalán futásá-hun egyaránt sze- 
repelteti a kegyes és ellenséges indulatú szellemeket. 

1 



A TÖRTÍCNKTI IHKOI.A. IhOLYI. 



A iiuifíyiir iiiytholoí^iíi öntudatos mivoléso íizonban »;nnél 
jóviU k()riil>l)i keletű. Már a latin nj/cliü türtrrwti iskold f())i(- 
lalkuzolt v(;l(í s főbb riieí^állapixlási pontjai valának : boj^y az 
Isten-Hz6 azonos a parz „izdan-mú" ; hogy babár tisztelték is 
ösííink a tüzet, a levcíí^fí t?K<'t, a vizet és íii(!8éretet énekelUik 
a földnek, hanem azért nein voHak bálványozok, mint akik 
esak a/t imádák és nevezik vala Istennek, ki a viláj^ min- 
denségének meííalkotój;i 

Ks átvevé (! tanokul a lortcncliias magyar iskolj'ija is, 
és szerinte is : a természet szíMitegyliázában, iigyminl az c)rmos 
helyeken, suttogó ligetekben, siető folyamak mentén bemu- 
tatott áldozatok csak az Eguetlent illették volna és az istenség 
nagy családjában az alsó rangúak : az erdők, hegyek és vizek 
majd hosszú szakálú öi'egjei, majd örökifjú tünde szellemei 
merő (dlentétben a mindenek alkotó atyjával csak olyan a 
milyen tisztehítben részesfiiének, mely t. i. imádás-számba 
nem mehet. - 

A szabadságharcz leveretése után irodalmunk soha nem 
látott fakadási'a tavaszodok. Ha a gyümölcshfizó ágak lemet- 
szetnek, gyökerére veti erejét a fa is. Akadt odaadó mivelöje 
íiz ős vallásnak is, még pedig párosával. 

1854-ben egészen váratlanul néminemű, úgy nevezett 
..zsenge munka" jelent volt meg, irója Ipolyi Arnoldmik ne- 
vezé magát. Alig értjük ma, mert eleven példákra nem mu- 
tathatunk, minő irodalmi ünnep volt az, midőn mindenki az 
Ipolyi : magyar m\^hologiáját kereste és tanulmányozta. Az 
ősvallás Olympusa a régen élt utolsó Vaták követelő föllépése 
óta nem volt soha ennyi figyelemre méltatva. 

„A monumentális mű (mondja az egykorú hatás ész- 
lelője, Ipolyi nagy tisztelője : Barna Ferdinánd), a monumen- 
tális mű az, ama szomorú időkben Hy nagyszerű tüneményre 
egészen készületlen magyar mivelt közönséget méltó ámu- 
latba ejtette." 

Ügy látszott, hogy .,a magyar mj'thologia" nem csupán 
megírva áU, hanem benne szilárd alapja lett lerakva a 
magyar Pantheonnak. Az irodalmi meglepetést azonban kevés 
vártatva követte egy másik meglepetés, melynek utána a 
lelkes tapsok hirtelen elhallgattak. 



Ipolyi és Csengerv. 



A ., korszak-alkotó műnek" utána a magyar mj-thologiai 
iskolának magában álló mesteréül tiszteié a közvélemény Ipo- 
lyit, midőn nem várva küzdelemre kél vala vele .a magyar szó- 
nokok és státus-férfiak" egy iránt tiszteletes és tekintélyes 
Írója majd a Mythologia szerzőjét czáfolva, majd az amazétól 
sokban elütő új tanokat liirdetve. Ez Cserujery Aninl vala, kit 
lia túlszigorúságról nem akarunk vád(»hii, kinn''!t'it-«rit'k rn(M_r 
kevésbbé vallbatunk. 

Az ősvallás ezen új bajnoka nagy készüitségü érteke- 
zései ben s mellé még az Akadémia szeme láttára nem keve- 
sebb szándékkal indula neki a támadásnak, mint azzal, bogy 
Ipolyi íaradságos numkája elbibázott dolog, részleteiben pedig 
jobbiira liibás. Vagy magyarán mondva, hogy az Ipolyi My- 
tbologiájának daczára sincsen nu^hologiánk. 

x\z önérzetében és irói hírnevében erősen megsebzett 
Ipolyi a támadást támadiis nélkül s a kihívást felelet nélkül 
hágnia. Az ügy érdekében hibásan. A tért ellenfelének en- 
gedvén, aujiyíra elnénu'ilt, hogy lemonda, amire a Szent-István- 
Társulatnah tett volt ígéretet : még művének népies kiadásra 
való előkészítéséről is. Sohasem engedte azt sem, hogy újab- 
ban kiadják elkapkodott könyvét. 

Ipolyi gyanittatta ugyan, hogy a M>^hologián kívül miís- 
ban is úttörő óhajt lenni, s hogy munkájiínak a nagyobb 
olvasó közönség és az iskolák számára való kidolgozását 
másokra bízván, maga egyéb parlagok numkálása után kivan 
látni. ^ Hogy azonban ennj'ire hamar beváltotta szavát, ebben 
legnagyobb része Csengery Antalnak fogott lenni, ki lényegileg 
kárl)aveszett fáradságnak nyilatkoztatta az Ipolyí-Mythologíát. 

Ipolyinak érdeme azonban e téren is elévülhetetlen ma- 
rad, és műveltségünk történetében örök leszen emlékezete a 
nem csupán tudós, hanem egyúttíil bátor fiatal papnak, ki a 
nemzet elnyomásának gyászos napjaiban ,ji mugyurok isterié"- 
nek hirdetőjéül lépett föl s az ősvalliís ürügye alatt igye- 
kezett honfitársaiba emelő érzést önteni. 

Ipolyi meglepő készültséggel fogott munkájához ; de nem 
a mi, sok mindenfelé kiszélesedett látókörünk néző pontjáról 
tekinthetett szét. Úttörő volt, mi érthetővé teszi, hogy egyszer 
félrelépvén, többé az egyenes haladás és kitűzött irány he- 

1* 



4 Ipolti^íw Chenoery. 

lyos ösvóriyóbíi iicin bírt beUízökkcnni, és zavaros kúttVjin(?k 
töniküleí^óbcn eltévedvén, mi sajnálatos, nem adatott rneí^ 
neki, lioííy a ma^'yar í)lympus])a tájékozórlott bíjtekintése 
l(;ír>'''"- Hanem azért atyjji marad ft Mytholo^iánknak, melyet 
ohajálioz kéi)est fölszerelve és mej^alkotva, a níjinzet ezred- 
éves örömünnepén a haza áldozat-oltiirán láthatnia talán nem 
foííott volna közömbös dolog lenni velünk örvendező szel- 
lemének. 

Hogy egy-egy emelkedett<íbb látó pontot ki küzdeni az 
igazság világában sem tréfa-dolog, mi sem bizí)nyítja inkább, 
mint az eddigi nagyobb szabilsú mvihologiai kisérletek. A 
magyar tudományossilg méltó üimepeltjei is tévedtek. Mert 
Ipolyinak ^magyar Mythologiája" nagy tekintélyű ellenfele 
szerint nem több czéljatévesztíítt kisérlí'tnél azon okok miatt, 
melyeket sem kicsiii\ Icmink, sem c ]i<'l\ijtt cDniIIoninurik 
nem szabad.^ 

Csengery szerette volna, ha a „Mythologia" irója a német 
(rW?7im-ek példáját abban is követi, hog\' munkáját megelő- 
zőleg és elökészitö tanulmányként kiadja a birtokában levő 
meséket és mondákat, s ezek iránt figyelmet és érdeklődést 
igyekszik kelteni. Megrója azon kritikátlanságot, melylyel 
való és kétes adatokat egy kalap alá vesz, kölcsönzött és 
eredeti között nem különböztet s Ázsia minden hitmondájá- 
ban magyar párhuzamot keres és vél találhatni. 

A módszert illető észrevételei legnagyobb részének igaz- 
ságát és sújtó voltát bizonyára Ipolyinál senki sem érzé 
inkább. Azt is be kellett látnia, hogy igaza van Csengerynek, 
midőn erősen kifogásolja, hogy a szanszkrit nyelvet ős vagy 
élihez legközelebb állónak tekintvén, első sorban mindent 
ebből kivánt kimagyarázni, vagy hogy a rokon altáji nyel- 
veknek egészen hátat fordított, sőt azt sem utasíthatja vissza 
egészen, hogy nyelvészet nélkül elemez, származtat és kö- 
vetkeztet. 

Csengery tehát az általános irányelvek bírálatánál elné- 
zés nélkül, tudós társa kissebbségére billente a kritika mér- 
legét. Üldözé módszerét is, de már a nélkül, hogy „Ipolyi 
m-at" ujj mutatással megint pellengérre állítaná. 

Az igazságnak ahg megvesztegethető barátja : az olvasó 



CSENGERY ELBIBÁLÁ8A. 



ezúttal mire sem kiváncsiabb, mint arra : hogy vájjon hát az 
annyira líeményen leczkéztetö Osengery ős vallás-kereső útját 
tévedés nélkül járá-e meg; nem botorkált-e ö is bele a bal- 
föltevések tömkelegébe y Oly kérdés, mely elül sem az ügy, 
sem az olvasó tekintetéből nem térhetünk ki. Níigy dolog, 
miután semmi jogosultságom nincsen arra, hogy tekintélyeket 
elismeréssel jutalmazzak, vagy rosszalásommal kárhoztassak. 
És ezért könyebbségemre szolgál, hogy e dologban szemé- 
lyeskedés nélkül járhatok el és itt szintén mással mondat- 
hatom el azon kifogásokat, melyek tekintetében a jeles aka- 
démikus mylhologiai párhuzamai megközelíthetők. 

„Csengery Antal — úgymond Dudek János ti. az 
akadémiáji tartott felolvasásában éles kritika alá fogta 
Ipolyi mythologiáját s ős vallás tekintetében teljesen ellen- 
tétes álláspontra helyezkedvén, mindent támadott a magyar 
mytliologián: módszert, etymologiát és a következtetéseket. 

Egyben igaza volt Csengerynek Ipolyival szemben, 
t. i. a magyar ösvallás kutatására alkalmazandó módszer 
tekintetében. Helyesen utalt ugyanis jiz ural-altaji népekre, 
a magyarok rokonaira, mint akiknek a vallásaiból s nem 
a hindukéból kell a magyarok ösvallására párhuzamot 
vonni. Helyesen beszélt az összehiusonlitó nyelvtudomány 
felhasználásáról is e kérdésben : c-zélt azonban még sem 
ért, mivel a raüds eredetéről szóló kérdésben egészen helytelen 
álláspontra heb/ezkedett Ezért helytelenek valának mind a 
magyaréra, mind pedig a vele rokon népek ösvallására 
vont következtetései is. 

Ipolyi csak az utat tévesztette el, mert yolt benne 
valami a történetire Horváth István túlhajtott nemzeti 
büszkeségből, mely még Ádámban is magyar embert ke- 
resett. Csengery ellenben megtalálta a helyes útíit az ural- 
altáji népekhez, de nem az ős valláshoz, a magj^arok ősi 
vallásához. Hibába esett, melyet Ipolyval szemben ő maga 
is felpanaszol : a kutatás heve következtetésekre ragad 
bennünket, — monda, — ahol még az alapelvekkel sem 
vagyimk tisztában s hamar készen vagyunk a — hipo- 
tézisekkel. 

Kzt a hibát követte el ő nuiga is, nem a módszer- 
ben, mint Ipolyi, hanem igenis az alapelvben. Alapelve 
a melyből kiindult, hipotézis sem volt, csak egy önkényes 
s már a tudomány előtt teljesen hiteleveszített tUlitás. — 
— De-Brosses idejéből, a mennyiben mind az altáji népek 
(finnek, lappok, esztek, osztjákok stb.), uünd pedig ezek- 



CSBNOBRY BLBIHÁLÍHA. 



kel párhuzamosatí a iiiiií,'yarok ftsi vallását a nycTK ler- 
niész<3tiniá(i;ls})ól szárina/tatta, a melyből iíUhol feiigiz- 
mnsra, sámánizmusra, polijtheúmusra cnnjlkíidtíík volna. ' 

Oly álláspont oz, mely semmi joí^'osúltságt^al sem bír. 

Csnif/cri/ a mai természeti né[)ek után alkotott ma- 
gának foíialmat az Asi emixírrni s azt természete szerint, 
valamint vallásra jutásában következftb'g képzelte. Az ösi 
ember „amint először megjelent a t<!rmészetben, a kíirüle 
levő tárgyak teljes ismerete nélkül, a batalnuis tí?rmészeti 
elenKík ííllenébífn írusrően passiv volt." 

Kz a homo fdttlus, a telietetbín állat-ember; ilyenből 
indult ki ('Sengery. 

A vallás csirái teliát ekkép í'ogamzottak : ^Klőszíir is 
a pusztán természeti tárgy tűnik tol batásában istenként 
(!) az cmlxirnek (t. i. annak a félig vad ősembernek): 
például valamely folyam, a nap vagy i'gy félelniíís állat 
stb. Az ember önkénytelíMiűl megbajol a liatalmas termé- 
szeti tárgyak túlnyomó befolyása alatt. Ez a nyers termé- 
szet-imádás, a természeti tárgyak istenitése." íme kezdete 
a vallásnak ! 

„Amint a lélek kiemelkedik a passivitíisból, azonnal 
érvényesiti akaratjogát Ckissé nagy ugrás!) Azelőtt a ter- 
mészeti tárgy igy szólt mintegy az emberhez : én istened 
vagyok (!) Most az ember fentartja magának e vagy ama 
tárgy istenként elismerését. így szól mintegy ahhoz : légy 
istenem, én annak ismerlek el ! S jeléül, liogj- e tárgy, 
amelyhez igy szól, kiemelkedik a mindennapi, profán dol- 
gok köréből, valamely külső jellel jelöli meg azt. Szemet 
fest annak, kóezot vagy egyebet aggat arra megkülön- 
böztető jelűi. Ez a fdisizmus. A fetisizmushoz hasonló 
processus utján a sámánizmus, poh'theizmus, végre a mo- 
ifotheizmus fejlődött — Csengenj szerint. 

És mindez mivel van bizonyítva. „Hog}' e töi-téneti 
fejlődés fokozatait nem önkényesen állitám fel, mondja, 
mutatja a mai természeti népek miveltsége, melyeknél az 
egjik vagy másik kultuszt inkább kifejlődve találjuk. A 
nyers természet-imádást leginkább vadásztörzsek között 
találjuk fel, kik rendesen a műveltség legalsó fokán álla- 
nak. A fetisizmus a partlakó halásznépek között otthono- 
sabb. A daemonok tisztelete végre a pásztor, nomád né- 
peknél van leginkább elterjedve. " 

Ez volt Csengery felfogása a vallások eredetéről s 
ilyen alapon akarta a magyarok ősvallását is fejtegetni; 
azonban hibásan, miután az összehasonhtó vallástudomány 
megállapított tételei szerint a vallások nem alulról fölfelé, 



Az Ö8UA2A ÉS ATyA>"I-NÉPBK. 



hanem ellenkezőleg lefelé fejlődtek, illetőleg egy tökéle- 
tesebb formától elhanyíitlottcik, ennélfogva mindaz, amit 
Csengeiy az uralaltáji népek s a magvarok ősi vallásáról 
mondott, minden alapot nélkülöz. 

De ha önmagában tekintjük is t sriigcr\ fiuinrift : 
milyen hilietetlen dolgokat végeztet azzal a baronnná 
sülyesztett ősi embei-rel ! Azt mondja róla, hogy mindjárt 
első állapotában, midőn „lelke még ki sem emelkedett 
passzivitásából," midőn „a körüle levő tárgj^ak teljes is- 
merete nélkül volt," szóval midőn még barom volt, hogy 
már akkor a puszta természeti tárgy „istenként" tűnt fel 
előtte. .\hír akkor önkéntelül meghajt >lt a hatalmas termé- 
szeti tárgyak túlnyomó befolyilsa alatt. 

És mifsoda naivitás kell ahhoz is, hogj' megcsinál- 
tatja ősemberével a vallás első fokozatát, tehát az első 
absztrakeziót, ami öntudatot tételez fel és embere mégis 
csak ezután ébredt öntudatára, „lelke csak ezután emel- 
kedett ki passzivitásából és érvényesítette akaratjogát V" 

Ily kísérletek után a niag\'ar m\'thologia tudományos 
megírása még mindig emberére vár, habár a párhuzamot 
von\a az altáji né])ekkel, biztosan következtetjük, liogA' a 
magyarnak ősi vallása is csak a Jumala és később L'kkó 
által képviselt, de már elhomályosult, monotheismus le- 
hetett."'' 



II. Az őshaza és atyafi-népek. 

A nemzet szülőfölde keresésének szükséges volta. A szittya eredet hazai 
hagyománya. Nyugati ural-altajiak, ugorok vagyunk. Az altáji nyelvi 
nagy családfa. A török rokonság kérdése. Az első fogalmak vallomásai. 
Az ősi hdes és a későbbi iizes számolási rendszer bizonysága. Török 
hatás. Bálint Gábor nézete az őshaza és nyelv tekintetében. 

Mentől nagyobb utat teszen meg valamely folj^ó : annál 
messzebb vetődik a forrástól, melynek csöppjei még a har- 
mattal vetekednek tisztaságban és üdeségben. 

Tér- és időben nagy távolság választ el a fort-ástól, 
melyből őseink a faji szellem első italát merítették, melynek 
partjain az eszmélkedni kezdő nép ajkairól a saját világnéz- 
letének első meséi elhangzottak. A nemzeti szülőföldtől, 
melynek hegyei, sziklás ormai, vizei szolgáltak első hitregés 
tárgyakúl. 



A HBXZBT BZli.ÖKÖLDK. 



Vilii 51 lorn'is vizéből a fíilyarnban ; de már uiinyini v<?- 
jíyülókosfjn és f<") le reszt ve, hogy többé a különválasztils gon- 
dolat inik is riKM'ész Iciiruí. Népünk is lisuigozlutjsi még uz 6a- 
iclttt<íiisiiiik igéit, sunííiinyibcn liagyományából n<íin törlődött 
ki, íizonbíin már annyi módositilssal és igazitiissal, hogj* leg- 
alul)!) is nagy dolog a hozzíiadiist az (eredetitől elválasztani 
és az elbcíszélést ill(;tékes korára és személyére visszavezetni. 

Kim urad liatatlaii leliát, hogy az ősíornis keresésére föl 
ne k(!rekedjünk, mi egyértelmű az ős-haza keresésével. Meg- 
kisérlé (?zt Ipolyi is; de elhsnfelének szemrehányjisához ké- 
pest eredmény nélkül (,.Mit akar Ipolyi, midőn az ind nép 
között keresi mytliologiánk ősforrjlsait?** — Cserufery : \. m. 
57. 1. — ) ' 

Egy bizonyos, hogy, mintán a történetek Ariadiié-fona- 
lát nem nynjthatjnk odáig, esii{)án a rokon népek kalauzo- 
lása mellett érhetünk ezélt. 

A hagyomány szittija-íi\.\n'dk vallja nemzetünket. A tu- 
dománynak ennyit n(ím, hanem annyit sikerült megvitatnia, 
hogy uz ó-kor szkitháinak nyelve (a hehisluni ékirat szkitha 
szövege, mint egyetlen kútfő után ítélve) a turáni mjelvosztály- 
nak azon ágához híisonlít leginkább, -melyet különösen 
«/r/í/r-nak mondhatni. "° 

A hagyományt tehát a gjéren mutatkozó történeti ada- 
tok lehetőleg tiíraogatják és habár Hérodotosz nem utasít is, 
bizonyos, hogy a magyarok ősi hazáját, a legújabb expedi- 
tiótól eltérőleg a szkitha-földön kell keresnünk. 

Keresésökre azonban csak az összehasonlító nyelvtudo- 
mány világítása mellett indulhatunk. 

„A nyelvészeti nyomozások kiderítették, hogy a magyar 
az ural-altáji népcsalád nyugati vagyis w^or-ágából való. Ezen 
nép-család időszámításunk első századaiban az Ural hegység 
lejtőiről leszállván a mai Oroszországnak hosszában a Balti 
tenger szomszédságáig elterülő széles vonalban nyúlt el.^ 

A magyar nyelv, Négyesy László t. barátom szerint is, az 
ugor nyelvek közé tartozik. A törökkel úgy van rokonság- 
ban, hogy az ugor nyelvek a szamojéd-del, török-kel, mongol-hdl 
együtt ismét egy nyelvcsaládot alkotnak : az áltáji-X. Azaz : 
az áltaji alapnyelv (mely vagy 4 — 5 ezer é\'^'el élhetett ez- 



Magyab rokonság. 



előtt) 5 ágra oszlott, az ugor, a szamojéd, a török, a mongol és 
mandsu-tunguz ágra. Ezek a nyelvek tehát mind örököltek az 
alapnyelvből. Innen van sok egyezés még most is a magyar 
és török nyelv között, de ugyanannyi van a finn és török közt 
is. A mi águnk az tigor nyelv ismét hét nyelvre oszlott fel 
egy pár ezer év alatt: finn, mordvin, cseremisz, lapp, vogul- 
osztják, zürjén-votják. magyar. Ami nyelvünk legközelebbi ro- 
konai ezek. Vau még egy olyan (^soport-közosség nyelvünk 
és a török közt, melyek a többi ugor nyelvben ninesennek 
meg. Ámde ezek mind esak későbbi érintkezés folyüín tá- 
madt kölcsönvételek s valóban mind egy fogalmi körbe Uir- 
tozó szók és pedig cultur-szók (búza, bor, tinó, ürü, gyűrű, 
szérű stb). Ezeket még ideköltözésük előtt, a szarmata sik- 
ságon laktunkban vettük át egy már ott letelepedett és föld- 
mivelést folytató török néptől. Epén mint ideköltözésünk 
után sok szót vettünk a szlávból is. Ezen szláv szók jelen- 
léte nyelvünkben pedig nem jelent rokonsilgot. Épen úgy 
nem a török kölesönzések sem. 

Azon vitához : török vagy ugor eredetü-e a magyar Y esak 
azon észrevétellel járulok hozzá: hogy egytörzsű népnél a 
nyelv irányadóbb, mint az éghajlattól és szomszédságtól is 
függő szokások és jellemvoníisok. Kérdés, nem lenne-e a 
uem-ugor eredetű kh*giz finn-né, és a finn török erkölcsűvé, 
ha éghajhajlatukat megeserélnék, illetőleg annak idejében 
megcserélhették volna"? De különben is érthetetlen marad: 
hogy ha a maggar, török vér s nyelve is török-kölcsönzés, hoggan 
lehet mégis, hogy közelebb áll az ugorhoz, mint a saját fajtájához ? 

Abban kevés ellenmondássíü találkozimk, hí)gy ural- 
liegy-tövi népnek tartsuk a magyart ; de lényegesnek látszik 
az is, hogy a keleti vagy nyugati leereszkedésen keressük-e 
bölesejétí* 

Hogy a n\iigati, vagyis az ugor ág sarja, Tzt kounj^ü 
igazolni nyelvi bizonyitékokkal, mint legrégibb adatokkal is. 

Hogy a magyarság eszmélése első korszakában ugor 
népek közt élt, hogy ezekhez hasonlóan vadász- és halásznép 
volt, az első fogalmaknak, mint: fej, sziv, ngelv, szem, fül, 
kéz, vér, élni, halni, ugor volta, a hal-, víz-, háló-, nt/íZ-szavak- 
nak a finn-ugor nyelvekből való kölesönzése eléggé igazolja. 



10 



A HZAMNBVKK ÜV/.(HIYHÁ*i\ 



Ezen korszakban tcliiit a magyar lialtiszat-, és vadászat- 
ból él, a fémeknek, mint uráli nép ismeretével bírt (kovács), 
Indotl fúrni, fanif/ni. az asszonynép meg fonni, szőni, varr-ii'\. 
Líihetőlcg egycMilfi távolságban lakván az északi jeges tpriir'T 
és a Káspi tótól, a ten/fer-röl iwm volt fogalmuk." 

Midekes tudnunk, bogy a magyar ekkor már lovas nép 
volt, l(!vén a /o-nak n(;ve a vogulban : Inu, az osztyákban 
lövi. Söt már az eh is bű kísérője vala (az ostyákoknál: 
nmp). 

Hogy a magyar a finn tíirzsek közelében, söt társasá- 
gában élte le ifjú korát, számolásában a hdcs-rendszfr (talán 
a h(jl(lnak liét-bét napos változása után) és az egyes szám- 
nevek azonossága is bizonyltja. 

Mi s(;m bizonyosabb tehát mint az, hogy mjidvhen az 
ugor népeknek vagifintk utijjdfiai. Sok hfisonlóüdffot mutat nijel- 
vünkhöz a fimi nyelv, még töhhet a vogul: hogj' tizonban eb- 
ből a közelebbi rokonságra, vagy csupán a sz(jrosabb érintke- 
zésre legyen jogosulta következtetés? - nincs(ín eldöntve.' 

A magyar szánmevekböl tisztán kiolvasluitó a magyar 
élőkor kettős időszaka, mert mig a hetes rendszer még a finn- 
ugor népek körélxMi lakozónak tünteti föl a magyart, a tize- 
des remUzer korában már csupán a vogul szoinszédsáir h;itása 
vehető ki : 





magyar 


vogul 


finn 


török 


1. 


eg>' 


ák 


yksi (olv. ük.szi) 


bic 


2. 


két, kettő 


kit 


kaksi 


iki 


3. 


három 


kórom 


kelme 


üc 


4. 


négy 


n'üe . 


neljá 


dört 


5. 


öt 


át 


vii 


bes 


6. 


hat 


kat 


kuut 


alti 


7. 


hét 


sát 


seit se mán 


jedi 



A magyar hét egyiránt fejez ki számot és ugj'anannyi 

napra kiterjedő időt, miként a vogul „sát" is. 

magyar vogul zűrjén 

8 (=1(3 — 2) n'ol-tz n'ol-lu kökja-amis 

9 (=10 — 1) kilen-tz antel-lu ök-mis 

10. tiz lau-lu das 

20. húsz hus köz 



A TÖKÖKSÉOÍiEL VALÓ ÉRINTKEZÉS. 11 





magyar 


80. 


harniin-tz 


40. 


iiegy-ven 


50. 


öt- ven 


60. 


liat-van 


70. 


het-ven 


80. 


nyoltz-van 


90. 


kikMitz-voii 


1(X). 


száz 



vogul zűrjén 

vát küinin, kom-mün 

neli-meii norja-inín 

at-pcn vití-mín 

kat-pcii kvajti-mín 

sát-lau sizim-das 

n'ol-sat kökjamis-das 

antel-sal ükiiíís-das 

sat s'o 

Hug}' a hetes szániitj^s korában a magyar a finn-ugor- 
ság és nem a törökség kötelékében állt, egybevetés által 
könnyen rájöhetünk ; de hogy a tizes számok gyakorlatba vé- 
tele korában már kiszakadt a magyar az ugorok lánezolatá- 
ból, mi sem bizonyítja inkább, mint hogj' a 8. 9. 10. 20 stb. 
számok tekintetében még a voL'ullal sem esn'ezök csak kevés 
részben a számnevei. 

Az ugor nyelvcsalád szétszóródásának oka isnu'retlen. 
Lehet, hogy a finnek a tenger által vonzatva húzódtak az 
észtekkel együtt a lappok után észak-nyugat felé. A magya- 
rokat a vadászat csalogathattí dél felé. A hagyomány is ezt 
vallja, de ellenkező irányban, l'gy látszik, hogy e részben a 
.híjk (Ural), vagy az Ktel (Voliíu) volt kalauzok, talán az 
Irtis mellől kiindiüó útjokban. 

Hogy az északi tengert nem ismerték, a déli tengerrel 
meg később jöttek ismeretségbe, arra maga a Jenger"-»zó 
elégséges adatul kiníükozik. Az északinak maradt nyehTO- 
konok a tengert „saras" — \SLgy „saris" -nak mondják, mig 
a mi /í^Mv<n--szavunk török kölesönzésnek vétetik, látszólag 
annak bizonyságául, hogy eddig nem látott tengert, helye- 
sebben : talán hogy a tenger fogahiiának kifejezésével köl- 
csönzött szóval kezdett élni, a régit elfeledésnek engedve át.^*' 
Nemzetünk ifjú korának ezen lakóhely-változtatása so- 
ki'iig élt a hagyományban s utat talált a mondákba is. Itt 
azonbím nem ifjú vágya sarkalja a néppé alakúit sokaságot, 
hanem szarvas csiüogatja Hunor-X és Magor-t s a kiindulás 
ntMH is északról, hanem a déli fekvésű Eviláth földéről történik. 
A magyar ekként a török haüís körébe jutott, minek 
kétségbevonhatatlan bizonyságát abban látjuk, hogy fo- 



12 Az Ó«HAZA BL80 HITRBOtl. 



gíiloin-^MZíliiLnihisúiiiik viviniíriv;iil 1(irr)k-rii:iL''VMr s/hvmL: jel- 
zik, mini : 

oroszlán, tőrükül: arshin, :ilniii „ alma, 

Uívc „ d(!VO, búza „ bo^daj, 

borz „ bonr, árpa ^ árpa, 

tyúk lauk, tavuk í^yümöics „ jíímis, 

disznó (i csHiuts/ian: sisna, borsó „ biirratf, 

ünö törühíil: inck, tarló „ tarla 

tinó dana, ballá „ balta, 

tokló ., tokli, bicsak > bie-mek, 

ökör .. (iküz, kapu kap! stb. 

borjú .. buza^i, 

A törökségben úgy látszik a csuvasok szomszédságába 
jutottak, kik r-vógzctt»'l ejtik ki az öküz-, tengiz-, ikiz- 
(ikí'r) stb. szavakat.'' 

A finnisták ós turkisták közti nyelvkérdési vitíi móg 
mindig nem ellntózott ügy. Újabban Bálint Gábor nagy ta- 
pasztalatú nyolvbuvár mindkottöjöknek hadat üzont. Szerinte 
nyelvünk a délindiai tunuiság nyelvéhez a ..tamul"-hoz, a 
turánság szánsz krit-'y\\\oz áll legközelebb. Vlz módosíthatja az 
ős-szülöföld s vele kapcsolatosan az első hitregék kérdését.^^ 



III. Az őshaza első hitregéi. 

Az uraltáji honosság 6s a vogulokkal való közeli nyelvrokonság. Réthy 
László tudósunk a vogul és finn világteremtési mondáról. 

Ki tudja, hogy az üralhegyen innen vagy túlnan rin- 
gott-e az első magj'ar nemzetség bölcsője ; hogy éjszaknak 
vagy déhiek indult-e a forrás, melynek partjain hallgatta 
volt fajunk az öregebb törzsek mondáit a világalakúlásról és 
a nagy nemzet-család vallási hiedelmének első tanulságait 
merről vette? . . 

Kettő megállapíthatónak látszik, hogj' a) őseink lakták 
az Uralnak arany-h?ín, ezüst-hen, ón-, ólom- és ras-ban gaz- 
dag vidékeit. Ezen fémnemeknek magyar neve mondhatnám 
saját terméke nyelvünknek, melyeket ha Ázsiából hoztak ma- 
gukkal, másutt nem termeUiették, mint ezen, két világra szóló 



Tájékozódás az öskobrás tekintetébks. 13 



hegyláncz alján, h) A mond<jttíikból megállapítliató, hogy 
akár volt a magyar finn-ugor, akár nem; de mai nyelvén 
beszélni, „máíZ-kozni" az ugor néptől s különösen a nyel- 
vében vele legrokonabb vogulok-\ó\ tanúit. 

Ezen rokonság s nyelvi atyafiság bebizonyithatósága fö- 
lötte fontos mythologiai tekintetben, mert a mint igaz, hog>' : 
„a nyelvek vallomása szerint a magyar nyelv minden mt).st 
ismeretes rokon nyelvek közül leginkább hasonlít a vogul 
nyelvhez'' : úgy viszont hasonló viszonyosüíigot tételezvén föl 
a mj-thologiára nézve is, úgy hivatkozunk hitregéjére, mint 
a magunkéra is. LJgy nyúlunk hozzá, mint közös kineshez. 

Mert alaposnak látszik, hogy a mennyiben ugor szár- 
mazású a nyelvünk, ugor eredetű vala ösvalUisunk is és a 
mennyi érintkezést foltüntc't nyelvünk a finnekkel é.s vogu- 
lokkal : annyi hatá.st megengedlietünk rn\ tlnK/.iinL f.'Uutt'- 
tében is. 

Meg esak azt kell érintenem, hogy nálunk suc ös leiío- 
gás mostanáig elmosódott, mint valamely régi inis ; vagy meg- 
zavarosodott, mint a forrásától messzejáró patak s csak az 
ugor testvérnépek hitregés mondái segítségével lehetséges, 
hogy őseink gondolat-világába niiigunkat beleéljük és vallási 
birodalmukat bezarándokoljuk. 

Ilyen sokat mondó és sok tekintetben közös ösvallási 
régiségünk a vogul monda „a világ teremtéséről", és a finnek 
nemzeti eposza: a ..Kalevala." 

Szépen ír e tárgyban Réthy László ethnographus : „E 
szép és a mi szemünkben nagybecsű költemények, melyeket 
északi rokonaink tudatál)ól, kik a világmozgalom útjaitól 
félre esve, máig sem törölte ki az idő, két ezer év előtti időkbe 
varázsolnak vissza bennünket, midőn avihignak miís képe volt, 
mint ma. Déli és Közép-Európában a rómaisiíg játszotta vi- 
lágszerepét; G(M-mánia északi partvidékei, a mai Anglia, Skan- 
düiávia, hiányosan ismert területek voltak, kezdetleges mi- 
veltségű népfajokkal, a Volgától pedig csak mint mesés fo- 
lyamról (Rha) tudott az egykori földrajzi tudomány. Ez is- 
meretlen földterületen szövődtek az ugor népek szemléleté- 
ben azok a bűvös hitregék, melyek fajmik világnézetének 
legrégibb nj'ilatkozatai."^^ 



14 Fo küttOi wk méltatáha. 

Az látszik l»'nn(''sz(ílcsn(;k, lio^y 21 vdí^uI mondái szó 
szerint adjiun niindi'in'k (dfítl és fíilvilágoKitó jí'í^yz<'l<'kk<;l 
kisérjem. Alkulmiitosubbrjiik kiiu'ilkozik azonban, hoj^y mind- 
két szíiví'ííct nividcri és hozzászóliis nélkül ismertessiTn, fö- 
loí,' miután azt ÍVindicsért Rt'tliy L ttidóxunknak kivonatában, 
moly nem ií^ényel sem röviditést, sem bfívitést, a leí^kivá- 
natosabb osszejfezésberí immár birjnk. 

A vogul monda szerint kíízdetben írja Ixrtluj Lihzló, 
„Numi Tárom" s a tenger vize létezett. Nunii Tánwn, az öreg 
ég, vagy fdsö világ, s az alsó világ : ti iengfr. Numi Tárom 
ezüst fonatú bíilcsHben férfit, és nőt: a napiMent és feleségét 
bocsátá alá. lOzek a ievi'gő nagy térség«.'in s a tenger szirnj 
fölött lebegtek, ide-oda bajtatva a déli és északi szelektől. A 
férfi Numi Táromhoz imádkozék, hogy egj' hajlék nagj'siigú 
földíít bocsásson le. Numi Tárom meghallgatá a kérést, lebíi- 
esátja a kért fíildet. Majd a nő szülési idí'jc érkezik s életre 
való fiat szül. A fiu Elm-pi = a levegő fia (vagy Elm-kales 
-— légben születelt halandó). Ehnpi megnő . . . hétfonatú 
ezüst hágón Numi Táromhoz megyén ; megkérdezi, hogyan 
éljenek igy ég és víz közt? Numi Tárom, kit a monda hét- 
fonatos hajú isteni alaknak ír le, arra tanítja Elmpit, hogy 
buktassa ki a földet a vízből. Egy huvár-madár bőrét adja 
neki, melylyel leszáll a vizekre s a földet kibuktatja ; hanem 
az forog s nem akar veszteg maradni ; erre Nimii Tárom 
ezüst gombokkal ékes övét adja Elmpinek, melylyel a földet 
körülkeríti (Urál hegység) s azt alkalmassá teszi lakó helyűi 
az embereknek. Meglévén a föld, Elmpí újból fölmegj' az 
égi atyához s utasítása szerint alkotja meg az emlős és szár- 
nyas állatokat s hóból és földből formálja az embert. Majd 
a halat hozza le az égből az emberek táplálékául ; a hal 
tehát az ég ajándéka. Aztán a vadászat mesterségére, nyíl- 
készitésre, hálókötésre tanítja az embereket, majd férfi és nő 
közt házasságot szerez s az emberi faj szaporodásnak índúl. 
Erre a halált (kuljáter) hozza le az égből, hogy a hány em- 
ber meghal, annyi jöjjön nyomába, egyik a másnak adjon 
helyet. 

A Kalevala rúnóiban ugyanezen felfogás főbb motívu- 
mai maradtak fönn. Itt Kave Liionnatar, a természet, a te- 



A KÉT VGOB, HITBEOE SZÖVEGE 8ZEBIXT. 15 



remtő erő, az ősi elv. l^eánya Impi (lég leánya) századokon 
át szűzen éh^e himbálódzott a lég téres udvarában; majd 
unva a hosszii egyedüliségét, a tenger szinére ereszkedék 
alá s a széltől méhe megilletödék. Méhe gyümölcsét hétszilz 
évig viselte s még sem születelt m<3g a gyermek . . . Egy 
vizi madár jő, repülve a tenger szine felett s helyet keres, 
hol fészkét rakja meg. Impit tíilálja a vízen úszva s ölébe 
rakja arany tojásait. Majd Impi öléből legördülnek a tojiísok 
és széttöredeznek ; a tojás alsó feléből lett a föld, feléből az 
ég boltozatja, sárgája felső feléből a nap, felső fejérjéből 
a hold. Impi fia \ áinámöinen, kinek luisonló szerep jut a 
teremtésben, mint a vogul hitregt; Klmpi-jének. 



IV. A két ugor hitrege szövege szerint. 
AJ Vogul. 

A vogul föld-tertmtéHröl szóló monda és a finn világalakulás ruuójá- 

nak szövege. 
„Má kuritem luajf (A föld-teremtés mondája). 

I. Asszftny és férfi valának. Numi Tarom atya. Tarom 
öreg állal ezüst fonalú bölcsőben eresztödének alá: vas kö- 
tél végén (csúcsán) jövének alá. Numi Tarom atya erős torkú 
alszelet támaszt, az a feltenger végibe viszi; erős torkú fel- 
szelel támaszt, az az altenger végibe emeli. 

II. l\gy nai) a férj Numi Tarom atyához imádkozik: 
Numi Tarom atyám nekem egy hajlék nagyságú ép (szent) 
darab földet bocsiiss le! — Egy nap elmulta uüín, két nap 
eltölte után, Numi Tarom atya' állal egy hajlék nagyságú 
szent darab földdel bocsátódnak le. Az ajtós hajlék ajtaján 
kimegyeu a férj, hajlékát megkerüli, alig egy ember lépésnyi 
széU's darab föld látszik meg. Numi Tarom atya más szelet 
csinál, az raiis tenger vidékébe viszi, más szelet tiímaszt, 
az más tenger öblibe fújja. 

III. Sokáig éltök után, rövid ideig éltök után, egy nap 
az asszony szól : Férjem, vénülő kézre julotlunk, vénülő lábra 
julotlimk. Ha majd az ember-évbeli idő beáll, az ember-kor- 
beli idő beáll: vájjon a nő megyen-e ki, vájjon a férj me- 
gyen-e ki? Felel a férj: Nem ugy, az asszony (megyén ki); 
ha majd az ember-évbeli idő beáil, a nő hadd menjen ki, a 
férj legyen benn. 

IV. Kiméne az asszony. Hét éjig hire nincsen, hét na- 
pig hire nincsen. A férj kifelé kiált: Asszony te hová felé 



l(j VOOU L „FÖLP-TKB KMT tel* M ONDA. 

montóly éli) vagy holt (viif?y-(!) V síímmi liircd nincHoii ! Szól 
az asszony : Nekem — midftii betelik az az UU) nekem 
fiam lesz, ide hozza (az idfí). 

V. A férj hét éjií^, hét napig fekszik tovább. Hét éjij^, 
hét riíipifí fekte után a Nunii Tarom mondva kiméri napja 
érkezek a/ asszonyra, meic!^' hajlék zuí^'áha élcl1«'ljcs fiút 
szülni mene be. A férj, a vénülft kézn* jutott ember, a férj 
örvendez/) keze jobbikára ve.szi, örvendező lál)a jobbikára ül- 
teté: „Numi Tarom atyám fiat adott nékem, Numi Tarom 
atyánk fiúval ajándékozott mei; minket.- Az asszony leteszi, 
a férj fölveszi, csókolgatják, íilelí^ctik. 

VI. Az ének embere, a monda embere némi ideiig nö- 
vekszik, olyan nagyp:>á lőn, hoí^y járhatna, ollyan n ' 
lön, hogy kiinelu'tne. Ha erdei vadas helyen volna, > 

lett, ho^íy erdei vadat foj^diatna; ha vízi halas ludyen volna, 
ollyanra nőtt, hoí^y vizi halat fojíhatna. E^y mipon mondja 
atyjának : Oh nevelő atyám anyám, mit gondoltok V Ha éle- 
tünk hosszáig (ig}' tart), ezenképen hogyan élünk-' Nhls szél 
jár, más tenger vidékibe viszen ; más szél jár, mi'is tenger 
(iblihe fúj minket. Ha Numi Tarom atyámhoz mehetnék föl ! 
Az atyja felel : Kis fiam, kíízedre gyönge ember, lábadra erőt- 
len ember, ha érzesz erőt kezedben, érzesz erőt a lábadban, 
hágj föl! Ha tőlünk kérsz tanácsot: úgy jövendőre való kis 
ember itt fogsz ülni; mi hogyan ültessük meg a tartós időtV 
Görbe botra jutottunk, ősz hajra jutottunk ! Neked szóló 
okos szót hol vegyünk mégV Jövendőre való okos szóVal 
hadd értesítsen téged Numi Tarom atyád ; jövendőre való 
okos szóval hadd tanítson téged Numi Koresz atyád I 

VII. Oltözködék, az ajtós hajlék ajtaján kiméne. Hét 
fokú ezüst hágcsón megyén föl, fejes evet alakjában, körmös 
evet alakjában megyén föl. A körmös állat körmének ereje 
elfogya, a fejes állat feje erejének elfogjta után Numi Tarom 
atyja ezüst rúdú hajlék ajtajához jut, az ezüst szai*ufájú haj- 
lékba bémegyen. 

VIII. Nimii Tárom atya hét hajfonadékú fejét leeresztve 
ül vala. Napfényes szent asztala elé lép. Nimii Tárom atya 
lábaihoz borúla, fölkele ; megint leborúla, fölkele ; harmad- 
szor is leborúla. Numi Tárom atya hét hajfonadékú fejét haj- 
togatja; Nimü Tárom atya tiz fogú száját megnyitja: Alsó 
föld embere, az ülő héjas földön megnőtt gj^önge kezű kis 
fiam, vájjon evő étel szűkibe estél-e, ivó víz szüksége ért-e, 
azért jöttél hozzám? ^- Numi Tarom atya lábaihoz borúla, 
fölálla, s így szól : Numi Tarom atyám, evő étel szükségébe 
hogy estem volna, ivó víz ínségébe hog\" estem volna? Ta- 
nácsot kérni jöttem hozzád, millyen tanácsot adsz nekem? 



Megbízatás a föld kibcktatásáka. 17 



Numi Tarom igy szól : Mire kérsz tőlem tanácsot "? — Erre 
kérek tőled tanácsot: más szelet csinálsz, más tenger vidé- 
dékébe visz az ; más szelet támasztasz, miis tenger üblibe 
fúj az. Ezen bajba értem, reám esett bajom ez ! Ha majd az 
ember-évbeli időt előszólitod, teremtőtted szent vizeden liogjan 
fog élni az ember? Mi módon lehessen az emb'er ülő szent 
földjét előhozni, ezen tanácsot jöttem hozzád kérni. 

IX. Numi Tarom atya fejét leeresztve csak ül vala. Tűz- 
ben hal-főttig való ülése után, hét hajfonadékú fejét fölemel- 
vén igy szól : Gyönge kezű kis ember, fiam, ha az ember ülö 
Szent földjének tertimtő tanácsát jöttél hozzám kérni, millyen 
hátbeli erővel áldjalak meg, millyen mellybeli erővel áldja- 
lak meg? — Egy kacsa-bőrrel ajándékozá meg, egy buvár- 
bőrrel ajándékozá meg. — 'S immár, erőtlen kezű fiam, menj 
alá; az én teremtöttem szent vizemre lej utasod után, ha van 
hátbeli erőd, hozd elő az ember ülö szent földjét, Iniktasd 
ki az ember ülő héjas földét. 

X. Alámene, atyjához anyjához juiu, > mwua. ou uíxíuu 
anyám, ime Nmni Tarom atyámtul ajándékozott két l)őröm. 
„Ha hátbeli erőd van, az ember ülö szent földjét ezekkel 
liozd elő, az ember ülő héjas földjét ezekkel buktasd ki." 
Mond az atyja: A' mint Numi Tarom atyánk megtanított, 
ha erőt neveltél kezedben, ha van erő hátadbim, úgy buk- 
tasd ki az ember ülö szent földjét ; ha nincsen erőd, tőlünk 
hiál)a kérdezgetsz ; számodra tehetős hátbeli erőt hol vegyünk V 
számodra járható mellybeli erőt hol vegyünk"? Ha uwíz vaerv 
áldva erővel, Numi Tarom atyánk áldott meg. 

Ohözködék, kiméne. A kacsabörót magára o!ie, az elér- 
hetetlen fenekű tenger vizébe úszék alá. Vad kacsa alakjá- 
ban méné be. Sokáig járt, rövid ideig járt, lélekzete meg- 
szorúla, kibukék. Másodszor méné be. Sokáig jáil-e vagy 
rövid ideig járt, az alsó földre sehol sem jut le; lélekzete 
niegszorúla, megint kibukék. Harmadszor is bémene. Ugyan- 
annyi ideig járt, íVildet nem talál ; lélekzete megszorúla, me- 
íiint fölmeneküle. 

XII. Atyjához anyjához bemene, 's szól atyjának. Oh 
atyám anyám ! hét éjig bár jártiun, hét napig bár jártam, az 
alsó földre nem jutottam le ; hátbeli erőm elhalt, mellybeli 
erőm elhalt. Mond az öreg atya: Oh kis fiam, ha nekem 
fogod megmondani, neked segitő milyen hátbeli erőm van, 
neked adható millyen mellybeli erőm van? Ha meg vagy 
áldva tehetséggel, Nmni Tarom atyád áldott meg; ha meg vagy 
teremve erővel Nmni Koresz öreg által vag^' megteremve. 

XIII. Azután kmiene. A huvár-kacsa bőrébe öltözék. 
Megint a szent tenger vizében uszkála, alámene. Sokáig járt 

2 



18 A yÖH ) KIBUKTATJBA t« MKOÜLKfEPfeBlt. 

va^y i"<')vid iduig járt, f(')ll(!tKZ»'!k, cj^y maroknyi tVild-darahot 
Ijiikkiuila ki. ElőíV'ló j^ftrditó : ha kis tolyókf'ípon ^(irdití'', 
luiiit kis folyó olyaiuiá lett; ha nagy folyók<';in'n gfirdil/í, 
mint naí^y folyó, olyanná l«?tí. Mjisodszor imma be. Sokáig 
mtMit, rövid ideig ment, maroknyi földdarabot hoza fel. Klfín; 
goiditn ; ha lók»''i»t'n gördité, tóvA lett, ha vizképen gördité, víz 
('rííl fitlyt. Harmadszor nuíno ho, megint maréknyi főidet k<d- 
t«3tu ki. Klőfülé meneté: ha ordökéoen meneté, erdöfélévó 
lett; ha rétképen meneté, rétfélévé lett. De bj'ir meglett az 
<Mnber üiö szent földje, m ef/i/re foroíj, egy helyen nem áll 
veszteg. • 

Hémene, 's mondja atyjának: í)h atyám anyám, mit 
gondoltok? adjatok n«íkem tanácsot. Ámbár kibuktattam az 
ember ülö szent fíiidjét, az egyre forog, egy helyen nem áll 
veszteg. Az (Miiber-évbeli idö beálltával mi módon él majd 
az ember? Akárlíová menő lesz az end)er, az azonképen 
menő földön egy helyen fog járni ; levő faluját meg sem üi- 
hilja, levő házát meg nem tanálja! - F»'lel az atya: Erötc- 
len kezfí fiam, tőlem millyen tanáesot kérsz? ha tanácsot 
kérsz, Numi Tarom atyátul kérj. Neked luusználó millyen 
sogitö tehetségem van ? 

XIV. ()ltözködék, kimene. Vörös evet bőrébe öltözék; 
hét fokú (ízüst hág(%són mene föl megint. Körme erejének 
elhalta után, feje erejének elhalta után Numi Tarom atya 
ülő ezüst rúdú iiajlékához juta. Numi Tarom öreg, fejét le- 
eresztve ül vala. Lábaihoz l)orula, fölkele; megint lebonda ; 
harmadszor is leborúla. Numi Tarom öreg, fejét fölemelvén 
igy szól: Kis fiam, milyen bajba, nagy bajba estél, hogy 
azért hozzám jöttél? Felel ő: Numi Tarom atyám, millyen 
nagy szükség ért engem? Bár eléhoztam mondottad szent 
földedet, bár teremtötted héjas földedet kibuktattam : nem 
áll veszteg egy helyen, mindig forog. Millyen hátbeli 
erővel erősíthessem meg a földet ? ezen baj ért engem. 
— Numi Tarom atya igy szól : Kis fiam, téged ezennel mil- 
lyen hátbeli erővel áldjalak meg, millyen mellybeh erővel 
ajándékozzalak meg? Ha ezen magam birta ezüst gombos 
övemet veszed, menj le az alsó földre, 's rakd az egész föld 
körül. Ha teremtettem szent földem veszteg áll, neked jó ; 
ha nem áll veszteg : többé ne kérj tőlem hátbeli erőt, melly- 
beh erőt. 

X\'. Alá mene, az ezüst gombú övet, megkerülvén a 
földet, körül húzá ; legott teremtett szent földje veszteggé 
lön. Ember lába által elérhetetlen szent heqy támada, ember 
keze által elérhetetlen hegy ülepödék. Azután beméne 's 
mondja atyjának anyjának : Oh mégis megülepitöttem az 



Az EKBER- É8 ÁUJITALKOTÁ8 lOSÉBLBTE 19 



ember ülő szent földjét : de ki fog majd élni ezen a földön V 
mi módon lehet már embert teremteni V Felel az atyja anyja : 
Kis fiam, ha tőlünk kérdezed, mi meg a halálhoz közeljutott 
ketten, honnan tudjuk, mi módon lesz ember :-* Kérdezd meg 
Numi Tarom atyátul, mint fog az tanitani. 

XV L Egy éjjeli fekvése után, egy nappali vcjlta után 
megint fejes evet alakjában fölmene oda. Öreg Numi Tarom 
ülő ezüst rúdú hajlékába méné be; öreg Numi Tarom lábá- 
hoz boruhi; másddszor leborula, fölálla ; harmailszor is lebo- 
ruhi. Numi Tarom atya fejét fölemelvén mondja: Kis fiam, 
vájjon evő étel szükibe estél-e, ivó víz szüksége ért-e, azért 
jöttél könyörögni hozzám V Felelő: Numi Tarom atyám, evő 
étel szííkibe hogy estem volna. Az ember ülő héjíis földjét 
előhoztam, az ember ülő szent földjét megülepitöttem : már 
ki fog rajta élni V Ember fia mi módon szüKtik, erre kérek 
tőled tanácsot. — Numi Tarom atya igy szól : Kis fiam, az 
ember születését ezzel mondom meg neked : Ha majd hideg 
éles szelet támasztok, ha vastag szemű hó esik: húbúl gyúrj 
em^>erí alakot, melynek lába van, csinálj emberi alakot, mely- 
nek keze van ; láb(ts állatot lábas alakúvá csinálj ; keze.-t állatot 
kezes alakúvá csinálj ; szárnyas állatodra nézve, a szárnyas 
állatot szárnyas alakúvá csináld, a körmös állatot körmös 
alakúvá csináld. 

X\'ll. Lemene, lejuta. Hó esek. Hóbál embert csinál, 
gyúr; elindítja, darabbá szakad. Lábas állati alakot csinál; 
elindítja, élővé nem lesz, szélivel szakad. Szárnyas állati 
alakot csinál, gyúr; elindítja, darabbá szakad. Úgy elhala 
kedve s bémene. Szól atyjának anyjának : Ámbár iparkod- 
tam, élőkké nem lesznek; adjatok nekem tanácsot! Felel az 
öreg atya: Millyen tanácsom van, hogy néked adjam? Ha 
tanácsot keressz, Numi Tarom atyádhoz menj ; hátbeli erőt 
attul kérj, mellybeli erőt attul kérj. Ha okos szóval értesít, 
ő értesít. 

XN'lll. Megint öltözködék, megint föllníga. Numi Tarom 
atyához juta, lábához borúla. Numi Tarom atya szól : Kis 
fiam, megint millyen szorultságba estél, millyen szükség ért 
tégedet, liogy azért hozzám jöttél V O felel : Oh Numi Tarom 
atyám, millyen szükség ért? Hátbeli erőm elhalt, mellybeh 
(M*őm elhalt, kezes alakú embert csinálok vala, lábas alakú 
embert gyúrok vala, elindítom, darabbá szakad, élővé nem lesz. 
Lábas alakú állatot csinálok vala, elindítom, élővé az sem 
lesz. Szúi'nyas alakú állatott gyúrt)k vala, hogy tolla lett, 
hogy körme lett, úgy csínálom vala ; azt is elindítom, szély- 
lyel olvad, élővé nem lesz. p]rőm elfogyott. Hozzád megint 
tanácsot kérni jöttem. — Numi Tarom atya felel : Kis fiam^ 



20 Az alkotA h wiKKBCt.. A hal az ta AJÁrivtKÁ. 

mórt töl(!in kórsz luiiíiesot, ón nckud Jizórt iiit-g u/t nioiidum : 
F]z(!iiiujl iiKíiij l(í, cí^y részét földdel eh'í^yítsd, egv dsirahjtit 
lióval (ílcf^'yítsd, cnihcr aliikká iííy csiiiiíld, lábsis íiliikut uzon- 
kóptíii csinálj ; szárnysis állati alakot azoiiképcii csinálj. Tribl) 
neked szóló szavam nin(íS(Mi, 

XIX. L(!mén(í, lejuta. Ki^y részét iióval k»'>ziii, iiiii.-> 
részét t'íilddel készíti. K(!zes alakú embert csinála, lábas ala- 
kúvá c.sinálá, lu)í,'y szeme lett, szája lett, úíí>' csinálá. Hlin- 
(iítá, nrvcirc játszi'd kél dőre. I^y csinála embert; a millyen 
iia^y a líild, mindenütt ember lett. Lábas alakú állatot kezdő 
csinálni, hojíy lába legyen, boííy keze b.'ííyen, \x^y csinálá; 
elindítá, a' lábas állat lábas alak módjára kél elfíre, a' kezes 
állal kezes alak módjára ment el; a' föld eii^y része erdei 
vadaknak tárult fel. Szárnyas állatot kezde csinálni, hogy 
szí'irnya lett, hüjíy kíirme lett, újjfy csinálá. Kiindítja, a' szár- 
nyas állat repííl, a körmös állat körmével jár. .\I(;í(telék a 
föld ; sokféle szárnyas állata készüle, a/ ember készüh;. 

XX. HémeiKí, atyjának anyjának mondja: Oh atyám 
anyám, mit gondoltok ? az ember ülő héjas földjét megerösi- 
töttem, az ember ülő korbeli idejét megülepitöttom ; már lett 
ember. De mit fognak enni 'í Evő étel kell, ivó víz kell, Wo- 
gyan fognak élni, erre való tanácsot adjatok nekem I Felel 
az atyja: Kis fiam, az ember kézibe mikép esik az evő étel, 
én honnan tudjam:-* mi módon fog élni az ember, honnan 
tudjam? A halálhoz közel esett ember, a vészeshez közel 
jutott ember, honnan tudjak neked való okos szót. Numi 
Tarom atyádtul kérj hátbeli erőt, attiil kérj mellybeli erőt; 
ha okos szóval értesít, ő értesít. 

XXI. Azután megint öltözködék, rere.>? evet bőrét ölté 
magára. Hétfokú ezüst hágcsón mene föl megint, körmös evet 
alakjában. Eljut a Numi Tarom öregliez, lábához borúla, föl- 
kele. Numi Tarom atya szól: Kis fiam, millyen szorultságba 
estél, millyen szükség ért téged, hogy megint hozzám jöttél? 
Felel : Numi Tarom atyám, Nimii Korosz öreg, mondottad 
embered lett, mondottad erdei vadad lett ; tollas sokféle, álla- 
tod lett: most mit mondasz, hog}^ egyék az ember? Éhező 
sziveiket mivel elégítik ki, fázó testeiket mivel melegítik meg ? 
Én eziránt jöttem megint hozzád tanácsot keresni. Mivel 
mondod élniek, éhező sziveiket mivel elégíted ki ? — Teremts 
vízi halat ! fiam ; téged most ezzel ajándékozlak meg. Más-más- 
féle halbiil két halat ada neki. — Oh, kis fiam, menj alá az alsó 
földre ; a' nagy folyóbeli fajta haladat a nagy folyóba ereszd, 
a kis folyóbeli fajta haladat kis folyóba ereszd: a tóba való 
haladat tóba ereszd: az ember korbeli idő míg tart, éhező 
sziveiket evvel elégítik ki. 



A HA LAK É8 ÁLLATO K EL8ZAP0B0DÁ8A. 21 

XXII. Leméne az alsó földre, atj'jához anyjához juta. 
Oh nevelő atyám anyám, Numi Tarom atyámtul ajántlékot 
kaptam, liétíóle hallal ajándékozott meg. Szól az atya : Kis 
fiam, lia megajándékozott, tehát a' mint Numi Tarom atyád 
mondta, úgy tedd meg. Tőlem mit kérdezesz töbhé V 

XXIII. Ohözködék, kiméne. Nagy folyóheli fajta halát 
nagy folyóba ereszté ; kis folyóba való halát kis folyóba 
ereszté ; tóba való halát tóba ereszté. Hét tél elmulta után, 
hét nyár eltíilte után a nagy folyóiioz mene : nagy folyóbeli 
hala megnőtt, megivott, sokká lett ; vize szinéiglen úszkál 
vala. Kis folyóbeli fajta halát nézé meg : kis folyóbeli hala 
megnőtt, megívott, sokká lett, vize szinéiglen úszkál vala. 
Tóhoz mene : tóbeli fajta hala megnőtt, megívott, vize szinéig- 
len úszkál vala. Bémene, atyjához anyjához juta, 's mond: 
lm' atyám anyám, a' nagy folyóhoz mentem, nagy folyóbeli 
fajta halam sok lett, vize szinéiglen jár; kis folyóbeli fajta 
halam ívott, vize szinéiglen úszkál ; tóbeli fajtíi halamat meg- 
néztem, tóbeli fajta halam ívott, vize szinéiglen úszkál. Nlit 
goiuloltok ? Kzen vizi halamat, ezen erdei vadaimat miké[)en 
fogja meg eml)erem V éhező sziveiket miképen elégítik ki, 
fázó testeiket miképen melegítik meg? — Felel az öreg: kis 
fiam, tőlem ha kérdezesz tanáesot, ón öreg ember, millyen 
tanáesot adhatok V Ha tudni akarod, mint lehet az erdei va- 
dat fogni, mint lehet a' vizi halat fogni, Numi Tarám atyád- 
lioz menj fol. 

XX l\^ Vörös eret bőrébe öltözék megint. Hét fokú ezüst 
hágesón méné föl megint, vörös evet alakjában. Körme eröt- 
l(Muié lőn ,feje erőtlenné lőn. Numi Tarom atya ezüst rúdu haj- 
lékába mene be. Numi Tarom öreg, fejét leeresztve ül vala; 
lábához borúla, fölálla ; megint lábához borúla, harmadszor 
is lábához borúla. Numi Tarom atya fejét fölemelé s mond : 
Kis fiam, millyen evő étel szorultságába estél, ivó víz szűke 
ért, hogy megint hozzám jöttél konyönigni ? Felel: Numi 
Tarom atyám, Numi Korosz öregem! evő ételnek milyen 
szűke ért volna, ivó víznek millyen baja ért volna? Terem- 
tötted embered az egész földön elterjedt; mondottad erdei 
vadad az egész földön lett; a' szárnyas állat szárnyas állat- 
képen nőtt meg ; a' lábas állat lábas állat-képen szaporodott ; 
emberem ember-módra szaporodott; vízi halam vízi hal-ké- 
pen ívott. Teremtötted embered hogj-an elégítse ki éhező szi- 
vét, fíízó testét hogyan melegítse meg? Teremtötted vizi ha- 
ladat, erdei vadadat mikép lehet meglógni, mi móddiü esik 
kézbe? Erre jöttem most hozzád tanáesot kérni, mi móddal 
mondod hogy az történjék. 

XXV. Niuni Tarom fejét leeresztve csak ül vala. Fejét 



22 A VADÁRZAT ÉN halAhzat törvényk. 

í'ölcinclvéii nioiid : Kis fiain, incy-iiiondoin hál m'-kcd, iioj^y 
tcrcintöttem ordci vadjuniit, vizi híihiinat mi móddal lehet 
íb^ni. Az alsó nópni'k iüd hójas foldón' iiicuj alá, oll tíTiiu'tt 
erdüi fám va'ívori, A kciiuMiy hajlós Iának c^^y hajlatját váí^d 
le, Jiz iííciics liasáhos Iának egy hasáhját mrssíl h? ; a' kél 
Iái illeszd egy he. Az Olt-him loremlell vízi halamhiil e^^y 
kocsogo lóiét fogj csónakodha, főzd meg a' tüzftn, ragaszd 
egyhe a fát, forgasd egyhe ; ahhul íjjal csinálj. Ten'mtöttem 
erdei vadam kinyomaztatik, megkózelítletik, nyillal nieglö- 
vetik ; ezen módon kézhe esik. Ila szárnyas féle állatomat 
küzel érik, azonképen vasind nyilat csinálj, ny«;iét fáhól csi- 
náld ; szárnyas féle sok állatomat közídérvén, azon nyillal 
öljék meg. Teremtettem vizi halomra nézv^e, lui 711/i'tr leszek, 
mind folyónak, mind tónak száját geréhhel rek«!szszék be. 
Teremtíitt erdei fánmak héját leiiasítják, a' gyökeres fának 
gyökerii veszik, vékonyra hasítják, halá.szó kosarat fonnak ; 
vizbe teszik, teremtöllem vízi halam maga nujgj'en belé. Tél 
beköszöntével, mind a kis folyót mind az Oh-oi gerébbei re- 
kesztik el ; hálót fonnak, azt tedd vízbe, teremtöltem halam 
magáiul megyén be. Míg az ember-évlx'li idö áll, az ember- 
korheli idö leend, éhező szíveiket úgy elégilik ki, fázó te.s- 
teiket úgy melegítik meg. Majd erdei vadat kezdenek fogni, 
lábas féle állatot fognak, szárnyas féle állatot fognak ; a bőrt 
lenyúzzák ; a ködinönrc szoruló ember fázó leslének ködmönt 
csinál majd, bundára szoruló ember bundát csinál, békésre szo- 
ruló ember bekest csinál; iázó lestél úgy melegíti. 

XXVI. Lemene az alsó földre, a' magánosan álló atyai 
házhoz juta, ynaiiánosan álló anyai házhoz juta. Mondja öre- 
gének : Numi Tarom im igy tanított engem ! Felel az atyja : 
Mint Numi Tarom meghagyta, úgy tedd meg; ha erőd van, 
úgy csináld meg, ha tehetséged van. Ha tőlem kérdezgeted, 
anyád elöregedet, én elöregedtem, mind kellen a pusztulás- 
hoz közel jutottimk, neked szóló milyen okos szónk lehelne. 
Ha van hátbeli erőd, magadnak van ; ha mellybeli erővel 
megáldattál, magad vagy megáldva. 

XXVII. Azután öllözködék, kiméne a népet tanítani az 
egész földön. Az íjjal vadászó embert íjjal tanítja csinálni; 
a nyíllal vadászó embert nyilat tanítja csinálni. A vizi halat 
fogó embert hálót fonni tanítja, halászó kosarat fonni tanítja. 
Nyár lesz, nyári gerebet csinálni tanit; tél lesz, téli gerebet 
csinálni tanit. A pónéval halászó embert, pónél csinálni 
tanítja, a kerítő hálóval halászó embert, keritővel halászni 
tanítja. 

XXVIII. Azután az erdei vadat fogó ember íjjat csinál, 
nyilat csinál. Erdőre megyén, az erdei vad útját megtalálja, 



A JÖVENDŐ NEMZEDÉKRŐL V.iLÓ GONDOSKODÁS. 23 



nyomát követi, megközelíti, iiyiilal lövi, s ott megöli ; bőrét 
lenyúzza, elkészíti, liiisát haza viszi, A leányos ember a leánya 
szívét elégíti ki, fías ember a' fia hasát tölti meg. — A vízi 
halat fogó ember, midőn nyár lesz, nyári gerebet csinál, a' 
fa sík héját lehasítja, gyökeret vészen, vékonyra hasítja, ha- 
lászó kosarat fon, vizbe teszi. Más nap kimegyen, \\z vízi 
hallal teli van ; haza viszi, lányos ember a lánya luisát tölti 
meg, íias ember a fia szívét elégíti ki. Ponéval halászó em- 
ber a hegyen termő paréjt kinyövi, héját lehúzza, fonalat 
csinál, hálóvá szövi, vizbe bocsátja, a vízi hal maga megyén 
belé. Keritő hálóval halászó e.nber, a fa héjárul szálakat hú- 
zogat le, kötéllé fonja, ;i héj-fonalat egybeköti; lebocsátja, 
a' vizi halat i)artra vonja, a leányos ember a' leánya hasát 
tölti meg, a' íias ember a' ha szivét elégíti ki. 

XXXIX. Megülepödött a' föld, lett a, nép. Úgyde e nép 
mi módon fog lenni, mi módon fog nevelődni? — Mondja 
atyjának anyjának : No a' népet elöhozümi, az erdei vad sza- 
porodott, vízi halam szaporodott, emberem lett, a föld meg- 
ülei)ödötl ; vízi halat kezdenek fogni, erdei vadat kezdenek 
fogni, sziveiket kielégítik, hasaikat töltik, t^^ísteiket melegí- 
tik, .lövőben a népnek mi módon lesz leánya, fia"? errül mond- 
játok meg nekem, mit gondoltok, erre adjatok nekem taná- 
csot : Felel az atya: Kis fiam, téged oktató millyen tanácsot 
adjak? Ha tanácsot keressz, Xumi Tarom atyádhoz menj föl, 
attul kérj tanácsot. 

XXX. Kiméne, öltözkodék, rürös evet borel uiie magára. 
Hét fokú ezüst hágcsón ment föl megint. A' körmös állat 
körme erejének elhalta után, a' fejes állat feje erejének el- 
fogyta után, Numi Tarom atya iilő ezüst rúdu héthajléka 
végibe bemene. Numi Tarom atya fejét leeresztve ül v^ala. 
Napfényes szent asztala elé lépé, földre borúla, felálla; me- 
gint leborúla ; harmadszor is Numi Tarum atya lábaihoz bo- 
rúla. Numi Taiom atya hét hajfonadéku fejét fölemelvén 
mond: Kis ham, mi dolog végett jöttél :•* az evő étel millyen 
szorúltságába estél, vagy az ivó víznek millyen szűke ért 
téged V Felel: Numi Tarom atyám, evő étel szűkibe hogy 
estem volna, ivó víz szorúltságába hogy estem volna i* Terem- 
tötted embereid vízi halat kezdettek fogni, erdei vadat kezdet- 
tek fogni, éhező sziveiket, kielégítik, tölthető hasaikat töltik, 
fázó testeiket melegítik. Ámde jövendőre hogyan ülepíted az 
ember-évbeli időt, mi módon rendeled, hogy legyen az em- 
ber-korbeli idő 1 leányos embernek mi módon rendeled, hogy 
legyen az ember-korbeli idő? leányos embernek mi módon 
lesz leánya, fias nőnek mi módon lesz fija? Erre jöttem 
hozzád tanácsot kérni. — Numi Tarom atya fejét leeresztve 



24 Naoy BUZAPOROD Á8. A Kauáv LKHOZATALA. 

(íHiik ül Viilii. K(íJ(H föUniKilvíMi inondju: Kis fiuin, inillyrMi 
tiiiii'u^sol íidjuk most noktuly Moríj In, v^y nCtl t'fry férfit sz»!- 
rc/z (ítryl)", úíí.v iiz (!inl)(»r-óvl)«'li ido int'ííiilcjjs/ik, jiz íímiIxt- 
korlx'li i(l(")l inc'^'ült'pítcni ; atliil ID^xii lesz iimjd lín'uiy, iiUul 
í'o^vu l(!sz msijd fiú, 

XXXI. LciiK'Mc, iityjíilioz jiiiyjjilioz juta ós mond: Nuiiii 
Tíiioin íityslm iiKí^duií^yta, hoj^y e^yboszcrczzí'k nfít férj(»t, 
úiiy iMCííül íiz (MiilKM'-évIxíli idí'}; loiiny attul f*oí»'va l(?sz majd, 
fiú altid to^-va lesz majd. Fcl'd az atya: A' mint Niimi Ta- 
rom iiK'í^diaííyta luíkííd, Jia van crod, ha van tehetséged, 
azonkéi) tedd meg. 

F«döltözék, és kimérn*. Az ef^ésií föld népe közt egy-egy 
nőt cj^y-cgy férfit együttélésre szerze össze. Lányuk kezdc 
lenni, fiók kezdc lenni. 

XXXII. Hét tél elmulta uüin, hét nyár eltölte után a 
széles fíildíin való népét nézni mene. A leányos embernek 
leánya nőtt, a' fia szaporodott. A' Numi Tarom teremtötte 
szent tVildön már el sem hirnak férni. A' liegyíjn termett fa 
kevés, az erdőn termett erdei fü kevés, annál több az ember 
fija, annál több az ember leánya. Sürü légy gyanánt nyü- 
zsögnek, sürü darázs gyanánt zsiboganak. Erdőre menni 
iiein férnek el, vízi halat fogó helyen nem férnek el. Haza- 
meiie, atyjának anyjának szól : Oh atyám anyám, mit gondol- 
tok y Kmhei-fiam már nem fér a földön, az erdőre járó ember 
erdei vadat fogni nem fér el, vízi lialat fogó embernek szűkké 
lett a ^'ízi halat fogó helye : millyen tanácsot adtok nekem ? Fe- 
lel az atya: Vénülő kezünk megvénült, vénülő lábunk meg- 
vénült, néked segitő millytni hátbeli erőnk van V Ha okos 
szót keressz, Numi Tarom atyádhoz menj fel ; előre látó oko.s 
szót attul kivánj, előre látó okos szót attul kérj. 

XXXin. Öltözködék, vörös evet bőrét ölté magára ; 
hét fokú ezüst hágcsón méné föl megint. A' körmös állat 
körmének ereje elhala, a fejes állat feje erejének elholta 
után Numi Tarom atya ülő ezüst rudu hét hajléka végibe 
mene be. Nap-fényes szent asztala előtt földre borúla, felálla ; 
másodszor megint leborúla ; harmadszor is Nmni Tarom lá- 
bailioz leborúla, Numi Tarom atya fejét fölemelvén szól : 
Kis fiam millyen nyomorba estél, millyen Ínségbe estél, hogy 
azért hozzám jöttél 1^ — Numi Tarom atyám, hogy millyen 
bajba estem"? millyen szükségbe estem"? Te teremtetted em- 
berednek, te előszólítottad emberednek leánya kezdett lenni, 
fia kezdett lenni. Vadászó helyen nem férnek el ; erdei vadat 
ölni nem férnek el, vízi halat fogó helyen nem férnek el. A' 
vízi halat fogó embernek a' vízi halat fogó helye szűkké lett. Te 
teremtetted erdei fád kevés, emberem több lett. Te terem- 



ViLÁOALAKLXÁS A KaLKVAUÍ-BAN. 



25 



tetted erdei füved kevés, emberem több, lánya miláiiíU többre 
szaporodott. — Erre Tumi Tarom szól: Ezennel megmon- 
dom néked, mint fognak élni. Vidd le a' Kuly-atert. Ha le- 
jutottál, az szenvedést f(jg szerezni, betegséget fog okozni, 
li(jgy mennyi néi)(*d meglial, ugyanannyi né])ed fenn is le- 
gyen. Ez liadd vadászsza az erdei vadat, liadd fogdossa a 
vízi lialat, földed tágassá lesz, vized tiigassá lesz. A' vízi 
halat fogó emb(;rnek a vízi hal útja tágassá lesz, erdei va- 
dat fíjgó embernek az erdei vadjárta helye tágiussá lesz. 

XXX 1\'. Leniene, lejuta. Atyám anyám, Numi Tarom 
atyám megmondta, miképen fognak élni. A' Kulyatert adta, 
lehoztam. Felel az atyja: A' mint Numi Tarom atyád meg- 
iiagyta, úgy tedd m<'g, tfílem mit kérdezsz többé V Ki- 

méne, elbocsáta a' Kulyatert. 

Hét tél ehmiita után, hét nyár eltölte után népét 
az egész földön nézni mene. l'gyanannyi népe holt, ugyan- 
annyi népe élő. Leányos embernek a' mennyi leánya elhalt, 
ngyanannyi leánya fenjár. Fias embernek is a' mennyi fija 
elhalt, ugyananyi fiat fölnevelt. Az ember-évbeli idő niegvan 
már ülej)()dve, az emher-korbeli idő meglett. Most ezen bol- 
d()gságl)an élnek. 

(Hintfalry Pál fordítása után).^* 



BJ Finn. 

Kalevala első rimójából. 



a) 



Inipi vala a lóg' lánya, 
Kavo, Luonnatar magzatja, 
j ám borságát megtartotta, 
mindóltig a szüzességét 
a' lóg téres udvarában 
a' térséges sík virányon. 

IJnodalmas lön el végre 
's rideg noki ott az élet, 
folyvást egy magának lenni, 
folyvást szüzességben élni 
a' lóg tágas udvarában 
terjedelmes pusztaságban. 

Mostan alábocsátkozék, 
leereszködék a vízre, 
a tenger tiszta hátára 
mérhetetlen nyilt térségre. 
Nagy vihar kezdett támadni, 
kelet felől szél dühögni 



0) 



Vala eg:^' szűz, lyánya légnek. 
Tündére a természetnek. 
Éle hosszas nagy szentségben, 
Mindenkoron szüzességben, 
A lég hosszú udvarain. 
Egyenletes sivatagin 

Az idejét unni kezdé, 
Élte módját idegenlé 
Egy 's egyedül maga lóvén, 
Szűzi módra éldegélvén 
A lóg hosszú udvarain, 
Elhagyatott sivatagin, 

Ő tehát most lejebb szállott, 
A habokra bocsátkozott, 
A nagy tenger nyilt hátára. 
Kitérj edett síkságára ; 
lm támad egy szörnyű vihar, 
Kelet felől bősz zivatar. 



26 



FlNH TERBMTtol MOXOA. 



a' tonffort lial)l)á kavartn, 
hullámukra duzzasztotta. 

A' Bzfízot a' Hz61 ringatta 
a' tcngornok kékos hátán, 
habözoKfMyozctt hullámán : 
a' szísl móhM mc^j^ihlotó, 
a tengor toherbo ojtó. 

. . . Horda most nehézkes méhét, 
mt''ho toljét fájdalommal 
tígŐHz hatszor Hzáz éviglen 
kilenczod omber koriglan : 
még sem szülétek a' gyermek, 
nem jött világra a magzat 
(Kihagyás i 

Jött egy szép madár, .i Kacsa, 
röpült ós közel lihegve 
f6szekn(>k helyet koresgólt, 
földet, hol szállást vehessen. 



Ekkoron a' víznek anyja, 
viznek anyja, a' lég lánya, 
fölemelte a tengerbül 
térdét, vállát a bullámból, 
hogy a kacsa fészket rakjon, 
rajta kedves nyughelyt leljen. 



Mt'Iy a tengert felforrasztá, 
Hullámait fülkavará. 

Szél a szfi ol hintázgatá, 
Hullám a lyánt hajtogatá, 
Köröskörül a kék sikon, 
Tornyosodó hullámokon ; 
Szél a méhét tele fuvá 
A tenger megvastagítá. 

Hordja vala nehéz torhét 
Méhe kinus jajos teljét 
Kgész hétszáz ^-sztendeig, 
Kilencz korszak mig eltelék, 
De a magzat még sem lett meg, 
Nem született meg a gyermek 

(harmitu'znégy sor kimaradt.) 

Erre kevés idő várva, 
Mindössze is nem sokára, 
Kacsa jőve, ékes madár, 
Ott röi)ködvén most arra száll. 
Fészek-helyet keresgetvén. 
Lakóhelyet nézegetvén. 

Éi>en akkor a víz-anya, 
A víz anya, lég leánya, 
Felveté a térd-kalácsát 
Habokból a lapoczkáját, 
A kacsának fészekhelyül, 
Kegyes szálló telepéül. 



(A' kacsa fészket rakván a térdén) 
tojásait bele rakta, 
hat tojását sár-aranyból, 
hetediket kemény vasból. 

(Most költeni kezd a kacsa, Impi 
térde megmelegszik visszarántja, 's 
a tojások legördülvén darabokra 
törnek. De) 

a tojások az iszapban, 's vízben, 

dai'abkák el nem enyésztek ; 

darabkák mind elváltoztak, 

és szépen átalakultak ; 

a tojás alsó feléből 

lett a föld alsó hajlatja ; 

a tojás felső feléből 

az ég felső boltozatja ; 



Fészkét rajta meg is rakja, 

S arany tojást tojik abba, 
Raka rá hat arany tojást, 
Hetedikül egy vas tojást. 



A tojások nem jutának 
Részi sárba nem hullának ; 
Töredéki váltak jóra, 
Gyönyörű szép darabokra : 
A tojásnak alsó fele 
Alsó anyafölddé leve. 

A tojásnak felső része 
Elváltozék felső égre. 



A KÉT Ö8 HITREGE EGVBEVETfeSE. 27 



sárgája felső föléből Sárgájának felső szine 

képződött a ragyogó nap : Vallott nappá fenn sütnie, 

fehére felső feléből Fejérének felső része 

lett a fénylő hold világa ; Ez meg holddá derengnie, 

mi tarkás volt a tojásban A tojásban mi tarka volt 

lég-felhővé képeződött. Csillaggá vált 8 égen ragyog, 

{Fábián István után.) Mi ^^^'^^^ vala benne 

Felhő lett a levegőbe. 

{Barna Ferdinánd után.) 

V. A két ös hitrege egybevetése. 

A két bitrege közül melyik az eredetibb. A vogul monda előnye a 
Kalevala elbeszélése fölött. Indogermen „világtojás." 

A két mondát imént „ugor hitreg:ék"-nek neveztük. 
hl származásuk tekintetében „altiijiak-nak" nevezhetjük. 
Altajiak c liitmondák, a mennyiben nem egy népiigazat 
magán szellemi kincsét tekintjük bennök , hanem nagy 
nyelv-család ős örökét , melyből egyenlő részt kaptak a 
kiiiázasodott örökösök talán mind a heten, tehát mongol, 
mandsú, török-tatár, szamojéd, finn és az ugorok többi 
családja. 

Mentől nagyobb vala ;i/.<Miiiaii a >zétágazá.'N . iuuiu 
kevésbbé maradt meg az egyöntetűség. A „Teremtés"* mon- 
dája más vogid, más finn előadiisban. Vájjon melyik az 
eredeti, mondhatni : altáji szövvy ; melyik fogott élni nem- 
zetünk egykorii hagyományában :•* 

Az egybevetés mindezen kérdésekre nem ad feleletet 
ugyan, hanem adja legalább a valószinűség körvonalait. 

A „Teremtés" vogiü mondája, miként látszik, a boly- 
gatatlan közös hitrege maga s ha nem volna is az ; de 
minden esetre közelebb áll hozzánk, mint a finn rúnók 
elbeszélése. 

A vogul „Teremtés" főszemélye Xumi Tarom, a menny- 
ben lakó, saj átlag pedig a felső világ, az ég, a menny, 
„melyet a szem a föld felett mint erősséget lát, nappal kék 
színben vagy felhőkbe borulva, melyekből villám, dörgés, 
hó, eső, szél törnek ki, éjjel csillagokkal ragyogva, s a 
melyen a nap és hold járnak." 



28 Kmmkk-hzavl'nk. 

Nimii 'ruroin Icliút elKfí jchmtéséhcn fcIso viláí,^ rllcri- 
tétíí H tciií^or - vizénok, az alsó viláí>:nak. A vogiú mondák 
Nurni Tiiroinja nislr szcmí'íly uf(yan, do hclylioz, lakó cí^óIh'z 
kötótt sz(»iiióly ; „a szent aszlaila olötl nyugaloinbsm ül^) 
öreg" nem tölli ugyan idejét telj(5K semmitUívésben : kijár 
vadászni, miként más vogid énekekből tudjuk, az elejtett 
vadakat maga czipeli haza, eltörött, éb^tlen baltáját, fejszéit 
maga javítgatja ki, maga épiti a vas- ós ezüst hajlékokat; 
de mindez nem a iVjJdón történik. Ide nem ereszkí'dik alá. 
Még a teremtést is mással hajtatja végre. *^ A vogul monda 
Numi Taromja koránt s(!m l'kkó még, és épen régi.ség és 
az eredeti fölfogás tííkintetében a vogiü elbeszélés fíiiötte 
áll a finn mondának. 

A vogul monda nem mondja, kik voltak a iérli és nö, 
kiket Numi Tarom ^vas kötélen, ezüst-bök-söben" leeresz- 
tett. Fiának, Elmpi-nek (a levegő fia) neve utiín Ítélve atyja 
talán Impi fogott lenni, anyja pedig finn tájékozódás utiín 
indulva : a tci-mészet. Fiók FAmpi nem lóg-, lercffőfia értelme- 
zésben vonja magára figyelmünket, hanem azon körülmény- 
nél fogva, hogy a nyelvtudósok értelmezése szerint mai 
ewJer-szavunkkal egyenlő értelmű. ^*' 

A vogul monda tehát emier-.szavunkat mythologiai dics- 
fónynyel veszi körül, midőn a teremtés főszereplőjének nevét 
vogul kiejtéssel ember-nek regéli s ez által hallgatag minket 
ezen hitrogének, mit a finn rúnó nem teszen, több, mint 
fele birtokosává avat. 

Fölötte áll a vogul elbeszélés a Kalevala ezen éneké- 
nek abban is, hogy amaz mondáját saját földéhez köti. A 
„teremtett szent föld" hazája neki. Az Ural hegy keletkezése 
a .,Má kul'item majt" XIV. XV. szakaszaiban oly szép 
eszményitéssel iratik le, mintha csak a kedvünkért, kik az 
első magyar bölcsejét és sírját e tájakon keressük, lett volna 
kitalálva. Hogy az oroszok nyelvökön kőszikla öi;-nek, föld- 
öv-nek nevezik az Uralt ; hogy Herberstein följegj'zése szerint 
a XVI. század elején, midőn magyarok is laktak még tövé- 
ben, a világ övének (cingulus mundi) neveződék, — jelen- 
téktelen adat mondánk fontosságára ahhoz képest: hogy 
maga az Ural sem jelentene egyebet tatár nyelven, mint óV-et.^' 



ViLÁOTOJÁS. 29 



Az más kérdés, vájjon ii vogul teremtési monda s igy 
e részlet is eredeti-e ? Némelyek tagadják. ^* Minket az 
ügj'es alakítás egészen kielégít s nem hiányzik a valószí- 
nűség, hogy a kett/j közöl ez forgott őseinknek ajakán is. 

A Kalevala kérdéshen levő első énrke legérdekesebb 
részletének méltán az tartatik, mely a vizszinén elaléltan 
úszó llnuitárnak ölén megteszkesedett csoda-rnadárról s azon 
arany tojásokról (egy vas is volt közte) szól, melyek eltört 
részeiből alakúit a látható világ: az ég boltozatja, a föld 
gömbölyűsége, a nap, hold, esillagok és a felhők. 

Ez ellen azonban azon alaposnak vélt kifogás í:uiia->/.i- 
ható, hogy gondolatnak indó-gcrmán kök-sönzés, s hogy íiz 
altáji nagy népesaládnak egészben soha sem volt ez vallási 
mythosza. 

A világtojásból \iil() alakulása a iaiiiaiu niindenségnek 
őskori mythosz, melynek legrégibb nyoma a hinduk szent 
könyvében található. Manu törvénykönyve szerint: a viliig 
nem létezett, setét, érzékkel nem érezhető, a gondolatruik 
megfoghatatlan s mintegy álomba merült volt, midőn az 
öröktől létező, a magától eredő, a megfoghatatlan fényesen 
megjelent s óhajüisa jött magából még más lényeket 
is teremteni, erre a vizet teremte s magot eresztett belé, 
ebből lett az arany tojáif, melyben magától eredett lirahma 
a vihigatya, a szellemi lény, ki első vön testet, miutíín a 
tojásban egy isteni évszakig volt, azt gondolatával két részre 
oszüí s (' két félből alakitutla az eget és föltlet, közéjök helyezé a 
levegőt, a nyolcz világrészt, a rí>-nek állandó helyet szabott. 
— A tojás részeiből lesznek az ég és föld, a folyók és 
levegő, nap és csillagok. 

Szakasztott mása ezen mji-hosznak, mely méltó a szem- 
lélődve eszmélkedő hindu természethez, a Kalevala vihig- 
teremtése, mely sokat kopott hosszú nagy útjában, mig 
verőfényes hazájából Skandináviába, a finiH-k s/um-^/édsá- 
gába eljutott. 

Ez lehet magj^arázata, az es^^-regének is, mely szerint 
a pürje madár arany bokorban fészkel s költi ki tojásaiból 
a napot, holdat. ^^ 

Hogy az arany tojás mondája nem altáji eredetű, azt 



80 Na p-mzavuwk. a voocl mowda HiMútt kuy.. 

mtls tekiiitíítbon is könnyű beigazolni. Az ulUiji népeknél, a 
mennyire si töredékekből kiveh(ítjük : a nap, bold és cKÍlla- 
gok n(Mii liiigviik, hiincni személyek, az égnek szülöttei és 
nem terenitniéiiyei, A vogulokns'il náj-pi (=: asszonyfia, a 
nap) Niimi Taroni-nak (a felső égnek) és feleségének gyer- 
meke s nincs is mtls neve, mini: asszonyfia, fiueska. A 
napnak volt még nevelő anyja is, aki őt a földön (?lbagya- 
tottsúgábuii fölnevelé s a világ fényévé lévé: a hajwd nagy 
asszonya, Kaltész asszony. 

Kriiitettcni már, liogy a vogul monda b»dyliez kötött, 
ezt az Ob folyó tekintetéből (I. XXV'. szakaszt) ismét bang- 
sulyoznom kell. S áltáljában szólva a vogul Teremtés a 
nagyobb naivság mellett rendszeresebb is levén és kim<!ri- 
több is, méltán tekintbetjük ezt a Kalevala tudákosabb 
éneke mellett az ősbaza első bitregéjének. 



VI. A vogul Teremtés-monda átmeneti változatai. 

A régibb és újabb vogul toromlési raonda között észlulhctő különb- 
ség. Átraenotkori maradványok a tuordvaiaknál, csoremiszeknél, törö- 
köknél és mandsuknál. 

Reguly Antal jegyezte föl a ^teremtés mondájá-t". Va- 
lami neg^-ven évvel utána Munkácsi Bernát nyelvészünk járt 
a vogul földön és neki már az Ördög fejedelem-regé-t mesélek 
el a teremtés-monda helyett, melyben a jótékony Elmpit 
Nmni Tarom mellett a fondorkodó és rossz akaratú Xuláter 
helyettesíti. Kis-isten helyett maga az Ördög! A keresztény- 
ség nagyobb terjedésével módosulnia kellett azon ősi felfo- 
gásnak, mely szerint Isten nem teremt, hanem csak teremt- 
tet és csak is közvetve érintkezik az alsó világgal. A monda 
teremtő kis-istenének az új felfogással szemben nem marada 
más teendője, mint hogy az Isten által végzett teremtés tét- 
len szemlélője legyen vagj' a szentírás ördögének szellemé- 
ben módosítsa az elbeszélést az által, hogy a teremtés czél- 
ját: az emberek boldogságát akadályoztassa tőle telhetőleg. 

Nevezetesek átmeneti (felében még pogány) változatai, 
melyekben az isten még nem maga teremt s bizodalmasának 



A VOGUL Tekkmtés-monda átmkneti változatai. 31 



rósz akarata idézi elő az embernek roinlíisát, a miről az első 
vogul míjnda természetesen még semmit sem tud. 

Ezekljöl egy-kettővel, ha helyes a felfogásom, imnál 
inkább elő kell hozakíjdnom, mivel az idevonatkozó magyar 
hagyományok érthetőségére gyakorlati magyarázatul szol- 
gálnak. 

A földalakulásnak mondája a viordvaiaknál kevéssel 
ezelőtt ilyenforma vala :-" 

„Egyszer, mikor még a világon \izt'ii kivül semmi 
egyéb nem volt, Csám-Páz (a mordvaiak Niuni Taromja) 
a nyilt tengeren egy köszálon hinbálódzott, magában azun 
tanakodván : hogyan teremtse meg és kormányozza a lát- 
ható világot. 

Monda tehát : „so tt-stvérem, se oly társmn, akivel e 
dolgot megbeszélhetném." így szólván, kedvetlenül a ten- 
gerbe pökött, s tovább haladt. 

Darab utat úszkálván, körültekinte Csiim-Páz s ész- 
revéve, hogy a nyála egy nagy hegygj^é változott, mely 
utána úszik vala. A hegy elpusztiüisa ezéljából Csám-I*áz 
ráütött a botjával. Legott előugrék belőle Saitán s 
igy szóla : 

„Nagy gondban vagy oh Ur, a miatt, hogy nincsen 
se testvéred, se oly tiírsad, a kivel tanakodhatnál s meg- 
beszélhetnéd a világ teremtését ; én, ha ugy tetszik, kész 
vagyok testvéreddé lenni." Megörült neki Csám-Páz 
s monda : 

...)ól van tehát, légy nekem nem ugyan testvérem, 
de igen is társam. Alkossuk meg a földet, ^(,iből csinál- 
juk r* Vizén kivül itt semmi egyéb nincsen." Saitán hall- 
gat, dehogy tudja ő, miből kellene a földet megalkotni. 

„Bukjál alá bajtárs a tengerbe, monda neki (.'sám- 
Páz, a fenekén föveny van. Hozz belőle egy keveset, 
majd abból csináljuk a földet." 

„Én is épen azt akarám mondani, bátya," okoskodék 
Saitán, a ki nem akará nnitatni Csám-Páznak, hogj^ őt 
magánál többnek, és többet-tudónak tartja, s Csilm-Pázt 
fol^-tonosan testvérének szóllitja vala, holott ez őt csak 
bajtársául fogadá el. 

„No szállj tehát alá a fenékre fövényt hozni, monda 
Csám-Páz, de arra vigyázz, hogy^ mikor hozzá akarsz 
kezdni, az én nevemet említsd." Saitán alábukott a fe- 
nékre. De büszkeségében nem akará a Csám-Páz nevét 
emhteni, hanem e helyett a magáét említi vala. Azért 
tehát egy szt'inct sem kaphatott : a tenger fenekéről láng 



82 MdllllSA VII. Mii KI(|;M|(-SI MOMiV. 

csiip viilii ícl ÓS Siiilúiil. köi(iskörül incgógetó. Így mog- 
égvc ft'ls/jillji Ji tf'iig(ír sziiiórc. 

..Nem tudok, bútyii, morulá ('sám-I'á/nak, dg}' szcinot 
S(!in Iclliozni, iiuírt si tcugor íeiiokéről láng üli fíil iniigát 
K mtíjdiKíin cgószen tíinkn* tett." 

KhmIJ ni(''g cgyszíT hajtárs a tenger fenekére, niondí'i 
ismót ('sani-IViz, csak nevemet említsd s n«!m i'og bántani 
a láng." Saitán ismét lenmnt a tongíT tV'iiokére, de gőgje 
inost s<'m engedi vala neki a Csám-lViz novét említeni. 
Saitán ismét csak a maga nevét emlité, és a tűzláng ke- 
ményen megperzselő ujhól. Saitán ismét fíílszálla k 
(/sám-IViz elGtt megint fövény nélkül jelenék meg. 

..Hát hogy s mint jártál hajtárs; hoztál-e fövényt?" 
kérdé tőle ('sam-IViz. 

„Nem hoztam bátya. A tűzláng még az előbbieknél 
is jobban megégetiítt." 

..lMnli1é(l-e bajtárs az én nevemet ?"* kérdé Osám^Páz. 
Saitán mivel oko.sabbat tenni n(ím tudott, megismeré, hogy 
a Csám-lYiz n(ívét nem emlitcítte. 

., Micsoda nevet említettél bajtárs?" 

,.A magamét báty.'i,'* feleié Saitán. 

„Hallod-e bajtárs ? monda erre ('sám-l^áz, eredj har- 
madszor is a tenger fenekére, s hozz <jnnan fövén\-t az 
én nevem emhtvén. Hanem tartsd eszedben bajtárs, hogy 
ha megint nem az én nevem említended: a tűzláng egé- 
szen ^meg fog égetni úgy, hogj' nem marad belőled semmi." 

Saitán tehát harmadszor is lemene a tenger fenekére 
s csakug}'an most félelmében a Csám-IViz nevét emlité 
s hoza is egy tele szájnyi fövenyt, A tenger felszínére 
jutván, át is adá a fövenji, Csám-Páznak ; de nem mind, 
hanem egy részét visszatartá a pofájában, igy gondol- 
kozván magában : legyen, hadd teremtse meg a bátya a 
maga földjét, majd én is megteremtem a magamét. 

Csam-Páz elkezdé a fövenyt a tengeren ide s tova 
szórni, mely növekedés által földdé alakult át. Hanem 
azon mértékben, melyben a fövény-szemek a tengerben 
növekednek^ vala, azon módon kezdenek azok is duzzadni, 
melyek a Saitán pofájában elrejtve valának. A feje egész 
heg^'gyé ^ nőtt tőlök. Kiállhatatlan fájdalmat érezvén, el- 
kezdett Saitán szörnyen ordítani. 

„Minek kiáltasz ' bajtárs ?'", kérde tőle Csám-Páz. Sai- 
tán nem tudott jobbat tenni, mint meghallani. 

„Nem köptem ki bátya, monda, a földet egészen a 
számból, most elkezdett a föld nőni a fejemben, s tűrhetetlen 
fájdalmam van tőle." Csám-Páz megüti kormánj-pálczá- 
jával a Saitán fejét és monda: 



\ OTJAK-tSKKKMJSZ TKKKMTO MONDA. 33 



..Köi)d ki a toven}'t bajtárs és gyógyíú} meg!". 8ai- 
táii clkezdé a fövenyt kiköpni a szájából, de oly erővel, 
hogy a nyirkos s még eléggé meg nem szilárdult föld 
rengeni kezdett bele s ezen földrengésből támadtak a 
mélységek, hegy szakadékok és völgyek, abból a fövény- 
l)ől pedig, melyet Saitán kiokádott, a halmok, hegycsú- 
csok és bérezek támadának. 

Amint Saitán a bajától megszabadult, monda neki 
('sám-l*áz : 

„Nem való vagy te nekem bajUírsnak, mert rossz 
vagy, én pedig jó vagyok. Légy tehát átkozott s eredj a 
tenger feneke alá, a más világra, abba a tűzbe, mely meg- 
égetett, mert a gögöd nem engedte említ^Mii a teremtőd 
nevét. Ülj ott, s szenvedj ott mindörökké!" 

Kddig a mordva monda, mely koránt sem áll magá- 
ban, így a teremtés segilö társa elfajúltnak mutiitkozik ugyiui- 
csak azon oknál fogva (miutiin még a gondolatmenet is 
ugyanaz) a loljákuk-ivM és cserem ii^^ek-nól is. I7tóbbiak világ- 
tereintési hitregéjét is közöljük rövidebb kivonatban azon 
okból, hogy nyilviinvaló legyen: a keresztény és muzulmán 
világnézet mennyire jelentékenyen módosítotüi a vogulban 
nyilatkozó ős altáji felfogiist a finn- és ugor-<///w«7. Az iste- 
nek fia- és unokájából itt is, ott is ördög lesz, és a terem- 
tés segitő társából annak átka és megrontója. 

Itt a t\nn-e.<eremii>^el- hiedelmét adjuk röviden, nnni egy- 
szersminil az ugor votjákoknak is mondáját. 

A cseremiszeknél Jumó a felső égbeli, a vogiü Xumi 
Tarom, Keremet pedig Jmnó öocse, tehát nem unokája, mi- 
ként Elmpi volt. 

..Keremet ugyanazt akarta mivelni amit Jumó (a vo- 
gul Elmpi és Xumi Tarom.) így midőn Jmnó a földet meg- 
alkotta, megparancsolta a végnélküli vizeken gácsér ké- 
})ében evező Keremetnek, hogy a tenger fenekéről hozzon 
föl tengerfeiiéki földet. S csakugyan Keremet leszállott a 
tengtM- fenekére és hozott is föídet onnan, de nem adá át 
mind Jumónak, hanem i^gy részét megtartá a szájában. 
Midőn Jumó a kajxttt földre ráfuvallott s azzal a vizeket 
beborította (kezdetben mhident víz borit vala), Keremet 
is kiszórta szájából a földet. A hová Jumó szórta a föl- 
det, ott gyönyörű síkságok, legelők és erdők támadtak, a 
hová pedig Keremet hányta a magáét, ott hegyek és ko- 
pár sziklák keletkeztek. Ismét míís ízben, midőn Jirnió a 

3 



'M TURÖK KUBHUTlUUUáXÍUa LKUitNDA. 



kövckbfíl vódfí szollomokot alkotott, súlyos kjilai);ioscsal 
vcrdosvón roájok, törtónt, hogy a kiütött szikrák védő 
szoUemekké változtak. Koromét azalatt, míí^ .iiiinó íiliidt, 
uí^'yanazt akarta osiiiálni ; d(; a K<íromot kala})áosütósoi 
alatl a támadott szikrák hói nom jó, hanom i^onosz szol- 
lomok támadtak. Midöii Jumó iiz dsö oml)ort alkotta, 
Koromot iiKigint bolo avatkozott. Midőn .Jimó az olsö em- 
bert teremtette, és a lélek alkotása vépott más helyre 
mont, a moptoremtott test molbítt oltalom vóíjott fekete 
kutyát haji^yván, Koromot nom késett fölhasználni a .Iiimó 
távollétét és hoí^y az obot részére hódíthassa, moly az 
ember testét őrzi vala, oly roppant hideget támasztott, 
hogy a kutya majd hogy el n(;m viíszott bele s igy aztán, 
midőn Koromot az ebet síirű szőrrel ellátta, tehát ez 
csupa háladatosságból Korometet a testhez eresztette. 
Most Kerem(;t ráköpött az ember testére, a mivel bele- 
ültetto egyszersmind a bün kezdetét,"-^ 
Ami magát a finneket és a velők közeli atyafi észteket 
illeti, ezeknél, miként vitatva is volt már, a skandináv szom- 
szédság a hindu fölfogás szellemébon módositá a világterem- 
tés eredeti hitregéjét. 

A vogulnál láttuk ősmondát még kevésbbé találjuk 
meg eredeti mivoltában az altáji nagy néptörzs öregebb 
család-tagjainál : a törököknél és a tatárfajnál. Annál kevésbbé, 
mert kelet vallásainak egyik szent földjétől Irántól koránt- 
sem hetedhét ország választá el őket s az izlam fegyveres 
hittéritői elég korán föltámadának, hogj' a próféta mesés 
elbeszélésének a szomszédságban és igy köztök is hiveket sze- 
rezzenek. A finneket kivéve meg is tetszik mindnyájának 
hagyományában az izlam hatása. 

A vogulnál legtöbb ideig föntartott teremtési ősmondát 
a töröknél és mandsuknál következő változatban találjuk föl: 
a) a török legenda szerint „az embe7' teremtésé" -nek sora 
a következő volt : 

..Megalkotta AUáh az embert, és a földet jelölte ki 
lakóhelyéül. És midőn megjelent az első halandó és gyö- 
nyörködtek az égiek Allah e csodálatos alkotásán, előjött 
a rossz szellemek ősapja és irigység szállotta meg lelkét. 
Rontani akart a jóságosnak alkotásán és ráköpte kárho- 
zatos nyálát az első ember tiszta testére. Ott érte a 
mocsok a köldöke táján és ezzel akarta a bűnöket be- 
plántálni. De elősietett az emberi faj védője : a legirgal- 



Mongol embebtekemtési hitbeob. 



masabb Álláh, kiszakította azt a húsdarabot, a hova a 
nyál odatapadt V(jlt és lecsapta a földre. így támadt az 
oniberi testen a köldök. Az a húsdaralj pedif,' és a beléje 
gyömöszölt nyál új életre éledt a porban és az emberrel 
majdnem egyidejűleg megtermett a kutya. Fele részében 
emberi testből, mj'isik felében meg ördögi nyálból. Innen 
van, hogy sose bántja a mozlim a kutyát, de másrészt 
meg a világért sem turné el a házái)an. Mert eml)eri 
húsból eredt, megvédi ; mert ördögi nyálból fejzott, meg- 
veti. Ami szelidség és hűség van benne, azt az embertől 
örökölte, ai^ii vadság pedig és éktelen düh, i\zi a sátáni 
rész teszi. IJgy nűnt keleten, nem is szaporodott el sehol 
ez állat, mert ellensége egyúttal a védője is a — mü- 
szűlmán."" 

b) Az északi nnuKjolük hivdthne sierint : 

Az ős ember párjával, kik az emberi nemet valának 
hivatva szaporítani, élt. Kzek egy sátorban pai>irból eni- 
beralakokat vagdaltaik s mig Ők khnentek lélekért, az új 
•embereket, kik egészen szőrösek valáiuik, a sátorban 
hagyták a kutya őrizete alatt, mely egészen csupasz volt. 
A kutya kötelességéről megfeledkezett, nem ügyelt s az 
ördög a sátoroldal nyilasán beljtíjván, az új embereket 
bíU'onditotta. Midőn az ős emberpár visszat<''rve látta a 
t()rténtet, nem tudta mit tevő legyeu ; vakaró kést vettek 
tehát s hozzáfogtak a rondaság levakarásához, azonban 
a szőrt is levakarták az új emberekről, kivéve az érzé- 
kenyebb részeket. A levakart piszkos szőrrel a kutyát 
vonták bo bűutetésűl \ ÍL'-vá:/atlaiis:iL!-áért." 



VI. A magyar nép élö teremtési hagyományai. 

Kálinnny Lajos órdeme. A föld kibuktatásának nyomai a néphagyo- 
niáiiybivn. A nó^fiádi tógát. A fóldtartó czolhalak. Az ősvallás ember- és 
áll:i'tc'iomtós6ni>k paródiái a néphitben. Eltorzult vonásai a teremtett 
ember tanitásáról szóló őshitnek. A népmondákban szerepeltetett Ádám, 
No6, Illés, Szent-Mihály, Szent-János, Szent-Péter. 

Hogy a vogul mondának élnie kellett őseink tudalmá- 
ban, az eddig mondottakból erősen állitható és hogy csak- 
ugyan élt : bizonyítják az ezer év után összeszedlietö hagyo- 
mányos töredékek, melyekkel immár könnyű leszen elbánnunk, 
miután láttuk, miként módosultak azok egykori rokonaink 
és szomszédaink közt az izlam és kereszténység hatása 



:'.i; A TKX OKKH <»L VALÓ IIOMOK-HOZÁH MTTHOMZI HATTBUK. 

következt/íhon. A Hok százados koroszt^'nyséf? hatiisa kftvcl- 
k('z1(''lM-n riálimk már k»'v«»sl)l)('' ftsjcllíítíííck azok ; de kí'mnyű 
rájuk ismernünk, miután birjiik, Iiol'-v úu-v tii(in<Ii:irri nz cn'- 
(Ictinok l)(3tűszt'rint vtiló szíivegót i^ 

Nagy érdemi' van f téren Kálmáivj Lajos táradliatatlan 
adiilííyüjt/ínkru'k, ki clsfi vette észre és méltatta „Vilótinnk 
itlukitlásaí nijiirluuji/oviáníjdinkhan" czimü tamilmányában a 
hitmondákat, melyekben eddií? ki látott volna />sliaf?>'ományt 
és vette volna többnek népies hum(»r- és aí2:5'afurt észjá- 
rásnál ! 

Me«í kell eiifíednünk, hog}' a néphagyomány részben 
e téren is kölcsönzés; de még ig}' is legendákban annyira 
giizdíignak mutatkozik az ösvallás, a mennyinek föltétele- 
zésére nem ad jogosultságot sem a voiml nuMulii sem wx-.mjw 
a finn Kalevala épségben maradt voltn 

A vogul monda földkihuktatási részlelf a lélpo^iny 
rokon mondákban, miként láttuk, oda módí)8Úl, hogy a terem- 
tés segitö társának homokot kell fölhoznia a tenger fenekéről. 
Nálunk ez keresztény átalakulásban mutatkozik, miként Kál- 
mány Lajos véli, a következő torontáli néines elbeszélésben : 

„Mikor az Isten a világot teremtötte, jiz Ördög az 
Istentiil a részög embör lelkit kérte, asz'onta, hogy a 
mölik embör écezör mögrészökszik, annak a lelke lögyön 
az üvé. Az Isten látta, h<jgy a részög embör a halálos 
ágyán möktér, nem égg^'ezett bele, hanem asz'onta, hoty 
ha étty kötél homokot fölhoz a tengör fenekirül, akkor 
üd'agygya neki a részög embör lelkit. Az Ördög le is 
mönt a tengör fenekire, de nem birt homokot fölhozni; 
igy osz'tán nem is kapta mög a részög embör lelkit."-* 
( Magyar-szent-Mihály. ) 

A vogul hitrege fejezetei szermt odáig jutottunk, hogy, 
a fölbuktatott föld egyre forogván a \iz színén, nem vált 
addig lakhatóvá, mig e részben Elmpi a dolgon Numi Tarom- 
nak övével nem segített, vagy miként a vogul szövegben olvas- 
suk : „Ha ezen magam birta ezüst-gombú övemet veszed, 
menj le az alsó földre s rakd az egész földet körül." Mire 
Elmpi „alá méné, az ezüst-gombú övet, megkerülvén a föl- 
det, körülhúzá; legott teremtett földje veszteggé lőn. Ember 
lába által elérhetetlen fényes hegy ülepedék." 



A/. EXDREFALVl TOOÁT. ViLÁGTARTÓ CZETIIAI^K. 37 



A kereszténységben, miután Isten maga a teremtő, ki 
elválasztá a vizet a száraztól, ezen mondai részlet tárgy- 
talan, hacsak a magyar Klmpi, mint ördög, a maga részére 
lefoglalni nem akarja a megteremtett világ egy részét; mi 
azonl)an természetesen nem sikerűi neki. És csakugyan 
ily (Ml értelemben szól a nógrádi palócz rege, melyre K<ilmnnii 
Lajos ur figyelmeztet bennünket: 

„Ahol az endrefalvi tógát van, ott az Urdog rl akarta 

rekesztenyi a világot. KI is rekesztette valamegygyig, 

hanem a gombot nem érkezett felténynyi ; a kakas mész- 

szólát, (a tógát) ésülyett. Kerésztő van (az endrefalvi 

tógát) a világon." Isten axt mondta az ördögn<?k : „Ha 

elbírja rekesztenyi é'félig, nap félkö'tö' nap nyugatig (a 

kért birodalmat), oda nem süt a nap." Csakhogy erre 

nem bírt rámenni az Ördög, mivel nem bírta feltenni a 

gombot kakas-szólásig „akkó bésülylyett (a tógát) a 

lödbe, ^ mindenütt méllátnyi a (besülyedt) tógátot,"-'* 

(Ság- Újfalu.) 

Könnyű belátni, hogy ebbei\ az ős hitmonda nyer 

helyi kifejezést s az endrefalvi tógát nem más, mint az 

Ural keletkezését ünneplő vogul rege keresztény kiadása. 

Az ős hitregére vonatkoztatható azon népies felfogiis, 
hogy a föld vízen, illetőleg czethalak hátán áll s akkor lesz 
vége a világnak, ha a czethalak kivesznek a szatmárraegyei 
néphit szerint (Felsőbánya.) A világ sarkát tartó ezen czet- 
halak száma három — négy. Káhniiny Lajos torontáli gyűjtése 

szerbit a földet, illetőleg: 

„az egész világot három czethal tartja, mindön har- 
madik esztendőbe' mögfordul (a három czethal) másik 
ódáira, akkor a föld mögzörög (Temesköz-Lőrinczfalva.) 
Magyar-szent-Miliályon s jobbára másutt is négyen van- 
nak a czethalak. 

Az ember teremtése tekintetében is lényegesen módo- 
sulnia kellett az új hit tanításához képest az ó hitrege 
elbeszélésének, mely szerint Elmpi égi Öregje tanácsára 

„Hóbúl embert csinál, gyúr, „Az Ördög, Kálynány-nak 

elindítja, darabokra szakad." torontálmegyei adata szerint, 

embört, lovat ki bírt furmálni, 
de mikó mögindult, porrá vált 
(Jazova)." 
Sőt hagyományainkban nyoma van az izlam haUisa 



MH A/ ÓHTKKKMIKMI llAli V<iM AN V A \ f I,T HYÜSÍAl. 



iiliitt inódosúll azon válto/jitokiiiik is, mcly<'kkcl az Mlöbhi 
f('J('Z('tl)i'n isincrkcídtünk inc^. Maijától ('rtlK't/ílcf^ azonban 
nálunk o mondák az ös hitrege rovására már egészen keresz- 
tény felfogásban jelentkeznek 8 rendesíMi ilyenformán hang- 
zanak, miként a tontntálmegyei, hog\' mikor az Isten az em- 
bert teremtette, az (Jrdog is elkészítette! az alakot, de b'lket 
nem bírt neki adni, mit Istentől kért, Isten azonban nem 
adott neki, mondván: Lelket az Ördögnek nem adok! Hon- 
fiét a közmondás i^ ■ Sz'"><rény m/ ()ri\i\<r rni-it ninc^ tu-Li 
lelke" (Szeged.) 

Az ösrege szerint az embernek első ízben való megal- 
kotása nem sikeríílvén, az égi Öreg ismét csak tanácscsal 
támogatja új vállalkozásra a h^vegő fiát, de maga lakó haj- 
lékából ki nem mozdult, és ő: „kezes alakú embert csináUi, 
láhas (dakihn csinúlá, hogy szeme lett, horjij szája lett, úgy csi- 
náld. ElindUá, nevelve, játszva kél ríOre embere.^'' 

Mondánk második korszakában is megmaradt, miként 
az altáji mondákban láttuk, Jiz ég m-a tétlen vissza vonul tsá- 
gában, miután személyesitése és különváhisztása az égtől 
kezdetleges volt, s az őshit nem is szerété másutt tudni, mint 
„lakozó hajlékában", miután látása veszedelmes, látogatása meg 
büntetés vala. „Isten látogaüisa" a mai népszólás szerint is 
csapást jelent. Az izlam csak annyit tudott e részben változ- 
tatni mondánkon, hogy a lelket külön janissal hozatja le az 
égből. Nem igy a kereszténj'^ség, mely szerint az ember 
egyenes teremtménye az Istennek. A biblia szereplés nélkül 
hagyá a magyar Elmpit, az ősvallás teremtője a mai keresz- 
tény mondákban torzalak egészen s a hatalmas alkotónak 
csupán tehetetlen utánzója akár az ember, akár az állatok 
teremtésében, miként népies adataink bizon^itják. 

Egyik keresztény színezetű hagyomámimkban, miként 
Kálmány jegyzékbe vévé, el van mondva, hogy mikor már 
semmire sem birt menni az Ördög a megalakított anyaggal, 
Isten reá lehelt, mondván: Állj lábra, Illési kelj fel! s ak- 
kor Illés bírt menni.-^ 

A monda első emberének „ehnditása" is megtalálható 
hagyományainkban látszatra keresztény, sajátlag pedig az 
izlam-semita felfogásában : 



Az ÖS VALLÁS TKREHTÖJÉNKK TORZALAKJA. 89 



Mikor az Ördöí? embört akart teremteni, kiforiuászta 
az embört, de nem bírta talpra iülitani ; akkor oda mönt 
az Isten, megrukta a talpát Ádámnak : , Kéj föl Ádám ! 
Ádám mögmozdult. Mögén iiiögrugta, Ádám fölült. Har- 
macezö mögrukta : Kéj föl, Adiím I Ádám fökelt (Hgyhá- 

Az Ördög csinálta. Jézus ébresztötte föl Illést; mögrukta 
Illést, ú^y kelt föl {Temesköz- Lörincz falva Torontálban.'^^ 

Észrevehetjük, liogy e teremtési hagyományok ellenke- 
zőleg az előbbi fejezetben fölhozott altáji példákkal, öt a terem- 
lés állandó szemlélőjének mutatjiík be, köztök koránt sincsen 
meg a kinyilatkoztaüls ördögének ellenségeskedése. Henne 
csak a tehetetlenség nyilvánvaló és nem a gonoszstíg; de 
aztán az isteni Alkotó sem áüill neki segítségére lenni s ke- 
zei alkotmányát nem csupán lélekkel látja el olykor, hanem 
részbíMi azonnal föl is veszi az égbe. Hagyományaink ördöge 
itt tehát nem a bibliai ördög, hanem a vogul Klmpi, a ma- 
gyar ős vallás teremtője, ki az új hitolvek mellett szerep 
nélkül maradván, nem marada miis teendője, mint hogy az 
Isten mellett kontárkodjék és a teremtés urának tehetetlen 
utánzója legyen. 

Nem mondanak ellene ezen föltevésnek az állatokról 
szóló hagyományaink sem. 

A vogul monda Numi Tarom-ja, aki embert nem alko- 
tott, nem teremtett állatot sem, hanem azt is Elmpi teendő- 
jéül szabta, aki : „földből és hóból emlős állatokat kezde 
csinálni és megtelek a föld." A néphagj'omány nem csupán 
nem hagyja foglalkozás nélkül az ördögöt e tekintetben, ha- 
nem nagyon is foglalkoztatja öt De természetesen az ösval- 
lás teremtőjének torzképe itt sem áll oly rósz színben, mint 
az altáji mondákban, hanem tehetetlen és utánzataiban sikerte- 
len csupán, annak jeléül, hogy benne az ezer év előtti hit- 
regék teremtőjéröl van szó, kit az öregek hitregéi még a 
hagyomány szívós voltánál fogva az átmeneti kor is mkább 
csak tehetetlennek, mint gonosznak vallott. 

Hogy e részben hag}^omámimk naiv, magától érthető, 
de azért drága töredékei azon mozaiknak, melyet a magyar 
hitregetan illetékes csupán összeállítani. 

A régiségben gj^ökeredző néphagyomány azt tanítja 



4() 1,(1. V 1- lll;l)l-; I K. MAIdM (-^S SZA\I\S MOSIlVl 

l)(''l(liiúl, lioi,'y (liscrctióviil U'^yvAi iiKjndva, süiii u Uitüt, suin 

;i ItnlliiU iKiin íi MiiKiüiiható UinmitviUi : 

A halhat iv csongrádi elbcíszélés szerint az Isten Ui- 
icintíittc, íiz Ord'ig iníigkértíi, hoí^'v íí's teremt ojaiit. No, 
liiU tcremes, de nem ttiecz! Osztúii az Ördögi csinálta, de 
cüiilc fdíd rshuilt. .)()bh is, ni<;rt ha a tetíí is li^^y tunna 
Ufíráini, mint a 1»:iI1)m .íIUí'i m'Tt'Inn's vnlriM íS:iii<'d- 
Kirdli/hiilom )^^ 

A It'uflJ crcdflriii i\ Hiffj rs (i ini.-cdtuni r^-ijiiih kr\rtii iiuni- 

(Iája: Mikó az IJr-Isten móhet teremtölt, az Ordöí? is hoz- 
záfogott, hogy majd íí 's teremt, de ai ün'. b'u/ij lőtt. Az 
Ur-Isten (^möiit hozzá nézni, hogy mijén a méhe "? oszt' 
kérdözte, hun van a mit takarétan:ik, gyűtenek ? Mögmu- 
tatta neki (a méheket), ka|)tj'irha votak, de nem V(*>1 ne- 
kik takiirétástik si'mmi se' csak a hogy bebocsá'totta, öcs 
csomóba', olt vót mind. No gyere, néz* mög az en^'irnet! 
Kmönt, hát a méhek gyű'töttek akkó is: sok szép sejt 
vót, méz mög viaszk. Akkó az ördög mögharagudott, fÖ- 
rukta a kaptárt, hogy mé' nem takarétanak fik is. Akkó 
az ű méliecskéje szétszál'ott, h'^gy lőtt belül(í, együtt ide 
is, azuta van hígy.^^ (Tanmsköz-Lőrmczfdlva Toi'ontálban. ) 
Az áUatok (dnevezése körül Noé és Szent-Péter érde- 
mesítik magukat hagyományainkban, jeléül hogy a magyar 
ősmonda annak idejében bizonyosan a magyar Klmpinek tu- 
híjdonitá azt, minek később módosulnia kellett. 

A vogul monda a teremtés végrehajtójáról mondja, hogy 
tanitá az embereket: az íjjal vadászó embert ijjat csinálni, a 
tiyillal vadászol nyilat csinálni, vizi halat fogó embert hálót fonni, 
halászó kosarat fonni tanitja. 

A magyar Teremtőnek nép-tanitói szerepét a hagyomány 
többek közt osztja meg. Keveset hagyott meg az Ördögnek, 
ki tanitja ugyan az embereket, de csak a rosszra. A jót, ha 
akarja sem bírja végrehajtani; mert belesül vagy javítani 
kell rajta. így a torontáli hagyomány szerint : 

Az Ördög csinálta az első malmot oszt' a vizre tötték, 

de az Ördög a búza eresztőt nem tutta mökcsinálni ; a 

czigány csinálta mög, úgy őrölt (a malom) osztán (Majdan.) 

Ös hit fogott lenni az, hogy nem magától jött rá az 

ember a szántás-vetésre : 

Mikor Ádámot az Isten a paradicsombú kiűszte, az 
Ur-Isten a torontáh néphit szerint égy ekét röndölt neki ; 
azután ű azon szántogatott; ló né'kű, mönt az eke bát- 



Ía.>;1.ja a/. KMiír.u 1 , Ur. tMrA.> a kwmíízKa. 41 

ran. Oda mönt az ÍJrdög, mon'ta neki, hogy üssön rá 
óro az ékre, akkó majd az eke könynyebben mén ! Rá- 
ütött az ekére, migyá' mögált, se hova se' mönt. Azután 
az Isten lovat röndölt az eke elébe ; az ekét a ló hírtelen 
kapta, a lábának szalatt a csoroszla, ettül kapta az örö- 
kös (béka) eniléköt. (Lőrhiczfaha.) 
A ló békd-}íiimk keletkezése in''«; ..lh<. <-/.'.]('.<. .l<l)pn niás 

szempontok alá esik.^" 

A t'öldmivelésben a törökség levén a mesterünk, e ha- 
gvoiiiány sem lehot tö})b, mint a török köl ■^; de anj'- 

nyi mégis kiérthető belőle, hogy az ős me^' u's vallott 

egy ember fölötti jóbarátot, kitől sok hasznosat Umúlt. 

De ha kevés a jó, mit a hagyomány Jiz ördögről tud, 
annál több a rossz, a miben a keresztény magyar közérzés 
őt elmarasztalja. így ő vádoltatik, hogy az italt, kártyát, pi- 
pát és ])iiskát az emberek közölt gonosz szándékkal meg- 
honosította : 

Az előtt nem káromkottak iiz embörök, hanem mikó 
a gaszda embörnek annyi gabonája termött, hogy nem 
birta elaimi, az Ördög möktaniti)tta (az embert) pálinkát 
főzni; azon (pálinkán) vesztek osz'tán össze az embörök ; 
akkor kapott az Ordíig leiköt, mt'rt az egygyik agyon- 
íiiriitc a másikat. (Magyar-Szent-Miliály.) 

Az Ördög timá'tji ki a pipát, kártyát, puskát is mög 
a kucsmát is. A pipát úgy taná'ta ki, hogy dohánt ülte- 
tött, osztán ráült a (dohány-) bálra, csinált pipát is, úgy 
várta az embörököt. Aki ára mönt, mökkéniUta vele. A 
kártyát is ű csinálta az elsőt, oszt játcczott az embörök- 
kel; a puskát nuitogatta, hogy' köl' vele lű'ni."^° (Majdan.) 
Az Ördög a szögény embört mindön módon mök- 
csalta, a szögény embör panaszkodott. No, kisegítlek a 
bajbű, ne panaszkogy' szögény embör, gyerünk lopni ! 
Emöntek az uraság aklába. A szögény embör nem mert 
hozzá nyúlni, hogy hi'itha sivalkodik a disznó ? Né törőgy' 
vele, befogom a száját! Nem sivalkodott éty se'. Hanták 
ki az akolbú (a disznókat), oszt' az Ördög mindegyiknek 
csavarított a farkán egy gyet, jobbra csavarított. A szö- 
gény embör alig bírt égygyet kibánni, mikor az ördög 
mán mind kibánta. Mikó mán mind ki vót hánva, asz'ongya 
az Ördög: No, szögény embör, tötté'-je rá jegyöf? (hogy 
ki kié legyen). Az'ongya: Töttem! Micsoda jegy öt tötté' 
rá"? Jobbra csavaritottam a Jarkát! — pedig nem ű esa- 
varította jobbra, hanem az Ördög. — Hozzáfogtak nézni. 



42 A KKKKHZTÍNYhbn Aí..iI%.íAi.SaK n/.r.itr 



hát (tsíik 'O^y vrtt, akinek n(;in vrtt jítbhni (^ssivarítvíi a 
farka. Az ()váüg mö^'okta, ú^y bchivákla a TÍHzáha, hoí^y 
söminijé vált. Azűtátü iiiiiulön disznónak jobl)ra van csa- 
varítva a farka. (Mnjdán.) 

Bizonyos, ho^^y loszámitva c iicimii')iiii;ikii;ik aiiaiiiro- 
nizniusát és az i!í,'ykorú viláyn<''Z(*tUJl í'liilö fölfogását, mutat- 
kozik az öríiöíí torzaiakjában némi jóakarat, l)izonyo8 szol- 
gálatkószsóf^, mintha inMn is az Icimo voltiiképen, akinek ki 
vagyon atlva. 

Ks a mesék-\wi\ még türhíítííbb a népkópzelet által meg- 
rajzolt ördögnek alakja, ki gj'akran vetődik útjába a meg- 
szorult embernek és nevének vébítlen kiejtése is elegendő 
arra, hogy ott tenunjen s a t(»ljesitendö kívánság nüin tuda- 
kozódjék, jeléül : h(jgy eredetileg más volt, mint a mivé tor- 
zult s hogy neve alatt is a vogul monda magyar Elmpije 
rejtőzik, ki teremtette embereinek boldogságára mindent meg- 
tőn s a Halált is esak azért honosítja m»;g földjén s hagyja 
szabadjára, hogy általa a közboldogúhisnak útját egyen- 
gettesse. 

Nem lU van iielye vitatni, liogy a jó és (/otw.^z rlrj'iu'k, 
mint egymással hadi lábon álló külön isteni hatalomnak, 
melyeket költőink Hadúr- és Ármányhan személyesítenek 
meg, — az ős vallásban semmi nyoma. 

Jellemzőbbek a néphagyománynak azon hitref/éi. melyek 
a kereszténységnek vagj^ még korábban az Izlam hatásának 
következtében Ádám-, Noéval, Iléssel, Szent-Mihály-, Jézus- 
sal és Szent-Péterrel helyettesitik az ős hiedelem egj'es le- 
gendáiban a magj'ar Teremtőt. Természetesen, hogy mikor 
ketten (Jézus és Szent-Péter) lépnek föl, az egvik az ős 
vallás első emberének képe viselője. Ilyenek : 

A Tisza görbeségéről való mondák. A csongrád-megyei ha- 
gyomány szerint : Szent-Pétör borddőta a Tiszát vak lovon, azé' 
ojan girhe-gurha. (Algijö.) A magyar-kanizsai változat szerint 
szamár volt befogva, mely mindig arra ment, a merre bo- 
gáncs volt. 

.,Az örvény vagy szeni-Péter vize' keletkezésének meg ez 
vala a sora: 



Szent-Péter xépies alakitábáxak H.Aiir.n.K. 43 

Mikó Krisztus Urunk Szcn' Pétörré utazott a Tiszán, 
főfelé müntek, asz'ongja Szen'l'étör: Nem lőhetne az 
egygyik ódaiának fő'feíé, a másiknak lefelé íojni? Asz'- 
ongya Krisztus L'runk : Ha az eí^yfryik óclala fö'felé fojna, 
a másik mög lefelé, a hajósok úgy éhizakodnának, hogy 
nem lőhetne velük bírni. De Szent Pétőr addig erőskö- 
dött, még Krisztus Urunk mőg nem tőtle, hogy iix. égy- 
gyik ódala fő'felé fojt, a miUsik mög lefelé. Mikor osz'tán 
lefelé gyütt Krisztus Urunk a Tiszán Szén' Pétörré, a 
hajósok fő'felé mőntek, osz'tán még jobban káromkottak, 
mint az előtt ; é vótak bizakodva, Iiogy mos' mán köny- 
nyen mőntek fő'felé, akkó bánta mőg Szén' Pétőr, hogy 
Krisztus Urunktul ászt kérte, hogy a Tiszának az égy- 
gyik ódala fö'felé fojjon, a másik mög lefelé, akkó mán 
azon könyörgött, hogy : Uram-Teremtöm, esak fojjon úgy, 
mint az előtt. Krisztus l'runk osz'tán vissziil'ordította, do 
az örvént, a limúnt-i möghatta a vizőn, hogy a hajósok 
még nehezebben jiíi-janak a vizön, mint azelőtt jiírtak. 
Az örvémj a Szent Péter vize, mert az égygyik ódala fő'- 
felé mén, a másik löfelé. (Szeged.) 
E monda másutt más változatokban fordul elö.''- 

Nem egy vidék hiedelme szerint a fában levő f/áncsot 
Szent-Péter szerzetté: Mikó Krisztus Urunk Szén' I*étörrel 
a fődön járt, az áesok mellett mőntek el. Az ácsok káromkot- 
tak, mog dógosztak is, nem is. Asz'ongj'a Szén' Pétőr: Nészd 
Uram Teremtőm, hogy dógoznak az áesok, egészen élus- 
tulnak ! hogy kőllene dogot anni nekik, hogy ne érjenek 
rá káromkoimiy Szén' Pétőr épen bagózott. No köpj ára 
a fára, mingyá' lösz dóguk I Szén' I^étör ráköpött, miny- 
gyá görcs lőtt a fába. Azúta van a görcs a fába, azúta 
szigygyák az ácsok Szén' Pétört.^' (Szőreg Torontálhan.) 



A magyar Teremtöt a mily jóakaratának és közlékeny- 
nek tünteti föl ide tartozó hagyománymik : oly tudnivágyó- 
nak mutatkozik az első ember. Szent Péternek mindig van 
kérdezni és tudni valója: 

Mikor Szent Pétőr az L'r-lstennel a fö'dön járt, mán 
akkó a dohán vót a többi füvek közt, mint más fű nö- 
vevén. Hogy vándoroltak. Szén' Pétörnek igön befokta a 
köpenyegit ! asz'on'ta az Ur-Istennek : Uram, Teremtőm, 
csak ennek a fűnek ,a magját veszíd el, mer' nagyon 
befogta a ruhiímat. Ü Pétör, ne báncsuk, mer' nagj'on 



4\ 



KídMXTrH-MoNuAiNK Cm mondák. 



(lri'i^»'ji ITi o',(3bl)iT f(»^' ólni luij^y rósze a vihií^riak. IJgy oszt' 

iiKi^Mimnitt ii (loliáii, (Tcmcsköz-Lririncztsilva.) 

Jól .V'fXy/Á UM'ií \i soksit időzött Kálnuhiy Lajos: hogy 

mivel a dohány csak az újabb korban vált nópünknéi liasz- 

iijilaiidóvá, mondánknak credotilog má« növényről kfllctt 

S'/l'lIüi:! 

Mikó az l'r Isten míiktííromtíittí; a világot miig a 
tüvt'k(^1, inög a huzat is, ára möiit Szén' PétörrA, asz'- 
szongygya Sztíii' l'étör: IJram-Tcremtöni, hát «?' mi ioszV 
e' nem ojan (lií), mint a többi! Asz'onta (az Ur-Isten): 
Nohát Ir)gyé(k) búza! ráadta az áidslst. 
De (Hétnek! (mondja a búza). Szek«'MTe tösznek ! 



„Szaporogy' !" (Felelt az Ur 

Isten.) 
Hidegöt-melegöt szenvedők. - 

Szaporogy' ! 
Azok-tVizok ! — Szaporogy' ! 
F^'lnövíik ! — Szaporogy' ! 
A meleg nap mögéresztd ! — 

Szaporogy' ! 
A szömejim mind kisülnek! 

— Szai)orogy' ! 
Klő vasakkal nekem gyün- 

nek ! — Szaporog}'' ! 
A hibámat evagdajják ! — 

Szaporogy' ! 
Csomóba gyűrnek ! — Sza- 



porogy' ! 
IjÓ alá hánnak ! 

rogj-' ! 
Fölhajingálnak ! 

rogy' ! 
Zsákba tö.sznek ! 



- Sza- 
Szapo- 
Szapo- 
o- 



rog\' 



Szaporogy' 



porogy 



r'i 



Sza- 



Hekötöznek ! - 

Mögráznak ! — 

Mögrostálnak ! — 

Kii alá tösznek ! — 

Összetörnek ! — 

Hétször is möktörnek ! — 

Szaporogy' ! 
.Mökszitálnak ! — Szaporogy' 1 
Oszszegyúrnak ! — 
Möksütnek ! — 
De kécczör is möksütnek ! — 

Fog>'gA^ ! 



Erőssen lekötöznek' ! 

.. porogy'! 

Összeraknak ! — Szaporogy' ! 

Széttörnek' ! — „ (Szóreg). 

Különben mi ezekben hagyomány, a magj'ar szellem 
eredeti terméke és mi kölcsönzés, elválasztani bajos, vagy 
éppen lehetetlen. \gy a magj'ar kereszténységnél nem igen lehet 
nagyobb régiséget tulajdonítani a következő mondáknak: 

A ló és a szamár. Egyszer Krisztus Urunk a földön 
jártában-keltében át akart menni egy folyó vizén, de 
nem volt sem hid, sem palló, de még egy csónak sem. 
Nem tudott általmenni. Néz erre, néz arra, hol találna 
segedelmet, hát ott legelész a folyó partján egy ló s egy 
szamár. Mondja Jézus a lónak: 

— Vinnél át a vizén ! 



OsVONÁSÚ HKSÉK É8 MONDÁK. 45 



— Nem én, mert éhes víigyok ! 

— No hát miiKhg efj^yél és soh'se hikjál jól! 
Aztán a szamanit kérte, hogy \'igye át. Át is vitte 

s akkor Jézus mondta neki: No, te szamár, megáldhik, 
hogy még a szemét domhon is jóllakjál ! 

Krisztus és a madarak. Egyszer, mikor Krisztus 
l'ruiikal ellenségei üldözték, az erdőbe menekült s ott 
bujkált szegény. Az ellenségei megtudták, hogy az erdő- 
ben van, utána mentek, keresték mindenfelé, minden 
bok()rl)an, mijiden szakadékban. Itatta ezt a kis paesirtii, 
s hogy Jézust az i-llenségei meg ne találják, mikor épen 
jó nyomon voltak, más íelé akarta vezetni, de ott volt a 
í'ürj is és elkezdett lorkaszakadüíból kiabálni : Itt szalad, 
itt szalad! Segített neki a bibiez is, ez azt kiabálta: 
Búvik, havik, havik! i.,egrosszabb volt a vadgalamb, az 
megmondta azt is, hol van. Mind azt bumkolta: a 
hokorha', a hokorha', a hokarha'! Meg is találták Jézust az 
ellenségei a bokorban. De mikor vittt'k az erdőből, oda 
szólt a madaraknak : No, te fürj, amiért nyomra vezetted 
ellenségeimet, ne tudj repülni magasan, mindig esak a 
vetések kíizt liujkálj I Te meg bibiez, bujkálj mindig a 
nádasokban ! Téged galamb pecUg megátkozlak, hogy 
fára ne szállhass, mindig a bokrok alatt keresd az ele- 
ségedet ! A kis pacsirtát azzal áldotüi meg, hogj' minden 
madárnál a legmagasabban tudjon repülni s még repté- 
ben is bírjon énekelni. 

♦ 

lOrdi'kiis a nép tudatában Szent Téternek az Úrral tett 
járás-kelésén kivűl vendégül fogadása és az emberek mulat- 
ságában való részvétele is, melyeknek a kereszténységben 
nem levén meg lét-okuk, esak mint módosult öshagyomá- 
nyok magyarázhatók. 

Ilyen Krisztus mondák Benedek gyűjteményében : 

Krisztus és a fösvény asszony. X. ö. Magyar népk. 
gyűjt. 111. Krisztus-mondák TV. 

.4 tűz. V. ö. Magyar népk. gyűjt. 111. k. Krisztu.s- 
mondák I. 

.1 napisten. V. ö. Erdélyi : Magj'ar népmesék (Jézus 
niuüdásának teljesedni kell.) 

Szűz Mária keresztlánya. V. ö. Merényi : Sajóvölgyi ere- 
deti népmesék (a keresztlány.) 

Az özvegy asszony tehene. 



4(> Tl'bám íh \%ám. 



A juhász báránya. 

Krisztus a csárdában. 

Isten. (Mikor I'ét(ír Isten szerétül volna lenni.) 

A varga három /cfh-csr. 

Ai arató leányok. 

Hogy Szent-Péter nem a kisérfí képében lépvén föl, 
csiikuííVim ;iz físmaíívar Viiliás tcnMiitfijét helyettesíti, kitű- 
nik a haji^yoinány által n(!ki tulajdonitott fV/i hatalomból is. 

ü esinál jó időt, kormányozza a napot, miként e népies 
kifejezésből kitetszik: Nem híjába'' nat tél rőt, Szen'Pélör sok 
fát váyatott, uyyancsak rakat is a tűzre (Nyári melej^.) 

Szent-Péter intéző, gazda az égen is. O vitte fel a 
földről a Csirkés tyúkot (Plejádok). mely «azóta kapar, legel 
az égen." 

(3 a mcnnyorszi'ig ajtónállója, kapusa, kinek igazságos 
szigorúságán furfanggal szoküik kifogni a népmesék ügj'c- 
sebb személyei. 

Övé az egyik Günezül-szekér, melynek birtoklását nem 
szabad kicsinyelnünk. 

Szóval a vogul mondát igazolják a néphagyományok. 

Vájjon hogy azon hagyományt viszont : hoyy a mafí>/nr 
szittya-nép, igazolják-e történeti udatuk? eLnike m^-tholoLriánk 
sarkalatos előkérdéseinek. 



VIII. Túrán és a szkithák nemzetisége. 

Turánnak ellentéte Iránnal. Népnevelői szerepe. A szkithák érvényesü- 
lése Iránban. A perzsa háromnyelvű sziklafeliratok egyikének nyelve 
szkitha. Mind a három külön vallást képvisel. Auramazda íOrmuzd) az 

árja nép istene. 

Ázsia njoigati oldalán Túrán meg Irán egymás mellett 
fekszik ; de a kettőnek történeti vonásaiban, daczára a tőszom- 
szédságnak, nincsen semmi hasonlatosság. Turán nem más, 
mint az Európával határos azon sík lapály, mely az Altaj- 
hegyektől a Kaspi tengerig nyúlik, Irári pedig épen alatta 
terűi el a Hindukus hegyláncztól a perzsa öbölig. 



TüRÁN hatAsa Iránba. 47 

Amint különbözők ezen területek égluijlatilag: úgy 
elütnek egjTnástól történelmileg is. Túrán nomád tanya, 
népnevelő (s helyzeténél fogva szigorú népnevelő) terület, 
hol a világtörténeti nevezetességre jutott árja és altáji tör- 
zsek s részben világrészünk mai urai, tölték el annak ide- 
jében mint nomádok a nemzetek gyermekkorát és ha eljött 
a hagyományban sokat emlegetett _szerenese-próbálás~ ideje, 
átkeltek az Urálon, hogy Szkithia lakosai legyenek vagy 
bet()rtek Iránba, daezára, hogy az akadályoknak legalább is 
hétfejíí sárkányával kellett is előreláthatólag megküzdeniök. 

A krónikás által elbeszélt hagyományos szarvasünő, 
mely Hunort és Magort a Mí'otis ingoványaiba vezette, meg- 
fordítva kalauzolja ugyan a hunnok és magyarok ősatyját, 
de ez csupán az eredeti hagyomány tudákos megjavításának 
tudható be. 

Túrán nem csupán a maga altáji nyelvesaláda számos 
tagjait nevelte föl, hanem rajzott árja népeket is, mintha 
csak hegységeinek valamelyik völgyében rejtegetné az ős 
nyelvet, a „mennyei grammatieá-f mint a hoirv racidtialista 
gúnynyal mondani szokás. 

Es ezzel ellentétesen Irán azon nagy küzdő tér, hol, 
\alaineddig Ázsia volt az ismert világ ura, a sémi, árja és 
túrán (altáji) nyelvű törzsek között nem szünetelt a véres 
versengés majd a felső (közép) tengertől az alsó tengerig 
terjedő világuralom bírásáért, majd csupán a faji elsőbbség 
kivívásáért. 

Utóbbi rendkívül sokat nyert a nyelvészet s régiségtan 
legújabb vívmányaiban, melyek ellentétben a régibb felfo- 
gással, müitlia az emberiség mivelődésének első munkásai 
Keleten kizárólag a sémi és árja nyelvfajok lettek volna, 
a mellett tanúskodnak: hogy volt idő, midőn Túrán népei 
és nevezetesen a szlcithdk képviselték volt Nyugotázsia összes 
miveltségét s a sémi és árja népek is azoktól vették a 
niiveltség elemeit, azoktól magát az irás tudományát is.^* 

Nagy állítás. Még azt könnyebben megengedhetjük, 
hogy a turáni szkíthák a sémi és árja fajok nagyobb tér- 
foglalása előtt a Kaukázustól az Ind tengerig, a közép ten- 
gertől a Gangesig érvényesítették magukat; de hogy e tája- 



48 TübAwi ktomok IkA k baw. 

kon ok IctUik volriii íi Miiv(;lt.só(^ elsfí szíirnbHVoht't/í iiapHzá- 
líiosui, csak azoií t'öltovrs iiicllcU lartluitó elt'oí^adhatónak, 
ha a hdlti/loni kaldrnsolitit vaiíy knazdim nzkithákal csakutryaii 
ó-iirali iK'pML'k tartjuk, a niíMlokol pedií^ szkitlia-árja ví-^yűlt 
fajnak s jelesen a máfíJiHukat szintén ó-urali népnek valljuk.'^ 

A szkithák méduralniát bizonyítja Herodot, líoj^y Iránt 
ve^yiil(!t(;s(»n lakták a sémi és árja fajjal, ijíazoiják a számos 
uííynev('z<!tt szkitha feliratok. 

Az iizsiai sziklafeliratok küzött íiddií^elé a perzsa hehis- 
tiini va^y Inszntun-i a lej^érdekesebl) reánk nézve. liehistun 
a ré<;i Afrdvá-w.ik ejtryik hegysége, nagy nisigassíigban fekvő 
féldoinbor-niűve Kr. előtt az V-ik századból származik. 
Dárius Hystaszpes perzsa királyt ábrázolja kiséretével, amint 
a lázadók niegkötöztetví.' eléje vezettetnek. Mely esemény- 
nek emlékét onikíti, el])eszéli a három nyelvű felirat ó-perzsa 
(árja), babyloni (sémi) és a tudósok által szkilhá-nak mon- 
dott versióban. 

Minket az ál-Szmerdis szította összeesküvésnél azonban 
méltán jobban érdekelhet a szkithák netmetiséíje, mely kérdés 
a három nyelvű szikla-felirat harmadikának, ii sokaiig liozzá- 
férhetetleniiek sikeres értelmezésében végűi eldfintöttnek 
tekinthető. Szkithia utóvégre is gyűjtő név, a szkitha-szót 
akár ijász-, akár A^oior-értelemben vegyük ; de hogy a perzsa 
birodalom szkithái, tehát a kétségtelenül bizonyos szkithák, 
altáji turánok, — az Norris és Oppert után n(^m szenved 
többé kétséget.^® 

Kétségen kivűl nagy vivmány a szkithák nemzetiségét 
ismernünk s vele Herodot kora nagy Szkithiájának népei 
körül is tájékozóchiunk. A magyar hagyomány igazolásán 
kivűl örökébe juttat ezen történeti igazság a szkithák val- 
lási hiedebnének, melyről elég érdekes dolgokat találunk 
följegyezve a görög történetirónál. 

Herodotnak irása a szkithák vallásáról tehát, ha nem 
maga az ősmagyar vallás, de minden esetre annak érdekes 
adatforrása, s bizonyossá teszen bennünket, hogj' e vallás 
a természet tiszteletében tetéződött, melyhez a természet 
fölöttiség megkapó látszatát a mágia, mely Iránban egészen 
tudományos rendszerré fejlődék (mágusok), szolgáltatta. 



A HÁROM NYELVŰ SZIKLA- KBUBAT. 49 

De íi biszuturii s más sziklafeliratok s egykorú emlé- 
kek nem esupán három nyelvről, hanem ugyanannyi vallás- 
ról is bizonyságot tesznek. 

A szkitiia vallás mágus vallás, melynek se egyluízai, se 
képei, se jelképei nem voltak, ezek iránt nem is volt türelmes 
sabiszutuni felirat])an elm(»ndja Dárius, hogy trónra léptekor 
újra fölépitteté az egyházakat, melyeket a mágus ál-Smerdis 
leromboltatott s visszaállitá a megszűnt istenitiszteletet. ''^ 

l^]s ezáltal éles ellentétbe hozza a fölirat a niíigus 
vallást, melyet Herodot perzsa vallásnak hitt, az' árja val- 
lással, UKíly a jó és goncts elvének személyesitése- és ellen- 
tétezésében nyilatkozik. Ahrimdn-X említi a biszutuni szikla- 
irat s Orinazd mellé nem csupán oda van téve magyarázatul: 
..az árja nép istene," lianeni sok keLnclcttel is van kör- 
nyezve.*^ 

Nem vonták el magukat a perzsa király»»k a sémi 
népek sabi'izmii.^n- vagy caillnf/imáilásátol sem, mi azonban 
inkább látszólagos, mint való; inkábba birodalom harmadik 
nemzetisége, mint a babyloni istenek tekintetéből fogott tör- 
ténni, így egy agyaghengernek felirati töredéke .szerint Cyrus 
Babylonban megújitatta Mt^rodach (Jupiter csillag) eg3'házát, 
melyet NiUionéd, az utolsó babyloni király elhanyagolt, miért 
is az égiek haragját vonta magára.^^ 

Nem Túrán, hanem Irán, nem a .szkitha, hancin a 
perzsa vala tehát a kételvűség hive és imádója ..Auramazdá- 
nak, a nagy istennek, ki ezen földet teremtette, ki az eget 
teremtette, ki az embert teremtette, ki az emberek számára 
a kellemetességeket teremtette." (Xerxes szavai.) Es e hit 
Iránban sem volt általános, nem hogy Tm'ánban is elterjedt 
volna. Túrán és Irán szomszédságos volt ugyan, de ezt váltig 
ellensulyozá a perzsák szkitha gyűlölete és szittya orszáiri 
hadjárataik. 

Ezen zend vallási dualizmusnak nincsen nyoma a vogul 
mondában s hogy nem volt meg az ősmagyar vallásban, 
mely az elemek tiszteletében állott és inkább a médszkitha 
moifizmus volt, mint a jó és rossz istenitése, kitűnik a 
szkithák vallásáról szóló töredékekből s a perzsa királyok 
köbe rótt krónikájából egyiránt. 



r>0 A VÁ11.ÁMK. KHEOKTfeXKK lUCtTÚH KLMiCLKTK. 



IX. A vallások eredetének kettős elmélete. 

Az ős vullá.s saiiiaiiisinuHa. Csrajfery a tL!rnií'í*zi>te» fejlődéH uiMH/.ifríttU'k 
H/oIgálat/il)an. A torrnószotos fíjlődéH újabb rend.szcn;. Müller henolhein- 
inusáiól. Annak volt átmonetui. Müllor jöv6 vallása. A süiyedéfl clvt* 

A iníij?yar ős vallá-s lényedében mnnnumug vagyÍH a 
díiemonok cultusa volt. N'ajjon a haladiis vagy a süiyedés 
lokál tüiiteti-(! l'ol ezoii állapot V attól íúg^, hi»í^y milyen 
szemüveí,aín keresztül esik vizspilódilsunk. 

A tennészetes fejlődés hivei, milyennek Ipolyival szem- 
ben Csmgery mutatkozék, ebből azt következtetnék, ho/^y a 
nia«jryar ős vallás már túl volt a ni/frs tcrmészidimádás kor- 
szakán, túl volt a felis izmuson, a midőn md^f azt tette védő 
istenségévé fajunk egykorú őse állítólag, ami neki tetszett, 
és ha nem volt vele megelégedve, a sutba dobta és miísikat 
állított helyére. 

A samanismus szintén természet-tisztelet, de már nem 
a nyers természetnek tisztelete, hanem azon természeté, 
melynek minden anyagát, főleg négy fő elemét : a levegő 
eget, a földet, a vizet, a tüzet egész seregei lakják és élte- 
tik a szellemeknek. E szellemek azonban, mert anyaghoz 
kötve k, még esak félszemélyek és idő s a történeti fejlődés 
nem egy kíivetelménye kellett volna hozzá, hogy a polylheis- 
mushan szellemiségök jobban kibontakr)zzék és személy iségök 
kidomborodjék. 

És a természetes fejlődés r/m iaiia ^zt-iijil a píjlyliieiz- 
miis hitböleselmi úton panihfisnmssá növi ki magát, a fej- 
lődés legmagasabb fokát pedig a monotheismusban éri el. 

A fejlődés ezen tanának : hogy valamint az ember 
úgy a vallás is a lassú természetes fejlődés müve, átültetésére 
miként láttidv fönnebb, Ipolyi ellenfele : Csengery Antal vál- 
lalkozott. 

És Csengery, a mint esküdött ezen, előtte megdönthe- 
tetlennek látszó tételekre : úgy nem is mulasztá el a ráol- 
vasást Ipolyira, a ..magyar m\i;hologia" Írójára: 

.Jpolyi ur megfordította azon rendet, melyet az emberi 
szellem fejlődésében tapasztalmik, midőn a monotheismust 



ML'LLEK HEN OTHKJSMfS A. tI 

vette iiz indek ős valliisának íilapjáúl, melyből azután (»lal- 
jasodás utján esett az einl)eriséj,' a durva máf/iába, mhneiz- 
musha. úllnUiszIclcfln' ó.< frtishr. Mily eüvbezavarása az esz- 
méknek I 

Igazán, mily egybezavaiása tu eszméknek, de nem 
Ipolyi, hanem a saját maga részéről I 

A Darwin állat-emhere részére irt haladiísi fokozat az, 
mit Csengery a magyar ős vallás előzményeként említ, mint : 
a ujjers lermé^zt-t-hnádás és a fflisizmus. Azóta a tudományos 
közvélemény sokat változott s például Mitller, a világliiríí 
nyelvész ellenében a fetisizmus szereplését senki sem meri 
manapság már vitatni, miután ő hevesen kikelt azon hamis 
állítás ellen, m<'ly a vallás ősi alakját a fetisizmusban keresi 
s a mellette folliozott okokat mind megezáfolja s apróra 
szétszedé.^" 

Pedig Csengery biztosra vette, hogy a nyers iciineszel- 
imádó vallásos érzelmének alapja többnyire a fcHem. A 
fetisimádó már bizodalmasabb lábon áll istenével ; lakában, 
tűzhelyén tartja, ételt ad annak, megtisztogatja s ha nem 
engedelmeskedik, meg is veri.^^ 

A „természetes fejlődésnek" napjainkban MüUer Miksa 
a legkimagaslóbb mivelője. Szerinte a valhis legelső alakja 
^()lt a h'Hothrúmuf!,*- mely ellentétben áll a polytheismus- 
ban a sok istennel és a monotheismusban az egyetlen egye- 
düli Istennel. A henotheismus szerinte a vallás legrégibb 
primitív alakja, midőn majd az eg}'ik, majd a másik termé- 
szeti tiineméniilien láWi az emhcr a végtelennek^ az istennek 
e^^zméjét s mindegyiket személyesítette, úgy azonban, hogy 
az isten eszméje egyik alakban sem emelkedik ki, akár 
mint a t()bbi között egy legFöbl) mindenható, akár pedig mint 
egyedüli Isten. A henotheismus jellege tehát, hogy benne 
az istenek fogalma még határozatlan s egymiíssal egyen- 
rangúak, egyik sem emelkedik a másik fölé. A henotheis- 
nuisban az istenek teljesen függetlenek s az imádkozó 
elméjében az imádíis perezeiben (^sak egy isten van s iiz a 
mindenható. A henotheismus e példáját látjuk, állítja ő, 
a Rig-Véda hymnusaiban. E Imnnnsok majd egyik, majd 
másik istenhe/, iiitézvók. s az illető istent, mint egyedüli s 

4' 



52 MlM.KK A Mll.MiTnKI>«MI H- KH ATIIKINMINKOI,. 

l('^»'fobb istoiit majLfasztíilják, iuiélkűl, hogy si löbhiluiz való 
vis/onyái órinüínók vag'y a/okat kis('l)bít<!nók. A vódák 
líyimmsai az cníbtiri s/iv változó oliajai vagy a t<;nn('«z<;l 
változó tüneményei szerint majd Indrnt. a villámlás és zivatar 
istenéi, majd Áíjnit a tűz istenét, majd Varunát a rnindf^nt 
átkaroló égboltozat istenét dii;sí>itik. S a Kig-Véda bynuinsai 
a bígrégibebek, melyek a henotluíismus nyomait mntatják, 
A henotheismus azonban nem sokára átalakult poly- 
tlicismussM, egy isten a többi között kiemelkedik, nnnt leg- 
hatalmasabb töisten ; (!Zt látjuk a polytheista vallásokban ál- 
talában, Icgvihigosabban a görögök s rómaiak vallásában. A 
Kig-\'é(lábari a henotheisnms azon átalakulásának nyomait 
is feltaláljuk, midőn az istenek között az elsőségért való ver- 
seny megkezdődik. Az egyik hymnusban a következő dicsöi- 
tés van Indra istenéről : „índra előtt meghajolt Dyaus, az élő 
isten, me()nlúzl-odott előtte a fold virámjnivnl." Ez az átmeneti 
korból való, mikor egy t'őisten em(dkedik a többi fölé. Az 
ily módon létrejött polytheismusból fejlődött ki a monotheis- 
mus, pautheismus és atheismus. Az istenség eszméjéről v^aló 
elmélkedés arra vezette az embert, hogy az csak egy és oly 
lényt illethet legtökéletesebben, akihez hasonló term^észetű 
senki sincs. t]zen egy isten után való vágyódás, e monotheis- 
tikus irány föltalálható a Rig-Véda néhány hymnusában, a 
nélkül azonban, luígy e monotheistji szellem meghonosodott 
volna a hinduknál. A monotheismus csak a zsidó népnél fej- 
lődött ki s pedig Müller szerint ama körülmény foMán, hogj' 
a sémi felfogás az istent nem annyira a természetben, mint 
inkább az ember élet-eseményeiben látta nyilatkozni s nem 
mint a természet urát, hanem mint az egyesek és népek sor- 
sának intézőjét vette tekintetbe, azért a sémi népeknél az 
isten-fogalom erőst, urat, királyt jelent, amint ezt a sémi nyel- 
vekben az isten jelelésére használt legrégibb szó az El, Ilu 
bizon^itja. Eme felfogás eredménye volt, hogy ez egy isten 
a többiek közül éles körvonalokkal emelkedett ki, s idő foly- 
tán a többiek lassankint benne összefolytak, úgy, hogy nem 
nagy megerőltetésbe került az átmenet a monotheismusba, 
különösen ama népnél s ama törzseknél, melyek a monoton 
pusztaság egj'i'ormaságában éltek, ahol is a henotheismus él 



NiRVAÍfA. A JÖVŐ VALLÁSA. 53 



polytheismus inajdnoin észrevétlenül átváltozott egijisten- 
imádássá. 

Egy énit'kes incgküloiiböztelés van még Miiller vallás- 
tudományi rendszerében : az ntht^iata ralUis. mely magában 
ellenmondásnak látszik, de íiz oxfordi tanár azt, mint a budiia 
vallás kezdetét tűnteti fel. Budiul ugyanis a hindu vallás is- 
teneinek senuniségét belátva, jiKokat elvetette, csakhogy he- 
lyettök eleinte síMumit sem adott. Hudha vallása kezdetben 
csak erkölestanból állott s az istenről seramit sem tanított. 
„Csodálatos, ugyinoiul Müller, hogy a legmagasabb erköl- 
csiséget, mely a kereszténység előtt valaha taniitatott, egy 
olyan ember tanította, aki előtt az istenek hiábavalóságok 
voltak, aki semmi oltárt sem ismert, még az ismeretlen is- 
tenét sem." 

Müller a N'édákban a skepsis nyomait is feltalálja; a 
későbbi hymnusokban már fordulnak elő egj^es helyek, ame- 
lyek a hatalmas Indra isten léte fölött való kétséget fejezik 
ki. K skepsis Hudhánál már teljes atheismu.s.sá válik ; ő az 
istenek helyébe a Xirvúná-i, a megsemmisülést lUlitja. A 
Xirvaud a hindu világnézletben a j>('^*^^^mi.■ímM*^ kifejezője, min- 
den létezésnek gyűlölete, a teljes nyugalomnak, a megsem- 
misíílésnek, a legfőbb boldogságnak ideálja. Az atheisnms, 
Müller szerint, szükségképen fejlett ki a lihidu vallásban ; az 
atheismus azoid)an nem az isteni lét merő tagadása, hanem 
csupán tagadása ama nézeteknek, melyek addig uralkodtak 
az istenség felől; vágyódás tisztább nézet után. Az atheis- 
nms szerinte ezen értelemben minden vallás ezélja, mert az 
cooIhUo következtében tökélete.sednie kell mindegyiknek. Az 
atheisnuis ezen értelemben folyton tart, csakhogy ez nem a 
\ állás halála, hanem egj' új életl'orrás, a Jöró vallásának for- 
rása, mert Müller állitá.sához képest minden vallásnak az 
emberrel tökéletesednie kell. A változatlan egyformaság nem 
bizonyíték a vallás igazsága ihellett, sőt ez azt bizonyítja, 
hogy abból az életerő, a fejlődés kihalt, az megkövült. Mül- 
ler szerint a kereszténység helyét egy uj, egy tökéletesebb 
vallás, a jövő vallása foglalja el, mely tisztúltabb eszmékkel 
a jelenlegi nagy vallások eelectismusából fog létre jömii.*^ 
A hírneves nvelvtudósnak tanait a valhisok eredetéről 



54 A DKPRAVACló KLlrt UtT K. A L KOBfcOlUB tUÁDHÁU. 

«'!K 51 jövő vullásiVról tíi^ÍJirsjim K'trncnon Imri' tmuinmk, «az 
összííhasonlitó ViillúsliKloinsuiy jclf-ri állásji és cíIíJík «;lért 
crcdínénycr czirnn órtokczós Írójának rövi<ll('l«''h('ii és szavai- 
val adom. (V. ü. Ma^'var Sión 1HH7. óvf. )M')\. \.) 

Ks Müllcr Miksa cléí? U'kintélyos arra, lioj^y az evolutio : 
a tcrnu'szrle.s haludíix tanai liitcics órt<'Iin«'Zí")j(''ru;k, a jövő valhisa 
if^az prótV'tájí'inak tartsuk öl. \)v v\('^ arra is, lio^^y a divatos 
vaiiáslxilcsclct kcrcsztóny-ollones irányáról bcnnünkft bizo- 
nyosakká tc^yon, ós a r(*ndszer olbiráhlsára íií^yflmünkft 

fölili VJM. 

A rÓLMbl) iskola ina is ineí^artott álláspontja szerint a 
nópck valh'isi emlékei ntun tcrmészet(?s fejlődés, hanem foko- 
zatos sülycdés, tlcprnvácw mellett tamiskodnak. A^ emheriséf/- 
7iek ös vallása a monotheismus volt, és haladása visszafelé tör- 
tént, meil sülyedésben állott. A lej^régibb népeket is már a 
többisten-imádásba merülve látjuk eg^miusután a történeti 
kor látóliatárának szürkii létéből kil)ontakozni, de az e^^-kori 
egyistenhivésnek mé^ észrevehető nyomaival. Ami henotheis- 
musnak van mondva, az sajátlaj^ a haldokló menotheismus 
utolsó nyilváiuilása vala. 

A legrégibb (talán 4000 éves) e<?yiptomi imádsíig igy 
hangzik: ..Hála legj'en Neked, mondja minden teremtmény, 
üdvözöljön téged minden ország! Az egek magasságiüg, s a 
föld egész széltéhen s a tenger mélységéig hangozzék e szó : 
istenek imádják Felségedet, a szellemek, kiket teremtettél, 
magasztalnak, alkotójuk lábainál örvendezve. Mindeneknek al- 
kotója, a lényeknek teremtője, Ura az élet-, egészség- és 
erőnek, Te az istenek feje, mi imádjuk szellemedet."'^^ 

És ezen imádkozónak késő ivadékai már a macskát, 
ki'okodilt, kigyót, meg a vereshagymát imádüík, mit termé- 
szetes fejlődésnek nem lehet mondani. 

Tehát, a mihez alig fér kétség, tévedett Csengery, mi- 
dőn az állat-ember vallásában a monotheismust későbbi fej- 
leménynek vállá; de tévedett Ipolyi is, midőn az egyisten- 
hivést vitatá az ősmagyar hittan föágazatának. 



ISTEN. 

X. A magyar ösvallás többisten-hivése.'^ 

hóink „a inayyaiok (egy) isteué''-ről. A történetírás niin-son elle- 
nünk, csui>án látszatra. A középkor vélekedése a magyar ösvaUásról. 
..lsteii"-szavunk a nyelvtudomány világításában. Az „Istene-név fogalmi 
köre az altáji nójiok mytholoifiájában. Istenek és az ,öreg isten" elsősége. 
A „magyarok istene." liógi vallásunk az ős csillagászat világításában. 

I. íróink „a magyarok (egy) istené"-röl. 

A magyar ösvallás többisicii-liivése vitatásánál ikmii szá- 
molhatunk a magyar töitéiietirás bajnokainak támogatására, 
mint akik egy szívv(?l és lélekkel az ellenkező állítiís védel- 
mezői, mint akik csak e(/y istent: a magyarok istenét imád- 
tatják őseinkkel. Xem egy szempontnál fogva nekik kell át- 
engednünk az első szól. 

Újabban az ösvallás istenével tudomjisunk szerint Ipolyi 
Arnold és Horváth Mihály foglalkozók legbehatóbban. \v/A'- 
ken kívül hivatkozunk másokra is; de szántszándékkal nem 
törekedtünk arra, hogy a magyar történeti ríísnak mindenik 
munkását kihallgassuk. Minket az állítiis egyértelműsége 
mellett inkább csak a hivatkozás és indokolás érdekel, me- 
lyek közönségesen szintén egybevágók vagy éppen azonosok 
levén, minden történetirónak kikérdezését fölöslegessé teszik. 

Ipolyi: szerint: ..Emlékeink, hagyományaink, nyelvünk 
nyomai a niíigyar ösvallás hitét ..egy" fő lényről, kit isten 
neve alatt isméit, kétségtelenné teszik. Ezen ősliit ötét a lé- 
tező fölénynek, az eyynek, mindenek felett élőnek, ős- és 
öröknek tartá, ki előtt esdeni, kit imádnia kell. Otet a bol- 
dogság, mindentudás, látás, jóság, gondviselés tulajdonsá- 
gaival képzelé, ki a jót segíti, áldja, fogadja, hozza, kiséri; 
a rosszat haragjával bünteti, nyilaival, mennyköivel üti, átok- 
kal, nyavalyával veri, sújtja. Ki mint egy jóltevő ősz, azaz 



'"»() HobvAth. Szála t. 

osjityii, iiz erényt csudás inindenliató er<;jévül jutalmazza; ki 
az c^M't és földüt tí.'rcrntcttc, ki a napot és csiliaííokat az 
éjL^n' fiilviszi, és a viiá^'ra íolduríli. KitöI a halandók, és az 
elemek tcromtvék, ki az úUti és halál ura; ki véí^re mint 
védő nemzeti istenség választott népét vezérli, néki különös 
rendeltetést ád, öt az ií^éret földére! juttatja.***" 

Horrálh Mihálij szíuint : „A nia;u'> árok csak cffij U-nift 
imádtak úgy, mint az emberek a mindenek teremtfjjét imádni 
szokták. Kzen legfőbb, szent, jó, igazságos, mindeiiiiató lényt 
Istennek nevezték s ezt a nevezetet még akkor is megtar- 
tották, midőn a keresztény vallás világa által azon fölséges 
lénynek tisztább ismeretére jutottak ; mi eléggé bizonyítja, 
hogy fogalmaik az(»n lényről nem ellenkeztek a keresztény 
vallás által hird(!tett istenség eszméjével. "^^ 

Ugyanő: „Egélyök, valhlsuk a nyers termcszí't imádá- 
son felülemelkedve, titizta ('(ji/istenimúdús (monotheismus) volt. 
Tisztelték ugyan, mint egy görög iró tudósít bennünket, a 
tüzet, a levegő-eget, és a vizet, és himnuszt énekeltek a 
földnek ; de csak Jizt imádták. Istennek azt nevezték, ki a 
világ mindenséget alkotta, fentartja s igazgatja. leniek tisz- 
teletére mutatták be áldozataikat. Az istenf»jgalom nálok 
már annyira tisztult s emelkedett vala, hogy istenöket, mint 
személyes istent, a teremtő és gondos atya alakjában tün- 
tette föl képzeletök. Sőt, miként ez maiglan él a magyar 
nép öntudatában, őt népök saját véduráúl, a magyarok nem- 
zeti istenéííl tekintették, ki a mennyég közepén, a felhők 
között lakik. A szivárvány képezte kézíját s avval lőtte el 
tüzes nyilát. Karja a villám volt, melyet a légben villogta- 
tott. O intézte a fellegek és szelek járását, ura volt a dör- 
gésnek és villámlásnak. Nyilai félelmesek voltak s ha valaki 
ellene romlását kívánta, csak azt óhajtá : verjen meg a 
tüzes isten-nyila! mely átokforma máiglan él nyelvünkben.*"*^ 

Szalay L. szerint: „Őseink vallásáról módfelett ritka 
nyomokat találunk mind hazai emlékeinkben, mind a kül- 
földi történetíróknál. Annyi bizonyos, hogy nem voltak 
bálvány-imádók. Mi a nyugoti krónistáknál bálvány ozásra 
mutat, az csak a szerzők tudatlanságában vag}' a legendái 
irásnem ezü'ráin alapszik. A'^ állásuk alkahnasint egj'szerű 



Fkszlek, Babtal, Fkaknói, Kekékoyákto. ó7 



természetkultusz volt, hasonló sihhoz, melyet Közép-Ázsia 
több népségeinél, nevezetesen a parzoknál találunk. Bewl- 
kiriil módon tisztelik a tüzet, írja a türk népekről általában 
Teoíiiaktosz Siinokatt:i, valamint a levey^íj és viz is tiszteletük 
tárgyai; s a földnek himnuszokat zengedeznek. De a termé- 
szet ezen kultusza nem zára ki az egy isten eszméjét, mit 
„a magyarok istene" kifejezés tanúsít s mire nézve Theofi- 
laktosz is igen szabatosan nyilatkt)zik : „esak azt imádják s 
Istennek csak azt nevezik, ki az eget és földet alkotta stb."** 

Fexsler szeriiil „a magyar fis-kultusznak t-sak némi 
iiyouiát találjuk a kortársaknál és nyelvükben, és bizonyos, 
iiogy az L4en, mely nem kölcsönzött szava a magyarruik, egy- 
jóságos és e>fycdiil álló istenségnek neve vala, mivel ök azt 
az anyaszentegyházba való belépés után is megtarták"^*^ stb. 

Bartal Györyy : „Régibb krónikíisok, jobbára szerzetes 
l)arátok, hogy a magyarok megtérítésének munkáját nehéz 
dolognak tüntessék fül, a magyarokat többistentisztelüknek 
és bálváiiyozókiiak állítják, hanem hiába kérdeznéd tőlük 
isteneik neveit és imádásuk módját, mert a lóhus-evésen 
és bizonyos átkokon kívül nem tudsz tőlük mást kisütni. 
Otrokoesi, Bél, (.'ornides meg a/ért beszélnek magyar Mai^s- . 
ról, Herkulesről és Merkúrról, hogy a magyar ősmiveltség ' 
a görögnél és rómainál alábbvalónak ne látszassék. 

Napjainkban minden valamire való író Teohlaktosz 
állításait vallja magjíénak , mi lényegileg ugyjuuiz, amit 
Hei'üdotosz a perzsák valhlsáról följegyzett: ^A napnak, , 
holdnak áldoznak, a földnek, tűznek csak úgy, mint a sze- 
leknek ; de kezdettől fogva csakis ezeknek mutatnak be 
áldozatot," Teohlaktosz is ugyanezt mondja a magyarokról. 
Mely igaz állítíisát Teofílaktosznak igazolják a szent-gálleni 
évkönyvek is, melyeknek bizonysága szerint ,.a szabad ég 
alatt zengek az ott portyázok nagy istenük dicséretét."^* 

Frahiúi Vilmos szerint : „Eleink vallása természet- 
vallás volt, hittek egy Istenben, kit „magyarok istenének" 
szerettek nevezni. "^- 

Kerckyydrtó Árpád: „A magyarok hittek egy fü-hhiyhen, . 
Istenben. Ez példabeszédeink és egj'éb emlékeink szerint 
ily tulajdonokkal volt fülriüiázva: egy-, úr-, élő-, teremtő-. 



/ 



5H KÁI.I.AV. — A TKRMMHZKT-Kri.Tl S. 

boldoíf isten, ki a jót úldjii, a rosszat nyilával liti, veri 

Sll)/'''=' 

KálUuj Fcnmrz : „Minden hahónak daczára poí^ány elö- 
doinkrr)! nem állíthatjnk joj^osan, hoí^y a teremt/ín kívül 
más tY5 istent is hittek volna. Az v(»lt a maí^yarok istene . . . 
K\iy titkos érz(ít mindig? feninaradt heiniök, hoj^y több egy 
í'ö is1<Mniél nincís .... Ha már a krónikákban olvassuk, 
ho^y a magyarok sok istent hittek, azt .szószerint nem kí'U 
érttuii, mert a keresztény pap-irók <; váddal szűk kezííek 
éppen nem voltak. Ok a fák, vizek mellett s hegyeken 
végbe vitt áldozatokból külsőleg Ítélve nem esupán azt 
hivék, hogy mindenütt más, meg más istent tiszteltíík, 
hanem azt is következtetek, hogj' magtik ez anyagi tárgyak 
is isteneknek tekintetének, - pedig nem áll .... Teofi- 
laktosz szintén megismeri, hogy a magyarok a viliig terem- 
tőjét uralták, annak áldoztak, de egyszersmind a t(»rmészeti 
erőket vagy elemeket is tiszteletben tárták. "''■* 

De legyen elég íiz ellenfél erejét kémlelő ezen por- 
tyázásból ! 

2. A történetírás nincs ellenünk csupán látszatra. 

Alig fogná valaki lehetőiicK laruun, és mégis így van: 
az első és súlyra is eler/endölef/ nyomatékos érvet a velünk nem 
egy hitet valló magyar történetirástól kapjuk. Ha összevetjük 
ugyanis az imént idézett jeles íróinkat, azt tapasztaljuk, 
hogy mindegyikök hivatkozik Teofilaktoszra, mmdegyikök 
azon meggyőződésben él, hog\' eleink valhisa természet- 
vallás volt. A bizanczi görög szavaira esküsznek mindannyian 
történettudósaink, kik a magyarok istenét az azonosságig 
hasonlatosnak írják a kereszténység Istenével. A görög irót 
azonban itt még ne bántsiüí, miután a régi ősök által val- 
lott természet-kultus elég gondolkozni valót tár elénk ! Ezen 
áHítás az , mely nemakarva is szövetségesünkké teszi a 
velünk kibékülhetetlennek látszó ellenvélemémi; . . . 

Minden nyomok és jelek oda mutatnak, hogy a ma- 
gyar ősvallás csakugyan természettiszteletben állott. Ugy 
ám, de ha ezt ténynek vesszük, ammt kell vennünk : akkor 



A TEBMÉSZKT-KL'LTIS FOKOZATAI. 59 



Teofilaktüsz liaszüiitalan akarja velünk elhitetni, hogy csak 
azt imádták s Istennek esak azt nevezek, ki az eget és- 
földet alkotta. Monotheismust és természetkultuszt egj'más- 
tól áthidalhatatlan távolság váhisztja el. A természettisztelet 
sajátlag természet-imádás levén, a mythologiák bizonysiíga 
szerint az egyistenhivés lehetőségét egészen kizárja. Ks itt 
majdiieni mellőzhetetlen, hogy ha csak futólag is, a ternié- 
szetvallással ne foglalkozzunk, mely részben figyelmes kívá- 
nok lenni az olvasó iránt, midőn a szót akadémiai tekin- 
télynek engedem át, 

„Semmi sem alkalmasaid), úgymond Csenf/ery, az 
egyszerű, természeti állapotban levő ember csodálkozását 
s azt a félelmet és tiszteletet, nudy -a valliís kútfejét 
képezi, — annyira fölkelteni, mint a látható ég, a menni/ 
vagy éf/ a ragyí>gó égi testekkel. A niemiyböl hallatszik 
a dörgés, ott czikáznak az ijesztő villámok, onnan ragyog 
az északi fény, (»tt származik a hó, az eső, a jég, 
a zivatar, annyi jótékony és félelmes tünemény mind- 
megainiyi megi'oghatatlan dolog, rettegett vagy hálával 
fogadott csuda a természet fiára nézve. A menny, a lát- 
ható ég s bizonyos abban rejlő hatalmak tisztelete egész 
Azsi:'d)an otthonos, de sehol sem inkább, mint az altáji 
iié[)t'knél. 

Azonban a dolog természetéből foly, mondja Cíistrén 
után. hogy az ég vagy memiy imádását lassiuikint az 
általános természet-kultusz váltotta fel. Mert a menny, 
minden hatalmával és díszével, csak egyes, véges tárgy, 
melynek tisztelete végre sem elégítheti ki síz ember val- 
lásos érzelmét. A műveletlen népek is ösztönszerűen 
vonzódnak a végtelen tiszteletére. A mindennapi tapasz- 
talás arra tanítja az embert, hogy a természetben a 
mennyei tüneményeken kívül sok egyéb tárgy van, mely 
az ő akaratának nem engedelmeskedik. A hullámzó ten- 
ger, az emésztő láng, a termékeny föld hatalmas folyói- 
val, rémes zuhatagaival, magas hegyeivel, sötét erdeivel, 
vadaival mindmegannyi túlnyomó hatalom a nyers ter- 
mészeti emberre nézve, melyek imádilsra késztik őt. Igy 
szélesül mindinkább az istenfogalmak köre. Az ember 
azonban kezdi érezni, hogy a szétszórt tárgyakban ugyan- 
azon erő munkál ; kezd emelkedni a részletekről az álta- 
nosra, a végesről a (!) végtelenre. A tisztább istenfogalora 
ezen fejlődését természetesen előmozdítja az érintkezés a 
monotheismussal. llv hatással volt az izlam és keresz- 



n ) Házai k» k ülföldi icRówiKAgoK. KoevÁny . 

lónysóíi: a moniifolokrji; ily hatássiil volt a k»'n?Hzlóriys6g 
a finn (jsvallásiii. K l)('r<»ly;'i.snak lulajdonílja TastiTn az 
lílvoiit ist«!nioííaloin kifüjlrKlósót a íinii ínylhologiáljan ; e 
hotolyás köv(5tk(!zt(íben törUínt, hogy a „teromtö"' mcUék- 
nóvviíl \('>n felruházva: .lumala (a mennyég.) S amint d- 
- vont (M-lclmct vőn föl a .lumala-szó : végro (íivííszíftti* 
konknH jtílíintósét s új szók állottak clö régi (Tlclmoi 
kilcjczósóre. IlyiMi a moiinyrü : tairas, az ég islenn* : ilkkó."'''' 
A tormészet-kiiltusz ehnegy ugyan a föl)h isten fölté- 
ti'l(!zés(úg, kit már szemólylyé alakít képzchitr* ; de hogy egy- 
séggé összcsítené az istcniil tisztelt természeti erőket, hogj- 
úgy mondjuk : a külön darabokból álló ist(;neket, erre mi- 
vohánál fogva teljesen alkalmatlan. Kgy főbb isten előtérbe 
lép uiryan, di; e^. által a családtagok nem fosztatnak meg 
isteni jellegöktöl, ha tisztelelók sokban esonkúl is. Hs e val- 
lásbölcseleti elmélet, mel}'' a t(irmészetvaUá.st és egyistenhi- 
vóst összcférhetlennek vitatja, elegendő arra, hogy ellenfe- 
leinket lefegyverezze. 

Ezer év előtt élt őseink kétségtelenül n(;m voltak nyers 
természet-imádók, az istenfogalmat bizonyosan már szemé- 
lyiséghez kötötték ; hanem azt meg nem engedhetjük, hogy 
az isten-név nálok isten, vagyis tulajd(jnnév lett volna. És 
nem vélekedtek miisképen az ősmagyar vallás kortár-sai sem. 

3. A középkor vélekedése a magyar ösvallásról. 

A középkori krónikások, úgy a hazaiak, mint a kül- 
földiek, a magyar ősvallás egyistenimádásáról mitsem tud- 
nak, hanem arról a legnag\'obb megvetéssel, mint utálatos 
bálványozásról, ördögszolgálatáról, sötét tévedésről, sokisten- 
imádásról stb. szóknak. Lássuk néhány példáját! 

„Mykoron wr isten az kyralságban megh erössöylötte 
volna (sz. István király) legottan pokolbeli satlian wtanna 
eredé hogy el eytenee, mert nehezzee tarttya vala hogy az ew 
zent eerdemeenek myatta ez orzngot kezééből ky zalaztotta volna. 
Vala azért az ydőben Somogj-sagban egy poyan hatalmas 
herczek, kynek kwppan vala newe."^*' 

.,Igy történt, hogy a kárhozat és tudatlanság fiaira, egy 
oktalan kóborló népre, mely nem tudd, hogy Isten teremtménye, 



Vata. Vata fia. 61 

ú^miiit II Pannóniában lakó niíigyarokra is felderült az is- 
teni kegyelem országa; hogy kiket előbb eredeti lakiielyeik- 
böl, a gonoszul vétkező keresztények bosszús fenyitékére 
nyugot felé állandó ittmaradíisuk elrendelésével költöztete, 
azokat az elövégzetnek idején a gonosz útról az igazság ös- 
vényére, biisongás éjjeléből az íirökké tartó jntaloni remé- 
nyére vezérelné. "^^ 

A német Ditmár úgy tudta, in)gy a már kereszténynyó 
lett (iecse (Géza) nagy vajda az egv isten mellett még régi 
wteneinek is áldozott. Sőt még (ílőbbre tekintvén az esemé- 
nyek során, úgy értesülünk a Névtelen krónikája nyomán, 
hogy: Álmos vezér és övéi Ungvárba bevonulván, a halhat- 
lan hienekneh nngg áldozatokat tonok.^^ 

1047. Egy \'ata nevezetű, Belus várából, ajánld föl ma- 
gát legfílsöben a maggarok közül az ördögöknek, fejéi megngir- 
ván és hajából három iís-tököt eresztvén alá pogáng szertartás 
szerint. Ezen \'ata átkos biztatására az egész nép az ördö- 
göknek áldozta fol magát és kezdenek (feláldozott) lóhu.st 
enni.^^ 

l()(U. .. \ iita íia János a pogáng nílláft kurrccen, sok va- 
rázslót, lu'íbájos asszonyt és nézőt gyűjtött maga köré, kik- 
nek igézései által igen kedves volt íiz urak előtt. A bűbáj(js 
asszonyok közül egy Hasdi nevűt*^^ Béla király elfogatott és 
börtönben záratott, hol önnön lábáról lerágván a húst, ve- 
szett el végre. Fejérvárott a király, a i)üspökök és előkelők 
a nagy sokaság láttára megijedvén, nehogy rajok rohanjanak, 
a városba húzódtak. A nép pedig elüljárókat választott s 
azoknak fából emelvényeket készített, hogy őket láthassák 
és hallhassák. S az elüljárók követeket küld()ttt;k a király- 
hoz és az előkelőkhöz, kik így szóltak : Engedd meg nekünk 
apáink módjára pogángsághan élni, a püspjkr)ket megkövezni, 
a papokat megfojtani, a dézsmálókat felakaszümi, az egy- 
házakat lerombolni, a hai-angokat összetörni. Az elszomoro- 
dott király 3 napi határidőt kért, hogy határozzon a dolog- 
ban. E közben a nép elüljárói magas emelvényen ülve is- 
tentelen verseket hü-dettek a hit ellen (praedieabant nefanda 
earmina eontra fidem), az egész nép pedig örvendezve kiál- 
tott rá : Ugy legyen ! Midőn aztán 3-ad nap a feleletet vár- 



62 A KRÓXIKABOK VlCMtL IUl. F feLPOOAXY mADttJÍ<i 

tilk, ii király pjirancsiini fegj'vcros katonák rohimlak rajok, 
s nóni('lyok(!t közülök loviiíídíiltak, clüljáróikat a maí^ashól 
Icliáiiyváii, összetörték, a többifikcst ixmüj; iin!gköt<»zv<; iiu'g- 
korháítsolták s így nagy bajjal a hV/adást lerscíiidíísítiik.''*"*' 

Ennyi talán elég is ](»sz az idézőtökből. Jiartahink iizon 
kifogása van jó középkori Íróink (íllon, hogy többnyin? szer- 
zetes barátok; teiiát (íll'ogiiltak ós ncrn veszi észre, hogy az 
hínníí a legnagyobb elfogultság, ha Teofilaktosz kétes ér- 
tékű álh'tásáiiak kedveéri niirubüi krónikásunkat a sutba dob- 
nék. A különben éles itéletű Szálai/ arn')l van meggyőződve, 
hogy : ami a nyugati krónistáknál bálványozílsra mutat, az 
csak a szcM-zök tudatlanságán vagy a legendái irásnem ezif- 
ráin alaj)szik. De ha a külföldi Írókat tudatlanságról vádolja, 
azzal fogja-e vádolni Lá.szló királyt is, ki ..gíMjtiliiirn rítus", 
azaz baltán !/oz(is ozímen tiltja a magyar ősvalhus gyakorliiíiát V 

„/írt ki (( pogányok módjára (idézem Szalay szavaival) 
kutaknál áldozik, varjy fáknál és fornisokn/il "'- ^■'•r, ■/■,.,:! úhh,. 
zatohd mutíd be, váltsa meg ökörrel vétségét 

Az ősbálványoziist fennen hirdeti bálvány szavunk*^- és 
azon átmeneti, félií? pogány, féhg keresztény himnusz, mely- 
ben olasz hittérítők a két vallás íisszehozását kísérlik meg: 

„Légy magasztalva te nagy Isten a mi testotiriinkkel, a 
Xappaí. Oh mily szép, mily ragyogó : ő a te jelképed Uram ! 
Légy áldva a mi asszony nénénk kel, a Holddal és a mi htiga- 
inkkal, a csülagokkal együtt, akik oly szépek és fényesek! 
Légy áldva a mi süvünkkel, a széllel együtt, aki a fejhőket 
és derült időt hozza ! Légy áldva a mi ángylkánkkal, a Vú- 
zel egj^ütt, aki oly hasznos, jó ízű és tiszta! Légy áldva a 
mi urunkbátyánkkal, a Tűzzel ! Oh mily szép, oh mily vidám, 
oh mily erős és hatalmas ő ! Légy áldva oh Uram a mi nag\' 
asszonyunkkal, a Földdel együtt, aki minket táplál és meg- 
tart. "^^ 

Könnyű az ellentétes irói nézetek közül a valóra ráis- 
merni, főleg ha maga az ősvallás istene : az i.^ten-szó is meg- 
nyilatkoznék a maga mivolta felől ! 



A z I8TKW-8ZÓ BfeOIBB ÉRTKLMKZ&8E . ♦ÍB 

4. „Isten" szavunk a nyelvtudomány világításában. 

Vámbéryiit'k ign'/Ai van, híjj^y umit az isten-szó nit*g- 
t'ejtóse végíítt (íddig összchürdtak, majdnem megtöltené egy 
kis kötetet. Az is való, hogy ebből a sok vetésből nagyon 
kevés aratilsa lett az igazságnak. Vámbéry. a jeles orienta- 
lista; talán nagyon is túlozza a dolgot, midőn e részben foly- 
tatólagosan azt írja, hogy a részint elégtelen szakismeretből, 
részint makacs elfogultságból is eredő Améldek a tudósok 
szántszándékos elvakultságából származó tévedések szomorú 
bizonyságát szolgáltatják. 

Tény az, hogy isten szavunk gyökbontásával valami 
sokra nem mentünk, de e mellett menthetők maradiiatnak 
tudósaink is, legalább mi, tévedésök okát egészen nií'usban 
keressük, mint akár az elégtelen szakismeretben, akár a ma- 
kacs elfogultságban. Hátha csak a helj-telen álláspontra való 
helyezkedés vala minden hibájok I 

l'gy tetszik nekünk, sőt úgy vagyunk meggyőződve is, 
hogy kárbaveszett nnmka e szóban magius jelentősége kife- 
jezését keresnünk, miután kiindulásában oly egysz<'rű <iz 
isteii-\\é\\ mint volt a nép, mely hozzá vallási hiedelmei fő- 
fogalmát kötötte. Hogy az ellenkező föltevés okvetetlenül a 
tévedés útjára vezet, sajnos, számos jelesünk példájával is 
beigazolandó marad. Fessler az i>íe/í-szót a magyiu* nyelv 
sajátjának és eredeti elnevezésnek tartja, Kdllay meg úgv 
\élekedik, h(>gy e szót már őslakóhelyünkön is bírtuk. 

IpoUjl szerint e név eredete és jelentése homályos. L gviui 
ő megkisérlette annak értelmezését, mi fllfi! r/nnKMn .M-rx^n 
kikelt Csengery Antal.**-* 

Révay íű\ azoknak az élén, akik az idteii-azói egyértel- 
műnek tartják a jWioívf-névvel, vagyis az isten annyit akarna 
mondani : n/ci raijiiony" Mire nézve elég iizon megjegyzést 
tennünk, hogy a kinyilatkoztatiís Istenének ajkáról fönsége- 
sen hangzanak ez igék : ratjijok, aki vaijijok : hanem a népek 
legősibb szavai konkrét fogalmat fejeznek ki. 

„Mások szerint a chaldeai esta = tűz származéka s meg- 
egyezik az örök tüzet jelentő görög sitía (latin ve.sta) vagy 
•-jtía névvel." 



Mindezen szószí'irnisiztsiljisoknúl töhb liivííje uksidt a 
|);irz ..Ji^dnn" -nak, melynek iizonoKsúpU a mi istcn-szavunk- 
kiil íiz íísi tíízimúdússiii ksipcsojiitbsin vittitiik tudósaink, s el- 
lenzői esak azok vah'inak, kiknek nem ment a fejébe, hofj^y 
ne lett volna a maí,'yarnak (í foi^alom kifejezésére Haját (íre- 
d(!ti szava. 

A naííy szótár szerk<;szt/íi ezen fejtegetésekkel azon ezí- 
men niniísennek egészen kibékülví*, mert mind ezen fejtege- 
téseknél kevés vagy éppcín semmi figyelem nem fordíttatoll 
magára a magyar nycdvre. Szerintok istfti - ástei-ő, ösvaló, 
őslény."" Kzen híhozás (egészen kifogá.stalan lehet nyelvésze- 
tileg, mj'thologiai nézö|)ontl)ól azonban sokkal czifrábbnak 
látszik, hogyseFn az (;gysz(írűség<'t kedvelő igazság saját ru- 
iiájakéni magára ölthetné. 

Kimerítendő az isten-szó értelmezéseit, fül kell megem- 
lítenünk egyet, mely szerint isten összetett szó levén, annyit 
tenne, mint ős idő, örer/ éff.^'' Kapván kapnánk rajta, ha nem 
oly két nyelvből (finn és tatár) alakulna az összetétel, me- 
lyeket h^lkiismeret szerint bajos egy kalap alá venni, midőn 
csak egyetlen-egy szóról van emlékezet. 

Az istennév ős jelentése és fogalmi köre még maiglan 
is vitás kérdés, mely fölött egész erővel foly a küzdelem a 
finn-ugor és török-tatár atyafiság hivei között. 

Reguly szerint a esereinisz nyelven .j^-f'i'-.r-siyiálőt. terem- 
tőt jelent. 

Hunfalvy isten-szavunkat a finn isd (= atya, öreg) és 
a török ten, teng (= ég) összetételének vélte, de nem tar- 
totta lehetetlennek azt sem, hogy nem egyéb az, mint a 
persa jezdan, mely a törökség útján került a magj^arba. 

Budem a finn isd {= atya) és a magyar Tcen kicsinyítő 
képzőt tartja isten-nevünk szüleinek. 

Hogj" az ugor-iskola mennyire nem tud megbúrn az isten 
szóval, az egyértelem hiánya eléggé föltünteti. A tanárnak 
ellentmond a tanítvány, ezt meg egy m^lsik czáfolja meg."^ 

Vámhéríj, a török rokonság tudós hirdetője, az Isten 
szót minden eddigelé nyilvánított ellenkező nézet mellett 
is a perzsából kölcsönzöttnek, vagyis a parzi-vallás izdnn, 
jezdan szavával tartja azonosnak.^^ 



„ISTEX" — EREDETÉT TKKIKTVK — NEM TCU UDOXXfeV. ■66 

Ugj^ancsak tőle tudjuk, hogy ..Izdan." többes száma 
az egyesben is isteníjcleiitö L-2V?-nek, miből, ha kedvünk 
volna hozzá, erősen mellettünk kardoskodó érvet lehetne 
kovácsolni. Ha izdan = izid-ek = isten : akkor tiz isten-szót 
már származásánál fogva sera lehet tulajdonnévmk vennünk, 
hanem csak közös névnek és nincsen kizárva, hogy lehetett 
csillagisten, napisten, holdisten, tűzisten, anyaisten, vizistcn. 
erdőisten, széhsten, nagyisten, öregisten, kisisten. 

Azonban ne ártsuk magunkat a vitázó nyeh-tudúsok 
ügyébe! Ha szabad mindamellett az olvasó Uíjékoztatiusa 
végett íiz eddig elért eredmények fölött nyilatkoznunk, azt 
kell mondanunk, hogy isten-szavunk magyai-sága mellett 
fölhozott érvek sokkal gyöngébbek, mint a török-perzsa 
kölcsönzés mellett szólók."*^ Ue lia isten nevünk azonos 
üdan-nul, úgy ez már csak átmeneti szó lehet és a legősibb 
mag.N'ar isten-fogalom kifejezését elveszítettnek kell nyilat- 
kn/i;itnunk. 

Mely szó lehetett az első kori isten-fogalom hordozója, 
és mi lehetett oka e cserének V — nem csupán magában 
véve érdekes kérdés, hanem tételünkkel kapcsolatos is. 

5. Az „isten"-név fogalmi köre az altáji népek mythologiájában. 
Midőn az ősvallás istenéről beszélünk, nem a kinyi- 
latkoztatás magasztos létezőjének mnitázásával foglalkozunk, 
hanem be kell elégednünk azon látóhatárral, melyben a 
kezdetleges felfogás mozgott. És ez nagy különbség; habár 
nem vagyunk is Csengeryvel egy hiten a vallások eredeté- 
nek tekintetében és nevezetesen nem tartjuk az ős embert 
önfejlődésre kárhoztatottnak, mint aki eredetileg tiszta fogal- 
makkal bírt a teremtés Uráról: azonban történeti ténjiiek 
kell azt is vennünk, hogy az emberiség nagyobb csoportok 
és családok szerint elől)b vagy később, de mindíinnyiok elté- 
kozolta ezen ős örökségét és a kinyilatkoztatás igazságai 
azon mértékben mosodának el, amilyen távolság választja 
yala el a népeket térben és időben az emberiség bölcsejétől. 
És természetes következménye aztán ennek, hogy az egyes 
népcsaládok vallása úgy tűnik föl, mnit némileg saját szel- 
lemi termékök és ho^y az egyes mythoszok egymástól 



68 Ten uri. Bfu A . Kl'Oai. Jlmai^a. M cexje ( M kn xv ) 

annyini ('lüiiiok. Do meg iizlári »'z iidja irn*íf az í'gycs 
ínytliolo^'iákrmk ji bölcscileti Ixílbecsel és indokdlja kulalil- 
siik mt'lló voltát. 

Ks !i iii^ytholoíjriíi Kz<?rnüveí^én l(!kintvt', az i>/í'»i-nóv 
egészen sajátos világitásbaii jelenik meg, A valli'isi adatok 
szerint az ^ral-ajtáji népekéi, hová tartozik a mayyar is, 
a természet imádásban látjuk lelcdzeni. Ks ezen természet- 
tisztelet kíízdete nem volt, nem is b-lietett más, mint a 
nyers természet imádás. Hogy a természelkultusz kiindnlá.sá- 
ban merő égimádás volt, immár érintettük. 

A mermyet tisztelték a monijolok, hogy ismét Csen- 
geryt szólaltassuk meg, tenr/ri, s a mongol eredetű kinaiak 
ten vagy tien név alatt. A hitif/m maiglan az eget imádja, 
melyet hitud-mik mond; s több török-tatár törzs napjaink 
ban is a mennyei hatalomnak, Kucüii-imk nmtatja be legfőbb 
hódolatát. Tu-kin kinai történet-iró égimádóknak mondja 
a mostani turokök elődeit is. l'gj'anezt állítják a kinaiak ;i 
hionr/HH (hun) népről. Pedig, hogy az ég alatt kezdetben maga" 
a látható égboltozatot, az anyagi mennyet értették, tanúsítja 
a vallások fejlődési története, mely a nyers természetimádásl 
mutatja a vallásos eszmélet első mozzanatának ; tanúsítja 
az iste^i-név legősibb anyagi jelentése mind az indogermán, 
mind az altáji népeknél. 

Lönnrot szerint jumala legrégibb istennév a finn mj'tho- 
logiában. Annál valószínűbb állítás, mert a többi finn isten- 
ség nem fordul elő a rokon-törzseknél, míg jmnalát az 
észt jiimmal, a lapp juhmel és mitenje, a szürjen és a sza- 
mojéd nu7i (njum) istennevekben is föltaláljuk. S mit jelen- 
tett jumala a régi finneknél ? Háromféle jelentésben jön elő : 
mint anyagi menny, a menny istene, és istenség általában, 
így mondja Kowalevszky, liogj' tengri a mongoloknál a 
mennyet, a menny istenét, istenséget általában s jó és rossz 
szellemet is jelent. E három jelentés közül, úgymond 
Castrén, természetesen minden nyelvben az érzéki, az 
anyagi az első, eredeti értelem. — Nyers és műveletlenebb 
népeknek a legmindennapiabb elvont fogalmakra nincsenek 
kifejezéseik ; annál kevésbé képesek oly magas fogalmat, 
mint az isten, általános, elvont értelemben fogni föl és 



Az „ÉO"- É8 „HTBK"-NEVEKSKK Ö88ZEVBTfe8E. 



67 



fejezni ki, midőn reájok nézve még csak ez vagy iunaz isten 
létezik. Az emberi szellem fejlődése hozza magával, hogy 
lassankint emelkedik az érzékiről az érzék fölöttire, a rész- 
letekről az általánosra, a konkrétről az elvontra. S az isten- 
név amaz ősi, érzéki, konkrét jelentése maiglan fönmaradt 
több altáji nép nyelvében. Nemcsak a kínaiaknál jeleni i a 
tien egyaránt a mennyet és mennyistent. Ily kettős értelem- 
ben használják némely török-tatár szójánusban a tengri, egy 
mordvin szójárásban a skei és a jenissei-osztják nyelvben 
az es istenneveket. A műveletlenebb szamojed-tíirzsek jelen- 
leg is előbb a mennyet ériik a intm alatt, és csak M/niáii 
a menny istenét."'^ 

Még jobban kitűnik a fényes, mérheleiien mennynek 
vallási szeiepe és hatása az istennevezetekre, ha csak nagy- 
jából is, párhuzamos kunutatást készítünk az altája menny- 
és isíew-nevezetekről : 

A török-tatárok- 

inenny-ég neve 



nál (fénykör 

menny-ég) 
A kínaiaknál 
A mongoloknál 
A csagatajoknál 
Az oszmánoknál 
A jakutoknál 
Az altájíaknál 
A voguloknál 
A votjákoknál 
Az osztjákoknál 

A mordvaiaknál 

A csuvaszoknál 
A jenissei osztjá- 
koknál 
A tungiizoknál 

A finneknél 

Az észteknél 



tangrí, tingrí 

ten, tien 

tengri 

tengri, tíngri 

tanri, tari 

tanara 

tenere 

tarom 

ín, inmin 

turum 

/mjenen, mjenil 

jvagy : menel, me- 

(nil, skei 

torn 

es 

buga 

uumala 

jtaivas 

tiavas 



isten neve 

tangritingri(Vámb.) 

ten tien. 

tengri. 

tengri. (Vámb.) 

tanri, tari. (Vámb.) 

tanara.^- 

tenere. (Vámb.) 

tarom. ( Hunfal vy.) 

inmár. 

torem. (Hiuiíalvy.) 

\ paaz 

j skei. (Vánili.) 

tora.'^ 



es. 

buga. 

jumala 

Ukkó. 

jummal. 



menny-ég novf isten nőve 

A liip|»i>kiiiil tii3rnn;s jiibmol, miu;njí;. 

A szürji'iK'kiiól j(;n-('s j(;ii. 

A szumojedoknál iium imm (iijum.) 

A ponnicknól lijiimíir jen-lön. 

A eseremiszeknól jumii juino. (líimfalvv i 

. , ,, \\. rtlapi) miKínje, 1 . ^ 

A maífvaroknal /.' ., menny isten. 

I mordvin : menil \ 

Kzon sorozat (ílé^ségíís arra, hoí^y nom egy dologban 
meggyőző érvekkel lásson el beTinünkct. Igj' állíllialónak 
látszik, hogy : 

a) az altáji népeknél az isten-névnek az égtől való 
kölcsönzése annyira általános vala, hogy a két foLMJorn 
némelyiköknéi még ma is azonos szóval jelöltetik ; 

h) hogy az altáji törzsnek csak míveltebb családainál 
látjuk, hogy a nyelvrokonok szokásától eltérv<;, külön s 
többnyire kölesönzött szót hoznak forgalomba az istenfo- 
galom kifejezésére ; 

c) hogy bár ismeretlen, de hascjnló körülményeknek 
tudható be, hogy az ősmagj^ar istennév, melyhez nálok is 
eredetileg a menny-ér/ fogalma volt hozzákötve, — kiesett a 
használatból. Mert hogy a magj^ar ne osztozott volna széles 
atyafisága vallási hiedelmében és így a kezdetek kezdetén 
az égimádásban, még fele föltevésnek is hibás. 

A menny- avagy az ég-szó részesült-e azon tisztesség- 
ben, hogy az ős istenfogalom hordozója legyen? — czél- 
talan kíváncsiság csak fölvetni is. J/er2n?/-sza\'unk nem egy 
rokonnépnél magasztosult istenfogalommá; gyanakodhatunk 
a bevett szólásmódhoz képest némileg íV/-sza\Tmkra is. 

Akármi volt nemzetünk gyermek-korának isten-neve, 
örökébe a perzsák földéről átültetett izdán lépett; mert ha 
isten-szó nem a magyar tengri, tárom, jumala, akkor idegen 
földről kerülve fogott a magyarok istenévé lenni. A kör- 
mönfont istenértelmezés ellen a mythologia tiltakozik. 

Az izdán = isten-névben rejlő történeti igazságok 
egyik-másikára szabad legyen mellékesen rámutatnimk. így 
a saját meggyőződésünket a szíves olvasóra nem erősza- 
kolván, csak mint erősen valószínű dolgot vitatjuk, hogy: 



Az ,.ÖBEG I8TBN" ELSŐSÉGE. TCZTISZTELET. 69 



isten-nevünk használatba vétele azon közép-ösi kor- 
szaknak eleje, midőn a mao-yar, még talán nem is nemzet 
korában, az úgynevezett nyers természet imádásából kibon- 
takozott és a szellem imádására volt átmenendö. Azt hisz- 
szük, hogy a finn tJkkó és a török-perzsa Izdán egymás 
után nem nagy láCnv kerültek h(jzzánk, kérdés maradván, 
hogy Ukkót tiszteltük-e valaha íireg istennek*? Hogy azon- 
ban időközbíMi a magyar népet végzete kiragadta a finn 
hatás köréből és egészen beékelte a törökség közé: új 
otthona úgy kedvezőbb fekvésénél, mint a távolság ellenére 
is erősen működő perzsa hatásnál fogva a tapasztalatnak 
nem pusztán újabb, hanem egyúttal felsőbb iskolája is lett. 
Itt tanulta el az isten fogalomnak is magasabb mértékét venni. 

Arra azonban gondolnunk sem szabad, hogy már 
ekkor jiz egy istenség hivéseig emelkedett, vagy mestereit 
tekintve, emelkedhetett volna. Könnyű bevitatni, hogy a 
magyar ősvallás csakugyan sokakat megtisztelt istenitnádds- 
sal a Kállay emlegette py/y fCi^tenen kívül. 

6. istenek és az „öreg isten" elsősége. 

A velünk rokon altájiak tehát nem {.^gy istent imád- 
tak, aminthogy természetistenítő népeknél ez még esak szóba 
sem jöhet. Az ellenvéhMuény erősségének tornyai iiz utói- 
sóig hatalmunkba kerültek. De a történeti igazság még 
mindig nem tarthatja meg a diadalmas bevonidást ; mert 
van, még mindig van, aki útjába áll, aki még mindig nem 
adta meg magát . . . Teofilaktosz Szimokatta. Végezzünk 
immár ővele is, ha bírnánk vele. 

mondja: ..a Uirkok tisztelték a tüzet rendkívüli módon, 
a leget (vagy eget) és a vizet, és himnuszokat énekeltek a föld- 
nek: hanem egyedül azt imádák és nevezik vala istennek, ki a 
mindenséget alkotta stb.'' 

Ez a Teofilaktosz erőnek erejével rákényszerít, állítá- 
sait jegyzetekkel lévén kisérendők, hogy az elemek tisztele- 
tének kérdését is megbolygassuk. 

a) Tüztisztelet. Teofilaktoszt Ipolyi úgy érti, hogy a 
magyarok a tüzet „legelői" (első sorban tisztelék; Szalag . . . 
hogy : rendkívüli módon ; Barna . . . hogy : első helyen : a 



70 Al.TAJI TC/ nwZTKLBT. NOHCZ-OWWKP. NaPK IRÁLV 

IcjLTtöbbon, hogy : l/áu/ijuíin (stolide). Akánnclyiket vegyük, 
u \)'\7AUU'7Á iró így is, úgy is tévedett, mikor eltsigsidtu, liogy 
őseinknél ii tííz sajútlag si tíízisten imádíitos tisztelet tár- 
gVil volt. 

Altáji íilyátíkfisiiiiál Ji tűz megszemélyesítve isteni tisz- 
tehithen részesült és részesül részben ma is. Tíízisten maga 
a na[) vala; erre esküvék Haján, az avarok kagánja is; síit 
személyesítve vala a földi tűz is, mely a finnek ős hiedelme 
szerint nem vala egyéb, mint a napanya fia. Napist<;n sok- 
szor a i'fíisteiniel (ígyenlő, például a votjáhoknúlP* 

A turkok, úgymond egy régi kinai iró, imádják a 
iüzei ; azért mnn ülnek fára, mivel azt hiszik, iüz van a fáhan : 
gyékényt vagy bőrt terít«*nek a földre, arra ülnek. Sok 
mongol és török népség maiglan áldozatot visz(.'n a tűznek ; 
s nem egy törzs van, amely nem mer húst enni, mielőtt 
egy darabot a tűzhelyre nem dob. A tiinguzok azt hiszik, 
hogy a tűznek hozott áldozatot oly szívesen veszi mindenik 
istenség, mintha magának hoznák.'^ 

„Közép-Ázsiában a tűztisztitás szokását még ma is 
megtaláljuk; ez a Noruz-ünnep (üivaszi éj és nap egyenlő- 
sége) alatt játszott játék, mely abból áll, hogy a fiatalság 
rizs-szalmával rakott tüzet átugrál, vag\' körültánc^zol. így 
továbbá nagy bűnnek tartják, ha valaki a tűzbe köp. A 
tüzet általában nem \izzel, hanem esak ráhányt földdel 
szabad eloltani stb."^^ 

Az ős tűzimádás nyomai megvannak a mesében, a 
népszokásokban és babonákban. 

Meséink sokat tudnak a Nap királ\TÓl. Mj-thologusamk 
észrevették, hogy az ilyen személyesitéseknél a király ^zó 
„isten'' helyett áll. Meséink a napistenröl még ma is sokat 
regélnek. Hogy az arany palotában lakik, arany kapuja 
gó^mböljü, belőle hőség áradoz, mint a kenyérsütő kemenczé- 
ből. A nap-anya is izzó vörös pofájú, szintúgy a fiáé. Szeme 
tüzes, nem lehet kiállani. De a Nap, és Napanya legked- 
vesebb, legszebb leánya nem ilyen, hanem gyöngyadta ékes 
hajadon, bíborbársony köntösben s árnyas erdő kellő köze- 
pén a Hajnal kertjében lakik stb.'' 

A népszokások terén elég legyen rámutatni a szent- 



A TÜZTISZTELKT HA GYOMÁNYA. CsiLLAmSTgWKK. VlZKL'LTCSZ. 71 

iránéji vagy nyári, másképen virágos szent János napi tüzek 
szokására, a szüreti víg tüz-ugrálás stb. gyakorlatára. 

iV bíi])onákban is találkozhatni az óvallás tüziniádásá- 
iiak nyomaival : 

A tűzbe köpni nem jó ; mert fölpattan szélén a száj. 
(Felsőbányái néphit.) 

Vetés idején a szomszédból tüzet vinni nem jó.''^ (A 
gyufa föltalálása előtt a tűz kíilesönkérése mindennapi do- 
log volt.) 

Szemetet tűzbe vetni neiu szaltaa." 

Miért kell megsóziü a szikrát, a tüzet:-"*" 

Kisebbik felével kell a fát tűzre tenni.*^ 

A tűzparázszsal behintés foganatja.'- 

^'ízbe égő szenet vetni óvó szer szemvt"''-^ ..11..1. "^3 

Forgácsot vinni szent György éjjelén."' 

Hogy tovább ne fániszszam az olvasót, kimondom kö- 
rültekintésünk eredményét, hogy az ösvallásban volt tűz- 
isten s Teoíilaklosiiak csak annyil)an lehet igaza, amennyi- 
ben a korabeli magyarok nem voltak parzmódra nyers 
tűzimádók. 

b) Az é(f imádás. A/. » ^yik előbbi fejezetben bőven fog- 
lalkoztunk e kérdéssel, itt csupán a csillag-istenekről, a 
hold-istem-ől szólhatnék. Legj^en elég azonban csupán egy 
megjegyzés. Szeged néjténél általánosan elterjedt hiedelem, 
hogy a csillagokra rámutatni, vagy velők szemben magun- 
kat illetlenül viselni nem szabad, ha csak azt nem akarjuk, 
hogy baj érjen beműinket.^^ Föimebb láttuk, hogy a csu- 
rnsok- még ma is holdistenről, csillagistenröl beszélnek, mik 
váltig elegendők arra, hogy nagyítást lássunk a bizanczi 
Íróban, midőn az istemievezetet az egyetlenen kivül kizárja 
a magyar óvallásból. 

c) Víz-kultusz. Az osztjákok, timguzok- és szamojédok s 
némely finn, török és mongol népségek közt Csengery szerint 
maiglan is előfordul a vízimádás}^ Több rokonnép vizistenét 
névleg is ismerjük. Az isteni tisztelet áldozatokban nyil- 
vánul, és a víznek hozott áldozatokról sokat lehetne mon- 
dani, valamint a tavak, folyók és források istene- és tün- 
déréről. Az ó-vallás vízimádását a nép meséi és babonás 



72 A KÖLD-AWYA. TÜ WDtMK. A BíZi HCZl »6 TtVM>t»», 

szokúsíii még mindig sí'jlotik. A ló súriváii várói szól a m<*8<í, 
nu'lyn(!Í< gyeriiKíkoket kr'lhítt áldozni. íiaixmák : vÍ88zaloes- 
cs.intíini egy kis viz«ít mcrítóskor.^' 

d) A ii/jnok sz('méiyesít(!tt föld tisztelete. Novei : Doldoy 
asszony, Szép asszony, A föld édes anya, Kedd asszonya, liáha 
isten, A terméxzii ísfr)iasszony(i, Nayyasszony, Kisasszony. Kllii- 
lictjük Tc'ofiluktoszniik, iiugy dicsóretól liimnuszokban zen- 
gottók ős(!ink, mert 6 volt a régi pogány vallás legkedvel- 
tebb ulakjsi, íiz anyák és gyermekek sz(!nd(! pártfogója ; a 
megszemélyesített természet. 

e) Ks nem hiányzott az ősvallásban a tündérek tisztelete 
sem. K jótett szellemekkel el vala árasztva az egész, lát- 
liató és li'itliatlan világ; megvala a maga védő tündére 
minden állatnak és hasznos iának. Néi)hit szerint a kigyók 
királya koronát visel, és meséink tudnak a > méhek kirá- 
lyáról", a „ká(-sa-királyról" stb., melyek amennyiben nem 
kölesíinzések, mind az físvallási felfogás fogyatékos töredékei. 

Beszélhetünk tehát az igazsiig sérelme nélkül ösval- 
lásimk „főisteneiröl" és „kisebb isteni lényeiről" és a -nagy 
boldogasszonyról," mint az ó-vallás istenasszonyáról. 

De ha ez így vagyon, akkor nincsen igaza Teofilaktosz- 
nak, midőn mondja a régi magyarokról, hogy . . . egyedül 
azt imádják vala és nevezek istennek, ki az eget és földet 
alkotta. 

A bizanczi iró csakugyan tévedett, aminek még oká- 
val is hadd számolj imk be röviden ! 

A mint a mordvinoknál ..f'sam-Páz," a vot jakoknál „Inmár," 
a cseremiszeknél „Jumo-kuruz," az észteknél ..vaana isa" (vén 
ős), a voguloknál ..Tárom," a lappoknál „Tiermes," a finneknél 
„Ukkó" volt a föisten, — megvolt a régi magyaroknál is, 
akit ..öreg istennek^' neveztek. Az öreg istenről az altáji 
népek fölfogása azt tartotta, hogy mint az istenek és embe- 
rek atyja, magasan fölötte áll a többi elemisteneknek hata- 
lomban és tekintélyben. az ég istene, a levegő királya. 
s mint ilyen, nagyobb, hogysem az eget tekintélyének 
sérelme nélkül elhagyhatná. a mindenható teremtő, de 
amit átallott, hogy személyesen végezzen, hanem más által 
hajtatta végre. Az emberekkel csak közvetve érintkezik; 



Isten látogatáka. Maoyabok istbne. 73 

de ezok sem bánják, mert jaj annak, a kit ö meíflátoijat . Az 
istenlátogatás mai beszédünk értelmében is szerencsétlenség, 
ü a tekintély és félelem istene, a többi leereszkedő és 
komázó istontenbarát mellett az egyedüli, kit nem merének 
fölkérni az áldomásaik- és lakomáikban való részvételre. 
Ilyennek tanulván ismerni Teofilaktosz a magyarok „öreg 
istenét," (•^(>(l;i-t'. li;( '"k'-i egyistenbcn-liivőkíK'k tartittta és 
vallotta 'í 

7. A „magyarok istene." 

A kik az ezer év előtti magyarokat egyisten-hivöknek 
tárták, azonosíták vele a ..magyarok istenét"* is. A kettő 
ugyanazon egy személy volt. De a többisten-hivés megvi- 
tatása után mi sem látszik süi'getősebb kérdésnek ennél: ki 
volt teliát a magyarok istene '? . . . a sok közül :•♦ 

A „nagy, " az ..öreg isten" neve, odamutjitnak a jelek, 
hogy ,,Uklony'' volt. () volt-e a „magyarok istene" V Bíirna 
akadémikusunk tagadólag felel e kérdésre, és érdekes tagadó 
feleletének megokolása. Szerinte nem Ukicó (Ukkony vagy 
l'rkony) fogott lenni az úgynevezett magifarok istene; mert 
az eddig ismert összes altáji mithoszokban a főisten az 
emberiség sorsát közvetlen solia sem intézi, hanem mindig 
az alsóbb, vagy amint nevezhették őket, a kis istenek. 
Nyomós indoka továbbá, hogy népünk is osztozék, a nagy 
isten látogatását illetőleg, az altáji rokon népfajok irtóziisá- 
ban. V^égűl felhozza, hogy az altáji népeknél majd sohasem 
hiányzott, sőt a legtöbbnél máig is tudva van a nemzeti 
istenek nevezete, a milyen volt a vof/uloknál „Numi Tárom 
kis fia" (Numi Tarom vasi pi), a mordidknál „Pirgine Paz" 
(Mennydörgő isten, ki közülök hiizasodott) ; a szuomiaknál: 
Vaintimo és Suometar (szuomi ország tündére.) Ezen okol- 
gatások alapján a ma is emlegetett ..magyarok istenét"* az 
„öreg istentől- kűlönböiö, nálánál kisebb ugyan, de azért 
még mindig igen hatalmas és legnépszerűbb istenségnek 
vélem. ^^ 

Es a neve ? Neve az égben lesz felú*va valamelyik 
csillagban, közel-e, távol-e a „magyarok csillaga" -hoz ? — 
még nincsen tudva vagy tanulmányozva. 



74 Maoyaji cau^LAOOn fto. Czoulkh Alajuh. 



8. Régi vallásunk az ös csillagászat világításában. 

A „niaí^'yiirok. i«t(;né"-i'(íl szólvsi, iiiódlolött kisórt azon 
v}ilós/inűs<'!f^, hogy a moHtanáig sem feledett nemzeti isten- 
ség ös neve és emléke még máig is áll a mai/tjnr csill/ujos 
égen Knnek vitatása azonban más látékört és ki nem 
í'áiasztott figyelmet kivánna. Maradjunk meg tehát ezúttal 
a kitűzött kérdésnél, melyhcíz, hogy lu)zzászóljon a csilla- 
gászat is, arra aiuiál hivatoltabb, mivel az ös csillagtan 
egyszersmind istentan (theologia), s ettől elvonatkozva is, 
az egyes népeknél a csillagászati ismeretekben a nemzeti 
géniusz és korának műveltsége egyszerre szólalnak meg. 

A ki tudja, hogy kelet népeit minden időben jellemezte 
azon sajátság, hogy hitét, szerelmét, hajlamát és g(»ndolko- 
zása módját esillagbetükkel igyekezett az égre felróni, — 
az nem fog túlzást látni azon eljárásunkban, hogy végül a 
csillagászatot is bevonjuk tanulmányunk körébe, és a csil- 
lagokat is megkérdezzük, ha vájjon lehetség(;s-e, hogy : 
őseink egy-istenimádók lettek volna? 

A csillagászat tíirténetével ismerős irók nem keveseb- 
bet állítanak, minthogy a csillagimádás (asztnjlatria) vala- 
mikor minden népnél a vallás alapja volt s hogy Európa 
őslakóinál is feltalálhatjuk ezt az egyetemes vonást. Teuto- 
nok, germánok, svédek, gótok, skandináv(jk és gallok agy- 
aránt átmentek az értelmi fejlődésnek eme korszakán.*^ 

Osvallásimk kérdéséhez e szempontból Czógle.r Alajos 
tanár szólott tüzetesebben. 

„Nálunk, úgymond, nagyon forgalmas a hisztoriku- 
sainktól elterjesztett az a nézet, hogy őseink a napot, hol- 
dat , tűzet stb. tisztelték ugyan , de azért imádni csak 
„egy-istenf' imádtak. Ez bizonyára ama keresztény-nemzeti 
szellemű jóindulatnak a kifolyása, amely őseinket jobb szín- 
ben véli feltüntetni, ha vallásuk lényegét egy-istenimádás- 
ban valónak bizonyítgatja, de (a csillagászati hiedelmekkel 
ismerős) elfogiüatlan olvasó alig lesz hajlandó, hogy ősein- 
ket az asztrolatria korszakán egészen túl voltaknak képzelje. 

Ipolyi, midőn az ősmagyar „isten" szónak nyelvészeti 
fejtegetéseibe bocsájtkozik, felsorolván ama véleményeket, 



TCz-iMÁDÁB. TCz-Ibt bw. Ipolyi. Tálto8-imád3Ao. 75 

melyek szerint ez a szó Hesztiá-val, vagy Hérodotosz 
Hiszti-évei, a római Vestá-val, a khaldeus está-val, a héber 
es-sel, a perzsa jizdán- vagy jesthán-nal stb. volna össze- 
függésbe hozandó: a dolgot az ős csillagászat viláíTíínál 
tekintve, bizonyára a helyes nyomon jár. 

TeofiliiktosT szerint: ..a tiu'kok (magyarok) a luzei iisz-. 
telik legeiül." Ahiilfeda azt mondja, hogy >a magyarok, török 
nemzet, . . . tüzet imádnak" ; Mcnander pedig az avar khiínt 
a „tfízistenre" esküvőnek mondja. Mivel pedig a tűztiszte- 
leteknek, amint tudva van, a Nap-kuhusz az igazi szub-. 
sztrátuma, kétségtíilen, hogy az ősmtigytirok még az a.sztro- 
latria korszakában voltak 

..A magyarok, moiulja Jjtod/t, toiytonosan vándorolván, 
de már ázsiai ős-székükön is, vallásukra befolyással lehet- 
tek a zend-áriai, maniehei és a budhai egyes ümok, szer- 
tartások,'' továbbá, hogy a magyar nép „mindjárt Ázsia 
végszélén Európába nyonndtával érintkezhetett már a keresz- 
tény, mohamedán, söt zsidó elemekkel." Ezt elfogadva, 
bizvást föltehetjük, hogy az ítóztrolatria, miként más népek- 
nél is, mindinkább egy pont felé, a Xap-kultusz felé s innét 
a monotheisnms felé irányult. Ugy látszik tehát, hogy az 
igazságnak legjobban megfelel az a föltevés, hogj- a magya- 
rok a vándorlás, a honfoglalás és a vezérek korában az 
asztrolatria (csillagimádás) korszakában, és pedig ennek 
utolsó, monotheisnmsra vezető útján voltak."**^ 

És esakugyíin az ősbetükkel irott Karacsai-kódex-hen 
található ,. Táltos imádsáíj istenrül'', melyben „Kádár táltos 
istent imá(jt/a\ daczára, hogy az ősvallásnak kereszténykori 
becses emléke, — lényegileg Napkultusz : a nap jótétemé- 
nyeiért való hálálkodás. 

Te vagy mindennek ős élei laja. 

Te izzó tűz örök forrata (^=-. forrása). 

Kiből erőd mendet (= mindent) alkota. 



— — — — , kihűl menden terem, 

Kitűl ármány éj ele retten 

Kihez tér a világon menden" stb. 



7í) Az ög mamr-inT Ks. 

E kérdés sarok -igjízsáí^a a maí,'yar hitreí^otannak 
veífvo uu'ííl)n1rárik(»ziissal a szívííh olvasí). lio^y ineífvilalasa 
czéljiihói annak ('L''t''sz kiskált'j/il ndliik. 



XI. Az ösvallás isten-hagyományai. 

Az f)H iiii'nny-istcn, Személyositóse. A finn Ukko. IJkkon-iiohár. L'kko 

magyar istcnsóffönok kórdóso. Isten-szavunk az ős vallásban. Köznévi 

hasznAlatán:ik nyomai. 

I. Az ös menny-isten. 

Ncíii lehet rajta esodál kőzni, hogy a hag}'ományban 
már seinnii nyoma, miután még a történelem elfítti korra 
tehető, hogy a mi feliő ('(jünket: Numi Taromunkat letaszitá 
a perzsa isten-szó a mindenhatóság magas trónjáról. De két- 
ségtelenuí'k tarthatjuk, hogy az i.'^tenségnek mértékét, miként 
a rokon népek, a magyar is a látható legnagyobbtól : az égtől 
kölcsönözte; hogy az ég (menny) annak idejében nálunk is 
kettős értelmű volt, jelentvén levegő eget és teremtő szelle- 
met. Azt azonban nem vitatjuk, sőt valószínűnek sem tart- 
juk, hogy a magyar mythologia a nyers természetimádáson 
kezdődött volna. Nem kezdődött azért, mert fajimk a nyelvi 
nyomok után indulva, az ural-altaji nagy családfának nem 
legelső hajtása s föltételezhető, hogy mh-e nemzetté nőtte ki 
magát a magyar, a szomszéd atyafi népek már kibontakoz- 
tak, még ha bele lettek volna bonyolódva is, a nyers termé- 
szetimádás kezdettlegességéből. 

A mordvaiak, miként láttuk, menel-, menil-nok. mondják 
az eget; a lappok muenjé-nok hívják az istent. Mindkettő a 
mi men7ií/-szavunknak felel meg. Volt volna tehát más nép 
is, melynél a menny-szó istent is jelentett ! 

Néhány szólásforma mindössze, mit e korszak gyakor- 
latából fölmutathatunk ; de ezeken sem látszik meg az ős- 
kornak nemes rozsdája. 

Szokás mondásunk : ,,Egre-földre esküszik ... Az égre 
kérlek . . . Bár adnák az egek! . . Szent ég! . . Nagy ég! . ." 
stb., melyek közül mehik a kölcsönzés, melyik az őshagyo- 
mány, bajos lenne végére járni. 



A VOGUL MONDÁK I8TEX-VOSÁ8AI. 77 

Azt azonban még sem mondhatjuk, hogj' semmit sem 
tudimk róla, miután liasonlatosnak kell tartammk a vogul 
mondák Nunii Taromjával, a kiről tudjuk, hogy : 

„hét hajfonadékú- öreg vala, kit háromszoros lábaihoz 
való borulás illetett meg, mit ő fej hajtogatással fogad; ki 

„napfényes szent asztala mellett iilví'" konnáiiyozza ;i 
szeleket, időjárást, „küldi a havat" ; 

nem bőbeszédű s hirtelen elhatározású és csak nagy 
vártatva „nyitja meg tíz fogú száját" a szólásra vagj' tanáes- 
adási-a. 

„Ezüst rúdú hét hajlékban** lakik, melynek tehát tar- 
tója, oszlopa ezüst lévén, ezüst a „szarufája,** ezüst volt bi- 
zonyosan a mestergerendája, sőt tíibbi •"-'.• :- V.-* -"'"nk 
aranyhajléknak is.^^ 

\i\\\ istállója s abban líllnak lovai ; a hét lakatú hajlék- 
nak udvara, aranyos, virágos pázsitja is megénekeltetett. 

Az ö mennybéli udvara után más égi udvarok és haj- 
lékok következnek, melyek falvakat és városokat alkotnak, 
de a melyeknek sem nevéről, sem lakóiról mit sem tud a 
vogul hagyomány. 

Keveset törődik az ég-isten családjával is, Nmni Tarom- 
ról magáról azonban tudja, hogy szeretett vadászni, az el- 
ejtett zsákmányt maga ezipeli haza, törött vagy megtompult 
baltáit, fejszéit maga javítja ki, maga tatarozza hajlékát. "®- 

Megszólitása : atya, vagy : atyáeska volt. Szokás volt 
imádása és dicsérete közt emlegetni boldog fej edelem- voltát : 
Fejedelmi Tarom, áldás közben boldog Tarom, gazdag Tarom 
aiyácska ! Boldog Tarom, öszfejű nagy. — Fülét dicséretéhez 
tartozott idzi tök nagyságú' wdk valliuii, szemeit a tó-virághoz 
hasonlítani. Az volt az imádkozó szokiisos óhajtása, hagy 
Nmni Tarom ereszködjék le. füleit .Mi'</^'/t' 1tv s/.Mnt*it for- 
dítsa le.^** 

Vele egészen bizodalmas lábon leheteti lenni s voltak 
hiveí, kik bizodalmaskodtak vele, így szólván : 

Nmni Tarom atyám, hallgass meg! 

Nmni Tarom öregem, hallgass meg! 

Ilyen ezüst-gombú öves öreg volt a voguloknak menny- 
istene s lehetett a mae-varoké is. 



7H Lkko a Kao.* a i..\iia.n. 

Vujjoii iiüiii innen van-e még kölcsönözve a népmesék 
islcii-jilukjii, kiv(»l szép őszhajú és szakállú örofr kóí)ébf'n ta- 
lálkozik íi szcííény ember s nyer tőle ajándékot, ki tudná 
ma már megmondani 'í 

2. Ukkó, az öreg isten. 

Mythologiánk második korszakában Ukkó vnt/i/ Ukkcm 
néven tiszteié a magyar az ég istenét, ki a l'ellegeken tró- 
nola, nem messze a naptól. () volt az esfí, hó és viharok 
ura. Aszálykor és viharban híííinkább lön hangoztatva íieve. 

() tekintetett a hamisság megtorlójának is, miért is 
adás-vevés, anyagi vagy erkölcsi alkú-kötések, magán vagy 
törvényes esküvés rája való hivatkozás nélkül nem estek meg. 

A magyar hagyomány veszendőbe hag^-ta mermi emlé- 
kezetét; de ki-mivoltát megállai)íthatjuk azért a Kalevalában 
lonmaradt finn mythologiából. 

A nyelvtudósok egyhangú ítélete szerint L'kkó annyi, 
mint agg vagy íik.'^* Az öregség tisztességét mindenek fölött 
becsülé az őskor még isteneiben is. 

A „Kalevala" úgy állítja elénk Lkkót, mint az ég 
istenét, a levegő királyát, ki a mennyég közepén, a felhők 
fölött székel.^'^ 

Annak, a mit C-sengery nioiid, iu>gy a sziv;ir\;iiiy al- 
kotja Ukkó kézijját s azzal lövi tüzes nyilait, — a Kaleva- 
lában nem akadtam kifejezésére. De az igaz, hogy ő intézi 
a fellegek és szelek járását, hogy ő ura a dörgésnek és 
villámlásnak. 

Ukkó minden nagy hatalma daczára mód fölött kegyes 
és nem tudtak a Kalevala szereplői olyat kérni tőle, mit 
meg nem adott volna.^° 

Ha villámlott, azt szokta volt az Ukkóval jóismerös 
finn mondani félkomolyan: Ukkó tüzet üt (miként a régi 
emberek szokták tűzkőből). 

A menny-istent minden patriarchális jósága mellett 
félelmetessé tették nyilai: „a tüzes isten-nyilak." Már 
ennél: üssön meg a tüzes isten-nyila! nem volt a finnek 
között nagyobb ellenséges kifakadás. És nincsen a magj^ar- 
ban sem. 



JíiTKN->YlLA. Lkkon-I'ohak. Hl.NKAI-VV es Hkvks/.. 79 



E rés25ben ugyanis nem vagyunk magunk sem az ős- 
hagyománynak minden nyilvánulása nélkül. 

Ismeretes, hogy a villámot nem esupán mennykőnek, 
hanem IsUm-nyüának is nevezi a nép, mely nem csupán tud 
az Isten veréséről, hanem átkozódó szólásként haragitóját, 
mint a firm vereti a tüzes isten-nyilával ma is. Messze nyúl- 
nak ezen szólásnak gyökerei : az őskorba, midőn a két népet 
nagy távolságok még nem választották el ; midőn közösen 
azért tartották volt istenöket mindenhatónak, mert hatalmas 
volt arra, hogy nyílvesszőként tüzes villámokkal lövődözzön. 

Ez az Ukkó isten kora volt. 

Van nyoma annak is, hogy csakugyan volt idő, midőn 
az ég imádott isttuiét Ukkó néven tisztelék és félék magyar 
eleink, ha ugyan ezen felfogásban nincsen tévedés. 

Ennek pedig régi Írásaink szolgálnak bizonyságául, és 
a mai napságig rejtegetett s bujdokolása daczára veszendőbe 
nem ment ..r/ykon-pü/iár." 

Sokak buzgólkodásának eredménye, hogy többé nem 
titok előttünk, hogy mi volt az Tkkon-pohár, vagy más sza- 
vakkal: a bizíjnyság-pohár, tuilomány-pohár, áldomás-pohár, 
kötő-pohár; de még is úgy esik mondanunk, hogy Hunf'alvy 
Fül: öreg istenünk áldomás-poharának a feltalálója. Neki ötlött 
először szemébe, hogy a hegyaljai szőlőeladásí oklevelek 
gyakran emlegetik az „L'kkon-poharat," mire figyelmezteté 
majd a nyelvészeket, majd „magyar mythologiai töredék" 
czimen a történet-írókat. Révész Imre ő ellenében ugy véle- 
kedék kétszeres felszólalásában, hogy ez ha nem összerán- 
tott latin szó (ucconís:== usucapíonis), akkor annál inkább a 
német Urkunde szótól származik, mert a mindig szaporodó 
okiratok emlegetnek Urkun-pohárt, vagy általában hÍ2onysá()- 
poharat, /</í?omrti///-poharat is. A többi fölszólalások mind a 
feledésbe ment „öreg isten" javára ütöttek ki s ma már azt 
is tudjuk, hogy a Hegyalján még ma is iszszák az Ukkó po- 
harát Réthy László tr. értesítése szerint.''^ 

A finnek „ha elvégezték a tavaszi vetést, az Ukkó 
poharát itták" ; de itták az áldomásnak sok más alkalmá- 
val is. 

És Ukkónak Hvmfalvy által „fölmutatott" ezen pohara 



knllrxíii íili^' iiH'í^hrcsülliriő m\ iholo^iíii lönuiók, mert liiu*- 
JcstMi útliiiitíyoiiiányozzti nokünk ősvalhisiink isIciifVíjedííImé- 
nek 1555— jr)(>H közt még Kzéltébeii hangoztatott n(3vét h 
iiKMt biztosakká teszen bonnünkot, hogy a ma is szokilsos 
áldomások annak iflcjóbon az óm/ isten dicsénítóvol járó 
áldozatok voltak. Kérdés marad azonban, nagy kérdés: 
hogy Hunfalvy „IJkkó pohara" csakugyan istenpohár-c - 

3. Isten-szavunk az ősvallásban. 

Az előbbi t'oj(!zetb(;n vitattuk, liogy w<en-szavunk köl- 
csönzés s épen azért nem volt tulajdonnév; mint köznév 
csupán hordozója volt a t'ogalonmak, nem podig egyszersmind 
személyesitöje is. Amit másnak adott, nem adhatta magá- 
nak, hogy Isten legyen. 

Maga ez isten-fogalom is, a mennyiben a rokon népek 
épebb mythologiája után tájékozódiiatunk, sokkal kisebb 
körben forgott, hogy sem Ipolyival megengedhetnők, hogy 
..az ár. örök, élő, édes. szerelmes, holdoff, teremtő, naijij, való, 
bizony jelzőknek mindenike megillette vohia öt az ösvallás 
szellemében és felfogása szerint. 

Láttuk, hogy nem valami magasabb jelentőségnek 
örvendett /síe/i-sza\imk, mint perzsa ,.izdán,"' a saját szülő- 
földén sem, levén húsznál több ized részint férfiú-, részint 
nőszellemek : a víznek, tűznek, az első világosságnak, a víz 
égi forrásának, bőségnek izedje, az ég, a mélység, a törvény 
szelleme, a fegyverek izedje, a minden jók adója, a h(jld, 
az isteni ige izedje, a királyokat lelkesítő tűzszellem, az 
idő- és égforgásnak, a tartós gyönyörűségnek szelleme, az 
igazság és egyesség izedje, az eső csillaga, a szél szelleme, 
az üdvöt adó csillag, a föld izedje. 

Használatának kezdetén tehát i«<en-szavmik részben csak 
annyit fejez ki, mint a tőgyökeres magyar ..tündér," részben 
ennek föléje kerekedik ugyan ; de csak emberfőnyi ma- 
gasságra. 

Természetes azonban, hogy ennek ma már a hagyo- 
mányban semmi, vagy alig-alig föHsmerhető némi nyoma 
van csupán. 



IhTEK-SZEMÉLYXEVEK. IsTEN-HBLyNEVKK. 81 



Árpádkori okiratainkban találkozunk „Deus'" és gyé- 
rebben „Zöíe?i'' -nevezetekkel, melyek személynevekként for- 
dulnak elő. Talány, mely elül a történettudomány azt 
„Deés^'-nek olvasva, az utóbbit ragadviiyiu-iiévnek értelmezve, 
tért ki. A JKílyes értelmezésnek az látszik, hogy a keresz- 
ténység lölniagasztosúlt s egyeduralomra jutott httni fogalma 
mellett síikáig föntartotta magát a nép tudatában azt)n 
mythologiai alsóbbrendű istcn-fot falom is, mely kisebb mére- 
ténél fogva vonatkozilsba hozatliatott egészen jelentéktelen 
dolgokkal is személy, liely, állatok és növények jellemzésére. 

Az As/r/í-személynevezetekkel másutt már foglalkoztunk. 

líelif-nayek közül előttünk csupán a következők isme- 
retesek : 

Istenhn/y puszta Nagy-Dobos mellett Szatmár megyében. 

Iste)ikassa (Istennek kas-ja) gazdag, gal)oiuitermö bely, 
két begy nyúlása közt Egerbegy mezőváros mellett Torda 
megyében. 

TsteuJcitssa (Isten-kas), nagyobb mélyedés a Vöröserdő- 
ben Veréb falu mellett Sz.-Feliér megyében. 

Istnikútja puszta Osgyán mellett Gömör és Kis-Ht)nt 
megyében. 

Istenmezeje Heves megyében kővé vált szöllejével, falu. 

Istemitja, régi köves szekérút Hajóth falu mellett Esz- 
tergom megyében. 

IsU')iiitja erdorész Bátorkeszi mellett Esztergom me- 
gyében. 

Isttitfia útja szekérút Arács falu mellett Zala megA'ében. 

Istcnfhi 'ifi" halárn'x'' F"l-'"'-<'>r<; falu mellett Zala me- 
gyében. 

Tstetijónap szőlőhegy Köbölkút falu mellett Esztergom 
megyében. 

Istenfa-üUlal nagyerdő a Mátrában Szurdok-Püspöki 
falu mellett Heves megyében. 

Ide^i tava vagy Istentó Ipolyi szerint Erdélyben. 

Isten lova Ipolyi szerint : sonipes, quo saeerdes utitur, 
dum ad infirmos defert sanetissimum. 
Isten madara, avis paradisea. 

6 



82 Imtbn Allatai éb kűvIsh y ei. IiiT Ky<i>ALAi>oK. 

hten lova. 

Isten ünöje (isten tehtmej, eimtlmris nibra .stb. 

Isten fája, ai-temisiíi sibrotsinum officinalis. 

Isten haragja, gratiola officjen. 

Isten kef/!/elme fű, frríiiuAn ot'ficiiialis. A n(''i)n(''l í^yóííviló. 

Isti'n lova farka, asparaírus otficinalis. 

Isteri nyila, (jrol)aiicho. 

Isten pohárkája, pariotaria ot'fic. 

Isten szakála, aruii ina(Milatiirn. 

Isten táskája, thlaspi, (•ai)S(ílla bursa pastorjs. 

Isten korsókdja, siiiin. 

Iste7i kenyere, chonopod. hotrys. 

Isten átkozta tövis, oryii^iimi vulíran'. 

Isten papucsa stb. 

XII. Mythologiánk isten-családai. 

Az istenek (-saládja. lulv.irtartás.i. Napfiuk. Hohlleányok. Hajnal szenié- 

lyositése. Szélkirály. Szóianya. A víz Öregje és családja. Fejér szakálas 

haltündér. Halak királya. Vízi leányok. Földanya. Tápió családja. 

A mennyire a megfogyatkozott hagyományból még ki- 
vehető : az ösvaUás isteneinket csnládjok és udvartartásuk sze- 
rint csoportositá. Minden isten-csahid élén patriarchális tekin- 
télyivel a család öregje, gazdája áll ezüst fürtű feleségével, 
a család gazdaasszonyával, kiket fiuk és leányok vesznek körül. 
Természetesen, hogy többé már nem a hagyományból, mint 
inkább a rokon népek vallási hiedelméből lehet csupán fo- 
galmát adnimk az ős istentan ez ágazatainak, a nélkül azon- 
ban, hogy az egyes isten-családok magánügyeivel, melyek 
talán annak idején sem jöttek számba, előhozakodliatnánk. 

így Ukkó családja egészen ismeretlen marad előttünk. 
Családjáról, udvartartásáról mit sem sejtet a finn Kalevala sem. 

Annál több mondható azonban a napróh hold- és csilla- 
gokról, melyeket mindmegannyi őrző szellemek vagy istenek 
lakóhelyének tekintettek. 

Hogy a nap és hold ugyanannyi égi lakás, e felül biz- 
tossá teszen a finn hős költemény, mely szerint Wáinámö, 



Lakásaik. Nap- tn Hololeákyok. 83 



a fő-hős nem egy ízben oly zenélést és éneklést vitt volt 
végbe, hogy az elhallatszott „a Imid húzáha- s ^a Nap várá- 
nak (Makáhd" melyet hallgatni és esddálni leszáll az egyik 
a házából, a nu'usik meg várából, mikor is rabul ejtödnek 
mind a ketten.'"' A magyar néphagyomány is úgy tudja, mi- 
ként a mesékből kitetszik, hogy a „napnak" van ^barlnínjju," 
^kicsi háza," vagy más mesének tuditóa szerint: ,.urani/háza, 
gömbölyű aranykapuja, belőle höféy áfailoz," melynek felvigyá- 
zója egy öreg asszony: .,az izzó vörös arezú fuipaiiya," kit 
éjjelre hazajövő fia tisztességgel kö.szönt, ez meg viszont 
hűsítővel fogadja ..a tüzes képit" érkezőt."* 

Hasonlóképen a hold háza, esakhogy ez „ezüst meredek 
hegy ormán, körülvéve magas árnyas fákkal áll' s nem arany-, 
hanem e^«if/-hajlék. ICnnek szintén öreg asszony az őrzője : 
a hold anyja. 

A na])kírály és holdkirály családját fiuk és leányok 
egészítik ki. Valának napfiúk és leányok, valamint holdfiúk és 
leányok is.'*'" 

A finn hitregék szerint Pana (a földi tűz) a Nap 
fi,ának mondatik, meséink meg gj'akorta megenüékeznek a 
..n^7> arfi"-Y(A. 

A napfiak- és holdfíaknál nagyobb kelendöségűek vol- 
tak a nap- és hohUeányok, kiket a szépség, ügyesség és szor- 
galom mintaképeinek volt szokás tekinteni. 

Az ős felfogás nem tartá lehetetlennek, hogy földi ha- 
landók nejeivé legyének. Ezért a dicsekvő vogul közmondás : 
ha napleány kell, a nap leányát veszszük ; ha holdleány kell, 
a hold leányát veszszük (nőűl).'^' 

A nap- és holdleány-ok a földre leereszkedve is orsót 
pörgetnek, fonnak, szőnek ; de leginkább a szivárvány szólén, 
az ég piros fellegén ülve szokta mégis „a bájos szűz, a Hold 
tündére, a szorgalmas Xaptündére" szőni az aranyvásznat, 
hímezni az ezüst gyolcsot, melyeket közönségesen kis lá- 
nyoknak vagy boldog aráknak ajiindékoznak, ha arra föl- 
kéretnek. '°- 

A szép női munkának ez volt a dicsérete : 

..Szép, mint a Holdlyány szövése. "" 

..Olyan, mint a Kuntar (Holdlány) szőtte. 



84 KALT KBZ-ABgzoifY. Awnuci. É jfél. 

A FdivaUir (Niiploj'inya) iijjii művc!."^"' 
Széj) apothoüsisíi a munkának ! 

A \'o^\ú niythoK szerint a wtj>-i}^tri,n> n u\sy.\ Nunu 
Tarom, a tclsö ég, anyja Numi Tanjmnak a t'closógc, ne velő 
anyja pedig, a ki öt a földön elluigyatüttságában fölnevelte 
volt és a világ fényességévé teszi, ;i hajnal isUmnöje : 

Kaltész asszony vala. 

A nap (eredetileg náj-pi — nöfia) liitreg(;i viszonyban 
állana Uúxxú a ^fywa/-lal (vogul nyelven : klioj-nái - hajnal- 
ní)), levén a nap-ist(ui nev(>lő-anvja.'"* 

A Hajnalról sem a finn n'ge, sem a magyar hagyomány 
nem tudja már azt, hogy ö volt a nap nevelő-anyja. Külön- 
ben ez nehezen is fogott ősi felfogás l»'nni. 

A íinn hősköltemény úgy mutatja be Hajnalt, mint az 
Éj feleségét, de csak azért, hogy a jó Anikki (szürkület) 
lányukat szüleiben ismertetvén, éberségét, munkásságát di- 
csérje. Hajós volna ma Anikkiakra akadni, levén ő: késő 
éjjig ébren levő, kora reggel már fölkelő. Anikki a zord éj- 
szak Nauzikád-isL, amennyiben úgy találkozunk vele, amint 
kora reggel „épen ruhát sujkol vala, fejérneműt mosogata, 
pkos hidnak a fejénél. ''^"•^ 

Szép Anikkivel nem, de Éjféllel és Hajnallal találko- 
zunk a népmesében is. 

Találkozik Éjféllel a királj-fi, köszöntötte illendő- 
képen : Adjon Isten jó estét bátyám uram I Merre tart, 
ha meg nem sérteném 1* „Én bizony, fiam, a fekete 
havasnak tartok, ez van most soron." — Álljon meg 
édes bátyám uram, ne menjen tovább, a mig én vissza 
nem kerülök, kérte Éjfélt a kiráhü. Nagyott kaczagott 
Éjfél erre a beszédre. „No, hallod-e, megvénültem, azt 
sem tudom, hány ezer esztendeje járom a kerek-\'ilágot, 
de még ezt nem kívánta tőlem senki fia.- ■ — No már 
pedig innét egy tapodtat sem megy bátyám m'am, erős- 
ködött a királyfi s a hogy ezt mondta, hirtelen jó szijjas 
héjat rántott le egy növendék fáról s az Éjfélt megkö- 
tözte egy vastag bükkfához. Mérgelődött, rugdalódzott az 
Éjfél, de hiába, nem tudott a gúzsból kiszabadulni. A 
királyfi meg tovább ment nagy vigan. De ahg haladt 



Hajnal, Paivatak. A Hajkal szEMfeLYEsiTÉsK . 85 

Ggy puskalövésnyire, szembe jő vele a Hajnal. Kérte ezt 
is, de milyen szépen kérte! hogy állapodjék meg, a mig 
vissza kerííl, de a Hajnal akkorát kaczaijott, hogy zengett 
belé az erdő. Noiia i\g\, monda a királyfi, mindjárt meg- 
tanítlak emberségre. Megkíitözte a Hajnalt is jó erősen, 
de úg)% hogy mozfh'dni sem tudott. 

A királyfi haramiákra bukkan, ezek Feketeífuászvá- 
rosba ezipelik magukkal, hogy nyújtson segítséget nekik 
elrabolni a királykisasszonj-t, meg a királynak minden 
kincsét. A királyfi elveszíti a haramiákat s találkozik a 
király kisasszony nyal s visszatérvén meg sem állott a 
fekete havasig. Itt a Hajnalt is, az Éjfélt is eloldozta, 
jó utat kivánt mind a kettőnek, a hol sár nines. Xo sza- 
ladtak is azok, mikor megszabadulhattak, de olyan sebe- 
sen, hogy mikor a királyfi a testvéreihez ért, már árkon- 
bokron túl volt az Éjfél is, meg a Hajnal is. Az idősebb 
királyfik aludtak mint a bunda s min^ fölébredtek, pat- 
togott a tűz, mit az öcsesük csinált, l )e bezzeg eltátottiík 
szemüket, szájukat, mikor elmondta, hogy hol-merre járt 
az éjjel. Az éjjel! Volt az három éj is egy végben.^"* 
Az újabb finn mesék már a napleánynyal azonosítják 
a Hajnalt ilyen körülírással élvén : Paitvatür a vörös sza- 
laggal megjelent, hogy a napbikát legelőre vigye. 

Sőt nekünk is van mesénk (Világszép Nádszál kisasz- 
szony), nit'KbtMi a Hnjiial s/.inién .1 N.in Ic/mx lumk nmii- 
datik . . 

„Hát ahogy keresztülment a vaskapun a királyfi, 
nyiladozni kezd a sötétség, s mit látnak szemei ? Jön 
elébe egy szépséges szép lány, aki nem vala más, mint 
maga a Hajnal, a Napnak legszebb, legkedvesebb leánya. 
Megtetszett Hajnalnak a királyfi, maga mellé ültette az 
ő szárnyas lovára s vitte hetedhét ország ellen, emberi 
szem nem látta gyönyörűséges szép tartományokon keresz- 
tül. Először levitte a rézerdőbe. Ott dolgoztak a Nap 
favágói, vágták, döngették a fákat, rakták a szekerekre 
s vitték a Nap konyhájára. Innét vitte az ezüsterdöbe. 
Ottan ezüst madarak énekeltek szebbnél szebb nótákat 
s az ezüst-fák háromszor egjinás után meghajlottak Haj- 



nal clott. IOziist-(?rdol)(")l jiz amnt/erdőhc vitte, ('sciií^ott 
iiz is az anuiymíuhinilí. (Mickétől s Hajnal cl/Ut a fák 
cí/ymásiitáii iiánunszor iiKii^hajoltak. 

KiHH'k az aranycrdöiKík a közj'jx'n van ;i Hajnal 
kertjíi, í'inKík a kertnek a kíizopéii van Hajnal í^vííinánt 
palotája, s \u>^\ nit'jífórkczí'tt Hajnal, fissze^^yiíltck mind 
a ragyoí^ó csillagok, azután intott Hajnal, h'szállott a 
• levegőógböl bíboros fellcgkociti, biboros fídlcgkoesiban volt 
aiany-ló(tza, arra leült a királyfival s azután úgy szál- 
lottak feljebb, feljiíbb, feljebb, niígn(?ni fíilértíik a Naj)nak 
fényes pitvarába. Ottan kiválasztott Hajnal egy sugarai, 
szépen belefonta a királyfi bajába s mondotta ; Na, 
királyfi, most már mehetsz, megtalálod vihlgszép Nádszál 
kisasszonyt."^"" 
Szép az est- és regg-(p irkádat )-haj nal üilálkozásának 
regéje is, csakhogy ez, miként az olvasó figyelmeztetés nél- 
kül is rájönne, nem geniusunk sugalmazata, nem a délibábok 
hazájának terméke. ^"^ 

Az ég alsó részét: a levegö-fffet a vallási öshiedelem a 
Szélisten családjával népesité meg. 

A íinn Kalevala Ilmarinen-X ünnepli a szél és időjárás 
m-áúl. Neve a vogul Elmpi-\e\, a magyar Emher-ve\ "vethető 
össze még leginkább. Egyike a Kalevala ezermesteremek s 
különösen mint kovács mivel nagy dolgokat.^"* 

Ilmarinmt, miután ö a íinn mj-thologia Vulkán-iíi, úgy 
vélem, a levegő és szelek m-ává nem lehet tenni. Jogosab- 
ban lenne helye a Tűz (Napisten) családjában s hogy a fin- 
nek kedvező szép időt kértek, vártak volna tőle, annak 
nincsen nyoma a Kalevalában, sőt ellenkezőleg Váinámoinen 
énekével forgó szelet és nagy fergeteget támasztván ragad- 
tatja őt el a messze Éjhonba}^^ Máskor meg egy tengeri 
veszedelem alkahnával nem a jelenlevő Ilmarinen, hanem 
megint csak Váinámoinen kérleli meg a szeleket.^" 

Eteletdr-t, a bájos déli szél-tündért soha sem találjuk 
szülői körében. Nem ismerjük terhenetar, a Jcöd, pára tündé- 
rének és társnéinak állandó tartózkodási helyét sem. 

A szél-tisztelet nyomára ráakadmik a magyar hagyo- 
mányban is. A szélkirálij-Ta, a szélanyd-ra még emlékeznek 



A 8ZÉL-ANYA SZEUkLYEülTkiHa. 87 



népmeséink, s fiai-YÓX is gyakran van azokban emlékezet, 
miként arról e töredékek után is meggyőződhetünk. 
Oaál egyik meséje szerint : 

a Kék hccfység ormán lakik a légtündére: a szélanya 
kék ni]iál);iii ülve, számtalan kapuval biró kék háza előtt, 
melyeken fiai, a szelek ki- s bejárnak ; midőn a vándor 
mondahős hozzá betér tudakozódva tündérkedvese után, 
elvezeti őt a jószívű öreg nő fiaihoz, de egyikök sem akar 
tudni a kérdezett felül. Két fia : a déli és éjszaki szél 
még nem jött volt haza s tőlük várja még a kedvező 
választ. Mire a déli szél érkezik, süvölt ji rengeteg, a 
sziklák megingatva hulladoznak, haragosan utasítja el a 
tudakozódüt ez is. A legkésőbben hazajáró szél : az esti 
szél, az anya kedveneze ellenl)en szívességei fogadja ; 6 
tud a tündérről s útba is igazítja."- 
Másik mesénk meg úgy tudja, hogy a Napkirály biro- 
dalmához esik közel a Szelek kirúlyáiwk lakitsa, kinek fiai 
megjárják a világot.**^ 

Szíves ké-szségű a szélanya. Ilyen a Szélkirály is; ha 
tud segíteni a hozzá fordulónak baján, nem mulasztja el 
soha, hogy ne segítsen rajta. Nem esak fölvihígosítást ad, 
mi előbb Naptól, Holdtól nem tellett ki; hanem van eset, 
hogy hátára véve a tudakozódót, juttatja el keresett czél- 
jához.i" 

A szélanya torzalakjának, idegenből vett kölcsönzésnek 
nézem a mese azon másik leírását, mely szerint: 

számtalan hegyeken és völgyeken túl, száz napi 
útnak utána érkezik a vándor egy sziklák- és patakoktól 
elzárt völgybe. Ezredéves tölgyek veszik körül a szírt- 
barlangot, melyből folytonos zúgás és fújás hallatszik. 
Bent ül a szélanya, egy undorító, haragos, hordó vastag- 
ságú nő, borzas szállongó hajjal, számtalan ránczú szok- 
nyában, mely mozgására folytonosan zúg s pezseg ; hangja 
mint a fúvó hangja. Megtámadva fenyegeti az érkezőt, 
hogy hegyen-völgyön átfújja s fejét-hasát szétrepeszti. 
De végre is enged s leviszi lakába, hogy talán érkező 
fia, a szél fog tudni tanácsot. Hatalmas zúgiíssal jő meg 
ez, dühösen kiáltva, hogy emberszagot érez.^^-^ 



8H i>zku-KiRÁLr-KWÁ»nzojfx. Ahti éh Vulláuó oaljíoja . 

A iióphiifjryoinúny az(;lött t'oí^ti haní^dztatni a SzfU-király- 
/^■is((ss^oni/t is, miként ezt müsí'ink í^ysmit tatjuk.'*" Ks a Szél- 
fiúm (írnlt'kí'ztot azon sziutóii m(3S('beli Fúró, ki mikor meg- 
fújta maiját, korokodolt voXUmiC> nagy forgó szél s (ílfujta a 
katonákat lovastól, mind(ín<'stí>l. 

N(;m egy mesénk tudja azt, íii»kn h Naj), Hold, Szél 
ugyanazon királynak l(3ányait niholják cl, s vcíszik nfíiíl, de 
ezek kölesönzött mesék lévén, magyar m>'thologiai el<'rnet 
nem igen foglalnak miigukban, 

Kioiüs tíicíik né|iiiicst''i kiV/A •,\ ^'i'l-ih-r- (''|(]..rric| figyelm<?t. 

Nagy esaládja volt a finn mythotogia szerint »;e.sí-nek 
( — víz) is. A víz íiregjét Ahti. szintén öreg feleségét Vei- 
lamo-i\í\k (Hi(lUim) nevezik a rúnók. Ahti is, X'ellamo is 
indogermán kölcsönzés. 

Alif()-X fiíszakálú alacsony, iznms öregnek rajzíjlá a finn 
ké[)zt'let, a víz gazdasszonyát ixMÜLr ii;'idnili;'i/;itriri;ik. Leányaik 
s családtagjaik valának : 

a nádtündérek,, kik a veröfényen fésülködnek ; 

a kacsa-lmnyok, vagy vizi leányok ; 

a hidlám tündére, hableányok ; 

a zuhatcui, szüze (kosken tyttő.) 

Férfi alattvalóik valának : a tengeri óriások, a nagyerejű 
\nzi törpék. 

A finn hajósoknak az volt a kívánsága, hogy a sziklán 
ülő folyamszűzek és hableányok karjaik közé szorítsák a 
hullámokat. Az öreg vizanya mellét szegezze a hullámoknak 
és szedje össze a habokat ! A víz gazdája változtassa mohhá 
a sziklákat, nehogy a hajót összetörjék ! A vizesés mellett 
lakó sellők sodorjanak lenkötelet, mely a hajót lassan lejtse !''' 

A halászok azon esenkedtek, hogy a nedves szakállú 
öreg jöjjön velük halászni; a huUámok aranykirálya hozzon 
nekik sok halat ! A hullámok kiráhiiéja, a szigorú isten- 
asszony hozzon nekik lakóhelyéről, a tenger fenekéről halakat. 

Váinámöinen azzal kecsegteti, hogy inget cserél vele.'^^ 

A rokon népek m}i;hologiájából rámutathatunk a fejér 
szakálú haltündérre (..Ak-Szakal özais^-ra), ki a halászat párt- 
fogója volt, miként később még látni fogjuk. 



Szellők. Dl'jía királynéja. Nádíizál-kisasszony. 89 



A magyar hagyományban mód fölött elhomályosodott 
vizistoneink és nemtőink emlékezete s csupán a népmesék 
tudnak még róluk valamit.^ ^^ 

Úgy látszik, hogy a vizi istenek tekintetében az egy- 
ség nem volt meg az ősvallásban, hanem minden folyóviznek, 
tónak, lápnak, sőt kútnak is megvoltak a maga tündér, vagy 
állatalkatú ..ri^^ Idnydi" és ..sellüi" 

Az ..('ziixt sznkálu vüatt/us, n selycmhaju vUanffus" ma 
már nincsen emlékezetben. 

A mese a tenger-viz alatt \niM lunufi iMnnlitiniii uran;iK 
a halíd- kirdlt/át vallja, nejének pedig a viUuj szép asszonyát 
ismeri.*-" De van a Dmuinak is királynéja, kinek leányát 
szerelemre gerjesztik Jávor halászlegénynek szomorú dalai.*-* 
Különben minden tó egy-egy kis tündérbirodalom, söt a ku- 
taknak is megvannak a magok „vizi leányai," kik a kútba 
néző gyermekeket szeretik magukhoz csalogatni. 

A víz olykor hasznos, máskor kártékony elem. Szellemei 
is majd jó, majd ellenséges indulatnak. 

Nádszál-kisiisszony, ^nádtündér" jó indulatú. *-- 

A didlos tengeri kisasszony sem rósz szándékú. 

A Garam folyó béka-szelleme, kinek komája lett a sze- 
gény asszony s házában ráakadt két gyermekének vissza- 
tartott lelkére már nem egészen jó indulatú.*-^ 

Aíellékesen legyen mondva a viz-isten né{)st'gt'i szapo- 
rítják az állatokká varázsolt tüni^rek és halandók is, kiket 
az egyes mesék hősei oldanak föl a végzetes igézet alul.*=** 

A föld-anya (vén föld, föld yazd'assz&nya) szintén külön 
istencsaládot alkoüi, melylyel azonbim sem a finn monda, 
sem a magyar hagyonuíny nem ismertetnek meg minket. 
Férje a finn mythologiában a dörgés istene. Gyermekeiül az 
óriásokat tekinthetjük, meg a hegyi törpéket. 

A népmese úgy tudja, hogy mélyen a föld alatt eg}' 
barlangban lakik, mely di-ágakövek fényétől nyeri ragj'ogó 
világát. A földanya mogorva asszony, ki az országába betörő 
\ándorlót azzal fenyegeti, hogy soha többé nem lát nap- 
világot, hanem jóltevö anyának neveztetve mégis megkérle- 
lődik s kőinget ád neki, hogy a tűz országának égető hősé- < 
gét kiálthassa.*-^ 



OÍ) FúLD-AJlYA. TáI'ío. 

A lu'ípbaboiui lUini «^y bajban a löldliöz fordul seí^élyérl. 
lí^^y M k(!csk(?in('íti nópliit .sz(;nnl: a kiin'k a torkii fáj, t<''nl»'- 
pcljíMi 1(! a földre és (Jí^yinásulán ha'iroiiiszor mondja: „/'Jtlix 
ani/ám, föld, neked mondom, torkom fáj" s annyiszor csókolja 
nu'i/ a földet, azután íérd«}p(»lv(5 mé^^ tigy miatyánkot mondjon. 

Naííy családja, naí^y bíícsülete volt a réí,n finnckní'I az 
erdő és nuUhzat istené) i eh- . Hz Tdjnó vala „az (;r(lő dorcs szakálú 
öregn famohából készült ködmönbfn, síív(íí^<í('1, moly olyan 
mint a tiilcvclíí fák koronája. O vala, ki a fákat lombruliáikl)a 
öltözteti, erdeiben mézet nevel, gondját viseli a vadaknak s 
a vadász útjára terelgetve, szerencsés vadászatot ád." Számos 
cselédje van, férfi és nöszemélyekböl álló, kik mind az (?rdí> 
kíizepén, Tápió udvarán laknak. Ennek kapui sugárzanak az 
aranytól, beiuie az istencsalád jó iiajlandóságú tagjai laknak. 
Lakásuk is három van : a fa-, csont- és kővár. Családjukhoz 
taitoznak a fenyő-, a boróka-, berkenye- és zelnicze-fatün- 
dérek.^-*"' 

Tápiónak fia és két édes leányát ünnepli mindenek 
fölött a Kalevala.*^^ 

Tápió-helyneveinket Pest-Pilis területén r/.tn erdei fö- 
istenre szokás vonatkoztatni. Az „erdők leánya** meséinkben 
még előfordul. ^^^ 

Es itt talán helyén lenne, hogy az isten-családok te- 
kintetében némi jnhiMiőt tartsunk. 



XIII. Boldogasszonyok. 

A néphit hét Boldourasszonya. Nagyboldogasszony. Kedd asszonya. Szülő 
Boldogasszony. Szép asszony. Szép asszony vászna. 

Kálmány Lajos érdeme, hogy ősvallásunk istenasszo- 
nyáról : a boldogasszonyról határozottan szólhatimk.-^-^ 

Szerinte : a néphit több Boldogasszonynak hódol, a Xagy- 
boldogasszonynak azonban egyiket sem teszi elébe. O volt az 
anya-istenasszony. 

A nép, legalább Szeged vidékén úgy tudja, hogy hét 
Boldogasszony van, a kik közé nincsen belefoglalva a Kis- 
asszony., a Xagyboldogasszonynak mindvégig szűzen maradt leánya. 



Boldogasszonyok. 91 



(Szőreg.) Hogy kik az(jk, erre nézve a néphit nem egyezik 
meg, hanem az elszámhUásnál a gyertyaszentelő Boldogasszony^ 
a gyümölcsoltó, a sarlós, a köríílirás nélkül emlegetett Bol- 
dogasszony és a Nagyboldogasszony soha se hiányzanak. 

A hagyomány tehát még ma is tudja a különbséget, 
mely az ős hit szerint a közönséges Boldogasszíjny és Nagy- 
boldogasszony között létezett ; tudja még a leikeresztény, 
félpogány korból, mely az új vallást, a hol lehetett, kieg>'ez- 
tetni igyekezett az ősi meggyőződéssel 

Es ezen kiegyeztetési törekvés tc^z-rii iM-nnunKri m/.i..- 
sakká, hogy az ős vallásnak volt : Kisasszonya, Boldogasszonya 
és Nagyboldogasszonya a többek közt. E háromnak neve 
átment ugyanis a magyar kereszténységbe és tisztességük a 
Alária-eultusban nyert nüntegy folytatást. 

Szeged népének hagyománya szerint, miként Kálmány 
tudja, a Kisasszony a Nagyboldogasszonynak mindvégig szíízen 
maradt leánya, kinek soha, semmitele gyenneke sem volt.^*" 

A magyar kereszténységben úgy látszik, hogy Mária 
lépett az ős vallás Kisasszonyának örökébe. F^gyik ünnepe 
ma is „Kisdsszontj ünnepe" nevet visel. 

Máriának Kisasszony nyá lett ezen elkeresztelésében ér- 
vényesült ugyan az egyhiíznak tanítása az örök szűícröl ( ^sem- 
per virgo"); de ha már Miíria csupán Kisasszony, kérdés 
marad: a Nagyasszony székébe kit kelljen ültetni"? Szent- 
(iellért vévé észre, hogy elejét kell annak venni, hogy a nép 
maga válaszszon, ki legyen a kereszténységben az, ki a po- 
gányságban Nagyboldogasszony vala. Csakugyan attól lehetett 
tartani, hogy a keresztény vallás lényegével ellentétben kerül 
valaki az egyoldalú elnevezés következtében a Megváltó 
anyja elé. 

Szent-Gellértről momlja a legenda; ,.K^ a/, o lanacsanak 
intéséből akkoron kelé föl. hogy az szűz Máriát ez Magyar- 
országban Bó'dog-Asszonnak, avagy ez világnak nagyasz- 
szonyának hivnák."^^' A nemzeti genius ekkor azonban már 
határozott s ezen elhatározásától nem tért el azóta sem. 

A babonás néphit az őshagjomány fol^'tonosságánál 
fogva ma sem Máriát tartja Nagj^boldogasszonynak, illetőleg 
mikor Nagyboldogasszonyról van szó, nem Máriára gondol. 



n 2 Kkuu ahhzoxya a Naoyam uzo n v . 

Kálmány biztoKÍt bennünket, hoífj' Sz/íroí^eii, ()-Sz<;nl- 
Iványori, Kláriifiilvi'ui, Oroszhlmoson és ji töbl)i Sztjged népéből 
k(3l(!tk(*zetl közsé^okbcn ii Xaffi/holdot/asgzoiii/ senki más, mint 
Szerit- Anna }^'- Hasonlóképen Kí^er vidékén és a palóczok közt, 
s ('sak a kereszténységet kiválóan ismerfí és nagyon kUnifves 
hivek szerinl Mária, l'crsze, lioj^y ez esupán a nép alsó ré- 
tegének magán iiiedelme, s itt is kiválóan az asszonynépség 
az, mely az ős Nagy boldogasszony eultusát keresztény ki- 
adásban nagy odaadással íizi és bagyományozza tovább, 

N(i<iyhol<lo(fnsszuny volt az ös valbisi meggyőződés szerint 
az áldott üUnpothfni levőknek a jhirtf'oyója, s foi/tak hozzá folyn- 
modni a magtalanok is, b'galább e tekintetben most Szent- 
Annának, a Mi'iria anyjának van meg a nagy tisztí'ssége, 
kinek tiszteletére az anya-jelöltek az öregebbek tjiri.Hsára 
kilencz keddet böjtölnek pünkösd után. (Szöreg.)"" 

A Nagyboldogasszony volt a kedd asszmiya, a e tekin- 
tetben is Szent-Anna lőn a magyar kereszténységben a nagy- 
asszony örököse. *^^ A kedd országszerte nem is annyira napja, 
mint ünnepe, melyen ha csak teheti a tiszavidéki asszony, 
misét hallgat. (P^ger.) Keddi napon a Nagyboldogasszony 
szegedi asszonytisztelői nem végeznek erős kézi munkát, még 
varrniok sem szabad. A Nagyboldogasszonynak tett foga- 
dalmak teljesítésének is kedd a napja, milyen az áldott álla- 
potban levőknek, hogy szerencsésen szülhessenek 7 keddi böjtje. 

Egész sora van a keddi babonáknak, melyeket népünk 
asszonyai, hogy a Nagyboldogasszonynak kedvében járjanak, 
szorgalmasan megtartanak. ^^^ 

Nagyboldogasszony volt az ősvallásban az életetadó is- 
tenasszony. Mint a szülő anyák láthatatlan segítője, Szülő 
Boldogasszonynak tiszteltetik. 

Ha a szülés megtörtént, a Nagyboldogasszony, mint az 
asszonyok pártfogója gondoskodik tovább is az újszülöttről 
és az anyjáról az által, hogy két angyalt küld oda, egjüet, 
hogy az anyát őrizze, másikat, hogy a g;vermeket, de oda 
küldi a Boldogasszonyt is.^^*^ 

Ez a Boldogasszony, mert ő küldi, nem egy a nagy- 
asszonynyal, hanem a Nagyboldogasszonynak a leánya, ki- 
nek tisztét a kereszténységben Mária teljesiti. 



Boldogasszony. Szépasszony. Czu'ra asszony. 93 



A Boldogasszonynak az ős vallás azt tette volt nemes 
kötelességévé, hogy a gyermekágyasok őrzője és a családnak 
gondviselője legyen. 

Es e czíineu a Boldogasszonyt a nép részéről a kegyelet 
egész sora veszi körül. Tisztelete a Mária-eultus védelme 
alatt napjainkig íonmaradhatott. Nem igy a Nagyboldog- 
asszony többi leányai, kiknek a kereszténységben neve is 
feledékenységbe ment vagy egyikok-másikuk oly torzalakot 
öltött, mely az ős vallási meggyőződésnek tetötöl-talpig a 
visszája, mint a ^szép asszou;/," ki a népképzeletnek ma réme, 
liitlott egykor talán eszményített alakítása volt. 

A hagyomány ma és bizonyára már századok óta úgy 
ismeri a Szépasszonyt, mint gyermek-ijesztőt és az éjjek ré- 
mét, ki a gyermekágyas asszony megrontására törekszik, 
gyermekét kicseréli és máskülönben is ártalmas szellemet."' 

Már neve : a Szépíisszony elegendő, hogy mythologiai 
ős vonásait a mai hagyományétól, melyben Kálmány is sok 
idegtín kölcsönzést ismer föl, elütönek taiisuk. Népünk er- 
kölcsi józansága nem tűri íizon ráfogást, hogy szépnek ne- 
vezzen L^gy erkölcsileg rút személyt. Miként a mesékből 
meggyőzödhetünk az erkölcsi szörnyetegek rendesen kinézésre 
is utiUatosak és visszataszítók. A Széi>asszony szép nevezetét 
tehát méltán annak bizonyságául veszszük, hogy a hagyo- 
mánynak S^épass^onga koriínt sem az, a ki az ős vallásban 
voh.'"« 

\'annak közvetítő adatok, főleg a székelyséybeii, melyek 
őt „Czifraasszony'' -ívdk és mulatónak vallják."'' 

A róla szóló adatokat leginkább azon a (-/.uíkh min 
valljuk sajátjának, mert ezek, legalább Erdélyben nem a 
S^'passzoyiy-, hanem a Szépasszonyok -tó\ szólanak : 

„Ha a beteget éjjel valaki szólítja, ki ne menjen, mert 
a szépasszonyok elviszik."* Ha több forgó szél jár egyszerre, 
azt mondják : a szépasszonyok tánczolnak. Ilyenkor néha a 
boglyákból a szénát is széthordja a forgószél. Erre is azt 
mondják : a szépasszonyok hordták széjjel. Ha a tehén teje 
véres: a szépasszonyok fejték meg.'' (Ethn. VI. 300.) 

A szépasszonynak egyes voltára és egykorú előkelősé- 
gére még leginkább abból lehet következtetni, hogy az 



í)4 Sánta KOLom. SzftpAMMZo wr váuzka . 

égen csillíigu van. Antáresz, a Skorpió l(»giiagyobb (csillaga a 
Szépasszony csillaga: de az (ígek országútja (= a tejút) sem 
egyéb egy sj^ékely változat szerint, mint a Srépasszoni/ vászna. 

A nagyinagyarországi monda szerint a Szépasszony 
férjes. Férje a talyigils „Sánta Koldus}**^ A nép úgy tndja, 
hogy Valamikor boldogul élt a Sánta Koldns a Szépasszony- 
nyal, hanem mióta feleségi! hűtelen l(!tt hozzá, oda van a 
l)()l(logságM. Sajnálja a hdeségét, megy utána, de haszonta- 
lan minden sietése, mert a Talyigá-t nem akarja (dhagyni, 
maga után húzza, s igy a Szépassz(aiv, a kinek nincsen 
terhe, nála jóval elóbb jár.'^' 

A székely monda emigyen tudja a Szépasszony esetét : 
„A Szé})iisszony híítlen lön kedveséhez. Ez arezúl csapta 6i 
s letűnt a feneketlen kristálytóba, (;zt mondván : várhatsz 
engem ezer (esztendeig. A Szépasszony most kedvesét ezer 
esztendő óta várja. Ejelenként kiterigeti vásznát (ez nem 
más, mint az Országútja, a tejút), estve-reggel a kristálytó 
vizével öntíizgeti azt, mi alái)eregvén, szüh a harmatot. "^^'^ 

Mindezeket összevetve, azt vélem mondhatni, hogy a 
Szépasszouyban őseink a magj'ar Venust, a szerelem hatal- 
mas istenasszonyát tekintették, mit igazolhat az is, hogy a 
nemi visszaélés áldozatairól azt mondják, hogy a Szép- 
asszony ágyát fekszi.^^^ 

A nép tudása szerint a Szépassz(jny az „ördöngös vén- 
asszpny leánya," adatainak javarésze szerint azonban két- 
ségtelen, hog}'^ az öshit ennél magasabb származásáról volt 
meggyőződve, vagy amint hiszem, egyike volt a Boldog- 
asszonyoknak, a Nagyboldogasszony leányainak. 

A nagyasszony nem lett volna Nagyboldogasszony, ha 
fiakat és leánvokat is nem nevelt volna. 



XIV. A magyarok istene. 

Nem egy az öreg-istennel. Párhuzamok. Neve. Az égiekkel való rokon- 
ságunk. 

A természetimádó népeknél a vitézség és az önhizochdom 
megszemélyesitéséhen jelentkeznek rendszerint az elvont fogalmak 
első istenségei. A hadak istenében önön vitézségének áldozott 



A VOGULOK, MORDVAK, FDOÍKK NEMZETI ISTENE. 95 



minden nemzet és bajos lenne népre hivatkozni, melynek 
saját nemzeii védő ísípiip, no lett volna. 

ilyen vala őseinknél ..n miujtjarok iatcnr.'- 

A ma«^yarok istene felül hallgat a hagyomány. A tu- 
dósok pedig, miként láttuk, őseinket egyisten-hivőknek tart- 
ván, úgy tíikinték e kifejezést, mint a hogy az nia használ- 
tatik, sovinista nagyitással, az „egy isten" helyettesitőjének. 
De a magyar ősvallás tobhisten-hivésének föltételezése sem 
szüntet meg minden ellenmondást; mert mindig kérdés 
marad : egy volt-e az öreg-, a nagy istennel, avagy vele nem 
azonos, sőt neki egészen alárendelt kisebb isteni alak? 

Barna sokat emlegetett mythologosimk nagy érvet lát 
abban, hogy a nép nyelve szerenesétlenséget fejez ki ezen 
kitétellel : „az isten meglátogatta." A főistennek elzárkozott- 
sága, minélfogva az emberiség sorsát közvetlenül soha sem 
intézi s az emberekkel, kivévén a gonoszság megtorlását 
(látogatását) csakis alattas istenségek közvetítésével érint- 
kezik, - nem engedi föltételeznünk, hogy védő, óvó, párt- 
fogoló istenségül olyat néztek volna ki maguknak, kinek 
látogatását annyira végzetesnek vallották. ^^^ 

Az is bizonyos, hogy e tekintetben is az leliehü ha 
ős Ilit, a mi a többi rokon népeké, kiknek egyikénél sem a 
„nagy," az „öreg isten" viseli a nemzet istene czimét, hanem 
kedvence fid vagy unokája. 

így a roífttlükmil „Numi Tarom kisíia" (Nmui Tarom 
viisi pi), másként nrany-fejedelem, ki Taromnak legkisebbik 
fia s azért legkedvesebbje. Őrzi az egész vogiüságot, kerül- 
getvén vogul országot. Minthogy a vad lúd röpülését nagyon 
seb(!snek és tartósnak hiszik vala : vad lúd képében repül 
köröskörűi. Azért hivják ludf ej edelemnek is. Lakását is lúd- 
rárnak mondják. Van egy monda, mely szerint az Ob folyam 
volt neki fő tartózkodó helye, mert w/. Ob felső vidéke volt 
volna eredeti liazája.^^^ 

.4 mordvák nemzeti istene ,,Pirgine Páz"' (a mennydörf/ő 
isten) volt, ki vérszerint való rokonságban volt pártfogolt 
népével, miután közülök házasodott. ^^"^ 

Maga Pirgine Páz a nagyistenasszony unokája volt. 

A szuominknak vagy finneknek nemzeti isteíie Kaleva 



9t) V AIWAM ÖlWgW. A OÖNÜ ZŐL CMLLAO TVLÁJlHyHOnA. 

Óriás fin: Vüim'möinni vahi, si Kalüvíila főhőse, ki e Iiöh- 
költcriKMiybon a brkónek, r(5n(Jiiek és összhanf< után való 
tonik vósiKík, iiKíí^ az őrizel len áldozatkészKÓí^nek kópviselöjo 
s sz(!méiy<!silőj(). 

Kzekhez fogott luisonlatos lenni az egyrészről sokat 
emlegetett, más részről teljes<!n eUV'ledett magj'arok istene 
is. Ot a mondottakhoz képest az ,.őreg isUíntől" külőnbözö- 
n(!k, nálánál kisebbnek kell gondolnunk ; de a ki, miként 
Barna mondaná: elég hatalmas volt, mint istenfi arra, hogy 
kedvelt népét világrenditő csatákra vezess<! s az ellenség 
kardja és nyilai ellen megvédje. 

Nevét haszon nélkül kérdezzük az őshagyományok 
megszegényíílt öi'ökösétől : a néptől. A magyar keresztény- 
ség az ő emlegetését kirekeszteni nem tudván (vagj' adatok 
hiányában úgy esik mondanunk, hogy meg sem kísérletez- 
vén), tűrte emlegettetését, miből utóbb a kereszténység 
megszilárduhisával szabadalmi vélt előjog származott, noha 
a gyakorlat által öntudatlanul iVintartott nevezet nem annak 
szólt, a kire lassankint és utóbb egyetemesen mindenki által 
értelmeztetett. 

Pedig neve volt, s ha nem csalatkozom föl van írva 
az égre is. N'ajjon nem a Gönczöl hordozója-e nevének ? 

Egy részről bizonyos, hogy a mordvák nemzeti istene 
, ^mennydörgő isten'' volt, más részről a néphiedelem, miként 
vele később (az ősmagyar csillagos égnél) leszünk beszá- 
molandók, úgy tudja, hogy a Nagy Gönczöl szekéren hordődik 
a viUdm, vagy hogg istennyilákkal van sorjában tele rakva. 
Vájjon nem volt-e egyszersmind dörgő isten a magyarok 
istene is ; vájjon nem az ő neve vagyon-e föntartva a Gön- 
czöl-, Dönczöl-, Dönczö-, Dönczör- és a palócz Kincső-neveze- 
tekben? — ma még eldönthetőnek nem látszik. 

Kálmány ismert m\i;liologiai irónk úgy vélekedik, hogy 
a Döwc5'ö7-elnevezés nemzetünk bölcsőkorából származik, nem 
kölcsönvett, hanem eredeti név. Dönczöl közönséges halan- 
dónál nagyobb személy volt.^^^ 

A magyarok istene volt-e egyszersmind a hadak istene 
is? — biztosan ma már meg nem mondható. A voguloknál 
meg a mordváknál külön isten áll a hadak élén.^*^ 



Rokonság az ibtenekkel. A mordvák Nagyasszonya. 97 



A vogiilok istene, miként láttuk, vadlúd kópében röpülte 
köriil a vogul földel. Il3'ennek vehető nálunk a mondák 
„turul"- yd. 

A magyarok istene ös hiedelem szerint vérrokonság- 
ban állott-e szerette népével, miként a mordvák mennydörgő 
istene (Pirgine Páz)? — fölösleges lenne kérdezni is, ha 
nem tudnók a hagyományból, hogj" pogány őseink erősen 
tárták a Xagyboldogasszony sok gyermekével vagv unoká- 
jával az atyafiságot. 

Klőbl) láttuk, hogy az átmeneti magyar imádság a 
szép, ragyogó Napot Jestvér'^-nek tiszteli, a Holdat „UdS^ony- 
néiiénk'^ -nvk, a Csillagokat „hw/aink"-nnk, a Szelet „süvünk"- J 
nek, sógornak, a N'izet „ángyikdnk^-imk, a Tüzet „urunkhá- 
t!/nnk"-ni\k, a Földet „u(iffi/(($szont/unk"-niik}*^ 

Nem lehet kétséges, hogy ezen nagy és fényes rokon- • 
ságlKJz a magyar nem juthat(jtt másként, mint a magyarok 
istenével való vérrokonsága révén. 

XV. A Nagyboldogasszony családja. 

A niocdvaiak imya-istL-nasszouya. Négy tia és néyy leáuya. A leányok- 
tól szánnazütt li-unokák. A Najfyasszony lakása, tevéktMíysége és 
szeretetreméltó volta. Szülő Boldoo;asszony. Feledésbe ment vonásuk. 
Allatai és növényei. 

„Letaiolták már a rétet," melyen az isten-mythoszok 
virágait lennénk szedegetendők. Ahg teng még itt-ott egv'- 
két vad hajtás. Nem így az atyafi népeknél, kiknek földén 
az ősiség ezeréves avarja még emberemlékezetre is meg^'olt, 
s megvan helyenként most is. 

Ezúttal a mordvaiak földére esik tekintetem, hol az 
ősistenek még emlékezetben vannak s a pogány szokások 
és hiedelemek még esak most vannak átahikúlóban. És mert 
ősvallásimk Nagyboldogasszonya e népnél még él, méltán 
fordulunk hozzájok tájékoztatás végett. 

A gyufa világuralma előtt szokásban volt tüzet a szom- 
szédságból kérni kök-sön ; adása szomszédok között viszo- 
nyos készség vala. A mordvák valaha szomszédaink valának, 
s talán a Nagyasszony szent tüze tekintetében csak a köl- 



98 Fioi Í8 lkAnyái. 



csönl udji'ik vissza, initlön ez alkiiloinmul tsijókoztutásórt 
hozzájok tordiiliiiik, 

Csiiiii-lViz ii iiKtidviiiak ön^Mslciic, kinek cjsö tcníint- 
ménye, inikénl inúr láltuk, Siiitán. Utúiui í'siun-IViz hülnya 
látott napv iláí/jot : Atif/e-Pat'ai (Ange-PAtyáj) az anya-isten- 
usszony, a Termeszd istenasszonya, az élet, gycrnn'kszülés és 
a föld t(M-inék(*nys(''p''n<'k forrása, kit a mordvák úí<y dies'íi- 
téiu'k, mint örökké fiatal szüzet; erővel, szépséggel és élet- 
tel telj(íset és a világ élete f(»ntartóját. K szűzies természe- 
ténél fogva ö tartaték a szíízek és szemérem oltalmazójának. 
De egyszersmind anya is vala: Istenek anyja, s mint ilyen- 
nek ótalma alatt állottak az asszonyok ; az anyák és újszü- 
löttek élete fölött ő örködék s végre ö visel vala gondot a 
házas életre is.*^" 

Anf/c-Páti/áj ellentéte Saitánnak, kivel állandó háború- 
ságban van. () ótalmazója minden teremtmény életének és 
boldogulásán!) k mindazon , rosszak'^ ellen, melyek Saitántól 
származiiiik. nn'beii fljii. |i''iiiv:ii é^; iiti()k;'ii vmiiiidL: t:'iiii()L'"a- 
tására. 

Amje-Pátyáj négy istent és néyy istenasszonyt szlilt: 

1. Niski-Páz, a legöregebb; az ég, a nap, a tűz 
és világosság istene. () nála az égben tömérdek lakó- 
hely létezik, melyekben a jó emberek lelkei élnek. 

2. Szvat-Wereski-llW<?u P«>. Földkormányzó s az 
emberi nemzetségek alapitója. 

3. Názárom-Páz, a tél, éj és hold istene. O fo- 
gadja be a maga birodalmába a megholtak lelkeit. A 
jó jámbor lelkeket Niski-Páz, testvéréhez küldi, a 
rosszakat a Saitán hatalma alá űzi. 

4. Woltszi-Páz az állatok istene, a halászok, vadá- 
szok pártfogója. 

1. Niskende-Tewtár, az anyaisten- \ Purgine-Páz 
asszony legöregebbik leánya. A méhek (menny- 
pártfogója, a sors istenasszonya. Midőn dörgő isten), 
ember születik, az anyaistenasszony az [ a mordvák 
újszülött sorsának elintézését ezen leá- nemzeti is 
nyara bizza. tene. 



M 

B) 

P-: 
I 

< 



Többi leAnya. Kinézésb. XIeojelekésk. 99 



2. NoiTowa-Aparucsi, az anyu isten- ] Másztir-lViz 

asszony mtlsodik leánya, a loldniivelésnok >=a földnek 

istenasszonya. Einiek fia : ) istene. 

8. Pakszii I*at'ai, a ^/aiiióröldek, j ,., , ,,. 

retek es veteményes kertek oltalniazoja, " 
Az ö fia : 



o — ' 



( VÍZI isten. 
4. Werjá-l'at'íii, az erdők, li{,'etek, / ^^"'T*"!'^''' ^ 

. . •* n y f szél ŐS levogö 

lak istenasszonya, ria: \ istene."^' 

Ez niordva felfogás szerint az istenek esaládfája, melyet 
azonban a magunkénak a hagyomány javasló biztatása nél- 
kül nem vallliatunk. 

Már eiőbl) vitattuk, lu»gy az anyaistena.sszonynak meg- 
felelő Nagyboldogassszíjny székébe Máriát ültető a magyar 
kereszténység;*''- de a nép asszonyai még ma is Szent Annától 
várják azt, a mit ősanyáink a NaLn])M|d()ga.sszt>"vt.'.I </uktak 
volt kérni. 

Es a hagyomány is sokban igazolja ezt. Érdekes tud- 
nunk, hogy őseink milyen képét rajzolták niíiguknak, milyen- 
nek képzelek a Tenncszet nuiff/nsszoui/át. kiben egyesítve lát- 
ták, tudták mindazt, a mi esak a női tökélyhez tartozik. 

„A mennybeli lakásán Ange-IVityáj fiatal és szép. 
Midőn a földön jár, leginkább erős mivolta mutatkozik. Itt 
olyan ő, mint a vas. Midőn jár, mog alatta a föld, s ha 
kőre lép, ott marad a lába nyoma. Néha látni is öt a 
földön, liol nagyszerű aranyfarkú madár alakjában, mely 
arany-orrával a mezőkön és réteken magvakat hinteget, 
hol h(')fejér galamb képében, mely a magasságból virágot 
hint alá a méhehiek, liogy mézet gyüjthessenek, és sze- 
meket az ő kedvetf tyúkjai számára. Sokszor esak az ár- 
nyékát látják az emberek ennek a jóakaratú istenasszony- 
nak, mikor a szántóföldeket látogatja. Nyáron át világos 
nappal lehet látni déltájban a mezőn egy finom leber- 
Jiyegfélét a földeken nagy sebességgel átvonulni, a nap 
mellett pedig alig lehet észrevenni némi kis vékony fel- 
legpeskét. Ez az Ange-Pátyáj árnyéka. Ilyenkor az isten- 
asszony megy láthatatlanul a földeken át, kedves állatai- 
ban és növényeiben gyönyörködvén, a földet pedig meg- 
termékenyítvén. Minden csecsemőnek kirendelvén a maga 



100 La kAhA. Éoi KYOMAi. FŐLPI OOK IIJAI. 

fírszíillíímót (Aníí(3-í>zjiisz), riiaga Ang<;-Pátyiij is í^yakran 
fiiliiról-t'alura iiic^y az apn') alvó í^yermíikoklioz h nyájas- 
kodik ví'iíik. Midftii tollát az alvó (!Socs(!ni/> álmában mo- 
solyoj^', tudni való, hojj^y az istL'nasszony czirof^atja,"*'^' 

A k(;r(»sztónysógbtín az ős nagyasszonynak ez(!n legendái 
jobbára rjx'n úgy ÍVb'd»''sb<» mentek, mint a többi ural-aljai 
népnél ráluitás következtében módosultak és más alakot öl- 
töttek, íöleg származás tekintetében. Sokat mondó azonban 
azon körülmény, hogy az ezeréves kereszténység daezára fei- 
ismerlietöbb az ös iiarftfassznny alakja és családja a mi ha- 
gyományunk világításánál, mint a számániznmsban meg- 
maradt atyafi-népek egynémelyikének vallási hiedelméből.'^* 

A mordrdink felfogása szerint Angí?-I*átyáj : mind a memiy- 
hen, mind a földön él. F<Mm a felbök mögött van az ű ház- 
tartása, telided s teli a még születendő emberek leikéivel és 
gabnanemű növényekkel, melyekkel tápláltatnak mind a házi, 
mind a vadállatok. F]me lakólielyéröl árasztja a földre az 
éltető erőt, hol reggeli harmat, hol eső és hó, hol északi 
fény képében. 

Tudott még erről emberemlékezetre is a hagyomány, 
én legalább arra értelmezem „az ősmagyar csillagos ég--en 
meg ismert „ Boldog-aszony" csillagát, a Tündérasszony palo- 
táját, s az ő társzekerére leszek értelmezendő a Kis-Gönczöl- 
Szeker-üO'''''' ' 

Az istenszülő „leszállván a földre behat a Föld-isten 
(Masztir-Páz) lakására is és a földnek termékenységi erőt 
ajándékoz. "^^*^ 

A Földanyáról már volt szó és mivel még a követke- 
zendőkben is leszen, azért az ide vonatkozó hagyományra 
elegendőnek látszik a figyelmet csupán fölhi\Tiimk. 

..A földre, úgymond folytatólag Barna, Ange-Pátyáj a 
szolgálóit küldi, de a gyermekszüléseknél láthatatlanul maga 
is jelen van.'^^ 

Erre nézve már ismerjük a néphagyományt, mely a nagy- 
asszonji; e czimen Szülö-holdog-asszony-nsLk szereti mondani. 

Megjegyeztetik Ange-Pátyáj ról, hogy gondjaihoz tarto- 
zik az is : serények-e a nők *? s különösen nagy gondja van 
arra, hogyan fonjanak. maga is fonó. Menny-égben egy 



ClXTCSÁNAK feledésbe MKXÉSE É8 É8ZBEVEHETÖ XYOMAl. 101 

ezüst-hegy liútán aranygiizsajon fonja a fonalát. A mezőkön 
őszszel látliató foniilak az istenasszony fonása. 

E tekintetben a sz()beli luigyományt a vele egyenlő értékű 
összoMssdl helyettesítve, méltán hivatkozhatmik népünk asz- 
szonyainak fonási buzgalmára, a költök által megénekelt 
„foyiúk"-v\i, a keddi fonás tilalmára. A pnlóezükmil különösen 
erény-számba jön a fonási ügyesség. 

Természetes azonban, hogy a kereszténységben a Nagy- 
bohlogasszony sokai veszített hatalmában, szeretetreméltósá- 
gában s bizodalomban. Szent Annát a keresztény legenda 
oly viszonyok között szerepelteti, melyeket a népnek sok 
tekintetben bajos vahi az ösmythosz nagy asszonyával meg- 
egyeztetni. Kzért van aztán, hogy az istenasszonynak sok 
vonása feledésbe ment, másokra ruházta és eultusának más 
része a rávonatkozás jelentőségét veszítette el. 

A szegedi néphit szerint : a tyúkot Szent-Péter vitte 
fel az égre, hol esirkéket költött s Krisztus urunktól való 
szabadon bocsájtása óta kapar, legel az égen { Fiastyúk ).^^^ 
Pedig a tyúkok Ange-Pátyájnak voltak kedves állatai ter- 
mékenységek miatt. Tyúkot és t(»jást szoktak volt neki 
áldozni, miként látni fogjuk. Feledésbe ment, hogy a mai 
húsvéti piros tojás használata régibb a magyar keresztény- 
ségnél, a mennyiben Ange-Pátyájnak nyári ünnepén szoktak 
a mordvák tiszteletére tyúktojást festeni fokhagymával, úgy 
hogy barna-sárga szint kapnak. Ezeket ők — miként Bar- 
nánk tudja — elteszik, tűzvészkor a lángok közé dobják oltás 
és a lángok megfordítása végett, erdőn a fákba teszik, me- 
lyekben a méhkasokat elhelyezték, hogy a rajzás annál 
jobban sikerűijön s a esibéket is azokkal etetik, könyörög- 
vén Ange-Pátyájhoz, hogy majd megnőve, annál jobban 
tojjanak. Terméketlen nők s a kiknek gA'ermekeik kis kor- 
ban meghaltak, maga eszik. Midőn a nyájban és a házi 
állatok s különösen a juhok közt marhavész pusztít, össze- 
törik és az istállókban s akiokban szétszórják a darabjait, 
a nyájat pedig a tojás hajával és foghagymával füstölik. 

Elenyészett az ősmonda, melyet a mordvák még i-egél- 
nek : miért szereti Ange-Pátyáj a tyúkot és átkozta meg a 
kakit kot '^ 



10 2 Kedvbh Allatai éh wövéky ki. 

„\ii»ií< kiy/Ai'.h'm me^hai^yá Aní^e-Pátyslj ininderi ii/í- 
ruík ós szaporító állatnak, hogy ininílcrmaj) szüijíUK'k. 
Kblx; azonban ncMn cgyuzének bel«*, azt mondván, iio^^y 
az naíxyon torlios ós kínos volna; csak a tynk í'^^yozók 
bel(* az istoníisKzony akaratába s ezáltal az istcnassz- 
szony Icííkcdvcscbb állatjává U'm. A tyúkon kívül csak 
még egy madár cgyozék b(3l(3 az íst(;nasszony kívánatába, 
és közel járt hozzá, hogy 6 is választottja legyen az 
istímasszonynak, d(; utóbb behiuna a mindennapi szülés 
fájdalmaiba. Kz a kakuk volt, melyet Ang(í-IVitváj szin- 
tén házi állatnak szánt vala. Most tehát megharaguvék 
a kakuk ra, kiüzé az emberi lakhelyekrííl az erdőre, s 
még csak azt sem cngedé meg neki, hogy ezentúl saját 
fészket rakhasson magának, hanem megliagyá neki, iiogy 
ennekutánna másnak a fészkébe tojjék. ígérete megsze- 
gésének emlékezetére Ange-Fátyáj a kakukot himlőhe- 
lyessé s a tojásait is tarkává tévé. Ez időtől fogva kakuk- 
kol bánatában a kakuk az erdőbtui, siratván az emberi 
lakásokat, a hol olyan jó dolga volt."'''" 
Nagyon szórványos adataink vannak rá, hogy a ma- 
gyar Nagyasszonynak ép úgy, mint a mordva Ange-Pátyáj- 
nak a növények között a köles, len, fokhagyma és vereshagyma 
fogtak legkedvesebbek lenni, valamint az emlős állatok kö- 
zött a juhok és sertések. 

Kevés hagyományos maradvány örökíti a Nagyboldog- 
asszony egykori nagy tisztességét ; de gyermekeiről majdnem 
még kevesebb az, mit fölmutathatunk. 



XVI. A Nagyasszony figyermekeinek hagyományai. 

A mordva Ange-Pátyáj. Kedvencze. A Nap a vogul hag-yoraányban. 
Etymologiája. A had (család) istene. Az éjjel istene. A vadászat, halá- 
szat istene. 

I. A mordva ősi világnézet szerint az Anya-istenasszony- 
nak legöregebb fia ..Niski Páz'' = Napisten, az ég, a nap, 
a tűz és világosság istene volt, eg\"szersmind a méheknek 
is legfőbb védelmezője. Nála az égben tömérdek lakóhely 



Nap a mordvákxál. Akyja a vogul haoyomáxybak. 103 

van, melyekbím a jó emberek lelkei élnek s mint u méhek 
úg-y környezik Niski-Pázt. 

Az Anya-istenassz(jny maga szokoii a íoldekröl lent 
szedni s ebből aztán ezüst guzsalyáról fonalat fon „áldott ujja- 
ival" a maga gyermekeinek. Minden fejér jiilinak a gyapjá- 
ból kitép egy szálat, s az igy gyűjtött fonalat megfonja, a 
fonalat megfesti aztvy kékjében, a nap hih&ráhan, a hold és haj- 
nal aranijüárya szinéhen s mordva szokás szerint az istenek 
ingeibe szegélyeket és váll-e :ifrázatokat himez. De tiilán 
egyiknek sem szebbet, mint elsőszülöttének. A ,,s2Íiárvánir ^^ 
Napisten (Niski Páz) nia*' ■-:'ir!'ir. mrlvrl neki AiiLri'-Pátváj. 
az édes anyja varrt. 

N'ajjon vagyon-e ennek nyoma a magyar hagyomány- 
ban ? De lássuk elöl)b a ruaul haffi/mnány hozzászóhisát. 

Egy vogul imádságban a nap anyja „hét istenszülö 
ui-asszonynak" mondatik, kitől kapott ruháját és övét veszi 
magára, midőn útjára indul, melyet nyerges lóháton teszen 
meg. Anyja öltözteti és felesége simogatja fürtéit. Anyja 
hét istenszülö-nek mondatik ; de tudmmk kell, hogy vogul 
beszédmód szerint hét anyi mint „sok," tehát hétnél több is 
érthető alatta, i''*' 

Itt anyjának Kaltés, vagyis a hajnal mondatik, ki né- 
hol úgy fordul elő, mint testvére, s itt a vogiü néphagyt)- 
mány valószinüleg eltért az eredeti felfogitótól és Kaltés-X 
„Káltes"-szel zavarta össze. 

Káltes az istenek anyja, igy Samuater-nek, a vogulok 
nemzeti istenének is egyik Káltes (nöóriás) vala az édes 
anyja.^^^ Mert többen voltak az óriás nők. 

Különben mondánk a hajnalt a nap nem valóságos, 
lianera csak nevelő anyjának érti. O öltözteti s a miigyar 
mese is azt tartja, hogy tehetetlenné vált a Nap, midőn a 
királyfi a Hajnalt fához kötötte. 

Magyar hagyományainkra térve, a m\'thoszi morzsalé- 
kok összeszedegetését mindjárt a ,.nap^-szón kezdlietjük. 
„Ki sejthette volna, kérdjük Vikár Bélárai, hogy ebben a rö- 
vidke szóban egy mythoszi felfogás lappang y A >írtj9-szóval 
eddig sehogyse voltunk tisztában. Csak azt tudtuk, hogy a 
régi magyar nyelvben igy hangzott (tájszólásilag ma is igy 



HU A Nap-hzó KTYM0L001.ÁJA. Hazai tUOYOMAmfAHnU 

híin^'/ik) 7mp; de iiciii birtiik kimutatni biztos lokonsi'ií^át 
u fitiii-iií^or nyclví'khfíl, iiu'g kovésbbí'í sojtí'ttük, liojt^y rni 
volt iiz croflnti jnicntósc. Miinkílcsi mind a kí'ttönck nijött a 
nyitjára. Kimutatja, lio^'y <'z a szó cnulctilci,' összí-tótcl és 
annyit jtsicnt : „no fiif Tj^yanis a vogulban az asszony, kü- 
lönösen előkeli) asszony neví* : mi/ kiítsinyitíí alakban: tifil a. 
niuíjfyar //-szó pediíí vo<,'ulúl : pi. KhUCú a két szóból : nnl 
vagy náj és j)i van a magyar nnp (enídctiieg nálpi vagy 
nájpi) összealkotva. Kzt az otymologiát és egyszersmind en- 
nek igen nagy jelentőségét is azonnal megértjük, ba tudjuk, 
bogy a vogul mytbologiában a napnak legközönségesebb jel- 
zője : asszonyfia, vagy vogul gyímgédséggel szólva : fiucska."'^^' 

Kn a nap-szóból még az anyja nevét is kiolvasbatónak 
tartom, miután a sennnit sem mondó: asszony fia az előke- 
lőség t'öltüntetésével igy látszik módositandóriak : ..a nayy 
asszony fid'' 

A magyar liagyomany is ludiialla in*'g <'zclöll valami- 
kor, hogy a nagyasszony fon, sző a maga isteni gyermekei- 
nek. Lugossy Józsefnek még megtudták mutatni a „Boldog- 
asszony moioUájtC' nevű csillagot és ha tudjuk, hogy a paló- 
czok „Báha I)akrá"-níik nevezik köztudomásúlag a szivárványt, 
— azon kivül, hogy az istenek egyik jelentős nevével jövünk 
ismeretségbe a ..Báha" szóban, egyszersmind nálunk is fön- 
tartottnak kell mondanunk a közös ősvallás azon állítását : 
hogy a szivárvány a napisten ingén édes anyjának varrata, 
áldott keze munkája. 

A népmesék is emlegetik a Xapanyát, csakhogy ezek 
nem örökké fiatalnak, erővel, szépséggel, élettel teljesnek, 
hanem vörös arczú öreg asszonjTiak mondják. Oda a tün- 
dér-birodalma, nem hiába, hogy megöregedett ! Fiának azon- 
ban még mindig nagy a becsületje a nép előtt. A munkások 
déli pihenéskor mindig a napnak fordulnak arczukkal.^^^ 

II. A mordvaik Nagyasszonyának második istenszülötte 
az emberek hadának (családjának) m-a, békében és háború- 
ságban való gyámohtója vala. Inkább békeszeretőnek, mint 
vérontást kedvelő Marsnak tekintendő és ha eleinknek is 
annyira kedvök tellett a pártoskodásban, méltán helyén volt, 
hogy mindjárt a Napisten, „a minden jónak teremtő apja" 



Velkn-Páz. Hadak Ctja. Had. Názabom-Páz. 105 

után foglaljon 1r'1\ et. Kérdés : nem inkább a nyuí<aiomnak 
V olt-e istene, mint a háborúnak r 

Még töblx't mond, hogy a hét szent napja: a péntek 
neki, Fáz-VHen-ríU-iuik volt szentelve. 

A magyar hadistennek legalább olyan tisztessége, mint 
volt a kétszer P</> (nag^^-isten) mordva Veleti- iwk, méltsín 
l'öltételezhetö. Hogy most már a hagyományban emlékeze- 
tének s(! Ilire, se hamva, azon nincsen mit csodálkoznunk, 
ha a lindaTc útene ezzel azonositiindó, hogy : nemzetségek istene. 
Ezen ért<ílemben véli iiarnánk, hogy a ..hadak útja"" esillag- 
név físj)()gánykori töredék, mely nem annyira ..hadseregek," 
mint a magyarral rokon népek, nemzetségiek szétoszlásának 
őrzi az emlékezetét, vagyis a ^.hadak istene" netmetségek istenét, 
a ..hadak útja** pedig a nemzetiségek útját jelentette.**^* 

A h(id-»zó a légi nuigyar nyelvben s a palóez szó- 
járásban, miként a szives olvasó tudja, mindig nemzetséget 
jelent.*"^ 

A mordva Velen-Paa ma, mint a fala istene tiszteltetik, 
és talán hadisten nem volt más azelfítt sem, mint falu- 
védelmezfí. 

A keres/, j fi 1 \ sfj^ ;i ko/.segri a/. t'<j;\iiaz \ t'iio s^íniit'iiek 
oltalma alá helyezte és üimepén rásárnapot engedett. N'ajjon 
a biU':iúk (egyházi védő szentnek ünnepe) falun azon értelem- 
ben, a hogy a népnél mutatkozik, nem a hadisten ünnepének 
keresztény kiadása-e kezdettől fogva V — nem vagvimk hi- 
vatottak eldönteni. 

III. Következik, hogy Xázdrom P«>-nak, a tél, éj és hold 
istn lének magyar hagyományait keressük. Arra már nem 
igen fogunk találni adatot, hogy ő fogadja birodalmába a 
megholtak lelkeit és a jó jámbor lelkeket Niski-Páz testvé- 
réhez küldi, a rosszakat a Saitán hatalma alá űzi. A halál 
birodalmának kapukulesát a kereszténység nem hagyhatta a 
pogány isten kezében. 

A finn m^ihologia olyképen személyesíti a Telet, hogy 
testvéréül a Hideget vallja. Ezeket azonban, miután szüleiket 
ismerjük, nem tailhatjuk a Hold esaládjához tartozónak. 

Az Éjt a magyar mese az Éjfél-hen személyesíti; de 
családjáról nem ad számot. 



10(5 ImMK RKTLBW KBPfl- ti Vte IHTEWKK. TáVUk ElhÖ BoLPOP AHHZOXr. 

A Holil anyját azítnbun isniorik irKísóiiik s luiWár fít 
öriígnok és induhitosnak n'^élik íh, do <?í^yszür8niind jóindu- 
latúnak, mi <'i(ííí(índfí arra, lioí?y benFUí a Xa)i(y5i««'''*»ny ív/a'yOx 
clőtl való tüii(i(''rsz(''p voiiásailK')! a icgKzuhbikrc : jósiií/fira rá- 
isiiKM-Jiiiik. 

I\'. V(^lU^i-lYt^-nilk, a vadászok, halászok páiltop'fjának 
magyar iiaííyoinányai híiinónck itt sorosak a Naííyb()l(l(»g- 
asszony érdtíkébcn, miután Ixuuiu negyedik ist(»ni fiáról vau 
szó. I)(í nevére és egyéniségének jellemzésére úgy látszik, 
keveset számitliatunk a hagyományra. 

Még meséink sem emlegetik a vadíuszok erdei istenét, 
ki a finneknél Tiipiö-névan családjával együtt olyan nagy tisz- 
tehíliiek örvendett, a halászok meg nem j)ártf'ogoló, hanem 
ellenséges lényekről beszélnek, Kálmánt/ szerint:*"*^ Holt etn- 
ber. meredt testű viii lány, fekete gyermek, veres sipkás, kikkel 
e helyütt már azért sem boldogulhatunk, mert vízi szelle- 
meknek kell tartanunk őket. 

Különben lahui a Nagyasszony negyedik isten-fia inkább 
az állatok ura volt s mert vadászok és halászok csak engedé- 
lyével pusztithaták birodalma népségét, lett fentcuió istenséyyé. 

A hagyomány, legalább a mennyire előttem ismeretes, 
nem tud róla semmit. 



XVII. A Nagyasszony leány-gyermekei és unokái. 

A négy Boldogasszony elseje. A gyermekvédő. A magyarok istene. Kard- 
tisztelet. A földanya és fia. A hannadiknak vélt nyomai. A „Szélanya. " 

V. Niskende-Tewtár, legidősebb leánya Ange-Pátyájnak. 
Midőn ember születik, az újszülött védelmét és sorsa inté- 
zését az Anya-istenasszony ezen leányára bizza, hogy sor- 
sát intézze, ki aztán agy őrző tündért rendel melléje, az Ange- 
Ozaiszok közül. 

A kereszténységben hag\'ományaink szerint a közérzet 
a Nagyasszony e leányát a boldogságos szűz Máriá-xdX he- 
ly ettesité. 

Nagyboldogasszonyunk is, mint Ange-Pátyáj, csak ad- 
dig van a gyermekágyas körül, míg meg nem történik a 



FÖU8MEBHETÖ HAGYOMÁNYAI. MaOYAROK I8TEXE. 107 

szülés, ozéil viseli, riiilvént láttuk u _.*z//7o boldogasszony" szép 
czimét ; de mint az asszonyok pártfogója, gondoskodik to- 
vább is az újszülöttről s az által, hogy a szöregi néphit szerint 
hét angyalt küld oda, egyiket hogy az anyját őrizze, niiísi- 
kat hogy a gyermeket, de oda küldi a lioldoyasszanyt is,'*^ 

Hagyományaink Nagyboldogíisszonya tehát azonkép 
bizza leányára, a boldogasszonyra a gyermekszülő anyát és 
magzatát, mini a mordva Ange-lVityáj. 

A nagyasszony kivánsiigához képest főleg a gyermek 
megőrzésében és fölvidámitásál)an foglalatos ősvallásunk ezen 
boldogasszonya. Miként láttuk, e végre két angyal van mellé 
rendelve a Nagyl)oldogasszt)nytól. Az egyik angyal, miként 
Kálmány a hagyományból tudja, a kis gyermeké, s köteles- 
sége a gyermeket őrizni, hogy a Rosszak ne bántsák s vele 
játszani, mit arról lehet megtudni, hogy a gyermek nevet. 
Ha álmáhan nevet a gyermek, közönségesen azt mondják, hogy 
az cuviyalával játszik. Ilyenkor a gyermeket nem szabad l)án- 
tani, háborgatni. Mondják azt is : az angyalát látja. Ha a 
gyermek nem alszik s ujjára nézve nevet, akkor is az angyala 
mulat vele, de már ekkor nem csak azt mondják, hogy az 
angyalával játszik, hanem hogy az arany almával ját.szik, 
vagy: a kis Jézus arany almájával játszik. (Szőreg. C)-Szent- 
Iván.)i«» 

Mintha esak a mordva nn-thologia e helyét olvasnók: 
,.Ha a gyermek nevet álmában, az istenasszony, Ange-Pá- 
tyáj ezirogatja." 

Hol a lényegtelenekben oly nagy az egyezés, a lényeg 
tekintetében sem igen lehetett eltérés. 

Xiskende-Tewtár, a magyar Boldogasszony cidtusa 
tehát még most is megvan s miként alább tapasztaljuk, 
majdnem teljes épségében. Ezen Boldogasszonyt nevezetben 
mi különböztette meg a többi boldogasszonyoktól, nem lehet 
tuthii. Lehet, hogy őt is Szülő Boldoyassz&ny néven ismerte 
a pogány élőkor, miként anyját a Xagyboldogasszon^t. 

Ha a párhuzam teljes a mordva és mag}'ar m\'thol(jgia 
között, ezen Boldogasszonynak fogott fia lenni .,a magyarok 
istene,^' miután a mordvaiaknál is Niskende-Tewtar-nek volt 
vala a fia „Purgitie-Páz,'' a menydörgő isten. 



U)« EMÍ-BOBT feHK fen CULTtraA. FŐLPAMTA >« WA . 

A iimí,'yarok istciióiu'k liíií^yomiínyuíról már volt szó.'"* 
Itt hozzj'uulólag ú^y kivánimk móg mp^ieiiúfí\n'7An róhi, 
mint a háhorú istenéről, clhíritétbcri ji haduk (iwmzoÍH(*m}k) 
htlkés ixienérrl. 

Nem ismíírjük (»k>ink cKutakiáltását, mely l)izonyo8an 
az (") iicvíuick scgitsóí^ííl val('> liivá.sa volt, de a doloíí" torm^í- 
szPtübOl köv('tk<'zik, hogy a váltsátok idején tftle kértí'k és 
vártak scgitsógct min(l(!nok fölött. Ily<'n szellcmüí-k kfizmon- 
dásaink : ..VA még a mar/yarok iattme !' („.)aj annak, a ki 
föltámad cllcntí!**) ^Mi^^omU^m^Uul ii mtif/i/ffrok istenét." „Nem 
rövidüli még meir a tJnnii/atoL- isttnrnrl- keze" VÁ rtiéij- '/ 
réifi isttni!'"'' 

Annyi hit, bizodalom és önérzet vagyon í-zekben kife- 
jezve, a mennyivel egy luulakozó nép csak gj'özedelemre 
vezető istene iránt viseltethetett. 

Ot illette tehát n kard tisztelete, a fegyver- s neveze- 
tesen niiil caltns, melyek azonban a ti'ugyalás anyagául csak 
késöbl) Irs/iK'k clrivct'iidők >í itt r-'^iipái) rrdcrnh'tcníirik van 
helyén. 

VI. Narrova-Aparucsi az anyaistenasszony második 
leánya, a földmivelés istenasszonya. Melyik Boldog-asszony- 
nak tiszteltetett őseinknél 'í — a hagyományból nem tapasz- 
talható ki, mivel a keresztény Mária-cnltus úgy látszik, 
hogy magába olvasztotta az ösvallás minden boldogasszo- 
nyainak tiszteletét. Ha számba veszszük, hogy a földmive- 
lés istenasszonya volt, méltán gyanakodhatimk, hogy a 
magyar kereszténység az ősmythosz ezen boldogasszonyának 
emlékezetét vette át a ,.sarlós-holdogasszon}/^ ünnepnek ma- 
gyar és az ünnep tárgyával : Mária látogatása, semmi 
vonatkozásban nem álló ebievezésével. 

Nem lehetetlen, hogy a nép legalsó rétegében és a 
mese birodalmában ezen boldogasszony a maga nevén is 
emlegettetik még, illetőleg hogy nem más, mint a mesében 
sokszor előkerülköző „Földanya."" 

Tudjuk immár, hogy a mordváknál a nagyasszony 
ezen leányának a fia : Mastir-Páz, „a föld istene'''' vala. Öt 
nem, de anyját gyakran emlegeti a népmese. Ennek pana- 
szolja el baját még ma is a félpogány votják.^'° 



Vízanya és szélamta. Volt-e maoyab Olympus ? 109 

Ange-Pátyájn'jl tudjuk, hogy leszállván a földre, be- 
hatol Mastir-Páz lakására is és a földnek termékenységi erőt 
ajándékoz ; de ezen nézet föntartását a liagy(jmánytól nem 
várhatjuk. 

\'II. Pakszá-Pátyáj \aia a mordva nagy-istenasszony 
harmadik leánya, a veteményes kertek oltalmazója. Mintha 
ezen magyar Boldogasszonynak a keresztény ..'" fcsoltó- 

lioldotiasszonij" -hun maradt vohia fíiii némi enil' 

Fia Wed-Fáz vizi isten. Wtal-Masiir-Páz „esÖ isten" 
előfordul a népies mondákban mint .,viz-anya"* is. 

A mesék regélnek ..erdő-zölditő és mező-virágoztató 
királykisasszonyról. "* 

VIII. Werjá-lMtyáj negyedik leánya, a mordva anya- 
istenasszonya, az erdők, ligetek, fák istenasszonya. Mint az 
ősmagyar Boldogasszonyok egyike, egészen feledésbe ment, 
mint Warma Fáz-ni\k, a szél és levegő istenének anyja azon- 
ban, sajátlag mint „Szélanya" a mesék orsziígában még 
mindig él. 

XVIII. A magyar Olympus. 

Volt-e magyar Olynipus ? A linn Ég. Nüini Tarom lakása. A nap báza 

a magyar mesében. Az ég ország-útja. Tündérek és hadak útja. A finn 

mennyországba való jutás egymásutánja. A Gönczölök. A mesében „az 

igazak szigetének" leirása. 

A Nagj'boldogasszony családjának gyér adataiból is 
kitetszik, hogy megbecsült isteneink és Boldogasszonyaink 
jobbára a földön honoltak vagy a föld alatt. Még a föld fölött 
való istenek is, mint Nap-, Hold , Szél- és Esőisten, a 
földhöz valának kötve a hivatás és működés egyik vagy 
másik czimén. Csak az öreg iste7i-nek volt meg mindenek 
fölött álló fönségénél fogva azon tiszteletben tíirtott előjoga, 
hogy a fellegek mögé visszavonuljon és mindentlátó néző 
helyéről tekintse a viltíg folyását. 

Faji m}^liologiánknak ezen jelensége azon kérdést 
koczkáztatja velem: vájjon volt-e y,niagyar Olíjmpus?" Vájjon 
a rokon mythoszok gondoskodtak-e róla, hogy az ég öreg- 
jének tágas birodalma, kényelmes udvartartása legyen; tud- 



1 1 Finn tti voovl mkknyorh^cAo. 



iisik-tí rólii, liogy ott néhtmapján ünri(ípséK<3k, zajos össze- 
jövetelük tartattak, vagy oly sivár magányosság volt a túl 
komoly öreg mellett az (^g, a milyennek a földről látszik ? 

A íimi Kalevala, az egyetlen IVimnaradl faji eposz, n(Mn 
tartat a fólelrn(3s Mennydörgővel égi zsinatot, miként ezt 
Homér teszi vala. lOzen hiány azonban nem lenne (!gyenlö 
azon tagadással, hogy a mythologiánkhan az iütrwk Olíjm- 
pusa a föistennek mogorva elzárkozottságánál fogva meg nem 
engedhető. Töhh adat bizonyítja, hogy fajnnk hitében meg- 
volt itz iKtcnclc mtninijorszáya és hogy érmek hazájává a mjigas 
eget tette volt. 

Hogy milyennek képzelek és hivék őseink az ő iste- 
neiknek hazáját, azt haszon nélkül kérdezzük hagyomá- 
nyainktól ; az őshitnek azimban e részben is megtaláljak 
még némi foszlányát a velünk atyafi-népeknél. 

Ha a finnek Kalevalája a szomszédos éjszak hitregéje 
által ninesen megvesztegetve, akkor velök együtt őseink is 
hivék, hogy a finn-ugor istenek Olympusa a felső égen 
volt, a kéklő égbolton felül. A kéklő égbolt szilárd alkot- 
mány, mert vasmnnka volt, Ilmarinen kováesnak, „ki az 
eget kováesolta, tarka boltját reá rakta, Kalapácsa nyoma 
iiélkiíl, Fogójának jele nélkül, ^^^ — remeke vala. Ennek a 
sziláud szerkezetnek erős tartói a földben gj^ökereztek.^'^ 

A mythosz azonban ezzel csupán azon hiedelméről te- 
szen hitvallást, hogy az istenek országa a maga alkotmányai- 
val és természeti járulékaival nem lebegő minéműség, hanem 
alapokon álló szilárd talaj. 

Xumi Tárom égi birodahna a \(jgul énekekből Ítélve, 
miként már láttuk is, a vogulok földével hasonlatos a fa- 
luk, erdők, vadászó és halászó helyek változatában. ^^^ Numi 
Tárom nagy belsősége és birtoka után agy végiében a Nap 
házát, a Hold udvartartását sejtetik a vogul hagyományok. 

A nap házának olyan, a milyen leírását írásban is 
bírjuk. „Szent háza az égen nagy kiterjedésű, sok la- 
kású, sok asztalainak lába is arany-ezüst, ládái is arany- 
le delüek."^'* 

A kik leírásból ismerik a vogul földet, ismerik, csak 
aranyos kiadásban kell venni, az istenek mennyországtít is. 



A Nap habom ebdbje. Hajnal palotája. 111 



Mennyire derültebb- és verőfényesebbnek kellett lenni 
iiz ősmagyar Olympnsnak ! 

A Napnak a vára finn felfogjus szerint sem a toiílön 
van, s ha a Nap, mint egyik isten hajléka után tájékozó- 
dunk az istenek hazája körül, láthatjuk az alapeszme azo- 
nossága mellett a vogul és magyar éghajlat és lelkület kö- 
zött való kühinbséget, 

.V magyar mese mondja : 

Megtetszett Hajmtl-nak, a Na[) legszebb, legkedve- 
sebb leányának a királyfi ; maga mellé ültette az ö szár- 
nyas lovára s vitte hetedhét ország elU'n, emberi szem 
nem látta gyönyörűséges szép tartományokon keresztül. 
Először levitte a rézerdöhe. Ott dolgoztak a Nap favtígói, 
vágták, döngették a fákat rakták a szekerekre s vitték 
a Nap konyhájára. Innét vitte az t^sitiít trdübe. Ottan ezüst 
madarak énekeltek szebbnél-szebb nótákat s az ezüst 
fák háromszor egymás után meghajoltak Hajnal előtt. 
Ezüst-erdöböl az iinuiy-i'tdöhe vitte. Csengett az is az 
arany-madarak énekétől s Hajnal előtt a fák háromszor 
egymiis után szépen meghajoltak. Ennek az arany-erdőnek 
a közepén van a Hajnal kertje, ennek a kertnek a köze- 
pén van Hajnal iiy^-mánt palotáju s a hogy megérkezett 
Hajnal, összegyűltek mind a ragyogó esillagok, azután 
intett Hajnal, leszállott a levegő égből hihoros fellef/kocsi, 
bíboros fellegkoL-siban volt arany-lói-za, arra leült a ki- 
rályfival s azután úgy szállottak feljebb, feljebb, feljebb, 
mignem fölértek a Napnak fényes pitvarába. Ottan kivá- 
lasztott Hajnal egy sugarat, szépen belefonta a királyfi 
hajába s mondotta: Na, királyfi, most már mehetsz, 
megtaláló d'^^ stb. 
Majdnem gyanakszik az ember, hogy a mese ezen 
élénk leírásában nem is a nemzeti genius beszél hozzánk 
és ha igen, sajnálja, hogy az egész isten-hazát meg nem 
ismerteti vele. 

Gondot ád : hogy a csillagoktól kérdezöskö(.ljünk-e az 
ős-magyar istenek Olympusa felül ; vagy a földi emberektől ? 
Azok a helyhez esnek közelebb, ezeknél, ha még ki nem 
száradt, a hagyomány forrása ajánlkozik. 



IIL' TlNüfeRKK OHMZA O ÚTJA. HaDAX CTJA. KeBK KLOVAK. 

Kórd(3zziik ki elsőben !i szomszédokat: ii (rsillaí^os eget, 
s csak azutúii vallassuk ki a IVildet, a földi ha^'yoim'uiyl. 
A (nini (í k(í1U) vallja, olyan Idu'tett hozzávetőh!^ az osrna- 
^'yar mennyország, melyen pogány eleink annyi nif^ü^zko- 
dással és talán annyi kftltész(;ttel esüggtek voli 

Nyoma van annak a csillagokban is, hogy volt és az 
é() volt (i mai/yar istenek Oli/nipusa. 

Ismerjük még isteniek e honja ^orszdt^- útját." A tudósok 
s a hittérítő barátok uttin a nép Jej-iW-níik nevezi ; de ne- 
V(!Zte, sőt ma is: Jüwlér-íit^-WMk, „frjér-köz" -lu'k, ^fejér-árok-' 
nak. A csallóköziek tudják talán még ma is, hogy : a tejúton 
éjjel tündérek járnak ; az ő országutjok az, melyen az egész 
világ körül járnak. 

Talán még most is folytatják az énekes játékot: Tün- 
dérek érkezének, fejér közön jöcének. Hozzánk b(;szállának, 
szép leányt keresnek. Térülj, fordiüj , bújj, bújj ! Meg ne 
kerüljenek ! 

Nyomon vagyunk tehát az istenek háza felé. Az ősök 
szellemei is ezen az úton, a Jiadak utján" jöttek végig, mi- 
dőn az eget elhagyva szorongatott véreiknek a földre segít- 
séget hoztak. 

Csakhogy merre haladjunk: jobbra-e vagy balra ? Ezen 
orsztigútról hol térjünk le; az Isten ^kerek udmr-"''d ezen 
„barázdája" -nak mely részén keressük a kaput ? 

E kérdésre megfelel a Kalevala, melyben a gyógyító 
írnek lehozására vállalkozó méhnek ilyen utasítás adatik : 
..Könnyű neked oda menned, gyönyörűség ott röp- 
kedned. A nap alatt, a Hold fölött, égen levő csillagok 
közt : Első napon fogsz röpülni Kútamoinen halántjára, 
, másodikon tova szállasz vállára az Otává-nok, harmadi- 
- kon emelkedel a Hetevény derekára. Onnan csak kis út- 
darabot kell aztán még meghaladnod a szent isten hajio- 
káig, boldogságos ő lakáig." A méhecske fölröppene, 
döngicsélve megerede, piczi szárnyát rezegteti, útját az 
ég felé veszi. Tárta a Hold udvarának, a Nap fényes 
tányérának. Száll vala a Gönczöl vállán. Hete vénynek a 
a derekán. Száll Teremtő kamrájába, Mindenható tár- 
házába. ^^° 



Az ÉG KAPUJA. VOLT-E MAGYAR OlYMPUS ? Az IGAZAK 8ZIGETB . 113 

Tehát íi Gönezöl táján vala ős hiedelem szerint az ég- 
kapuja, a magyar Olynqms bejárata, melj-nél kapusnak Szent 
Pétert tudja a nép, lianeni az ősvalhlsban bizonyosan más 
ío^^utt e tisztségben eljárni. 

A két Göiiczül-szekér közül az egyiket míw „a magya- 
rok istene szekerének" vallottuk. A másikat a Xag^'boldog- 
asszony részére leszünk később lefoglalandók. 

A magyar Olympus az<jnban ma már nem csupán, hogy 
elhagyatott, hanem végképen elpusztultnak is mondható. 
A következőkben s különösen „« magyar csillagos ég'' ezím 
alatt leszünk az olvasót arra figyelmeztetendők, hogy az ős- 
magyar csillagos eget s benne a magyar Olympust elceí^zíf'-f- 
tűk és szép Boldogasszonyaink s a magyar istenek éj: 
rait már csak a Sánta Kata, a Kuláas, a Halász, a Ciu/any^. 
stb. után ismeri fogyatékosan a nép. 

Isteneink nagy családját (a Napot, Holdat némileg ki- 
vételbe tehetjük) a keresztény vallás számíízé az égről, em- 
lékeiket niegdönté az idő. 

A képzt^lődés szülte isteneknek atyjok : az idő elpusz- 
títója is. 

Azon kérdésre : vau-e a hagyományban nyoma az ősmagyar 
meniiyországnakf a feleletben akadozók vagyunk. Bajos 
lenne newi et mondani, az igen még nehezebb a szép keresz- 
tény mennyország közel ezeréves hirdetése és hódítása mellett. 
Még talán legközelebb áll az istenek országához az 
igazak szigetének mesebeli leírása. 

Először is ért a réz-erdöbe, a hol csupa réz- 
madarak énekeltek; onnét az ezüst erdőbe. Ott meg ezüst- 
fejű madárkák énekeltek szép, vidám nótákat. Ezüst- 
erdőből ért az arany-erdőbe. Ottan arany-madarak énekel- 
tek olyan szép nótákat, hogy a berezegnek a szive fel- 
\idúlt belé. Ment tovább és ért a selyem rét-ve, a hol 
arany- kaszával vágták a füvet, arany-villákkal és gereb- 
lyékkel gyűjtötték a pulia selyem szénát. Selyem-rétről 
ért a riráy-erdöbe, hol arany-méhek döngicséltek a leg- 
szebb virágokon. Ennek a virágerdőnek közepén állott az 
igazak királyának a palotája. Hétszinű szivárvány volt en- 
nek a palotának a bolthajtása s annyi ablak rajta, a 

8 



] 1 4 A HZKITHAK IWtEKKl HkHOOOTOH HKKUUtT. 

hány iiup uz t'szlondfíhon. S ím <;lt!be jöttek a világváii- 
(loiii h(?r(íZ(ígn('k iiz ií?siziik, szóptm kiironloíílák h új^y 
vezették tel a pjilotába. Ottan halzsarnos tunlftlieii meg- 
lünlették, anuiy-törlővel ím'íítöi'ííltók, arany-fniját szépen 
megfésülték, adtak res'i bíboros bársony-kftntöst : úífv ve- 
zették a király - - királyné színe elé."*'" 

A mes(», a miben szintén (»s vonások látszanak, n. lo 
csinál nagy dolgot a mennyorszáííba való menetelix")!. Ha 
egy táltos ló van kéznél, nem nagy munka megjárni a inejniy- 
országot gyermeteg elbeszélései szerint. 

Térjünk mi is a földre viss/n szinnlíMVcnni u mfímviic 
tiidjuk, a kis istenek-et is. 

Talán azonban mielőtt ebbe belenu'nnénk, nem ártana, 
lia liitólag legalább, számba vennők az öreg H<'rodotosznak, a 
történetírás atyjának feljegyzését a szkithák isteneiről. 

Hagyományunk fogj^atékos és a faj nemzeti szívóssá- 
gára vall, hogy csak ennyivel is rendelkezhetünk. A rokon 
népek útján sem juíh;itunk iribbn ii</t:i. inct'' ruMn '/Mvniddott 
kútfőhöz. 

Nem lehet érdek nélkül való tehát; de vitatása is 
nehéz dolog, hogy mi volt közel háromezer év előtt vallási 
meggyőződése a népcsaládnak, melynek minket tagjául vall a 
történelem. 



XIX. Hérodotosz a szkithák isteneiről. 

Hérodotosz a szkithák tűz, ég, föld, nap isteneiről. Az égi Venusról. 
Tengerről. Hérodotosz e helye Nagy Géza tudósunk világításában. 

Nem valami sok, a mit Hérodotosz, a „történetú'ás atyja," 
a szkithák isteneiről mond; de arra azért mégis méltónak 
látszik, hogy néhány sorát jegyzékbe vegyük s azt vitassuk 
a szkithákról szólván, hogy ezek isteneiben az ős magyar 
vallás isteneinek is első, mert legrégibb hiteles bizonyságát 
birjuk. 

A legrégibb történetíró ennyit mond: Csupán 

ezen isteneket szokták engesztelni : Hestia-X (Vestát) kivált- 
képen, azután Zeus-t (Jupitert) és a Föld-et, hivén, hogy a 



Tabiti. Papaos. Apia. Ötosyros. Abtixpasa. 115 



Föld Jupiternek a felesége. Ezek után Apolló-t, az égi Vénus-t 
(Afrodité Urániá-t), Hercules-i és Mars-oi (Ares-t). Ezeket az 
összes szkitliák tisztelik. A királyi szkithák pedig Poseiilm\~ 
nak (Nepturuis-nak) is áldoznak. Szkitha nyelven Hestiának 
Tahiti a neve; Zeusruik az én véleményem szerint igen he- 
lyesen Papaos ; a Földnek Apia, Apollónak Őtost/r ; az égi 
Vénusnak Artimpasa (vagy Argimpasa); Poseidonnak pedig 
Thiifjimasadas y''^ 

Hérodotosz korában tehát már nemzeti családunkban 
leginkább tiszteltetett ..a tűz," azután pedig „az ég," „a föld," 
„a nap," „az égi szeretet isteiuusszonya," a Herkiil»*««'l <-/•'- 
mélyesitett „nemzetségi ös" és „a hadak istene." 

A szkithák vallásában ehhez képest szakasztott azon 
ist(»nekkel találkozunk, a kikek eddigelé a magyar ős vallás 
isteneinek vitattunk. Némely nehézségek elül azonban ki nem 
térhetünk: igy, hogy ugyancsak Hérodotosznál Hestia (Vesta) 
mondatik a szkithák királynéjának és az istenek nevének ta- 
lányszerü hangzása látszanak utánnézendöknek, mielőtt a 
szkithák és magyarok ősvallásának azonossáírát történeti igaz- 
ságként kimondanók. 

Hérodotosz maga tajékoziai i)fiiiiüiik»'l, kil-iuu kelljen 
a szkhha istennevek alatt értenünk : 

Tahiti ^= Hestia, Vesta = tüz : 

Papaos (Papaios) = Zeus, Jupiter --= ég; 

Apia ^^ föld : 

Ó/o8i/ros ((^itosyros) Apolló = nap; 

Artimpasa (Argimpasa), más néven Apattiré = Afrodité 
l'rania = égi \'^énus := égi, tiszta szeretet istenasszonya; 

Thagimasadais), Thamhnasada(s) = Poseidon, Neptun 
= tenger, riz stb. 

Világos, hogy e vallás a természeti erők cultusa volt 
és látszatra azonos azzal, melyet ősmagyar vallásnak vita- 
tunk. Látszatra, mivel az elháritandó nehézségnek nem va- 
gyunk hiányában. így a szkithák hitének vallja, hogy a Föld 
Zeusnek a felesége, alább pedig (IV. 127.) Idanthyrsos szkitha 
királylyal azt üzenteti Dáriusnak, hogy urainak egyedül Zeust, 
ősei egyikét és Hestiát a szkithák királynéját tartja. 

Az altáji ős m}i;hosz nem a tüzet vállá az ég hites 



1 lü SZKITIU TÜZKL'LTCHZ. TaM TI ÉKTKLMKaifcHE. 

társának, hanom külOnbséí?(?t tevén felső és alsó Ér/ között, 
ezokct húztisítá össze. Hérodotosz tehát, úgy esik mondanunk, 
hogy vaííy rosszul értesült e részben, vagy értesülése ludyes 
volt ugyan, han<'m lein' értette, mi megtörtént vele a j)er- 
zsák vallásánál is. 

Mythologiánktól elülő azon állítása is, hogy Utstiát 
királi/nrjokfiak vallják a szkithúk. 

Hogy a tüzet „h'ginkább'* tisztcdték Ví)lt a szkithák, 
azt nem mulasztja el fölemlíteni Hérodotosz s(!m, ugyariezt 
vettük jegyzékbe külön-külön Íróktól a régi türkökről, ma- 
gyarokról és a mai jakutokról. A megegyezés e tekintetben 
a mily föltűnő, annyira fontos is. Azonban annál nagyobb a 
bökkenő abban, hogy míg H<'rodotosznál wő-nek, királyné-nak 
mondatik, addig a velünk atyafi-népeknél mindig férfinak 
személyesittetik. Ismeretes példa. Bajánnak, az avarok kágán- 
jának esküje: „ut Deus Ignis, qui in eoelo est, irnieret.**^^' 

Királynak fogták tehát tisztelni a szkithák is, nem pedig 
királnynéjoknak, vagy meg k«41 tagadni őket, hogy nem 
rokonok. 

Vájjon ez eltérést nem lehetne-e megszüntetni és a 
különbséget elenyésztetni 'í 

Nekem úgy tetszik, hogy Hérodotosz csak Hestia (Ve.sta) 
kedveért irt király-neí. Hestiának a görög mji^hologiában 
nöistenasszonyi szerepe levén, s a szó magában véve is nő- 
nemű levén, a történeti igaz sérelme nélkül vélt a nyelv 
geniusának eleget tehetni. 

Különben azoknak ősei a szkithák, kiknek nyelvéből 
isteneik kimagyarázhatok ! 

E tekintetben annál könnyebb pedig boldogulnom, mint- 
hogy Csengery A. és Nagy Géza tekintélyes ethnographusmik 
után indulva, járt utón haladhatok. 

a) Tahiti = Hestia, Vesta, Nagy Géza, „a magyarországi 
néprajzi társaság" kiváló tagja szerint a tűz (istennőjének) 
istenének ural-altáji névmagyarázatánál számbavehető : 

a) az ostyák: ..túget," ^tút," „tut," 

b) a vogul: „taút," „toat," ^tat,'^ 

c) a török-tatár: „ot," melyek mind ^tüz~-et jelentenek. 
Helyes tudósunknak azon érvelése, hogy mig e szavak alatt 



Papaio8-Babai. Thaoimasadas-Texger . ARTIMPA8A-ÉOI VEurs. 117 

az érintett nyelvekben tűz és tűzisten egyiránt értendő : addig 
a Tabiti-nevet sem tűz, sem tűzisten jelentéssel nem találjuk 
meg az iránoknál, de még a többi árja népnél sem.^**" 

h) Fapaios, Zeus, Jupiter. 

Csengery a „Die Hellénen im Skythenlande" irója után : 
Báhai-nok értelmezi. ^^^ 

Nagy Géza a köveiki'zö liivatkuzilsokkal védi ezen szó- 
nak ural-altaji vtjltát : 

a mongolban : ..babai" ^^ atya, ur, 

a törökben : .,baba" ;= atya, ös, 

a bolgároknál „baba" az uralkodóknak \t.li r/Ainv}^- 

c) Tliagimasailtis, PoseiduHf Xepttni ürigenes versiója sze- 
rint : Tliayesmana. Nagy (iéza ezen isten-nevet, az „tliami- 
mas" - „tliagimas" alakjában egyszerűen eorrumpált leírá- 
sának tartja. 

Neumann szerint összetett süó, mely a mongol: dagaa vagy 
tágas, törökül tengis (tenger.) A szó végtagja pedig a mongol: 
sadu (jó, kedves barát.) Nagy Géza belyesebben a név utó- 
részét a török „ata," a magyar „atya,"* az akkád „adda" szó- 
\al lielyettesiti és ezen értelmet hozza ki: .,a tenger atyja.'' 

d) Apia, Api Neuman szerint gy ümök-sözö, termő. 

e) Argiin pasa (Artim pasa) Afrodité Crania, égi Venus. 
Neuman szerint ebben is mongol gyökök rejlenek. Mimgídúl: 
..ergim basa" = jeles alak. Kuun Géza gróf szerint: ..artim- 
pasa" = a (török) .^erdem-pasa," vag>'is : az erény feje. Xagy 
Géza azt mondja, hogy „számba vehetni még a kun ..erdeng" i 
(szűz) szót is tekintve, hogy a finn mnhologia szintén szűz- 
nek mondja a Afroditének (égi Vénusnak) többé-kevésbbé 
megfelelő llmatár-t, sőt a Tündér szűz Ilonában nálunk is 
fenmaradt valami homályos emléke egy ilyenforma mythikus 
alaknak, mig a név utórészére a mordvin „Páz** = isten 
eln(»vezés nyújthatna felvilágosítást. E magyarázat szerint az 
Artimpasa-név azt jelentené: ,,a szűz isten-no"^^^ 

f) Otosyrus (változataiban : Goitosyrus, gongosyrus) --= 
Apolló. Xeuman szerint : Ot-utsir a mongol nyelvben : érek oka. 
Ebből Ötosyr-t csinált Hérodotosz. 

Xagg Géza e részben is többet és kincsesebbet keres- 
gél, midőn Írja: a szkitha AppoUót Hérodotosz ..Oitosgros"- 



1 1 H Oitohy b-Na pkieAly. a hzVz MTKNNO. 

iiíik, II(;s(íliius „Goitosf/ros" -mik, ,/Jrigenes (ronf/ogyros''- nnk ne- 
vezi, eí^y Rómábiin tiih'ilt emléken píídií?, melyet ii szkitlia 
eretíitii M. Ulpius Floeamiis emelt, ..Oitoskyrus" - alak- 
l)}it) tjiliilhutó. - — - — 

A sziiinir-akkad ..iid," r(Vil)l) alakban ^gud" annyi 
mint nap; a ^sara" pedig annyi, mint király. A szkitha 
„Oitosyr," doito-syr,"* s a szumir-akkad „iid-sara," avaj^y 
..j^Mid-sara" e szerint annyit jelent, mint: ..nap király/^'** 

Ks ha a szkitha istenek, jobbára az éles itéletű Xayy 
Oézn kimutatása szerint, \n-al-altáji istenek, akkor ezek e^'V- 
szersmind a mi ös ist««neink és a magjar niytlioloj^iálioz a 
legelső történotiró szolgáltatja az (dsfí és a nagy kornál fogva 
az alapvető adatokat. 

A mi azonban a kételkedés icj^rniolsó gyanúját is elosz- 
latja, az: hogy \wn\ hiányzik a szkithák vallásában „a nagy- 
istenasszony sem, kit Hérodotosz égi Venusnak nevez, kit 
imént Artimpnsa nev(« után majd „az erény kútfejének," majd 
„szűz istennőnek'' láttunk értehneztetni, 

Artimpasa nagy bizonyság ősvallásunk lényege mellett, 
mit „Apatnre" az éy atya- gyermeke — mellékneve is bizonyít. 

Hérodotosz, miként látni fogjuk, c néhány sorával az 
ős vallás kérdését épen a legnehezebb pontjában világitá meg. 



KIS-LSTEXEK. 

XX. A sámánismus: a daemonok cultusa. 

A sáii)án-s/.ó jelentése. A sámánismus ójszaki hazája. Vug^ul bűbájos. 
dob. A bűbájolás többi eszközei. Igóző mondás. Uáolvasás. A néphit 

szoUoniei. 

Bálint (üihor az uriihijtaji s igy a íujiinkbeli népek 
közös ősi vallásának tartja a súnuiii vallást, mely a !<ámán- 
szó körül mozogván, ej^yiránt jelent papot, hüvülöt és ifijó- 
iiyitót}^^ 

A sámán ..tiulús" abban, hogy liul, kibeji, niibni \;iii 
a bajtokozú szellem és mi módon tehető ártalmatlanná. 
a hnvölés-hájolás embere és gyakorlója. 

A Kalevala után tájékozódhatunk a sámánismus miben- 
lételéről s arról, hogy a magyar ősvalliis lényegében nem 
volt egj^éb, mint az igézetekben való vak hit; ezt a nép 
babonás hiedelmei ma is kézzel foghatóvá teszik. 

Majdnem minden vidéknek megvannak a maguK ludós 
emberei és asszonyai, kiket a nép messze vidékről is meg- 
keres, liog>' ügyes-bajos dolgaikban segitségöket kérje. A 
néphit valónak tartja azt is, hogy vannak látó asszonyok, 
kik a halottakat látják, velők beszélnek és kívánságukat 
tőlük kitudhatják. 

Ugy vélem, hogy ősvallási hagyományos gyakorlattíil 
vagyon bennök dolgimk. 

Északi nyelvrokonainknál a sámánismusnak még ész- 
revehetőbbek a nyomai. Lapföld például még ma is hazája 
az ilyen tudósoknak vagy bűvészeknek. 

Érdekes ezeknek leirása Lönnrot-niá (1837): „A bű- 
vész, miután megtudta, hogj' mi végett jött el a segítséget 
kereső ember, énekelni kezd s adcüg folytatja, mig az ének- 
léstül elalszik. Ezen álmában, azt hiszik, a lapp bűvösnek 



120 l>AI'P bCbAJO H. VoOtX l OfeZO. SZKHKl. FöKHZKÖZK 

l('lk(! kiszubiidiil tostóbftl s clriKigycn sízokra si liclyükrc, 
jinicl.vck icló u bíívös (Micklós közbnn (•bn(''j<''t imiiyozta volt. 
Ffíh'íbrodvóii, iióbsi cgósz ójsziiksi tart az álom, a bűvös 
mond mindí;nfó|(H s igy bib<;tí)vé teszi, liogy álmában tudiist 
volt kíM-csiii, KiiiH'k az ('•noklést/U való elalvását elmffadtatán- 
nak nevezik. Az elraí^adtatá.sba esft lap})r(')l mondják, liof^y 
soha sem eszik sót, mert a sós élei me^'fosztani'i bíivós 
('rejétrU."^**" 

A vo^ul bííbáj(»sokról tudjuk, lio^'v míí-szerszámjok a 
hi"rv('>iz-(hh, MKílynek verése által helyezik magukat (dragad- 
tatásba éa veszik az isteni kijelentést. Az (dragadtatás a 
test reszketésével jelenti ki magát, ^'*' 

A vogul nép élfí hagyományábí'tl tudjuk, hoiry a bű- 
vösök hányi'éleképen büvölének. 

Tdézének szellemekei. A mesében ezen szel lem idézésnek 
még akadunk némi nyomára. A mese úgy tudja, hogy ne- 
vének említése elég az ördögnek, hogy láthatóképen mutat- 
kozzék, és szolgálatait leiajánlja. 

A kincskeresőket mondhatjuk még most is meglevfí 
sámán papoknak, mint akik sok titokzatossággal eszközlik 
bizonyos hagyományos éjjeleken kincskereső virasztós vadá- 
szataikat. 

A babonás vélekedésben és eljárásban méltán keresünk 
és látunk mji.hologiai töredékeket. 

Más volt a dobhal és más volt a késsel való bűvölés. Az 
elsőnek utolsó nyomaival a boszorkány-perekben találko- 
zunk. A késnek, olykor a fejszének baj-elháritó hatásáról 
igen érdekes adatokra találunk az élő néphagyoraányban 
még ma is.^^^ 

Más volt a távoli, más volt a közeli bűvölés. Utóbbi 
esetben a bűvölés alanyának személyes vagy közvetített 
jelenléte kívántatott meg, mint körme, hajaszála, ruhadarabja. 

Igazat kell adnunk Himfahynak, midőn az igézés 
egyik fő és egyszersmind a legszellemíebb eszközének az 
ifjézö mondás-X vallotta. Ebben állott a sámánismus lényege 
és a bűbájosság tudománya, hogj' tudni állította: micsoda 
szók bírnak annyi erővel, hogy megtehessék azt, amit 
kívánunk. ^^'^ 



Kkkdet-tudáb. Szók ereje. A babokík háttkbe . 121 

Es különös e tekintetben sámán eleink felfogása, 
mint akik a Kalevala runói szerint azon hitben éltek, hogy 
ha valaminek az eredetét, létrehozó okát tudja az ember, 
akkor azoii tárgy felett uralkodni is tud; és hogy nem elég 
nekem például azt tudnom, hogy micsoda füvek milyen 
alkalmazása gyógyítja meg a sebet: íizt nekem el is kell 
inoudiuiom, mikor alkalmazom m fn\"i-"V ••"■'-' " -"'^ -..•.-;.- 
nem a füvek ereje <jyóf/yit. 

A ráolvasáfiok-hiin kisebb-nagyobb mellékben mindig 
megtaláljuk az ösvallás igézeteinek ezen jellemvonását," a 
meniiyilx'U azok közönségesen egy ösmondának keresztény 
ki'.dású rövidletével kezdődnek, esnem csupán az igéző jelek 
mivoltát körülírják, hanem a velejáró mondókát: az i(/ézet 
i()éit is megszabják. 

A ráolvasásokban előforduló igéző igék előadása a 
Kalevala után tájékozódva, énekszóval történhetett. Innét a 
sokat mondó vogul közmondás is: ..ének embere, monda 
embere." 

A néphahonák is egészben véve ösvallási töredékek, 
lii'invódó lapjai azon szertartási könt/r-nt'k, melynek szétté- 
pése és szélnek bocsátása még a szent-királyok idejében 
líh'tént. 

A babonák „a magyar ó-tÖrvény" és „ős világnézet" 
apró tükördaiabjai, melyeket a néphit a mivelődés minden 
térfoglalása mellett úgy tartótját, mint boldoL'-nl.is.i kiitr.'ib.'ijt. 
biztos talizmánjait. 

Elmosódva ugyan, és öntudatlanul még mindig ad az 
ó-vallás életjelt magáról a nép között, melynek képzelete 
szerint még most is jó és rossz szellemektől népes az ég, 
a viz, a földnek minden zuga, a nappal és az éjszaka. 

Az ég a kereszténységben sem szűnt meg félelmes 
lenni, a rizi leányok most is berántják a vizbe tekintő gyer- 
meket, a boszorkányok, rosszak garázdálkodnak még mindig. 
Rontásaiktól most is úgy tart a nép, mint tartott még po- 
gány korában s jobbára ugyanazon eszközökkel is védekezik. 

Nagyon foglalkodlatta a sámánismus a maga liiveit, 
nem csoda, ha annak egyes hagyományai annyü-a belevé- 
sődtek népünk emlékezetébe. 



122 Babonám ehzköz ök. A nÁUÁxviuv lékyk ok. Módohlxáh. 

A súmánisimis iicin csupútí az állatokat, fákat, nftvé- 
nyok(!t én iúinin'kvi rakta in<?íí l)arátsáíf()s vu^y í'IIcm.sóí^ck 
8zoll(3m(íkk<!l, liánom iKíki szííllcni volt a jó kedv hiánya : a 
szomorúság?, a botííífsóííok, nuílyek igézH (ráolvasás) által 
voltak aztán távozásra kónyszoritondfik. 

A sámánizmus szellemi hiroílalmának azoiil)iui méf? 
ezen is túl van a határa, miután iwg emheii mivek is, 
mint kttrd, nyíl s a babonának sok más eszköze is szell<;m- 
mel bírónak tartattak és tartatnak ma is a babonáskodás 
neifi eiíy esetében. 

Talán az ös vallásnak tudható b(í az is, hogy nyelvün- 
kön annyira otthonos a személyesitéssel járó ké[)letes kife- 
jezés, s annyira zamatos a nép ny<dve. 

A majL^yar sámánismus hagyományaira később mÓL' 
vissza fogok térni. 

XXI. A sámán kis-istenek kettős tábora. 

Látszólagos diuilismus. A hagyománynyal való elbánás. A vogul terem- 
tési monda módosulása. A Kalevala átmeneti kora. A mordvaiak Nagy- 
asszonyának szolgálatában álló özáiszok. A sátán. 

A sámánismus a jó és rósz szellemek fejletlen dualis- 
musának látszik. Látszik : mert sajátlag nem kétfélék, ha- 
nem miként Georyi nyomán Kálmány Lajos irónk helyesen 
jegyzi meg: csak egyfélék: jók és egyúttal rosszak, kik ál- 
danak és vernek is, a miért szeretni és félni valók. ^^° 

Könnyebb azonban ezt állítani, mint vitatni azon oknál 
fogva, mivel ezen állitást hagyományaink nem vallják és az 
atyafi-népek hiedelmét is inkább csak kivételesen lehet bi- 
zonyságnak beszólítanunk. 

Ha azonban mindennek meg van a maga oka, meg van 
ennek is, mit abban gondolok kimagyarázhatónak, hogy a 
rokonnépek vallási hagyományaiban sem hiányzik az idegen 
elem, hogy úgy mondjam ; az áradásszerű rárakodás, minek 
épen a mi őshagyományunk volt leginkább kitéve. 

így állván pedig a dolog, hagyományainkról első sor- 
ban a kereszténység hozzáadása (módosításnak kellene mon- 
danom) távolitandó el, azután az izlam hatásának rétegűlése 



ÖkDÖO-CULTL'S. VoOL'L. KUÍ5 DrALISML'S. 123 

hámozandó le. A mi megmarad, az az ősi hagyomány. Ha- 
nem ennyi hámozást összeomlás nélkül kevés hagyomá- 
nymik tűr meg. Bajos az eligazodás ! 

Azon népekhez fordulva pedig, kikre az előzmények 
után öntudatos a hivatkozás, nem találjuk meg az ős sá- 
mánismust, mert ezeknek mj'tiiologiájában (nem ó-perzsa, 
hanem az izlam hatása köví>tkeztében) már némileg dualis- 
musra találunk, olyanféle duahzmusra, hogy Xul'atér, Sá- 
tán-, vagy Keremet s az aluíji tatiir Eriik-néven jobban fé- 
lik a rósz l-útfejét, mint félik az istent. Valóságos ördöff-cul- 
tiís, mtUyet az ős sámánismus alig ha vallott hitének. 

Érdekes észrevétele az, tudós Xagy Crésá-mik, hogy a 
szkitliáknál semmi nyoma sincsen a perzsa dualismusnak.*'* 
I*('(Hg bizonyos, hogy ha a sámánismus dualistikus irányban 
induh volna ki, mintául a mindig fejlettebb árja mythoiogiát 
vette volna. 

Tudnunk kell, hogy (szerencsés igazolásunkra) a vogul- 
ban két teremtési monda van. Az egnkben, melyet inunár 
ismerünk, Xul'atér még mint a halál jóltevő szelleme hoza- 
tik le, hogy eszközlöje legyen az emberek megélhetésének. 
A keresztény.ség terjedése által módosult változat meg már 
úgy tudja, hogy az öreg isten ellene fölingerülve lábánál 
fogva hajította le az égből, hanem ö igéző igéje által kerülte 
ki a neki szánt sorsot. 

A Kalevala már szintén nem ment az idegen (skandi- 
náv) hatástól, midőn a Halál vak lyánya, Loviatar szülöttei- 
nek vallja: a Nyilalást, Csikantst, Csonthasogatást, Szagga- 
gatást, Kelést, Himlőt, Kagadványt, Nyavalyát, Rontást i^'^ 
de az is igaz, hogy a Kalevala-hősök (a jók) Éjszak asszo- 
nyával (kitől a rosszak származnak), féhg-meddig barátságos 
lábon állnak. Es az a körülmény, hogy innét vágynak nő- 
sülni is, sejteti, hogy e hősköltemény sámánismusa még 
olyan látszólagos, nagyobb erkölcsi háttér nélkül való dua- 
lismus, milyennek fönnebb jellemeztük. 

Több a kíváncsiságnál tudnunk, vájjon a mordraiak, 
kiknek mythologiájával fönnebb, a nagy-istenek tekintetében 
egységet vallottunk, — mit hisznek a kis-istenek felül? 

Már korábban láttuk, hogy a mordvák a világ terem- 



tésérc nézve az uniliilliiji népség, vaí^yis a töríikséjL? hitét vall- 
ják. Fólik a Sátánt, ki már bibliai alak ós sáriiáiiisíiiiiHok 
tühát inúr iicrn az enidcti, haiuuii a jónak és rosznak rtfifnms- 
sal szakuflntltiH titsáhan álló kcitöe tábora. 

A iiaí^'vasszony áll a jók ólén, a rosszaknak sátán a 
vezére. .VliiidkettY) cííyciilr) a batalonibati és Lxyfná.ssal kibé- 
küllKílctlenck. Táborukat réilá én cllrnsrin-s szrticnirk ;ilL(.i i/ik. 
kiknek szühítését '\gy adja elö a re^ír 

„An^-íí-IMtyáj a nyolcz ífyerinekét nie^sziüvén, ini- 
hamnrább ijj^yckszik vahi az ejfész viláí^ot betölteni jó 
islenséííckkel, úgy hogy az emberről nem is szólva, min- 
den fának, növénynek, fűnek meglegyen a maga jó szel- 
lem(\ a ki az öreg isten íenunlFnényeit védje a sátán 
incselkedése! ellen. VlvAm óhaját nyilvánitá atyjának, a 
mindenség legfőbb ui'ának. C'sám-Páz aczélt ada neki, a 
fia: Niski-Páz (a Nap) meg kovát. Ang(;-I*átyáj csiholni 
kfízdett, és azon arányban, a mint a .szikrák hullottak, 
termettek elő a jámbor Ózái^^-lények.^"' Sátán észrevéve, 
mit csinál Ange-Í*átyáj, felvön tehát ő is a földről két 
kovát (aczélt azonban nem tudott keríteni, mert az iste- 
nek anyja a magáét az églíöl magától Csám-Páztól kapta) 
s elkezde ő is kiütni. A hány szikra szétpattogott csi- 
holás közben, ugj'anannyi gonosz szellem támad vala. 
Es ez időtől fogva Ange-Pátyáj és Sátán folyvást csihol- 
nak, ekkép szaporítván mind a jó, mind a rossz szelle- 
meket, a szerint a mint az emberek, állatok és növé- 
nyek szaporodnak. "^"■' 
Iminár tudjuk, hogy a nagyasszonynak szolgálatára ál- 
lanak az ő szülte istenek és istenasszonyok abban, hogy 
ellensúlyozzák a sátán beláthatatlan szellemi táborának go- 
nosz agyarkodását, és hogy az ő teremtette Ozáisz-ok hiven 
és hathatósan segitik, hogy ótalmazhassa minden teremtmény- 
nek életét és boldogulását. 

De viszont meg minden rossznak kezdete és okozója a 
sátán. Az ő gonosz szellemei hoznak mindenféle betegsége- 
ket az emberekre és állatokra; a szántóföldeket ezek töltik 
el férgekkel, sáskákkal, a méheket nem mások, mint ők öHk 
meg s pusztítják el a méhrajokat s juttatják a medve tor- 



Kétféle sámá>'ismu8. 125 

kára. Az ő szellemei hoznak rossz időjárást, tesznek kárt a 
vetésekben s csábit ják az embereket gonosz cselekedetek 
elkövetéséi'e. 

Méltán lehet szó : a sdman kis-i.4enek kettőn táboráról. 

Kapcsolatos ezzel az ősmagyar vallás sániánismusának 
mivolta. 



XXII. Milyen fokú volt ösvallásunkban a sámánismus? 

Kottős sámánismus. Ürdöif-fultus a vutjákoknál. Toring. ördög. Az 

Öi-dö;;-s/.ó utyjufiui a rokon népeknél. Neui őseredeti fogalom hordozója. 

Par/ liatás. s oiinck nyoniai. .Sáiiiánisiiui.siiiik mrur jcllt'ij'f'. 

Ki'tft'le s(U)ii\)H!^iuiist viinttink. Az »\ü:yik szfriiii a/, isié- 
nek nem erkölcsi személyek még, hanem például az idővál- 
tozást tekintve, j(') vagy rósz kedvök szerint támasztanak 
szép vagy rósz időt, áldozatokkal kiengesztelhetök, sőt fenye- 
getéssel meg is í'élemlithetök. 

Ilyen volt a voifulok sámánismusa a közlött teremtési 
monda korában (mikor még a rossz XuVater a teremtés 
munkatársa.) 

Mikor még a mordrák mj'thologiája nem volt ismerője 
a Sátánnak. 

Mikor a rot jakok még nem rettegtek aiinjira Ktremet 
cselvetéseitöl. 

Mikor még a török-tatár mythosz Erlik-ei jó indidatúnak 
ismerte. 

Mikor a mar/yar hafiijománij még nem ismerte, vagj' nem 
a mainak ismerte az Ördögöt. 

A másik fajta sámánismus az, melyet az Ural-melléki 
félkeresztény rokonaink vallása föltüntet, kik között a vot- 
jákok látszanak sámánismusok tekintetében a legérdeke- 
sebbnek. 

Náluk — Barna szei-int — a rossz istenek között Kere- 
jiiet a fő.^^^ Ez a földön él és mindenütt lakhatik : erdőben, 
vizben, iu*es házakban ; még lakott házakba is beveszi 
magát, a honnan mmden évben ostorral és tűzzel kell 
kiűzni. Kedves foglalkozása az emberek nyomorgatása. 



12f5 Kkkkmkt. Tkri wo. Karnya. 

V'iiiirmk erdei, pusztai és vízi rossz szellemek is, ii kikkel 
lelíílnuites a tiilálkozás. 

Miiuleii ntssz, u mi u toldíiu vau, Kenüiieltöl szár- 
mazik, miért is a votjákok miiid«;n bajaikhan U'm'\6s'/fn' 
is őt igyekeznek niegííngesztelni. 

KI(MMtéri Keremet is jó ist<Mi volt, de késöhh go- 
noszszá lett, düliös hosszuállí). T(')le vaunak a Ix-leLTséj/ek 
és mindenféle nyomorúságok is. 

Inmúr jó és kegy(!S isten, Ktremd ptuiig gonosz és 
árniAnyos szellem. Inmár nem teh(!t az embernek rosszat 
és a milyen irgalmas, nem kivan nagy áldtizatokat. K(;- 
reniet, a rossz istenség ellenben, az emberekre bet(;gsé- 
get, báláit és mindenféle nyomorúságot bo(;sátván, állandó 
és buzgó engesztelést kivan. Inmár megelégszik a puszta 
imádsággal s nem kivan s nem is kap valami nagy 
áldozatokat, miután a közkóuyörgés(ík, fól(?g járványos 
betegségek, dögvész, rossz termés idején Keremetet ille- 
tik. Kerometet illeti az engesztelés a házi szerencsét- 
lenség, például betegség alkalmával is stl). 
A votjákok vallásos hiedelmeinek csak ennyiben való 
idézése is meggyőzhet bennünket arról, hogy kiinduliusában 
egészen más a sámánismus, mint kifejlődésében, mely nem 
egyéb, mint a rossznak istenitése. 

És ez igy lévén, kevés azt tudnunk, hogy a magyar 
ősvallás a szellemek tiszteletében állott ; hanem azt is kutat- 
nunk kell, hogy ezen tiszteletben a jó vagy rossz szellemek 
kerekedtek-e felül 'í 

a) A magyar sámánismus hagyományos nyomai. 

Az üsvallás legrégibb rossz szellemének Tering^'^^' mu- 
tatkozik, ki mellett a vogul és magyar hagyományok egy- 
iránt bizonyságot tesznek. Teringnek örökébe a sámánismus 
nagyobb fejlődésével az Ördög jutott. 

Csakhogy mi sem nehezebb, mint az Ördög eredetén 
és mythoszi mivoltán ehgazodni. 

A névből kiindulva Vámbéry nem kevesebbnek, mint 
Erteng, az alvilág legfőbb istensége megfelelőjének ismeri a 
Jcirgü szó hagyománya nyomán. ^^^ 



Öktik. Ortik. Eblik. Öbdög. 127 



Kálmány jónevű ínythologikus irónk az í)sztják Örtik-öt 
a vogul Ortik-ot látja benne. ^''^ 

Ugyanő nem annyira név-, iiimi iiikíumi a >/i-iiirly- 
azonosság cziinén iiival kőzik a török-tatár Értik (közönsége- 
sebb nevén : Eriik), a többivel azonosnak látszó mongol 
Erliinf/, Eriik khán ínytiiologiai nevezetekre,'*^ melyek csak- 
ugyan nagy valószinűség szerint nem esupán azonos jelen- 
tésű nevek, hanem egyszersmind ugyanazon liitretíHl szerep- 
léssel fölrubázott mj'thologiai alakok. 

Nem lehetetlen tehát, hogy mythologiai lekniitin'ii ir» 
az a magyar Ordöíj, ami az o.sztják Ortikf a Ví)gul Ortik. a 
török-tatár Értik (Krlik); hanem az már más kérdés: vájjon 
„a kereszténység hatásának kellé betudnunk, hogy az Ördögöt 
rossznak, dialtolusnak festjük;** vájjon nem lehetséges-e, hogy 
ö a mi mythologiánkban soha sem szerepelt úgy, nünt ,Jó- 
tevö lény, mint az öreg istennek a kegyeitje és minden ügy- 
ben hatalmas közbenjáró," nem levén egyéb, mint jövevény, 
ki nálunk az ural-altáji (török-tatár) sámánismust meghono- 
sította és a „/>o5forÁrrt?ií/''-szóval a benn<)k való hit«t is el- 
terjesztette közöttünk y-"" 

Ön/ü'^-szavunk első sorban is a magyar valh'is samanis- 
musa mellett bizonyít s nem a mellett, hogy a kereszténység 
hatása előtt jótevő lény lett volna. 

És hogy ezen tisztelete a szellemeknek nem kis mér- 
tékű sámánisnuis volt, eléggé igazolják a nép előítéletei, ba- 
bonái és védekezései az ősvallás rossz szellemei ellen. 

A népszokások nem egyikében megczáfolhatatlan bi- 
zonyságát birjuk ennek. 

b) Sámánismusunk eredete és rokonsága. 

Megengedem Sebestyén Gyula tudornak, hogy : a lét- 
ért való küzdelemben örökké foglalatos lélekre először az 
ártalmak daimona nehezedett ;-"' de nem merném ezen állí- 
tást tovább szőni azt vitatván, hogy ezen állat-ember rakta 
le kuruzsló sámánismusunk alapját. Nem ő találta ki a fé- 
lelmes szellemeket, melyek bölcsőnktől a sírig rossz akaratúlag 
kísérik lépteinket és lesik az ártalom alkalmas pillanatát ; 



128 A PARZiHMUB KBTTQg HAT A hA. Mo BDVA HA»01IL6h.\'. 

líjíMciii tiz árja jxírzokkal való közvetett vjiííry k(izv(?tlen, de 
iiiiiidon esetre őskori érintkezés okozata az. 

K<''tsz('r(!s érintkezés is metri'il lapít ható ny(;lvt'iiilék('iiik 
iiyoiiii'iii a pdrzok lakta ínnmal. N'aiiiiak perzsa szfiköicsönzé- 
sek iiy(!lvkinesünkben, melyek a keleti ugorságbau is ine^c 
vaiiiuik.-''- Kllcnixíii vannak Jier^«a-szavak, melyek tekinte- 
téb(Mi a t()rök-tatársá«iKiil vaí,'yiink kíizos birtokosok, mint : 
isten (ize, jezdil) bálvány, sárkány, vásár stb.^"^ 

S az is valami, hojL?}' sámán isteneink közöl nem <;gy- 
n(ík neve jiz irán nyelvből maí^yarázható jebíntösége 1<*kin- 
tíitébcn, mint : Manó = rossz lélek ; íz -~ bűvölő, rontó.'^"* 

Helyesen je^^yzi me^? Vámbéry, hogy az iráni mivelt- 
ség világa még a paizismus köntösében messze behatott 
Turánba.^"'^ S hozzá tehette volna, főleg istenei tőnek í)tt 
nagy híklitást. 

De mig a finn-ugor népeknél inkább esak alárendelt 
sz(írepben maradtak : addig az ural-altajiak sámánismusát 
egészen átalakiták. 

Mythologiánk az a sámánismus tekintetében is, a milyen 
a nyelvünk: fiym agor. A finn-ugor népcsaládból való votjákok 
vallásán erősen meglátszik a török-tatár hatás, nem így a 
cseremiszekén és mordvákcn. 

Az utolsó szót méltán engedhetem át Barna jeles fin- 
nistánknak, ki a votjákok és cseremiszek vallási hiedelmének 
összevetése után nem átallá mondani : 

Az itt elszámlált rokon népek pogány vallásai közül 
a pogány magyarok vallásához leghasonlóbbnak találtam 
eddig a mordvinok vallását, melynek nem egy vonása a 
magyar népnél még máig fenmaradt babonákkal annyira 
egyezik, hogy ily körülmények között egyszerűen lehetet- 
lenségnek tartom azokat pusztán véletlen találkozásnak, 
a vak eset játékának tulaj donitani.-"*^ 

És ezekben talán eléggé jellemeztük ősvallásunk leg- 
lényegesebb sajátságát : a sámámismust s hozzáláthatunk kis- 
isteneink csoportositásához. 

Helyén van a kis istenek kifejezésre nézve jegyzékbe 
venni főleg azok megnyugtatására, a kik jobb szeretnék, 
hogy ..fél-istenekről'' szóljak, hogy a magj^ar szólásmód ismer 



A NAGYABBZONY-CULTfS PJBHUZAMA J. 129 

.,kis isteneket'' és hogy az isten szó a maga iráni parz ere- 
deti mivoltában a nyelvtud(')Sük szerint üiv ólról sem fejez ki 
emelkedettebb fogalmat, mint a mai „szellem" -szó. 

XXIII. A Nagyasszony és tündérei. 

A nagyasszony-ciütus iiárlui/amai. A iiiortlva hitregék vóiiu u/.>u>/.iii. 
Idevonatkozó liagyományaink. Tavaszi határkerülós. Első csorda-hajtás. 
Szt. -György éjjolónek ós najijáiiak babonái. Gergelyjárás. Luczanapi pa- 

Iá/iilá>. Ivak'tláiás. 

^aj4\ 1 1^/. I i'^M'i^t • 1 ji \ i i II Ml l^la^KilaK, ii<»í;> .uiii> i>/.iii >á<)1- 
hatunk, sot kell szólanunk a Nagyasszonyról. Kdílig leginkább 
mint a mordva Anqe-Pátyáj-X ismertettük, hátra van, hogy 
l)emutassnk őt úgy is, mint 

a szkitha Artimpasá \, 

a finn Thvalár-X, 

a cseremisz Jumo-ergije pjiir-t (gyermehuUtJ 

a magyar tündér lirnh/nét. 

A szkithák, miként már tudjnk Aríimpasd-nuk, „szüiis- 
termö'iwk'' nevezték volt, az „égatya gyermekének" (Apatúre.) 
Mintha esak Ange-Pátyáj mordva dieséretét hallanók: „a 
nagy isten, a nagy nralkodó nagy leánya." 

Ezen névnek ilyetén értelmezése Xayij Géza tudósunk- 
nak érdeme, ki azt első viüitja a kmi .,erdeng''' (szűz) és ,,Paz" 
(a mordváknál: isten) összetételének.-"^ 

Nagyasszonyunknak habár legkorábbi emlékezetét Hé- 
rodotosz adja is, de adatok tekintetében mégis fontosabb a 
Kalevalának azon helye, mely Ilmatár-wwk (a levegő leányá- 
nak) nevezvén őt, megénekli szűzanyaságát. Kezdete: 

Van egy szűz, lyánya légnek, Tütidére a természetitek. 

Éle hosszas nagy szentségben. Mindenkoron szüzességben 

A lég hosszú udvarain, Egyenletes sivatagin 

Az idejét unni kezdé. Életmódját idegenlé, 

Egy's egyedül maga lévén, Szűzi módra éldegélvén 

A lég hosszú udvarain. Elhagyatott sivatagin. 

Ő tehát most lejebb szállott, A habokra bocsátkozott 

A nagy tenger nyilt hátára, Kiterjedett síkságára stb.^o* 

A cseremiszeknél Jumo-ergije-pjur-húw (a gyermek-adó 
istenasszony-hun) ismerünk Báha-Xagyholdogasszonyunkra. 

9 



1 ;íÜ a HAZ-, H AZTAKTAm ftX OAZDAüAo VfcnwZELLItllM. 

Iloíf.V úí(y mutjilhussiik he ji Njií^.vJiHszonyt, mint a 
tiin(l(''n'k ínjcdclcm-iisszoiiyjU, ji inordvji hitrcjíólH'z k<'ll visz- 
szsitóniüiik, inuly ú^cy tudjji, Imgy jiz íinyaist(iMjLssz(»iiy (a 
^fötihuh'r"") n<ím (csupán folytonosan teremti a jóindultttú 
^ó>í/ií{»'*'-okat, liancm azok szol^fálatát is olykópíín szabja 
mej?, hogy Őrizet és felÜK'yelet nélkül nem marad sem a 
esalád, ház, udvar, sem a házi állatok, sem a termf"»tV>ld, 
gyümíiles- és jirahonaneműek, sőt a fák sem. 

Le^ínajívohh jíondja azotihan a csdhhlra (*s a házni vagyon 
és minden újszülött mellé lányát s két más tündért rendel, 
minek keresztény jilakhan hagyomáríyainkl)an is van nyoma. 

Külön osztályt alkotnak a (lyermek-védő tündérek (Ange 
özaiszok). 

Minden lakó helynek meg van intézkedéséből a maga 
udvar verem Xümlére ( kardasz jürko-özaisz), ki a rajta lakó em- 
bereket és állatokat oltalmazza, a családban a békét, jó 
egyetértést és esendességét i'entartja, a telek vagyonosságára 
felügyel. Lakóhelye az udvar közepén a kö alatt levő ve- 
remben vagyon. Alárendeltjei : 

a házi tündér (Jurta öznUz), ki a gazdának minden- 
nemű helyiségeire ügyel ; ő a .,házi isten -; 

a Nyir fa-tündér (Kjöl-ada-özaisz), a ki a telek nyáját, 
különösen az anyaistenasszony kedves állatait : a juhokat 
és tyúkokat őrzi. Kikhez járulnak még felvigyázása mellett : 

„Rew-özaisz'" a juhokra, 

Angar-özaisz a lovakra, 

Lizman-özaisz, a csikókra, 

Taun-özaisz, a sertésekre felügyelő s nagy tiszteletben 
álló házi nemtők. 

Voltak minden háztartásban méhkas-tündérek (Niski- 
özaisz-ok), kiknek az állott tisztében, hogy a méhkasokat 
oltalmazzák s a Nagyasszony legöregebb leányának voltak 
alárendelve. 

A Nagyasszony második leányának : a földmivelés isten- 
asszonyának szintén megvoltak a maga hű alárendeltjei, 
mint „Szuavtuma-özaisz," ki a szántásra-vetésre ügyelt; 

„Paszt-özaisz," ki a magvakat férgek, mezei sáskák s 
más kártékony bogarak ellen védte ; 



Vízi fe8 erdei védő szellemek. V^élt nyomaik. 131 

„Keret-özaisz"' meg a í'öldinivolpsi eszközökre és szer- 
számokra ügj'elt. 

Még 51 viz-isten („Ved P(h / r> n/. fiufi isim; Vu'iu- 
Páz lelkes szolgálattevőit érintjük. 

A vízisten jobbágya volt a fejérszaknlú lialliindér („Ak- 
Szakal özaisz"), ki a halászat pártfogója volt. 

Az erdei istentől függött : 

„Kjölu özaisz,"' ki a nyireseket őrizte ; 

„Pitsze-özaisz," a fenyvesek gondoziija; 

„Tianon üzaisz,"' a tölgyesek felvigyázója; 

.^Kereti-özais," a szilfák és hi'irslak felügyelője.-**® 

Még cseremisz, fiini stb. hasonlóságokról lehetne szó ; de 
ezúttal nem ártakozom bele, életbevágói)!) levén mindezeknél 
az a kérdés: van-e a niordva mythologiai rokonságnak e 
tekintetben bizonysága a magyar élő néphagyományban V 

Nincsen. Hogyan is lehetne egyéb okok mellett már 
csak a kereszténység hazai, annyi százados egyeduralmánál 
fogva is. De más részről meg a népszi»kásokl)an, babonás 
iiiedelmekben, hogy a meséket ne is említsem, annyi elmo- 
sódott, alig észrevehető nyomára akadunk, melyek egyér- 
tékűek a teljes és nyilt tanuságtétellel. 

Sok érdekes népszokásra bukkanhatunk országszerte, 
melyeket csak a mj'thologia szempontjából tekintve lehet 
értelmeznünk. És különös, hogy e szokásokban legtöbbnyire 
azon kis-istenek vagy tündérek cultusára kell ismernünk, 
kikkel a mordva mythologia a házat, udvart és udvartartást 
benépesité. 

Őseink az évet úgy vélem, hogy tavasztól számitatták 
(márczius 20); innét indulhatunk tehát ki az avult népszo- 
kásokban mythologiai adatokat keresni. 

Egy 1551-iki följegyzés mondja a finnekről, hogy, ha 
elví'yi'ztck a tavaszi vetést, az Ukkú poharát /7/(iA:.-"' A mord- 
\ alakról tudjuk, hogy a gabnaneműek elvetése után tavasz- 
iinnepei tartottak a Földanya tiszteletére. Ennek nyomát 
látom a többi közt az erdélyi Xyárád-vidéki húsvét szom- 
batján este tartatni szokott határkeridéshen, melyet a falu 
legénysége nagy rendtartás mellett hajt végre. Ezt a szem- 
tanú a következőkben írja le: 

9* 



182 l ÍATÁKKKKÜLtlI. A UA HHÁK BLgO KIHAJTAbA KLO TT. 

„A faluból kiví'zcUi út \i'm''n elkezdik a zsoltáron 
éMek(3ket (péld. Te benned biztimk eleitfíl foí^u, vagy: 
Határt n'iidelt az iir Isleii stb.) és szép barmóniában 
éiiekeJiKik mind (40 őO legény). Kí^y-egy darab-út iiieí^- 
tevése után [)ibenfít tartanak, amikor aztán felváltva a 
jobb szónokítk bálaiinádsá^ot mondanak, a miért a ba- 
tárt és kozséí^íít eddií^ is mejfóvta Isten minden vi'sze- 
deUímtfíl s <;í^yutttal kérik, bojfv áldja mep: a batiirt 
bö t(»rméssel, távoztasson el onnan és a községről, annak 
lakóiról minden veszélyt, óvja me^ tűztftl, viztfil, jéif(?sfi- 
től, ross^ emhcr azándékáiól, a barmokat döí^vésztöi. A 
lakosságnak adjon erőt, egészséget a mutatkozó termés 
b(»takaritására stb. Az út további folyamán még két>;zer- 
liáromszor tartanak pilienöt, amikor mindig (ídöző éne- 
kok után) más m»;g más határkí;rülíj mond hálát és 
kéri az Isten segedelmét. Mikor aztán elérnek a szom- 
széd község határához, itt mindkét község határá- 
nak jó terméseért imádkoznak. Rendesen késő éjfél- 
kor térnek vissza, a mikor a falu lakossííga már javá- 
ban alszik.'-" 
Szent Györqii napja fogott lermi az ősvallásban a Nagy- 
boldog azon tündéreinek ünnepe, kiknek tisztében a lábas 
jószág oltalmazása állott. Fa-yü mutatnak legalább a naphoz 
kötött hiedelmek és babonák. 

Göcsej némeLy részén a marhák első kihajtása egészen 
sajátságos és ősvonású szertartás kíséretében történik : 

„A rendes kihajtást megelőző napon a csordás a 
legelő elején, mely rendesen a község végén van, a 
kerítés mellé tüzet rak s ott két magas nyírfaáf/.ai-^'- tűz 
le, melyeknek ágait félül összeköti, hogy kapuvá alakul- 
janak. E nyírfakapu alatt hajtja át minden gazda a lege- 
lőre járandó szarvasmarháját. A nyírfakapu tövében a 
csordás térdelve s kalapletéve imádkozik s a mellette 
elhaladó marhák mindenikét szentelt vízzel meglocsolja. 
Midőn már minden darab marha átment, azokat a csor- 
dás bojtárjával födetlen fővel egy csoportba tereli s a 
csordát egy fazékba vitt parázszsal háromszor megkerüli. 
Ezután a csorda közepébe áll s ott puskaport robbant 



SZEXTOYÖBGY-NAP. SzKXT-GKBGELr. LUCZAXAP. 133 



fel, liogy a L-sorchi nyáron összetartson, ne kóboroljon 
szanaszét. Ezután a marháját ki-ki hazaliajtja."-^' 

Ipolyi úgy tudja, hogy a juhászok Szent-( Jyörgy éjsza- 
káján bizonyos ágakból (nem mondja: nyirfagalyakból-e '?) 
tüzet raknak, mi által mindazon hasznos füveknek ekkor 
kell kijöni, melyek sóval keverten, a juhoknak adva, a dög- 
löl megmentik.-'^ 

A (jücft'jk'k 8zent-( iyörgyna[) eUitt való estén nyirfa- 
('((jiúat tűzdelnek a ház keritésére, kapuja- és ajtajára, liogy 
a boszorkányok és a ..luezfér"-ek a ház lakóihoz : az embe- 
rekhez és állatokiioz hozzá ne férkőzhessenek. Miís változat 
szerint : Szent-íiyörgynap előestéjén szokás nyirfaih/akat 
lenni az ablakba, ajtó-szárfába, istálló elé, trágyakupóczba 
stb., sőt még a buzavetésekbe is, hogy a boszorkányokat 
távoltartsák a háztól.-'"' 

Nem csoda, ha ilyenkor nagy az elővigyázat, mert a 
szathmármegyei néphit szerint a boszorkányoknak is ekkor 
\'an nagygyűlésük a Sifut-Gellért henyén. 

Márczius 12-ikét, sajátlag Geryely-nnpját nem egy czí- 
men emlegeti a hagyomány. A régibb világban ^Gergely- 
járás" néven a gyermekek ünnepe volt. Ii)«>lyi még úgy 
tudja, hogy Hontlmn w gyermekek (íergely napján aczélt és 
tázkötet tartva kezükben köszöntenek bé a házakba, mond- 
xán : .jiczélt hoztam, tüzel ütöttem keyy elmeteknek," mire az 
aezélt akkép veti a földre, hogy az egy ideig forogjon. A 
kova és aczél a közös hitregénél fogva az ősvalhus Nagy- 
asszonyíinak lévén jelképei, méltán látunk benne ösvallási 
vonatkozást. 

Lucza-nnpján, decz. 18-ikán, melynek ünnepi voltát 
számos népszokás örökiti, behavazott fővel, szahnába bur- 
kolva, csörgő béklyóval lábaikon, de egyszersmind szintén a 
Nagyasszonyra emlékeztető aczéllal és knvát-nl járnak a gyer- 
mekek kotyolni (más helyi kifejezéssel élve: palázulni). 

A tyúkokra és disznókra ügyelő tündérnek ünnepe volt, 
neve helyett Lucza említtetik.-'^ Vagy tuskóra ülve, vagy a 
földre általok elhintett kevés szalmán letelepedve történik a 
kívánság előterjesztése, hogy a tyukjok, ludjok ülősek legye- 
nek; akkora ordája legyen a keetek disznajának, mint a 



\:U PáLAZVLÁ*. JKL KftPBK. KoLEDAI.Ah. 

iiicstorgorenda. Annyi csíIhíjo lcí?y(;n k»M»t«»kii<»k, mint u fimzúl 
ii n''t(Mi, (rsillag iiz Ogfín stl). 

A sz«''ts/órt szdlmái II ^yovmrkrls ia\u/,i;i\al a ;í:i/,(ia,ss/(Miy 
gondosan líilszcdi, liogy majd a kollós tyúkja (ludja vagy 
kaesája) lószkébcí togyc, mert attól jobban és sza|)orál)})aii 
kél a baromfi. A tuskót, lia azt bozt^ik magukkal, a gazd- 
asszony num engedi továl)b vinni, meri ]i;i ••IvirifM'l ■> l^t- 
lóstyukja nem ülné meg a fészkét.-'' 

Leggazdagabbak azonban mythoiogiai részletekben a 
karácsonyi újévi népszokások, niídyekben vajmi kíinnyü a 
mordva szokások szemmeltaríása melleit az ös vallás 
Nagyasszonyának és bi'izi-tündéreinek ümiei)i (;ultusára ráis- 
mernünk! 

Annak idejében látni íogjuk, liogy népszokásaink meny- 
nyire egyezők a kilialóban levíí mordva ősi hitéletlel ; most 
elég legyen egy-két azonos vonjtsra rámutatnunk. 

Minden ünnep egyúttal Ange-Pátyáj ünnepe a mord- 
váknál, hasonlóképen leheléit ős vallásunk a Nagya.sszon\'- 
nyal, miután jelképeik, a legendájokra közösen emlékeztető 
aezélkova, nyirág (májfa), tojás, fokhagyma, köles (kásának) 
kell lenni lakadalom és keresztelés alkalmával, disznótor 
(„kásás hurka") szerepelnek népünknek úgy ünnepi szoká- 
saiban : mint kereszténj'telen babonáiban. 

A .^Tcoledálás-" illetőleg ünnepi házról-házrajárásban már 
a ^látyás kortársa : Galeotii pogánykori vt)natkozást és eredetet 
látott s csakugyan a nyehi^udósok szermt nem egyéb az, 
mint a morva ..Kjóíada" özaisznek, az ..arany szakálú N^irfa 
tündér" nevéböl-^^ faragott magyar szó. Tehát, habár a ko- 
ledálók már régen nem az ő ..érkezésének" hirnökei, de bi- 
zonyos, hog\^ őseink ismerték a tündért, kire a Nagyasszony 
a telek nyáját s kedvelt állatait : a jiüiokat, sertéseket és 
tjiikokat bizta. 

Hog}' vallásunk csakugyan nem nélkülözte a tündére- 
ket, eléggé igazolják beszédes meséink is. 



XXIV. Meséink tündérei és tündérbirodalma. 

A regiek tündérországa. Mostani földalatti tanyáik. A székelység tiindór- 
telejK-i. Tütulér-s/.iiwmk. Jellenizésök a mesékben. Kedvtelésök. Elvará- 
zsolt tündérek és szabaditóik. Tündórkirálynék. Tündér Ilona niythoszi 
aiak-e ? Tündérország messzesége. Tündér-lakás és kert. 

Meséink tündérei az aranykor hag-yumányának íontartói 
a népies világnézetben. 

Ixi'ijc mondáink még ismiü-ik azon kort, niiilön hazánk 
t(;rülete és nevezetesen a szép.ségos Erdély tündérország volt ; 
midőn a patakok aranymosók voltak, a tavakban fürdő 
tündérleányok aranyszálakat fésültek ki hajokból ; midőn a 
tündérek terített asztalánál akárki helyet foglalhatott és ked- 
vére lakozhatott, mig az emberek hálátlansiíga, vagy elbiza- 
kodott vakmerősége őket el nem riasztotUi s a boldog álla- 
potnak vége nem lett. 

.\ népmondák nagyobb része azonban már esak föld 
nlatt való tündéri tanyákról beszél. Ezeknél ilyenforma tör- 
téneti bevezetés értetik alattomban : mikor a kereszt Istene 
.Magyarországot hatalmába kerítette, magyar földön, tehát a 
vizeket ide nem értve, megszűnt a tündér birodalom. A tün- 
dérek közül sokan ..nagy tündérorsziígba" (az ős hazába) 
tértek vissza; az ittmaradottak közül a vakmeröbi)ek vagy 
kíváncsibbak sziklává, köhálványnyá varázsolódtak, más ré- 
szök megközelíthetetlen szirtek közé vagy hegyek rejtekébe 
tette át lappangó lakását, nem gyűlölvén, hanem inkább 
csak kerülvén a kiiu-seikre áhítozó embereket. Vannak kővé 
vált tündérek. \^iimak földalatti tündér-lakások és fejedelemsé- 
gek, vannak ehülyedl tündér-várak telídesteli kincsekkel és 
l)énzértékkel. 

Földalatti ezen lakóhelyeik, mint a székely néphiedelmet 
jól ismerő Kozma mondja, nem kevésbbé fényesek, tündök- 
lők, mint a melyek egykor a székely sziklacsúcsokat ékesí- 
tették. A firtosi (Udvarhely) péld. egy arany-oszlopos palota, a 
tartódi és Rapsonné fényes palotáját aranylánezon függő em- 
berfő nagyságú három gyémántgolyó világítja. Az ntóbbi- 
akban felhalmazott kincsek : roppant aranyrndak, karbunku- 
lus szemű arany-oroszlányok, aranykotló fiaival és arany-hor- 
dók, telve arany-pénzzel.-^® 



1 ;5() KKTTflg TÜy PftB-KOB WZAK. TÜKPfcB-BZAVrMK. 

Szóval Illái- a nnuKlák nyoniáu k(''t IüiuIítí korszakot 
kell iii('^:kiilönl)özt(Hnünk : a huldorj nramj- és most is tiirtó 
rtts/corszd/iof, mely lüiHlrrcinknck más U^viulCfi nom (ítiji^ed 
meg, mint iioí^y kincseiket n-ménfiOloniil íírizzék.—" Kevés 
monda tudja, ho^y »i li«í?y tündérei (mint a HzékiAy gdmson- 
(llak) méíí ma is lejárnának lioldviláííos éjjeleken fürdőzni 
a tóba.--' A tánczos szell(!nu!k(!t a leí^tobb vidék néphite 
„SzépnKüzoniiokiKik" nevezi Uf^yan ; de már ^roffi'znk'^ -mú. 
vallja. 

Meséink tündérei inkább ezen korszak jellegével bír- 
nak; mert az eloronluló tündér királysái^ok már az „operen- 
cziás tengeren is túl" fekszenek s nagyobb részét már elzárko- 
zoltaknak és komoraknak tapasztaljuk. .Mindent összevéve 
azonban annyi egyöntetű vonást üdálimk beimök, hogy méltán 
tartjuk őket mythoszi személyeknek ; az ös valhls Nagyasz- 
szonya fiainak, leányainak és szolgálóinak. 

Leszámítva a kopást, meg a túlszinezést, annak rajzát 
látjuk bennök : milyennek képzelték őseink a kis-isteneket. 

Akár azt tartsuk Hunfalvynil, hogy a .,tündér"' szó 
annyi mint tün-/íí>--- (tiin-ledntj,) akár Vámhéríjval a török- 
tatár „tiingér,' \wk vegyük,'^-^ nem teszünk bennök olyan 
kárt, mintha Borovszky tudósnak véleményére hajolva, azt 
német szónak Ítéljük.--* E nézetének azonban aligha Ígérhet 
hosszú életet a^ t. szerző, miután már akadt ellenmondásra 
és e íell'ogás lehetetlemié tenné, hogy mythologíánk jó szel- 
lemeinek hagyományával beszámolhassunk, mint a ma- 
gunkéval. 

A tündéreknek első bírálói minden esetre a nyelvészek, 
kiknek vitáját azonban csak érintheti, vagy megállapodásá- 
ban használhatja föl rövidebb m}i;hologiai mimka. 

Azon bizonyosságban, hogy a tündérek hitrege-tanunk 
eredeti alakjai, minek vitatásáról nehezebb lemondani, mint 
arra kiterjeszkedni, — kívánatos, hogy a mesék tündéreit s 
a mesés tündérbirodalmat mjlhologiai tekintetből figyelemre 
méltassuk. 

A mesék tündérei ősvallásunk kís-isteni alakjai, miután 
annyira egyértelmű gyöngédséggel és előszeretettel foglal- 
koznak velők regéink, meséink, a milyennel egy nép csak 



TÜNDÉHI TULAJDONSÁGOK. 137 



íi maga szíiUemi szülötteit dédelgetlieti. De továbbá a tün- 
dérek szépek is, meg jók is, ennek mértékét pedig minden 
nép a mythologiák taniis:'iga szerint önmagáról szokta venni. 

Ok az ös \'aliás őrző szellemei, kiket a kereszténység 
angyalai lielyökröl és munkakörükből kiszorítván, szépeknek 
megmaradnak ; de jóságukból már esak a rondatlan jókedv 
az, a mi érvényesülhet; hanem csak éjnek idt'jén, /.•«/•■' ■ -■^'' 
lásiy ez is. 

Érdekes, hogy a tündérekben milyeneknek vallják me- 
séink a magyar hit regetan őrző szellemeit, a Nagyasszony e 
kedves teremtményeit. 

Mescink tündérei mindnyájan mk. Vannak ugyan iéríi- 
tündérek is (királyok és királyfiak); de ezekre nem neveze- 
teik, hanem bűvös-bájos tetteik után ismerhetünk rá. 

Tündéreinket jellemzi az örök fiatalsáy, a közmondtísos 
tündéri szépsécf, a fehér ruha, a sarkát verő arany-haj, a nyú- 
lánk, karcsú termet, lihegő hókebel, a dalolásra és kaezagásra 
egyiránt kész ajkak, a nei'elejeset megszégyenítő kék siemek.--' 
Vannak rö2sdt nevető, gyöngyöt síró király kisfisszonyok, király- 
nék, vagyis tündérek is. 

Tündéreinket azonban nem csupán a külső s/«|»t--, 
melynek népies eszményképeik teszi ajánlatos.sá ; .szépek ők. 
belaöley is. Nem Inában fürdenek tej íJ-ban, és szeretnek 
hattyú- és fejér yalamb-aíak-oX ölteni magukra. 

De ez nem akadályozza őket abban, hogy íiz énekben 
és tánezban kedvöket ne tah'üják. Hozziiférhetetlenebb he- 
lyeken, núlyen péld. a székelységben Makfalra, éjjelenkint 
most is lehallatszik a tündérek éneke, midőn zeneszó mellett 
lakóhelyüket (a várhegyet) körültánezolják. Tánezolnak he- 
gyen-völgyön pajzán jókedvükben ; talán innét származik a 
„hegyen völgyön lakadalom" -íók} közmondiísmik is. De regéink 
nem csupán azt tudják, hogy minden éjjel elnyünek egg pár 
sarut, hanem azt is, hogy : éjjeli tánezaikban lépteik nyomán 
virágok ngilnak és ha ilyenkor valaki feléjök közelít, széles 
jókedvökben azt is megtánezoltatják. 

A gondtalan boldogság megtestesülései ők, kiknek még 
az élet jobbik része jutott osztályrészökűl : a bővelkedés s a 
segíteni kész részvét. 



i;W E|,ATK0Z(»TT TÜMDftRKK. HO HEIK. A WfcPHAO YOMAs ^ . 

Mosóink tündénMt ábrándos t<»rmész(ítök és j^ondatlan 
jóhiszíímüségök, majd inc^í kiváncsiságuk kalandoklm kn-rrik. 
Ha i'clsőhl) cKí k()V('lk('/,1<''l)('n kőrá. kif/i/ővii vaííy '"''?' ysörnijr- 
tef/ffé vurúzKolódiiak (liuf^y a liliomot, rózsát, rozmariuf/ot in' is 
említsem) mindiíí egy önfeláldozó hfís kívántatik hozzá, lio^^y 
az (ítok alól feloldódjanak. 

'fütidércink különben szcrelmökkel tarlózkodók s fcnsőbb 
niivollukban elbizakodva, játszanak az Anior-nyilakkal naj^'v 
könnyelműen; de ha ez mej^sebezte őket, (a mesék nyelvén 
szólva: ha vdlti.-^ztottak) híven és liatárlalaniil szerelnek. Rend- 
szerint 6k se^^édkeznek a szeretett liós javára ellenfele 
hígyíízésében s van eset rá, liogy a tündér elárulja atyja va- 
rázsuzerét kedveltjének, hogy az élet-halálra szóló küzdelem- 
ből gyíiztí^sen kerüljön ki. 

Pedig tudhatták, hogy a kik közülök szerelmöket kö- 
zönséges halandókra pazarolták, azok mind szomorú sorsra 
jutottak. 

\'an ugyan rá nem vgy eset, hogy a tündér a mese 
lovagját mindjárt első látásra miért, miért nem ,,erŐ8en meg- 
szereti," de közönségesen mégis csak cselvetéssel keríti öt ha- 
talmába a hős; vagy végűi a tündér azért lesz iránta hálára 
kötelezett, mert élete koczk áztatásával szabaditója volt. 

Mi mindezekben a m}i,hosz és mi a későbbi hozzáadás :•* 
— annál bajosabb meghatározni, mivel meséink keresztény- 
koriak, midőn már számkivetésben vannak s bűbájos voltuknál 
fogva nem a tiszteletnek, hanem inkább a tartózkodó féle- 
lemnek tárgyai lettek. 

A néphagyomány eredeti mivoltukban számos okoknál 
fogva nem szerepeltetheti őket : mert a keresztény világné- 
zet állásukból kiszorítva őket, arra kárhoztatta, hogy vilá- 
gosságot és embereket egyiránt kerüljenek. Kővé kell válnia 
azon tündérnek, kit a hajnal (a kakas-szólás) útközben talál. 
Ekként hivatásukból kiesvén, nem marada egyéb foglalkozás 
számukra, minthogy az időt fürdéssel, lakomával, énekkel és 
pajzán tánezezal vagy épen szerelmi kalandokkal töltsék. Az 
sem volt hagyományunkra hatás nélkül, hogy más népeknek 
mythologiai hasonló alakjai, például a szlávok ,. fejér asszonyai''' 
a vándor-mesék és mondák közvetítésével belefakadtak hagj'o- 



Ilona ös név-e ? Mauyar Ilona. Kbdélyi hely nbvkk. 139 

inányunkba és módositák az Tisvallás védő szellemeinek 
kinézését és eultusát. 

Leí|inkább észreveiieljuk a kalandor tündér-királynékon 
azon változást és átalakulást, melyeken az ősvallás hanyat- 
lásától kezdve általmentek napjainkig a mesék tündérei. 

Az bizonyos, liogy a tündérkirálynék a fötündéreknek, 
az íksvallás Boldoffüsszoniinimik képviselői a mesékben és 
mondákban, melyek őket közönségesen Tündér Uoná-kivAk 
nevezik. 

liajos vitatni, hogy tündér nagyasszonyainknak Hona- 
nevök eredeti nevezet volna; de bajos azt tagadni is. Ilona, 
mint „Tündér Ilona" lehet, miként eri-e yagy Géza tudósunk 
figyelmeztet a finn „Ilma" változata;-* de lehet, hogy köl- 
csönzött név. Annyi bizonyos, hogy hagyományaink a mellett 
állanak, hogy e tündér-nevezet nem beszármazott névalak, 
hanem eredeti nevezet, miként Nagy Géza véli: a finn //ma- 
tar magyarositása. 

Sok rábeszélés kellene hozzá, hogy valaki elhitesse, 
hogy a keresztény legendák egyik hősnője hogyan és mely 
(zimen adhatott volna nevet az ősvallás számkivetésbe került 
X(i(/i/rtsszonyának f s még inkább megistenűlt leányainak ? 

Azon monda, mely beszéli, hogy az „aranykert," a 
mostani Csallóköz, volt a tündérek hazája, beszéh azt is, 
hogy a Dunaágban Tündér Ilona huttyn ulakjúhan uszkált.-^^ 

Miként Nagy Géza sokat emlegetett tudósunk megjegyzi, 
a nyitravölgyi holomji leányok Szent Iván éjjelén tüzet rakva, 
„selyem sárhajó ({izaz: sáraranyhajú) Magyar Ilonához for- 
dultak, hogy férjhez menetelükben legyen segítségükre.--^ 

„Erdély" Ipolyi tuilása szerint Tündér Ilonának a hazája. 
A kovásznai Várhegy Tündér Ilona laka ; a csik-szentdomo- 
kosi \Mrsarka Tündér Ilona vára ; a mikházi vár Tündér 
Ilona laka ; a köszvényes-remetei Várhegy a Tündér Ilona 
leányának vára. Van vára Tündér Ilonának a kebelei tetőn 
is.--" A Firtos alján pedig egy kocsi alakú csoportot Tündér 
Hona kocsijának neveznek, ezen kocsikáztak ki ugyanis Firtos 
vár tündérei holdvilágos éjjeleken. Egyszer magukról meg- 
feledkezve addig mulattak, mig a kakas megszólalt s a koesi 
kővé változott. 



110 TC'ypIíR Iloxa obwzAoa. L akAwa . 

Nufív Uúiúi !i vsil().sziuüsóg, ho^y a ni<»H(;k Tüiiilór Ilo- 
iiújíi ojüfószben véve egyenes haf/ijomdnj/a az ősvalldsnak és a 
HÜlvíídl foIf(>í?íls daczára is a lioldof/agszonyokni i.sin<;rliPtünk 
IxMiiiük. 

Es ern* még vissza k(íll téníürík. 

Krintciicin keli még tündér-orszáf/ot. Hogy valamikor a 
)ua</i/(ir föld s külíinöscn a sok várral l)iró Erdély tündri-orttzivf 
volt, beszélik a mondák ; liogy van most is tün(lér-(H'szág, 
innét messze, messze, igaznak vallják meséink, ('sakliogy en- 
nek frtikereséséní más, mint mese-lifis nem vállalk(»zliatik, 
miiilán nem esu]tHn JMílcd-liét ország ellen van; de túl az 
„Operencziás tengeren** is. Oly nagy mesBzeségre, hogy ha 
a liíísnek tát(»s lova ninesen, mig odaér, három rendbéli há- 
rom éves esikó vénül meg s döl ki alóla s maga is meg- 
öszííl s utóvégre sem érlietne oda, ha valann'lyik ref)ülö 
madár-király nem lenne segítségére (síis, „sánta harkály''). 

Kgyik úgy látszik éjszakon vjin az üveghegyeken túl, 
a másik meg keleten, túl a Kaspi-tón (opereneziás tenger). 

Xémely mesék hikásaikat, másí^k pedig annak tájékát 
vallják elragadóan szépeknek. Különben hogy az elbeszélé- 
sekben, melyek hdcmeldes arany- vagy gyémánt-kastélyok- 
ról regéhiek, eredetiséget nem kereshetünk, fölöslegesnek 
látszik bizonyitani. 

A tündér-lakról magáról különben mindig kevesebb me- 
séinknek a mondókája, mint annak tájékáról és kertjéről. 

Meséink úgy mondják: tündérország, mely olykor „se- 
lyemrét" néven fordul elő, túl van a rézhidon, túl az „ezüst- 
liidon," sőt az aranyhidon is, és elébb az éktelen magas üveg- 
hegyen is keresztül kell törtetni, a mire táltos ló nélkül lehet- 
lenképes az ember."^^° 

Rétjén aran\"virágok nyilnak, aranyszőrű paripák lege- 
lésznek, a fákon arany-almák, körték, szilvák s mindenféle 
di'ága g\^mölcsök, s köröskörül a hegyek mind gyémánt- 
hegyek. Határán oroszlányok, sárkányok őrködnek s akadá- 
lyozzák a hozzájutást. 

És ilyen tüiidérországok. melyeknek királyát, királynéját, 
vagy leányát szerepelteti a mese, nem csupán a föld hátán 
vannak, hanem a föld belsejében, sőt a vizekben is. 



Állat-kibálvok. 141 

Látni való, hogy isteneink és istenasszonyaink hitre- 
géiritík érdekes töredékeire találunk a haniisitatlan eredeti 
magyar tilndér-mesékben. Ezek szolgálnak foirásúl a követ- 
kező í'(;jezetiiek is. 

XXV. Meséink állatkirályai. 

A királf/sy.ó értulme. Az állat-királyok bűvös ajándékai. Kacsa, Béka a 

vo^ul mondában. Méh a Kalevalában. Kij^yó. Táltos ló. A medvecultus 

hag^yoniányai a rokonoknál. Sas stb. 

Meséinknél tovább időzve, az úgynevezett állntkirályok 
is magukra vonják figyelmünket. Kzek óriások vagy óriás- 
asszonyok, kikhez állatjaik, péld. a esúszó-mászók, madanik 
liálásra járnak. Ezen óriás-állatkirályok egymástól is mes.sze 
ugyan, hanem egy végben laknak a Nap-, Hold- és ^Z9\- 
királylyal. 

Annak iga/saj^a, iio^^x \ alaiiukor a hiiiTLifK Kwianan a 
király szó helyén „isten" állott, — alig veliető gyanúl)a. 

Még különösebb, midőn meséink egyes állatokat szere- 
peltetnek, mint nemzetségük királyát, vagyis a hitregék szel- 
lemében szólva, mint fajuk kis- istenét, állat-tündérét. 

Ezen állatkirályok a leggyakoriabbak népmeséinkben : 
Béka, Egér, Farkas, Galamb, Hal (különösen a Csuka), 
Hangya, Holló, Kigyó, Kutya (Kopó), Medve (Jégország), 
Méh, Nyúl, Oroszlán, Róka, Varjú, Sas. 

Ezen illlatkirályokat a mesehős jószívűsége által köte- 
lezi le magának ; mert ételét velők megosztja, őket valami 
bajból kisegíti, vagy kérő rimánkodásukra eláll a szándékától, 
hogy őket lenyilazza. Ezek aztán vagy tiírsúl szegődnek 
hozzi'i, vagy hűvös szert ajándékoznak neki: réz-, ezüst-, 
arany-nyílvesszőt, sípot, kürtöt (hogy ha baja van, azt meg- 
í'újja), aezél-gyürűt (melynek az ujján való megt'orditására 
jön meg a hirtelen segítség), néhány szál toll, szőr a hátából, 
arany-halpénz, melyekkel utasítás szerhit kell elbánni. 

A mesehőst ezen bűbájos szerek emelik ki a bajból, sf^- 
gitik szándéka kiviteléhez, vagy vezetik ezéljához. 

A veszély pillanatában, melyet előre tudni látszanak, 
nem csupán tündéri jellegű a megjelenésök, hanem egyszers- 



142 KAcHA -, KAiűui- tw mtmmBÁ LY. 

iiiiiid haliinizottíui (líiiiUí is. A boiiyodsilom csomójji az 6 k&zAm- 
j()ttükk(íl mcí^oldásnuk indúI s ji liíís (?rk(»lcsi cléí^tétidt nyrr. 
Kíí.v OS vilá^'' (»sztó i^'ii/ss'ií^áiiak í'^rvkorú iiópií's l<'*nyo- 
zöi íik r's (íszcrint miitlioitzi diákok is, mik<Mit az ;d;'dili fVil- 
hozandü példilkból váltig kitííiiik : 

1. Kacsa (róczf, nicza). A mese szerint a >kí'u;sa ki- 
rálya" irnií/ycn szólítja meg a czélba vevO vadászt : „Ne Ifíjj 
meg íöségos királyfi, két kis fiókom van otthon, azok még- 
ha' nának éhön, ha nem hordhatok nekik önni valót." Ha- 
sonlót találunk a mordva meséhcn.-^' 

A niytlKKSzi vonatkozás tekintetéhen is első sorban a 
mordva hagyományra kell hogy essék tekintetünk : „Ne 
l(")jj meg engem vadász, mond egy másik változat, nem 
vagyok vad réeze ; a nagy isten küldöttje vagyok, a nagy 
király nagy leányának kegyeltje vagyok. '*"- 

A finn hitregék a vizi szellemek egyik családját kacm- 
tiin(Jérck-\u'k (Solkotiir) mondják. A vogid mondában Elmpi 
kácsa-alakot öltve, buktathatja fel a tVildet, a vdáíi-tojásokat 
kacsa tojja Impi ölébe. A vogul hagyomány kevés hía, hogy 
nemzeti istenöket: az arany- fejedelmet (Sarnu-ater) nem vad 
kacsa képében röpködteti körül a vogul föld fölött, hanem 
vad Ind képéhen, miután ennek repülését tartják nagyon 
sebesnek és tartósnak. 

Osi hiedelmen alapúi tehát a mese azon állítása, hogy 
van kácm-királij, mi ismét azt akarja mondani, hog\' volt 
kácsa-tündér is. 

2. Kakas. A mese szermt nem ful bele a kútba, nem 
ég meg a tüzes kemenczében ; mert a vizet kiiszsza s aztán 
a tüzet vele eloltja ezt mondván: Szidd fel begyem a vizet! 
— Ereszd ki a vizet, hadd oltsa el a tüzet!''' 

Előfordul a ..kakasisten" a széciyenszék nevezetű játék- 
ban, melynek mythologiai vonatkozását fölismerte már 
Barna \&P^ 

3. Béka. A héka-kh-ály bűbájos vesszőt ad a hozzá jó 
szívű mesehősnek. A Garam alatt a nagy béka-asszonynak 
háza van, hol megfordult a komának hitt özvegyasszony is. 
A szemét, meh'et a szegény asszony elhozott a béka házá- 
ból, mind aranynyá, ezüstté változott. 



Vogul monda. Kuék-, ka&kas- és mé hkirály. 143 

A vogulüknál nagy jelentőségű vala a béka-fejedelem. 
Alatta egyik isten/i (óriás) értetődött, ki atyjától vidéket 
kért a földön. Numi Tarom helyet jelöl neki (természetesen 
vogul földön), az nem tetszik neki. Numi Tarom aztán két 
hely közt ad neki választást, neki azonban egyik sem tet- 
szik. Arra megharagudván Numi Tarom a lábával kirugá 
az égből s ő a Szoszva folyóba pottyana ; de bűvölő tehet- 
sége által héküvá váliozék hirtelen s partot ére. Ott várat 
épite magának, melynek neve hékanir}^^ 

Meséink szerint átkos igézet következtében szép tün- 
dérek kénytelenek a béka rút külsejét viselni (Békak'misszony.) 

4. Eíjér. „Tudd meg, hogy én az egerek királya vagyok. 
Adok neked egy sípot,'' monda a kis egérke gyógyítójának, 
mert le volt törve a dereka.-^*^ 

Máskor a szelek királya uütsítja a tudakozódót az egerek 
hirályálioz.-^'' 

A kis egeret meséink elég sűrűen foglalkoztatják. 

5. Farkas. Ne lőjj meg engem te bús legény, bizony 
nem bánod meg! rimánkodik a farkasok királya.-^* Máskor 
meg azt kéri, lu)gy „segítsen rajta, ha tud," És a farkas- 
királyok háladatosaknak is bizonyosodának. A síp megfu- 
\ására jóltevőik mellett teremnek és foganatosítják kíván- 
ságát. 

C). A méhek királyn. Bizonyosan a méhek királya az, 
kihez a Kalevalában a következő kérések intéztetnek: 

„Piczike méh, pivzi madár, te erdei virág-király, 
Jöszte ido mézot hoznod, édes fűszer-írt találnod. 
Sok virágnak a kelyhéből, sokneniQ fű csészéjéből, 
Betegsége balzsamául, a rossz ellen gyógyításul." 

(Megy, jön a méh, hozza a balzsamot, anyja keni vele 
halott fiát; de az nem éled. Mtísodik esatára is kéri őt az 
anya. ) 

„Jó méhecském, kis badarkára, 

Repülnél hát más vidékre, a nyolczadik tengerszélre. 

Éi-sz ott kies szigetkére, mézzel folyó föld nyelvére, 

Jóféle méz csak ott terem, abból való ír kén' nekem. 

Az erekre is alkalmas, a tagokra is derekas. 

Ily kenőcsöt szerezz nekem, ilyen büvszert hoznál nekem." 

(Megy jön a méh, hozza a sokféle írszereket. 



144 A Mi;ii kuBKHKALLABA. Galamb- tH halkikAi.y. 

(1(; !i/()kl)}vn siruísen sítí^itsój^. Az juivii liiiriiiiid ízben fordul 
>i méh királyhoz kórósével.) 

,.l*ii-/,ik(! ni6h, lí^jíi biiilAr. haniiadszor i« ropüln^^l luár, 

Kei oda n inu({as 6(fbp, a nyoiczadik 6g fölihu, 

A mér. ottan van bővibon, oly lépes méz nincs RzCikihen, 

A toromtS njolylyel réK<'n, bfivölt tnajfa áldott isten 

U.vennckcit inegviffasztA, járványaik' trloszlatá. 

Mártsd abba kis RzániyacHkádat, a szinni/'-zbí* tngocskádat. 

Hozz ni(''zot a vállaidon, 16í)et to kia szárnyaiilon. 

A sérvei fölé raknom, soboiro tapasztanom. 

Könnyű nokod oda menned, gyönyörfiség ott röpködnéd. 

A na\> alatt, a hold fölött, i'gt'n levfl csillagok közt: 

Klső najxtn fogsz röpülni Kűtumoinm halantjára, 

Másodikon tova szállasz vállára az Otavának. 

Harmadikon emelkedel a Hetevént/ derekára. 

Onnan csak kis út-darabot koll aztán m^g im-ghaladnod 

A szont isten hajiokáig, boldogságos ő lakáig." 

(M(;gy, majd nit;grakodva jí5 a méh, az anya az égi 
írrel megkené fiát és a halott életre kél.)-'° 

Az físvallásban nagyobb tiszteletben álloii a imu, iiimi 
sem képzelhetnök. A teremtési népmondák is sokat foglal- 
koznak vele, nem csoda, ha a mesék is emlegetik még a 
méhkmili/t. 

Összetörve kerül a mesehős elé, kinek rimánkodik : 
segíts rajtam, ha tudsz, bizony meghálálom és szavát állja. 

7. .4 galamb király-t, csak mesékből ismerjük, mikor is 
varázseszközííl tolláhól ad egyel jóltevőjének.-*" 

8. .-1 halak királya. Nem a legnagyobb hal a halak ki- 
rálya, hanem a mesék tájékoztatása szerint a kisebbik. P^gyik 
Ízben az a megszorult hal- király baja, hogy csipkebokorban 
fönakadt; másik ízben, hogy az áradat sekélybe sodorta. 

A mesék különben kétféle hal- királyt ismernek. Az egyik 
emberi alakú. Ennek tenger alatt levő birodalmába vezető 
lépcsőt fölfedezi a mesehős. Azon lefele mendegélve egyszerre 
csak összecsapódik feje fölött a tenger s hát egy rettentő 
nagy pusztaságon jár ismét. Betéved egy nagy gj'ümölcsös 
kertbe, a hol volt mindenféle gyümölcs. A kiráhiié egy szép- 
séges szép asszony, ki gyémántos aranyos ruhában jár, és 
palotában lakik. 



Csuka. Hangvakirály. Holló. Kígyókirály. 145 

A másik és talán eredetibb változat szerint a halak 
királya közönséges (olykor: arany) hal s nevezetesen csuha. 

A fsiika, fajunk hitregéiben, nincsen minden nevezetes- 
ség nélkül. A vogul hagyományok szerint ugyanis volt egy 
óriás (járkum), ki isteni nu'ghagyáslx')! csuka alakjában tar- 
tozott élni. Ezért vogul földön nem tartat ik közönséges ál- 
latnak a esuka.-*^ Őseink ismerhették és magukkal fogták 
hozni ezen csuka- óriás mondáját. 

9. .4 liamfya-kirúly. Meséink nem foglal kodtatják erősen 
a hangyakirál}"t ; de azért néhányszor rákerűi a sor reá is. 

„Ment, m'end<*gélt (az aranyhajú ifjú) hegyeken, völ- 
gyeken által s egyszer, a mint ment, olyan rettentő sok 
hangya közé került, hogy lépni sem tudott. Felsóhajtott 
magában : Uram-Teremtöm, hogy menjek tovább, hiszen 
ha egyet lépek, ezer hangyát taposok el. én pedig egy- 
nek sem akarom a halálát. 

Erre a beszédre eléáll a hangyák királya s mondja 
neki : No te legény, hallom, hogy jó szived van. Jótét 
helyébe jót várj. Akármerre járj ezen a világon, hogyha 
bajba kerülsz, csak ezt mondjad: Hangyák kinílya, add 
nekem az erődet, én is neked adom az enyimet s egy- 
szeribe hangyává változol ; s ha ismét ember akai-sz lenni,. 
mondjad ezt : hangyák királya, visszaadom az erődet, te 
is add vissza az enyémet, s ismét emberré változol."^** 
Es az elbeszélés szerint nem is történt különben. 

10. Holló. (L. Varjú alatt is.) Jósló állatok, melyek előtt 
az elkövetett gonoszság ós jövő nem lévén titok, erről be- 
szélgetve egymásközt, tájékoztatják a nyelvökön értőt teen- 
dője körül. 

Ilyen lévén a hollók hada, nem különös, hogy a mesék 
is említik a hollók királyát. A holló-királynak átvarázsolt 
jegyeséről emlékszik a Penyö-röl szóló mese, de a né- 
pies felfogás tekinlt'tébcn mitultMi ívs/lftt^sf^bb tájékoztatá.s 
nélkül.2^3 

11. Kiyyó- király. Az ősvallás úgy látszik nem áll(>tt 
hadilábon a kígyóval. A mesék, melyek pedig ősiség tekin- 
tetében bizonyos határig biztos tájékoztatók, nem tekin- 
tik a kigyót az ember ellenségének. Kevés mesében akarja 

10 



14í) A KHíV(»-TI.s/TK|.1;T SÍíMI IIAOVUM vnvai. 

51 liíís iiK'iíí'iliii íi/ úljúha kerüli kit;y<')l; í^ysikorihl) osel, \uníy 
n vüszí'dclcnibíil is jószúiitiiliií,' kiscí^iti. 

A sámán vallású nópoknól u ^-íV/vo-íniltiis nyotnai másutt 
is tVjltalúlliiitók, miíK'k in}ií»'yíirázatát tsiláii sibbun k<'n'sh<;tjük. 
ho^y <'Z(»ii állíil líirlatott a lc(/hilvÖ!tf'hh)u'k. 

A roijulok mondáiban a k\ü\(i,,,x2(int nllaU''** Az altáji 
töröksógnól azoknak sámánjai az Amirya nevű haifijü kif/f/őf 
jolvónyííl használják s bííbájolás kíizbcn oííydx'k közt iiozzi'i 
is fordulnak st'Lrits(''L''i'il ^ .:ii;iii\ ffiü AmiiLrn kÍLrvMtii'"-iiak 
szólitják;-^^ ' 

Xagy (réza tudósunk óles it»'*l»'ttul a kií^yíítiszlelctut ;i 
szkitlia «n*od(it mondájára viszi, mely szerint c^y kir/yótrutii no 
lőtt volna a szkithák ősanyja.'-*'"' 

Az ős kigyó-tiszteletnck ma már inkább csak a mesék- 
ben van nyoma, a nép mondákban pedig már kevesebb e meg- 
nyilatkozás. 

Az egyik mese szerint a íatszedegetft szegény ember- 
nek, a miért nem ölte meg, btlrös nczéífji/ürüt ajándékozott. Nem 
volt korona a fején, de legalább is kig\'ókirályfinak kellett 
lennie, különben egy éjszaka nem birt volna elővarázsolni 
egy palotát.-*" 

B(v>zeg a Darvitéz által megtalált kig}'ó-királyfi fején 
úgy ragyogott a gyéwánf-lnrnni. lioirv r-iy hajitásnyira tűz- 
nek látszott ! 

A kígyó-király palotában lakik : de nem annyira hatal- 
massága, mmt jóindulata által nyeri meg rokonszenvünket. 
Danitéz és Vas Laczi összedarabolt testét jó forrasztó fűvel 
;,kigyó-orszáy királyának" kígyó-alattvalói teszik ismét élővé."^*® 

Szóval a mesék világánál a kígyók király alatt áUanak, 
nagy bűverövel rendelkeznek, ismerik a füvek erejét s még 
holta után sem szűnnek meg a szivességtevő iránt hálásan 
érdeklődni.2*« 

Népmondáink nem egységesek a kigyó-király elbírálásában : 

a) Nem messze Facskótől (Trencsén m.) van egy 
tengerszem. Ebben egy óriási kigyó (mások szerint béka) 
él. A kire ráköp, rögtön meghal. Mások szerint pedig el- 
lenkezően: hosszú életű lesz.-^° 

b) Letkés-en (Hont m.) mondják, hogy a kigyó-király- 



Koronás kígyó. Fe.íér kígyó. Kutya. 14^ 



nak aranykorona van a fején. V.^\ füttyentésére ezrével 
tódulnak hozzá a kigyók, hogy megmentsék, ha bajban 
van, vagy parancsait vegyék. A kigyótojásokat nem sza- 
bad elszedni, mert különben felgyújtja a házat a kinyó- 
királij -''^ 

c) Volt Kürmöczüii egy szegény bányiísz s ennek egy 
felesége. Az asszonynak volt három édes gyermeke, s egy 
mostoha leánykája. Egyszer, mikor uzsonnáltak, becsúszik 
a szobába egy koronás kigyú. Az asszony és három leánya 
el akarták űzni, mindenfélét dobáltuk feléje. De a kis 
mostoha leány megsajnálta, odanyújtotta uzsonnáját s a 
kigyo kiszürcsölte a tejet a kis csuporból. Kste, mikor a 
h'ány egy szalmazsákon aludt a szögletben, odacsúszott 
a kigyó és azt mondta : Te jót tettél velem, meg akarom 
hálálni. Éjjel tizenkét órakor, mikor mindenki alszik, eredj 
ki a hegyoldaliba, a hol kecskédet szoktad legeltetni. Vidd 
el magaddal a hosszú nyelű baltát is. Ott találsz egy 
alvó fiatal eml)ert. Költsd fel. A leány ki is ment. Fel- 
költi a íiatal embert. Az megindul vele. Egy helyütt meg- 
állnak, a balta nyelét a földbe szúrják. Egyszerre csak 
nem megy tovább. Ásni kezdenek és egy vasládára talál- 
nak, a mely tele volt pénzzel. A fiatal ember eltűnt. A 
leány hazavitte a sok pénzt, gíizdag lett. Várat építtetett 
Körmöcz és Besztercze határán az erdőben, melyet a vas- 
ládáról Vashtimiuik nevezett el.-^- 

d) Körmöc^ön azt mondják, hogy minden háznál van 
egy fejér kiyijő, mely a hiiz örszelleme. Rendesen 12 óra- 
kor jár ki a napra sütkérezni. Ha agyonütik, meghal 
valaki a háznál. 

e) Felsühányai néphit szerint előjön, ha a kis gyer- 
mek az udvaron a földön ülve tejet eszik, nem bántja a 
kicsinyt, még ha kanalával ütögeti is.-^^ 

\'l. Kutíjd. Ivutyakirályról meséinkben nincsen szó, de 
ilyenek föltételeztetnek bűvös ajándékuk után [Három szál- 
ször, melynek megrázására ott terem). 

13. Táltos ló. A táltos lónak csak mesei vonásait kell 
számba vennünk, hogy m\i,lioszi voltát fölismerjük. 

A mesék táltosa rendesen egy girhes-görhes sánta ló, 

10* 



14H TAi.TOH r.o. Vooll munoák a UKUVkuftu. 



iiK'l.viH'k csak a tMniija, mvff a böro s a lábán is nlií? tud 
megállani. 

A városból vauk nagy ügygyel-bajjal tudja a gazdája 
kivczí'tni, hol m(!grázkodik és nagyot fúj, hogy aranyszőrű 
lóvá átalakuljon. 

Sürgetős és midasztást n»Mn tűrő esetekben az abrako- 
lás után, melynél „er/y tekenő-parúzs" nem hiányzik, mindjárt 
megtörténik az átalakulás. 

A ü'iltos ló beszél, tudja a gazdája gondolattU, a jöven- 
dőt előre látja és mint ilyen ő látja el urát a teendőkre 
nézve tanácsesal és utasításokkal. 

Az ő teendője utasítást adni, hogy gazdája milyen 
fegyverekkel lássa el magát és hogyan juthat azokhoz; de 
azt már rendesen megkérdezi, hogyan repüljön : „ugy-e mint 
a sebes szél, vagy a .sebes gondolat?" 

Néha bűvös szerrel is (mi rendesen réz- vagy msís 
kantár) 6 látja el a gazdáját. 

A tündérországot elrekesztő magas üveghegyeken esak 
úgy bir fölkapaszkodni, ha nniny-jjatkója gyémánt-szegekkel 
van fölverve. 

Tündéri jellegét azonban leginkább az igazolja, hogj' a 
bfa-ös jeladásra tüneményszerű a megjelenése, majd pedig 
lígy eltűnik, mintha a föld nyelte volna el. 

Meséink egj' harmad részénél ő képviseli a csodás 
elemet. 

14. A medve-király. Sajátságos vonása a velünk rokon 
népek hagyományának a medve-tisztelet. 

A vogul mondák szerint : a medve felsőbb lény : Numi 
Tarom leánya, ki atyja hajlékában nevekedik ezüst játé- 
kai között. 

Numi Tarom vadászni akarván menni, nagy vágy 
keletkezik a medvelányban kimenni a hajlékból. Fel- 
nyitja tehát a hétszeres lakatot s kilép a falu, a város 
terére, mely aranyos, virágos pázsit. A medvelány a falu, 
a város terére jutván, ott magához hasonló medvét lát 
meg, ki az ajtaja előtt aranyos, virágos pázsiton játszik. 
De visszamegyen Numi Tarom atyja hajlékába, 
még pedig az ólba, hol atyja lovai állanak, melyeket ki- 



A MEDVE FELSŐBB LÉNY. 149 



liajt. Azután kinyitja az ólat világító nyihíst s ím az(jn 
belátszik az alsó nép virágos földje. A medve-lány kinéz 
a nyíláson s meglátja a bogyós bokrokat az utíik men- 
tén s a parti fövényeken ; látja, hogy a fák tetején, a 
föld színén mint nőtt a bogyó; hogy a fák tetején te- 
nyérnyi, arasznyi tobozok teremnek ; meglát ott egy ma- 
gához hasonló medvét is, ki a szép földön játszik. Nagy 
vágya keletkezik lemermi : mégis visszatér Numi Tarom 
hajlékába, ott hnil s játszik eziist-játékáv.d. 

Numi Tarom bémegyen a hajlékba s megszólal : 
Lányom, minthogy kimentél a hajlékból, kiállván a falu, 
a város terére as'ért lefoglak most ereszteni ezüst bölcsőhen 
m nlsü földre. Ott nyusztos hegyek hátiín, bokrok közt 
fogsz bolyongani, melyeken édes bogyók terenniek. El- 
mondja: mint fog járni a medve; hogy fog ép erejű 
emberre találni s azt széllyel tépni ; hogy fog pajtákat 
lerombolni s megenni az ott száradó húst : hogy fogja 
meghallgatni az emberek esküvését, bünt4'tni a liamis 
esküvőt. 

Kn telel csiiuilok majd, ugviiiniid \t*gul Numi Tarom, 
te hálásra helyet keress magadnak, ott erősen fogsz 
aludni ; s ott rád talál a vadászember ; leheld ki nyu- 
godtan életedet. Jó vastag deszkájú ágyra fognak teimí, 
t)rrod, körmöd olyan lesz, mint az ezüst; boldog hajlé- 
kokba visznek majd, hol négy-öt nap hosszáig tart a medve- 
tor, mely sok áldozattal tölti meg bat^iidat. Ezt a megtölt 
batyudat felhozod hozzám, ebbe az arany-hajlékba.*^* 
És az ugor.ságban, hogy a medvétől való félelem val- 
lási színt öltött volt magára, hogy a kezdetleges fegyver- 
zettel bíró ősnép között az éjszaki állatóriást vallási kegye- 
let: a nyers erő istenesitése vette körűi, — a finnek hagyo- 
mánya is alkalmas igazolni. 

A finnek medvetiszteletéröl a „Kalevala"' értesít. Annak 
negyvenhatodik runójában Éjszak-ország nagyasszonya egy 
medvét küld Kalevala nyájaira. Vaindmöinen megöli a med- 
vét s erre megtartatik Kalevalában a szokásos és vidám 
vendégség, melyet Váinámöinen éneke és zenéje örvendeztet 
meg. A nevezett runó így adja elő a dolgot: 



„I.oiilii, Kjlak iiftffyaHHZonya . . . 

Küldi' modv^t a fonyíuTÖl, inaczkót a faj^yos vidí'kröl 

Vainöliinek szántásipa, Kalovalának nyájára." 

\'HÍiiilni(')iin!U mc^'kóri öcscsól, Jlmarineii kovácsol, hoífj' 
esiiiáljoii neki dúnlát u nn'(Iv(!-Vii(l}i.szíitni : 

„PIovácH lándzsát kovácsula, sem rövidre, sem hosszura, 
n.iííy.l közíip nagysAsrúra, lapján farkas ült KUj^ffolva, 
H«.'íf3'ón niodvevad czauiinogott, fogatí-kán szarvas futott. 
Nyelén ménló száguldozott! gombján taránd vad vágtatott,**'^'* 

N'iiiniuiKiiiKMi elindul wa új (lárdúviil, tdmoiidván u va- 
dászat szoriMKíSÓjiH bíívölíj igéket, melyek következíík : 

„Kodvom van most már énnekem Metzoláha'^^ immár mennem, 

Lányaihoz az erdőnek, telkére a kék szfizeknck. 

EmborektSl az ferdöre térek a köl teendőkre; 

Végy fel Erdő emberednek, jó Tápió legényednek, 

Most szerencsét segélj lelnem, erdő szépét elejtenem. 

Midikki, erdő hölgye ! Tfllerco Tái>ió neje ! 

Kötözd össze a kutyáid', tedd pórázra a vizsláid 

Ott a fenyves tisztásain, a tölgyesek nyilasain. 

Otaot^' erdők szép almája, mézes talpú gyöngy-jónzága! 

Ha meghallod érkezésem, jámbor hősnek lé]>kedésem, 

Húzd be körmöd a szőrödbe, fogaidat az Ínyedbe, 

Ne mozduljon egy cseppet sem, ne motszanjon egy szikrát sem. 

Én Otsocskdm, eyyetleti^m, én gyönyörű méztenyerem, 

Feküdj' szépen le a dombon, azon a szép szikla-halmon. 

Teregess rá fenyügalyat, csak zörgesd ott a lombokat ; 

Aztán Otsó forogj rajta, niéztenyerü keringj rajta 

Mint a fogoly a fészkében, lúd tojáson ülte közben." 

Ellniondván ezt, már ebugatást hall Váinamöinen s abból 
megérti, hogy 

„Otsó szoba ajtajánál, a szép férfi udvarában van, hol 
meg is találja a medvét." 

^„Jámbor öreg Vainnámöinen, Otsó-t el is ejté menten. 
Ékes ágyát fölfoi'gatta, arany-helyét lerontotta : 
Szóla aztán ily szavával, következő mondókával : 
Légy egyedül isten áldva, jó teremtő neked hála, 
Hogy a medvét nekem adád, részül az erdő aranyát. 

Aranyát jól megvizsgálván, igy folytatja Váinamöinen : 

„Becses Otsó, egyetlenem, én gyönyörű, méztenyerem, 

Ne neheztelj rám ok nélkül, nem én ejtelek el téged: 

Lefordultál görbe ágról, siklottal fa derekáról. 

S ki szakadt a gatyaszárad, s fenyőgalylyal tölt kabátod : 



Kalevala a mküve-klltlszkoi . lől 



Utak üszszel oly síkosak, felhős napok boronjíüsak. 
Erdők aruny-Hzép kakukja, szép bodros szörü férfin .' 
Hadd most pusztán a házadat, elhag'yottan lakásodat, 
Hadd el nyirfaág-hajlékod, fagalyakból készült lakod ; 
Jöszte hires, már elszállnod, erdő dísze kelined-járnod 

Az emberi háznópekhez, fóríiúi seregekhez. 

Nem taitanak rosszul ottan, nem élnek ott koldusosan, 

Mézzel szokták ott etetni, elibe fris mézet tenni 

A beszálló idegennek, az érkező s'endégnépnek."* 

Kziitán mogindúl a medvével, énekszót liarsogtatváii, 
mely elliallik ii fulubii : 

„A ház népe meyszólala, a szép népség ezt forgatja : 
Halljátok-e künn a zaját, az erdei sipos szavát, 
Kedves madár csaosogását, Erd j lánya furulyáját V" 

Elérkezik Váinamöinen a )!!i'<]vt''\ .'1 • .1 n/'p i'l»''l»c tódul 
s ekképen szól : 

„Voln' az arantj már útjában, ezüst itt befordultában, 
A drága kincs betérőben, eznst hozzánk belépőben, 
Erdő mézet juttatott-e, vadon ui'a hiúzot-e, 
Hogy utadból dúdolgatva, térsz haza víg nótát fújva V" 

Váinamöinen azt felelvén reá, hogy hozza a medvét, 
nyissanak hát ajtót, ha kedves a vendég; ha nem az, tegyék 
be, hadd menjen tovább, a nép ezt viszonozza : 

„Isten hozott ittjártodban, mézestalpú beszálltodban 

Eme tiszta udvarokra, e szépséges hajlékukba !"* 

Váyi/tatn reá életemben, suvdroytam fejlődtömben, 

Tapjó kürtje vig szavára. Erdő sípja szólaltára. 

Aranyának beszálltára, ezüstje elfogadtára, 

E kicsinyes udvarokon, itt eme szűk bejárókon. 

Vártain, mint a jó esztendőt, jöttét mint a nyári időt, 

Mint a hótalp az új havat, fa-saru a sikos utat, 

Ifju lyáuka szeretőjét, és pozsgás a feleségét. 

Este ültem az ablakban, reyyelenként a pitvarban, 

A kapuban heteken át, hónapokat utcza sarkán 

Egész télen át a színben, szikkadatig hóban lestem. 

Minden reggel gondolkoztam, nappal fejemben forgattam : 

Otsó hogy oly soká marad, vadon kincse hol mulathat V 

f^lment-e már más tájakra, Szuomiból Viro-honha '{ 

A vágyó várakozás emez eleven kil'ejezése után, Váina- 
möinen kérdi: hová vigye hát a kedves vendéget V Be a 
csinos szobába, hol minden asszony a legszebb rnliájában 



várjii, szól a folelot. Sok biztatás, intós iitsin, N'ainaiiKiiiH'ii 
Ix'ílój) a inodvóvcl h a házi áldils után kí'írdi, hová t«'ííy(; ked- 
veltjét, a i)iiliaszr)rűt y Azt IVíhdik rá: Oda tudd a tVnyfl-lécz 
vój^ére, vas hordjanak a lnígyére, hadd láthassuk a bundáját ! 
Majd m<\i? a nK.'dvc szellcniét cnííosztclik, hoj^y ne boszan- 
kodjék, hogy eljött az idő s/.őiős bíuri rii('-.\ i/s</:'iltii l)iiii- 
dáját nem bántja senki. 

De azért VáiniimöiMen szépen lenynzza a bort s azt 
fölteszi a padlás végére ; a medve szétdarabolása, mindenik 
tag leszedése mellett elmondván a reá illő szókat:-''*' az en- 
gesztelés igéit, — busát a kazánokba rakja. Megíolvén az, 
feltálalják, az emberek esznek l)elöle arany-késekkel, ezüst- 
kanalakkal s isznak reá sert; de Viiin.-itnniiHMi vci!(I(''0'mI liíjja 
Táinó'X is, az erdők, vadak istenét. 

Vainánuiinen elénekli ezen alkalommal a medve szüle- 
tését is, melyből m(ígtudjuk, hogy : 

nem jött világra a medve szalmán, sem a esin- pely- 
váján ; ottan született a medve, ott jött világra mézes- 
talpu, a hold mellett, a nap körül, a nagy medve csillag 
vállán, a levegő leányainál, a természet szüzeinél. A 
földre kerülvén pedig, Midikki vette pártfogásába, miért 
is (ísak Tápió nejének, az erdők asszonyának kedvezésé- 
ből lehet rátalálni és elejteni. 
A medve tehát nem úgy lett, mint más vad, hanem 
rendkívüli módon jött a világra.-^'-' 

Vájjon benne volt-e őseink eredeti hiedelmei között, 
hogy a medve az esküt hallja és a hamis esküm'k ;iz éí»bfn 
besúgója, miként a vogulok tárták f^*'" 

• Vájjon a messze őshaj dánban voltak-e nálunk is az 
engesztelő medve torok, miként ezt a finneknél láttuk '? — bajos 
eldönteni. 

Ügy látszik azonban, hog}' a medve nálunk is szent volt 
és „hogy a régi magyarok ép úgy, mint a vogulok, osztjákok s több 
más rokon nép tiszteletből, avagy vallásos jellegű félelemből nem vet- 
ték ajkaikra a ynedve igazi nevét." Medve-sza.wink ugyanis szláv- 
kölcsönzés, mely „méz evő''-t jelent.^^^ 

Medvével (lompos medve, ezüst medve) meséinkben 
gyakran találkozunk tündéri tulajdonságokkal. Elénk kullog 



t^KO.-S/.I.A.N V. iíuKA. v AK.Jl . r5A>S. 153 

néha a medve király is ; de ezen mj'lhoszi töredékek messzebb 
nionő föltevésekre nem jogosítanak föl bennünket. 

lö. Oroí^zlány-h irály. Alaposnak látszik azon föltevés, 
hogy nemzetünk őskora csak hírből ismerte az oroszlányt, és 
hogy az ősvallásban nem volt elismerve királyi mivolta, és 
mig a szarvas% hiúz, farkas „szent állatok" i-i'-ti..' /; niin- 
(l(Mi tisztelet nélkül maradt. 

Meséink tudnak ugyan oroszlányról és oroszUiuy király- 
ról ; de magában ez kevés arra, hogy a magyar mythologiá- 
ban részére lielyet követeljünk. 

16. .-l róka király. „A róka ősidőktől fogva jelkéj)** a 
riivaszsá-^nak,"' l)eszélik róla életrajz-irói. Nem fér hozzá két- 
ség, hogy már őseink is tudtak róla, hitregéi azonban ve- 
szendőbe mentek, ha esak azok töredékének nem veszszük 
a róhi szóló közmondásokat. 

A r(')ka a mesében mint orvos, vagy mint Umácsadó 
szerepel. Társai öt küldik ki élő-haló füvet keresni. A róka- 
királyt nem lehet ravaszságban elmarasztalni. „Ne lőjj meg 
engem te bús legény, bizony nem bánod meg" s Ígéretéhez 
hiven a szükség i)illanatában be is váltja igéretét. 

17. A varjak királya. A mesében nem varjú a varjak 
királya, hanem Fekete- várnak az ura. 

18. A sasok királya. A mesében a hős: 

„Annyi sas közé került, hogy nem tudott megmoz- 
dulni. „Istenem Istenem, sóhajtott a legény, mit csináljak, 
hiszen én egynek sem akarom a halálát, máskülönben 
pedig nem mehetek sem előre, sem hátra. Elébe áll a 
„sasok királya'' s mondja: látom, hogy jó szived van le- 
gény, de jótét helyébe jót várj ! Ha bajba kerülsz, csak 
mondjad : Sasok királya ! add nekem az erődet, én is ne- 
ked adom íiz enyémet s egyszeribe sassá változol ; ha 
pedig ismét emberré akarsz lenni, mondjad ezt : Sasok 
királya, add vissza az erőmet, én is visszaadom a tiédet. "-"- 
A sassal azonosnak veendő még majd a mesékben, 
majd a nép- és nyelvhagyományokban itt-ott előforduló 
•..griff, karaj, kerecsen, ráró, sólyom, turul" madár-nevek, me- 
lyek mythologiai fontossága mellett a krónikák s ősi csalá- 
daink czimerei egyiránt bizonj'ságot tesznek. 



XXVI. A néphit jósló állatai. 

A nójiliitiH'k ínytholojfiai alupju. A donevér, macska, kutya, farkaH, «zar- 
vas, róka, (föróny, móku", »'K<'m*, nyúl, ló, H/.arvaHinarha, juh, korHko, 
dis/.tió 8tl). Allatok, nómoly rag&án/.ó madarak, vari ós házi szárnyasok 
ós hüllők álomban vagy valóságában való látásához kötött babonás hiodel* 
mok ós jolentösógek. 

A/ állatok jósló tehet.séj;<ére sokat épitfí in';phitii('k azért 
liihíjddiiitimk invtholoí?iai jnlí'ntfísí'got, a m«*nnyil)(;i) az íís- 
Viilli'is a/ álÍMtnkat valaint'iy istiíiiséí^ lulvartarlásálioz, vagy 
ópcn (miként a medvénél láttuk) családjához tartozónak val- 
lotta. A milyíMi indulatú a mytlioloí^iai lény, kinek valamely 
állat szolgálatában áll, jelentősége is a szerint jő vafjij rossz. 
Jó állatok is lehetnek szerencsétlenség hírnökei. A néphit- 
nek az idfíre van legtöbb jósló állata, de ebben nuitatkozik 
a legkeves(íbl) mytliologiai nyom is. 

Itt látszik helyén, hogy legalább tö!edéke.sen beszániíd- 
junk azon állatokkal, melyeket a nép a felvett alapon ugyan, 
de már egészen öntudatlanul jövője tolmácsának tekint egj' 
vagy más tekintetl)en : 

1. A denevér. Nem jelent jót. Ha a beteg háza körül 
sok denevér repked, vagy ha ilyen állat a szobába téved, a 
beteg mielőbb meghal. Hol nincs beteg a háznál, ott a de- 
nevér megjelenése szerencsétlenséget jelent. Ha 

nyári esténként sok denevér repül ide s tova, akkor szép 
száraz időt várhatni. Ha az évben korán jelennek meg a 
denevérek, rövid lesz a nyár.°°^ 

2. A macska. A macska sem hoz jót ; mert macskával 
álmodni bosszúságot jelent s a 7 vagij 12 éves macska közön- 
ségesen hoszorkánynyá vagy macskakirálynévá leszen. A kalo- 
taszegi néphit szerint : macskát nem jó égi háború alkalmá- 
val a szobában tartani, mert magához vonja a villámot. — — 
Ha valaki macskával találkozik az utón, balszerencse éri. 
Ha a macska a beteg ágyát vakarja, az annak halálát je- 
lenti. Küszöbön vagy ajtó előtt mosdó macska vendéget 
jelent.^^* Magyar-Gorbón azt liiszik, hogy ha véletlenül a ház 
macskája eltűnik s nem kerül többé vissza, a gazdáját nem 
sokára a gondolható legnagyobb szerencsétlenség éri. Mosa- 



Kltía. Fakkas. Szahvas 155 

kodó macska szép időt jelent. Éjszaka feltűnő hangosan ma- 
rakodó macskák nagy hideg beáUtát jelzik s egyszersmind 
halálesetet is. Ki macskát megöl, annak 7 évig nem lesz 
lízerencséje („Megölte macskáját, eltörte eczetes korsóját.") 
„Erdőbe vitte feleségének macskáját," mondják Je(/enyén oly 
emberre, kinek hiítelen a hites társa.-"^ 

8, .1 k((tij(t. Daczára amiak, hogy kutyával álmodni jó- 
barátokkal való találkozást jelent, - a kutya nem tartozik 
a kívánatos dolgokat jósló állatok közé. IpoUji úgy tudja, 
hogy HZ eh éjjeli Lisórtcties vonUása heküretkezendő szeretwsét- 
hniséfict, (i húzhan történendő hulűlesetet jelenti. Szegedi babo- 
nás hiedelem szerint : a vonitó eb, a mely ház felé irányoz 
orrával, annak gazdája nagy kárvallástól félhet. A ház alját 
kik:i[)aró kutya azon házban valakinek halálát érzi. A fíd- 
jegyzések szerint országszerte kutyaüvöltés jelzé előre a Dósa- 
féle pórlázadás borzalmait is.-°*^ 

Kalotaszegi néphit szerint : ha keresztelésre viszik a 
csecsemőt s kutya ugat a menetre, ez rövid életet jelent a 
csecsemő számára. Ha pedig odaugrik s ugrálva jár-kel a 
komák közt, a csecsemő „gazdag és becsületes lesz." 
Ház előtt vonyitó kutya halál- és tűzesetet jelez. Ha 
pedig beteg ember testét nyalja, ez egészségét nemso- 
kára visszanyeri. Ha a küszöb előtt vagy !;z ágy előtt 
vakar, meghal valaki a házbeliekből. Ha a tűzhely körül 
vakar, tűzkár vagy más szerencsétlenség támad. Ha füvet 
eszik a kutya, eső lesz. Ha a porondon ide s tova fetreng, 
nagy meleg s állandó szép idő várható. 

4. .4 farkas. A farkas-cultusra vall nyelvészeink sze- 
rint, hogy eredeti neve a gyér használat miatt lassankint 
feledésbe ment.''^^ Farkassal álmodni nem tartatik rossznak, 
mert az az ellenség fölött való „győzedelmeskedést" jelenti 
és a ki szokatlan időben és helyen farkast lát, csakhamar 
nagy szerencsébe jut. A vonyitó farkas időváltozást jelent a 
kalotaszef/i néphiedelem szerint.-®^ 

A Kalevald-hixn a farkas és a medve találják fül a va- 
sat r^'^ a farkast még népmeséink sem ismerik a természet- 
rajz vérengző fenevadjának. 

5. Szarvas. Kisegítő neve, mely eredeti nevét háttérbe 



1 "• '■> HdKA. MkXYKT. EvKT. K<iK.K-t'ATKANV. NvCI . 

szoriloltii, söt (?g(^sz»'ii í'll*<'lcdt(;tto, iizoii t'ültíívósrü jo/^osít, 
lidííy ez is ii „szent illlatok" (!í,'yik«' volt. A kr)Z»''[)kori l«- 
^•(Mulúk és mondák .'lU'g síírűeii cirilü^otik. Hunort ós Ma- 
jort köztudomású hig a csodaszarvas csaloí^jiítn új hazi'ijokba. 
Bors vezér a Nóvlelon szerint szarvast üzv(! jö a lielyro, hol 
Hars várát emeli. Szarvas nuitatja méí< (rézdnnk ós Ldszlónak, 
hol emeljenek a (^zinkotai |i:yOzedídem után egyházat. A niradi 
e(f!/luiz ala|)ja megvetésénél is szarvas határoz. Közvetve sze- 
rejx'i a szarvas a /utkoni/fifHi ai)átság alapitásáiiál is. Szinte 

CSodiUíli lehet, hogyan niclicll"!-; teljes reledi'-kenvsé'/he ji 

szarvas hagyományai.*^" 

V). A róka. Nyelvtudósok állítják, hogy régi neve a 
„ravasz" volt; de az fts fíilfogás szerint sem állhat(»tt vala- 
mely kegyes szcdlem szolgálatában, miután a néphit szerint 
a rókával való találkozás halszerenesét és vele álmodni rosz- 
szat jelent, t. i. ellenségtől „kárt szenvedni," vagj- tüzet. 
„Róka ugat a t(jronyrói," szokják mondani BonárU-lLrn. .Te- 
(jenyén, meg másutt, ha félre verik a harangot.-^^ 

7. Menj/ót vagy görény. A kalotaszegi hiedelem szeiint 
rossz ezen állatokkal álmodni, mert családi ezivakodást, ha- 
ragot, veszekedést jelent. A mely ház táján menyét vagy 

görény mutatkozik, onnan hamar elhal valaki. Ha 

beteg látja, nehezen fog „új egészégre szert tenni. ""-^- 

8. Az eret vagy mókus. Vele álmodni tűzkárt jelent. 
Mókusra kővel ne hajigáljon az ember, mert bosszúból éjnek 
idején tüzet rak az ember hílzára. Ha beteg ember mókust 
lát, hamar „lábra kerül. "-^^ 

9. Eyér és patkány. Egérrel, patkánynyal álmodni kárt 

és veszedelmet jelent, tartja a kalotaszegi hagyomány. 

Ha betegágyasnak mutatkozik az egér, meghal a beteg. 
„Szedi az egér a szalmát alula," mondják Jegenyén a hal- 
dokló emberre. Ha tűzhely alatt fészkel az egér, a szakácsné 
étele sohase fogja az evők éhségét csillapitani. Ha a leány 
újév éjjelén egér-czinczogást hall, nemsokára férjhez megy.-^* 

10. A nyúl. Nyúllal álmodni ijedtséget jelent. Ha az 
ember előtt az úton nyúl fut keresztül, az rosszat jelent; 
nászmenetben sok .,bajt a házas életben'", keresztelésnél a 
gyermek leendő szegénységét, temetési menetnél pedig a 



Ló. SzAKVASÍfAKUA. 157 



halíjtt egyik rokonának közeli halálát. Ha kaszás eiiibfM- 
nyulat lát, szénája elromlik. -^^ 

11. .4 lő. Lóval álmodni örömet, férjhezmenetelt, bol- 
(logsáíJ'(jt jelent. A ló tehát nem állott az ös felfogás szerint 

rossztevö hatalom szolgálatában, kivévén a fejér lovat. 

Ha idegen fejér ló a kapu előtt heverész, a házi gazda nem 
sokára elhal, hacsak a lóra háromszcjr nem köp, mondván : 
„A miért te jöttél, abból adok i'^y részeeskét." Ha a ló pe- 
dig az udvarba beszalad, azt tartják, hogy a legutóbb elhalt 
családtag küldte a fejér lovat valamelyik rokona után. F^z 
alkalommal egy seprőre aimyiszor kell köpni, a hány család- 
tag van és azt a kapu elé téve, azon át kell kergetni a lovat. 
Ki véletlenül nndik ki, arról azt mondják : «A fejér ló meg- 
rúgta!" 

Ha beteg ember al)laka alatt nycril a ló, ez jó jel ; 
mert egészséget jelent. Xá.szmenetnél lóval találkozni, a há- 
zaspár leendő nagy boldogságát jelenti, keresztelésnél pedig 
a csecsemő leendő „erejét, egészségét, hosszú életét." Jef/cnyén 
szokás öreg emberre mondani : „Lóháton keresztelték, még 
akkíH* sem kopott a talpa" (Nem sokat erőltette magát, azért 

hosszú életű.) Ha a lovak nyugtalanul legelésznek, 

eső, zivatar közeledik."-^" 

12. S^nrvasmarhn. Nem hiában, hogy a Nagyíisszony 
állatja, de nem is volt szerencsétlenségnek hii'mondója s a 
vele találkozónak megrontója. 

Szarvasmarha a kalotaszegi néphitben például minden 
irányban jó jelentőségű. Ki reggelre kelve, mai-habőgést hall, 
aznap új hirt kap, „dolgai szaporán mennek." Marhával ta- 
lálkozni, sikeres utat jelent. - — — Ha keresztelésre viszik 
a gyermeket és a komák szoptató tehenet látnak, gazdag 
lesz a gyermek. Hasonló jelentőségű a tehén, ha azzal nász- 
menet találkozik. Tenietésnél a bőgő szarvasmarha a halott 
egy közeli rokonának halálát jelzi. Marhával álmodni nagy 
szerencsét, örömet jelent. Ha a szarvasmarha fölemelt fővel 
a levegőben szimatol, vagy g}'akran nyalja a bőrét, ziva- 
tarra van kilátás, valamint akkor is, ha az ólban első lábá- 
val kaparja a földet. Ha nehezen lehet estve a csordát haza 
hajtani, állandó derűit idő várható. 



l')H HlKA. .1 ŰH. K BCMKg. DlHZKÓ. VaKONK. 

A bika nem (licscketUielik czcii cl/íímikkel. Hiku 1)5- 
í,'úso boteg liúzji (ílfítt, Víií^y li.i ii l)ika olyan húzlioz dftrí^'O- 
Irtdzik, u bctí'íí bjili'ili'it jf'lrrili. A „í'ekí'U' bika" uw^ éppen 
ogy JL'liíiitőségil a íuhér lóval. „A lekotc bika lábujjára bú- 
gott," „A fokote bika meí^döftc," „A í'ek«!l«' bika szarvára 
vette" minrl annyit mond, iioj^y megbalt.-'' 

18. .1 jn/i. Kedves állatja a Nagyasszmiyiiak, bát nem 
jár vole veszedeb'm, s/ít jnbval álmodni, gazdag bázasságot, 
véletlen öriikségot jelent. Ibi a vándor elöl a jubnyáj meg- 
ijedve! elszalad, a kalotaszegi népliit szerint az illetőnek 
útjában nem lészen szerencséje ; bogy ba pedig nyugodtíin 
legelész tovább, akkor sikfíres lesz az útja. Ha a nászmenet 
jubnyáj mellett vonul el, gazdag lesz az új pár. Beteg em- 
bernek m(!gjön az egészsége, ba a jub nyalja. Ha molión 
legelészik a jubnyáj, esö közeledik.-'" 

14. A kecske. A néphiedelem majdnem azonosítja a 
juhval. így jó jel, ha a beteg embert nyalja a keeske. Eső 
lesz, ha a kecskék birkóznak. Ha a kecske ide s tova sza- 
ladva, mindent megszimatol, égi háború vagy nagy hideg 
várható.-'" 

15. .4 űisznó. Régi lisztességének sennni nyoma, nuulan 
disznóval áluKnlni „ellenséggel való bajlakodá.st" jel<?nt. 
Disznóval való találkozás idegen haüvron a kalotaszegi 
néphit])en rosszat jelent : betegnek halált, kereszteléskor a 
gyermeknek leendő szegénységét, nászraenetkor a házaspár 
boldogtalanságát. Ha disznó túr a kapu vagy ajtó előtt, 
sós vizzel kell azt leönteni, „mert valakinek a sírját líssa." 
Disznóröfögés karácsony vagy új év éjjelén rossz, terméket- 
len esztendőt jelent. Ha feltűnően nyihogva tér haza a disznó- 
csorda, nem sokára eső lesz, valamint akkor is, ha nyug- 
talanul ide s tova szaladgál a mezőn. Ha a disznó sokáig 
heverész a sárban, állandó szép időt várhatni. ■-^*^ 

16. Vakond. Vakandokkal álmodni „ellenségeskedést" 
jelent. Vakondok- túrás a ház közvetlen-közeiében a házbeliek 
valamelyikének halálát jelenti (jó ilyen alkaloimnal annyi 
tüzes szenet a túrásba elásni, a hány tagja van a család- 
nak.) Ha egy éjjel sok helji; föltúrja a vakondok a földet, 
állandó jó időt várhatni.^'*^ 



Bagoly. Csóka. Holló. Vasi^iű. Szarka. l>ít 

17. Ragadozó mndár. Ragadozó madárral álmodni >vesz- 
tesóget" jelent. Ragadozó madarat, ha az ember akkor lát, 
midőn „fontos járatban van," sikei-telen lesz az útja. Ha be- 
teg emb(3r ragadozó madarat zsákmányával odább szállani 
lát, köpjön ki háromszor, mert különben „ntolsó ereje" is 
odább száll. Ha nászmenet felett ragadozó madár kiált, az 
új házaspár folytonos czivódásban tölti életét. Ha nagyon 
magasan lebeg a ragadozó madár, állandó meleg dfi-nll időt 
várhatni; ha gyakran kiált, hó vagy zivatar lesz.^**- 

18. Bagoly. Bagolylyal álmodni közeli rokon halálát 
jelenti. Ha a halálmadár a ház közelében erősen knvikol, 
valaki a házból nem sokára meghal.-^^ 

A kalotaszegi néphit szerint: a ki nappal baglyot lát, 
az akái-minő járatban van, térjen vissza, mert balszerencse 
éri útjában. Ha beteg közelében bagoly kiált, az illető nem 
sokára meghal; mert a bagoly azt kiáltja a házbelieknek: 
„Ki vidd (a temetőbe)!" Ha éjszaka sokat huhog a bagoly, 
állandó szép idő váriiató.-** 

19. Csóka, holló, nirju. Csókával vagy varjúval álmodni 
közeli „bajt" jelent. Hollók \\xgy varjuk károgó körülszál- 
longása hirdeté előre l-is KároUjnak végzetes halálát a tör- 
téneti hagyományok szerint, valamint Mátyás halálát is. Hollók 
és baglyok rémületes károgása és huhogása előzi meg a 
Dózsa- féle lázadást.;^^ 

rtazó eniberiu'k varjú vagy i-.soka karogasa „baji je- 
lent. Ha j»)bb felől szállnak fel e madarak, ezélt ér az ember, 
ha bal felől száUingálnak, sikertelen az útja. Ha beteg házán 
károg a varjú, nem épül fel egyhamar a sinlődő. Níiszházon 
pedig a csóka vagy varjú károgása azt jelenti, hogy az új 
házaspárnak sokat kell majd szenvednie irigyeitől. Ha nagy 
csapatban hangosan károgva térnek ezen madarak haza, zi- 
vataros időt várhatni. Ha karácsony táján e madarak dél felé 
költözvén, elhagyják rendes kerületöket, későn „tavaszodik 
ki az idő."-«« 

20. A szarka. Szarkával álmodni nagy meglepetést jelent. 
A ház körül forgolódó szarka, vendégek érkezését jelenti. Ha 
beteg ember házára száll, annak nemsokára megjön az egész- 
sége. Ha a ház körül szarkák veszekednek, családi perpatvar 



]()(» Skkkoíly. Vbkísb. Pacmikta. Fbchkk. Harkály. Kakik. 

vúrliiitú. Ha násziiKiiujtiiél sok szarka ropííl iui, boldoj^talan 
l(3.sz a í'rií^y; tomotésnól piídig azt jolíuiti, hoj^j' a fahiuak 
iiomsokára ismét lesz halottja. Szép időt várhatni, ha a szarka 
sokat takarítja tollait.''^"" 

21. .1 .sutrci/rh/ Soníífélyt bármikor látni öríimot j<*l(Mit. 
Hii kora lavaszszal rak fészket a seregély, szép nyarat vár- 
hatni. Ha kora rc^^í^íU nsigy csajjathan repülnek a seregélyek, 
az nap zivatar lesz.-"'* 

22. .4 veréh. A veréb esakis, mint időjósló madár sze- 
rei)el. Ha télen sokat csiripel, lágy idő várható. Ha ezen év- 
szakban fészkébe szahiiát stb. hord, nagy álhuidó hideg lesz. 
Ha borzasán egy helyt íil, .szintén hideg idó várhjitó. Ugyanezt 
mondják más ismert madarakról is, mint a rzincge, sármány, 
húJ)os-p<tcsirt(t tnigelicz. piniij s többekről.-"" 

28. Pacsirta. A ki tavaszkor az első pacsirtát jobb kézt 
felszállni látja, annak „sí)k öröme lesz a nyáron ;" ha pedig 
bal kézt, sokat fog az illető sírni. Ha sokáig dalolva fenn a 
légben leb(íg a pacsirta, állandó szép időt várhatni.-"" 

24. A fecske. A fecske „Isten madara;" vele álmodni 
jó hirt, örömet jelent. A ki fészkét szétrombolja, vagy egy 
fecskét megöl, annak „kezét átok éri," mert a mihez fog, az 
nem sikerül neki mindaddig, mig a fecske teste „porrá nem 
lesz," vag}' ha fészkét szétrombt)lta, mig magának új fész- 
ket nem rak.^"^ Ha beteg ember szobájába repül, „meghozza 
annak egészségét ;" ha nászházba száll, az új párnak állandó 
boldogságot hoz. Mikor az ember tavaszkor az első fecskét 
látja, emelje meg kalapját, köszönjön neki, akkor ,,jó dolga 
lesz a nyáron." Jót jelent, ha lány vagy legény ablakára 
száll. Magasan repülő fecskék állandó szép időt jelentenek.-"- 

25. Harkály. A mely háznak tetején harkály kopogtat, 
oda vagy vendég érkezik, vagy a háznép szaporodik egj' 
taggal. ,, Kopogtat a harkály, gonosz vendég tovább állj !" 
— mondják ilyen madár láttára a gyermekek. Veres fejű 
harkályt nem kell bántani, mert haragjában tüzet rak a 
házra.-"^ 

26. .4. kakuk. Már volt említve, hogy a kakuk kezdet- 
ben házi állat volt és a Nagyasszony kedves szárnyasainak 
egyike, de száműzetésre jutott. 



Galamb. Tyük. Flrj. G ólya. LCu. 161 

A ki uzon évben ;i kakiikot jobb felől bulija szólani, 
egészségben tölti a nyarat; a ki balíelől hallja, az beteg 
lesz a nyáron. A hányat szól a kakuk, midőn az ember 

először hallja az évben, annyi évet él még. 

Ha a faluba téved a kakuk, meghal valaki. Ha még késő 
estén is szól, állandó szép időt várhatni.-^* 

"11. A f/alainh. Ki útközben galambokat lát repülni, mi- 
előbb örvendetes liirt iiall. Gerliczv búgiUiát hallani szintén 
azt jelenti. E madarakkal álmodni „kedves emberrel" való 
találkozást jelent. Ha feltűnő sokat turbékolnak ezen mada- 
rak, eső áll be.-"^ 

28. .4 tíjúk. A tyúkról tudjuk, mennyire kedves állata 
volt a Nagyasszonynak, de nem is igen tud a néphit a tyúkra 
rosszat. YAí^ álmodni „gyarapodást" jelent. 

Ha fekete tyúk lágy héjú tojást tojik, azt seprűnyéllel 
kell széttörni és a földbe ehlsni, mert ez azt jelenti, hogj- a 
háznép valamelyike alatt „a föld meglágyult,'' íizaz nemsü- 
kilra meghal. Fekete tyúktollakra, melyek keresztúton he- 
\('rnek, nem kell lépni, különben még az évben meghal az 
illető ember. Ki már rálépett, dobja a folyó vízbe és mondja : 

„Akkor kerülj szemem elé, ha fejérre mosott a harmat." 

Ha nászmenet hastyúkkal talákozik, az új pár kinesbeu és 
gyermekben gazdag lesz. Ha korán elülnek a tyúk«)k, zixatar 
vagy nagy hideg lesz a következő éjjel ; ha a porban füröd- 
nek, állandó szép időt várhatni. Kakassal álmodni tűzvészt 
vagy egyéb kárt jelent.-''" 

29. Fürj. A hányszor az évben az első fürj egj^másután 
szól, annyi baj éri az embert. Ha esténként sokat pitypala- 
tyol a fürj, állandó szép idő lesz.-^' 

80. A góJya. Gólyával álmodni hirhallást jelent. 
Beteg ember házára szálló gólya, annak felépülését jelenti. 
N ászmenetnél gólyát látni, a fiatal pár állandó boldtjgságát 
jelenti. Ha két lábán áll a gólya fészkében, zivatar közele- 
dik ; ha ágat, szalmát hord a fészkébe, szeles de derült időt 
várhatni.-»8 

)U. Lúd. Lúddal álmodni rossz hír közelgését jelenti. A 
hová repülő lúd leszáll, oda rossz hír érkezik. Ha kereszté- 
léskor lúddal találkozik a menet, a gyermeknek pletyka által 

11 



1G2 Ki tiY6 fen Gyík. Bfc KA. Ha l. 

sokai kell ólotében szoiívfdnie. A iiáH/meriütnél hsisoulókí'píMi 
íizoMüS jíivöt jósol. Ilti 51 lúd iiu^y lármávíil fürdik, csö lüsz.^'*" 

)V2. Kif/;/ó ns f/i/ík. Ki !iz óvlxni iva első kií^yót vji^y 
gyíkot liltjíi jol)l) felöl, jimiak „jó dolga" l(?sz a iiysiron ; lm 
pedig bal f<;löl pillantja meg, sokat szerivedniíí kuli irigj'ei- 
tfíl. Beteg ember körében mutatkozó kig^'ó vagj' lui 

gyíkot lát, annak lassú fölépíilését jeltínti. Ház közelében mu- 
tatkozó ily állatot nem kell bántani, mórt ezzel az ember 
„báza szoronííséjét is bántja."'"" 

811 Béka. Békával álmodni kárt jelent, lia az ••vhcn 
az em])er az első békát szárazföldi in ugrálni látja, „jó dolga 
lösz" a nyáron; lia i)odig vízben úszkál, bizony „vízzé válik 
a jó dolga," vagyis kárt szenved. Békát a ház tájékáról el 
k(dl űzni, mcírt ez irigy embert jelent. Ha hangosan é^ «»- 
káig kurutyolnak a békák, állandó szép idö lesz.^"' 

34. Hal. Hallal álmodni ,,gj'ors előmenetelt, váratlan 
szerenesét" jelent. — 

Szerepet ad még a kaloüiszegi néphit a hangydktiak, 
kőrisbogárnak, méhnek, darázsnak, a fióknak és pillangóknak, 
melyeknek egyike és másika későbbi tárgyalásunkba is föl- 
merül még. 



ROSSZAK. 

XXVII. Akik jók is, rosszak is. 

Mit'il vau, hoffy jók 6s rosszak v^y >zemélybt'n V ( )riások a vojjul 
hagyományban. Finn óriások a mondában í's Kalovalában. Kozma 
Feroncz mythologus a székely néi)hit óriásíiiról. Meséink óriáí>ai. Laká- 
saik. Bábolna, az óriások királya. Kutyafejű mesebeli óriás. Bűvös ere- 
jük és varázsos szereik. Jó és rossz tulajdonságaik. A mondák óriásai. 

A russ>' elvét inúr vilíittiik, a helyütt ininiár a niytlio- 
logiai példákon a sor. Az előbbiekből azonban nyilvánvaló 
az is, hogy töbl) oknál fojjva bajos, sőt lelietetlen az ős 
hitregék jó és rossz személyei közt niegfvonni az elvála.sztxí 
határvonalat. Teljes elkülönzést nem ismert az őshit, mely 
a természet eultiisa lévén, a jó és rossz fogalmában sem 
emelkediietett a babonás tisztelettel környezett elementum-i}k- 
nak föléje. Jóformán minden természeti tüneményt személye- 
sitdt, de erkölcsi lényekké még a főbb istenek is alig dom- 
l)orú]nak ki. A elassikus ó-kor istenei a fátum rnbjui: 
náhink a ráolvasások-hun nyilvánuló ^bűvülési üjék" helyette- 
sítik az erkölcsi fensőbb szükségletet. De hogyan ? A több 
mint halandót az ember nem csupán kéréssel állandóan zak- 
latja, hanem egyszersmind a szavak hatalmával engedelmes 
szófogadóvá is teheti. 

A példákra későbben kerül rá a sor. 

Megvolt az ős-vallásban is a jók és rosszak külön biro- 
dalma ; de a kettőt erkölcsi határvonal nem különítette el egy- 
mástól. Maradt tehát egymásba olvadt semleges terűlet is ion, 
melynek lakói a jókról átmenetelt alkotnak a rosszakhoz. Ezek 
csoportosítását kísérlem meg e helyütt, külön-külön czíkk- 
ben sorolván el mindenikök regemaradványát. A kiket e had 
élére kell állitanimk, azok maguk a mesés óriások. 

1. Az óHások mythoszi magyar adatainak legrégebbike 

n* 



1(!4 V OOÜL OfUjMOK. t» TÖRV tWY<>K. 

íiiaLra az óriás-név, .melynek í'rtelmezésénél iiy(;lvludósairik 
közt kevés az agycUn-U'ta^^^ 

Az óriílsok külftiibí'n mások ii velünk rokon néjn-K joi- 
njgéi és mások si nép élíí liiií^^yománysii sz<írint, miként ímtíjI 
a k(!ttőn(!k nivid eí^ybevetéséböl is mej^ii^yözíjdlietünk. 

A le^mVil)]) mytlíoloy^iai nyomokat, az óriások tekinteté- 
ben is a lOfjufoknál kell keresnünk s aimak lnlniM(si)l:'is:M''ri 
a naj^y emlékű Hunl'alvyhoz fordulnunk. 

N'ogul nevezet szerint „erdőben, folyóban hik»'í i«'j(HÍfl- 
mek" valának, „vü szinü, erdő szinü'"' fejedelmek. Hetet, kik 
egymásnak atyafiai voltak, különösen emle^^et a vogid ha- 
gyomány, mint „/ie< mamutot legyőző"" fejedelmeket, vagy oly 
naí,^yokat, liogy csizmájok hat-hét öreg vad bőréből került ki. 
Sokan voltak. „Erejök mind ei/ijenlö volt,'' egynek sem volt 
alább való ereje. Azért imádkozának Taromhoz: _Mikép ha- 
gyod meg, hogy éljünk? együtt élnünk, vagj- külön élnünk 
akarod-e :-* Mi együtt élni nem tudimk," — Tarí)m megha- 
gyá nekik, „hogy vidékek szerint külön éljenek." 

Ha két óriás egj'iniissal találkozott, meg kellett egy- 
mással küzdeniük és nem volt szabad elodázniok az életha- 
lál-tusát. Az, a melyik mégis kikerülni akarta, elváltcjztatta 
magát, ha az, akkor a bűvölő „<eV«áií/-énekeket énekli vala," 
Rendszerint madárrá változnak, mit hogy megtehessenek, a 
bizonyos madárbőrt, melynek otthonjukban a szögen van a 
helye, kimenetelökkor mindig felöltik. 

Óriási törvény szerint: két óriás megmérközése az 
egyik halálával végződhetek csupán. A melyik ereje fogyott, 
az még kővé válhatott s abban él fol}"vást; a ki azt sem 
tehette, az ember-alakban meghalt és teste elrothadott. Az 
tehát semmi tiszteletben sem részesül; de a kővé vált óriás 
kő-alakja szent, sérthetetlen. Ahhoz „se ember nem miíl, se 
nő nem nyúl."^''^ 

A finn hitregés hagyományok, hogy úgy mondjam már 
nem oly hű tolmácsai a naivságánál fogva ősinek vett vogul 
fölfogásnak ; hanem azért hivatottaknak látszanak arra, hogj' 
rajok az óriásokat illető faji hiedelem tekintetében is mint 
hiteles tanukra hivatkozhassunk. 

A helvhez kötött mondák a liehi különbség szerint 



Az B2KR TÓ ORSZAgAWAK ÓHIÁS-EMLÉKKI. a KALEVALA. 165 

változnak ; de a nép szívósan kitartó : az ös fellogás alak- 
jaival népesiti be új hazájának a régire emlékeztető halmait 
és magában áll() hegyeit. 

Nem tarthatni különösnek, lio^i^y a hun iicphagN itmány- 
ban is magában álló szirtekhez, vagy köhalmazokhoz 
kötvék a nemzeti or/V/.s'-mondák, sőt ott nz y,eier tó" kis or- 
szágában alig van patak, tó, szikla, köcsoportozat, melyhez a 
Kii le vd-h-dk (óriások) «*mléke ne fűződnék. Nem csoda, a finn 
a maga földjét régibb hazájának vallhatja, mint mi a mienket. 

Az olvasót nem terhelem azzal, hogy a Kaleva-tiiik 
versenyzésének ember-magasságnyi enüék-sziklájával b. 
nioljak ; hogy i)ihenöiil kiszemelt helyét a nioesár közt-j 
mily könnyű szerrel alakította dombos htlylyé. vagy pedig 
hogy hol is történt az, midőn az alv(') körül a varázsló leány 
egyik és másik oldalról is patakot zúdit, ö meg kövekkel, 
melyeket a barlangba szór, teszi ártalmatlanná a znhatag 
kitörését.^*'* 

Hogy az északi ai\aiiak milyen véleményben voltak a 
közös inytliol(»gia óriásairól, talán az t'í.//A-moiida a többi 
között még a legélénkebben föltünteti a Kalev sírjáról hagyo- 
inánysztM-ű elbeszélésében : Kaiéra, a tengeren és szárazon 
egyiránt hatalmas uralkodó meghalt. (Tehát ö már temjer- 
melléki óriás, sőt ennél kevesebb: uralkodó volt.) Felesége 
úgy megsiratá, hogy könyeiből a felső revali tó yyült (ez már 
óriási tulajdonság nyilvánulása). Sírt jísa neki önkezeivel, 
arra sírenüékül köveket hordott s ezen hely (Taüina a Ré- 
vai mellett való több mértföldnyi sziklás part) Kalev sírjának 
neveztetik. ^"^ 

A finn hagyomány sem méri kisebb mértékkel az 
óriásokat, mint a vogul. A Kalevalá-i\ak a tengerből kikere- 
kedett óriása: az égig ér, szakála térdéig nyúlik, haja a 
sarkát veri, öles távolságban álhiak egymástól szemei, lábai.^*"* 
A finn monda szerint is kötőjébe szedi az óriáslány a szántó 
embert lovastul ekéstűi s anyjától tudakolja, hogy mik le- 
hetnek a kis csodabogarak.^"' 

A finnek fönmaradt hőskölteménye maga mhi egyéb, 
mint az óriások korának dicsérete s a hazai óriásfiaknak 
magános vagy közös megmérközése a sötétség hazájának, 



1 !)♦; KCtN t» UAÜXAB JKLLKMZfo*. 

Po/ijolú nuk, iiz *»mbcr«vö éSariolfi-nuk ós az (íIIítisóí^os Turjá- 
Iliik (Lui)h()ri) órislsíiival,'"" 

Hiizi'inkhaii az óriásokn')! a l<!^löbl) nópliaíívomány lOr- 
(líilyÜLMi s jíílcseií a székdyínujlKii tartotta íöii ina;,'át. Kzfn 
néjxilem ínythologiai lui/i?yi>mányainak öKszt'^yűjtf'Síí <»s mél- 
tatása körül Kozma Ferencz jeh's mythologosunk nem kis 
m('M-1(''kl)(?ii ór(l(»m(!sító magát.'"" Méltó munka és jaradsáí^, 
iniuláii (' népet s annak bérezés hazáját a másutt meí^ nem 
találiiató történet-mythologiai adatok páratlan kútfejéneK 
tartjuk, melyből e tárjíyban is eléjj bőven meritettünk. 

Hogy az (H'iások istenfiak, kis-istenek voltak volt, annak 
nálunk seuuni nyoma; már egészen elmosódva áll hagyo- 
mányunkban a származásuk. A mesék boszorkány yi/ermr;- 
krwk tudják ökiú. 

A magyar hagyomány is mértéken túl valónak mondja 
nagyságukat, de leírásában már hiányzanak a mythoszi vo- 
nások. 

Erdélyben a Nyikó mellett t'ekvö Kadiesavár óriásai- 
ról például azt tartja Kozma szerint a helybfdi néphit, 
hogy midőn Gyulafej érváron az elsőt harangozták, borot- 
válkoztak, a második harangszóra öltöztek és a harma- 
dikra már ott voltak a templomban. Mennyivel jellemzőbb 
ennél a finn-rege az Abó mellett való tengerparti nagy 
szikláról ! Midőn Kalevafi meghallja, hogy keresztény 
egyházat építenek, a nagy sziklával akarta össszetörni; 
de kijátszódott. Bizonyos keresztény rongyos lábbelieket 
rakott egy zsákba s elébe menvén, midőn kérdezné : 
messze van-e még a hely? feleié, hogy lábbelijét onnét- 
jövet nyőtte el. Erre Kalevafi mérgesen dobta el magá- 
tól a szirtet. ^^^^ 
Ha tüzet rak, akkorra tűz van, mintha éppen egy ház 
égne, a lángja majdnem az eget éri. 

De még ez semmi se, tud a mese az óriásról még kü- 
lönb dolgot is. A tűz körül fekszik, úgymond, egy szörnyű 
nagy óriás, de akkora, hogy a teste egészen körülkerekítette 
a tüzet, a fejét a lábára fektette, s úgy aludott. Gondolko- 
dott a legény, vájjon most mit csináljon V Ha az óriáson ki\iil 
fekszik le, megfázik ; ha belül fekszik le, észreveszi az óriás 



Óri ás sarka, ökle, talpa. Óriáüok útja, kútja stb. Ji67 

és megöli. (íme! a hagyomány a rosszat is föltételezi róla.) 
Ö bizony fogta magát s belebújt az óriás köntösének ujjába. 
Ott szépen elaludt s reggelig meg sem moeezant. Felébred 
reggel az óriás, felkapaszkodik, egy kicsit megl)illenti az 
ujjasát s liát egy gyerek esik ki a köntöse ujjából. Az óriiis- 
nak, mondja a mese, gyermek volt a legény. 

A finn mondákban és a voguloknál : óriá-skövek vagy 
ídakot mutató köbálványok az ös élőkor eme haüilmasainak 
emlékei. Nálunk P^rdélyben eí>ak sarkuk (óriás sarka) s ökle 
s talj)a láthatók a szirtekben.'*" 

Az óriás, ha „Jónézö,- az égig érö sugár-hegy tete- . 
jéröl látja az egész világot; ha „Jófutó," mindjárt a világ 
szélén van; ha „Nagyehetö,"* kevés neki egy sült ökör; ha 
..Nagyiható" a maga roppant edényével az Olt folyót m-ií'' 
ki; ^N agyfázó" még az égő kazalfa tetején is didereg. 

Mindezekben nem látszik eredeti mythologiai vonás, de 
úgy kell lennie, hogy a néj)mesék ezen nagyításban még 
mindig az őshagyomány másolói, tehát közvetve mégis az 
ösfelfogás jelentkezik bennök. Meséink órúisíiinak legtöbbjénél 
köimyű még észrevennünk a hitregék korának mai-adványait, 
az óriási testi és lelki tulaj donságokat. 

Az óriás kisebb útra gyalog meg}', a nagyobbat, beszélő 
tátos lovon teszi meg. Híizánk bérezés részén majdnem min- 
den határbim van őriások ..útja," „kútja," „sirja," „vára" 
vagy más egyéb emléke. Harminez óriás-vár van Kozma 
tudósunk szerint magában a székely földön. (Udvarhely me- 
(jyéhen) Kadács vára, a zsákodi várhegy, Óriások vára H. -Ka- 
rácsonfalván, Kustály vára a K lkában, s az ide közel fekvő 
a.-rákosi Tepej (Csikszéken) a szentgyörgyi Oriás-hegtj, az 
Öriásvár Csiesóváron, a esikrákosi Pogányvár, a sz.-domon- 
kosi A'^ár-sarka és Egyeskö az óriások sziklapad járat és aszta- 
lával, Bálvány OS vár. (Háromszéken) a zaláni várhegy. Óriások 
vára a bodoki tetőn, Hereezvára Oltszemen, Bálványos és 
Tórja-vára, a lemhényi Várerősse, Várbérez N.-Patakon, 
Szaesva vára, az eresztevényi Óriás, a lisznyói Várbérez, a 
besenyői Csente, Ikavár. (Marosszéken) a esokfalvi Várdomb, 
az erdő-sz.-györgyi Várhegy, a somosdi Oriáshegy, az óriások 
hat halma Magyaroson és a görgényi vár. 



1''^ Az ÓRI ÁWOK CKALMA^ PRALYA, OKW ZÁi.a. 

A vogul inondúk földvárakban lakatjuk uz óriilsokat, 
iiópnuisóirik {xhÜií hatemddes y iji'mánt-kagtélyhan vagy sarkon 
foTf/ü arituilvúrhiin. a lu;lyi mondák cllonbfn a inaíras h<*í?ye- 
kot ós kősziklákat mutatják az órislsok sajátkczüJcL' kf'sziti'tt 
várainak, lakóin 'jyök maradványának. 

Kozma Fncncz szerint <• lakásaikíit akkor iiaí^yták oda 
az óriások, mikor a .üu'tomány az cmlxiníknt'k itólletütt," 
vagy „midőn a mostani (unborek származni kezdííttíik." Kme 
nópics t'oll'ogás sokban megogyez a vogid mondával, mely 
szerint a földnek első lakói óriások voltak és esak ezek 
után követk(!zók az ember. ..I']leintén Isten az órjás-népet 
teremte, a merre esak vidék van, miíidenütt. Azután éltek. 
Megint másfelék lőnek s azután lőnek az emberek." Az 
em'Derek már szántották a völgyeket és síkokat, mikor 
az óriások még begyi váraiknak voltíik urai. így történ- 
betett, bogy az óriás leánya barangolása közben szántó- 
vető emberre bukkant, s azt ekéjével s jószágával (ilébe 
szedhette, hogy talált csodabogarait atyjának megmutassa. 
De ők a világ elül elzárkóztak s váraikba is saját maguk 
épit(>tte külön utakon jártak tol a rengeteg erdőségekből, 
nu^yeket sok esetben az ördögökkel vagy szolgálatukban 
álló bűvös kakasokkal építtetnek. Ily -vár utjai" voltak a 
Ho7iárka és Attüa útja a bodzái szoros közelében, Kaka.>ho- 
rozda és Ordögborozda, a melyek a persányí hegységből a 
Rika lánczolatán át az almási barltnig felé nyúlnak (Kiizmn 
Ferenez). 

Kozma ismeri a székelyországi óriások királyát is, mely 
nevet nem ok nélkül az isten-szó helyett állónak mondja. 
Bábolna óriás király a többi óriásokat nag}' arani/haranfjok- 
kal szokta g}^ülésre liívni, mely harangokat halála közeled- 
tével a vár kútjába temetvén, azok ünnepnapokon ma is 
úgy zúgnak, hogy reng belé a hegy.^^- 

A mesében még most is áll az óriások országa,^^^ a 
helyi mondák azonban rég letűntnek álhtják azt. A finn 
óriások még kökorszakiak, a miénk már jobbára a rézkor- 
szakban mozog. 

Mondáink szerint az óriások dinaszták, családdal biró 
r ár-urak valának, meséink ellenben beszélnek közrendű 



A N AGY8ÁO É8 EBO 8ZEM ÉLYK»1T01. BÜVBBBJÖK. IHlt 

(paraszt) óriásokról, kik u mesehőssel megmérközés nélkül, 
vagy annak utána szövetséget kötnek és társíiságába lépnek. 

,,Kutyafrjű^'' népmeséink egyik óriíisa, mert volt olyan 
erős, miként a „Mirkó királyfi'' esetéből tudjuk, hogy negy- 
ven méi'tíöldről dobta haza negyven mázsás buzogányát, 
mely úgy suppant le a vár-udvar közepébe, hogy kifeesken- 
dezett a víz utána. Ezen KuUjafejíi-vCÁ tudjuk egyszei-smind, 
hogy oh^ roppant kiterjedésű tartonulnyai voltak a világ- 
tájékok minden irányában, hogy azok beutazására tátos lóra 
volt szüksége. 

Kiinck ellenében óriás-lajbeli parasztoknak, közembe- 
reknek li'ilszanak meséink következő csodás alakjai ; ;i 
„fiíui/ürö," „kötnarzKülő" {míiaiút : köyíjúró) ^hegytoló" (má.sutt: 
heijijlwmjeryetö vagy /in/t/tdmutftitő} és a vasifyuró. Kzek legyő- 
zetve Viigy jószándékkal ajánlkozva lesznek a mesehős baj- 
társaivá és jutnak egymást kiegészítve ezélhoz. 

Az óriásokban csakúgy ünnepié az ősi felfogás a nagij- 
^'(i(j és cro reges és félclnies alak iáit. mint a tiimlétfkbt'ii a/. 
ifjézö szépségét. 

A néphit nem elégszik meg az óriások nagy lesti ere- 
jével, iianem ezen felül még bűvös erőt, hogy úgy mondjam 
erő fölött való erőt is tulajtlonít nekik. És ez avatja őket 
mythologiai alakokká szemben a vasgyúrókkal és kömorzso- 
lókkal, kik a nyers erőn kivill egyébbel nem rendel- 
keznek. 

Az (uiás az elrejtőzött mesehőst „Ádiim-biizé""-rö\, em- 
berszagáról rendesen felismeri; -W) mértföldről megmondja, 
hogy ki dobta vissza az ő buzogányát. A hatszász év múlva 
bekövetkező eseményt megálmodja. Ismeri a tündérek bűvös 
játékait, varázs-szerét, meghódításuk módját, miként ezt tün- 
dér Erzsébetnél láttuk. Bir földrajzi ismerettel messzefekvő 
országok- és világtájakról. Szolgálatba menőknek tanácsot 
tud adni: mely királyi udvarban lesz jó dolguk stb. 

Könnyű az óriásnak vámkat építeni, országokat hódol- 
tatni és a tengersok kincset összehalmazni,^^* mert mindezek 
végbevitelére meg van a maga /lavös lémje. állata és szerszáma 
a székely mesék szerint, nnnt a fekete fóVpék (a „szerecsen 
óriások" szolgálatában) a tátos ló, mely egyszersmind tanács- 



170 titVÍMi llggKa / ÁlUOK. C»ALÁIH KÜBt K. 

udójji is; íi rézhuzofinmi, mely IV'Ii'lmcs köz(?l<!d('*sóní'k olííliir- 
Mf)k(í ; Ji büvöft-hírd, mt'ly Miikó királyfi, Mi'Z»'i vitéz ók Kii- 
tyiift'Jíí ('Z(Mi i-imiiszcrn Viiriizspaniricsára : „kfinl ! ki hincli/- 
//ó7/" niii^áti'd vt'H'kszik a irvc^őlx'ii t'llcnf'ch' fcí^yvíM'évol 
inindkctt/íjök fojo fölrttl, oly ci-fívol, hogy ftsnrií? hólé a hely 
s úííy sz()ijíi ii szikrát, hoííy lííz horitja íd körülfittök a í'öl- 
(Irt ; s véí^rc a //úröíf rrő. A Mirkó királyfi ni<'S(';jélM«n : u 
kastély hctrdik pinczéjphen a pccsélnlctiíMi hoiílóhaii tartott 
(MÖ. Kzl a királyfinak ('lánil(') órijVs leány eröti hor-nuk iv- 
vczi, melyből Mirk()nak c^y rzüstjKilacz-koi kdl meí^tíiltciiie, 
s azt dugó nélkül a nyakába akasztván, mikor ereje hanyat- 
lik, abba a kis ujját belemártania s olykor innia is belőle. 
Mindíín csepp mindkét cseth(?n öÍHzrr ember erejét kölcsönzi 
neki. Mirkót ezen bíívös erő segiti a félelmes ellenfél fölött 
diadalra. Az óriás büt'ös fegyver nélkül nem ejthe.tü el. 

Meséink tudnak Jnlvös szerszámokról (rézfjyürii, rozsdás 
Idknt stb) mely(«k birtokosa egy vagy két óriils fölött rendel- 
kezik, a kik kivánságára megjelennek, és ^,gazdájok'"-ntik 
minden szeszélyes kívánságát egy pillanat alatt teljesítik.''''^ 
Miután azonban az óriásokban a szertelen nagynak személy e- 
sitése és mithoszi ttiérete nyilatkozik és kiegészető részf* a 
nehézkesség és lassúság^ — ezen mesékben már nyilv;in\'al() a 
hagyomány túltengése. 

Az óriások elég hatalmasak voltak tehát arra, hogy 
jói-rosszat mivelhessenek. S vájjon csakugyan e tekintetben 
kettős hajlandóságot tulajdonított volna nekik az ős felfo- 
gás V A hagyomány szerint : igen. 

Az óriásokról sok jót mondanak a mondák és mesék. 

Jó családapák. Leányaik a mesében tündérek vag}' ki- 
rályleányok. Az óriás apának különös kedve telik leányá- 
ban. Kedveért, örömére minden kigondolhatót megtesz há- 
zában és háza tájékán,^^^ hogy az ölesnél sokkal magasabb 
„kis lyánynak'''' kedve teljék: fényes palotáját czifra aranyos 
bútorzattal ékesíti, szolgálatára nagy személyzetet tart, és 
ha akar, kocsiban tehet kirándulást. 

Ez különben már toldalék óriásaink körülírásánál. A 
szép óriás leányok más adatok szerint gyalog járnak, mert 
nem is igen van sietős útjok és ha van, akkor mint tünde- 



Nem kmberoyülölök. „Csodabo gahak." „Apám cram." 171 

i't'k tudják a módját, lioín' a sebes í^ondolat sebességével 
utazzanak. 

(iyalogjártában talál rá az óriás leánya a szántóvető 
emberre, a kit mindenestűi fölszedve, mutatóban haza viszen. 

Az óriás nem emher-yijiilülo. Meséink legalább akárkány 
esetet említenek, mikor a liozzájok bizodalommal közeledő 
emberfiát kegyelmökbe fogadják s annak szerencséje meg- 
vetésében tanácsosai úgy, mint teltei közreműködnek sok oda- 
adással. A ,,Tiindér Erzsébet^ -vcm^éhen elriforduló óriás nem 
csupán fiává fogadja a szerencse-próbára indult szolgalegónjl, 
hanem ki is házasítja s boldogulásának akadályait ő hárítja 
el. ,,Széi) Fallcü'"-X nagyokat lépő <)riíis barátja a mjiga vál- 
hiiii viszi szolgálatba a királyhoz, hol rá nagy küzdelmek 
árán uraság vár.*"^ 

N'alami, az annyiszor szóba hozott óriás leány esete is, 
ki az ö, mezőn talált „csodnboijnrait"" a szántó embert az 
ekével és vonó állatával kötőjéből atyja (a finn monda sze- 
rint : anyja) elé kirakva, ez parancsolúlag mondja : ..vidd 
vissza!" Az indokolás, hogy: „mert azoknak haragja pusz- 
tulásunkat okozhatná, . . . mert ők lesznek a mi utódaink," 
ősi vonást nem igen tartalmaz.^'* 

Sz(')val a mesék hagyománya részben úgy állítja elénk 
az (')riásokat, mint nemes szívű hatalmas lényeket, kiket a 
bizodalmas ,,apdm uram^' megszólítással nagylelkűségre lehet 
keltiuii s a szokásos mesei szólásnak : ..Köszönd, hogy apád- 
nak szólítál, mert ha nem, egészen benyellek vala," elnior- 
gása után kész köztök a barátság. 

\"ajjon ez-e az ős felfogás óriása, avagy az, a kinek 
vérengzésekben telik a kedve, országokat li«''d">lt:ii ^; lia 
győz, meggyilkolja ellenfelét? 

Annyi áll, hogy az óriásokról rosszat is tud a népha- 
gyoiininy. így még a jóindulatú óriás is azon kezdi: köszönd, 
hogy apádnak szóUtál : mert ha nem, egészen benyellek vala. 
Nem minden szerencsepróbálón esik meg az óriás szive, 
hanem csak ha a mesehős jó kedvében találja, vagy ha va- 
laki megkérleli. Ha el van bujtatva, ,,eynher-hüzéröl' mind- 
járt megtudja. A kegyetlenségig vérengzők, mire elég a 
Kózsavitéz bizonysága, kit három ízben gyilkoltak meg és 



172 Kalkvaki. Ba bm zkm. Bohw- bzkm. Máküzkm. 

víiíídaltiik (liinibokni s negyedszíM' is inog1(íttók volna, ha 
HózsH vitéz töi(\jök ruiin kcrokciUik.'*" 

.4 mondák csak rosszat reijélnok róluk. A íiiiii Kah'vafi 
sziklával akarja az új vallás eí?yházát dUirrilíji. A mondák 
kősziklái cgytöl-c^'i^ j^onoszsáí^ és é^b(!kiált() bűníik kíivet- 
keztélxín lettek (U'iás cnibcn'kbrjl és asszonyokból kővé. 

Szóval : volt :iz ('tiii'isdkbaii j(') is. foss/, is. 

2. Hegyi és erdei szeszélyes szellemek. 

A Töri>6k kottős jfllfmvDnása. Kölcsonzöttek-e vajfy ínythologiánknak 
orodoli alakjui. Jószivü.séff ós nagy ar6 jt-llomzi őket. A Ilányar6ni<;k 
mcghonosüdott hitrogós alakok. A bányaszeilom mogorva terméHzetQ. 
Jóindulata és boss/uállásánnk muiulái. A Kópék. Földalatti országuk. Idé- 
zésük és segítségadásuk népies mondái. Ijesztgetok. .\ iidérrz szláv 
eredütü. A lidórczszerzésnok módjai a néphitben. Alakjai. Tartásának és 
olvosztésének nehéz volta. 

Az Óriások tMnlúkei lí*<íinkább a hcgycklKíz kotvék. Az 
óriások kipusztultak, de a licííyek azért nincsciník a nép kép- 
zeletében hitregés alakok nélkül. Ilyenek: 

a) a Törpék. A Törpék mindenben különböznek az 
ói'iilsoktól s azokkal a legszélsőbb ellentétben állanak a test- 
alkaton kivfíl is. Szintén távol laknak az emberektől, de nem 
hegyormokon, hanem földalatt való barlangokban, vag}' óriiis 
fák odúiban. Mozgékonyak és a ravaszságig ügyesek és bű- 
vös szereiknél fogva nehezen legyőzhetök. Nem oly vissza- 
vonultak, mint az óriások ; az emberekkel való érintkezésüket 
sokszor incselkedés (minek rendesen ők adják meg az árát), 
sokszor jóakarat jellemzi. 

Kérdés, hogy eredeti hitregés alakok-e vagy kölcsönzőitek? 
A finn hagyományra bajos e részben hivatkozni, mivel a 
skandináv m^-thologiától könnyen kölcsönözhetett Törpéket. 

Meséink „Bahszeyn,'' , Borsszem," .,Mákszem'' stb. hősei 
arra vallanak, hogy talán eredeti alakoknak is vehetők. A 
nép ma is hiszen a Törpék-hen és a többi között Szigetvárt 
Mátyás Lajos értesülése szerint az a felfogás, hogy : a Tör- 
pék apró emberkék. A férfiak feketék és nagy szakáink van. 
A nők hófejérek és nagyhajúak. A törpének egy-egy kezén 
hat ujj vagyon. Sohasem fáznak, pedig a férfiak csak nad- 



Törpék ereje. Laká>$uk. A bányarém. 173 



ragot, a nők csak szoknyát viselnek. A férfiak karján, mintegy 
a húsba benőve, tündöklik egy nagy gyémánt-karpereez. .1 
törpéknek van a lef/johh ftzivök. Maguk ássák a nemes érczeket 
és maguk esinálják a jxMt/t, Kii-.'iK uk fV'I-l;'ibb;il kist'l)b a 
többieknél.'''^" 

Kérdés, hogy a Törjiékben mutatkozik-e az a hiifínidni 
és ártani egyiránt kész hajlam, melyet náluk föltételezünk "? 
Meséink e kérdésre igennel felelnek; az nuís kérdés, lioL'-y 
minden egyes esetben az fis felfogásnak tohnáesai-e 

„(lyöngyvirág Palk(V" meséjében a „hét rőfös szakalu" 
törpe ad tanácsot a királyfinak a gyémánt gyöngj'virág meg- 
őrzése tárgyában. A regék között a „Hege-gyöngyök" Írójánál 
találjuk a földalatti kis országot és apró népeit a legélénkeb- 
ben, állitólag erdélyi helyi monda alapján leírva. 

„Fadöntö'' meséje szerint király-kisasszonyokat rabol- 
nak, s egyikök Vasíjíjúrónak a hátán terít magának asztalt 
és megeszi a három óriás embernek készült húsos kását. 
Heijiiforyatural hasonl(') történik ; de már Fadöntövel nem bír 
a Törpe. Ez elveszíti hosszú szakálát és vele nagy erejét. ^''^ 

Nem egy mesében eléjön a y,bak-ara$2rnyi~ ember, ki a 
hármas üveghegy aljában lakik, ki országa-háborgatóin úgy 
áll bosszút, hogy keresztül hajhigálja őket az üveirhegveken, 
melyeken különben nem tudtak volna átmenni. 

Deésen határozottan rossz indulatúaknak tartják őket. 
A föld alatt kicsi emberek laknak, a kiknek csak akkora 
kalapjok van, mint a gyüszü, mondják. Éjszaka feljárnak, 
nappal alusznak. A ki közéjök kerül, íiz többé nem jön föl.^-- 

Sok okunk van azt mondani, hogy a Törpék a magyar 
mythologiáii kivűl álló alakok, nevetlen Bahszem Jankuk. Kö- 
kénij-Matyik stb., vagy a mennyiben mégis hitregés voná- 
sokkal bírnak, a német m\'thologiától kölcsönvett alakok. ^-^ 

A mennyiben azonban magukat kiadjiik, jóknak >'< »•'-?- 
szaknak mutatkoznak ^gy személyben. 

h) A Bányarém. Versényi Györyy szerint erősen valószínű, 
hogy a bányarém idegen eredetű s a német bányászok hozták 
be. De bárhonnan valók, meghonosodtak hegyeink között s 
nincsen bányavidék, hol ismert és emlegetett ne lenne a bánya- 
rém, hányi pásztor, hirgej (Berggeist,) kitől várja a bányász 



174 KlNfeZfeWE, TKKMfeH ZKTK . TUPATJA A •ZKIMÍXCMfeTl.KNHttíJKI . 

szííiHUicséjét, ii hányíüi'Á-U'f^ímy a sok kinesel, Kzép fcl<»sé|^(»t, 
íi bs'myilsz-lt'áiiy a sz<'»|) vftlíjí^éiiyt, aranyos kincses h'niát, 
í?y(''inání()s páilát. lioiinc n'uwgi a l)al)(>nás hjUiyász-nép, 
sorsa igazságos, nólia sz»'sz«''ly«;s ititézí">j(''t, (''s tiszteli elnyo- 
mója ós sanyargatóJH nu'gbosszúlóját. 

A i)i'inyarén>ek liagyoinányainak gyíijtése körül Ipolyi 
után leginkább Vrrséniji (työrtjij tudor érdeinesit/í nuigál.'-* 
A mi a bányarém alakját és öltözetéi illeti, a bányarém 
vörös nadrágba és kal)átba öltözött kis ember, fején kis vörös 
sapkát visel ( Körmöci ) „Szakállas kis ember, voríis nadrágot 
és fejér kabi'itot visel, a lábán csizma, lejét zöld bányi'isz- 
sapka í'(?di, kezében bányamécset tart" (Fidsöhánya, (iölnki.) 
A csizmája aranyos, könnyen kúszik a sziklákon {Szepes- 
Eemete.) „Hosszú bajuszú kis ember, bö gatyában, fején bá- 
nyász-fö véggel" (Mánnarus ) A bucsum-i bányarém Versényi 
tudor éilesülése szerint nem mindig a maga alakjában jelenik 
meg, hanem hol hosszú asszony, hol ösz í'mber, bagoly, 
denevér, ló, kutya alakjában, néha fekete ember alakjában. ^-'^ 
A bányarém mogorva természetű. Nem szereti, miként 
Versényi írja, ha a bányában kánjmkodnak, különösen pe- 
dig ha fütyülnek. De dalolni szabad, azt szereti. 

A hagyomány miben sem biztosabb, mint abban, hogy 
a bányarémek a jóindulatra és bosszúállásra egyiránt hajlan- 
dók.32« 

Néhány idézet talán váltig elegendő lesz ezen állítás 
bízonj-itására. 

Gyermekkoromban nagyon sok szépet hallottam a bá- 
nyarém jóindulatáról. Felsőbányái néphit szerint figyelmezteti 
a bányászt a bekövetkezendő bajokra. És Versényi jegj'- 
zeteí szerint igy van ez másutt is : 

Gölniczen mondják, hogy néha a munkába menő 
bányász a tárna szájánál 2gy kis, hosszú szakállú so- 
vány embert lát ülve. Ez halál vagy nagy szerencsétlen- 
ség előjele. ^-^ Körmöczön mondják, hogy egyszer a bá- 
nyában nagy roppanás hallatszott, de semmi baj nem 
történt. A bányarém baljóslata volt ez. Másnap egy bá- 
nyász meghalt. Ily haláljelző az is, ha a pihenő zúzók- 
ban a zúzóvasat láthatatlan kéz felemeh s aztán újra 



JúlMDULATA 6tí HAH AUJA. 1 7' 

lezuhan. T)eésaknán \wu a bánya naary veszedelem elfítt 
sóhajt. 

A bány.iszok na^Niui í,uk. fí>rlti lutliiak, ii<i^\ a ;>/•'- 
í^ény, de szorgalmas l)ányászt jelek (leginkább bcUUrűl hal- 
latszó kopogás, vagy feléje való iyités) által gazdag érre ve- 
zeti és gazdaggá teszi. Kllenben a bányászuk közös hagyo- 
mányával ellentétesnek látszik a ioltevés, mintha a bánya- 
lémek csupán gonosz szeszélyből elkövetnék azt, hogy a 
munkásokat gátolják, lámpásaikat eloltsák, szerszámaikat 
hasznaveh(>tetlenekké tegyék, a bányaüregeket elsülyeszszék, 
V Ízzel eláraszszák.^-'"* 

Oknak kell h'inii, hogy a bányarémek megharagudja- 
nak, hanem akkor azután eli)usztitják törvényök áthágóját 
és ha ezek többen vannak, iiirn-^"n '"ki!it»*t még az iga- 
zakra sem. 

Így a sehneczi (PaehterstoUenj-akna nem fizet azóta, 
nuola a hegyi szellemeket részegeskedésökkel és tisztelet- 
lenségükkel távozásra kényszerítették az egykori bányászok. 
Így fogyatkozott meg ottan a Mihály-akna áldásos volta is 
Ipolyi adata szerint. 

Breznóbánya arany- s ezüst gazdagságának az vetett 
véget, hogy a biínyarém feleségét a bányiiszok megölték.'-^ 
Verseny i igy hallotta íiz esetet : 

Hreznóbánya nyugati tddalán van egy völgy, mely- 
ben gazdag arany- és ezüstbányák voltak. Ma a völgy 
legnagyobb része mocsaras s Bnuiiszkó-nak hívják. Haj- 
dan azonban nem ilyen volt, hanem szép, kies és sok 
munkás dolgozott a hegyekben. Akkor annyi volt az 
arany, hogy nem is kellett ásni, hanem egyszerűen letör- 
delték a kiálló, lelógó nagy csapokat. Ez időben a bányá- 
szok hetenkiiit dolgoztak egy huzamban a bányában s 
eleséget is vittek magukkal, mit rendesen egy-egy szög- 
letben helyeztek el. Azonban többszőr megtörtént, hogy 
valaki kenyeröket megette s éhen kellett tovább dolgoz- 
níok. Egyszer hát lesbe állottak, hogy a tolvajt kézre 
kerítsék. Jött is félig meztelen asszony, kit haragjukban 
agyon ütöttek. Pedig az a bányarém felesége volt. Olyan 
nagy emlői voltak, hogy a balt a jobb, a jobbat a bal 



17(i A UKK^NYÖBÁNYAJ ts RÖRXÖCZI BANTARÉM HÍ»HH/.i 

Viilh'ira v(»tv«', kis vönis nsidnií^os, vöníM sinkiís ^y<!r- 
niokí'i utúriíi sziiladííáltuk s ú^y .sz()[)t}ik. OKZ-szakálú 
tV'rjrt is többször látták íi bányászok, ki jobb kty/X'híni 
iinuiy-csákányt. szokott hordmii. Amint az jisszonyt a^^yon- 
v(írt('ík, cllcinctték vfry söt«!t híílycn. Az orcg bányaróm 
sokáig konisto kedves fclesógét. Hannadnaí>ra, mikor a 
bányászok újra munkáiioz fogtak, az arany mindinkább 
fogyni kezdett, mig utoljára egészen kiveszett. Kkkor 
nagy zörgés támadt, a bánya falai összeroskadtak, s 
valameimyi bányász odaveszett. Kzen a belyen aztán 
nioesarak keletkeztek s fölíittök vörös lángok lobognak. 
A lobogó lángok után futók mind a vízlx- fúlnak. így 
mentek semmire a liires aranybányák, az()ta hiába keres- 
nek arnnyat. A völgy félelmessé lett, mert még évekig 
hallatszott az öreg bányarém sirása, amint a föld alul 
kiabálja: Huna! Rúna! hol vagy? gyermekeid sírnak!'^" 
Miísik esetet is említ Verséntji tudor : 

Van Körm'öezön egy akna, a melyljen liajdan nauyon 
sok arany volt. Egyszer egy munkás lenn dolgozott. A 
többiek már haza mentek, de ö nem akail felhagj'ni a 
munkával, mert dús aranyérre talált. Felment s két lám- 
pát, egy új csákányt s egy korsó vizet hozott magával, 
Tovább dolgozott. A munkában nagyon szomjazott s már 
csak kevés vize volt a korsóban. Mögötte egy Jcií^, fekete 
nadrágos, vörös l-ahálos ember jelent meg, fején nagy bá- 
ránybőr sapkával, halkezéhen aranymécset, jobbjában ezüst 
kalapácsot tartott. Kérte, hogy adjon egy kis vizet. A 
munkás nem akart, mert neki is kevés van. Hiába ismé- 
telte kérését a kis ember háromszor s hiába fenyegető- 
zött, hogy ha majd ő látja el a mimkásokat vízzel, nem 
lesz benne köszönet. A bányász még kinevette. Alig tesz 
pár esákányütést a sziklára, hátranéz, de már a kis em- 
ber eltűnt. Mire aztán visszafordult munkájához, az aranyér 
már eltűnt. Hiába fáradozott, nem akadt többé rá. Búsan 
kifelé indult. Sajátságos nesz ütötte meg fülét, a minőt 
öreg bányász létére még soha sem hallott. Mindenfelől 
csöpögött a víz. Ettől fog^'^a tele van az akna vízzel, a 
mely akadályozza a bányászkodást.^^^ 



Kópék vaoy magyar koboldok ors zága, kinézése. 177 

A bányarémek jóindulata vezetett nem egy bánya nyo- 
mára (Kapnik, nagybányai Kereszlheyy) ; az elpusztultakat majd 
mind nagy haiagj(jkban ií>skasztották össze. Az eltemetett 
bányászok véréből s(jk helyütt még most is folyik a vürös víz, 
c) A Kópé-k (magyar: kohold-ok). A finn mythologiában 
sem hiányzik ugyan Kööpeli-név alatt, hanem már Castrén 
észrevette, hogy a Kópé mythologikus nevünkkel egyenér- 
tékűnek látszó finn Kőöpeli a germán Kcjboldnak finn alakja. 
Kálmánij Lajos jó nevű mythologusmik meg a magyar Kópét 
szintén a német kobolddal azonosítja a hitregei hasonlóság- 
nál fogva. ^^■- Hanem ugyan ö úgy vélekedik, hogy a Kópé 
szót nem e hazában szereztük, miben öt támogatják némi- 
leg a finn, lapp és török hasonlóságok.^''* 

Ha a magyar Kópé azímos a finn Kööpelivel, akk(jr 
mylhologiai vonat kozásl)an is egyezni kell a kettőnek. A finn 
mythologusok az ő Kópéjaikat majd erdei kisértet-iie\i^ majd 
oly lélek-v\Qk tartják, a ki a házakban, régi várakban és te- 
metőkben tart(')zkodik. (C'etait un fantomé, qui ne eherchait, 
qu'á fairé du mai, et qui se montrait dans les lieux oú les 
morts étaient enterrés.) 

A Kópék a magyar hagyomaíiy .szeriül is első tekin- 
tetre rossz színben tűnnek fol, mert ijesztenek. 

A Kópékr('>l Kálmány a következőket mondja : 

A Kópék külön országgal birnak, meh' a föld alatt 
van és mint a katonáknak van vezérük, a töl»biek nmek 
katonái. ^^^ 

Máskor nem bot, hanem kés a feg\^erök, melylyel za- 
varják a gyermeket. Kinézésre sokban hasonlatos a bá- 
nyarénnnel. „Vörös nadrága van neki, mög fekete ka- 
bátytya, nagy bajuszsza mög nagy szakálla, két anisz az 
egész, Szügetön mán veszeköttek is vele. A Kópé az 
egyik lábára sánta, az óra másfelé ál' (nem egyenesen), 
szöme fé'lik mint a macskának ; akkora körmei vannak, 
nnnt más embernek az ujjaji, keze feje mint egy nagy- 
kalap,'" mondják róla a szöregiek. 
Ha „feljön," sót és kenyeret kér (ezzel szokott rontani 
is). A gyermekek méltán félnek tőle, mert azonkívül, hogy 
a kinézésében semmi megnyerő nincsen és „nagy késseP 

12 



17H JjkhZTA volta. .Jó TL'LAJ DOWHiOA. lufeXfewK. 

júr, iii(';tf /-(irö^ (ís csörömpöl s ji mi t'ödüloy: n kit mt'f^o^f, 
elviszi, iiK'},' u kutyii-külyköt s(;m veti nwt^. A (íKÍzmúja or- 
rúval nyit iiiíiiíi'iriiik utat visszani«'notí!lkor a IoMIkí.''*'' 

M(''^^ a/t kell számba viíiiiii, hoí^y a szcgedvidóki néphit 
szerint több eset volt már rá, hogy meglett emberekkí'l íh 
megv<>rekedett, — és tisztában lehetünk : hogy árti'ui és bosz- 
sziiállás nem állott tí'rmészetökíin kivííl. Hanem van a Kó- 
ix'han a jiUx'tl is, a minek köszönheti, Imirv hivoííatni és 
idézni is szokták öt. 

Szokták idézni gyermekek — játékbi'*!, nn'lyböl kitű- 
nik, hogy az öshagyomány a tavaszi najnuun^jx'lctni különöseb- 
ben is foglalkozott vele, miként a „Ivópé-idézö" versíícskék 
inkább esak sejdíttetik, mint föltüntetik. Ilyenkor aranyos 
szekéren, zöld küntöshm volt megjelenendő.^*^" 

Idézik és megjelenésH' kényszerítik a felnőttiek is. Ks 
megjelenik s a szegedvidéki néphagyomány szerhit ad«>tt 
egy lánynak kérése szerint ezipőre való pénzt. Pénz nincsen 
nála, a leányt is magával vitte s egy szegényes házba ve- 
zette. Messze vihette, mert hazajövet három hétig jött, míg 
hazaérhetett. Már az emberek, a kik többen egyszerre meg- 
idézték, nem mertek vele menni, hiába biztatta, hogv' „a 
kinek pénz köl', gyüjön vele" egy se mert menni. 

Egy leánynak hozott fél kenyeret és híJLrom tepsi lepénj% 
melyből ennie kellett a leánynak. A dévaj ságból való föl- 
idézést nem veszi jó néven (.,Mikor a Kópét híjik fö\ sót, 
kinyeret, villát, kanalat lösznek az asztal néyy sarkára. Az asz- 
szony bebújik az ágy alá, a többit kihajtja a házbid, akkő 
mongyyya : Gyiij' /o' KÓ2)é ijesztgetni . . . Akkó a Kópé fó^gyütt 
a fö'd alul, zörgött, csörömpölt, zöcskölte az ágyat (a melyik 
alatt az asszony volt). Még csak az asszony nem mekögöit, 
mint a kis birka, addig iiem mönt ki.''^ (Szőreg). 

A Kópé-cidtus lényegét az .^dézés-'t illetőleg Káhnány 
Lajos Írónkhoz utasítjuk az olvasót, mint a kit e részben 
ezen czikk is szívesen vall minyadónak.^^^ 

Ezekből láthatólag eléggé kidomborodik jóban és rosz- 
ban a Kópék jellemvonása, melj'böl idővel hozzájárulván a 
pótló és tisztázó adatok, nem leszen lehetetlenség a mytho- 
logiai alakot is kidomborítanunk. 



KopÁJí. LiDÉagz. Szathmári fes szigetvári néphit. iT'.t 

A Kópékkal úgy vélem, hogy nem tévesztendők össze 
a „szigetvári" néphit Koj)án-iiú, kik „kis szakáhithm embe- 
rek, azonban hosszú liajjal és zöld levelű könyvből olvassák 
ki a jövendőt."^"'^ 

d) A Lidércz {lidrércz, lodovércz, ludvércz, luczvér.) Bo- 
rovszky Samn a németektől kölcsönzött szónak vallja, Edel- 
spaclier szláv eredetét bizonyítja. ^^^ S csakugyan sem a fin- 
neknél, sem a többi rokonoknál a neki megfelelő hitregci 
alakot nem találjuk. Népünk hagyományában azonban any- 
nyira meglujnosodott, hogy a kök-sönvételnek csak annyiban 
van nyoma, hogy a hagyomány e tekintetben nem egysé- 
ges. Lidércz alatt a nép majd holyyó tüzet, majd kéjjel röp- 
ködő (joiiosz madár-félét" ért. Itt az utóbbiról leszen szó. 

A ki hamar meg akar gazdagodni, tartja a szathmár- 
megyei babona, neveljen magának Lidérczet. E czélból 
tiszta fekete csirke-tyúkiuik első tojását kell hóna alatt 
hordania 8 hétig. Ekkor a Lidércz mint egy kis csirke 
kikél és gazdája elé állván, megkérdi : mit parancsol y 
Bármit parancsoljon, azonnal végrehajtja, de ha dolgot 
nem ad neki, őt öli meg. A gazdiinak a Lidérczczel szemben 
kötelessége, hogy bármit eszik vagy iszik, az első cseppet 
mindig a Lidércznek kell félrelöknie, mert ha elfelejti, vagy 
szándékosan elmulasztja ezt tenni, a lidércz megfojtja őt. Ha 
valakinekmár elég gazdagságot összehordott a Lidércz s szép 
szerével szabadulni kivan tőle, adjon a kezébe egy vékony 
hosszú kötelet és küldje el jó messzire, hogy kössön a 
a kötélbe szánxz homokot és hátán hozza haza. Mivel a 
homokot nem tudja kötélbe kötni, a parancs végrehajtása 
nélkül i)edig nem szabad haza mennie, örökre oda nuirad.^*" 
Ha valaki egy fekete jércze tojását három hétig a 
balhona alatt hordozza, akkor ebből kikél a ^^ludvércz^"'' a 
ki ujjnyi nagyságú majomfejű emberke. Tulajdonosának 
minden kívánsága teljesül, — tartják Mátijás Lajos be- 
vallása szerint a „szigetvári" néphitben. 

A miskolezi közlemény úgy tudja, hogy a Lidércz 
záptojásból lesz. A tojást ganaj ban ássák el, hol egész 
holdváltozásig marad. Ekkor kél ki belőle egy hitvány 
csibe, melynek tollai fölfelé állanak. Tejes kásával etetik, 

12* 



180 Tüanw qombolyao Ish h omszű LAwoohtob kéféhk!*. VérhzbkzOdIwb. 

mindig' íi liúzi íisszíhiv s'i^yj'ibiiii hál. llaiiííjíi ez: 
„Mit hozzak V" s gazd'asszonyának miruhíii panirifso- 
hitát tülj(?síti. Mikor valamit liozni me^^y, mindig tü/x»H 
h'incz kó|)(íh('n rcpííl ki a kiirtííri. Sehéz drp-fzteni, mert 
lia eladják is, mindig visszajön. I)(; ha pálinkát adnak 
b(í neki, hoj^y megrészcí^cdjék, aztán selyemkendőbe ta- 
karják s éjjeli 12 órakor a kereszt-útra viszik, akkor 
többé vissza nem kerül.'*' 

A kee8kemct-\\{\i*\ú néphit szerint a Lidércz olyan, 
mint a tüzes yomholijaíj^ mikor a levegőben mén és tüzes 
szikrákat szór maga után,''*- Hs nem is egészí'n könnyű 
d(tlog reá szert tenni, miután kozön.ségesen oly tojásból kel 
ki, melyet hét éves kakas tojt; ezt a hóna alá tegye az ember 
s addig hordja, mig ki nem kel ; kikelése után solia s<;m 
hagyja el az embert. Csallóközben „IgUcy-imk is mondják, 
azt tartván róla, hogy rongyos és csipegő csirke képéhen húzról- 
házra járó ördög, ki megszólalván, szolgálatát a konyhában 
süí'gölődő asszonynak felajánlja. A ki szolgálatát elfogadja 
és lelkét neki adja, annak pénzt, kincset hord, E pénz a sö- 
tétben fénylik. Éjszakánként két öles hosszú lángostor 
gyanánt repül a faluk közelében a házak fölött, míg esak 
haza nem ér, hová a nyílt kéményen ereszkedik alá.'*-* 
A Lidércz-szó mythologiánkban gyűjtő fogalomnak mu- 
tatkozik, mely a mesében alvilági hatalmasokat értet, kik 
szörnyű nagy fergeteget támasztanak, mikor hetedhét or- 
szágról leány-rabolni jönnek. Lidércz némely vidéken a 
bolygó tűz}** Lidércz a boszorkányok házi barátja, mely 
„olyan formájú, mint az iromba tyúk,'''' ezen járnak a boszor- 
kányok a Gellért hegyére is. A mi Lidérczünk is kétféle. 
Van gazdája által költött, van magától jelentkező vagy ta- 
lált, melynek rendesen a házi asszony válik lekötelezettjévé 
és rabjává.^^^ 

A mi Lidérczünkben megvan-e a jónak és rossznak 
kettős jellemvonása? Van-e benne a jóból? 

Van, hozzáértvén, hogy az ős hitregék szellemében, 
mikor még nem kivánt jótettei fejében „vérszerződést és 
lelket." „Lidércze van," mondja a közmondás a hirtelen 
meggazdagodott emberre, mi elég dicsérete a hdércznek. 



Félel mks voltuk. Garaboxczosok. Barboxczások. 181 

Csupa készség, csupa jóakarat. Csak egy szót kérdeznek 
(Mit? — parancsol — ) de ezt háromszor is kérdezik s azt 
teljesíteni azonnal sietnek. 

Hogy a barátság egy esetben sem maradt állandó, ez 
elég rossz oldalról mutatja be a hidérczet. Mondáink 
keresztény szelleműek, s itt a lidérez gazdájának vagy gazd- 
asszonyának lelkét fenyegeti a kárhozat. Vájjon őseinkhez is 
ennek reményében voltak a „tüzes pénz hordó,' talált vagy 
nevelt Lidérczek oly szíves készségűek nehéz a 

felelet. 

A Lidércznek állandó foglalkodtiitása és táplálkozása 
már magában véve is tűrhetetlen állapot, földi kárhozat volt. 
Ipolyinak beszélték : 

K-a (V Kassa) városában az egé>/. xa,x.,. .^..i^ .. dinert 
egy sovány, mogorva kinézésű öreg asszon)!. Ez egy 
Lidéi'czet talált. A Lidércz hordta neki az aranyat; de 
neki a Lidérczet a kebelén kellett hordania, hol ez vérét 
szívta s az asszony szemlátomást soványkodott s nem 
is mert enni senki előtt, mert a Lidércz minden falat- 
jából a felét kivánta.^^" 

3. Az elemek félig ártalmas szellemei. 

A palócz barbonczások. Garabonczosok a kecskeméti és csallóközi nép- 
hitben. Tudományos hozzászólás. Karakánok a törökségb"'> A' .-nit-i 
csoda. Vizi leányok. Tűzembei*. 

Az eddig mondottakat nagyjából talán oda lehetne vissza- 
vinnünk, hogy a hegyek, erdők és a föld belseje tele vannak 
szellemekkel, a kik között nem hiányoznak olyanok, kiket a 
régiek fölfogása úgy minősített, hogy némelykor jóltevők, 
máskor meg ártók. Ugyan ez levén mondható a többi úgy- 
nevezett elemekről is : a levegő-égről, a vízről és tűzről, ezek 
kedveért haladó utunkban, ha kis időre is. rnéir um'ít kell 
állapodnunk. 

a) A levegő urainak a yarahonczosokat (barhoiuzás, yara- 
honcziás diák) véli a néphit. 

A mese szerint a garaboncziás diák ..nags' forgó szél- 
ben jár." A nógrádi néphit szerint a sárkányoknak n-Agy 
ellensége a barbonczás. Összesen 12 barbonczás van, a kik 



182 Vauóc z yBLrooAw. KivAkmAouk. B<Hw zt.'joK. ]8-ik ukouí. 

testvórck s u lí'll(!y:<'k kíizt líikiiak ii rosinariní^erdOboH. .J6 
dolfJTuk van ott. !)(' egész óvben ruím esznek Bemmít, csak 
('ííy köv(!t nyalnak, nu'lyi'l AnuM'ikából hoznak. Az évnek 
bizonyos napján azonban jóllaklialnak. K naf)on lejönnek u 
tVildre, lio^^'y a sárkányokat összefogdossák, mert ezeken 
szoktak lovagohii. I)e ekkor sem esznek eg>'ebet, mint édes 
tejet. "''^' A pulócz néphit szerint a váHott gyermekl)öl ..bar- 
bonczás'' lesz, az a szakálos, l)ajúszos emlxMke, a ki olyan 
kicsiny, hogj' más embernek a kötözködéseig sem ér s a ki 
felhőket tnd az égről leolvasni. ^^" Ipolyi kecskemét-viádki hie- 
delemnek mondja, 

hogy a garabanczosok bűvös tudományú emberek, 
kik <!sőt, szélvészt támaszthatnak, a sárkányok fölött ha- 
talommal bírnak; azokat kiolvassák. I)e a jövenrlö dolgo- 
kat is előre megtuilják mondani. A hol megfordulnak, csak 
aludttejet vagy tojást és kenyeret kérnek. A hol. szíve- 
sen fogadják őket, mitől sem kell tartani. Kllenkezö eset- 
ben igen veszedelmesek. Bosszúból szélvészt támaszt.mak, 
mely a háztetőket, széna- és szalmaboglyákat felforgatja. 
Köszönetök ebből áll : adtál, adol is Volt is, van it, lesz 
is.^*^ Szülőföldemen, Ft'lsőh(hii/íni is vihartámasztónak hal- 
lottam emiegettetni a garaboncziás diákot. 
A közmondások könyvében olvasható: „Jár, mint a 
garabonczás diák." 

A i)?/nrt-mellék baboníís felfogiisa szerint : 

a garabonczás 13 iskolát végzett diákból lesz, ki a sze- 
rencse kei'ekén el nem veszett. A 12 iskolát végzett diák 
elmegy messze-messze országba, vízen és tengereken át, 
sok veszedelmen keresztül, azután bejut egy barlangba, 
ott társakra talál, azokkal tanulja a 13-ik iskolát. Midőn 
12-en együtt vannak, ráülnek a szerencse kerekére. Ez 
gyorsan forog velők. Egynek bizonyosan el kell közülök 
vesznie rajta, azért félelemmel állnak rá ; mert nem tud- 
ják, hogy ki fog elveszni közülök. El vannak szánva 
mindnyájan. A kik e nagy próbát kiállották 11-en, ga- 
rabonczosokká válnak s mennek szerte a világban gara- 
bonczos mesterséget űzni. Sovány képpel s rongyos köpe- 
nyeggel kéregetnek leginkább tejet és kenyeret. Jaj aimak, 



A SÁEKÁXyOKNAK KLL EN8ÉOEIK. DlÁKOK'E V KaHAKÁXOK. IH^i 

;i ki nem ad nekik, a mit kérnek. Sok nem kell nekik; 
do nem szabad nekik kiszabni, hanem egész kenyeret 
kell nekik adni, ők niajt^uk vájínak belőle e^^y danibot, s 
a tele köesö<^ből maguk veszik ki részüket s áldást mon- 
danak érette a házra. Honnét elutasíttattak, azt mondják: 
asszony {vagy (/azdn!) tneíjbánod tettedet, majd adnál örömest 
egy fertály óra mitlra. de késő lesi ! Utánok nyomban 
vihar kel, a ház tetejét leveti s a gabonára sok ártalmat 
lioz. A sárkány is csak akkor jön elő, midőn a yara- 
honczos kiimádküzza, titkos könycébül olvasván rá, melyből 
senki más tjlvasni nem tud. Az ekként kibűvölt sárkányt 
megnyeryeli s förgetegben villámsebességyei megy rajta szere- 
csen országba, hol levágja, húsát igen drágán eladja a 
szerecseneknek, kik a szörnyű forróságot esak úgy állhat- 
ják ki, hogy nyelvök alatt sárkányhús-darabkát hordanak, 
a HÜ hiivösiti őket. Tömérdek aranynj'al s drágakövekkel, 
gyémántokkal tér vissza onnét a garabonczás diák.^^" 

Ennyi felöle összeszedeti vélemény azonban mind kevés, 
hogy a garaboneziást mj^hologiai alakká emelje. K hagyo- 
mány szálai Lázár Béla szerűit a középkori egyetemekről 
haza gyalogoló gramantiás (olasz bűvészet =^- negromanziá-- 
ban jártas) diákoknál nem vezet tovább. ^^^ 

Es csakugyan a garabonczijis diák negativ, a régiség- 
ben nyomtalan alakja nn-lhologiánknak, és tévedtek azok, 
a kik az őskor Írástudóit és varázsló papjait tekintek bennök, 
kik esak a kereszténység megszilárdulásával aljasultak a 
néphagyományban csavargó ijesztőkké.'^' 

L'gy látszik, hogy az ős hitregék oapan a >/:.'i«'kei 
uralák a levegő eleven szellemeiül. Különben nem lehetetlen 
az sem, hogy a régiségben a kairakan-ok (karakán-o\i.) vol- 
tak némileg hasonlatosak a mai mesék és regék garabon- 
czaival, csahhogy híigy*)mányaik a törökségben és magyar- 
ságban egyiránt feledésbe mentek, vagy kiszorultak, úgj- 
hogy csupán a betűszerint való értelmezés nyonuin mond- 
hatjuk, hogy a pajkosságot és jószívűséget fogták egy sze- 
mélyben képviselni. ^^^ 

Az természetes dolog, hogy a rengetegekben, vízben és 
tűzben nem igen lakoznak oly szellemek, kik hajlandósággal 



1H4 liuUEl CBOPA. Vtel MZIU J.KIUUC. TüZ KMBKH. 

birnának ii jóiiidiihitni is, miután nzck, a riicsehftsOket kivéve, 
átaljáhari voszodelmesek. Kí^y-kültörc azonban ill is rábuk- 
kanunk. Ilyenek 

h) az enlühcn a rtulörc/f vaj^y erdn rsoda, mely \\ lislocki 
Henrik szerint a knlotnszcffi néphitben hosszú szőrrel fedett 
zömök testű, vad tekintetíi emb(;r, ki fent a havasokon ide 
s tova bararifjol s az erdők és vadak IVilött 'őrködik s talán 
mint a firui Iictifno tilalmazza a favágást. Nem hiában, miután 
az fís felfogás szellemek által lakottaknak tudta a fákat.''** 
A favágók az erdőben való munkájok befejeztével rendesen 
o^y darab fát vagy tökét (ott: tönk) hagynak hátra a favá- 
gás helyén az erdei csothi (vad öreg) számára, hogy ez őket 
hazatértökben ne bántsa. Oly erdei helyen, IkjI favágíis köz- 
ben már t.ibb ízben szen-ncsétlenség történt, a favágók ruha- 
darabokat aggatnak a fákra azon hiszemben, hogv a mig a 
ruha a fán csüng, nem éri őket baj.'^'^ 

c) A fiz- elem jó-rosszai. Mennél vesz(ídelmesebb vala- 
mely elem, annál kevesebb lakói közt a jóra is hajlandó 
szellem. A kutak szellemei szenvedélyesek abban, hogy a 
csecsemőket kicseréljék, vagy a njigj'obbakat a kút széléről 
alá Imzzák ; de már a felnőttekhez egészen jók és karácsony 
éjszakáján a jövendő képét is megmutatják a kútba tekin- 
tőnek. Kicserélés esetében visszaadják az anyának az igazi 
gyermeket, ha ez elmondja a bűbájos igéket: Vízi szellevi, 
add vissza gyermekemet ! íme a tied itt van, vedd el !^^^ 

Fődolog, hogy nyugalmukat ne zavarjuk és írántok 
tiszteletlenséget ne mutassunk. Xem jó a kútba hele fütyülni ^•''' 

A vízi leány szokta a gyermekeket a kútba aláhúzni, 
A Morkoldh, kivel a [városi gyermeket szokták ijjesztgetni, 
német jövevénynek látszik. 

A folyók és tengerszemek szellemeinek szeszélyéről a 
mesék és mondák liivatvák beszámolni. ^^^ 

d) A tüz szellemei között még legszelídebbnek a tüzem- 
her látszik, mely a szigetvári néphitben, mint ide-oda ugráló 
fény látható a tenger partján és a Maros mentén. Ennek 
látására kívánhatunk magimknak szerencsét vagy lelki üd- 
vösséget. De ha ezt elmulasztottuk megtenni, mig a tűz- 
ember hármat ugrott, ekkor az megront bennünket. 



XXVIII. Egészen rosszak. 

If^ÓZet vagy .-./.. Ii.> in .■^. .v íjk. ->»:«. i)...^/..<in..iíi> .n. .\ÍiIjí.j:>/.i ilálit-l. .i i>u- 

szorkány-szó. A néphit mai boszorkányai. Tudományuk, összejöveteleik. 
Szent-Györg-yniijj éjjele. Luczanap. Boszorkánylátás. Boszorkány-titok. 

Ijosztők. Kisértf'tck s ójí^zakai róni.-k. 

1 líl c/.rli (•/.liii >iiiiiiiii-t)>\ aiiiiííUiiK iirsfiMMi Kii»ii^;i>< li- 

liaió is, de annál hűbb tolniíii-Sii egészben véve a népha- 
gyoniánynak, mely tud egész i-íjsszakról, kikről semmi jó 
sem mondliató. N'annak roi<si emberek és rossz szeUrmck, kik 
aztán megint erősen elütnek egymást(31. Még talán legke- 
vésbé veszedelmesek az első csoportban ejsdrolandi') hp-zök 
(szemmel verők) boszorkányok és ijesztők. 

íi) Az igézet-ben való hit kipusztiliniuuiaiiiiaK i;ii>/.ik 
a népnél. 

.. \'igyázz, tartják a három-székiek, a kinek összeér a 

szemüldöke, leghamarább megigéz. "'^^'•' Az uyocsaiuknál is 

tudvalevő dolog, hogy „az olyan ember, akinek a két 

szemöldöke összeér, „igézős." Ha valakit megigéz, aimak 

iszonyatosan meglajul a feje."^"" 

Szemverés-ni^k leginkább a gN'eriiu'kek, a bet»'g;igyas 

asszony vannak kitéve, de Erdélyben néhol még a kotl(')s 

tyúkot is leitik, hogy a hamis szemű emberek meg iif 

igézzék. ^^'^ 

Neveztetik a szemmel- verés is rontásnak ; de a n>nlás 
még is más. Az már bűbájosság, melynek mesterei a bo- 
szorkányok. 

b) A boszorkíinyokat elég a mesék viláyitásálHin megte- 
kintenünk, hogy bennök, a mire utal már nevök is, a mytho- 
logiai alakra ráismerhessünk és hová-tartozásuk körül tájé- 
kozódhassunk. 

Népmeséink, miként már Kozma Ferenez tudóstársa- 
sági tag észrevéve, a boszorkán^i sárkányok s felváltva óriá- 
sok anyjának mondják. 

A mese hősének, kit megrontani akar, mint didergő 
öreg asszony mutatja magát az erdő fáján, honnét mele- 
gedni lekérezkedik, de előbb egy hajszálat dob a kutyára, 
mire az kővé változik. Máskor ugyanígy a hős feg}"V'e- 



1KG BOH/ORKÁITY-PAJ'UCS. ÁtAIOXULÍMAI. MküCI JKLLKMZiUtÖK. BOHZAIfTÖK. 

rt'it vari'izsoljii át Olü tVivá s teszi t<'h<'t<-*tl<'nn(» éfi védUí- 
Iciiiu''. Van í'sct, ho^y ihmii a mapi kópólx'ii száll le ji 
í'Avó], liaiM'in t'ölfúváii maiját, mint ei^y óriás b(''k.a, a 
liösi'íí Iiöní4'()ríK!ii<. azt rii«'i>-öli <^ l-.n .'.t .'.r^ yr.i.i i..t.. 
hjáha tfíszi. 

Majd az arany kaslíilybói indulva íiainak jíyilkofsa 

uli'iii, ('IíjI)I) azt a jHipHcgfH húzza iV'l, ann'lylyfl hári>in, 

majd azt, m<'lyly«»l \2 határt s utoljára, m»'lyly<'| tizenkét 

orszáííot tud átlépni. Csak a kimenotel tekintetében hU- 

szik itt metíórintendőnck, ho^/y az üldözőit hfis chlbb 

- ('ífv lórnkarőt, majd c^y fenőkövet dob hátra, mclyekbííl 

c^y éf,njí érö vas- és kőszikla, a harmadszor hátradobott 

rcsethöl pedig egj' roppant sűrű erdíí emelkedik üldöző és 

üldözött közt, a menekvés biztosítására. 

A boszorkány is hatalmálian és gyakorlatában van 

annak, hogy a fején való átlmkással különböző alakot vegyen 

föl és átalakuljon pocsolyává, tiszta patakká, arany körtefává, 

tüzes kevienczévé stb. 

A vogul óriás nők mondáira emlékeztet a mesék boszor- 
kányainak azon jellemzése, hogy vén korában ajaka a tér- 
dét éri s szíMnpilláját 3(X) mászás vasruddal emelik föl, hogy 
valamit megnézhessen. 

Figyelembe veendő dolog az is, hogy a mesék boszor- 
kányai elpusztíthatlanok, a mennyiben csak bűvös fegyver- 
rel lehet nekik ártani.^^- 

Meséinkről lehántva a hozzájok tapadt külső takarót, 
a százados rétegülést, a boszorkányok nem utálatos kinézésű 
és visszataszító vén banyák, vasorrú bábák, rút mostohák 
többé, hanem a bűvölésben és varázslásban hatalmas tündé- 
rek, ..fejér asszonyok," szépasszonyolí, .,czifra asszonyok"^ kiket 
az örök fiatalság is ép úgy megillet, mint a jó tündéreket. 
Vámbéry hoszorkány-szavim^t a török-tatár hosurgán 
szó átvételének tartja, mely hoszantó-t jelent.^*^^ Es amint 
nem eredeti szavunk a boszorkány : úgy egyszersmind két 
m\i;hologiai korszak között határvonalat alkot. Uj korszak 
kiinduló pontja, midőn sámán isteneink megszűntek a jónak, 
rossznak egyiránt adományosai lenni, a parzismus hatása 
következtében előálltak a gonoszok és megszülettek a rossz 



Az Ö8 VALX,Á8 ÉS A MAI HAOYOMÁXY BOSZORKÁNYAI. 187 

tüiidóiek is. Midőn hitté vált, hogy ii jó és ros.sz szellemek 
ezreivel vagyon (elárasztva a mindenség a levegő égtCl le a 
föld belsejéig. 

Nem lehetünk tájékozottak azon kérdésben, micsoda 
ártalomnak voltak okozói öshiedelem szerint a boszorkányok. 
Az bizonyos, hogy leginkább az új-szülötteket félti a nép 
tölök oi'szágszerte, hogy azokat kicserélik vagy megrontják. 
Mintha ok leimének a Bábaboldogasszony és tündérei éber- 
ségének legfélelmetesebb kijátszói. Tfílük követeli vissza az 
anya (dcserélt igaz gyermekét, vagy ha az álmatlansággal 
lelt megrontva, álma vis.sziuidását. '**"** 

Lehet, hogy a boszorkmiy nevet gyüjtö értelemben 
venni, felel meg leginkább a történeti valónak és ez eset- 
ben e nevezet alatt olyanokat is összesíthetett és tarthat a 
né[)hagyomány boszorkányoknak, akik eredetileg iwm coltak 
rosszak, hanem csak a későbbi néphitben lettek azt)kká; 
vagy olyanokat is, akik csak emberek, hanem az ősvallás- 
gyakorlat töredékének: ;'. /•'/<•,;->',;>•*/<//■ )!...j-\-lii»gvni'!!i ha- 
gyományosai. 

Es csakugyan a boszorkányokai nagj' ritkán szerepel- 
teti a népies fölfogás egymagokban, hanem néha a tijhhi 
rosszak, máskor a „fejér-" vagy a Szépasszonyok társaságában. 

A iiagyománynak boszorkánya sem egy a mjihoszi 
jellegű boszorkányokkal, kiket a nép a mesék számára 
tartván fönn, ilyenekül a gyakorlati életben tudós embere- 
ket és javasasszonyokat gyanúsít és hisz a varázslat és 
rontás félelmes ördögi mestersége gyakt trióinak. 

A forrásba, melyből merithetnők az ösvallás boszor- 
kányaira vonatkozó adatokat, belefakadt az újabb hagyo- 
mányok bő ere. A kettőnek kétfelé való csepegtetése lehetne 
ugyan kísérlet tárgya, de talán még most nem kellő ereil- 
ménynyel. 

Ha a boszorkányságot úgy tekintjük, mint az ősvallás- 
gyakorlat közelebbi megfigyelésre érdemes töredékét, még a 
legkönnyebben megtalálhatjuk az elhomályosult mythosz és 
a még mindig élénk hagyomány találkozó pontjait, mi vég- 
ből a néphit boszorkiínyait kell még legalább is némi íigye- 
lenu-e méltatnunk. 



IHM A NfePHJT boiizobkAwyaí. Obhzkjövhtklkik. Ubpl'lA xmu. 

A siZKjetvári m'^pliithcii a boszorkányok cUítlüiik iioi 
alukbun jnlennok inog, különlx'n lólábúak «;8 i'lfírc hajlott 
rút ü'stííck. ''"''' Nem jó róbik b(;sz«'!lni az uluH^falusi-nk. 
(N'cszpn'Mii) im'.mryöy/uW'Hi' sz<M-int, nuM-t ba az íiinber t<!t6 
ulatf ninc^sen, mindent ni(!í,'baUanak s aztán, ba rosszat 
mond rájuk az oinbor, ójjcl nu'í^nyoniják vaí,'y n)(»í^rontják, 
A ííyiM-okct (íl is viszik. Axyztmy a I>o>t2orknny, de olyan, 
a ki a lelkét már eladta az ördftí^nek. Istentagadó a boszor- 
kány, hanem azért eljár a szentegyházba, de az imádsilgot 
megfordítva mondja és nrfelmutatáskor a [)ad alá kíip. 
Szentelt vizzel nem hinti meg magát. 

Az ördöngös mest«;rséget egymástól tanulják el. Főbben 
az a tö, hogy magukat át tudják változtatni s majd kecske- 
béka-, majd fekete macska-, majd más állat-ahikban jelen- 
nek meg. Sokszor lóalakot öltenek s ellenségoket keményen 
összerugdossák. Ha az ilyen lovat megvasalják, másnap 
látható a patkó helye a boszorka kezein és lábain. 

A boszorkányok tái-sas életet élnek. Kjjel 12 órától 
kakas szólásig tart az összejövetel, mely alatt az időt evés- 
sel, iv{'issal és mulatsággal töltik. A táncz ilyenkor kima- 
radhatatlan. „Jó élet az, gyönyörűség, lám mely szépen 
élünk" szokás-mondás kíiztök. 

Kisebb összejöveteleiket mtigán házaknál, elhagyatott 
helyeken, a nagy összejövetelt a Szent-Gellért-hegyen tart- 
ják meg. 

A boszorkányok repülnek. 

..Megkenvén valamely kenőcsvei (repiilő zsírral) a 
fejők tetejét, két tenyereiket és talpaikat, repültek," ol- 
vassuk róluk Ipolyinál, ki ezen bűbájos ki>nőcs alkat- 
részeivel is beszámol.^'^^ 

Egészen ősi és m\'thoszi vonatkozású a néphitben a 
boszorkányoknak szentgyörgy-iirqn szerepeltetése : az éjszakai 
gellérthegyi gyűlés, harmat-gyűjtés, virágszedés. 

Ez a jó és rossz szellemek megmérközésének nagy 
éjszakája, melynek kimenetelétől függ a gazdaságnak és 
sokszor az egész termő é\Tiek sorsa. A boszorkányok ilyen- 
kor a legserényebbek a rontásban, a gazdák pedig a véde- 
kezésben. 



Öedög kantárja. Harmatszedés. Felhökulcs. Vallomásaik. 189 

„Szent-György nap éjszakáján, olvassuk a szatmár- 
megyei babonák közt, gyűlnek a boszorkányok Szen-Gellö 
hegyére tanácskozni. Ilyenkor vigyázni kell magára min- 
den halandónak, mert akinek, legyen az ember vagy 
állat, a fejéhez vágják az ördikf kantárját, az azonnal tál- 
tossá változik ; a boszorkány hátára ül s úgj' vágtat a 
nagygyűlésre. "^^"^ 
Nevezetes a szent-györgy- és szentiváa-éji harmatszedéa, 
melyet szőlőkben és búzákban lepedőben szednek föl, azután 
kicsavarva új bögrébe tesznek. Nagy szükségök van rá, 
hogy az aratást nifirscjntiii^iisék •''< i.'t<'/.''< ^/i-rirtt o<ű\ 
csináljanak. 

Nálok van a „felhő-kulcs." Ha a szélvész zúg, a 
boszorkányok egy kosárban tánczolnak, vagy láthatat- 
lanul tovazúgnak a levegőben. A ki t'^y fejszével bele- 
vág a viharba, sebet ejt a boszorkányon, üu'tja a néphit. 
De hogy Szent-György-naphoz vi.sszatérjünk, annak 
előtte kell szedni a jó füveket, mert annak utána már nem 
oly foganatosak. Vagyis miként eg>' boszorkány-pörben ma- 
guk vallják : 

.,Szenl,i;w)iy\ iiapja iiiaii sciiiiiiil s«mu uasziuil, mert 
mi minden füveknek, gabonáknak, virágoknak, szőlőknek, 
egy szóval minden termékenységeknek Szentgj'örgy nap 
előtt harmatját elszedjük." 
Az is vallomásuk, hogy : 

Lueza napján a tehenek hasznát, és gabna vinígját, 
a szőlő hasznát Szent-György napján szokták vala közön- 
ségesen elvenni. 
A boszorkányok, ha akarják, „megkötik az esőt," sőt a 
szegedi boszorkányok annyira visszaéltek volt tudományuk- 
kal, hogy vidékjöknek esőjét és halhasznát pénzért 7 évre 
eladták törökországi feleiknek. Az egyesség a Matyi-parton 
történt Szent-György napján éjjel 11 órakor. 

Titkos tudomán\iikat és hatalmukat nem kis mértékben 
neveli azon körülmény, hogj' ismerik fűnek-fának hatását és 
az erejét. Ok értik ezeknek nyelvét ; mert jeles napokon, 
mint Szent-Györg}', Szent-Iván napjának éjjelén és talán 
Karácson éjszakáján is, megszólal a fű s megmondja: tni hasz-^ 



1!K) VAiUxMiotaK. LAt hatAwpk mód ja. Bomzorkáxy-titok. 

nát lehet venni. Az ilyen lúltosságlioz. külöril)(ííi :i felső-hájiijai 
boszorkány úllitúsálioz képí38t iwm kívántatik insis, mint oj^y 
t'cjérkiíJ^yónak főtten Viiló mci^evése.^"** 

Ilutiiliniikbun áll, rni szintén tündéri sajátság?, a varázsló 
iy:ékn(!k használata, niily(3n»'k : Hipp, Hopp, ott legyek a hol 
akarok. — Köd előttem, köd ittánnrn, engem senki niet/ ne lásson. 
Nem lehet csodálkozni, ha a né[) váj^yik látni boszor- 
kányt, a mi nem is lehelet jensét:. A székely néphitnek e 
tekintetben ilyen a tanácsa : 

Őszi vetéskor a boronát künn kell hagyni télire u 
nK^zftn. Szent-íiyorj^ynap re^jirelén azután menj ki, állítsd 
föl maji^ad elé e boronát s azon ken'szrííl íiézve az (dőlted 
elmenő csordát: a bika szarvai kőzött látod a leí^'ől)b, s 
a többi barmokén az alsóbb n'ndíí boszorkányokat. De 
ha a szükséí^es varázsi«^ét nem tudod, akkor jaj neked! 
Ha tehát erre nem akarsz vállalkozni, akkor ej^y fekete 
tyúk első tojását mej^festvén, húsvét első na|)ján tedd a 
zsebedbe s úgy menj az egj'házba. Itt nézzed a bejövö- 
ket, mert látni fogsz közíHtök olyanokat, a kik nagy 
szarvaik miatt alig tudnak az ajtón bejönni. De aztán 
vagy elöltök menj ki az egyházból s tedd le a tojást 
vagy pedig keresztúton állj meí/. meri kíiliuibcn tneír- 
hordoznak.-"" 
A boszorkányok, mint mylhologikus alakok a töröksé- 
gen át Perzsiából jött megtelepülök nálunk. Másutt is, kü- 
lönösen az drjn származású népeknél egyiránt félelmetesek, 
és mj^hoszi alakok, kik léteztek, sőt a néphitben ma is 
léteznek. 

A boszorkányok, a gonosz tündérek hagyománya is a 
mellett látszik tanúskodni, hogy az ősvallás kora- még is- 
merte a természet rejtelmeinek egy rugóját, melyet ma már 
nem ismerünk, s mely a gőgös tudomány előtt talán még soká 
ismeretlen marad. Vagy mint Ipolyi szépen mondja : -Ezzel is 
azonban csak úgy vagjimk, mint a mező füvével. A minden- 
napi ember tudatlanságában letapodja a leghasznosabbat is, 
vagy gondolja, nagy figyelemmel van irántok, ha olykor egy 
illatosat és virágzót leszakít érzékei csiklandoztatására, kalapja 
mellé s keblére tűzi bokrétául, — mig az istenséghez föl- 



.Szépasszony. Szépasszonyok. CziyBA- fes Fejéb-asszosy . 191 

emelkedett, a megihletett (fejér kig-yóhússal táplálkozó =) 
táltos bölcsnek mefjszúlahiak, megnyilatkuznak : mi haszmi- 
kat lehet venni, melyik mirevaló, megérti 5ket.^^° 

És ezzel, noha talán még sok hns/.orkánv-anvML' hS\- 
rahagyásával, tovább indulhatnnk. 

j) A rosszak első csoportját az ijesztők egészilik ki. 
Kzekiiez véljük sorozandóknak a fejér,- czifra- és szépasszo- 
nyokat s a kisértetek s éjszakai rémek változatos alakjait. 
A szépasszonyokról fönnebb*'^ már \iAX szó, mmt az 
ösvailás véU boldogasszonyairól. Itt meg mint a boszorká- 
nyok szövetséges társai jönnek újólag említésbe. 

Meg sem születik a gyermek, már is a Szépasszotiy a 

ház Icörid óWkodik, mikor az aszszony le akar betegönni, de 

ha he liir mörDii, hemm a hászha <^•. oszt' az ablakon ayyyya 

ki a yycrököt a Boszorkányoknak. (Szöreg. )^'- 

Már említettem a szegedi néphitet, hogy csak II — 12 

óra közt mén a szépasszony éjszaka bort inni. Hétszer iszik 

belőle ; a mi megmarad, az ablakon kiönti a ház végére, 

mert több szomjas boszorkány kiséröi Víumak. 

E szerint a boszorkányok fejedelem-asszonya néphitben 
a szépasszony, rossz lény, kinek a szülő anya és gyermeke 
után való rontási szándékát nem itt a helye ehnondani, 
megjegyezvén, hogy ilyenkor mindig boszorkányok a kísérői. 
A székely hiedehmben nem eyy a Szépasszony^ hanem 
többen vannak. \'alódi sámán szellemek, kik jót-rosszat tenni 
egyiránt hajhmdók. Kicserélik a gyermeket; de rá vehetők, 
hogy az igazit visszahozzák. Adják, de el is veszik a hi- 
deglelést.^''^ 

A czifra asszony sem rosszabb a székely íSzépasz- 
szonyoknál, kik az embert étellel, itallal kinálják jóked- 
vükben és majdnem halálra tánczoltatják, legalább Hont- 
ban (Ipolykeszinél s Balog helység szöllői közt) jelent- 
kező czifra asszony olyannak mondatik, a ki : kisértet, 
igen szépen énekel s gyönyörűen öltözött, látására és 
hallására elámid az ember. Kálmány L. mythologistánk 
azt hiszi, hogy a félelemre vezetendő vissza az, hogy itt 
a SzépasszonjTÓl lévén szó Czifra asszony nevet adtak neki. 
A fejéi- asszony csak a felsÖ országrész néphagyomá- 



1^2 KlHkKTKTRIC ÉjNZAKAJ KtUKK. 

iiyábiiii ('1,'''* (le inkái)!) mj'ir csak a szláv iriytliosz HZ(;mé- 
lyesitésólxíii. Kgyéniséí^e a inaj^'ar Szépasszonynyal a l(;|tf- 
k(iV(';sl)l)ó s(nn látszik azonosnak, miként azt mim egy nép- 
hagyí)mánynyal lőhetne igazolrnnik, — 

A fejéi-asszony a szláv IhUa Vtla-víú, ffj^hr tündér-ri^X 
tartandó egynek.'"'' 

Sok baja van a ncpliitiirk a Icisértctek- s rjszn/cai rénwk- 
kel is. Kzek közönségesen állatok : 

kí^eske, disznó, pulyka, kutya, macska stb., melyeket 
az teszen félelmetessé, \wgy az éjszaka magában ut^izó 
embert bizonyos távolságban követik s folytonosan nyo- 
mában vannak. Ha az ember sebesen megy, sebesen nwígj' 
a kisértet is ; ha fi fut, fut az is ; ha ez megáll, megáll 
amaz is. Hiába kergeti, veri, üti le lábáról és futamodik 
meg előtte, megint esak a sarkában van. Haszontalan 
töri el "egyik lábát, három lábon is utóiéri és jő utána. 
Utoljára is az Istenhez való fohászkodás menti meg a 
kétségbeesett embert ördíingős útitársától.'"" 
Ha az állati kisértetek ijjedelmesek, még inkább azok, 
ha e rossz szellemek emberi alakot öltve jelentkeznek. 

„Néliány trencséni mészáros a rajeczi vjusárra ment. 
Egy erdőn haladtak keresztül. Éjféltájban lehetett, midőn az 
út szélén egy borjút vettek észre a holdvilágon. Leugrottak 
s a borjút feltették a kocsira. Tovább indultak, de a lovak 
alig birták húzni a szekeret, olyan nehéz volt. Végre meg 
épen nem birtak tovább menni, hiába nógatta őket a kocsis. 
Most a borjú hirtelen baráttá változott, leugrott a kocsiról, 
tánezolt, hangosan felkaczagott és eltűnt.^'' 
A szigetvári néphit szerint : 

nem ritka eset, hogy az esti fonóról hazamenőket 
fej nélkül való kisértetek kisérik haza. Mikor a kapuhoz 
érnek, a kisértet eltűnik.^^'^ 

Rajecz-TepUczen (Trencsénm.) van egy híd. Ha éjji 
12 órakor valaki átmegy rajta, kisértetek állanak elé és 
a patakba dobják.^^^ 
A régi várak mondáival, a meséknek helyhez nem kö- 
tött elbeszélésével nagyon hosszúra lehetne nyújtani ezen 
népies adattárt. 



A VOOCL Kl'LYATEK KETTŐS MONDÁI. 193 



2. Halál és betegségek. 

A Halál a vogul ősi világfnézetbea, mikor ínég nem volt rossz. Kulyator 
az újabb hitmondákl)an. Családja- és háztartásának hiedelme. A beteg- 
ségek az ő unokái. A duali.snius hatása. A Fene, Guta, Csikarás, íz^ 
F'orróság, Hideglelés, .Nehézség, Nyiialás, Vértályog szomólyesitése. 

Nagyon természetes, hogy iiyelvhagyományainkban na- 
gyon kevés nyoma maradt hátra a/on mythologiai korszak- 
nak, midőn az ős hiedelem szerint a hahil még nem volt 
rossz, nem volt „rninil két keze terhes iszonyú kaszával Még 
a mesékben leginkábh visszatükröződik az eredeti felf(>gás. 
Ezekben a mesdiős Ivnin-'i/ik .1 li;il:'ill;il s nfin firv esetben 
ki is fog rajta. 

\'olt már a vogul teremtési mondában arról szó, hogy 
Knl'atert (a halált) isteni ajándékként adja az Eg a földnek, 
hogy betegséget és halált hozzon a ti'ilságosan elszaporodott 
emberek közé és ez által a boldogság eszközlöje legyen.^**** 
Ezen fölfogás, a mióta Reguly által följegyeztetett, maguk a 
vogulok között is veszendőbe ment, mennyive] kevesebb 
nyoma lehet tehát a magyar néphagyományban ! 

A mai vogiU néphit már gonosznak ismeri Kulyatert^ 
a ki az égben hét lakattal bezárt fogoly volt, miglen Numi 
Tárom még jíjbban meg nem haragudott reá és féllábánál 
fogva megragadván, le nem vetette. A hullámzó tenger kö- 
zepébe esett és el is pusztult volna, ha magát bűvölés által 
meg nem menti. 

Kulyater szigetet bűvöl elé, a melyre leesik s azon em- 
bereket, sőt várost is hoz elő. Nem marad meg azonban 
egyszerű bűbájosnak. 

A kereszténység hatása, hogy ma már nem kevesebb 
Kulyater, mint „ki.sértö" és „csábitó" ördög}^^ 

A finn mythologiában e tekintetben ős nyomokat hiába 
keresünk, miutiín azokat egészen háttérbe szorították az ide- 
vonatkozó skandináv mythoszok.^^- 

A vogul és finn egyiránt családot és háztartílst tu- 
lajdonit a halálnak. A mi meséink és mondáink keveset 
bajlakodnak a Halál családjával ; de náhmk sem egészen 
ismeretlen az.^^^ 

És az eredeti világnézet szerint nem csupán a Halál 

13 



lí)4 A KaLKVALABAX a HA1,AL ÜWOKAI. a WHIK a ZKMfcl.YKmTJMIC. 

Kzomóly, hííMcin szcmólynk, ilhitfilej^ s/oll<?in«'k az általa életre 
és inűkíklÓHre liivott Hote^sóí^ek is, a finn niytholovfia szerint 
meg é])en nuií/ának a Halálnsik unokája ezí'knek némelyike. 

A Kdli'vnln a Xi/it'iltis-\, Cnikarás-t, ('Hnntliax()(j(Uás-\, Szntj- 
<jtitás-i, a rossz Ki'lfix-t Viigy TdnuKÍás-i, Himlő-t, Bnf/ály-X, 
J)ö(/vész-i és a Rontth-i ismeri Loviatar, a Halni fekete képű 
vak li'dni/a gyermek(Mnek.''*** 

A fi ím liös költííinény, melynek végsr) rúnója már a 
kereszténység diadaléneke a pogányság fölött, mintegy még 
a j)ogánynak maradt táltosok által szerkesztve és énekelve, 
— más adatok hiányában kevés is és időn ti'di is, hogy 
bennünket abban tájékoztasson, hogy ha már a Halál a be- 
tegségek atyja: mely betegségc'kkíd látta jónak elö-öseinket 
megszeretni, hogy kíVzöttük (a zord éjszakon) a megélhetés 
mérlege egyensúlyban maradjon. 

A Halál más lett, midőn a perzsa hatás következtében 
a jó és rossz elve némi vallási forradalmat (sajátlag esak 
eszmezavart) idézett elö, és nálunk az Isten-szó mellett a 
boszorkány- és ördög-fogalmakat is meghonosította. 

A jó és rossz kettős táborára oszolt az ös hit m(;gsza- 
porodott alsóbb rendű szellemi serege; de ezen dualismus 
nálunk nem fejlődött rendszerré. A néphit babonái a gyakor- 
latban mindvégig (és ma is) a régibb sámán vallási korszak 
isteneihez fordulnak segítségért. Ok adták, vegyék is el! 

És ennek következtében mentől hatalmasabb valamely 
istenség: annál több bajnak az ura, gazdája, melynek vissza- 
vételében történnek a ráolvasások. Az alsóbbrendű szelle- 
mek ellen a kuruzsolás a mentőszer. 

Néhány betegségről névszerint is meg kell emlékeznünk : 

A Fene. A nép egyrészt sűrűen emlegeti átkozódó 
kifakadásában, másrészt meg fél, ha róla van szó, nevét 
kimondani s körülirással igyekszik azt pótolni, hogy : az 
a rósz, csúnya betegség. 

Már ezen félelemben is ki van fejezve a néphit, hogy 
élő lény : de még inkább abban, hogy az embert eszi, rágja, 
viszi. Hogy : léj), mászik, száll s uszítani lehet, mint a kutyát. 
Szegednépe Kálmány Lajos értesülése szerint tizenegy Fene 
létezését hiszi.^^-^ 



Fexe-asszonv. Guta. Betegségek szellemei. IM." 



A keresztény világnézet hatásii megszüntette a beteg- 
ségek önálló uralmát ; de a néphit azért még mindig szemé- 
lyeknek képzeli őket. így a Fenét asszonynnh. 

„Elindula Krisztus Urunk Szent Jánttssal, érkezeit 
a Fene Asszonyhoz, kitől szállást kért, adott szállást. Csi- 
nált kőből való párnát, vasból való lepedőt." Hódmezö- 
Vásárhely.386 
A tűz nélkül való égés személyesitöje ö, ki nnni az 
emberi testen rágódó láthatatlan lény méltán tartaték a be- 
tegségek legkeményebbi kének, kinek kő n párnája és vasból 
való a lepedője ^^^^ 

A Guta. Hogy nálunk a betegségek működő szellemek, 
annak bizonysága lehet a Guta, melynek közmondásaink sze- 
i'int a néphit hah'dos ütés-X, kisebb kártételnél simitás-t, lapitás-t, 
letjijintés-X tulajdonit. Ellentéte a Fenének a (iuta, mert mig 
az tüzével sorvaszt: addig ez fagyos lehelletével dermeszt. 
Hogy szellemek a betegségek, ezt a többi bajok főjellem- 
vonásai is igazolják. IgN' a mythoszok felfogásán alapuló 
közszólás szerint a beteget 

a Csikarás bántja, 
az íz eszi, 

a Láz gyújtja, a Forr<>>:'i>i elönti. 
a Hideglelés rázza, 
a Nehézség hányja, üti, veri, töri, 
a Xyilalás hasogatja, 
a Vértályog öli stb. 
A ráolvasások mutatják, hogy a betegségek szellemei 
kezdetben nem voltak rossz szellemek, miként annak ideje- 
és helyén látni foírjuk. 

3. Ártó szellemek vagy Manók. 

Nem őskorszaki hitivofés alakok. A Sárkány per/sa kölcsönzés. A mon- 
dák és mesék sárkányjai. Sárkány-mondák. Helyneveik. — Vizi Manó. 
Viziember mesében és népmondában. Kis víziember. A tiszavidéki 
Holtember. Feketegyerek és Veres sipkás. Vizilányok Erdei ember a 
voguloknál és tinueknél. Vadleány. 

Az bizonyos : itt sem az ősfeh'ogás szellemeivel van 
dolgunk, hanem a sámánismusból kibontakozásnak indult 

13* 



196 Há hkAwy-hzó. Mimöi. kkhz a hArkAwy? A mk>íi:k HÁRKAmrAi. 

korszak iUmenoti (Iriintiiiiival, kikről csak a hozzáiik ko- 
Zíihil)!) cső uiyllioloL'iíii kor t<'kiiil«'tób<'n szólliatiiiik, mini 
eg^íszen rosszakról. Es czokiujk kedvíjért még egyszer végig 
kell müiinüiik a szellemeket rejtő íílemeken ; még egyszer íől 
kell kiitatimiik az erdők vadonjiU, a hegyek, völgyek és a 
földalattisilg rejtekeit. Ilyen első sorban a Sárkány. 

A nyelvtudósok igazolása szerint a sárkánij-azo a pf^r- 
zmhól van útkölcsimüzve, mely tíirök közvetítés követk<!zt/;- 
ben honosodott meg nálunk.^'*** Ha jól tarl-om, A-e7/c7fí sárkányt 
kell megkülonbüzt(dnünk és nu'is a mondák egy.szerű és más 
a mesék sokfejű sárkánya. Ezúttal az előbbiről van szó. 

A sárkány barlangokban, kutakban, tavakban és isza- 
pos mocsarakban lakik. A néphit szerint halból és kiyyóból 
lesz. Innét a közmondás : Kiyyó, ha kiyyót nem eszik, sárkány 
nem lesz belőle }^^ 

Lpolyi e részben csallóközi, honti és kecskeméti nép- 
hagyományokra hivatkozik. 

A néptudat nem tesz ugyan kiUönbséget a mesék és a 
mondák sárkánya között; de a mytJKtJoL'-iának kül<">iiliséget 
kell a kettő között tennie. 

A mesék sárkányai rendesen tűzokádók, vagy ha kút- 
ban lakó : nem ád vizet, miből világos, hogy a szárazság és 
aszály, vagy máskor a nappali és éjszakai állandíj sötétség 
okozói. A másik fajta meg szélvészt, jégesőt támaszt haladó 
útjában. 

Az egyik ellen hősök küzdenek és ember fölötti ere- 
jöknél fogva, hozzájáriűván a bűvös szerek és ital hatása 
is győzedelmeskednek fölötte. A másikat a garabonczosok 
bűvölik ki rejtek helyökből, nyergelik meg és \iszik Sze- 
recseny ország felé, honnét elevenen nem is kerülnek többé 
vissza. 

Az egyiknek országa, birodalma van a föld alatt, hon- 
nét elő-előtőr rablóki rándulásokra ; a másik, mint víz- vagy 
barlanglakó, csak a maga vidékének pusztitója és réme. 

Amazok rendesen hárman vannak ; ezek pedig csak 
magukban. 

Es ilyen sárkányok nem csupán voltak \idékenként, 
hanem vannak a néphit szerint még ma is. 



Sárkány-mondák. SÁBKÁNY-HBLyNE\'BiNK. 197 



Homok-Terenyién van egy ház a falu közepén, úgy hij- 
ják, hogy Jó zsidó-féle ház. Ez előtt van egy kis kert, 
sűrűn körülnőve liczeuni-boknjkkal. Azt mondják, hogy 
a bokrok kr»/l is Inkott cltv' s:'iik;'iii\". dt- cKitlc a hai- 
bonczás. 

Uj-Besztereze, O-lieszlcreze és Hadoska nevű fahik 
alatt (Trencsénm.) egy sárkány van. A feje Uj-Bcszter- 
cze, a teste Ü-Besztereze, a farka Kadoska alatt. Mikor e 
sárkány megmozdul, nagy árvíz borítja el a vidéket. Va- 
lamikor el fog jönni (Jábor angyal s e sárkányon a fel- 
legek közt lovíigol. Ha az erdő felett vágtat el, enyhébb 
lesz az időjárás ; ha a mezőn, kiáradnak a vizek ; ha este 
nagy zivatar után, derűit idő lesz; ha délben, az isten- 
itélet következik. Ezután Gábor más világrészbe viszi át, 
ott szétvagdalja. A ki e sárkány hátából egy daral)Ot a 
nyelve alá tesz, sohasem fog izzadni. A ki pedig a nyelve 
fölé teszi, azt még télen is nagy forróság fogja gyötörni. 
A báni (Trenesém.) kath. templom alatt van egy 
sárkány, mely az egyházat karácsony este éjféli mise al- 
kalmával bizonyos magasságig felemeli. 

A treneséni vár mély kutjában is volt egy oriusi 
sárkány, mely a vizet vérré változtatta. Ennek a feje a 
kútban, teste a város alatt, farka pedig a Vágban volt.^^^ 
A régi krónikák tudnak sárkányírtó hősökről, milyenek 
voltak: Yid, a Salamon király nagyravágyó tanácsosa, a 
Bátoriak őse : Opus, ki az ecsedi láp sárkányát ölte volna 
meg, iionnét Bátor neve és czimerében a három sárkányfog. 
A sárkányokban való néphitet a mondákon kivül szá- 
mos helynév örökíti. Ilyenek a hegy-, völgy-, kút- stb. 
résznevezeteken kivűl Sárkány (Esztergom), Sárkán y-B'Akonj 
(Fejér), Sárkány (Fogaras), Sárkány (Bihar), Sárkány (Ko- 
márom), Sárkány (Zemplén), Sárkány (Pozsony), másik Sár- 
kány (Komárom), Sárkány (Győr), BQ6-Sárkány, Sárkány- 
major (Fejér), Sárkánysziget (Zala), Sárkány-SzÜL (Sopron), 
Sárkánytó falvak és pusztanevek, melyek mondái már fele- 
désbe mentek vagy eltorzultak. 

Nincs megye, melynek területén a sárkányoknak em- 
léke nem volna föltalálható.^^' 



lítH Kinn „vkw it lzt," kOw vtaa luwó. Vízi kmbbh. Öbbo^ kmhkk. 

A f()lyóin<!nii(íkn<ik u rtVí munókknl, rizi h'nufjkkdl van 
sok biijiik, inert nii;?a(lozók, fullasztók, einlMTélrt után só- 
varrók. 

A /iiui vízi iiian(')król, vési //m?-ki("il iinlinL Iiim'\ li.i 
trtlnias, árlókoiiy szüUonK^k valának.'"- 

A /^ihi víziinanóról ejjy XIII. századi iró úrU-sit 

„Midóii a kúiuik iióp(! a tatárok állal levt-irui i- li 
ós szólszóraloU, c iiój) cífvik le^olíikclóhi) (rsaiádjaiból 
való fiatal cmbor a Krisztus iiitórc tőrt. Mint hót óves 
fiú, nióí? jio^áiiy korában mint niaj^a Ix'szólte nekem, 
ejj^yszer nővéreivel s (!zek barátnőivel ej^y lolyó partján 
játszadozott. -1 %'izhúl enyszerre fuiy rettenetes tekintetű sző- 
rös emhc7- merfdt fel, a játszóknak ment és rájuk kiáltott: 
..Mert zavartok nijKf/almavibanf'" A leányok megl'utamod- 
tak, a íiut azonban, ki nt'in tudta őket elé;^ gyor.san kö- 
vetni, az ember ef,n," doroní?ííal úí,'y megütötte, hogy 
halottként íisszero'^yott ; az ember pedig visszaugrott a 
vízbe. Nővérei fölvették a tetemet és elvitték egy sátor- 
ba, mert a kunok akkor még nem laktak házakban. A 
szülők megjelentek s általános jajveszéklés támadt. Éjfél- 
kor a halottnak vélt itju ismét feléledt." (H. A.)^'^ 
A mi vízi manóinknak sem nevei-, sem jellemzésében 
nem mutatnak egyöntetűséget a különböző vidékek népha- 
gyományai. A folyóvizeknek ártalmas szellemeit még legin- 
kább az öregember- és a zöld ruhás, vagy kis vízi ember-neve- 
zet látszik csoportositani, incselkedő szirénjeit pedig a vizi- 
lány-elnexezés. 

Meséink sok változatban emlegetik a rízi rnihrrt, ki a- 
szegény embernek komája lesz vagy őt jóléthez juttatja, de 
hét év múlva ismét mutatkozik, hogy az épen hét éves fiút, 
ki a mese hősévé lesz, magával vigye. 

Sajó- Vámos mellett Borsodban a vízi manó öregember 
képében kisért és csalogatja magához az embereket és 
gyermekeket, a kik a mint közelednek hozzá, lesüpped 
velők a föld s alámerülnek. Ekkor a víz szinén egy félig 
csikó alakú rém tűnik elő, mely miután háromszor vigan 
nyerített s első lábait háromszor összeütötte, ismét 
lebukik.39^ 



A PKUBCZI ViZl EMBER. HoLTKMBEB. SzÖRÖ8 BÖVÖGÖ. 199 

Különös előszeretettel viseltetnek a nők ii'ánt. Ipolyi- 
nál találunk egy csallóközi mondát is, mely íizonban innnár 
a régiség nemes zománczát nagyon kis részben viseli 
magán.^"'^ 

A vízi manók másik fajtája a zöldruluis, a kis nisieni- 
hcr. Ilyen lakott a Léva táján levő Pereez folyóban is, ki 
olykor vásárkítr bejárt a városba is. Megismerhető volt iijjai- 
ról, mert róluk folyvást víz csej)egett. Egykor a IVreez ezen 
vízi eml)erét egy mészáros megbántotta s azt nem sokára 
behúzta, amint arra jái-kált a patak mellett, lelkét pfdiff ef/tj 
korső/xin, lizi jidlotájii falánt fiit/gcíizté. Sok korsó is tolt ott 
már ekkor ,v mindef/i/ikln'n e(fi/ lélek lakott. 

„A magyar halászok vizi ellenségei" czímen Kálmánt/ 
Lajos iiti/lhobi/ttsunk a Tisza gonoszairól ad számot, a kik 
szerinte : a Holtember, a meredt testt'i, a Feketét fy érmek y a 
Veres sipkás, a tápai Szőrös hüföffő.^^'^ 
A szegedridt'ki néphit tudós értelmezője szerint : 

A víz gonosz lakói közül legismeretesebb alak halá- 
szaink előtt a Holtember. Ravasznak mondható, a ki ha 
kell, esakhogy bajba hozza, esjilogatja, hívja az embert.^"^ 
Holtnak színleli magát, pislogó szennnel, meredt testtel 
úszkál a víz tetején, hogy a hah'uszok holtnak gondolván,, 
csolnakjukba bevegyék, mit ha sikerűi elérnie, a esol- 
iiakot elsüllyeszti és a benne levőket lakásába beviszi. 

Máskor, úgymond a tudós értekező, megakasztja a 
halászok \ízen járó eszközét, megfogja a hálót, csomóit 
ki is oldja. Maga kérdezi, hogy: oldja-e vagy kösse? Ha. 
oldja, akkor a csomókat oldja ki ; ha köti, akkor a hála 
megakad. 

Mint egyátalában a rossz lényeket : ugy a HoltemberC 
sem jó emlegetni, mondja Kálmány, mert megjelenik. ^^* 
A szegedieknek is van viziember ök, ki karddal és 
késsel jár, közönségesen hallal él, hanem az embert is 
megfogja ; a víz fenekére viszi és megeszi. A csolnakot 
felforgatja, a hajót limbázza. Szinére fekete. A tápaiak 
szőrös büföt/őnek hívják és azt tartják róla, hogy még a 
vízen kivűl is megkergeti az embert. 

Kálmány L. még a Feketegyermeket és Veressijjkást em- 



200 A Qa ram b obma. Zr>^^ rC.vnitK. HitoYi feH bkdki mas^k. 

líti ('s úí^y jnllcinzi Tikft, mint pajkoskodó s am<'ll»'tt vesze- 
dolmos vízi l('*iiy(ík«'l. 

Móf,' csak II (tiiramot kiváiioiii moí^szólíiltatrii. Kj^yszor 
künnöczi mészárosok keltek át a ífarafiion kocsikon. Mikor 
11 víz közepén voltak, luuií^okat hallanak alulról: „Itt az 
idfí s még senki sem jár." Abban a pillanatban egyik tár- 
sukat húzza valami lefelé. Társai megfogták, nem engedték. 
I )e Zsarnóc/ára érví*. az illet/') már a harmadik jxthár bor- 
ui'il meghalt.-"'"^ 

A vízi Iriuiijokitt jobbára a hagyomány a mesékben 
hangoztatja, mint tnif/rri lürt'Ié.rrki't, (a tciu/iri kimuszonij már 
csupán mint bűbájolt alnk tartozik kivételesen és id/íhöz 
vagy fültételhez kötve a víz rosszaihoz). Hagj'ományunkat 
eddigelé hiányosnak kell tarlamink, mert nem kétségtelen, 
hogy 1)1. a Vei>;ényi tanár közlésében a magyar genius szó- 
lalt volt-e megV vagy az ideg.Mi. 

Körmövzön, úgymond a gyüjtö, a zólyomvölgyi erdő 
tavában egy vízi lütKJér lakott. Szépen énekelt, mitől a 
favágók elaludtak. Fezért nagyon boszankodtak. Egyszer 
a farakások mögött elbújtak. Jött a halfarkban végz(>dfí 
tündér, egy kis gyermekkel a karján. Kgyik favágó ki- 
kapta kezéből a gyereket s a tópartjára dobta. A tündér 
farkával hozzávágott, de a százados fenyőt érte, amely 
ketté tört. A favágók fítl vették g\'ermekét és elfutottak 
vele. A tündér sírva líukott le. Azóta nem látták. A'/r///- 
Bittsén is azt nKJudják, hogy a Váriban volt Ggy vízi tün- 
dér, félig ember, félig hal, a ki réme volt a vidéknek, 
mert a falubeli gyermekeket hordogatta e\.*^° 
A néphit szerint a l-utak sincsenek veszedelmes lények 
nélkül. Itt laknak a va!>'(yrriVj(íb(íJc, \iik a gyermekeket behúzzák.*"^ 
Még a hegi/i és erdei manókat kell röviden szóba hoz- 
nom. A mint lakó helye voU a hegy a jó szellemeknek : úgy 
nem hiányozhattak onaati a gonoszok sem. Hasonlóképen ezek 
népesítek be részben az ei-döket, melyeknek odvas fáiban 
ütöttek tanyát, vagy épiui laktak családostól. A mesék úgy 
tudják, hogy egyik-más ikjiak a rengetegben házuk is van. 
Már a vogidhaii is nyoma van az erdei embernek, a „sző- 
rös szemű" ürocíi-nak, ki a vadak őrzője s tanácsot szo- 



A VOGCL Ubocsi. Finn ebpőibtex. Ördög- és Tebino-szayuxk. 201 



kott adni a medvének: hol járjon, hogy meghízzék a téh 
hálásra.-'"^ 

A finn „Erdöisten i^ min az embernek kedvez, hanem 
a medvének, mert ha bekerítik megmondja a medvének, hogy 
„most be vagy kerítve, fuss el l"*"^ 

A finneknél külön hijsi-ji', rosszakaratú szellniir van a 
heijyneJc és erdőnek. Ezeknek egyike Reiimü, ki az erdőt őrzi 
és ellenzi az erdőírtást. A különféle alakokban ijesztő és rossz 
útra csalogató erdei IJekkö. A szintén erdei A jattara, ki a 
mi v(uHi'dii!/i<7ik-h()z lenne hasonlatos, ha másban és nem 
abban találná kedvét, hogy az erdőjárókat az igaz útról le- 
terítse. Mruni)}</diset-ek a hegj-ek és zord kietlenek ijesztő 
szellemtíi. 

Egyes mondákra és regékre támaszkodva, állíthatónak 
látszik, hogy a hasonló erdei és hegyi szellemek náhmk sem 
hiányzottak. 

Különös s alkalmasint idegen hatásra vall, lit»L^\ a 
hosdáti néphit a cseesemök álmát az erdők anyjá-iól félti. 

4. Ördögök. 

Az Ördüy-azó t;imisága. Toiing isteu hagyumányai. Szólhatuuk-e parz ha- 
tásról ? íz azonos a flnnok félelmetes Híz-jével. A Kalevala kétolvüsége. 
Ős hitívgéink ördögének el nera mosódott vonásai a néptudatban és 
torzalakitásai. Szino. Állatalakja. Lakása. Udvartartása, családja, népe. 
Varázslatos megjelenése. Készsége a bajban segíteni. Áldozatot követel. 
Ipolyi nyilatkozata. Ördög mint szeméi v- é>; lit-lvnév. 

A török ördög szó*"-* nem utolsó bizonysága annak, hogy 
volt idő, midőn az ősvallás még mit sem tudott a mai ha- 
gyomány ördögeiről. 

Volt azonban már az ördög-szó meghonosúlta előtt is 
a magyar regevilágnak földalatti istene, csakhogy másként 
hivták. 

Hinák pedig Tering-nek (a törökségben : Töröng,) mely 
alatt az altájiak föld alatt lakozó istenségek értettek annak 
idejében. 

A vogul hagyományban ma: tém annyi, mint ördög, 
lidércz, tulajdonkép : bolygó tűz, tűzi látvány, — mely jár és 
„hét nyelvű." Innét a Tér ing és Terning.^^'' 



202 Tkrin o-kt tk. Ökpö«. Íz. 

Hoj^'y a Terin ff -ettr ( ICriníf-adla) kiU'.yr/Aishcti, nu'ly 
mint HZ indulat ivilVjezéscaz ördöy-ftdtá-imk s fl/ndtn nak Uirsa, 
ma is cmlókczctlxMi vau. azt clntttMn már másolc is <''sz- 
rciviíttrk. 

Teri Hí/ móg isten volt s az fojtott lenni az Őrdöf/ is, niijí 
vallásimlí tiszta sámán vallás jclh'j^'gcl birt s a parzisnuis 
hatása kövístkoztéhen isteneink a Jók és y^onoszok kett^js 
táborára nem szakadtak. 

Hogy érintkezésünk a parzi vallással közvetett volt-e 
vagy kiizvellen ; vagy miként iiagy1«'kintetíí Vámbérynk tudni 
szeretné : íísehíink, legalább részben, a Zoroasler hitére U'r- 
tek-o vagy nem? - abban leginkább a nyelvtudomány van 
hivatva tájékoztató vihigosságot terjeszteni. 

A mi a mythologiai nyomokat illeti, ezek nem .í:. i, 
kedveznek a közelebbi érintkezés í'öltétel(*zésének, vagy épen 
azon föltevésnek, mintha nálunk e valUísi rendszer csak 
annyiban-mennyiben is meggyökeresed<'tt volna. 

()s vallásunk megmaradt egészben sámán vallásnak 
továbbra is. Isteneink, daezára az Ördög .külön szerepének, 
észrevehetöleg a jó és rossz kútfejei maradnak annakutána is. 

A milyen szembeszökő a parzismusnak, mint szom.széd- 
nak hatása ránk : annyira ninesen sennni maradványa, hog\' 
e vallást valamikor i'ajimk egy része uralta volna is. 

Érvnek látszik az is, hogy a parzismns hatásával járó 
új m}thoszi fogalmak, mint : Ördög, Manó, Boszorkány a tö- 
rökségen keresztül hatolva juthattak el csak hozzánk. 

A mi Ördögünknél még a finn Hiisi is közelebb áll a 
parz Arimánhoz. mit a skandináv mythoszok hatásának kell 
tulaj donitanunk. 

Híisi-t Hiz-nek. olvassa tudós Barna Ferdinánd és Hun- 
falvy Pál egynek veszi az átkozódásokban némely vidéken 
sokat emlegetett Zí-zel."*"^ 

Híz csakugyan „ellenséges és kártékony hatalmas isten- 
ség," ki testvéreinek, a Kalevala hőseinek minden lépten-nyo- 
mon akadályt gördít az ut jókba. így Híz az oka, hogj' Váiná- 
möinen hajója faragása közben térdén nagy sebet ejtett. (VIII. 
152. stb. vers.) 

Hízi, a miben még a korábbi hitregei fölfogás mutat- 



HíZNKK GA^DAB ÁGA. NEM VESZ RÉSZT A KAtJiVALAJ KÜZOELKMBKN. 203 

k(jzik, íibbaii Imsonlít az elem-istenekhez, hogy van (rsaládja 
és gazdaságii. Van iramszun-asnyája és ménese. Hízi szarva- 
sát elfogni és tüzes szájú csikóját megzabohízni, csak a 
kalevai hfísökt<")l várliató merészség volt."*"' A hideg éjszak, 
közel szomszédsága a pokolnak, levén egyik tartózkotió helye, 
volt a rúnókban megénekelt k-unsoli/ájd és Itútalj/a. Klfítte a 
kíklarabokra tört, az ág tlarabokra szakadt. 

Teremt ö is, de csak ártalmasat, mint a kiy;fót,*^^ és 
szolgálatában sok ártalmas lény van, de mégis, í'fileg ha 
számba veszszük, hogy a jótétenmiy is litelil: tóle,*^^ nem ta- 
láljuk egészen igazolva Ipolyi állitiisát, hogy: Híisi Kaleva, 
az istenatya (óriíls) tizenkét fiai egyike. 6 a rossz, a gonosz 
képviselője, ki küzddeinhmi áll tegrérei: a vdáffossáij és jósáy 
szeniélj/i'sitüirel."*^^^ 

\\ részben az ellentét inkább tájakhoz, a borongós 
Éjszukhon — (Pohjola) és a napfényes Kaleralá-hoz van kötve, 
melyek egymással állandóan hadi lábon állanak, majd a bol- 
düintlás hűvös imibna : a szainpó miatt, majd más (ikoknál fogva. 

A küzdelem változó szerencsével folyik. Éjszak nagy- 
asszonya majd a tengerbe fagyasztja ellenfele hajóját, majd 
a ködöt, szelel hívja segítségére, majd járványos betegsége- 
ket küld Kalevalára s medvét a Kalevalái nyájak pusztítá- 
sára. A győzelem végleg Éjhon asszonyának pártjára látszik 
állani, midőn ez a napot és holdat kézrekenti, a hegyek 
belsejébe elrejti és a tüzet is elorozza Kalevala házailxíl. 
De a kalevalai hősök győzedelmes csatájok után a nap és 
hold visszaaílatását kierőszakolják. 

És mindezekben Hímek semmi szerepet nem adnak a 
runók jeléül, hogy a Kalevala hagyománya még nem tartá a 
későbbi, vagy a mai értelemben ördögnek a Híziket, s az 
még mindig inkább sámán isten volt, mint a semmi jóra 
sem alkalmas i)árz rossz szellem. 

Az ős vallás ördögét módositá a párzismus, és egészen 
átalakitá az izlam és keresztén íjséfj hatása. 

Némi pihenőt kell tartanunk, mielőtt a népies ördoy- 
hayyományok birálatos ismertetésére adnók rá fejünket, vagyis 
röviden ismételnünk annak okait, hogy a kereszténység ördö- 
gének miért nincsen helye a magyar m^ihologiában. 



204 Az ŐBPŐO KKTTftH VOMAbAI. Az ŐHDÖn ygK KTB HftOK. 

Az Ordöf^nok (rsiikúííy, 'ni"t az Istoíiíjck leí(ró^ibl» 
neve a sojtelom dolga, niiiitán azok iráHhan noin maradtak 
ránk. Dr mhitlkrttő sámán (jó-rossz) istinsrf/ volt Az Ordö)^- 
iick najiry kári'ira vált, ho^^y d a földulatti (földöntúli) riUhf 
fejedelme volt. Az élőkkel kevés jót volt módjában tenni, 
ainiál könnyebben ráraí^adt, boi^y ártalmas szellem. Az árja 
(perzsa) érintk(ízés na<íyon míjrontotta Intelét, dr* mé>^ Isten- 
féle maradt. Az izlam, a zsidó és keresztény vallás a mint 
felütöttíí fajunk között az érintkezés vagy állandó tartózko- 
dás sátorát, megszűnt istíMi lenni, h'tt sátánná, minden máz- 
nak oka- és oküZÚjiiiá, ..sirn oross'li'nniii '* Irlkrlrr rddánTÚ jtakdl- 

beli szörnyeteggé. 

A positiv vallás Ördöge nem az, a ki az ősmagyar 
vallásban volt. Átalakultak íirdög-liagyományaink is; de 
az új hit az ó-vallásnak minden nyomát, miként látni fog- 
juk, e tekintetben sem birta kiirtani. 

A népies elbeszélésekben az Ördög különbözően s egy- 
mástól nagyon [elütöleg rajzoltatik. Az „iszonyatos" népies 
költészetének, melyben a merész nagyitiísnak jut ki a fősze- 
rep, általánosan felkapott alakja ő. 

Legelső jellemvonása, hogy fekete, annyira, hogy a köz- 
mondás szerint : nem is ördög, ha nem fekete. Az Ördög a me- 
sében, mint egy fekete emher, fekete ruhában, fekete lovon, fe- 
kete kutyáral mutatkozik nem egy esetben. Az ördögnek ál- 
latai is feketék, mint a fekete kakas, kecskebak, ló, holló, eb*^^ 
Ezen személyesítés már biztosan azon korból van, midőn az 
éjszaka istensége a világosság ellenségéül kezdett tekintetni. 

Néha medve- vagy farkas alakjában mutatja magát,*^- 
máskor csak arról lehet ráismerni, hogy lába ló- vagy kecske- 
láb. Ebben mutatkozhatik, miután a sz<irv a hatalom jelkcpn. a 
ló-láb pedig még azon mythologiai korból foghat származni, 
mikor az alvilági istenség egy volt a leszállott nappal, mely 
lovasnak, lovonjárónak képzeltetett, A nép tudatában azon- 
ban mindezek ma már csak ijesztő voltának jellemzésére 
szolgálnak. 

..Az ördög a szigetvári néphitben lófej ű, középteste 
emberi, lábai medvelábak. Négy szarva, homlokán egy 



KiNÉzfesE. Lakása. Kbhtje. Családja fes hozzátabtozói. 205 



ökölnyi szeme viin. Hangja is emberi. Az ördög rossz, 
szivteien, különösen fösvény ember halálos ágj'ához szo- 
kott saját hintaján elmenni, útjában a község földjét 
pusztítva." 
Ez a sátánnak csak cselédje lehet, mert ugyanott a 
a sátánról az mondatik, hogy: a sáütnnak emberi alakja 
van, csupán lába hasonlít a lovakéhoz. A ki a sátán n»'vé- 
vel átkozódik, annak fejét és kezét kifordítja."^ 

Egyéb torzításaival, milyen például a Pihári mesében 
fordul elő, vagy hogy tüzes alakban jelenik meg s alatta ki 
ég a padozat stb., ítéletem szerint kár nélkül adós marad- 
hatok. 

Természetes, hogy az ördögnek pokolban a lakiísa; de 
már Ipolyi észrevette, lu»gy meséink- és regéinkben egy 
eredetibb felfogás nyilatkozik meg, mely az Ördög lakóhe- 
lyét hegyen-v()lgyön túl messze tájra, erdő közepére, hová 
a madár sem száll mitőlünk, helyezi. Egyes helyi mondák 
miig olykor arról tesznek bizonyságot, hogy •" f i-d.ig imitt- 
amott a föld belsejében lakott : 

Gyalu vára mellett van egy szikla-üreg. Ezen szikla- 
üreg fenekén, mélyen a föld alatt volt az ördög gyönyörű 
kertje. Előbb pokoli setétségen kellett áthaladni s csak 
azután kezd viradni. Minél alább mén, annál vakítóbb 
fény és világosság jön elő. Ezen íVddalatti fényárban 
volt az Ördög A-ertje. földi nyelven le nem irható virá- 
gokkal."^ 
Mondáink tehát még emlékeznek az Ördögnek korábbi 
isteni lakóhelyére is. 

Az is régibb vonása még az Ördögnek, hogy a nép- 
hitben családosjiak képzeUetik. A közmondás tudja, hogy az 
Ördíig mikor tartja a lakadalmát, mikm- veri a feleségét. Me- 
séinkben és mondáinkban gyakran találkozunk majd az 
Ördüganya fíával majd az Ördögatya leányának jut irányadó 
szerep. 

Kapcsolatosak ezen kérdésekkél a néphit azon adatai, 
melyek az Ördögnek udvartartásáról fegyveres mpeiröU sokasá- 
gáról stb. szólanak, és ősi vonásokat, melyek a keresztény- 
ség gonosz szellemeinél föl sem tételezhetők, tiüajdonitanak. 



2()U 'hiixHu HK(iiTN^,n. Áldozat. Dri'mó HtKoi.-KfKÁi.v. 

Sok iiKssclins Vilii olviUi f/i/íinhifk hirtokábiUi, in<'ly»'t 
csíik nn'^ krll az ujjún torílítarji, vjiíív >ti/mak\ in<»lyb<' csuk 
h(úv kell tnjni, liojL^y az Ordötj vwf/jt'lnijf'k ós cselekedje <i ki- 
adott ptitíiiirsol'ifüt. Sz«'riiit»'ni <»z is osvonás azon, rnytholo- 
giánklx'li k(»rl)ól, midiin az alvilág,' szellemi' közel í-gyrangú 
fogott lenni a többiekkel. Mikor az istenekre sámán húvö- 
lésssel és ráolnisással föltétliMiííl lehetett hatrn. 

A néphagyománynak erős bizonyságai vaunak .....t, 
hogy, miként Ipolyinál kifejezve találom: 6 is um/sef/it, kft- 
nyörííl a kétségbeesetten, a hívásra azonnal jelentkezik, sfít 
hivallan is ott tiín'mvén, maga kinálja szolgálatát és a meg- 
adott segitségért viszont ö is hálát, elism"rést, áldozatot 
követel. De amint neve kimondí'usától is tartózkodik : úgj' 
segítségét is kárhozatosnak tartja a néphit, elfogadóját pedig 
a pokol zsákmányának. 

Meséink szerint az erdőben eltévedt vadásznak a 
sikertehm fáradozó halásznak, a hazakísérő után vágya- 
kozó fonóleánynak, a nyomorán kosergö szegénynek, a 
sárba rekedt fuvarosnak jelenik meg azon kifakadásukra, 

hogy : jönne bár a gonoszlélek Volna bár az 

ördög . . . ."'^^ 
Eleven hite túlzó vonásaival rajzolva, taríja a nép 
rossznak az Ördögöt, a mint végtelenül jónak vallja új hite 
Istenét. De azért, miként itt is, meg-megvillan az öshagjo- 
mánynak egy-egy öntudatlan nyilatkozata is. 

Abban is ösrégiség mutatkozik, hogy az Ördög áldo- 
zatot köt ki, közönségesen hallgatagon : a születendő gyer- 
meket, kiért hét év múlva jön el. A kik azonban közönsé- 
gesen megmenekednek. 

Ebben azon áldozatok emlékezete látszik föntartva, 
melyekkel az ősvallás annak idejében úgy az Ördögnek, 
mint az elemisteneknek áldozott s babonás szokásaiban 
áldoz a néphit ma is.^^° 

Most az Ördög, a mi talán a kerereszténység hatása, 
nem tulajdonnév. Lehet, hogy már az őshagyomány is köz- 
legényeknek, Dramó, Dromó, Duromó a pokol királya népsé- 
gének tekintette őket. Az is kérdés, hogy csak alvilági ördö- 
göket ismert-e a magyar ősregetan, vag}* vízi, heg\i elem- 



MlBÖL LETT AZ ŐK DÖG ? .,ÖbDÖG" A SZE MÉLY- É8 HKLYKKVSKBKK. 207 

ördögöket is V Az utolsó valószínűbb, sőt bizonyos, hogy ha 
a fönnebb érintett inan()kat az ördögökkel íizonosítjuk. 

Ipolyi szerint ..többnyire hol a régi pogány tanok he- 
lyébe új vallási rendszerek léptek, amazok isteneit rosszak- 
nak és elégteleneknek kimutatván, neveiket és tulajdonsá- 
gaikat a rossz szellemre ruházták, vagy hogy ezt legalál)b 
saját mythoszaik hasonló alakjaival igyekeztek magya- 
rázni/'"'' 

Így lett az Ördögből ördög; a föld alatt lakó sámán 
istenből pokolbeli gonosz, sátán. 

De vájjon igazat adhatunk-*- A ■/;/ •■-■ uidósunknak, 
ki vitatván, hogy Artimpaxn, a szkitha istenasszonynak a 
tinn Impi vagy I Imatar és a magyar Tündér Ilíma a meg- 
felelője, s annak crdemj (-— szűz) nevéből bontakozott ki a 
magyar ördliij- (ürdüng) szó, s alakúit át a |)arzisnms ha- 
tása következtében sátánná V*** 

Ha végig tekintünk a velünk nyelvrokon népek mytho- 
logiai adatain, meggyőződhetünk, hogy ha nö a teremtés 
viinikatársa, mint a mord vaknál, akkt)r teljesen idegen nevű 
léi) f()l ördögül; h«)gy a [)arzismus többnyire az alvilág 
sámán (jóra, roszra egy iránt kész) szellemeit avatta gono- 
szakká; hogy mig a török-tatár érintkezésben levőknél az 
ördög a teremtés végrehajtója: addig az ugorság ezt mindig 
a levegő lányáimh fia, a Levegöfi, az Ember teszi. 

Hogy a magyar Ördög a kereszténységben nehezen 
fogott átalakulni teljesen gonoszszá, egj'ik bizonyságát az 
„Ördög" személy- és helynevekben látjuk. 

S ezzel talán végezhetünk és berekeszthetjük Mytho- 
logiánk istentani részét. 

XXIX. ünnepek és jeles napok. 

Évkezdet Üszögös Péter tüzes üszke. Mátyás-nap. Gergelynapi gerge- 

lyezés. Gergely fejér szakála. Gergelyesek és a napmentő mesehősök. 

Mythoszi elemek a honti népszokásban. Gyümölcsoltó. 

Isteneikkel tiszteletök által kapcsolkozott össze a régi 
idők magyar embere. Ez volt az ősvallás gyakorlati hittana, 
melynek töredékes hagyományai egyszersmind a legalkal- 



20S Ü.sz<"m»<"(s VkTKH. MátvXn kn (Ikk<íki.v nai;a. 

iiíiitosiibbak luni, li<»<^'y az (í/ívkori istciiiin'k lo;(:ilni:il adjiik, 

VSl^V lintiak tn<'L''VÍl;'lL''Ít;''<:''l:i <'L''y-<'L''y sii'/:'iii;il li()//.;'li;injl- 

jiuiiik. 

Kh ezen vyAimm í-Uíször is ŐHViiilji.simk öz»;iit itl«?j«H: az 
üiincpckí!! kell szóba lioznunk, mclyt'kKH Ipolyinak alij( volt 
uciiáiiy sor iiioiidani valója.**^ 

Természcttisztclö őseinknél a természet volt szabályo- 
zója az üniHípekiu'k is. FObb ünnepeik évni^í^yedesek voltak. 
Kzeknek sorát u tavaazi nyitotta meg. Az év a tavaszszal 
vévé kezdetét. A természet föItámaíhVsa nálok ünnep : a ter- 
meszei Nagyasszonyának ünnepe val" 

Már február 22 ikén „a föUlh' ,,1, i,.-,i.ii Sy,',ti /'./,/.•• 
E tüzes üszögtől kezd aztán a föld lassan-lassan magához 
jönni és téli ruháját magáról lehányni. Micsoda hitregét kö- 
tött e naphoz az ösrégiség"? — nem tudjuk; de a valószí- 
nűnél többnek látszik, hogy Szent Péter itt ;i Xn/infil- fXdp- 
is(ennek) képviselője. 

Ha jeles nap volt is „Üszögös Péter" az ősi naptárban, 
azonban nehezen fogott lenni ünnep, vagy számíttatott a 
tavaszhoz. 

Mátyás 7iapjának is jeles napnak kellett lennie talán már 
az ős időkben némi jelek után Ítélve, (iöcseji néphit szerint, 
ha Mátyásnapkor jó idő van, sok hal lesz. Ki e napon ha- 
lat foghat, abban az évben szerencsés lesz a halászatban. 
A Mátyás napján fogott halra, bármely fajtájú is, azt 
mondja: ..Megfogtam a Mátyás csukáját" (Gömzy Ferencz 
Ethnographia \'I. 326.) Mils hagyomány szermt, mely a né- 
metben is megvan, Mátyás „jégtörő*' ha talál, ha nem talál, 
csmál. Tehát a vízcultussal állna összeköttetésben. 

Talán még Gergely -nap is: márczius 12-ike csak előfu- 
tára volt az ősmagyar húsvétnak. A Gergely-napnak, mint 
a töredékes hagyományhói következtetni lehet, a tavasznak azon 
elő-ünnepe volt, mehiiek örömét „Gergely-járó'" gj'ermekek 
hirdették volt hajdanában. 

„Gergely-járást^^ sok helyütt még most is tartanak a 
gyermekek. Hajdan ennek nagyobb keleté vala.*-° 

Göcsejben és a hol még nem múlta divatját, abban áll 
a „gergelyezés," hogy az iskolás gyermekek papir pántlikás 



Szent-Gergely éneke. Rázza a szakálát. Geboelysapjáról. 209 

süvegekkel, néh(jl fakardokkal is ellátva sorakoznak s be- 
járják í'alujokbari azim házakat, melyekben iskolába való 
gyermekek vannak és engedelmet kapva, hogy a szen'-Ger- 
(jely énehéi elmondhassák, közösen elkezdik énekelni isko- 
lába hivogatíj ón«}köket, melyben említésbe jö „Gergely dok- 
tornak" dicsérete mellett az eljövendő iiuulamk, a szép kike- 
let, szép énekszóval való zenffedezesük*-^ 

Annak előtte a (iergely napjával összeeső múrczius 
12-ikén, kinek dicséretét zengedezek a nemzet ilju sarjadé- 
kai, biztosan nem tudhatni. Bizonyára még nem a iatasz 
mcfjérkezését, miután e nap még hó is eshetik s ilyen- 
kor Gerfiehj rdzzii a szakálát. A palócz ösnaptár töredéke 
szerint ..(icn/elij leszáll a patkáról, gondolkozik, hogy le- 
szállj(jn-e V" 

Nincsen ok nélkül, hogy a gergelyesek „Gergely kato- 
na inak"' is mondatnak és némely vidéken (mint Erdély egyes 
helyein) az irott följegyzések szerint nem csupán hogy kar- 
dosak, hanem egymást meg nem sértve vagdalkoztak is az 
utczán. A palócz „gergelyesek" a kihalt népszokiisnak még 
emlékezetben levő hagyománya szerint távozóban a mester 
(jerendához lifötlék kardjukat, ha nem mindnyájan is. 

Szóval a ..gergelyjárók"* nem iskolába tobcjrzók, hanem 
xalóságosan „Szent Gergely vitézei" (Pápa katijiiái.)*— 

Hogy a népszokást kiegészítsük, még érintenünk kell, 
hogy a (íergelyjárás n(Mn csupán éneklésből, hanem mon- 
d(')kákból is áll, melyek részben tréfiis természetűek. Ezek- 
nek a háziasszony ajándéka vet véget, melyért szintén 
versben jár ki a köszíinet.''-^ 

A „(iergely katonái," kinek vitézei voltak a keresz- 
ténység előtt y biztosan nem lehet tudni. Alkalmasint a. 
Napé, ki idegen országba hurczoltatva, szabadítás után vá- 
gyakozék. Ezért lehetett talán, hogy az úton is villogtatták 
kardjaikat, de senkit meg nem vágtak. 

Hogy a Nap fölött a sok fejű sárkányok erőt vehetnek 
és azt a Hold- és Csillagokkal együtt országukba vilietik 
zsákmányul, valónak tartotta az ösfelfogás és a niesp maig- 
lan álHtja, hogy : 

„Vót a világon egy ország, a melyiknek az egni sem 

14 



210 NapbzabaditAk^ JÍP'*T'_!1-?'5P*^:_^ úhvallAh hluv ítja. 

csillag, sem hódviláí?, som iia|) iinm vol; ham.'m hát si- 

U)t vót, mint íi koromt'okí'to óccaksi." 
Mi nom (ígyób, mint u na7> íí^'/í útjánuk mrf j személy esi- 
tése. A gyprm(3k-íf<Mg(!lyes(;k tehát mindmegannyi hfis „kin 
Miklü8''-o\í, kik a napot kiszabadítják a szerecsenyországi 
sárkányok hatalmából. Ks kíinnyii megszabadítaniok, mivel 
az máris útiján van iiazat'elé. 

Megerősíti ezen mythologiai föltev«'st a liotUi ni^szokás, 
mely szerint a gyermekek szent-Ciergely napján (tczélf és 
tűzkövei tartva kezükben, köszöntenek be a házakhoz ezen 
mond(')kával : „aczélt hoztam, tüzet ütöttem kcfjyelmetekiwk.'"' 
Erre az aezélt olyképen veti a földre, hogy az c^ry ideig 
seregjen."*-'* 

Az nczél-kova a magyar vallási régiségben, miként 
tudva van, a Tűz-istennek és a- Nagyasszonynak egyiránt 
jelvénye volt. 

Gyümölcsoltó-Boldof/asszonij (ígészen a kereszténység ün- 
nepe-e, vagy márczius 25 táján már az ösvalhís is ünnepelt 
és mely ezimen? — adatok hiányában nem lehet vitatni. 
Azon körülményből Ítélve, hogy ez ünnep körül különösebb 
néphagyományok nem csoportosulnak, egyenesnek látszik a 
következtetés, hogy ezen ünnep napja az ösvalhls naptárá- 
ban jellemző nevezete daczára sem volt jeles nap. 



Az ősvallás húsvétja. Virág'vasárnap. Nagypénteki babonák. Nagyszombati 
új tűz. Határjárás. Piros tojás. Arany-tojás a pogány mordváknál. A 
magyar csoknyázás, palócz kókázás, másutt kónányolás. Mátkázás, ko- 
mázás. Öntözködés. Vízbehányó hétfő. Hajnalozók Erdélyben. Sz. -György- 
nap nagy éjszakája. Sz.-Györgynap előtt talált gyík, kigyó, virág, menny- 
dörgés. Boszorkány -gyűlés. Rejtett kincs mutatkozása. Szent-György hete. 

Osvallásunk húsvétja, a nyomok odavezetnek, hogy 
Szent-György napja volt. Végigtekintvén idetartozó hagyo- 
mányainkon, kimondhatónak látszik, hogy mig az őshusvét 
ájtatos és örvendetes részében beleolvadt a keresztény hús- 
vétba: addig gyakorlati részében, a hahoiuikhan maradt to- 
vábbra is naphoz kötött, régi napjához, melyen az ősvallási 



ViRÁovASÁHNAP. Nagypénteki bahosák. Nagyszombat. '211 

gyakorlat szerint a természet ürökitju .\a^_\ii»/.uii\ ;i mi- 
nepelt. 

Tehát saj átlag húsvéti és szentfjijörytinapi népszokásaink 
együttvéve adnak számot az ösvallás húsvétjáról, mely a ta- 
vasz feltámadásának ünnepe lehetett. 

Némely vidékeken, igy a régi népszokások elassieus 
földén : Göcsejben a virágvasárnapot megelőző szombat(jn 
gyermek-ünnep a barknszedéí! és sokban hasonlatos a (iergely- 
j árashoz.'*-^ 

Osjellegüeknek látszanak a szentelt, vagy szenteletlen 
barkákhoz kötött bahonúk, mint : annak a hunfájás ellen való 
használata. Dörgés alkalmával, hotry >i lilhlm ,i Ii,hl,<i n,- üs- 
sön, a tűzbe dobnak belőle. 

Viráy vasárnapján minden házból visznek egy fsomó 
barkát a szentelésre. Az egyházba való belépés előtt a torok 
fájás ellen jó egy szemet lenyelni. 

A nagyi)énteki babonák is pogánykoriaknak látszanak.*-* 
Xayypcnteken nem szabad ruhát szárogatni, mert akkor azon 
évben bőrt is fognak szárogatni (a szarvasmarhában kárt 
vallanak.) Nagypénteken reggel napfelkelte előtt jó a gunár- 
ral és kakassal paprikát \'agy magyar borsot nyeletnl. Ha 
nagypénteken reggel pálinkát iszik i\z ember, ha nyáron va- 
lahol elalszik is, a kigyó nem mászik a szájába. A ki nagy- 
péntektől kezdve három egymásután való pénteken sót ád 
<i tehénnek, az még azon tavaszon borjut fog kapni. Néhol 
nagypénteken napfelkelte előtt vetik el a palántamagot. A 
nagypénteki eső nagy szárazságnak az előjele. Ha esős idők 
lesznek is abban az évben, az eső a földet nem áztatja át 
rendesen."*-' 

A mi a Nagyszombatot illeti, csak fentartással hivatkoz- 
hatom egy-két elöregedett szokásra, mint olyanra, melyek 
talán még a pogány korból ágadzan ik át hozzánk. 

így már Ipolyi gj-anakodik, hogy az ó hagyományra 
vihető vissza a magyar kereszténység azon régibb szokása, 
hogy Nagyszombaton az áj tüz megszentelése után ehjltatott - 
minden tűz s helyébe a megszentelt tűz tétetett (Pozsonyi 
misekönj-A'. ) 

Nem bizonj^os az sem, hogy azon nagyszombíit-késöesti 



212 FtROn TO JÁ8. TojAWK KHTfeB. .Akayy-tojAm" . 

határjárása n íiutalsúgnak, intOynek maroKtordiiincííyei jx?!- 
dájáni hivíitkoztiiiik, az ó-liit korából származónak VL'endö-«, 
vaí?y nem? 

A többi, mit különösen a húsvéti népszokások tekinte- 
tében még érintenem kell, csakugyan arra vall, Imgy az 6s- 
husvét a mint Ijoleolvadt a keresztény húsvétba: úgy átment 
vele az új ünnepbe a réginek vigassága és kedélyi gyakor- 
latos szokása is. Ennek egy-két példájára lehetetlen ilt rá 
nem mutál innik. 

Ilyen a húsvéti piros tojás. Már li)olyi említi, hogy a 
himes tojiis készítése és ajándékoztlsa a föld minden népei- 
nél elterjedt és egészen az ó korba felvivő pogány szokás.*'" 
Tehát biztosak lehetünk benne, hogy a tojás, bár mennyire 
találó symbolunia legyen is az eltemetett s életre törő lát- 
hatatlan erőnek s igy a föltámadásnak ^ — nem a keresztény 
nyugattól kök-sonzéJv őseink, hanem magukkal keletről hozák 
az ünnepi himes tojiis használatának szokását. 

Már rámutattunk azon mythikus jelentőségre, melynek 
a tojás az ősvallásban részese vala. Ezt e helyütt a rokon 
népekre és a saját hagj'ományainkra való hivatk(jzílssal tá- 
nK)gathatjuk. 

Nem az volt a fő az ősök hiedelme szerint, hogy az 
ünnepi tojások festessenek, hanem hogy az ősvallás szent 
növényének: a foghagyma (vagy vereshagyma) héjával való 
főzése által megszentelődjenek s titkos erőt nyerjenek. A nép 
sok helyütt csakugyan még ma is vereshagyma-héjjal és nem 
„börzsön^'-nel színesíti a húsvéti tojásokat. 

Az őshitregék kora tehát még nem ismerte a piros, \sigy 
himes tojást, hanem a barna-sárga, az úgynevezett ..arany- 
tojás" -% melyeket a pogány mordvák hite ma is vallásos ke- 
gj^elettel vészen körül, több erőt tulajdonítván neki, mint a 
menn\it a keresztény néphit a húsvéti szenteltekyiek tulajdonit}-^ 

S látni fogjuk alább, hogy a színes tojásnak az ősval- 
lás a húsvéton kivül is juttatott szerepet. 

Áttérve a húsvét magyar hagyományaira, az látszik hang- 
síüyozandónak, hogy ezek a kereszténység szempontjából 
nem értelmezhetők; de annál érthetőbbek, hogy ha az ős 
felfogás és gyakorlat maradványait látjuk azokban. 



CsokkyAzáb. (KókAhyolAb, rókázás.) Mátkázás. 213 

A hímes tojásról, tojásszentelésröl már volt szó. Még 
a kihalóban levő húsvéti gyermekjáték szokásáról kell meg- 
emlékeznem, mely szintén a inisvéti tojás kedvéért történik 
és teljesen ősrégi a vonatkozásokban. 

Barna Ferdinánd emlegeti, hogy gj'ermek korában még 
maga is gyakorolta játszó társaival a ..csoktiyiúás'^-t, mely 
abból állott, hogy két gyermek kiki a maga tojását hegyé- 
vel egyik a másikéhoz gyengén ütögette, mig tiz egyik betört 
s ekkor a törött tojás a győzőé lett.*^° 

Knnek hajdan országosan egy napja vala, a húsvét 
másodnapja, melyet közszt)kás ma is a szabadban tölteni. 
A „tojás összeütésének napja" annyira ismert időt jelentett, 
hogy régi Írásokat még keltezve is találunk utiína. Ma már 
nem sok helyen tartatik és nem is, mint külön gyermek- 
ünnep. ^^^ 

Szohh-on (Somogy) húsvét délutánján az isteni tisztelet 
végeztével tartatik a falu kíizelében egy nagy réten. A leá- 
nyok „himíis 1ojás"-aikat magasra leihaj igálják, nagyokat 
tapsolnak liozzá s ügyesen megkapják. Más helyen a legé- 
nyek laptáznak erősen, kivévén nelrányat, kik a leányokkal 
dévajkodnak, s el-elkapdossíik előlük a felhajított tojást. A 
gyermekek kettenként „k6kúiuiú{\)iiak." Összeütik tojásaikat, 
hogy kié erősebb s marad épen. A ravaszabbak fatojással 
kókányolfi'ik s ha a turpisság kitudódik, egy kis birkózással 
hamar kiegyenlítik a dolgot s az rltíti-i ti.i.'isul-.it közösen 
elfogy asztják.*^- 

Ipolyí szerint ezen tojás-játék a palóezságban „kókázás"^ 
név alatt ismeretes.*^*'' 

Oseredetűnek látszik még a húsvéti tojással való mát- 
kázás és komázás is, mely még Vasmegye némely vidékén 
tartja magát. A fiu fiúnak, a leány leánynak, ki vele ^gy- 
korú s mátkájának (komájának) tartatni óhajt, ad, vagy küld 
egy hímes tojást, ki azt kettővel viszonozza. Ezután egy- 
mást mátkának (vagy másik helyen szokásos: komának) 
szólítják. ^^^ 

Szóval megállapíthatónak látszik, hogy az ősmags^ar 
húsvét kiváló jelvénye a tojás és a vele készült tésztás süte- 
mény vala, melyek őshagyomány szerűit talán az ablakba 



214 Hl'MVftTI HZENTEI-T. \íy.HKHÁSyO HfeTK*!. 

Viiló kilcvt's által s/^nitclíkllok iiit'^'. K/fii vél«'iii- ii^> .^/.^>i^ 
göcsoji íM'pliitn' láiiius/kodik, lioj^v : a ki iiciii küld szí!nt«I- 
totni, Jiz 51 k()súrl)iv helyezett ételiioműokct na>,'y szombaton 
este a sz(tl)a al)lakál)a Iííszí ki s rcííircli^- otl liajívja, nuTt 
ahlnui 1(2 éjjclhcn az l'r (tni/i/'il'i inhuliu lnísnl nndiii'-^ s n kinui 
itdnli ('.tchuntiftekct meifdldja. 

A iiiincs tojással taláikozmik iii(';íí a szokásiís iiusvóti 
öiitözkr)(l<''sn(''l is. Kétsóí^lx'voiiliatatlaii, lioí^y uz öiitíizkö(l«;s 
is az ősniaiívar iiusvót liagyoináiiyailioz tartozik. ()rszá>(- 
szoite divatozó szokiís, mely ép(;n azért luij^ régiséí,Me mu- 
tat, s látsz(')la^'<)s iin!ss»''^n' vagy ny^írs kivitch; daczára íís- 
mytlioszi (íszimi hordozója. 

JelentÍKségo tekintetében annyi keresztény századok 
után csak a tapogatózás jutott késő osztályrészünkül. Nekem 
úgy üitszik, hogy a tél rabsága alul lOlszabadiilt rizr. lemnek 
tiszteletére szánt vallási szertartás fogott eredetében lenni, 
melyhez a leányok egészséget, a nemzet iijusága erőt kötött. 

De aztán, í'öleg hogy u gy<>ngébb nemet illetőleg kevés 
gyöngédséggel, sajátlag pedig nagy sok jó akarattal gya- 
koroltatott, a ma is szokásos vizhehányó hétfó-nevezet min- 
den beszédnél jobban bizonyítja, 

A régibb megfigyelés és a mai falusi gyakorlat meg- 
egyeznek abban, hogy a megöntés felért a vízbe való merí- 
téssel, a mint hogy eredetileg, a „kerek tenger" hazájában 
talán csakugyan vízbehámjással hajtatott végre. 

Mentől több vizet kap a leány, annál elégedettebb, 
minek oka az ős meggyőződés homályos tudatában ke- 
resendő. 

Ügy találtam, hogy a Közép-Nyárád mentén (Maros- 
Torda megye) föntartott öntözködési eljárás talán még leg- 
közelebb áll az ősvallás korának gyakorlatához : 

„Minden valamire való leánynak a választottja, ba 
van, (ii'ja róluk Gál Kálmán) szívbeli kötelességének tartja 
húsvét szombatjának éjjelén^ tehát húsvét viradóra kedvesének 
kapujára, kútágasára vagy háza tetejére, általában valamely 
azonnal szembetűnő helyre szép fenyőágat tenni. Nagyon 
élhetetlen a lányok között az, akinek húsvétkor nem tesz- 
nek fenyőágat. 



Erdélyi hajnalozók. A ház virághzálásak »egöntésk. 215 

Nem mennek azt öntözni, nem hívják ii tánczba, nem 
veszik figyelembe, a kinek kapuján, vagy háza tetején nem 
látják meg reggel a virágot. 

De a legények is sokszor drágán és nagy fáradsággal 
szerzik meg azt a két-három darab szép í'enyöiigat, melyet 
szeretőik számára szántak. Mert, ha nines a falunak feny- 
vese, elmennek a negyedik-ötödik falu határába is érette, 
s ha pénzért vagy egyébért cserébe nem kapják, készek 
lopni is, de szeretőiket kiguny oltatni nem engedik. 

A három-nég}' darab fenyőág mesterségesen összekö- 
tözve és szhies papírszalagokkal, piros tojásokkal feldíszítve, 
a lányt egész évre büszkévé teszi. Megtörténik az is néha, 
hogy (mivel szombaton éjjel elkéstek, talán épen azon éjjel 
szerezték és hozták messziről a fenyőágat s nem értek rá 
felteimi, vagy pedig maguk a legények megrest élték, ha 
egy-egy jómódú szép leány szégyen-szemre virág nélkül 
maradt) húsvét első napjának éjjelén tcs/nfk iiirL' iitólaüusau 
egy-egy lánynak fenyőágai. 

A tánezüt rendesen a falu legjobb tánczú 2 — 6 legénye: 
a vőfélyek rendezik és pedig egész esztendőn keresztül. 

Ezek a vőfélyek aztán húsvét másodnapján reggel meg- 
kezdik a falu egyik végén a hajnalozást. Ez abban áll, hogy 
azon házakban, a hol fenyőiig \"ai\, a hozzájok csatlakozó 
fenyőágat tevő legényekkel együtt muzsikaszóval bemennek, 
a lányt (ki rendesen az udvaron tesz-vesz) megöntözik. 
Néha nem sok kímélettel a válluba fektetik s vederrel öntik 
rá a vizet, úgy hogy egészen lucskos lesz. A ház gazdasz- 
szonya erre a hajnalotokat és öntözőket behívja, megtraktálja 
kalácscsal, pálinkával, jjiros tojással s ha jobb módú, akkor 
néhány krajczárral is. 

A vőfélyek felváltva szépen betanult ünnepi köszöntőt 
is mondanak. Hálát adnak Istennek, hogy e szent ünnepi 
napokat megérni engedte. Áldást mondimak a htizra és la- 
kóira. Bocsánatot kérnek, hogy a ház virágszálát, hogy el ne 
hervaájon, megöntötték. Megköszönik a szíves vendéglátást és ké- 
rik egyúttal, hogy engedjék el lánj^kat délután a tánczba is."^^^ 

És ezekben nagyjából a keresztény húsvétba átcsapott 
ősszokásokat kimerítvén, áttérhetünk az ősünnepnek hahó- 



2 IC) SzKNT-(iY<)HlíY KI.ÓTII FI. KKiVO. (iVIK. MKNNVIXlKlifcM. 

núklKin iiuitíilki>/ó ^ViikDrlíiti rrszórc, inclyek eloitöl fogva 
„Szent-iíöriiii" iiiij)jáli()Z kötvók. 

V/Av,i\ biil)t)n}'ik podií^ komolyabb olduláról rmitatjilk be 
uz ösidfík húsvéti tavanz ünnepét, különösön annak elfíostéj<''t 
ós ójsziikáját. VjZ a jó és rossz szellemek mogrnérközósónek 
nagy éjszakája, és gondot okozcj napja a védekíjzésnek, 
melytől függ az egyes gazdaságnak és sokszor az egész 
ternií) évnek sorsa.*'" A bo.szorkányok, kik ilyenkor gyűlést 
is tartanak, a legserényebbek a rontiisban, a gazda pedig a 
védekezésben. Különben a nijirfa: a Nagyassz(my szent fája 
elegendő távoltartjlsukra ; de ronthatnak a szöilökben, rét- 
ben és vetési'kl)(!n, melyeken a harmatot le[)edövel szedik 
fíil, hogy új bögrébe; kiesavarva, bűvíis szerül eltegyék. 

Szent-György éjszakája a szent éjjelek egyike. Kzen 
éjszakán megszólal a fíí s megmondja: mi hasznát lehet 
venni. Különben a füveket Szent-Oyorgy előtt kell .szedni, 
mert Szent-György után már elvették a bosztirkányok a 
foganatját. 

Már a Szent-Gyíirgy előtt vai«'» iiajjok. i> j'i'> Jiapok. 

A göcseji néphit azt tartja, hogy : aki Szent-íjyörgynap 
előtt kifjyót vagy gyíkot fog s ezeknek torkát megny<jmo- 
gatja, az ő kezétől a megnyomogatott torokfájósak baja 
megszűnik s maga az illető egész éven át mentes lesz a 
torokfájástól.*^^ 

A Szent-György napja előtt talált kígyónak levágott 
feje bűvös szer, vagy óvó eszköz ; még a hot is, melylyel 
agyonüttetik, erőt nyer. Zsírja, hőre köszvényeseknek igen 
jó orvosság (Szatmár). 

„A szent-Györgynap előtt talált hangyabolyt az asszo- 
nyok megbolygatják, hogy annyi csibéjök hizsere/ijen abban 
az évben az udvarban, mint a hány hangyát ott láttak." 

A Szent-György nap előtt talált virág megszárítva 
orvosság. 

„A ki Szent-György nap előtt kezét csalánnal megdör- 
í5söh, annak a keze abban az évben a csaláncsipést nem 
érzi."*^^ 

A ki Szent-György előtt dörgést hall, a közelében ta- 
lált kerítést rázza, hogy azon évben a hideglelés elkerülje. 



Óvószer és védkkezíís. Szent-gyöhgy hete. Májfa^^ 2X7 

„A ki Szent-Oyörgynap előtt elfíször dörgést hall, vesse 
magát rögtön a földre s ott többszíir henteregjen ide-oda, 
akkor azon évben nein lesz gyomorfájása'"*''*^ 

Hegi/liát vidékén : Szent-Gyíirgynap előestéjén szokiís 
nijirfaáfjakat Xi'imi az ablakba, ajtófélfába, istálló elé keri- 
tésre, sőt még a buzavetésekbe is, hogy a boszorkányokat 
távoltartsák a háztól, az emberektől és állatoktól.**" 

„Szent-(iyörgy nap éjszakáján gyűlnek a boszorká- 
nyok Szen-Gcllö hegyére tanáeskozni. Ilyenkor vigyázni 
kell az embernek, hogy az ördög meg ne mjergdje. A ki 
ez éjjel baloUlalán fekszik s lába vagy keze keresztibe 
van téve, ahhoz nem férhet rossz. '***^ 
Szent-György éjszakáján mutatkozik a p&iiz is, mely 
mint a tűz lobban fel. inii-őj ;i szat]uiiMi!iH'L''v«'i né[»))it so- 
kat tud. 

Szent-György napjának cijész hete iiunep volt az ó-tör- 
vénijhcn, a mnit ezt a göcseji néphagyományból következ- 
tetni lehet. „Ha a baromfiat Szent-Ciyörgy hetén ültetik 
meg, a esibék nagyon „ferdén" (hiányosan) kelnek ki." 

Ks ezzel húsvéti hagyományainkat nagyjából kimeri- 
tetlük s a tavaszi jeles iiap«»kt>n ilykéneít áhílf^tíuik. 



A májfa m i)alóczok közt. Honti szokás. Pünkösdi májfa Muzslán. A 

Boinofjfvi niájnsfa váltság. Kis leányok pünkösdi járása a palócz földön, 

Csiillóküzben. Dalos mondókaik. Pünkösdi király- és királyné-választás. 

Mythoszi vonatkozása. Pünkösdi babonák. 

Hozzáláthatimk folytatólag a nyár — m5i:hoszi ha- 
gyományainak összeszedegetéséhez. 

Ilyen mindenek előtt május elsején a májfa-állitás szo- 
kása, melyet látszólag kölcsönzésnek kell tekintenünk; de 
lehet nem minden alap nélkül ősgyakorlatnak is vitatnunk. 
Nekem az látszik helyén levőnek, hogy beérjem a májfa- 
állitás magyar ösvoltának okaival. 

Nincsen nagyítás úttörő mj^hologusunk : Ipolyi állítá- 
sában, hogy a májfa-állitás magyar faluinkban köztudomás 



-1^ A MAJVA-ÁIAATÁH RfeUlgfeOK. IpOLYVÖLOri ^K&aÖ*" MÁJFÁK. 

szíM-int iiíipjíiinkig „óIónkíMi divutozó szokás." Ilo^fy sok hí'Iyütt 
ilyenkor hjí^k^I mjíjdiu'm inindcn ház clött, iindyhíiri <iludó 
loány lakik, látliiitó ily^Mi íii.**'- 

Még Jiz íinnyini elzárkózott és szokásaikban eredeti 
palóczok közt is otthonos u „májf'a" állitás. 

„l*]zt, mondja Istvánfly, a palócz loí^ény el nem mii 
laszlaná semmiért sem. Ha május elseje hétköznapra 
esik, a májtat rendesen a legkfizelebh e.sö vasárnap rej^- 
gelre szokták felállitani. Kimegy a legény elölte való nap 
az erdőre, olykor a harmadik lalu határába is, ha köz(!- 
lehb nines, kiválasztja ott a legszebb, h-gsudárabb fiatal 
nyír-fát s ha kell, nem Siijnálja érte megfizetni az 1 2 
t'rtot sem, ha pedig nem adják, ellopja szépszerével. 
Odahaza aztán a nyír-fát gályáitól széjjcn megtisztítja, 
esak a tetején hagyván egy kis lombkoronát, azt azután 
ezifra kendőkkel, pánthkákkal földíszíti s éjnek idején 
elviszi szeretője udvarára és ott a kapu mellett földbe- 
ásva felállítja. S ki boldogabb, mint a kinek kijutott a 
maga májfája s büszkébb, mint az, a kié a legmagíisabb, 
legsudárabb az egész faluban. "^*-^ 

Nem i'gy ok szól amellett, hogy a májfa-állitils szo- 
kását eredetinek tartsuk ; annál bajosabb adatok hiányában 
meghatározni, hogy üimep volt-e vagy csupán jeles nap va- 
raikor a zordonabb éghajlatú haza tavasz ünnepének em- 
lékezetben tartott évfordulója:-' A babonás hagj'omány ok tel- 
jes hiánya kevésbbé merész föltevésre sem ad jogosultsíígot. 
A hagyományos nyírfa, melynek az ősünnepségekböl nem 
volt szabad kimaradnia, esak fél ok arra, hogy május else- 
jét az ó-törvéiiy szent napjai egyikének nézzük. Annál is 
inkább, mert a hagyományos májfák állitásának nem min- 
denütt május elseje az ideje és nem egyes hajadonoknak 
kitüntetése a bevallott czélja. 

IpoM úgy tudja, hogy álittattak „közös" májfák is. 
Tudja, hogy Honiban az Ipoly völgyén (ő Peszek környékét 
emhti) az ilyen fákra kendők és szalagok tűzettek és ezeket 
onnét le kellett lőni s a lövő az összegyűlt leánysereg hal- 
lattára kedvese ki-kiáltott nevében próbált szerencsét.^^ 

A májfák álhtásának nem is mindig május elseje az ideje. 



PtXKOSUI MA.IFA. P t.NKOíilJl SZCIKASOK. ^Ml VA.N MA .' ' 219 



Fönnebb láttuk, hogy az némely helyeken a hajadonok hús- 
véti kitüntetése ; másutt pünkösdi mulatságnak van az 
szánva. így Muzslán (Esztergomul.) a májfa magas póznára 
emelve pünkösd hétfőn a fiatal biró, a fiatalság által válasz- 
tott első legény háza előtt állíttatik föl s körülötte nagy ví- 
gan járja el a fiatalság a pünkösdi tánezot.^*'^ 

Midőn vitatom, hogy a májfa-állititó magyar szokás, 
egyszersmind nem állithatom, liogy az nem volt meg szom- 
szédainknál is, vagy hogy az eltérések mindenike jogosult 
arra, hogy eredetinek tartassék. 

Pünkösd a nyár első, haUírozott jellegű ünnepe a nép- 
hagyományban. Kszrevehetőleg nagy a különbség a megho- 
nosodott és eredeti j)ünkösdi népszokiisok közíitt, miként az 
a következő példákból kivih'iglik. 

A somogymegyei lengyeltóti legénység „május elsején 
az egyház elé hatalmas május-fát állít le Csáky Elek tudó- 
sítása szerint. Ez ott fuarad pünkösd-hétfőig. E napon kora 
reggel lóháton szineskendő zászlókkal berugtatnak minden 
egyes ház udvarára, közrefogva a „maskuriis^-nak felöltöz- 
tetett lovast. Csodálatosan is néz ez ki. Fejére egy zöld gá- 
lyákból font alkotmány van téve, mely oly terjedelmű, hogy 
lovát is befödi. Az udvart körűinyargalván, az egyik legény 
verset mond, azzal végezvén : adjanak tojást vag}' pénzt a 
legények részére májusfa váltságul, mert ha nem, úgy fel- 
tipratják az udvart, hogy az járliatatlanná válik.***"**^ 

No hát ez nem lehet magyar szokás. Nem magyar 
eredetre mutat az „ugoesai pünkösdi királyválasztiís'' sem, mely 
azzal végződik, hogy az utczán végigvonuló „királyt" minden 
kerítés mellől, minden kapu sarka mögül hamuval telt fazék- 
kal, törött tállal, rossz edénynyel fogadták.*^' 

Nem ilyenek a mi pünkösdi hagyományaink ! 

És nem is vagyunk egészen szűkében az idevágó ha- 
g3'ományos adatoknak, sőt akár osztályozhatjuk azokat. 

Talán nem tévedek, mikor az elsőséget a kis leányok- 
nak adom, s e részben a palócz gyakorlatra hivatkozom, kik- 
nél a leánygyermekeknek a „M van ma"' járását a pusztító 
korszellem napjainkig nem volt még képes fölöslegessé 
tenni. Pedig a mostani gyakorlat már tartalom nélkül való 



'2^0 Kl8 LKÍRY'PDnKÖMUI KittÁLYNft. BíB'KIHÁLYNC.. 

szokás, iiiclviKík csiip.'iii ;i/, ontiidiillaii mylliikii"^ <'Ml<'!»'m 
lndlisit beesőt udni. 

A „mi van inii** jánisúrmk pünkösd flsfí nji|)ja síz idejo. 
Déllx'n nníífkí'zdik s járják cí^ps/. délután níipl«'ni<'nt(''itf, de 
csakis l(»ány-íjfy<M-ni('k<'k, inikrnt IstvánftV (ívuhi írja: 

„X'alamcnnyion fojér inífválll)a, piros, viráí^os szoknyába 
vannak fcloltíizvc s egy közíilíik, rendesen a lej^kisebb, a 
„pünkösifi/i kirawK" kinek megkülönlxiztetésűl a tíjl)bitrjl fe- 
jérc rózsa-koszorú van téve. — Ósszcíszedelrxizköíiik 10—12 
ilyen palóez kis lány, beállítanak a gazda udvarára 8 ott az 
ablak, \\i^^ a i)itar-ajtó ekítt kr)rb<; állva, e^^yniás kezét mej^- 
íogják s a kis pünkösdi királyné előtt addiir f'oroL'nak. inic 
a következő dalocskát el nem éneklik : 

Mi van raa, mi van ma. Piros pünkösd napja. 

Haónai) lész, haónap lesz A másoj^ik napja : 

No tii)egj, no ta{)opj, Mer' ba raé'tapodod 

A piinkösgyi raózsűt, Moyadod az árát. 

Csak fiirgyik, csak fiirgyik K fekete csaóka. 

Szajjon a házokra, Az egek harmattya, 

Mint azelőtt szállott Az apostolokra. 

Lyányok ü'nek a toron'ba Aran'koszoróba 

Ara ménnek al legények Sárga sarkantyúba. 

Ha jaó jányok vaónálok Nékem köszönnétek, 

Levenném a süvegem Annak örű'nétek, 

Péz vaóna, csengene, Uaózsa vaóna sérgene. 

Mégis kiserdü'ne. (Dicsértessék a Jézus Kirisztus !)-"® 

Ipolyi szevini Kilüihen (Csallóköz) hatjával állnak össze 
a leánykák fejérbe öltözve, fejőkön rózsakoszorúval s egy 
fa-bábot hordoznak szépen felöltöztetve, virágokkal, koszorúk- 
kal s koronával feldíszitve s midőn véle a ház ajtajához 
érnek, énekszóval vagy a nélkül rákezdik: 

Elhozta az Isten piros pünkösd napját, 

Mink is meghordozzuk királynénk asszonykát, 

mire a bábot, a mint bírják, olyan magasra emelik ezen 
felkiáltással: ..A hetek (kegyelmetek) kendere ilyen nagyra 
nőjön ni!"^^^ 

Első sorban méltán hozakodtam fel a kis leányokkal, 
mert a pünkösdi öreg hitregének ők az utolsó pártfogói s 
dalos és mondókás ajkaik őrzik az ó- vallás énekének tőre- 



KlKÁLY-, KIRÁLYKÉ-V ÁLA8ZTÁ8. PcKKÖaPI lOBÁLYSÁG. 



221 



dékét: a legeslegiégibb nyelvemléket. Különben bizonyos, 
hogy az ősvallás ezen nf/ári étwJcét is elveszettnek kell te- 
kintenünk. 

Az ős hitrege nyomai \ i>>-/,aim-iM)H-g inulatkoznak még 
vagy csak nnitatkoztak a serdííllebb ifjúság ünnepi kedv- 
telésében. De természetesen ez már pelyva és nem búza az 
ös mythosz helyett. 

A mai pünkösdi hatalsági ünnei)lések már jobbára el- 
fajultak, Ipolyi még ezt írhathi nógrádi, honti, gömöri, csalló- 
közi, tehát jobbára palócz esetekre hivatkozva: „A szokás 
mai gyakorlata tudomásomra ebből áll : pünkösd napján (gyak- 
rabban esupán pünkosd-liétion) az ifjúság a délutáni táncz 
és zene előtt választ maga közül és pedig a legények külön 
egy királyt, a leányok is egy királijnöt. Amaz az ünnep feje 
és rendezője, emcíz dísze. Az ünnei)élyes öltözékkel, szala- 
gokkal, kendőkkel és virágokkal való földíszítés mellett fe- 
jökre korona, vagy csak viráykos2orú tétetik, kezökbe virá- 
gokkal díszített királyi pálcza adatik. Olykor azonban ezt 
az állala rendelt szolga viszi előttük. Khhez a leány arcza 
fejér lepellel elkendöztetik, ugyancsak ö karjára virágokkal 
telt kosarat tűz s ha az ajándékok sokasága megkívánná, 
ilyeneket visznek utána szolgáló leányai is. X'égííl négy fejérre 
meghámozott botocskára köttetik egy nagy piros kendő négy 
vége s menyezetkint vitetik négy leány által. Az egészet 
kézen fogódzva kr»rré alakúit legények és leányok tánezoló 
serege veszi körül s megkezdik a tánezot a falu korcsmája, 
a király és királyné háza előtt, honnét a menet házról-házra 
folytatódik. Minden ház előtt eljárják a körtánczot ; mire a 
ház gazdasszonya kilép, széket téve a ház elé a királynak és 
királynőnek s kosarába ajándékot vetve, mit a királynő vi- 
rághintéssel viszonoz. A pünkösdi királynő arcza lelepleztetik 
s a pünkösd ünnepére vonatkozó alkalmi versek egyszersmind 
a ház urára és asszonyára vonatkozással, szavaltatnak vagy 
egyhangún dúdoltatnak, minek ismétlődő zárversei visszhan- 
goztatása közt a csoport eljárja a kör- vagy tipegő tánc^otr*'"^ 

Mhitha a töredékek még a táncz minőségét is jelle- 
meznék. Azt hiszem, hogy lassúbb ütemben lejtettek az e 
fajta szövegnél : 



Íi22 ! : LM« h. I'i >Hii.i|M IIAIII)>,^K. lSAr|í»rK.\ IS.NKI'K. 

Jij k'góny ! jó loffóny I Jól mo^f foíjd a kantárt* 
Ne tiposd, no tafiOBd A pünkösdi rózsát.*^' 

Mig cUíMibfMi CjtTí^szen fiZrt|)om lojtésssel udták vissza ii 
rcfmiiiszcrü zárji(l»''k()t : 

Ilndd tu|M)iijiik, hadd tipodjuk 
l'iroH piinköHd nupját ! 

Iloí^y rógenlíMi ez htvon tíirtríil, sízt a föiinebb említett 
|)al(')c,z kis l<*áiiy(»k verses inondokája is bizonyítja. Az ada- 
lok f^'ér volta miatt bajos eligazodni, inj^fy vájjon tíZ(?n já- 
tékos kedvtelésnek nem t'ebd-e me^ (;gy korábbi kor komoly 
(eljárása, avagy a pünkösdi ifjúsági vigahnakat minden át- 
menet nélkül a kereszténység fosztotta meg mythoszi jel<;n- 
töségétöl. 

Hátba e kérdésre a mese adná meg a feleletet, mely 
szerint a napot visszaszerző bfts menyegzfís ünnepséggel fo- 
gadtatik s ezért lett a fiatalság ürmcípe ! 

Vájjon a pünkösdi mytboszszerü népünnep nem része-e 
a vele szomszédos szent-Ivány napi ó-ünnepnek '? még véle- 
ményezés nélkül kell bagynom. 

Még érintenünk kell a pünkösdi népbagyomán}!. Pün- 
kösd napján (löcsejben napfelkelte előtt a leányok a búza 
harmatjában mosdanak, Ii(^gy szépek legyenek. Szintén nap- 
kelte előtt bodzavirágot szednek, mely torokfájás ellen ha.sz- 
nál. A disznó állát megfőzik, levét a disznókkal megitatják, 
hogy azokat azon évben veszély ne érje.*"*- 

Szent-lván (virágos szent-János) éjjele. 

TGzünnepünk maradványa. Szertartásának hagyományai a palóczoknál. A 
hajadonok ünnepe volt. Kolonyfalusi részlet. A perki leány tűzugrása. Po- 
zsony- ós hontmegyei régibb gyakorlat. A hosszú szentiványi ének tö- 
redékei és hitregei fontosságaik. Babonás szokások. 

A Szentivánéji tűzünnep a szent királyok által legin- 
kább tilalmazott s a népszokásban legtovább föntartott ma- 
radványa az ősvallásnak. Az év legszebb részében, leghosz- 
szabb napján : június 24-én tartatott s a ^Xapisteiinek" szentelt 
ünnep volt. 

Hagyományának töredékei mai napig fönvannak. így 
a jó palóczoknál a szentivánéji tűzugrásban. Az őshagyomány 



Szent-Iván éje a Mátrában. ií2M 

tudatának hiánya míiUctt a falusi olüljáróság ellenkezése is 
meglévén, nem csoda, Iiog\' ha e festői népszokás mindig 
jobban összébb zsugorodik és ma már semmi sem emlékeztet 
rá, hogy a Napisten nyári nagy ünnepének áldozati szertar- 
tását koptatta meg az idö í'nnyire és tette gyermekjátékká. 

Párád, Bodony kíizségekben, mondja az Ethnof/ra/ia, 
Szent-Iván napját megelözfí este, midőn a nap a hegyek 
mögött már leáldozott volt, kimegy a falu ai)raja-nagyja, 
leányok, legények a községet környező emelkedettebb he- 
lyekre, ott aztán tüzet gyújtanak s a fölcsapó lángokon 
keresztül ugrálva kiáltozzák : ..Törés ne légyen a lábamon ! 
Törés ne leyyen a láhamon'r Majd a leimyok csomóba kötö- 
zött „tisztes füvet" (stachys) tartanak a tűz füstje fölé egy 
darab ideig s azt égnek dobálva kiáltják: „Hlyen na'llegyén 
enmiénk kendereíuik ! Hlyen na'llégyén enunénk L.muI.'- 
reönk !"^'^^ 

A megíustölt tisztesfü-csomókat, mint „szörnyen iuisz- 
nos füvet" hazaviszik s abl)ól a betegségben sinlődŐ gyer- 
mekek számára készítenek fürdőt. 

Dorofjháza, S^uhn, Mindszent környékén pedig a nagyobb 
lányok a tűz közelében két sorjával egymásnak szemközt 
állanak s a szemben állók egymás kezét megfogják erő- 
sen, azután két leány egy B— 7 éves kis leánykát két 
oldalról végig sétáhat a sorban állók kezefején, mi köz- 
ben folyton ezt kiabálják: „Ég Buda vára, ég Buda vára!" 
S a mely párnál a kis leány már elhaladt, azok ismét a 
sor elejére szaladnak, ott újból összefogják kezöket, hogy a 
kis leány másodszor, harmadszor is végig sétáljon kőztök 
s ez igy tart mindaddig, mig a tűz meg nem szűnik lobogva 
égai s csak azután ugrálják keresztül a parazsat. 

A hallaiak meg mikor már leszállott az este a tájra 
s a Gönczöl szekerének csillagfénye kigyuladt az égen: 
akkor vonúhiak ki a határbeli dombokra. Ott hosszú póz- 
niü-a kötözött szahnacsomót gyújtanak meg s azzal ide-oda 
futkosnak. Régebben ily szalma-csomót többet is meggyúj- 
tottak s azzal vagy kígyózó vonalban futkostak egymás 
után, vagy úgy állottak (■)ssze, hogy az égő csóvák lángjai- 
ból egy kereszt formálódott ki."^^"* 



224 A Tr/i'NNKI' Koi.ONYI HAdYOMÁ.VYA. S/.K.NT-I VÁN VI feSKK. 

Itolsó tolloljbiiiiíisiii jiz ősök sz(!nt tiizt'iuík I 
Ho^'v Szííiit-Iván \ii^y nyári nui.sk('!i) virágííH szíüit 
.János napja ennek előtte szertartilsostibb volt s jobban kidom- 
borodott; ho^y az kiváltképen a hajadonok ünnepe, kik 
ekkor a titkos jelentésű Maí^yar Ilonához fordultak, hof^y 
lerjh(!znienetelokben legyen segitséi^íikre, az hat^yoniány- 
réj^isé^einkben nié^? elé^ kivehetően nyilatkozik, 

Krdélyi írja, lioííy : c naj) az orszájíban néhutt, neve- 
zetesen Nyitra niej^yében, Kolony vidékén bizonyos népi mu- 
hitságok ürniepe iíj^en ré^i szokás szerint, mikor a helység- 
től távoleső, leginkább halmos helyeken, többnyire szalma- 
s rőzse-tüzekct rak a falubeli ifjúság, főleg a leányok (mert 
a fiuk inkább csak nézők), vivén magukkal párlásra szük- 
séges „virágos" füveket s a tűznek lángját énekszó mellett 
keresztül ugrálják. Milyen : 

Virágos szont János, éjszakád világos. 
Mig olőtU>d leszek, tiszteletűt teszek, 
Csak addig világos, légy aztán homályos. 

Hajtsuk, hiijtsiik a cseresnye ágát. 
Mert most éli szép világát 
Hadd szakasszak szépéből. 
Szeretőmnek színéből .■*•'" 

Abból : hogyan és mikép ugorja át a tüzet valamelyik, 
jósolni szoktiik a férjhez-menésre. A közmondás: _P^lugrotta, 
mint Perk-i leány a férjhezmenést, "^'^^ — úgy értendő, hogy 
szegény tűzbeesett és összeégette magát. Közmondás, bog}': 
Hosszú mint a szent Iván éneke. Ez az ének azért hosszú, 
mivel az ünnep, vagy szokásos mulatság két hétig tartott, 
meljniek Szent-Iván napja épen közepére esik.*^" 

Ipolyi meg hivatkozik még pozsomi és honti egyl^orú 
gjakorlatra is. „Bősön, Bakán s a dunaparii helységekben, 
hol még divatos (írja Karcsay után) szolgalegények rakják 
estén a falu végén. Rőzsét kérnek össze e ezéka, ha nem 
kapnak, úgy veszik el s összeállítják azt rakásba hegyével 
fel, azután aliü meggyújtják s körültánczolják, különféle 
dalokat énekelve. Hajdan volt, mondják, erre egy különös 
hosszú ének: a Szent-Iván éneke. Midőn a tűz lelohad, 
átugorják, hogy ha a faluban tüz támad, el ne terje(Jjen.~*^^ 



DUNAMENTI SZOKÁSOK. É.VEK-TÖREDÉKEK. 225 

Kilitiben szerinte, hat pásztor legény szokta rakni a 
tüzet, melyen mindegyikük liáromszur átugrik, a gazdasszo- 
nyok pedig vizet melegitenek mellette, mely óvszer a ká- 
poszta-hernyó ellen. 

Hontnak dunaparti részén pedig az a szokás, mondja 
Ipolyi, hogy az előestén kimén az ifjúság a Duna feletti 
partokra, a leányok a part alján állanak, az ifjak a tetején. 
Tüzet rakva botjaik végébe karikát illesztenek s azt a parázsba 
megtüzesítve megforgatják s a Dunába sújtják, miközben az 
alakjából és értelméből kiforgatott daltöredéket ujongják : 

„Ipsiláii^, ipsiláng, ipsilángi rózsa, 

Rózsa volnék, piros volnék, 

Karika volnék megfordulnék 

Kire, kire, kire ? (— — ék örzsijéVre."*^ 

Bezzeg hízik, ki a nevét hallja említtetni. 

Ritka rendet vágtam, sürü boglyát raktam 

Hej, hej rózsám gyere velem (ugrikj „Ke8zihócz''-i. 

A leányok koszorút kötnek s azt egy közeli fára lia- 
jingálják, a kié az ágon megakad, még azon évben férj- 
hez megy."'*'" 

A hosszú Szent-Iván éneke elkallódott. Egyes darab- 
káival a gyermekek játszanak, tánczolva ént'kt'lvén : 

Kis kacsa fürdik fekete tóba 
Anyjához készül Lengyeloi-szágba 
Szerelem, menyem, szép lánybarátném, — 
A kit szeretsz, vedd el. 

Ezt szeretem, ezt kedvelem, 
Ez az én édes kedvesem, 
Ha pénz volna pendülne, 
Rózsa volna, csendülne 
Mégis kifordulna. 

E(/ a gyertya ha mey gyvjtják, 

Mikor ezt a tánczot jáiják. 

Járjad, járjad vig katona 

Hadd dobogjon ez az nóta 

Állj ki már ! 

(Eyer, Türk Frigyes gyűjt.) 

Ilyen ősvallásos költészeti maradványt szmte fölös szám- 
mal szedhetünk a gyermekek ajkairól még össze; de a 

15 



22(> A tü/kakAh ^.nbkk. A rtavdUÁu utta. 

husszú szciitivúiiyi íMick reánk iH''ZVf; elveszett, mintán ;u 
összefüíí^őbl) nief^levr) töredékek sem egyelőik, mint értelme- 
veszített és átérzés nélkül hangoztatott alkalmi mon(l(')kák, 
illetftleí,' énekes reczitácziók. 

\'é«íííl még kisérletet kivámmk temii abban, hogy e 
szent éj utolsó korszakának képét adjuk bíirásban. Hoj^y 
ezt tehetjük , jegyzeteiben lVíl<«g Kflrrsruf/i Pálnak és a 
koloniji népszokás szívósságának köszönhetjük. 

Lehetséges, hogy a kereszténj'ség elíítt vuló ó-korban 
uezél-kovával kicsalt szikrából lett gerjesztve a nagy éjszaka 
szent áldozó tüze; de nem valószim'í, hogy bár a legrégibb 
korban, a meddig lu<lniillik hitregés hagyományaink föl- 
nyúhiak fddörzsölés által fakasztották volna az üniH'pi szent 
tüzet, mert hogy egy kerék (melynek küUfíi kilenez fából 
készültek) akár tengelyt; kíirül való forgatása, akár az agyán 
keresztül tolt kőrisrud dörzsölése által idéztetnék elö, ez az 
egyszerűségre törekvő régiséggel ellenkezik és e gyakorlatot 
német utánzatnak tüntetné föl.""^' 

Ugy látszik. \u>í:y ii Iái nikás már a leáni/ok áolan : incit 
ezek éneklik : 

„Tüzét mef^rakoljuk, Néfjy szögre rakoljiik, 
Egyik szögén ülnek Szép öreg emberek 
Másik szögén ülnek szép öreg asszonyok, 
Harmadikán ülnek szép ifjú legények. 
Negyedikén ülnek szép hajadon lányok." 

Mintha ezen elrendezés többet akarna jelenteni és je- 
lezni, mint közönséges csoportosulást! Mintha itt többről 
lenne szó, mint egyszerű pnjfán vigalomról! 

Mig a hálaadás örömtüze magasra törő lobogó lánggal 
ég, addig a fiatalság azon énekeket énekli és játékokat üzi, 
melyeknek töredékei imitt-amott fölmerülnek még, de már 
az ősvallás szelleméből kiforgatva, sőt az érthetetlenségig 
módosítva és megcsonkítva. 

Kezdetét veszi a tűz által való tisztulásnak : a tüzugrás- 
nak szertartása. Tűzugráló énekes mondókák : 

„Meggyúlandó (Barta) kőháza, Oltsuk, oltsuk ! 

Jaj, ne hagyjuk szegényeket, Oltsuk, oltsuk ! (ugrik) 



Virág-ének. Észke\'khetö mythoszi vonatkozások. 227 



(a többiek): Mely magas rút a faága, elágazott 

A tengeren által hajlongott. 

í^gyik ága hajlott (Barta) udvarába : 

Selt/eiit ífdrhujú*^- Magyar Ilonámik, 

Hajon felül gyöngykoszorú, fíyöngy másik ága. 

Hajlott (Ilarta) udvui-ába, 

Selyem sárhajú .Magyar Ilonának, 

Hajon felül gyöngykoszorú, gyöngy." 

Minden leány annuk a nevét mondja, akiliez hajlik a 
szive s azután átszöki az illatos íuvok által iolszitott tüzet. 

Ügy látszik, hogy ezen nagy éjjelen is bi's^álesek va- 
lának a viiViLrok és illatos ftivrk. amint ez kitűnik a ..rirái/- 
ének"-hö\ : 

Háromféle virág v(?tekedik vélem. 
„Mit vetekedsz vélem, ékes szép virágom 
Mikor megyek véled, mar.idsz ékosségOMi."' 
Buzaviniij mondja: ,.Ne vetekedj vélem. 
Mert bi/ony én vélem széles o világ él." 

„Mit vetokeds/í vélem, ékes 8zé|i virágom. 

Mikor megyek véled, mui'adsz ékességem. •" 
Szöllovii-fU/ mondja: «no votekedj vélem. 
Mert bizony én vélem áUlozitot tesznek." 

„Mit vetekedsz vélom stb." 
Az Ibolya mondja: _no vetekedj vélom. 
Mert bizony ón vélem lányok diisi-kes/nek • 

„Mit vetekedsz vélem stb."***'^ 

Elkoptat ottak, csonkák és érthetetlenek a következő 
sorok, melyekhez az ösfelfogás nyilván „a fViradtan meg- 
érkezett s anyja ölében édesdeden szendergő Nap" mythoszát 
kötötte : 

„Lassan csendoljotek én a|iró diákim 
Hogy aludjon Mária felkölt jén." 

A hosszii szentiványi énekben emlékezet fogott tör- 
ténni bizonyosan a fá^ ''*' vi^ek tiindéreiről is. A kolonyi 
töredék azonban e részben is egészen elköznaposodva mu- 
tatkozik : 

„Ha a dió megérik, a levele lehullik 

Roppan dió mogyoró levél alá. 

Hajtsad rózsám bajosad a cseresne ágát, 

Hadd szakajcsak szópébül, szeretőmnek szépébűi, 

Magamnak a javábúl." „Roppan dió mogyoró levél alá." 

15* 



228 A HZKN'I' Ti Z IIAl'.OS VI A ki- r VH'^/dVN S H IlKlKO/K. 

Híi ('•11 VDln^k ft Itiid.ii nL-mibUHszíjiiy, 
Kisöj>rt'n6in a budai najryiiiuczot, 
M»')4'önt()zn6in hidkökútnnk u vi/Y-viM, 

Ii<'hiilli'tli''iii iii.ri'i I lÍ! ni ii>il i iii/t'i V -1 ! •' 

„Rendvol ülnek a szép lányok, Rondvol nó/.nok a tükörbe, (? folyó vízbe) 
Ha a tükör nem hazudna. Náladnál Hzebb vaj' ki v»)na I"*"' 

Ol.Viiiink, ezek az risviillási (''ncktőnMlékfk, leszámítva 
a kciTsztriiy ivadékok iíjrazilását, iniiit a sokat i'orí^aiott 
öreg könyv, mely a késő unoka kezébe már elrongjolva, 
olvashatatlan mivoltáhan jut. 

A nyári ösi lerniészetürnieprK.'k mcí^vannak iiyniiiai vé- 
gűi a néphitn(;k a naphoz kötött babonás foltevés(;iben is. 

Némely helyütt a tfiz üszkét fölszedik s a káposzta 
palántáját hintik meg a porával, hogy hernyómentes legyen, 
majd a marha jászolába teszik óvszerül ; a marhát áthajtják 
rajta. A kiliti asszonyok, miként láttuk, vizet melegítenek 
mellette a hernyó ellen. 



Kétasszonynapi babonák. Szent-Márton fejér lova. Szent-Márton ludja, 
mint időjós. \ jövendő meffnyilatkozása Andrásnap éjszakáján. Dézsi, 
czeglédi, szegfedvidéki, érkeserűi néphit. Borbála napján nem szabad 

fonni, varrni. 

A mondottak után a Kétasszonynap (Nagj'boldogasz- 
szony és Kisasszony, vagyis augusztus 15 és szeptember 8) 
közt állítanak meg a hagj'ományok. „Két asszony közi legjobb 
a tojást eltenni'^''^^'^ tartja a közmondás. Göcsejben is azt tartják, 
hogy a kétasszonynapi csibék jól tojnak s az ezen időközben 
szedett növényeket gyógyításra használják. A mely ruhát két- 
asszonynap közt szellőztetnek, azt nem eszi meg a moly. A 
magbuzát kétasszonynap között kell kicsépelni s a hombár- 
ban levő búzát is ilyenkor szellőztetik, hogy meg ne üsz- 
kösödjék."*ö« 

Vájjon azonban az ősvallás ismerte-e ezen keresztény 
ünnepek egyikét vagy másikát, illetőleg az uj hitágazatok 
nem vontak-e magukhoz ősi hitregéket"? — adatok hiányá- 
ban nincsen okunk sem vitatni, sem tagadóra fogni. 



Szent-Mákton. Szejít-andbAs. Katalin. Borbála-nap. 229 



Szent-Márton (november 11) szürke vagy fejér lovon 
érkezhetJk. Fejér lovon jött, lia hó esik. Az első hóesés a 
hónapnak a hányadik napján történik, tavaszig annyiszor 
fog még esni. A szent-mártonnapi liba mellesontja meg- 
mondja, milyen lesz a tél : ha fejér = havíts, erfís lesz a 
tél; ha szürke nem lesz sok hó. 

Ajulrásnaplor a hajadonok a jövő kiimia.sa Nt-gcii oliimt 
öntenek. „Ha Andiásnapkor a leányok böjtölnek, akktir a 
rájövő éjjel megálnKjdják, hogy milyen urok lesz. Ugyan e 
napon egész nap böjtölve, csak három szem búzát szai)ad a 
leány(jknak enniök, éjjel pedig fejvánkosuk alá férfi ruhát 
kell dugniok s leendő férjök áhnukban hozzájok megy s 
őket megsimogatja."**'' 

Deésen „András iia]>jan a IcauN iiiiKti leiekszik, meg- 
eszik éggy fél zsenűét, a másik felét ])e(lig a feje alá teszi. 
Osztán megiszik éggy fél i)oliár vizet, a másik felit pedig 
maga elé teszi. A ki álmába' a fél zsemlét megeszi s a fél- 
pohár vizet megiszsza, az lesz a (z)ura."*®* 

Czefjléden „András éeczakáján féltojást még nadrágot 
tesznek a jányok a párna alá, osztán megbűtülik ászt a na- 
pot, hogy megá'mogygyák : ki lesz az uruk."**^ 

A szeged ridék'u'k is azt tartják : „Bűtöld mög András 
napját, mögálmodod : ki vösz é feleségnek.''*^" 

Er-Keserün úgy tudják, hogy Katalin napjának vagyon 
ilyen foganatja: „Ha Katalin napján (november 25.) bűtölsz, 
megálmodod : ki vesz el."*'^ 

Ez az általános néphit föltételezi, hogy az ösvallás kora 
András napja táján ünnepelt s ha a jelek nem csalnak, ős- 
eleink a Nagyasszony évi nyolez ünnepének egyikét ülöt- 
ték volt ez alkalommal, mely másként a hajadonok ün- 
nepe volt. 

Göcsejben „Szent-Borbála" is jeles nap. Talán az előb- 
binek volt kiegészítő része. A mondott vidéken „Borbálakor 
este tollat fosztanak. Nem fonnak ; ha fonnának, Szent Bor- 
bála bedobná az ablakon az orsót s a fonál kóczezá vál- 
nék. Varrni nem szabad e napon, mert a tyúkok tojókáját 
bevarrnák. "*^'^ 



230 Iai/.asav. KsTíyi:. Naim iukonák. 

Lucza napja. (Oeczember 13.) 

Lucza-nai) hajfyomiln.vai ('h iit)nH|i-voltának nyomai. Lui-/ariapi ífyor- 

mokjárAs (kotyolAs). A vasniMg^'oi [ialá/.olás. Liic/.a 8z<'' ■• ! i>. / ...i.n.fiir 

Kini'k lőhetnek ünnepi hagyományai ' 

Hoíí^y oz(Mi ()s iiiiii('|) körül tájrkozódluis.siink, íi külíWi- 
bö/ii tájsik szokí'isjiit k(;ll (ílüljúróvú tennünk, tftlük íüí^n^vén, 
li()í.ry nicly v<''l«'ni(''iiyl)»'n Ifíj^'yünk c nap iráni, nicly mint 
ösünnt'p nm is szí'untiihui népies szert art ú-ssíil ünnep«'ltetik. 

A szegedvidéki néplm^yomány azt tartja, ho^jy >Liu-za 
napján abrones közé szórj a tyúkoknak ojan hinnt, a ki a 
disznóöléshiT kimaradt: líyüvöre sokat tojnak." (L'gyario 
nap a parasztházakból nt'm adnak ki semmit köiesön, mert 
igy kivinnék a házból a szerencsét). Továbbá e napon nem 
szabad egy öltést sem varrni, mert a tyúkok nem tojnának.^'* 

Bácsmenifében is Lueza-napja a legbabonásabb nap az 
évben. Miként Nagy József értesít : Ijuezanap előtt való este 
nem szabad átlépni a ház kapujának koszöbét, mert külön- 
ben átlépik a Luezát, a mely szerefK-sétlenséget hoz az 
illetőre. Luczanap előestéjén, hocry a Lucza be ne jöhessen, 
bezárják az ajtót."*'* 

Luezanap reggel korán H lU éves gyermekek járnak 
házról-házra, bejövet köszöntenek : „Dicsértessék a Jézus 
Krisztus." Aztán vagy 10 — 15-ször elmondják : „kot-kot-kot- 
kot-kotkodák, minden napra egy tojás." A hol nem hagy- 
ják őket elmondani, onnan elviszik a tyúkok hasznát. A 
hol a fiuk sokat kotkodákolnak, ott a tyúkok sokat tojnak. 

Luczanapkor semmit sem adnak ki a házból ; semmit 
kölcsön nem adnak, kölcsönt vissza nem fizetnek, boltba 
vásárolni legfeljebb hitelre mennek. 

A ki Luczanapkor pénzt ad ki, annak Lucza a mel- 
lére ül. 

Varrni Lucza napján nem szabad, mert különben a 
„tyúkoknak gaty át: varrnak" s azok abban az évben nem tojnak. 

Lucza napján a tyiüí:oknak három abroncsba teszik az 
eleséget és azontúl kilencz következő napon mindig ezen 
abroncsokból etetik őket, hogy jó tojók legyenek és jól sza- 
porodjanak."*^^ 



KoTYOLÁs (Palázol áh). LL'CZA 8EPHCJE. 2'M 

RáhaJcözhen „az asszonyok azt hiszik, hogy ha Lucza- 
napján először í'éifi lép he a házha, az szerencsét hoz ; de ha 
nő, szerencsétlenséget. Kzért a fiúgyermekek kora reggel 
kezökhen hosszú bottal, melyekkel a tyúkólat szurkálják meg, 
házról-házra járnak s a következő szavakat mondják : Alu- 
szol-e gazda, ébren vagy-e gazda V Isten száll a házadra hat 
ökörrel, hat Iával. .Jó tojósok legyenek a kétek tikjai, ludgyai 
és ollan vastag szalonája legyen a kétek disznójának, mint 
a meMergerenda. Es ollan nagy c legyen a kétek leá- 

nyának, mint a korsó. Agyon isten s/;iz ólat, meg egy mala- 
czot, hogy égyikbiil a másikba futkozhasson.*^'* 

Ezen luczanapi szerencsehozó gyermekjárás, vagyis 
úgynevezett „koh/olás" másutt is megvan, de nem ugyanazon 
készülettel hajtatik végre mindenütt. Xagy-Hakonak vidékén 
(Zala) egy tökét vonszolnak az ajtó elé s arra ülve végzik 
a líotyolásty''^ Göcsejben a szomszédból csenik a gyermekek a 
tuskót, melyen ülnek, mig mondókájokat végzik, mi aztán a 
gazdasszony zsákmánya marad. ^''^ Hont ban Ipolyi szerűit be- 
havazott fővel, szalmába burkolva s lánczokat csörgetve aczéllal 
és kovával, liogj' egész télen jól égjen a kályhában.^'* Vas- 
han, hol palázolás-n-dk liivják, némely helyütt legények végzik, 
kik egy jó csomó szalmát összekötnek s hónuk alá fogva 
kcv.dik hajnalban a palázolást. A kályha vagy kemencze 
mellett való szögletben foglalnak helyet a hónuk alatt szo- 
rongatott szalmából keveset a földre lúin\>' •''< azon megte- 
le])edve, vagy letérdepelve. 

Elmenetelök után a gazdasszony gondosan összeszedi 
a földre hintett szalmát, hogy majd a kotlós fészkébe tegye. *^" 

A jókívánságok elseje mindig az, hogy a tyúkok, lu- 
dak „ülössek" legyenek és sok más egyéb mellett, hogy: 
adja Isten, hogy még több Lucza napját is megérhessenek. ^'^^ 

A luczanapi jiíi'áshoz nem kell a háziak engedelmét 
kikérni és jutalma is szívesebb, mint a többinek. 

Lucza napján fognak Göcsejben a „Lucza-széken" kí- 
vül a nijirág-seprú készítéshez, mely szintén karácsonyig 
tart. Karácsony éjjel az éjféli misére viszik, hogy megszen- 
telést kapjon. Mise után haza viszik s otthon az udvarban 
elrejtik. Karácsony után való napon a gazda ezzel a seprűvel 



li'.l'I LiCZA HZÍtKK. Sz«iMS/f;i»nA MKNM, ASKZONY-MI'NKÁT yp.dV./.Si SV.M .K^. 

birtokai im';^rk,.||'ili s lia/.aiiiciivc újitlat; flri'iii. Ha az <*\ lo- 
lyaináii i'it valaki a kruiiljárt l)irt(>kn'»l t-l akarna valamit vinni, 
vaí,'y ('Z(!n torühitKil gyüm/ilcsíit szenílnc lopni, e föld líiitárá- 
hól scinniit sem l>ir kiinozdílani. A fáról inindaddií^ nt'in jöhet 
le, nii^' a í4:az(la az 6 szentelt soprüjévf-l uu^k "<*in sc|)ruzi.*"* 

Uí^yancsak ííöcscji népszokás, ho^^y «Luczanapján annyi 
l)()«^ái'sát sütnek, a hány tagja van a családnak. Bevetés 
eU)t1 íi esaiádtaízok számának megfelelően a j)otíácsákl)a ej^y- 
<'iíy tollal híiknek s me^'jelölik, lioj^y kié az eí4:yik, kié a 
másik. A kinek tolla a kemenczében megperzselödik, az a 
k()vetkezí) évben mej^'lial." 

Lueza naj)ján kell hozzáfo!,'ni a /.-/.<? szék, az uj^yneve- 
zett Lucza széke készitéséh»!Z a dolj^'ot uí?y intézvén, ho^j^y 
épen karácsony estére készüljön el. 

Luczanapkor kell liozzákezdr^ni a Liiezanaplár készítés- 
hez. Följe<4yzi az (Miiber, hogy mindemiap karácsonyig mi- 
lyen volt az időjárás. Minden nap egy-eg>' hónapot képvisel. 
A derült napnak derűit hónap felel meg, a borús napnak 
esős hónap. 

Göcseji néphit szerint : Litcza napján nem jó a szomszéd- 
hoz menni. Ha oda kell menniök, üljenek le, különben a 
tyúkok nem ülik meg a fészket. Azéil sem tanácsos ilyenkor 
a más házánál való látogatás, mert annak, kinél a látogatás 
történt, a szerszámok nyelébe vert ékek nem állanak meg, 
nem tartanak. *^'^ 

Hogy varrni nem jó, azt már láttuk. De tilalmas má.s- 
féle asszonymunka is, arra is vannak adataink. így: Lucza 
napján nem szabad fonni, szőni, lúgozni, kenyeret sütni. 
Lucza napján (l. M. M^-thologia 422) sót, tüzet a házból 
kiadni veszedelmes, mert ez által Lucza haragra indíttatván, 
rettenetes kínokkal bünteti a ház lakóit.^''* 

Vájjon azonban ki lehet az ősvallás ezen félve tis2rtelt 
istenasszonya, kinek helyét a kereszténységben Lucza fog- 
lalta el"? Ki az, kitől a lányok s a házbehek egészséget, 
sok csirkét, ludat, gerendavastagságú szalonnát, száz mala- 
czot kívántak és vártak ; ki ünnepének megszentelését főleg 
az asszonyoktól kívánta meg? 

Az olvasó már készen van régen az ítélettel, hogy a 



A POGÁNY KABÁC80XY MAHADVAXYAI. TCZH ELY. '2'-'..: 

Lucza nagy ünnep levén, nagynak kellett lenni az ünne- 
peltnek is, s kisebb nem lehetett, mint a magyar ősvallás 
mindent magára vonatkoztató szelleme : a Nagyasszony, ki 
ekkor házi tündérei körében ünnepelteté innu-át. talán mint 
a leányokat pártfügoló ,. Kisasszony. "^*^ 

Barna Ferdinánd akadémikusunk Ipolyival egyetemben 
azt vallja, hogy „Lueza napja" a rc)/i iviphir szerint d<'cz. 
24-ikére esett. ■''^" 

Annál jobb, ha a napfordulati nagy nappal, a kará- 
csonynyal összeköthetjük, ámbár sok tekintetben önállónak 
és a kereszténységben karácsonynak nevezett évfordulati 
ünneptől függetlennek látszik is a Lueza nap, mely az ös- 
vallásban talán esak „Kisasszony" napja fogott lenni. 

Karácsony. 

A j»ogány karácsony nmradvánvui. A tűzhely karácsonyi szerept'. Az 
as/.tal fölszerelése és jolvóiiyei. Az időjárás körül való tájékozódás. A ka- 
rácsonyi eledelek hathatós volta A gazdaságra vonatkozó fogások. A jö- 
vendő niegnyilatkoztatásának ogyes módjai. Az ég jövendrunondása. A 
mai-hák megszólalása. Karácsonyi tilalom. 

A keresztény karácsony egyszersmind napfordulati idö 
lévén, bizonyos, hogy a nap miatt ünnepe volt íiz ösvallás- 
nak is. E mellett szólanak a kaiiícsonyi népbabonák, me- 
lyeknek semmi kapcsolkozásuk sem lévén a keresztény kará- 
csonynyal, méltán úgy tekintendők, mint a pogányság ma- 
radványai. 

Az ősvallás karácsonyának ezen töredékeivel találkozunk 
a székelységben, a tiszai magyarságban, a palóczoknál és a 
nyugati határra eső Cíöcsejben. 

Ezen töredékeket mint ugyanannyi mozaikdarabkákat 
a helyére illesztve, képét kapjuk a kereszténység előtti ka- 
rácsonynak, mely kivehetöleg a családnak házi áldozó ünnep- 
napja, a rosszak ellen való védekezés kedvező alkalma és a jö- 
vendő megnyilatkozásának szent ideje volt. 

Kezdjük a tűzhelyen ! Erdélyben sok heljütt karácsony 
estéjén a cselédség i}gy fatuskót hoz be a házba, melyet a 
gazda tesz a tűzhelyre. Tesz e szavakkal: „Áldott legyen 
Krisztus születése napja." A gazdasszony meg szalmát hoz be, 
melynek egy részét a tuskóra dobja, a többit meg elteszi a 



2:54 Kaiiú s(»Nvi As/TAi.. Ar.itíiMZ. 

kot lók sziuiiara, iiony jol koltsciifk. A tuskó jiüiradviiriya a 
jöví") évn' tcvÍKÜk el.*"^ 

(löcsüjbün Karácnonij böjtjén, miként (íi)iu-//,y Ferencz 
iili'iií ('rtcsülüiik, clx'd ci/Ht a család inindí'iiik tujjja részén? 
(í^y-c^'y darai) tát támasztanak a tüzludfi mclU;. A fákat, lioj^y 
moí^iidják, melyik kié, in('ííj<'lölik. A melyik maijától, vaj^y 
véletlen érintéstr^l «?ldííl, annak a birtokosa a követk(!ző év- 
ben tneiihal. Ha egyiknek fája sem döl el, a kíívetkezíj évbeji 
a családban nem lesz balálozás,*'*" 

Ném(dy vidéktm éjféli mise előtt a ház asszony-népének 
valamelyike a tíizbelyen íisszesöpri a jxnmsat, arra vékonyan 
hamut hint. Mise után meirnézik a parazsat, valaki meg- 
hal a háznál, ha annak koporsó alakja van. 

Az asztal a családnál a karácsonyi áldozat-oltár, mely (?z 
alkalonmial mindit^ nhroszszal teríttetik be. A karácsonyi ah- 
russnak imitt-amott mcL'" miudÍL' nairy szr'repet juttat a nép- 
szokás. 

Göcsejben azt az <ibroszt, melylyel karácsony előtt való 
estén az asztalt beterítették, vízkeitfiztnapjáif/ li'iyyják ott s 
abban az évben abból a ruhából vetnek i^vetó ruha'''), hogy 
íi vetés jól sikeriiljön."*^^ Szeged vidékén, ha a jószágnak 
baja van, karácsunyi abroszszal kötik keresztül. Másutt a te- 
je vesztett vagy a rugós teheneknek használ a karácsonyi 
abroszszal való beterités és a nyirfa seprűvel való veregetés, 
A liasafájós lovakai meg már karácsonyi kalappal (mely 
karácsony estéjén az asztalon volt) kell veregetni. 

Magát a karácsomi asztalt illetőleg elég számosak és 
beszédesek hagyományaink. Lássuk tehát az ünnep jelentő- 
sége tekintetéből mit szokás alá- és rátenni. 

Erdélyi néphit szerint karácsonykor az asztal alá tett 
szakajtóba beszáll a kis Jézus, azért szénával kell a szakaj- 
tócskát megtölteni. A széna alá kukoriczát szokás tenni. E 
kukoriczától két akkorára hizik a szárnyas jószág, a széná- 
tól meg a lábas jószág. Karácsonykor a palócz gazda bevi- 
szi a kocsija kerékkötő lánczát s odaköti az asztal lábához 
abban a hitben, hogy abban a kocsiban, a mehikre ezt a 
kerékkötő lánczot akasztja, igavonó marhája egész eszten- 
dőn át nem romlik meg hajtás közben és sem őt, sem lo- 



Az ASZTAL ALJÁNAK É8 AZ ASZTALNAK FÖLSZE HELÉBK. 235 

vát, sem ökrét semmiféle baj, szerencsétlenség, pld. szekér- 
felfordulás, tengelytörés nem fogja érni (Párád.) 

A (lücsejieh is szénát, szalmát meg ekevasat tesznek a 
karácsonyi asztal alá. Az asztalra a csertnmellékiek egy-egy 
marék búzát, rozsot, zabot, kukoriezát stb., sodrófát, köpü- 
löt s kaszakövet. Mik részint a jó termés biztosítékai, ré- 
szint az egyes tárgyaknak bűvös szerré való fölavatása. (A 
karácsonyi sodrófáxal a beteg embert és lUlatot dörgölik 
UKíg. Az ilyen köpülő a tejfelnek vajjá való gyorsabb ösz- 
szemenését segiti elő. A kaszakövet megkeuésre használ- 
ják, ha a tehén tölgye megkeményedik.)*"" 

Göcsej éjszaki részén meg rosta, sűríí szita, kaszakö, só, 
(így új seprű, ekevas és egy szakajtó zab kerül iiz asztalra. 
(A rosták a búza megesörmölyödése ellen hasznosak. A 
seprű boszorkányok ellen foganatos. A sóval a kis hor- 
nyút hintik be. A zabot a t\iikoknak adják, hogy jól 
tojjanak.)"'"^ 

.4 mit az ösvaUáshan a karácsonyi áldozaitételkor élőszóval 
kértek isteneiktől, annak jelvényei ma is együtt vannak a 
család házi oltárán: az asztalon. 

Jelképes kérést foglal ma-^anau u kos riKt/,w giM-.-^cji 
szokás is. Karácsonyra majdnem minden háznál friss kenye- 
ret sütnek; ebből egy qyörkéi (karajt) az abrosz alá dugnak, 
melléje olvasót s a család minden egyes tagja hozzájárulá- 
sával pénzzel megtöltött erszényt tesznek. Ii'.nv iiiiti.l../..l,l>.'ri 
egész éven át bővelkedhessenek. 

Az asztalon a helye a jövő évi időjárást meyjósló tár- 
gyaknak is, milyenek (Töcsejben a bemetélt és megsózott 
vör()s hagyma, melyeket az asztal négy szögletére tesznek. 
Megmutatja a bortermést és a marha betegségeknél is hasz- 
nál. Karácsony este, mielőtt az éjféli misére mennek, az asz- 
tal négy sarkára három-három kivájt röröshayymát tesznek s 
azokat a hónapok neveivel megjegyzik. Mindenikbe sót tesz- 
nek. Az éjféli miséről visszajővén megnézik: a mely hagy- 
mában a só nedves, azon hónap szintén nedves, esős lé- 
szen. ^^- Néhol ilyenkor egy üveg bort s ugyanolyan nagy- 
ságú üvegben vizet \'isznek az asztalra. A szerint, a melyik 
kidagad, lesz jó bortermés vagy nedves idő. 



LV*') KauAcsonvi ki.i-I)i:i,i;k. Kauáchonvi moiizhaí.í^k. 

Ivarácsoiiy Ixijljfii rhrd vlitK u ^azdasszniiy i'trv al)ron- 
csoi VOSZ K HZ általa Ixízárt Hzíík lórrc hinti a líaroiiiíiak 
étolót, liogy rtz egész éven ál úí?>' együtt manidjanak, mint 
az abroncsban voltak. 

Míii/ának a karácHoiiijí elcíUdckrirk in klilünös rröl *•'.•< ha- 
tást tulajdonit a néphit. Karácsony l)r)jljén, mielfítt a gazd- 
asszony az ebédet betálalná, azon tepsib/il, melyben kalácsot 
vagy rétest sütött, az el)édre készített ételek mindegyikébfíij 
ád a majorságnak/"^ 

Szokásban van a palóczoknál a karácsony ünnepén el- 
Indlott kenyér- és kalácsmorzsát, mit fik röviden ^karáenmiyi 
inorisalék" -mik neveznek, össz(!gyüjteni s azt egj- vászon- 
darabba kötv^e az istállóban a jiiszol vagj' az ajtó fölé ge- 
rendára akasztani azért, hogy az ördög vagy a „bihányosok'* 
(d ne vegyék a jószág hasznát (mert az ilyen bűbájos úgy 
megtudja a szemével verni a tehenet, liogy nem tejet, ha- 
nem vért fejnek tfile). De ha esetleg a jószsigot már megron- 
tották, a „karácsonifi morzsalékkal'''' megfüstölik abban a bizo- 
nyosságban, hogy ezáltal segiteni fognak a beteg jószágon, 
„lia még ugy kivan is erejébű' szakadva," 

Némely helyen a ..karácsonyi morzsalékot" tavaszszal, 
midőn már a föld fölmelegszik, elvetik a kertben s aztán ab- 
ból „szöriiyen jaó szagú fű nyeöl olyan, a kinek a fefi'dtűl 
a 'tetejéig levelyi van" (fodormenta). 

Karácsony böjti ebéd után a göcseji gazdasszony er^y 
órahosszat marad az asztfdnál, hogy tyúkjai jól kotyoljanak, 

A palóczoknál szokásban van, hogy karácsony estéjén 
a gyermekek „étel eleött" elmennek a szomszédba s beki- 
áltják az ablakon: „Itt legyek a kotkodács, nállaónk meg a 
sok tojás I""^^"' Szeyed vidékén karácsony este vacsorakor dió- 
belet legelőször a beteg gyermeknek adnak, a héját megfüs- 
tölik és olyan udvarba hajítják, hol egészséges a gyermek, 
hogy az ő gyermekök is egészséges legyen. 

Nag}' a karácsony estéje- és éjjelének foganatja a nép- 
hitben a gazdaságra; de ez a jövendő megnyilatkozásának is 
egyik szent éjszakája. 

Ha azt akarja a gazdasszony, hogy korán sok csirkéje 
legyen s azok el ne dögöljenek és el ne széledjenek, akkor 



Az APHÓ HAKUÁRA VONATKOZÓ BABONÁK. 237 



karácsony éjszakáján összekever annyi biizát, árpát, kukoriczát, 
hogy a két karácsonyi napon elég legyen apró jószágainak, 
azután az első üiniep reggelén az udvar közepére kitesz egy 
nagyobb abroncsot s abba hinti a kevert eleséget. 

A tyúknak, hogy jó tojó legyen, a palóczoknál zabot 
adnak karácsonykor. Párádon, Hodonyban tyúk- és libato- 
jásra ültetik a kotlós tyuk(it. 

A gunár-libába jó a palócz asszonijok szerint karácsony- 
kor '2 3 girizd í'oghagyniát dugni. 

Ugyancsak a terpai asszony azt szokta teiuii, hogy 
karácsony éjjelén kivisz magával a tyukketreczhez egy üres 
zsákot, aztán egy baltával jól megveregeti a tyúkól alját, 
oldalát, meg az „ülőt" is, mondván a tyúkoknak : „Agyon 
váglak, ha tele nem tojjatok a zsákot !"' 

A szegediek is azt hiszik, liogy nem pusztul el a csirke, 
ha karácsony éjjel hozzák a fészeknek való szalmát.*^^ 

Szabolcsban karácsony-éjszakáján az élemedett asszo- 
nyok piszkat'ával szurkálják a tyúkokat az ülőn Imirv iól 
tojjanak. 

A göcsejiek éji'éli mise előtt a marhákat megétetik, meg- 
megitatják, hogy frissek legyenek. 

A jialüczok az igavonó marhának, hogy egész éven át 
jóizűen egyék és igyék, éjféli mise előtt „első harangszókor" 
enni szoktak adni, ,,belun-angszókor'' megitatják. A lovat, 
hogy jól menjen, éjféli misekor piros almáról itatták meg, 
t. il. a gémes kut vállujába vizet húztak s 2—8 darab piros 
almát tettek belé. 

A göcsejiek karácsony este s/uiiiiai dugnak a csi/maoa 
s azt kis-karácsonyig bennhagyják. Ekkor kiveszik s edénybe 
gyömöszöhk. Ha a marha fölfuvodik, a szájába tesznek 
és rágatják. Némely háznál ilyen szalma 30 éves is ta- 
lálható.^«« 

Legnyugtalanabb éjszakája karácsonykor a tynkoknak 
van ; mert nem csupán a gazdasszony, az öregasszony, hanem 
a leányok is fölverik őket. Ezek azonban már nem keveseb- 
bet, mint a jövendő megnyilatkozását várják tőlük. Sok he- 
lyen, igy a többi között a Szilágyságban karácsony estéjén, 
mikor éjféh misére harangoznak, kmiegy a leány a tyúk- 



2;{H .JdSI.O Áf.I.ATOK. <lAI,I.VKIVlltÁ<if»ZTATÁS. Ki ri!AVÍ;/.í>, AüANVVIZ. 

(')llii»/ s iiM 'íízíi !•<,'( 'li az (tldalút ; iiu a kakas sz('»lal in(.% int'iK 
nhhaii az (''vbcn fcMJIicz iiK'í^y."'''' 

Nóplii('(l(»Iorn szoriiit karácsonykor az ifutf/afásf/nu is 
iiyilvámilliat a jövő. Nórncly helyütt a leány az éjiéli miséro 
való liaraníí(»záskor fölscpri a házat, a sz«»in<ít(»t keletnek 
fordulva szórja ki s t'üllyent a kutyának. A merről a kutya- 
uualás hallatszik, arra lakik az, a ki dt el akarja venni.*"' 

A Szihi(/!/síi(/h(ni kanicsony-estén annyi vágott IVit íilel- 
üL'k föl, a mennyit tmlnak, ha párns :i r;i(l:ii-ili rérjin'/, rii<'ii- 
nok esztendőre, külíinben nem.*"'* 

Annak is módját tudják ejteni, iw^y a n«?vét mej^tud- 
ják vagy ép(!n meglássák. Az úlomöntés-, Liiczd azéke s a /V 
arai tükörhnH'Zcsröl nem is szólva, hogy a palucz megtudhassa : 
melyik legény veszi el az ismerősök közül, következőleg jár 
el. András-na))kor annyi darab galyat tőr le a kert f:iir<)l 
és eleven sövényről, a hány legényre gondol. Melyik kit 
képviseljen, megjegyzi magának. Azokat aztán uj fazékba 
teszi, s mindennap éjféli miséig ..nap keötyi eleőtt" merített 
patakvizzel megíintözgeti azt hivén, hogy a melyiknek a 
. galyaeskája kivin'Kjzik illetőleg rügyet hajt karácsony éjjeléitr, 
az a legény fogja feleségül venni. 

Éjféli misére menet a fjöcscji leány a vele szemközt 
jövő íiu-gyermektől megkérdezi nevét. A milyen nevet mond, 
olyan nevű lesz az ura. Ilyen szokás milsutt is tartja még 
magát. 

Meglátja jövendőbelijét, ha éjjeli misére való harango- 
záskor betekint a kútba. Ha mise után megeszik egy íinUit : 
de semmit sem iszik rá. Ha egy almát visz a leány magával 
a misére s mikor az egyházba lép, beleharap. A ki utána 
megy, az veszi el. 

Szabolcsi hiedelem szerint a karácsony éjfélkor merített 
víz arany víz, belőle karácsony reggelén jó a leánynak mos- 
dani, hogy szép legyen és iimia, hogy betegség ne érje. 

Karácsony a jövendő megnyilatkozása más tekintetben 
is. Karácsonykor az utolsó 12 órai harangütéskor, ha valaki 
jövendő sorsát tudni akarja, menjen a keresziútra s onnan 
nézzen vissza. Más vidékek szerint : ha az ember a kará- 
csonyi éjféli mise előtt a keresztútra megy, ott egy bottal 



KeKE8ZT-ÜT. CsiLLAtrOS ÉO. K ARÁC SOXYI TILALOM ■ 239 

magának, tulajdonképeri maga körül kört húz s botjával ke- 
zében a kör közepén áll, urfelmutatáskür jól kivehető kisér- 
tetek jelennek meg mellette. Ha nem ijed meg tőlük, akkor 
minden kívánsága teljesedni í'og, s meg fogja látni, hol n'- 
tödik föl (t pém. Ha megijed és helyét elhagyja, a kisértetek 
elviszik.-^"" 

KanU'MMlS cj^/a kaja K'ijiiiiin iií riji.-^- <■( i iicjjui n.^iiil/i . A 

régi emberek karácsony éjjel az egyházból kijövet az égre- 
tekintés s a szélirány számbavétele után megmondották : 
lesz-e azon évben döghalál V^"* 

A szeged xidékk'k östapasztalata szerint: ..ha karácsony 
écczakáján sok csillag van az égőn, akkó jó termés lösz, 
mög jószág is lösz."^"''* Ha a karácsony-éj csillagos, tartják 
a <}öcsejiek\ akkor setét (tele) lesz a pajta, ha felhős, akkor 
világos (üres) lesz a pajta a következő évben. 

Jellemzi a karácsonyt azon néphit Is, hogy a kará- 
csonyi mise urfehmitatása alkalmával a marhák emberi han- 
(jon szólalnak meg, amit az istállóban az embernek nem sza- 
bad meghallania. A ki hallaná, meghalna. E beszéd kívülről 
bögésnek tűnik íVil. 

Oskeletűeknek luihuu a kararsonN i muiuval lilainiazo 
néphagyományt is, milyenek : GiJcsejhen a néphit, hogy a 
karácsonyi ünnepekre a fonalat el kell dugni, mert a ki azt 
az ünnepek alatt valahol meglátná, szemfájós lenne. — Ami 
szemét karácsonykor a szobában és istállóban összegyűl, azt 
az ünnepeken keresztül harmadnapig, némely vidékek ha- 
gyománya szerint, nem jó összetisztogatni és kivinni. ^°^ 

Karácsony böjtje estéjén és karácsony délelőtt nem jó 
tisztítani az istállót, mert heleesik a jószágba a dög. 

Karácsony reggeltől harmadnap reggelig nem jó va- 
karni a lovat, mert rühes lesz.^""^ 

Karácsonykor ruhát szárítani nem szabad, mert arra a 
rúdra, melyen a ruhát szárítják, a marha bőre jut fel. 

Karácsonynak még más őseredetre valló népszokásai 
is vannak nálunk, melyek közöl még egy-kettőről ezúttal 
kell megemlékeznünk. 



240 KauXCHONYI KKOKtlKK. a. KKOK8 ÖIMlEMEK TÖKKDfeKKI. 

KinAcsonyi nígesc-k. A lo^jrógibb rojfosdal. A rt-jfos dttlok mythoíizi vo- 

iiAsai. A regölí's r6g(Miton j»ílv6ny (bálvány) körülhordozásíi niellott tör- 

U'íin. A c8od/i-szarvas oml^kozote. Az aprószentek. Oyenneküth'gelAs. 

Szilvesztor-o8ti babonák. 

A „iTgösíikrOl" nem itt van helye fizólaniink, hol csupán 
azon karácsonyi népszokást kívánjuk érinteni, melynek már 
csak Hrdély és a Dunántúl (!gy-két megyéjében vagyon 
még meg a divatja. Mindkét helyen ünnepi köszöntő^ m<'ly<!t 
kisel)l) csapatokba összev<;rfidött legények végfíznek dúdolva 
némi ajándék fejében karácsony másodna|)jának (Szent- 
Isi van vértanú napja) előestéjén s gyakorolnak új évig. 

Az eddig felmerült reges dalokat tanulmányozva és 
egymással összevetve, mindjárt szembetűnik, hogj' a keleti 
és nyugati országrészek refjes ynondúkiíi közös eredetre és czélra 
vallanttk daczára annak, hogy t<*rjedelem- s gondolatmenet 
és külső alak tekintetében egymástól lényegesen elütnek. 

Az is megállapítliatónak nmtatkozik, hogy a lassan 
jődögélő reges mondókák között az elsőség a Kriza János 
Vadrózsáil)an 268. sz. alatt adott „Regesek dalá''-X illeti s ez 
fog legközelebb állani azon keresztény előtti pogány ének- 
hez, melyet még valóságos regesek (refjölök vagy regulák) 
énekeltek. 

Bajos ehgazodni ezen reges énekeken ; de már az eddig 
fölmerült töredékek sem nélkülözik a mythologiai vonat- 
kozásokat. 

,,Porka havak esedeznek^'' (huUadoznak). Sűrű havazás 
közt érnek „Sándor Ferencz udvarára,"" a nyulak és rókák 
nyoma az útmiitatójok. Már a hétfalusi csángóknál csak ennyit 
mondanak : 

„Porka hava esedezik : de hó reme roma. 
Nyulak, rókák jáczadoznak ; de hó reme róma.^''^ 

Magukat messziről, Nagymagyarországból érkező jöve- 
vényeknek vallják: .,Meggyüttek Szent-István szolgái hives 
havas országból"" (Zalamegye). „Megjöttek szegény Szent- 
István szolgái, elfagyott kinek füle, kinek stb." (Vasm.) 

Nyoma van a „regölés"' egykori üldözése- és pogány- 
ság-számba vételének is : „Ne fuss, ne szaladj Szent-István 
királyunk ! Mi sem vagjamk ördögök, hanem a te szolgáid. "^"^ 



A REGE8 ÉNEKEK 6b VONÁ8AJ. 241 

De fordítottak és változtattak is rajta ; innét van meg 
mindenikénél az értelemnek homályos volta, s ugj^anazon 
gondolatnak eltérő nyilatkozása. íiamím azért nincsen belőlük 
kiölve az ősi uieg-gyözödésjiek minden hitágazata, mint a 
,,régi törvéwj" (ó- vallás), „naijtj rőt ökör." ..ködökibe köbölkomló." 

A ,,régi (örvényt" mely már a magyar kereszténységgel 
áll szemben, elég gyakran emlegetik ezen reges köszöntések, 
hanem természetesen, már egészen a lényegesnek tudata 
nélkül. így KrizáiiiU „régi törvény, nagy ökör A hegyháti 

(Vasm.) mai gyakoilat mtíg már iigy tudja, hogy : rétt ökör 
régi törvény. A kettőt egy lélekzet vétellel mondja ki, holott 
az eredetibb szöveg azt is tudja még, hogj' : a nagy rőt 
ökör hátán által hntvan kolbász, köldökibe köböl komló. A 
hétfalusi mondóka pedig már azt vallja, hogy „« pajtában 
egy rend ökör," „hátán által hat font kolbász Farka 

botján két kupa ser." 

üify látszik tehát, hogy az ó-torvény ( - az ösvallás) 
azt hozta magával, hogy vörösre festett s teleaggatott ökör- 
alakban jelképeztessék az áldásnak a luizhoz való vitele. 
Kzért mondja talán a reges ének: „Két ökör régi törvény! 
Szálljon isten — A házukba ; — Szárnyával, seregével, — 
N'etett asztalával. Teli poharával." (Hegyhát Vasm.) \'agy 
a zalamegyehiek eme részlete : 

Kelj föl gfazda, kelj föl ! 
Szállott Isten házadra 
Sereg angyalával, 
Vetett asztalával. 
Tele poharával. 

Ritka eset, hogy elő ne jöjjön a csoda- szarvas, mely 
azonban a mai reges énckekljoii már eo-észen a keresztény- 
ség szolgálatában áll : 

„Amott keletkezik egy fekete felhő. Abban lengedezik 
csuda fiu-szarvas. (^suda fiu szarvasnak ezer agaboga gyujt-at- 
lan gyuladjék, ótatlan alugyék" (Sorki-Tóth f.) 

„Elgyüttünk, elgyüttünk Szent-István szögéi, rígi szokás 
szerint szabad megtartani. Amott keletkezik egy sebes foló 
víz, azt körülálják. Csodatevő szarvasnak ezer ágú boga, 
ezer mise-gyertya gyuladván gynlaggyík, altatván aluggjik."^ 
(Repc-ze vidék.) 

16 



242 A CSODA-SZAUVAS. Al'UÓS/KNTKK NAIMA. 

„Amott keletkezik egy keivk-piizsit, altban le^^'t-líjíiiK. 
csoda fiu-sziirvsiH, siriiuik \i szarvasnak ezer ágalxiga. Mise- 
mondó gyertya gyiíjíatlan gyuladjon, ólatlari aluggyék." 
(HogylisU vidf^k.) 

„Kmitt k<íi(!tkezik vgy fekete pázsit, abba legelészhet a 
csuda fiiiszarvas, csuda fiuszarvasnak ezer agaboga, ezer 
mise-gyertya gyujtatlau gyuladjék, ojtatlaii aludjék.** (Nagy- 
Bakónak.) 

Tehát mintha az ősiség ekkor szokott volna megemlé- 
kezni a magyarság ősatyjáról is, kit a védő szellem szarvas 
alakjában v(ízet(ítt a kí^n'k-Umger partjaira I 

A gazda, gazdaszony repülésében, megköszíintésében 
mythoszi részletek nem adják elő magukat s még kevésbbé 
a család hajadonjait illető jókivánatokbarí* miért is a rege- 
sektől (ílszakadhatunk. hogy a többi karáesonyi és vele kap- 
csolatos népszokások relcmlitésének is helyt adjunk.^^ 

Aprószentek napi korhácsolás.^^^ Mint eleven népszokás 
már csak kevés helyen tartja magát. lg\' a többi közt Zalá- 
ban NíKjy-Bnkonak vidékén, hol „aprószentek napján*" (de- 
czember US), miként Wagner Aladár írja, reggel 8 vagj' 12 
fűzágból font korbácscsal szokták megverni az embert. A 
gj^ermekok házról házra járnak korbácsolni, miért rendesen 
aszalt gyümölcsöt kapnak, a legények pedig meglesik a 
templomba menő leányokat s verik el és sokszor nem nagy 
kímélettel, mert azt tartják, hogy csak akkor használ, ha 
fáj. Akit pedig meg nem korbácsolnak, az a jövő korbácso- 
lásig sem egészséges, sem szerencsés nem lesz. 

Hálá Isten, hogy megértük apró szentek napját, 
Engedje Isten, hogy még többször is megérhessük ; 
De ne ilyen búval, bánatval. 
Hanem örvendetesebb napokval. 

Ezen négy első sornál nem ütnek, de a következő so- 
rok végén mindig egy-egy korbács csa])á$t kap az ember : 

Friss légy I — Keléses ne légy- ! — Porzsovás ne légy ! 
— Ez új esztendőben egészséges légy! — Ha vízért külde- 
nek, bort hozz ! — Ha borért, akkor vizet hozz ! — ie-nek 
küldenek, /o-nek menj ! — Fo-nek küldenek, Ze-nek menj ! — 



EoÉSZSÉOSZeRKÖ VERÉS. SziLVBSZTKH ÉJSZAKÁJA. 243 



Adjon Isten bo Ixu-t. )>'". luizát I Lőlek üdvrisst^ffct. firiss 

egészséget ! 

Ha hajadont korbácsolnak, mindig iiozzáleszik e kis 
figyelmeztetést: Jánijok fcrhö\'"'^^^ 

Márton József meg a ^Sorki-Tótlaiu néprajzi vázlatá- 
ban" mondja, hogy aprószentek napján a legények már előre 
készített korbácsokkal hármasával, négyesével járják a há- 
zakat. Akit ezen a napon meg nem korbáesolnak, az abban 
az évben keléses lesz. A korbácsolá.sért kapnak pálinkát, 
kalácsot vagy néhány krajczárt.'''" 

A szilveszteresti babonák a valhis jch's napjául g\aiiii- 
tatják újévünk elönapját, vagyis inkább annak estéjét. 

A szathniár-németi néphit szerint : iia az ember Szilvesz- 
ter éjszakáján egy négylevelű lóherét tesz feje alá, akkor 
amit azon éjjel álmodik, az be l'og teljesedni.^'' 

Deés-en Szilveszter este a parazsat betakarják hamuval. 
Ha reggel van még alatta eleven szén, az szerencsét jelent. ^'- 

A zilahiak szerint : „Ha valaki Szilveszter este a zasz- 
talt tizenkét órakor két embernek megteríti, i'gy gyertyát 
teszén a zasztal közepire, a zajtót becsukja, kimengyen s 
czurdén kilenczczer futva mégkerüli a házat, osztán a kúcs- 
Jukon beníz : megláttya a Ziiszttilnál a jövendeőbelijit."^'^ 

Zilahon: Szilveszter-este tizenkét órakor összegyűlnek 
a jányok. Elmennek a patakho' s visznek magukkal kilenez- 
kilencz darab haút szenét. kil<Micz-kilencz darab fon/ácsot, ki- 
lencz-kilencz darab snut. A forgácsoknuk nevet adnak, min- 
denikre rákötnek éggy darab szenét és saut s eleresztik a 
vizén. A mejik nem úszik é', az a légin veszi é' eöket. En- 
nek kiáttvák a nevit küenczczer stb.'''^ 



Új esztendei babonák. „Három királyok" vize és köszöntése. A Gyertya- 
szentelőhöz kötött néphit. Balázsjárás. Vincze nap és Pál foi'dulása napja. 
Osnaptár, Szerencsés és szerencsétlen napok. 

„Ha asszony-ember jön a házhoz új esztendőben elő.ször, 
akkor a házat egész esztendőbe' sok szerencsétlenség fogja 
írni" a szolnok-dohokai néphit szerint.'''^ 

16* 



U44 Ü.i k\ . \'l/Ki:i((>/ t. íisKiii ^ 4•^/K\^^;l II 

(íörsajhcu azi tai'tjak, lio^y kis uialac/ol kt'll ölni, lioj^y 
a disznó a liázba szímohcsíH lurjon.''*^ l'j óvkor nem jó \mizt 
kiadni, pörlekedni, mert cí^ész éven át sem loi^'vnnk ki a 
kiadásból és zsörtölödésbfíl. Kgész évre szól az újévi liázi 
tisztaság és az e^jvéni niaífa-csínositiis is. 

A szdtlnnárnicfKifi népliaí^yoináiiy sz<!rint : újév najijáii 
a tyúkokat egy abroncsból kííli étetni, bogy eí^yüvé járjanak 
tojni.'*'' (I'alóliáza.) 

Vizkr.te$2Íhez kevés szándja vehető népsz<jkíls lapad. 
Azelőtt általános volt e napon és annak hetéb(>n a ház szen- 
telés,^''' mely némely vidékek g>'akorlaüi szerint kit<*rjed a 
gazdasáíri épületiekre is, mint ól, istáll('). Fokkor szentelt»'tik 
a víz, iiárum királyok vize,''''-' melyből régi szokás szerint egy 
edénynyel minden háznál kellett készletben lemii azon esetre, 
ha end)erbeii vagy állatban hi))a esik. Ilyen esetben hasznos 
a vel<í való locsolás vagy mosdatás. 

Göcsejben a mezőre kihajtott marhákat azért locsolják 
meg vele, hogy a boszorkányok ne árthassanak nekik, s 
orvosságnak tartják torok-, szem- és tulfájás ellen.^-^' 

Vízkeresztkor a nagyobb gyermekek sok helyütt há- 
romkirályokat járnak köszönteni kisebb csapatokban, vagy 
hármasával, énekelvén az ismert egyházi éneket : > Három 
királyok napján." 

Gyertyaszentelö-kov minden kathoükus ház küld az 
egyházba megszentelés végett egy vagy több szál viasz- 
gyertyát. A göcsejiek a dagadt, felpiiffadt gyomrú betegnek 
ilyen szentelt gyertyából egy égő darabkát levágnak s azt 
köldökére téve' üvegpohárral leborítják. Az ekként kialvó 
gyertyaláng kiszívja az illető betegségét. A szentelt gj'ertyá- 
ból, mondja Gönczy, a torokfájás ellen némelyek egy da- 
rabot lenyelnek. A hova Gyertyaszentelőkor a nap besüt, 
oda a szél a havat behordja és pedig annyira, a mennyire 
a besütés elért. 

Gyertyaszentelő napján, ha a nap a papot az oltárnál 
éri, akkor még negwen napig hideg lesz.^-^ (Baja). 

Ha vizkeresztkor, tartja a palócz néphit, gyönge az 
idő, az izék-it is félre kell tenni a takarmánynak, mert ké- 
sőbb olyan szűkiben lesznek, hogy azt is megeszi.'^-- 



Balázs-napja. Jeles napok. Rovásos naptáb 245 



Balázs-napján van a gyermekek ^Balázs-jái-ása." A 
„Balázs vitéze" köznioiidáslioz Erdélyi azon magyarázatot 
adja, hogy katonának öltözött gyermekek jártak volt házriil 
házra Balázs napján ; innen a közmondás, mely gyengtí ka- 
tonát jelent. ^^^ Talán már Göcsejben sem tartanak a gyer- 
m('k(3k többé Balázs-járást, mely a gyermekeket azelőtt egé- 
szen farsang végrig t'oglalkodtatta s mondokából és közös 
éneklésből állott. Azon kettős nézet között vagyok ingadozó, 
hogy a Balázsjárás egy a (iergelyjárással s ezen esetben 
ugyanazon vidéken a kettőnek együttes jelentkezése lehetet- 
lennek volna tekintendő. Vagy liogy a Balázsjárás kölcsön- 
zés és ezen föltevésnek látszatra kedvez a göcseji egykori 
Balázsjárás, hol a gyermekszereplök püspök, deák. kapitány 
képében nnitatkozának, vagy máskor a császárt adták ; tehát 
idegeneket. 

Ezen kivül sok egyes napokhoz különféle hagyomá- 
nyok kötvék, melyek a néptudatban általánosak ugyan, de 
valójában kölesönzésnél nem egyebek, mint az időjárás jós- 
latai, péld. ,Mogy ha fénylik Viticze^ megtelik a pincze " 

„Ha vízkereszt napkor megcseppen az eresz, teíld el 
az íziket." (Szilágyság.) 

„Pál fordul köddel, ember hal döggel." 

Nincsen benne kétség, hogy az ősvallás korának is 
megvolt a maga „rovásos" naptára, melyet akkor ki-ki 
maga készített. Es készíthetett, mert íiz egyedül csak abból 
állt, hogy vett egy botot, azt 13 oldalúra faragta, min- 
den oldalra egy-egy hóna])nak a jegyét rótta vagy festette 
rá. A 18 oldalt külön-külön 28 részre vagyis napra osztotta ; 
minden hétnél kitüntette a hét egyes napjait és az évet egy 
nappal később kezdvén számlálni a 7. 14. 21. 28. napokra 
eső holdváltozat idejét kinuitatta. 

Ezen ősnaptárban az ünnepeken kivűl fogtak lenni 
még számos babonás napok, melyek bár már nagyon töre- 
dékesen, még a mai hagyományban is élnek. így tudjuk, 
hogy a finneknél a vadászatnak, nálunk meg a méhészetnek, 
kincskeresésnek, sőt majdnem minden foglalkozásnak megvan- 
nak a maga javasolt vagy tiltott, szerencsés vagy szerencsét- 
len nai^jai. 



24') SZKKK.NÍ mUTI.KN VAII.K 

így 11 kiii('sk<'n's(''si-t' (dkaLiwilo.'i napíÁiuik tartatik : 
Januárbíin kis-I<,ir;M<i>)iy HíipJM rrijís()íitiaf)ja. Vizkc- 
r(3szt napja. 

F('briiárl)an Szcnl-.Julianna asszony napja, l'szöífös 
S/ciil-IV'tcr napja, Szííiit liálint napja. 

M;'ircziusl)ari Szcnt-í íoií^'cly napja, I^ontfinus viTtiinii 
napjii. 

Apiilhun S/cnl liilxirius napjii. 

Májiishiui Sx<'!i1-Zsófia napj.i • - 'i!;iii:i liarniad 
na[)[)al. 

.luniusban Mária-Ma^ídolna napja. 
Auííusztwshan Szent-István király napja. 
Szcptrinlx'ilx'n Kisa.sszony napja és Kí^yed napja. 
Októberben Szent-András apostol nai)ja és (iái 
napja. 

NovemlM'i'bcn Szcn'M'"'"" "^'"'MÍ-Andrris apostol 
napja. 

Doczemberben : Szent-Miklós, Szent-Borbála napja. 
S2er&ncsétU'n napok : 
•Január 1. 2. (i. 11. 17. IS. 
Február 8. 10. 17. 
Márezius 1. 12. 13. 15. 
Április 1. 3. 15. 17. 18. 
Május 8. 10. 18. 30. 
Június 1. 7. 
Július 1. 5. 6. 
Augusztus 13. 18. 20. 
Szeptember 15. 18. 30. 
Október 15. 17. 
November 1. 7. 11. 
Deczember 1. 7. 11. 
Mindenekfölött szerencsétlenek márezius 3, augusztus 17, 
szeptember 1. 2. 30. Ezekhez járul április 1-je, kin Júdás 
született; szeptember 1-je, kin az angyalok pokolra hányat- 
tak; augusztus 1-je, kin Káin Ábelt megölte, szeptember 1, 
kin Sodorna és Gomorrha elsülyedtek.^-* 

Szerencsétlen napokon, a melyekhez számítják még 
január 5. 8. 15, február 1. 6. 19, márezius 5. 16. 17, április 



Hetho. Kedd. -•!< 



fi. 7. 20, május 8. 18. 20. 31, június 8. július 17. 20, augusz- 
tus 1. 2. 10. szeptember 3. 30. okt. 5. G. november és de- 
ezember 5. 6, napjait, — nem jó valamibe kezdeni. A kik 
ezen napokon betegűlnek meg, nehezen lábalnak ki bajukból. 

A mint a holdév némely napjai ösehik ünnepei valának : 
úgy ;i hét nai)jai között is megvolt a különbség, ürmepség és 
szerencsés mivoltuk tekintetéből. 

A hétköznapok ös nevei feledésbe mentek. Úgy látszik, 
hog}' eredetileg 1, 2, 3, 4, 5, lí, 7 volt a nevök, illetőleg az 
egymásután V(»lt névadójuk. 



„Hetíő /jetibe. Kedd knhibe. Szerda, szerelmibe. tVütörtök csüvibe. Pintok 

pitvArába. Szombtit srobájába. Vasárnap kétszer az isten házába. Hold- 

iinnei)ek. Szerencsétlen órák. 

Hétfő. Liyanithatólag nem a hétfő vezette be a régiek 
hetét is. A mordvaiaknál a levet/ű-isteufiú-imk (\\'arma-l*áz) 
volt e nap szentelve, ki az erdők nagyasszonyának volt mag- 
zatja. Félelmes isten volt, mert éjszak zord tájának nincsen 
jobban rettegett hatalma, mint a hideg éjszaki szelek. De en- 
gesztelek is őt áldozataik alkalmával mondván: Vampaz, 
küldj enyheszellőt ! 

A hétförőP" azt tartja a babona, hog>' : a hogy kezdi 
a hétfő a hetet, a többi napok úgy fogják folytatni. .Ha 
heti un valami szerencse ír, az egész héten szerenesés leszel, "* 
tartja a háromszéki hagyomány.^-® Talán ezt akarja mondimi 
a régi kis vers is: Jiétfo : hetibe." Erre vall azon szilágysági 
nézet is, hogy: hétfőn vagy vasárnapji'ui ha férfi jön először 
a házadba, szerencsés ; ha nő jön, szerencsétlen léssz.^-' 

Kedd. Szeretném állítani, hogy magj^ar szó ; elkoptatott, 
illetőleg értelemveszített alakja a két-kettö-nek. De gondolko- 
zóba ejt, hogy e nap a mordváknál Yeá-vizisienneky a víz- 
anya fiának napja volt, kihez igy fohászkodtak : Ved-Páz ! 
üiatnánk, adj esőt! 

Egyike a hét legbabonásabb napjainak, melyet már a 
gyermekvers is igy jellemez : kedd : kedvibe.^^^^ Bizonyos, hogy 
előkelő istenségnek volt napos ünnepe, fél-ünnep, melyen 
az asszonyoknak erősen tilahnas még ma is bizonyos dolgok 



vOfj^'/A'S(% iiiiíí cllciibcíi s(»k (loloí^iiíik sikoi'í; éjM?n attól fü^fg, 
liogy alilioz kedden foííjiuiak hozzá. 

KíMldcii jó, olvassuk Knlmthii/ Lajos kiváló búvárunknál, 
a tyúkot elültetni, hoj,'y kikeljenek a esirkók.*^'' 

ErdóLiji azt liiszi, hojíy azérí viszik kedden iskolál)a a 
tryenuííket, hoí,'y Iccdvi- lej^yen a tanuláshoz.''''^ 

A sztígedvidéki néphit szerint is, minden munkához, 
melyet folytatni akar'urik, kedden kell hozzáfogni; akkor 
(irömmel folytatjuk, lievégezni nem jó .semmit kedden, mert 
az embernek nem b'sz hozzá szereneséj<\ 

A boszorkányok, tartja az olálir)k mármarosi liagyo- 
iii;inya, szerencs«''tl<Mis(''jLret hoznak a családra, melyben a nó 
kedden és jjériteken fon, vagy ha e két napon kisőpri a szo- 
bát.''^' (Kzen idézet idevalósága ellen magam támtisztok ne- 
hézséget, a mennyiben kétes a dolog előttem, hogy e nép- 
hitb(>n r)davitt vagy ott talált hagyománynyal vagyon-e 
dolgunk ?) 

Valóságos ünnep a kedd a szeg(;dvidéki asszonyokra 
nézve : nem szabad erős munkát végezniük, még varrniok sem.^^* 

De talán mégis legerősebb a mosás tilalma. „Nem jó 
kedden mosni, mert vérös tojást tojik az apró jószág."^^^ 
Senkinek sem jó kedden mosni, mert az a ruha szerencsétlen. 
Valami baj éri benne az embert. így tartja ezt népünk ál- 
talában, úgymond Kálmány. A kinek fcjga fáj, az kedden ne 
is mosdjék, hogy fájdalma véget érjen.''^* — „A kis gyer- 
meket kedden nem füröztik, hanem csak vizes ruhával törUk 
meg, hogy fejfájós ne legyen. "^^^ 

A ki kedden mos, azt megbünteti a Kedd asszonya J'^^^ 
Hogy kit ért a nép a kedd asszonya alatt, Ipolyi még nem 
tudta; de Kálmány nyomára akadt a szegedi hiedelemben, 
miként a következőkből, a melyekben ő az elbeszélő, kitűnik : 

,,Kedd a boldogasszony napja, a Nagyboldogasszonyé : 
Mária anyjáé." Említi, liogy Mária anyjának tiszteletére szo- 
kásban van anyai örömeket tőle várni s közbenjárása meg- 
nyeréseért 7 vagy 9 keddet bőjtölni.^^"^ 

S Egerben magam is ismerek egy éltesebb pórnőt, ki 
kedden semmi áron se miüasztaná el az egyházba menést, az 
levén Szent-AnndnaJc iiapja. 



Kedd mondái. Szebda. 249 



Más változat szerint meg nem Szent- Anna, hanem a 
leánya Mária a „kedd asszon \'a.~ 

„A ki kedden mos, a szegedvidéki hiedelem szerint, a 
forró vízbe teszi a Boldogasszony kezét. (Szőreg.) A kedden 
való mosás elhagyására vonatkozó szép mondát jegyeztilnk 
le O-Szerit-Ivánon : 

„Mikor a Boldoksagos Szűz mögharotta, hogy .Jézust 
elí'okták, szalatt az ueczíln oszt' az asszonyok mostak, a 
lúgot Idöntötték. A mint szalatt, elcsúszott. Akkó möiját- 
koszta (isit az asszonyt, a ki ktddön mos, hogy átok lögyön 
rajta. Xem is mosunk keddfin, hanem csak szi'rdán, csó- 
törtökíin, hétfőn." 

Mondanom sem kell, li<»u\ urm M-aarii iit-i:iK ci .)r- 
zusl. Hogy ,,e^ vaUnncli/ ])'vján\il:orl>ól <redn hrtiffiomániiiink ke- 
ri'szti/énesített töredéke stli. 

A néphit tehát kettőt lesz a kedd asszonyává: az anya- 
istenasszonyt és euyik leányát. t.'i-iii.''<7.'i.'s:i'n li.r-.'si/it'Mív 
isiadáshan. 

\'ajjon 'dz ösvalláshan sajátlag ki volt a kedd asszonya, 
iirm-e a Víz-isten ? ki anyjával hékésen megosztozott volt a 
hét ezen napjának birtoklásál)an ? 

h]nnek megbizonyosodtlsa, ugy látszik, Xv?íW-szavunk 
érleliiiezésétől függ. 

A szives olvasó már is észrevette, hogy legerősebben 
a mosás, mosdás vannak tilalmazva, vagyis a víznek tisztáta- 
innná tétele, profanálása. 

Szei-da. Ipolyi szerint szerda = streda (kozepj ajinyit 
akar mondani, hogy a hétköznapok középső napja. Csak- 
ugyan szláv eredetű-e ezen név és ezzel kapcsolatosan : mi 
szolgált rá, hogy e névszót s bizonyosan már csak a király- 
ság első századában kölcsönvegyük :•* nyilt kérdésnek hagy- 
hatom. 

Szerda: szerelmébe, tartja a gyermeki mondóka, mely 
\al()szinüleg a szentivánéji hosszú ének egyik forgácsa, 
habár már nem is eredeti alakjában. Ilyen töredékek, de 
még kevésbbé fölismerhető mj-thologiai vonatkozással elég 
gyakran előfordulnak a gyermekjátékok énekeiben.^^^ 



200 Cs&rönröK l'.s í'ííntkk iia<;yományai. 

A iiiDidviikiiiil :i juL-triif, wv. iiji't iii-;ilta ii ii«''1n('k czdi 
közópsÖ luipjii. 

Csötörtök. Ipolyi szoriiit annyi, iniiit noí^ycdik. A h<''< 
rio^Tcdik iiiipjii. A nionlvákriiil Ji Napisten na[)ja volt, kÜH'z 
áldozatok alkalmával akkénl foliilszkodlak : Niski-IVizI hííws 
a tcrmósünkrc ! Kzzrl rní'^lclH'tríscn összevág a niaí^'ar jel- 
lomzés : Csütörtök: esűribc. Mintha mondaná: ('sütörtök 
istcnótí)! f'iiy^', lioí^y a csűr tele Icf^ycn. K^y másik szólhis- 
mód a pinczék urának is öt vallja: Ha tV-nviik Vinczr, trlc 
lesz a pineze. 

Ug3' látszik a Xapistennek nem tdlrlt valami nagy 
kedve az esti foglalkozásokban, miután a népliagyomány 
ennek előtte tartotta, hogy „csötörtökön, hogy ha estre fonnak, 
ördög örül annak, ott sok üres orsót, hány be az ablakon, 
rettenetes zíirgést támaszt a padláson."'''"' 

A palóez gyermek-énekben a csötörtök jellemzése sok- 
kal csonkább és homályosabb, hogj' sem értelmezhető lehetne : 
„Siralom csi'ti'rtek." Csíitörtök nem szerencsétlen nap. A 
régi méhészek azt a tanácsot hagyák ránk, például a méh 
kibocsátására nézve : A Szent-György havának első hetében 
Szerdán vagj" Tsötörtökön bocsásd ki, akkor épitők, 

munkálkodók, takargatok, szelídek, jámborok, engedelmesek, 
tiszták, jók és magabirók lesznek/''^" 

A kalotaszegi néphitben pedig az él, hogy szerencsés 
az a gj'ermek, ki csötörtökön vag}' vasárnap, főleg napföl- 
kelte előtt jött a világra ^^^ 

Péntek. Ipolyi biztosít bennünket, hogy ez is szláv 
eredetű szó, vagy is patek-\iQ\ egyenlő, mely ötödik-et jelent.^*- 
Hagyományai úgy látszik egészen keresztény koriak, mint: 
pénteki öröm vasárnapi szomorúság. Vagy hogy e nap nem 
szabad fonni és kiseperni a szobát.""*^ — „Pénteken ken- 
derre nem jó igen nézni; keze, lába, ki fon, meg fog zsu- 
gorodni."'^*"^ És a szilágysági néphiedelem: Nagj-pénteken 
napfelkölte előtt balkézzel seperd körííl a házad, elkeríd 
a héka.^^'' 

Péntek : pitvarába, mondogatják a gyermekek, és ének- 
lik még kevesebb öntudattal a palóez földön a kis fiuk és 
leányok : 



PÉNTKK a (iYEHMKK- MONI>Oh.AivbA.-.. .S/.<.JÍdAx. 251 

Een esz' szeretem — - — — 
Kíioli (kál-i) kacsa péntek. (Bocs). 

Ezt ölelem, ezt csaókolom 

Szita bita p .... 1 

Siralom csetertek 

Dob szerda stb. (Mikófalva). 

A/. iH'srun'i h'Lrt'nvek 

Szila, szila pfiUi-K 

Siralom csetertek 

Dob szerda stb. (Torpes).w 

Sem a szavaló, sem az éneklő ^vtninKtKiui ii/.«>iiiiiiii 
nem tudjuk kivenni, hogy kit ti.sztelt a keresztényséír előtt 
való magyar kor a péntek urának. 

Pedig bizonyos, hogy ezeknél van a péntek legrégibb 
myíhoszi adatja még szájra advM és fuinyira-inennyin' tVin- 
tartva. 

.V mordváknál a péntek, mely egyszersmind hélkezdö 
nap volt náluk'^*' Barna Ferdinánd szerint, a hadak : a csalá- 
dok istenének- volt szentelve. Mit ha lehetőnek tartunk saját 
mythologiánk részéről is az eddigi hasonlósilgok alapján 
hozzátehetjük, hogy őseink őt háitaríá^osnak képzelek. Vára 
tájékától azonban messze elvetődvén. Éjszak gyors járású 
kaciájának képében gondolják vala, ha szükségök volt rá, 
segítségökre jövének. 

Szomhat. A péntek hagyományai meg csak részben 
keresztényiek, a szombaté már egészen. E részben elég 
Kálmány rnythologiisunkkal Szeged vidékére hivatkoznimk : 

A szombatot Mária ünnepének tartja népünk. A ki szom- 
baton vált fejérnemíít, az ne féljen a betegségtől, félőbb 
vessen magára körösztöt is, mint a néphiedelem tartja, 
akkor a boldogságos Szűz térdenállva könyörög érte 
szent Fia előtt, hogy bíínei bocsánatát megnyerhesse. 
(Szőreg vidéke.) Boldogságos Szűz ünnepe, különös nap 
is, melyen nem szabad fonni ; mert : „Szombaton fonyták 
ászt a kötelet, amölikkel a boldokságos Szűz szent Fiját 
mökkötöszték a kű oszlophon. Átok alatt hattá (a bol- 



ynU SZílMllATílN KI Kr.l.l. Mirvi A VH'VAk r'iilli ANSV 

(lo^rsíijí-os Szűz), liDííV útkozoU lo^^yöii, a ki szotiihsitoii 
lony." (Szőrt'^'.) Mófí húsz cvvol imtUhi Sztufed-Mudnránztó 
környókóii w. sz/)l Ifik bon som ciigodték inoí^, l»'>íry valaki 
(lolgozzók. Kósfil)bcn mf3í?(;lí'í,'(MlU!k, ha szombat dóhilári- 
ját sz(!nt<íltók a boldoj^sáj^os szííz íiszt<'l«ít(^r<!. Kiváltsá- 
gos nap is a szombat, a iiifíiiiyibcn iniiidcui szombaton 
ki kell sütni a na|)nak, kivóvíMi f»szt(?ndőnkint bárom 
szombatot.''^^ 
Másutt nnííí az a bicdcltím, hoj^y szombatin mindiíí ki 
kí'il sütni a napnak, hacsak egy porczn* is; mert akkor szá- 
ritotta Mária a kimosott fátyolát/'" 

Szombat : szobájába. A mondottaklioz kí'pfst a szom- 
bat régi birtokosáról ezen szójátéknál nincsen egyéb ada- 
tunk, melyből csak annyit tudunk, hogj' a hitregék korában 
kívánatos dolognak tartatott szombat ismeretlen istenségének 
lakásába (a betürim miatt áll szobájába) eljutni. 

A mordváknál a füldistent találjuk a szombati nap bir- 
tokában; de ebben megnyugodnunk nem lehet; mert a) 
bajos belátni, hogy mi gyönyörűséget lehetett a „szörnyű Mtis- 
tir-Páz" házánál találni, h)- a szombati fonási tilalom oda 
mutat, hogy a kereszténység előtt nő birtokolta a szombat- 
nak napi tisztességét; c) a magyar kereszténységnek bajos 
dolog lett volna a szombatot Mária ünnepévé avatnia, ha az 
előtt is nem egy Boldogasszonyt illettek volna a nap kü- 
lönleges szertartásai. 

De nem is a Xagy(b(jldog)asszonyé volt e nap, ki 
minden isteni .fiával és leányával ünnepeltetett hat napon 
át, sőt az „öreg isten" szerdájában is volt része. 

A mordva hagj'omány, a szombatot a földtisztelete 
napjául tünteti föl. Csakhogy mig ők földistenről tud- 
nak, a mi hagyományaink megint nő : földanya mellett 
szólnak. 

Mvtliologiánkban több eset van rá, hogy nőnek ha- 
gyományozódott át hozzánk, a ki a rokon népek mythoszában 
ma is férfi. Például a Nyirfa tündére másutt férfi, nálunk 
N\irfakisasszony s általában minden tündér nem férfinak is, 
hanem nőnek képzeltetik. De talán már a mordváknál is 
anyjával (a Nagyasszony második leányával) együtt ün- 



Szombat szobájába. Vakábnap. 253 



iiepeltetvén, lett hagj'ományunkban a földisten anyjdhúl föld- 
anya istenasszony, ki iránt most is minden lépten-nyomon 
mé^^ mindig tisztelettel nyilatkozik meg az ősi népkegyelet. 

Hogy csak egyet említsek: a kinek a torka fáj, a 
földre térdepel és háromszor mondja : „édes anyám föld ! 
mondom neked, torkom fáj" s azután megesókolja a 
földet. 

A ,,Szomlmt: szohájáha" sokat akar mondani és mond 
is, ha azt tartjuk a mesében föiitartott öshag\'oniánynyal : a 
föld alatt van tündérpalotája, melynek oldalát drága kövek, 
karbunkuluKok borítják, melyek mintha bibor lánggal égö 
szövétnekek lennének, világoskodnak, .h'j lenne nála megfor- 
dulni, akarja mondani a: „Szombat szobájába" -féle mondás, 
mert üres kézzel nem bocsátja el az embert. 

Vasárnap. Hogy rásdniap-oi jelent, melyet a szentkirá- 
lyok határoztak e nai)ra, majd jíedig kárhoztattak és el- 
nyomtak, — tartják a tudósok. 

Vasárnap : kétszer az Isten házába, mondja az c/o-ri- 
mes gyermekvers utolsó sora, melyből azonban semmi úton- 
módon nem süthetjük ki, h*jgy a hét utolsó napja kié volt. 

Kétleni h'het, hogy a régi hét is a mostani hétfővel 
kezdődött és vasárnappal végződött volna. Már volt említve, 
hogy a mordmk hete péntekkel kezdődött. 

Ha az egyes najjokra tett magyarázó észrevételem he- 
lyén áll, akkor az istenek sorrendje nevében bárki is vitat- 
hatja, hogy az ős hét nálunk is péntekkel kezdődött. 

Lássuk azonbíui, hová jártak az ősök kétszer az Isten 
házába, mielőtt egyházak nem voltak? 

A természet szentegyházába. 

Ugyanis vasárnap a megélhetés könyörületes istenének, 
a vadászat istenének (^^)ltszi-Páz) volt szentelve a mordvai- 
aknál és több, mint csupán valószínűséggel nálunk is. 

Indokolásától fölmentem magamat egyrészt a többi na- 
pok jellemzése által, másrészt az e napra vonatkozó hagj'o- 
mányok teljes kihalása miatt. A vasárnapra vonatkozó nép- 
hiedelmek már csak a keresztény felfogás hatása alatt lát- 
szanak állani, müit : Vasárnap font fonál péntekig meg 
nem áll. 



2'A AzJtBVALtAa JKLUUUkM, HOLD'CVLTi <. 

Attekint\x» az ös niajLfyjir valhis h(íti kiiltusán, <'?szn'- 
veholö, hogy amint nííiuík tisztelte u Nagyasszonyban vallása 
a Icgjólókoiiyubb tagját: úgy a hagyományos lii<'(lí'l<'m wí/n- 
dviiüit inniát l'il"il '■!> -1 hnni)«''t a boldoguli'is cffi bo\<'}>b<'ii 
szivárkoztak. 

Mintha már is kimondható lenne, hogy nöi erényeknek : 
liiiziasság, iiíísrg, munkásság (mcilyet tilalmak áltíil korlá- 
tolni is kellett) vdllása volt nz oshit. A legszebb valh'is 
mindazok között, mel^'ek a földön születtek, jobban mondva : 
mely(;k egy-egy nemzet szellemének termelései s csak ki- 
vételesen ugyan, de minden bizonyára nem nélkülözék <'gész- 
ben véve az égi igazságok harmatozását sem. 

A Hold ha nem kapott is külön napot, de kivette a 
maga részét az úgynevezett holdváUozatok jelesebb napjain. 
A holdtöltének hete meg valóságos ünnep volt, mely ünne- 
pélyességben engedett a Napisten ünnepeinek; de belsőség- 
ben nem. 

A Hold volt az ó-hitben sok betegségnek okozója; de 
orvosa is. Pedig a betegek és ügyefogyottabbak akkor i.s 
nagyobb lélekkel hnádkozának, mint a kielégített boldogok. 

Van a néphitben nyoma annak, hogy vannak szeren- 
csétlen órák is. Ilyenek a kalotaszegi néphiedelemben Jl és 
9 óra."^^° 



XXX. Szenthelyek. Az istentisztelet szentélyei. 

Voltak-e az ó-vallásnak búcsújáró helyei ? A voguloknál %-oltak. A régi 
Írások bálványkövei és elpusztulásuk. Osztják bálványok. A bálványok 
kincseiből való kölcsönzés. Ős szentélyeink nyoma a helynevekben. Kún- 
bábok. A helynevek vallomásai. Az áldó kutak. Szent kutak áldozatos 
hagyományai. A torjai „Büdös." Földvárak és Orhalmok. i^a-végzetü 
helyneveink. Oltárkő. Mordva keremetek. „Kertes-kő." A mordva keremet 

kinézése. 

Helyén valónak látszik, hogy az ősvallási szentidők 
nyomainak jelzése után a szenthelyeknek fölkeresésére in- 
dulj imk, hol az óvallásnak valamely szentsége állott, s me- 
lyek az őskornak búcsújáró helyei voltak; hogy számba 
vegyük : hol gyűltek őseink közös isteni tiszteletre, és mi 



Vogul szknt hely kk . Hazaj BÁLVÁyYKÖvKK. 255 

pótolta nálok az emberi kézrakta egyházakat, niclvckiiek 
nincsenek ma hijjával a legapróbb falvak sem. 

A vogulo kr ól 'tnáink, hogy vannak s^e7lt helyeik., melyek 
sérthetetlenek, mikhez „se ember nem nyúl, se nö nem 
nyúl" vag}' az ö kiejtesökön szóha : ..nőnek érinthetetlen, 
férfinak érinthetetlen szent föld. 

Ezeken, miként tudós Munkácsi liernát irju : szentség- 
telen dolgot elkövetni, szükségtelenül, vagy tisztátalan álla- 
potban járni, füvet szakitani, gallyat tördelni, vagy a hozzá- 
tartozó vizből halászni, főzni, inni, ugj'anott a partot evező 
érintésével megsérteni kárhozattál járó nagy bűn."^ 

Az J()fink" (óriások) működésének színhelyei ezek. Ők 
élnek ezen helyek bálvány alakjaiban, melyek rendszerint 
embenilakihfk. Ezen kő-bál)-ok, vagy bálvány-ok részint elvál- 
tozott óriások, részint emiékezetöknek szentelt emberi alko- 
tások. De egyiránt fogadalmi helyek: a meghal Itrattatásnak 
és áldozattételnek szent helyei. 

Hunfalvy után (khiek Reyuíy Antul haijyoniaii'/itiii'tk is- 
mertetése nem utolsó remeklése vala), tisztában lehetünk, 
hogy a vogulok földén nem esupán szent hegyek, szent hegy- 
fokok, hanem szent vizek, szent sikföldek és fák is voltak,^^- 
sőt megvannak tudós Munkácsi B. szerint a bálványok által 
megszentelt szent helyeik még a mai vognloknak is. 

Úgy esik mondanunk, hogy valamikor osztoztunk a 
vogulokkal az Ob folyónak és vidéke szent helyeinek áldo- 
zatos tiszteletében. Hogy azonban az őshaza kő-bálványaira 
új hazájokban megint rátaláltak, ennek számtalan nyomára 
akadunk minden lépten-nyomon a történelmi és élő hagyo- 
mányban. 

Régi inísaink még ismerik s emlegetik a kereszténység 
előtti kor bálványköveit (Baluankewe, baluanku, baluankew). 
Szent-István oklevele a veszprémi apáezák bírtoklevelében 
említ ilyeneket."^"^^ 

1226. Tömörd határában van : tria idola lapidea pro 
méta posita, et separant terram Mocha (Mácsa) a terra Té- 
rne rd.^^* 

1261. Déswár határában, 1265-iki adománylevélben a 
hevesmegyei Tar szomszédságában^^^ stb. 



^/^'' l iAl.VXWY. BáLVAmYOM. BALVÁ?IYOg HBOT. őa BÁLt ÁXtOK. 

IvszrcvolK'tö iizoribjin ós érthető rnumd, hogy hova-to- 
váhl), iiiHuil kt'v«!.sohbsz('r fordulnak elfj, a inonnyilM'ii új 
mondák küzdón(!k liozzá i'ú/JnUú és a bálványkíjv('kl>r>l imrát-, 
ördöíjkövck, s hasonlók h'vénfík azonkívül, hogy már I. And- 
rás : falsos deos abrogan) (;t sinndacra demoliri = a köhái- 
vnni/nk dpusztilihnt rt-ndcli. Mintha állitiiató lenne az is, hogy 
Bálvány és Bálványos helységeink is nagyobb számot tevé- 
nek az első királyok alatt, mint a mennyivel helységnévtá- 
raink betndnak számolni Komárom, iVst, Somogy, Szolnok- 
Doboka, Zemplén megyékben. Hálványosluígy is előfordul 
itt-ott, melyeket nem csnpán számban, hanem jelentőség 
tekintetében is messze felülmúlnak a hegyes Pogány várak, 
és a vízmenti l'ogányszigetek. 

Ks ezen nevezetekb(ín m<;görökített píjgánykori bálvá- 
nyainkat nagyobb részben a természet s nem emberi kezek 
alkotásának kell tartanunk. Ú^^y lehetett az nálunk is, mint 
az éjszaki rokonoknál, hol az óriiisok mythoszai emijerföt, 
emberderekat mutató vagy állatalakú kövekhez kötvék, s 
hegyesúesokat s fákat avat szentté a hiedelem, hogy abban 
szellem lakott vagy lakik. 

Tiszteletök módjáról is esak az éjszaki rokonok útján 
szerezhetünk magunknak némi tájákozódást. Pallas irja a 
osztjákokról, liogj' : vannak a házi bálványokon kivíil közös 
föhálcányaik is, melyekhez nagy szerencsétlenségben f(dya- 
modnak. Emiit két bálványt. Egyik férfi, másik nő, erdős 
völgyben állanak, melynek útjait gondosan rejtegetik az 
oroszok elől. Mindenik külön fán áll egy gunyhó előtt. A 
fák alul posztóval, felül lemezzel vannak körül vonva. A le- 
mezről csengettyű függ, melyet a szél mozgat. A férfi bál- 
vány mellett van íj, tegez, nyíl, ezt tisztelik a férfiak, a má- 
sikat a nők. A közellevő fákon fogadalmi ajándékok függ- 
nek. A hol a bálvány áll, azon hely szent, s ott sem ha- 
lászni, sem vadászni nem szabad, sőt még inni sem. Azon 
fa is szent, a melyen egj sas több egjTnásután való évben 
fészkel.^^° 

Érdekes, a mit Munkácsi B. tanár a vogidoknúl ta- 
pasztalt. 

.,Riiliákkal és egyéb hobnikkal annyira tele aggatják 



k 



Bálványok pénztára. Báb, Bába, Bába-köv e. 257 

bálványukat, h(jgy mód nélkül megvastagodik tőle. De 
még igy is igen sok tárgy marad meg, melyeket a fala- 
kon, rudakíjn s másutt kell elhelyezni. Igen fontos sze- 
repű az adtjinánytru'gyak közt a pénz és ezüstnemű, me- 
lyek a legrégibb időkben a bálványok mellett több eset- 
ben századok óta egybehalmoziklva nagy vagj^on értékére 
szaporodtak föl s a népnek igen jelentékeny szolgálatot 
tettek, a mennyiben tudniillik Ínséges éveiben, mint va- 
lami takarékpénztárból vett kölcsön az istenek pénzeiből, 
melyet aztán mihelyt esak lehetett, lelkiismeretesen visz- 
szatérítetl. A hiltérités kapcsán irányúit a figyelem e 
kincsekre is, melyeket a vogulok és osztjákok bálványaik- 
kal együtt az erdők legfélreesőbb zugaiba rejtettek el, a 
hol azonban a közéjük letelepedett oroszok és zűrjének 
mégis nyomára jöttek s mint őrizetlen jószágot egész 
könnyű szerrel rabolhattak el."^^" 
A férfi- és nő-l)álvány(jknak nyoma maradi nálunk a 
mondákban és helynevekben egyiránt. Így, hogy a termé- 
szet nagyasszonyának szentélye és oltára volt helyenként a 
magyar földön, azt mindenekfölött a Báb, Bába, Bába-lio- 
moka, Bábakiive helynevekben találom igazolva. Ezen hely-, 
hegy-, köszirt-neví^zetekhez a mai hagyomány már csupán 
boszorkány-mondákat köt ugyan; de oly voniísok kíséreté- 
ben, melyek jót állanak azon föltevésért, hogy kisebb vagy 
nagyobb területnek szent helyei voltak a majjvar kcics/.- 
ténység előtt. 

Kállay F. úgy tudja, hogy a Kis-Kunsiigban „Bába- 
homok'' helyén jászképek vagy kúnbábok állottak.^^** „Bá- 
ba-kő" Hevesben a benei határban fönlevő s magában áUó 
köszírt a Mátra alján. Neve ős rendeltetése mellett bizonyít, 
mit a népmonda csak annyiban támogat, hogy az ördög el- 
ejtette szirtnek mondja."*^'-' „Bábaköve" Erdélyben. Kegéje szin- 
tén nélkülözi az ősvallás korának hiedelmét és kegj^eletét. 
A nő-alakú sziklának ez a mondája : 

Brassó mellett a királykövén az ős időkben tündé- 
rek laktak. Az utolsó tündér egy felséges szépségű leány 
vala. Nem messze a fekete halmon, hol a sziklacsúcs 
máig is várszerű szögletekben végződik, lakott a fekete 

17 



királyiió. A királynónuk kifejlett szop fia voll, ki a tün- 
(lérloAnyórt ál)rándoz()tt. Forró íTzelino az()iil)an viszon- 
zásra nem talált, mi az iljut sírba vitt<'. Az «'Ik»'s«'n'd<'tt 
anya v miatt üldözííbo vrttc a szrp tündór-lcáiiyt s l)űl)á- 
jos (hába ) tudományú által kftliálványnyá változtattii.'"'" 
Ataláhan az físvallás szent htdyí'it hetjyiekre, vűinentiekre 
és (ű földiekre oszthatjuk. 

Her/l/icfi- : a már említettem Bálványos hegyek, Pogány- 
várak és a mondák tündérvárai, a magában álló kfíbálványok, 
oltárkövek s végül az alakitá-^ában és nevezetében egyiránt 
beszédes ormok s hegyrészek, mint: Áldomás leje, Aldozókíi, 
Hanudiegy, ImókH (Kger vidékén), Tíízhalom Kezdi- Vásárhely 
mellett, domb, melyen Ipolyi szerint minden arra menő szé- 
kely még megi)ihen. Hegyeskö, Fejérkfí, Odvaskő, Oltárkfí. 
(Utóbbi Hontban a jenöi hegységben.) Istenhegy, Istenkelete 
stb. Utóbbi Szilágy-Somló mellett. A monda szerint a hon- 
foglaló magyarok itt pillanták meg legelőbb Krdély felett a 
napot s hogy nagy munkájokban segítse, e hegj'en áldozatot 
hoztak.''"^ Manapság a közember, ki e hegyet bejárja, valami 
rongyot aggat egy fára, nehogy az ^ördög széttépje.'' 

A vízi szent helyek tekintetében hivatkozhatunk az ..ál ló- 
kút" és „Szentkúf helynevekre. 

Áldó-kút (aldoeut 1198. évi okü*atban fordul elŐ. Aldou- 
cuth, Aldoukut XlII-ik századiakban). Szeiü-kiit. Ilyen hely- 
név van Baranyában kettő, h;is()nlókf''|)t'ii Vas. Győr és Xóg- 
rádmegyékben. 

Ipolyi úgy tudja, hogy Ipolij-Födémes közelében van egy 
forrás, melynek vize szemölcsöt és egyébb kinövést elmu- 
laszt. A forrás mellett való fára a meggyóyyultak ronyyokat és 
hajfürtöket aggatnak .^^- 

..A Xagy-Kevély tövében regényesen fekvő Csohánka 
falutól félórányira esik a kis erdő szélén levő „Szent- 
kút." Egy e czélra emelt falon különös szent képek függ- 
nek. Alább kissé lápos helyen egy pinczetorkolatszerű 
bolthajtásos építményben síkos lépcsők egx hűvös vizű 
kúthoz vezetnek. A kutat környező bokrokon mindenféle 
ruhadarabok, rongyok, gyermekruha-részek, kivált fejre- 
valók, köztök csinos, színes hímzésű egészen uj fejkötők 



Fákká aggatott kuhadababok. Áldozatos források. 259 



hevernek, szives ajándékai a környékbeli hivő népnek, a 

mely gyakran járogat ide ájtatoskodni és sok kórságában, 

kivált női és gj'ermek-betegségekben e kút vizétől vár 

gj^()gyulást és erősen bízik annak csodaerejében."*^®^ 

Meséink és mondáink még emlékeznek azon korra, 

midőn a vízi istenségeket ember- és állat-áldozat illette, ma 

már csak „rongyok" járnak nekik. De a hol fiikon források 

mellett rongj'okat látnnk. biztosi;' vliftinl )i,,<rv -v/ u< l-..r 

egy-egy szentélye előtt állnnk. 

És e részben legyen megengedve, hogy \ liísloL-ki Henrik 
tudós ethnographistánknak, a „fákra aggatott rongyok a 
magyar néphitben" írójának még néhány idézetére hivat- 
kozhassunk : 

Manapság, mondja ő, a iorpii „JJüdjs-húz zarándo- 
koló beteg ember öntudatlanul is még mindig áldoz, mi- 
dőn a közellevő fák valamelyikére ruhadarabot akaszt 
azon hitben, hogy ezzel megmenekszik betegségétől. Evek- 
kel ezelőtt a Sepsi-Szent-Ciörgy mellett fekvő „Sugás- 
fürdö" közelében is lehetett számtalan ilyen rongydarabot 
látni. A'arázshatalmat tulajdonít a néphit a Kadicsa vára 
közelében emelkedő Pothárd hércze nevű hegy egyik for- 
rásának, mehmek vize főfájást gyógyít. Az oda zarándo- 
kolok kalapot vagy sapkát akasztanak a fákra. Ikafalva 
közelében van egy knrdosheyt/ nevű magaslat, melynek 
keleti oldalából a Gihjókát nevű forrás buzog fel. Erről a 
forrásról azt állítja a székelynép, hogy a vitézek véréből 
fakadt, miért annak vizéből minden ott megforduló iszik, 
ingujjának egyik rongyát a közellevő fák valamelyikére 
aggatván. A Maros jobb partján emelkedő /íí/e7i->/e7.r nevű 
hegy tetején sűrű fenyvesek közt kristálytiszta forrás van, 
melynek vize állítólag gyógyerejű. Ki a vizet használja, 
ruhadarabot akaszt :i fák egyikére. — Tusnád mellett 
van egy kerekded hegy, melynek mocsaras talaját a nép 
most is Cs^///-«s-tónak nevezi. Ez a tó minden nagypéntek 
éjjelén kristálj'tiszta vizzel tehk meg, melyben aztán szám- 
talan koronás kígyó fürdik. Kinek bátorsága van olyankor 
e tóból vizet meríteni, az e vizzel minden követ aranynyá 
változtathat át. De a vizmerités után minden rajtalevő 



260 Az ALFÖLD VtajT HZK.VTHK LYKI. ^Fa" IM „ UaVHÁZ" VtOZÓ DfalC BKLTK KVICK. 

riilij'ijál VMliimelyik fám kell jií^í^atni ós ott lia/i^yni, meri 
híi nem, a koroiiiis kií^yók iiifííOlik. L'í^yanily varjízsha- 
talmat tulajdonít a nia^ryar nóp az <!mlít<"tt J'othárd hórcze 
egyik fonásának is. lla valaki ívf^i lábbelit aj^í^at a fornis 
köztílében l(;vfi fák valamelyikére és bizonyos idfíben, mely 
senki clfttt sem isnuíretes, e vizzel követ loesol mej^, az 
aranynyá változik. '"^ 
Ks ezen példákat, melyek az ős vallás szent li(?h'eit 
viz(!k mellett utasít keresnünk, még folytatliatnók ; de meg- 
elé«íszem nagy Szent-Lászlónk bizonyságával, ki egyik tör- 
vényében így szól: „üa ki a pogányok módjára kutaknál 
áldozik, vagj^ fáknál és forrásoknál és köveknél áldozatokat 
mutat b(í, váltsa meg ökörrel vétségét." 

Ezen törvény bizonyossá teszen bennüiik<'l. b"Lrv ;iz 
ős vallás legtöbb szentélye vízmenti volt vala. 

A sík alföldön^ melyet történelmünk szomorú századai 
annyi ízben tevének tahula rásá-\{\, már sokkal bajosabb a 
tájékozódás. De minden nyomok nélkül itt sem vagyunk. 
Ilyenek a folyó- és patakmenti földvárak, őrhalmok, a tüzelö- 
heli/ek, hamu-lialnwk, a jelesek sírhalma i, melyek eg}'ike-másika 
úgyszólván minden határban fölmerni némi nifiradványaival 
még ma is. 

Ipolyi még a ,,/a" és .,(yylid£'-\égzetű helynevekkel 
véli kiegészitendönek az ös áldozó helyek névsorát, mihez 
képest Andrásfa, Balázsfa, Balogfa, Bekesfa, Bodorfa, Borsfa, 
Böszenfa, Boldogasszonyfa, Gógánfa, Vadasfa, Dénesfa, Er- 
dősfa, Farkasfa, Gósfa keletkeztek vagy keletkezhettek 
volna a ..szent fák," az áldozó szent berek helyén. Ha- 
sonló eredettel birhatna : Egyházfa, Köves-egyháza, Nyár- 
egyház, Sáregj'háza, Szegegj'háza, Kerekegyháza, a 11 Fe- 
jéregyház, Félegyháza, Szeregyháza, Tövisegyháza s a többi 
„egyházas" alakítású helynév.'^*^'' 

Barna Ferdinánd elfogadja az úttörő mythologusnak mind- 
két nézetét. Az elsőre majd azt hozza föl, hogj' itt a „fa" 
épen úgy erdőt jelent : mint másutt a ..kő"" hegyet. Azt is 
mondja, hogy őseinknek áldozataiban a legszentebb helyet a 
„szent-fa" adta. A másikra nézve emhti, hogy _egy" annyi 
mint szent. 



^K ertes kő." Hoxti oltábkO. Mordva kerbmetkk. 261 

A dolog azon fordul meg, hogyan hivták őseink a be- 
kerített áldozó helyeket V ..Kertes kiiv" vájjon nem annyi-e, 
mint ..kerítéses kö V" Ks ha csupán kerítéses volt az ősi szent 
hely s nem egyszersmind tetöz(»tes, lehetett-e ff/i/hiíj/tink-kiú 
csak némileg is azonos, vagy összehasonlíthat (i ^ 

Áttérhetünk az ös álilozu helyeket illető közelebbi tájé- 
kozódásra. Jpoli/i a következőleg ír le egyet : 

„Hont-hiin a jenőí hegységben Diósjenö és Peröcsény 
között, a bérezés erdőség egy nj'ilásán, körülbelül hét 
tiszta fejér toronyalakú kőszál emelkedik, mintegy félkört 
alkotva. A nép e kősziklákat oltár-kövekm'k nevezi s azok- 
ról általában azt vélik, hogy ott pogányöseink áldoztak. 
A félkör közepén van egy mesterséggel vésett kerek ve- 
rem, melybe, a sejtelem szerint, az állati ]> n-n-'i l^w-/- 
nálatlan részei vettettek."^"" 
És Barna Ferdinánd is helyben hagyja e véleményt, 
miután szerinte a leirt oltár összevág a velünk rokon mord-' 
vák áldozó helyiségeivel vagy /•ert?/jíe/-jeivel. 

Szerinte a mordva Á'e/•t'mf^ek, vagy is a közös isten- 
tiszteleti helyek kerteléssel vagy sövényzettel elkerített 
négyszögű tisztások voltak erdőkben, ligetekben, de mindig 
forrás mellet. Vagyis az ó- vallás míg uralkodott itt is, niíísutt 
is az általa kegyelt elemek legidillibb, leghangulatosabb 
találkozó pontjain nézte ki magának az istentisztelet szent 
helyeit, melyek, azt hiszem, a nagy régiségben nálunk is 
három fajtájúak valának : n) az alkalomszerűek. A honfog- 
lalás történetéből tudjuk, hogy őseink Tarczal, Sátcjrhalma 
és Pannonhalma fensikján áldomásoztak, " továbbá Szeren- 
csen, az első győzelem után Ungvár táján, valamint az 
ország teljes meghóditásakor.^^^ Nem valószínűtlen, mit 
Ipolyi mond, hogy ezen helyek, mint örökre emlékezetes 
áldozó helyek, szentek és áldozatosak voltak még a keresz- 
ténység korában is, úgy hogy árpádházi királyaink az által 
vetettek véget az áldozatoknak, hogy azt magukhoz váltot- 
ták, vagy épen ott monostort alapítottak. 

h) Bizonyos, hogy minden nemzetségnek megvolt a 
maga kiüön áldozó helye, melyek a kereszténységben sem 
szűntek meg szent helyek lenni; hanem mint monostoros 



2*Í2 K0/-I /. Aí../w,>» fihi.ir.iv. .\ ivr.ur,.TÍnir.i 



nil>n;«i«m fc. 



egyházuk tovúbhiíi i.s nagy fíild, na^^y dai-ab tcrüh?t lölott 
maradtak a vallási rjct irányadó központjai, 

(') Voltak aztán áldozó lu'lyci az egyes tel('[)(!kru'k : a 
„községi" szent helyek, melyek jobbára egy vagy nu'w néven 
még ma is megvannak, rnint dfunbok vagy halmok.'''"* 

A votjákoknál vannak még az úgynevez(?tt „esaládi" áldozó 
hídyek, vagyis házi áldozó pajták, miről természetesen hagj'O- 
mányunk már mit sem tnd, hacsak a ..szin"-név erre nem 
endékeztet. 

Ks hasonlókép(»u már ai)baii sem tájékoztat a hazai 
hagyomány, hogy egészben véve milyennek képzeljük az 
ösvallás egykorú szentélyeit. Tájékoztatnak azonban a mordva 
„keremetek," melyek nem valának egyebek, mint erdők-, 
ligetek- és kertekben forrilsok mellett elkerített tisztíisok 
Barna F'erdinánd szerint. '^*^° Saját régiségeinkkel ezen állí- 
tást az okirati „Kerteskő" hozza összhangzatba, mt'ly iga- 
zolni látszik, hog}' követelmény csupán az volt, hogy a hely 
kerített legj-en, szó sem levén épületről, mely őket annyi 
istenségtől zárta volna el. 

A kerítést leszámítva, az ős áldozó helyet .1 LiApflf/ű 
sajátságok jellemzik mordva atyánkfiainál : 

A keremet helye erdőben avagy ligetben választatok, 
egy elég terjedelmes négyszög tisztás hely. A kerítésen 
három ajtót liagyának, egyiket keletre, másikat délre, a 
harmadikat éjszakra. Nyugaton tehát nem volt nyilasa, 
de ez a keremet leglényegesebb része, miután az áldo- 
más itt hajtatott végre. A déli ajtón mondja orcjsz forrás 
után Barna, a nép mene be, a keletin át az áldozat- 
marhákat hozák be, az éjszakin az áldozathús főzésére 
vizet liozának. 

Az áldozó helyek fölszerelése egyszerű vala. A ke- 
leti kapuban, a keremeten belül ágasok állanak. E mel- 
lett volt helye az áldozati jószágnak. Ennek levágása 
a nyugati oldalon történt a keremet udvargödre mellett. 
Itt volt a főzőhely is, mely födött hely volt s a tete- 
jéből lenyúló horog tartá a főző-üstöt. A déli kapuban 
a padalakú asztal, melyen a húst földarabolák és szét- 
oszták. 



A Vaták áldozó helye. A szextgállkm áldomás a KKI> X1KABAX. _ -^^ 

Keremet már nincsen a mordva földön sem, miután 
abban a kerítéseket és áf^asokat az orosz pai)ság a kor- 
máiiyliivataliiokok seL''its(''L''ével alaposan kiirtá.^^" 



XXXi. Áldozatok és Áldomások. 

Pogáry áldozataink nycina a krónikákban. A mordva áldozatok fősze- 
mélye, s az ő tiszte. Honfoglalási nemzeti áldozatok. Az áldozatok táltosa. 
Tiz(;nk6t sef?6de. Rendezők. Barna szerint a mordva áldozatok lefolyása. 
Áldozati főalkalmak. 

Ipolyinak alig állt egy-két adatnál több rendelkezésére 
e részben. Közli a budai krcaiika nyomán a Vata-féle pogány 
lázadást, hogy: ..a nép diiljnrúkttt választott s azoknak fáttól 
nm'lcényeket készített, honnan őket láthassák és hallhassák. 
S az elüljárók köveiteket küldöttek a királyhoz és az előke- 
lőkhöz, kik így szóltak : Engedd meg nekünk apáink mód- 
jára pogányságban élni, a püspököket megkövezni, a papo- 
kat megfojtani, a dézsmálókat felakasztani, az egyházakat 
lerombolni, a harangokat összetörni. E közben a 

nép elüljárói, magas emelvényen ülve isiuntelen versektt 
hirdettek a hit ellen, az egész nép pedií? örvendezve kiál- 
totta rá: Úgy leyt/en \"''~^ 

A másik a sz.-galleni monostor följegyzése 9'JO-ik 
é\ röl : „ — — — Végre a folyosókon és a mezőn bő lako- 
mára széledtek. S azok, miután az áldozat-hust félnyersen 
kés nélkül, fogaikkal tépve, megették, a lerágott csontokat 
enyelegve egymásra hajigálták. A bor is teli kupákkid állott 
a kí'izépen s kiki annyit ivott, a meniijT tetszett. S miután 
a bortól neki hevültek, iszonyúan küibáltak isteneikhez s 
a papot és frátert is kiabálni kényszeritették. A foglyok 
szokatlan énekére miiulnyájan összejöttek s kitörő kedvvel 
tánczoltak és daloltak főnökeik előtt. Némelyek fegyverrel is 
összecsapva mutogatták, mennyit értenek a hadi gyakor- 
latokhoz." 

Kik értendők az elüljárók, alatt sem itt nincsen mondva, 
sem- más emlékek nem tájékoznak. A mordvák áldozati szo- 
kásaiból azonban nyilvánvaló, hogy a népfőnök (Vata), a tál- 
tos és segédei értetnek alattuk. 



2<)4 Az AI.DOZAT POKMUKRK ÁUVÁli. A TÁLTtlM. 

A inordvii úldozíiloknak elsO szonuílví*, tVíclüljárójji a 
</!/nlr/,(':i't feji- (prüvt). Allí'isii si f('j(M|í'l(»rrisót'('k iiH*í(Kzüiié>w 
(Ha hizodiilíiii, Kí^'yliázközségéiK'k ö ji íVifV'lüí^ycIfíjt', a vének 
flscjc, lia rnindjs'irt fiatal Í8, kinek megtiszt(!lő joí^ai és köte- 
lességei vaííviiak. Klsfi, ki az áldozat sziniieiyén nicííjelenik; 
első, ki az áldozati ételben, italban részesül. Nála tartatnak 
az áldozáshoz szükséges szerek és eszközök (szent nier5 
kanalak, liorj;ok, faedények, áldozatvíz stb.); dt; niai,'ának 
uz iUdozati szíírtartásoknak nem C) a vétfrehajtója. A^'//í ö nz 
H Időzd p'iji. 

Ilyen értelembíMi vala a lioníilai)itó Árpád is azon ál- 
dozatokon, melyeket a Néviebm említ, főpap, mikor övéivel 
l'ngvár előtt s annak ntána másntt „a halhatatlan istenek- 
nek mi^y áldozatot tőn és több napiig lakomázának" ; midőn 
Tarczal mellett „ó-törvény szerint kövérséges lovat leölvén, 
naí>y áldomással áldomásozának" ; midőn Sz<'renes táján ér- 
tesülvén Árpád déli irányba küldött vezéreinek sikereiről, 
..igen nagy örömmel örvendezének, és ó-törvény szerint ál- 
dozatot tőnek," midőn Árpád a Száva mentén kivívott gj'ö- 
jiedelmeknek hirére „lőn nagy öröm a vezér egész udvarában 
és nagy (hálaadó) lakomát tártának, és a magyarok minden 
jiap fényesen vendégeskednek vala a különféle nemzetekkel" ; 
vagy midőn Solt születésének hirére .,lőn nagy öröm a ma- 
gyarok között s a vezér és nemesei igen sok napig nagy 
lakomákat tártnak vala és ifjaik a vezér és nemeseinek szine 
előtt játszadoznak vala." 

A mint a nagy nenizeli áldozatoknál Árpád maga ville 
a fejedelem főpapi szerepet ; úgy állottak a törzsfők is nem- 
zetségük áldozatainak élén. 

Áldozatok második személye a mordvaiaknál a táltos 
(vozat'á), ki mondja az imádságokat és rendezi az áldozato- 
kat, régenten pedig az áldozatokon jósolt is. Táltossal talál- 
Jkozimk a Vata-féle pogány áldozat leírásánál is, miután 
abban Írva vagyon, hogy ennek lefolyása közben : a nép 
elüljárói, magas emelvényen ülve, istentelen verseket hirdet- 
tek a hit ellen. Vagyis: a táltos fenszóval előmondotta a 
szokásos áldozati imádságokat, melyekhez hogy alkalmi pa- 
jiaszló toldalékok járultak, könnyű elképzelnünk. 



A TIZENKÉT SZOLGÁLATTEVŐ. ÁZ ÁLDOZAT ELŐZMfe XYKL 265 

A táltosnak az áldozat előkészületeinek megtételére s 
annak véghezvitelére 12 segédje volt, mindnyájan bizalmi 
emberek. Ks ezek valának : 

A gyűjtök, vagy serfőzök (piirend'ais-ek). Hárman valá- 
nak. Az állott tisztökben, liogy házról-házra járva össze- 
gyűjtsék a sörhöz való szemes életet, és a kelesztett méh- 
sörhoz való mézet, vajat, tojást és pénzt. Nevök után Ítélve, 
ők valának az áldozati ital előállitói is. A főtt és a méhsörös 
szcnl kddaklim a főember utján jutottak hozzá. 

A kii sa főzök (jambed-ok) szintén hárman voltak. Tisz- 
tökben állott az áldozati húsnak meglözése és szétosztása, 
nii végből a főembertől átvevék az áldozathoz való taglóként. 

Az étel- és itnlosztük is ugyanannyian valának (Ka.san- 
gorotl-ok). A í'őt'nibtM* <''/i'ki!''k ;i:|:'i ;'it a 40 KM) >•?(-;// mi-rö- 
kanídaf. 

Végül a három felüfji/elő (torosztor-ok), kiknek a rend 
és liiinepi hangulat t'entartása volt tennivalójuk. p]zek készí- 
tek a vastag kettős viasz-gyertyákat, melyek a főember 
parancsára a kádak oldalaihoz ragasztatnak vala. 

Nem egészen a táltos rendelkezése alatt állottak a mé- 
szárosok, szintén hárman, kiknek az állott tisztében, hogy az 
áldozatra alkalmas (egyszínű) állatot vásároljanak, azt az ál- 
dozó helyre vigyék és levágják. 

Szertartásosak valának magának az áklnzainuK már 
előkészületei is, midőn a falu véneinek küldöttei tanácsko- 
zásra a fö ember házánál megjelennek, midőn a gyűjtök ház- 
ról-házra járnak az adományok összeszedésére, melyek aztán 
a főemberhez vitetnek, ki a további teendőkre nézve intéz- 
kedik.^'- 

Legtöbb dolguk az étel ünlkészitöknek van. A tállost 
azonban nem lehet látni; ö nem mutatja magát, hanem az 
áldozatos ünnep éjjelén észrevétlenül az áldozó helyre (ke- 
remet-be) megy, fölmegy a szent fára s a lombok közt 
látatlanná teszi magát. 

Az ünnep elérkeztével megnépesecük a szent fa mel- 
léke áldozati étellel, itallal, némely része az ágakról lóg 
Iq. Megjelenik az áldozat feje. Neki a szent fa alatt, az 
emelvény mellett a helye. Utána a nép, és pedig jobbra 



2f)6 Az ÁI.IxiZATI AI.I.AT I.KVÁUÁSA Ál.I,6 P.H TfíHllKl/) KON VtiKOfcH. 

;i IV'i'fiiik, biilrji ii iiők, u kik szciitcJiii valót is liozUik, 
iiolyczkedriK'k <'l, sirczczal inindiiyájaii iiviiLrat l'»'l«'' 
fordulva. 

K(!zd<'t(H veszi az áldozat azzal, hogy u mészárosok 
olő vezetik vala az áldozati barmot, a nyugati oldalon 
levH egyik ágashoz kotüzék, vérét vcvék, melyet a be- 
leikkel (ígyütt a közellevö ..udvar- verembe" eresztének, a 
lenyúzott híírru-k a keleti ágsisokon vala a hely(;. Mig 
amazok a nyúzassál hajlakodának, az alatt az ételkészi- 
tfík a szent edényekben vizet hozának s azt a fözöguny- 
hóhan lánezon aláesüngő üstbe önték, alatta a kettős 
szent (ji/crti/úrtU tüzet rakának. A hány fajta állat oletíítt, 
ainiyi külön üst kívántatott a kiffízésére. 

A mint az áldozati hús az üstbe került, felhangzik 
a szent fa lombjai közt csendet parancsoló táltos szava: 
„Csendesen legyelek!" Majd: Buzgón könyörögjetek! 
Mélyen hajoljatok meg! S mindnyájan mélyen meghajt- 
ják magukat, mindenik külön-külön ezt imádkozván : 
„Oreg-isten ! könyörülj rajtunk! Vad.isz-isten, könyörülj 
rajtunk ! Hold-isten, könyörülj rajtunk ! Nap-isten, Had- 
isten, oltalmazz mhiket. Ange-Pátyáj-Páz (a többieket is 
nevén szóliták) legszentebb istenszülő, könyörögj éret- 
tünk !" 

A táltos rejtekéből megint csendet parancsol. Elhal- 
gatnak s megszűnnek hajlongani. Letérdelést rendel. Le- 
borúi mindenik, kezeiket fölemelik s egy szivvel kiáltják, 
neveiken említve isteneiket : ..Öreg-isten, Hold-isten, kö- 
nyörülj rajtunk! Nap-isten, Had-isten, oltalmazz minket! 
Vadász-isten, őrizz meg minket ! Legszentebb istenszülő, 
könyörögj érettünk !'' 

Ezen térdelő imádságot is nem egy ízben mondják 
el, hanem addig ismétlik, mig csak a táltos a fáról le 
nem száll s a f a alatt azon emelvényen nem foglal helyet, 
mely említve van a Vata-féle pogány áldozat leírásá- 
ban is. 

A táltos az állványról csendet intvén és parancsol- 
ván, a nép fölhagy a térdenállva való könyörgéssel, föl- 
kel és szemeit a táltosra függeszti, a ki most hajadon 



Az ISTENKK ÉTKLÁ LÜOZATA. Az LKAUtOÜÚ aüItUCIJ.ÚCAK FEUtCTAT Ásx -it'.T 

fővel és nyugatnak fordulva ég felé emeli kezeit s elmé- 
lyedve, magába mondja el ugyanazon könyörgést, melyet 
elébb a nép hangoztatott. 

Ezután a táltos odahagyván az emelvén}% átveszi a 
főember kezéből a szent merítő kanalat, kenyeret és sót 
tesz bele, az üstből az áldozó késsel kivesz egy darab 
húst s hozzá a nyelvet, ezeket is a kanálba teszi és az 
áldozati kcjnyha előtt maradván, a kanalat ég felé emeli 
és az isteneket sorba meghívja az áldomásra, ezt kiált- 
ván : ()reg-isten, lásd meg és fogadd el! Hold-isten (Na- 
zárom-Páz), hisd meg és fogadd el! stb. A jelenlevők 
mindnyájiui kelet felé fordulva szótlanul állanak, kezei- 
kel ég felé terjesztvén. Az istenekliez való folu'uszkudá.st 
végrehajtván, a tiiltos a kanál tartalmát átadja a tűznek.*" 
Erre a könyörgök mind térdre borúinak, a főző gunyhó- 
ban égő tűz szemléletébe merűlten s mig az áldozat fő, 
mindig imádkoznak, kezeiket majd az ég felé kiterjeszt- 
vén, majd pedig lebocsátván és az istenekhez kiáltozván. 

A táltos is azt cselekszi, hogy az ételfőzővel az égő 
tűz mellett állva, nézi, hogyan égnek a sóval együtt 
tűzbe dobott kenyér- és húsdarabok. Midőn a tűznek 
már nincsen tenni valója, a táltos megint a dzent fa 
tövében levő ő emelvényére lép és három ♦'"i-' fordulva, 
háromszor kiáltja: „Csendesség!" 

Mindnyájan elhalgatnak. A j>vt^nf /a tövében két vagy 
három kis hordó méhsör van a többi seres csebrek mel- 
lett, melyeknek egyike az uralkodó hordójának neveztetik. 
A táltos négy miís közemberrel veszi az m-alkodó hor- 
dóját és ráállítják egy nagy ajtóra vagj' kapm-a, mely- 
nek beszerzéséről természetesen külön kell gondoskodni. 
A táltos gj'ertyákat illeszt rá s az áldozati tűzről meg- 
gyújtja. A kapuszárnyra a hordó mellé két dudás letér- 
del, a nép pedig szüitén térden állva kezeit az égre 
emeli s nyugat felé fiinlólvn n dudások zciiokisérete 
mellett így imádkozik : 

„Szavagoth (szabaoth) Úristen, (háromszor ismétel- 
tetik) Ange-Pátyáj-Páz, legszentebb Istenszülő, oltalmazd 
a fejér czárt !'' 



# 

Ez alatt a mondott omberok m(»gfoí(ják a kapu sző- 
leit s úgy a mint van íai honlóval ós (Indusokkal <;>^yiitt) 
le s l'(»l(Mn(']ik egy ideig lejok iöjött tartva. S ez addig 
tart, inig ezen (dáldásnak a táltos szokott módon véget 
nem vet, s n»'rn irnádkozza: „Oreg-isten, Nap-istí-n, Had- 
isten, oltalmazd a l'ejór czint '" rnit ;i icm. /.h.L i<.'.t..t 
mellett utána énekel. 

Ugy vélném, hogy íís időkben a dudások helyett 
maga a fcjcdelnn állott a kis hordóval kezében a 
í'ehínKdendfí pnizurn, melyet ma már ajtó helyettesít, 
8 l'kkon poharának ilyetén fölmutatásában tetőzfídött 
főpapi tiszte. 

Kzen áldomás után másik hordó kerííit az ajt<)félre : 
az orszmj hordója, azután az egész népért áldozandó ugj- 
nevezett világ hordója, melyek ugyanazon könyörgés mel- 
let áldattak el. 

Most a táltos átveszi a főembertől a szeM merítő 
kanalat, sört merít vele s az áldozati tűznek tart s a 
rögtönzött emelvényre állva fölemeli a kanalat s kiáltja: 

..Üreg- isten, lásd meg, fogadd el ! 

Oltalmazd a fejér czárt, könyöríílj a fejér ezáron, védel- 
mezd a fejér czárt !" Aztán a kanál tartalmát a tűzbe 
önti, a nép pedig térdenállva s kelet felé fordulva, szemeit 
és kezeit az égre emeli s a táltos imádságát utána énekli. 

Ugyanez történik a második és harmadik hordóval 
is. Annak utána az uralkodó hordója a földönfekvő ajtó- 
féh'e tétetik. A táltos inti a népet, h.Qgy földig hajtsák 
meg magukat mindnyájan, az áldozati elüljáró pedig a 
szentelt kanállal a hordóhoz közeledik, tele meríti, iszik 
és mondja : 

„Öreg-isten, Nap-isten, Had-isten oltalmazd a fejér 
czárt ! Az ő egészségére !" 

Ezután az ételosztók szétosztják a szent kanalakat 
egymásután a hordókhoz járulnak s ugyanazon áldo- 
mással, mint a főember, isznak belőle. Megosztják egy- 
más közt a szentelt italt, melynek feleslege haza kerül. 

Ennek utána az áldozattevők egyike áll az ajtóra, 
hosszú fenyő rudat tartva jobbjában, baljában édes lével 



Föld -Áldomá s. Kisistknek és a fá k szellehkixbk kielégítése. 269 

tölt kanál levén, az emberek fölemelvén, a Föld-istennek 
mond áldomást a jobb termés reményében ; de az édes 
levet még nem issza meg, hanem szájából a nép fölött 
három íelé hjc-scsuntja. 

Majd a táltos megy föl ismét a sz^mt fára. Kanálban 
édes levet és fenyő rudat adnak fel neki, melyekkel aztán 
ismét elrejtőzik a fa ágai közé -; — ..-/-t-t parancsolván 
imádkozza : 

„Üreg-isten, Nap-isten. Had-isien irgalmazz nekünk ! 
Nagyasszony, legszentebb istenszülő, hozz termésünkre 
éjszaki fényt és meleg harmatot ! Föld-isten ehetnénk ! 
Eső-isten, ihatnánk ! Föld-isten, CJondviselö-isten tiíplálj 
bennünket! Eső-isten adj esöt ! Nap-isten süss a termé- 
sünkre! adj szép időt! Szél-isten adj gyönge szellőt! 
(.iurta-özaisz) oltalmazd meg a mi jószágunkat! (Szuav- 
tuma-özaisz) termeszsz sokat. Föld-isten, termeszsz gabo- 
nát, zabot, tatárkát, kölest. Lásd, hisd, lásd, szörnyű (ha- 
talmas) Föld-isten !" 

Ezen imádságot elmondván, tele szedi a száját édes 
lével és minden inínyban szétloesogtatja. Azüín megint 
ott hagyja a fát, a *ve/í/ kanálba mindenik hordóból önt, 
a szent fánál elhelyezkedik, a fához égő gyertyát ragaszt, 
csendet kér s meghagyja, hogy a szent fát főhajtással 
üdvözöljék. Maga meg elkezdi : 

„Oreg-isten, Nap-isten, Had-isten ! irgalmazz nekünk, 
Ange-Pátyáj isten, legszentebb isten-szülő könyörögj éret- 
tünk ! Tumo-özaisz, irgalmazz nekünk ! — adj sok 

fát ! sok hársfa kérget ! lakást ! épü- 
letfát ! hársfát!" 

Erre a kanál tartalmát a szent fa tövére önti, annak 
utána a keremetben levő minden többi fák tövét meg- 
öntözi, gondja levén rá, hogy minden fanemnek jusson 
egy kevés az áldozati sörből. Mig ezt teszi a ka- 
nalakat hordó itíüosztók társasiigában, a nép utána énekli 
a mondott imádságot az erdei istenek tiszteletére. 

^ Ekkorra már meg is főtt az áldozati hús. A mészá- 
rosok kiveszik a húst az üstökből, nagy fatálakra rakják, 
az ételosztók az áldozó-hely déh kapujához viszik s a 



270. A HZKNT-HÚS KI OH/TAHA . LÉ-ALDOMAb. TfeHZTAHHAL \'At.rt AtPO XAl. 

píiíi iilíikú íiszbiloM iiz áldozati kf'ssf;! uímvi djirahni inc 
télik, ii momiyieri 51/ áldozaton részt vettek. 

A Icííclsrj és leí,Mzl('íes('l)l) falat a ffifriibcré volt. Ké- 
tes, de liíi igaz, annál jol)l), hoi^y a királij-hornnázmnii^ 
történni szokott ökörsütés h'gjohb falatja a királyi as/ 
tálra adatik : chhcn az físáldozatok haí^yornánya tarlj 
fíHin niaiíi'U. 

Itália a falu vénei részesülnek és ii,'y tovább. Ki- 
osztják az áldozathús levét is. Kj^y kanállal vi.sznek 
táltosnak is, ki ezalatt a szent fa tövében ül, ki esendői 
és letérdelést rendel, mig maga könyörög: 

,.Fö-i.sten, Vadász-isten, irgalmazz nekünk I NyiH';i 
tündér, Nyájör-tündér, ótalniazd a mi nyájunkat ! Disz 
nókra vigyázó tündér, viselj gondot a disznókra! Lovakra 
vigyázó tündérek, védjétek meg a lovakat I Allatok istene, 
adj sok bornyút, báránji:, csikót, malaczot! Lásd, lásd, 
lásd sz()rnyű (hatalmas) Föld-isten I" 

Igy k()nyörögvén, levet vesz a szájába és minden 
irányban szétlocsogtatja. E közben a nép térden állva s 
kezeit az ég felé terjesztve, a zenészek játékához halk 
hangon ugyanezen könyörgést énekli. 

Ezután a tésztaneműeknek : a fáról rudakon (-süngő 
tojáslepények és kölestészta sütemény megáldozása vévé 
kezdetét. T()jáslepén\i; minden háznál annyit készítenek, 
a hány tagból állt a család. Ezek hársfa-háncs segítsé- 
gével erősíttettek a fáról lelógó szent rudakra tepsístöl. 
Ezenkívül vannak a keremetben készült nagyobb tojá^ 
lepények. Legnagyobb a mészárosok által készíttetett 
egyházkerületi tojáslepények, melyeket megilletett minde- 
nek fölött a jog, hogy tepsikben a rudakra akaszszák. 
Ha az onnan hazulról hozott ünnepi tésztasüteményeknek 
a szent fán nem jutott hely, a közel való fákon nézének 
^ ki nekik helyet. 

A táltos az egyházkerületi tojáslepényes serpenyőt 
vévén, a lepényre kölestészta satemén^-t tesz, föláll az 
emelvényre, cscml-QX és tiszteletadást követel és a . süte- 
ménj-t feje fölé emelve a következő imádságot mondja : 

..Öreg-isten, Nap-isten. Had-isten, irgalmazz nekünk ! 



Az ISTKNEK RÉ8 ZELTETÉ8E. LaKOMÁZAb. BuCSUFIA. LgÁXYOK. 271 

Anya-isteiiíisszüiiy Ange-ÍMtyáj isten, legszentebb isten- 
szülö, könyörögj érettünk ! Őrzö-tündér, könyörülj a mi 
gyermekeinken ! Anya-istenasszony Ange-Pátyáj isten, adj 
nekünk több gyermeket, oltalmazd a tyúkokat, ludakat, 
kacsákat ! Anya-istenasszony Ange-Pátytíj, legszentebb 
istenszülő, leányoddal adj nekünk sok móbet ' 

Az imádság végeztével a táltos a földre lép, \i->/. t^y 
darabot a községi (egyházkerületi) tojáslepényből, a tűzluiz 
megy s felállva a népet térdre borulásra intvén, fölemeli a to- 
jáslepényt s igy szól : „Öreg isten, lásd meg, fogadd el ! 
Legszentebb istenszülő anya, lásd meg, fogadd el!~ így 
szólván, a lepényt tíízbe dobja, a nép pedig térden állva 
s kelet irányában az áldozati tűz felé földre borulva 
énekli a tátos korábbi könyörgését duda-kiséret mellett. 

Ha ezen imádáságoknak csak felét mondotta is el a 
Vata áldozó táltosa, méltán írhatta a kereszténj' (barát) 
krónikás, hogy: a nép elüljárói magas emelvényen ülve 
(nem állva V) istentelen verseket hirdettek a hit ellen, az 
egész nép pedig örvendezve kiáltotta rá : Ugy legyen ! — 
A nyelvöket sem értő külföldi pedig csak némi tulziísba 
esett, midőn ezt hagyta ránk följegyzésében : s miután a 
bortól neki hevültek, iszonyúan kiabáltak isteneikhez. 

A tojáslepények és kalácsok az isteni tiszteleten 
jelenvoltak közt osztatnak szét. Ezután mindnyájan a 
földre telepednek és hozziUátnak a búsból, levesből, ke- 
nyérből, köles-süteményekből álló lakomához és sört, méh- 
sört s vegyes sört isznak hozzá. 

Az asszonyok, miután ettek a süieményekböl, a ma- 
radékot hazaviszik búcsúfiáúl apró gyermekeiknek. (Barna 
akadónnkusunk innen véli származtathatónak azon orszá- 
gosan elterjedt szokást, hogy a vendégek nagy vendégsé- 
gekből mindig szoktak egyet-mást, rendszerint édessége- 
ket vinni haza gyermekeiknek.) 

Midőn mind letelepedtek, a leányok, a kik eddig semmi 
enni- és inni valót nem kaptak, elkezdik siránkozó han- 
gon mondani, hogy : ihatnának, ehetnének. Kapnak ők 
is mindenből. De be sem végezhetik a lakomázást, midőn 
az egyházi elüljárók pai'anesolatára a ,.pozmoró"*-t, az 



272 Áldozati K.nkk. A xxak vélt maotab Tö HKofeKKi. 

ünnepi szent éneket kiú\ ('íiiekclniök. C'sak a jobb szsivn 
ótu'kcsfík (''ncklik és óiicklik si kcrcmet kiizepón diida- 
kisíMct iiKíllott. Ezek k«'!sőbb esznek. 

\ pnzrnoró szövcí^ét nem ismerjük, csuk annyit tu- 
dunk rólii, lio^'v hosszú ének, melynek tartalmát már nem 
tudjj'ik, melyet a n/ík a nélkül, ho^ esak e^jy árva szót 
is ért(!nén(ík, nemzedékrftl-nemzedékre énekelnek. 

Az ének (deje az ist(»nekkel to^^lalkozik, a vége pedijir 
a hét minden napját e^^y-etry istennek szenteli, 

Kz utóbbi nyoma van nálunk is a „liéfö hetibe" kr'Z- 
detü niondókában, melyről volt is már szó. A magyar 
„pozmoró"* részének tartjmám az „Angete Pankete, Czu- 
kutycí me," (Nagyasszony, Nagyasszony! Csókolj meg), 
az „Egyederem, begj^'derem" kezdetű gy érmek- versíiket. 
Az énekesek a pozmoró-t étkezésük közben is elének - 
lik még egyszer. 

Az áldozatos lakoma vége/ii'vtl :i s/ciii eszközök n''L'i 
helyökre szállíttatnak. 

Idegen képben kellett az ősmagyar vallás áldozati szo- 
kását ismertetnem s hog>' ezt tehettem Melnikow külföldi 
tudós, illetőleg k()zvetitőjének. Barna Ferdinándnalc wíniy 
érdeme.^"* 

Ok útnuitatóim abban is, h(Jgy értelmeveszílett ünnepi 
népszokásaink jelesebbjeinek mytholon-iai vonatkozásai értel- 
mezni megkísértsem. 

Minden ünnep egyszersmind az Öreg-istené és a Nagy- 
asszonyé a Mordváknál, hanem ezen felül a Xagyasszonynal- 
és négy leányának két ünnepe volt : a nyári köz-(i\^gy)-ünnep 
és a téli /m^?-( családi )-«íiwejí. Mindkettő egy-egy hétig tartott.^'^ 



Leányok ünnepe a mordváknál. Az áldozathoz szüksé<^esek beszerzése. 
Kivonulás a folyó vízhez. A zártkörű leány-áldomás részletei. Magyar töre- 
dékek. A hajadonok nyilvános áldozatának törvényei. A hagyom ánynyal 
való összevetés. Özvegyasszonyok napja. 

Az istenasszony nyári ünnepe június 5-ikén tartatik 
mostan, vagyis ó-naptár szerint május 24-én, Simon napján. 
E nap a leányok ünnepe: ők áldomásoznak, mi szintén gyűj- 



Leány- ÜNNEP. „Első leány" választás. A POMÁNY-GTÜJTfes. 27;-í 



tés Útján kerül össze. Cnnep-estéjén a házat és udvart zöld 
gall3^akkal, do le^^kivált nyírfialhjakkal díszítik tol, fejökre 
koszorút kötnek. A liázon kívül annyi koszurút akasztanak, 
a hány lány van a házhan. \Mnkosaikra is koszorút tűznek, 
mi mind könyörgő mondatok mellett történik. ^'*^ 

A mód, melylyel az adományokat összegyűjtik, nai,'you 
emlékeztet a kis leányok pünkösdi királijné járdsá-va. 

Cnnep előestéjén összegyűlnek a leányok s kezeikben 
ni/írfaí/ídtjhjíd, í'ejökíin pedig koszorúval házról-házra járnak. 
Knekök az Anya-istenasszonyhoz van intézve, arra kérvén 
védő istenasszonyaikat, hogj^ oltalmazza meg őket és a Nap- 
istenhez, hogy küldjön nekik kérőket. Ezen menetben a du- 
dást kivéve, férh nem vehet részt. 

Maglik közül választanak elüljdrót (fejedelmet), ki a 
menet élén jár, előtte pedig kis leánykák nyíi-fát visznek, 
mely kendőkkel s az ö övével van díszítve. Utiina legked- 
vesebb barátnői közül választott három (;ijdjtő nyirfa-iigakkal 
ékesítve és gyűjtő edénytíket hordozva. Jártukba az egj-es 
házaknál a nyirfn-meket hangoztatják : Köszöntelek fejér 
nyírfa, juharfának pompás lombja, — légy üdvöz hársfa 
szelliMue ! Erdőnek szép tündérei, üdvöz légy te is gazdasz- 
szonyunk, — im' hozzád ház gazdasszonya, — szép leány- 
kák érkezének, kaláesfélét, tojiislepényt, -— tojássárgát 
kérni tőled. 

Az asszony a kért ajándékokat imádkozás közt m^ujtja 
ki az ablakon, mert adakoziís közben fölsóhajt : „Anya-isten- 
asszony, oltalmazd a leányomat, nehogy beleszeressen vtilami 
rossz ember, s levegye a viruló koszorúját!" 

l-^zután még nem mennek el, hanem az ablak előtt 
körbeállva, leány barátnéj oknak, a ház leányának dalolnak 
egy koszt" intőt. 

A faluban a tojás-, vaj- és lisztgyűjtéssel a mint ké- 
szen vannak, este felé fölczifnízott nyírgallyakkal, és da- 
lolva kivonulnak a faluhoz legközelebb eső forráshoz vagy 
folyóhoz. 

Az ős ének immár félig elveszettnek tekintendő, mivel 
abba keresztény, illetőleg orosz elem is vegyült: 

„(Áldj meg minket Háromság, Istennek szülője.)^" Az 

18 



274 NvlltHA-Í^VKK. \'l/l'AltTI KTKL-ÁLUUZAT. K' 

(;rdfír() kinieiitiiiikben, — Kíjsszorúkut kötözni - Nyiríúból, 
(Oi I)i(l Liid()!) - Nyirfácskt'im ! 

Az erdőbe megyünk Viráí^okut szedünk, Koszo- 
rúkat kötünk (Oi I>id Ludol) - Xíjírfárskám f 

Megyünk lépegetve - Liget- s nyiresekbe, — A nijir- 
fáról úgílt té])ünk, lielole koszurát kölintk - Azulún a 

vízbe vetjük, (Oi Did Lsido!)^"* Nijirfácskám! 

Úszik-e inujd ;i koszorú, — Alá száll-e u koszorú - 
Nyirfácskám f! 

Üszszái lenn oh koszíjrú, - Ne szállj alá kf»szorú 
(Oi Did Lado) Xi/írf'ácskdm. !" 

Megérkezve a vízi tündér lakó helyére, íelczii rázott 
nyáríajokat a víz })arton szúrják le, vagy pedig leszedik róla 
az ékességet s élő nyírfára aggatják azt. Azután a nyírfát 
körülállják s feliiangzik a leányvezér („pünkösdi királyné") 
csengőhangja: esendosségl Mi nem is hiányozván, folytatja: 
„Nyírfa-isten, irgalmazz nekünk I Nag\'asszony, adj nekünk 
egészséget!" Aziiüin mélyen meghajtják miigukat a nyírfa 
előtt háromszor. S ezzel a vízpartra mennek, áldozni a Víz- 
istennek s tőle a jövendőt tudakolni. 

Megfosztják fejőket annak ékességétől, a koszorútól, 
s azt a vízbe dobják. Ha a koszorú a víz szinén marad : az 
eladó hamarosan vevőre talál. Ha alámerííl, ez halált jelent. 
Azután lábbelijöket levetik és megmossák a lábokat az ele- 
ven vízben. Majd nyírfájokat megfosztják ékességétől, dara- 
bokra tördelik és a tűzre hányják. 

A tojás-lepény sül mellette, mely midőn elkészült, a 
leányok ylseje megint figyelemi*e int s könyörgést mond, 
hogy : a fő-isten irgalmazzon, az Anya-istenasszony egész- 
séget és jó férjet adjon s végre a Njirfa-tündérhez fordulnak, 
kinek tiszteletére áldozzák az elkészült ennivalókat. A fel- 
ajánlás itt is a magasba emelés által fejeződik ki. 

Az áldozatos étkezés után komázgatni kezdenek. Nyírfa 
gallyakból nagy koszorút készítenek, melyen keresztül , da- 
lolás közben összeesókolódznak, a ..komázgassmik, koma, 
komázgassunk" énekkel örvendezvén. A hazamenő ének- 
ben apró szükségeik és kívánságaik megadásáért esedez- 
nek.'^'^ 



Magyar pábhüzamok. NrötKA tCndéb jl-h-Au^zata. 275 



Néphagyományainkban ezen inrthoszi szertartásokat 
mind megtaláljuk, hanem csak darabonként és a húsvéti és 
pünkösdi ünnepkörbe beosztva. 

A „tojás festés," valamint a ^mátkázás és komázás" 
húsvéti szokás lett, a „nyirfa-cultus" május elseji szokiis s 
néhol maradt pünkösdinek. Az áldozat-vezető leányból „pün- 
kösdi királyné" lett. Az áldozatra való adomány-kérésre a 
kis leányok pünkösd-köszöntése emlékeztet. Ipolyi átahínos- 
ságban említi a ..i)ünkösdi pírkoszorúk"* vízbe dobálását ; de 
vidékre, hol ez még szokásban lenne, ő sem hivatkozik. A 
göcseji leányok naplelkölte előtt buza-harmatban mosdanak, 
hogy szépek legyenek. 

Hol az egészből annyi töredék maradt, ott a töredékek- 
nek valamikor szerves egészet kellett alkotniok ! 

A inásodik nap is a leányok ünnepe volt: de már nem 
zártkörű. Öregek és vének, férfiak és nők egjiránt meg- 
jelenhettek az egészséget ótalmazó Xifírfa-tü>tilér-nek ezen 
leány-áldozatán, mely az istenek anyjának áldozó helyén 
( keremetében ) ment végbe, melyben a sient fa nem tölgy, 
vagy hárs, hanem nyírfa volt. 

Gyűjtök, mészárosok és főzök nem hajadonok valának, a 
táltos tisztében is férfi vala az eljáró. 

Áldozati állat a juh volt, melynek egy évesnek és tiszta 
/■(^Vn/c/.- kellett lennie. Száma 1-8, sőt többre is fölmehetett, 
ha nagyobb gyülekezetre volt kilátiis. A juhokat először is 
megmo^ák a hajadonok a keremet szomszédságában levő 
eleven vízben, szarvaikra nyírla-gallyat kötözőnek. Három 
leány vala egy-egy juhnak bevezetője a keremetbe, mely a 
kel(>ti kapun keresztül történt meg. Ezen eljárás után a fér- 
fiak dolga volt az áldozattal \aló további elbánás, mely is 
szokott módon ejtődék meg. 

Az ünneplőben megjelent hajadonok kezökben nyírfa 
gallyakkal a szent nyírfa el()tt foglaltak álhíst. Az kendők- 
kel, keszkenőkkel és hímzett nagy kendőkkel szintén bőven 
volt földíszítve. 

A leánysereg háta míigött állottak az asszonyok és utá- 
nuk következtek a férfiak. A hazulról hozott tojás-lepénye- 
ket cserépedényekben rudakra aggaták, a szent nyírfa tövé- 



27(» A LEÁNYOK CNMEPI RLNÖSfeOK. HAUYÜllÁY-TÖUKDtíKK.K. 

l)(Mi iM'di^ egy hordó mézzel vej^yes sör várakozik roiidoll* 
tésónj. 

Azíni három hiijjulon j)(!(h^', kiköt u ti'irsin'k kisz(?rní'lt«"k 
a ..fulu {(íí^yliiizközsóí,') tojiiH-Jepónyének" elííúlhtásáni, által 
vévén a hegyüjtött liozzávah'íkat, liozzálátának annak kellői 
mcnnyisíéiíhpn való előáUilásálioz. 

I'iZcknck utána az Oref^ táltos a szent Iára niej^y föl 
és az istentisztelet kezdetét veszi s azon mederben halad, 
mint máskor, némi eltéréss(;l. Ijjfy ez alkalonnnal a né[) föhir 
nem loeso^atának szét vei^yes sört, hanem e helyett a tálti. 
a A^///r/(i-tündérhez esedezvén, viruló nyírla-pillyakat szón^ 
gata le a tarol. A gallyakat a leányok szedek föl, kötének 
belőlük fejíikre illesztendő koszorút. Az is eltérés vala, hotrv 
ez ünnepen a hajadonok részesedtek mindenek előtt a m^ 
zes árpa-sörben, jidi húsban, levesben és tojás-lepényben. 

Az ünnepi gyülekezet föloszolván, leányaink nem haza- 
felé, hanem a folyóhoz tartottak, levetek lább(ílijök(;t és 
megmossák vala lábaikat. Érmek folytatílsa a víg és énekes 
komázgatás, vagyis a koszorún át való csókolódzás vala, 
végül pedig úgy a koszorúkat, mint az áldozatról hozott 
nyírfa-gallyakat a Víz-ist(ínnek áldozák.'^^" 

Pogány áldozatról levén szó, annyi századok után ki 
gondolhatna rá, hogy a néphagyományban nyomait keresse ? 
S csakugyan végképen elmosódvák azok, úgy, hogy inkább 
csak kérdezni tudom, mint a kérdésnek feleletét adni, hogy 
vájjon ösi-e vagy idegen szokás-e, hogy Vasban sok helyütt 
a májfa az egijház, iskola stb., és nem a lányos ház előtt 
áUíttatik felV 

Hogy a csallóközi kis lányok fnháhja, királyné asz- 
szonyha nem annyit akar-e mondani, mint a mesék állatki- 
rálya, királynéja, hogy isten; vagy hogy nem a kereszténység 
tilalma tett-e fejökre nyírkoszorú helyett virágkoszorút és 
nyírág helyett bábut? 

Vájjon miért mondja a pünkösdi leánijjárás éneke or- 
szágszert, hogy: Ma van ma, ma van ma piros pünkösd 
napja, Holnap lesz, holnap lesz, a második naiija ? Ez semmit- 
mondó lapos szólás magában, de drága mythologiai adat, ha 
azt akarja mondani, a miben nincsen valószinűtlenség, hogy 



Magyab vonatkozá s. Özvegyek üítok p e. Téu üsne p. 277 

a mi ünnepünk lesz holnap vagy : a holnapi is. Ez esetben a 
leány-gyermekdal ősi idők terméke lenne a „pünkösd~-szó 
kivételével, mi mellett szól a hetürímelés is. 

Vájjon nem az ős, napi szertarUis részeire vonatkozó- 
lag énekü ma is a jó palóczok apró fejéreseléd-népe : 

,.Csak fürgyik, csak farijy'ik A fekete csaóka" — — 
„Lyányok ű'nek a toronyba Arán kotszoróba" slb ? 

í]gy a bizonyosnál is bizonyosabb, hogy május-pünkösd 
a hagyományos népszokásban ma is a leányok ünnepe. 

A Nagyasszony nyári ünneplése az óVm/íz-asszonyok 
ünnepével ért véget. Kégenten nyilván az üniiepliét utolsó 
napján taitatott. I'^bből ki voltak zárva a férfiak, férjezett 
asszonyok és leányok. Fiatal özvegy nők közül is csak 
azok vehettek benne részt, kik fogadással kötötték le ma- 
gukat, hogy többé nem mennek férjhez. Férjes öreg nők, 
bármily korosak is nem vehetének benne részt. Ok is friss 
zöld nyírgalyakat hordának jeléül, hogy a Nagyasszonynak 
áldott emlékezetét ülik.'^^^^ 

A míü hagyományban ezen eultus a Szent-Anna tisz- 
teletén kivííl nyomavesztettnek látszik. 

* 

A moidvák karácsonyi sortésölésü ós a magyar disznótor. Gyermekjárás 

és foj^adtatásuk. tjnnepi készület. Ünnepi ételek. Az eláldás szertartásai. 

Mai^yar párhuzamok. Lucza napjának idetartozandósága. V i- m' ■ < "vi 

gyermek-napok mordva ós magyar adatai. 

A Nagyasszony téli ünnepe házi ünnep, másként az 
iinyák, kisfiúk és leányok, meg az ösvallásban annyira nagy 
beesben álló háhák ünnepe volt. Karát-sony és új év között 
tartatott. 

Karáesony estéjén történt az ünnepi áldozat-állatníik : 
a sertésnek a leöletése, mely áldozati ténykedésnek az udvar 
közepén levő szent hely : az udvar-gödör vala törvényes helye. 
A sertés az áldozatra napokon át szertartásos ellátással ké- 
szíttetett elő s már két nappal előbb, hogy áldozatul esett, 
földíszíttetett, mi a menyecskék teendője volt. 

A nyakába kendőt kötének s a mögé párgolás által 
föhrissített nyírgallyat szárának. Föláldozója a gazda volt, 
ki az udvaron vérét vévé, melv az ..udvar-verembe" önte- 



27>l \/ O'^l lll-^/M)- VI IKl/ * I KMIIKI ( i VI I:MI k \ I l!l> Í'SMII K( »«/.'( XTliK. 

telt. Az iKiviir-VíTciii kövúii UJrtí'Ht a iifrisi-L'.< is iicin niiii- 
d(!n szertiirtás nőikül, incil iiz nyírfa-ííiillyjikkal törlí'nt, 
mcilyokot a szent ííycrlyákkal ^^yujtának hkí^, könyöníífvén 
a Nagyasszonyhoz, a Nap-istonlu'z ós a sertésekre üí^yel/í 
tüiulérlioz. A kcndnt is mcííéííctték, hanem a véres ffnllijaktit 
l'ölszcdé a iisiziasszoiiy, azokkal levén másnap reggel t'elkől- 
t(!iulö a gy(M'mekeket. Még aludtukban kcméníjfn nH-f/titlafeU' 
őket anyjok e vesszőkkel, hozzá adván : „A Nagyasszony 
adta, nyírfa-iinncí]) adta, Nyírla-tündér ailta.'' így lesznek 
efiészségesek. Mennél jobban visítnak a gy«;rm<;kek, annál 
egészségesebl)ek lesznek ; mert a Nagj'asszony annál inkább 
meghallja oket.''**- 

Tei-mészetes, hogy annyi keresztény századok nyom- 
dokai íitán haszontalan keressük <;zen házi szertartás meg- 
felelőjét a népszokásban. Néminenuí maradványra azonban 
még mindig akadhatunk, milyenek a „sertés-;>er2'*>/í;'<" ; a 
sertés-ölésnek a vallási jellegű Jor" névf'n való nevezete; 
a falun éjféli mise után elmulaszthatatlan ..kocsí/nyázás." \m- 
csonya-evés."^^ 

Amibe azonban már erősebben bekapaszkodhatunk, ez 
a karácsonji egészséget szerző (jyermekverés. Ennek hagyo- 
mányainkban és pedig országszerte erős nyomaira találunk 
az úgynevezett ..aprószentek nnpi korbácsolás" -b'dn. Különös, 
hogy még némely helyütt nyírfa vesszővel történik az ütle- 
gelés. Hogy mind ez az egészség javára esik nálunk is, ki 
van fejezve a jó kívánatban : „Keléses ne légy ! (lilvás 
(porzsovás) ne légy!" 

De térjünk a mordva atyafiakhoz. Nálok a téli tartós 
Nagyasszony-xinwe^ részben a gyermekek ünnepe. Nálok Kará- 
csony estéjén összejönnek fiúk-leányok 14 — 15 éves korukig. 
A leáiij^ok nyírvesszőket hordanak, melyekre kendőket és 
keszkenőket kötöznek. A fiúk mindenféle csörömpölő esz- 
közökkel vannak ellátva stb. Házról-házra körülbelül ezt 
éneklik : 

Nyírnek, Nyírfa-tündérnek, az aranyszakálúnak 
Járunk a dolgában. Nyírfa-tündér megérkezett. 
Nyisd ki tehát a kaput. Ajándékozz Kjol'ádának 
Kolbászokat, disznólábat. Asszonysütötte kalácsot. 
Nyírfa, Nyírfa-tündér. Aranyos szakálú. 



MOKDVA ÜXyEPI AJÁNDÉKOK. Az ÁLDOZATI KLKDEL KESZITKSK. 27 9 

lOnek közben a fiúk csengőikkel és (ísörgettyűikkel csö- 
römpölnek s iszonyú zajt és lármát csapnak. 

A menj^ecskék legjobb ruháikba öltözve fogadják a kö- 
veteket s az ablakon át fok ha fjy mával festett tojást, köles ká- 
sával töltött hurkát, tejjel, vajjal, tojííssal stb. készült édes 
süteményeket és ünnepi kalácsot adnak, melyet juhok, disz- 
nók és tyúkok alakjára volt szokás készíteni. A gyermekek 
mindezt a tarisznyába rakva folNÍ4itják útjokat. Körüljárva 
az egész falut, valamely házl)an megszállanak, a fölczifrázott 
nagy nyiifaágat és égő gyertyát a ház elöszögletében helye- 
zik el s a gyűjtött holmikból együttesteliznek; a maradékot 
jx'dig hazaviszik.^*** 

Nem szabad azt hinnünk, iit»u> . -upcui .i karácsony- 
táji ..Betlehemesek" és ünnepköszöntök üirtják gyakorlatban 
ez ősi szokást. De ezen kérdést ezúttal még mellőzhetjük. 

A mordva fiatal menyecskék, kiknek tiszte volt előző- 
leg már a mézzel vegyes sörnek főzése, még az ünnep elö- 
napján délben hozzáfognak az ünnepi eledelek készítéséhez. 
Áldozati eleség készül, tehát vallásos színezetűnek kell lenni 
az egész eljárásnak. Ilyen már a tűzhelyen a tűzrakás. Gyer- 
tyát gyújtanak a tűzhely előtt és nyírfa-gallyat állítanak föl, 
egy másik párgolt (fülesztett) nyirággal pedig a tüzelőről 
minden luunut lesöpörnek. Uárakják a fát, melynek okvetet- 
lenül nyírfának kell lenni. Ha az nincs, legalább is egy da- 
rabnak amiak kell lennie. A házi iisszony azutiín fog egy 
csomó nyírfagallyat s a gyertyánál meggyújtván, mondja : 
..Öreg-isten, irgalmazz minekünk! Nagyasszonv, (a többi már 
itt is oroszos) legszentebb isten-szülő anya, könyörögj éret- 
tünk I Kap-isten támaszsz piros napot, melegíts meg minket, 
tenneszsz nekünk sok eleséget !" 

A kályha szája elé teszi az égő gallycsomót, annak fölibe 
l)edig egy üs^köt, mely a múlt évi téli ümiejyröl tétetett félre. 
Midőn az üszögszén elégett, betolják a kályha belső részébe, 
a berakott fát pedig gallyakkal megg^iijtják. Az üszögdara- 
bon kívül még egy nedves nyirfa-tuskót is tesznek a tűz- 
helybe, mely ott három napig is elsenyved. A megmaradt 
szenet azon vízzel öntik le, melylyel a nyírgallyak párgol- 



'2í-í» A/ KOYKORI^ TCZHZKNTKLfeH, CxyKPI ÜTELKlWZlTfcg MJU X rOXA i. 

tattuk, mely a tnzhciij alá tétetik a következő teli Unnepre^'^^ 
Szoilíirtásos a Icöiitósc is, dv azt iiK'lIftzlu'tjük. 

Alií< liiimó az <'mbcr, lioí^y iiuígvaii ináiií a nyoma a 
karácsonyi szent tűzrakás e^^yos helyek népszokásában. Hogy 
csupán egy esetet említsek : Erdélyben sok helyütt karácsony 
estéjén a cselédség egy futKnkót hoz be a hi'izba, melyet a 
gazda t(ísz a tíízhelyn!. Teszi pedig <; szavakkal: „Áldott 
legyen a Krisztus születése napja!" A gazdasszony meg szal- 
mát hoz be, melynek egy részét a tuskóra dobja, a többit 
m(íg elteszi a kotlók számára, hogy jól |.'.Ii<'M"1- ! hmkó 
ni áradván l/a a jövő karácsonyra tevődik el^ 

Ájtatos f'oluiszok között történik vala a mordváknái n(ím 
csupán a kemencze Ix'tíítése, hanem a sül és további gazd- 
asszonyi munkája is. Knnek hagyományát látszik fentartani 
azon népszokás, hogy a kenyérsütő asszonyok bevetés előtt 
keresztet vi'tnek a tésztára, lehet, hogy imitt-amott még kü- 
lördeges szokások is tartjiik ''"1 "iníriikat ;i knráí-sonyi elő- 
készületek tekintetében. 

Következő napon, vagyis karácsony napján a férjes 
nők a szoba földjét egészen beborítják tiszta szalmával és az 
eiöszögletbe nyirfa-galyat tesznek, ágaival fölfelé; annak elébe 
pedig meggyujtatlan gyertyát s hozzáfognak az ételkészítés- 
hez. A levest és disznóhúst együtt főzik, de a disznófőt kü- 
lön. Midőn a disznófö megfőtt, a szájába piros tojást és fü- 
lesztett (fölélesztett) nyírgalyat tesznek. A tálban, a disznófö 
alá szakái alakjára piros fonalcsomót tesznek és ezt arany- 
szakálnak nevezik. 

Deczember 25-ikén déltájban a gazda meggyújtja a 
gyertyát s egész háznépestűl térdre esik az ablak előtt, me- 
lyet ilyenkor kinyitnak. Ugyanis házi istentiszteletnél mindig 
nyitva tartják az ablakot, hogy imádkozás közben az égre 
nézhessenek. A föld felé hajlongnak mindnyájan, kezeiket 
ég felé emelik, a gazda pedig igy hivja meg az isteneket 
magához vendégekűl : 

., Öreg-isten, irgalmazz minekünk ! Nagyasszony, jöjj el 
mi hozzánk a te karácsonyi (Kjoltsán'án) ünnepedre! Nap- 
isten, jöjj el hozzánk a te karácsonyi ünnepedre! Had- 
isten (itt sorban elszámláltatnak a többiek), jöjjetek el mi 



Az ISTENEK ME(iHlVÁ8A. DlSZyÓFÖ -BEMlTATÁB. AsZTAL-ÁLDÁS . 281 

hozzánk u Nagyasszony és fia a Nap-isten karácsony- 
ünnepére. " 

Az istenek megliivása után a gazda megparancsolja, 
hogy készüljenek az ebédliez. A háziasszony most átadja 
neki a tálba tett disznóí'öt. A gazda veszi a tálat s a gyer- 
mekek kíséretében kimegy a házból. A gyermekek közt a 
legifjabb a gazda előtt viszi a ház elöszögletéböl vett nyír- 
ágat. A gazda a disznófőt legelőbb is az udvar-gödörhöz 
viszi, azután a lóistállóba, tehénistállóba, tyúkóll)a, pinezébe, 
fürdőbe, csíírbe és a kúthoz, mindenütt a Nagya-sszonyhoz, 
a Najj-isteidiez és minden helynek külön örszelleméhez fo- 
hászkodván. 

Mindent feljar\aii, \ i>>a liriinK a lia/ba. a hol tis^t^^ a h- 
roiiZfzal leri'teft asztolni már az ételek fel vannak tálalva s 
ezek között a három köles-tészta kalács. Kettő egymás mel- 
lett, a harmadik pedig fölibök téve, a felső magának a 
Nagyasszonynak, az alsók pedig a Niigyasszony többi fíának 
ós leányainak tiszteletére. Az asztal mellett a földön a sörös 
cseber áll. A gazda a disznöfőt az asztal közepére teszi, a 
nyír-ágat pedig az elő-szögletbe. Azután mintlnyájan térdre 
l)orúlnak és a gazda imádkozik : 

„Öreg-isten, irgalmazz nekünk ! Nagyasszony, (leg- 
szentebb istenszülö) könyörögj érettünk ! Nap-Isten, segíts 
és oltalmazz meg minket I Mi kenyérrel, sóval, cseber 
sörrel és himes tojással tisztelünk téged. Tekintsd maga- 
dénak ! Tekintsétek magatokénak istenek! (neveik el- 
számláltatnak, az imádságok ismétlödnek). A szerint, a 
mint az asztalon kenyér és só van, adj nekünk gazdag- 
ságot. A mennyi morzsa van a kalácsban, a szerint adj 
nekünk gazdagságot. Őrizz meg minket a rossz emberek- 
től és tisztátalan nőktől, a sertéseket és jiüiokat pedig 
védelmezd meg a farkasoktól ! Nagyasszony, adj a üii 
termésünkre, mely a földbe van vetve, tündöklő éjszaki 
fényt és meleg harmatot! Nap-isten, süss melegen a mi 
termésünkre ! Nagyasszony, termeszsz vaskos szalma szá- 
rat, nagy kalászokat, tojás nagyságú aranysái-ga szemeket! 
A milyent a nyáj tündére szeret, olyan nyájat adj ne- 
künk ! Adj nekünk sok és győzős lovakat, erőseket, egész- 



2S2 Az I8TKNKK RÉSZKLTKTÍtSK. MKOÜMI-ÍCKKZfcM A HÁZI TL.NDEKKKK'M 

ségeseket, mint, ii incdvók. Adj nokünk teheneket, disz- 
nókat, tvúkokiil, liidiikiit, ksu'sákat, niiridenn<'inű nyája- 
kat, niill'lciit'i'It' IIi:i<l;il:ik:l1 . A vr<j\ ióf kíiszítliiíik. ilZ Úial 

kórjuk." 

Azután a gazda ievrszi a leisö kalácsot, mely a 
Nagyasszonynak van szentelve, l(?vág belőle egy keveskót, 
a jelibe Imst tesz ós pedig először a disznófőböl, azUVn a 
lóben főtt disznóliúsból, végre egy kis darabot a festeti 
tojásból, az édes kaláesból s a többi asztalon levő ótebik- 
ből. Az igy összeállított ételfalatot jobb kíízóbe v«;szi, a 
balba i)edig egy merő kanál vegyes sört s az imént balloti 
imádságot, de most már esak állva, harmadszor is elmondja. 
A tíibbi egész háznép térden állva könyörög. Midőn kö- 
nyörgésében az étídek elszámlálásához ér, a jobb kezében 
levő ételfalattal, megnevezéskor mindenikét külön érinti. 
Azután az elkészített falatot átadja a gazdasszonynak, a 
ki azt a kemenezében égő ó-üszögre és új nyirfahasábra 
teszi. Ezután átadja neki a merítő kanálban levő sört is. 
ki azt szintén a kemenczébe önti a Nagyassztjnyhoz 
imádkozván, azután a tüzet száraz nyirfa-galylyal újra 
fölszítja, hogy az áldozatok annál hamarább megégjenek. 
Evéshez fogA'án, legelőbb a gazda vág magának a 
disznófőből s enni kezd, azután a gazdasszony szintén a 
disznófőből vág magának s a esalád többi tagjainak. A 
disznó fülét és orrát a gyermekeknek szokták adni. Ebéd 
után a gazdasszony levág egy darabot a disznófejből > 
a kanálba is vesz egy kevés vegyes sört, az udvarra 
megy vele s mind a kettőt az „udvar-gödör" alá beönti.~^^' 
Hogy a velünk atyafi mordváknak ezen ünnepi szokásai 
is mennyire egyeznek a mi néphagyományunkkal, a tekin- 
tetben elegendő a karáesoni/i népszohásol'on és babonákon vé- 
gigtekmtenünk. Egy ünnepet sem vesz körül tudvalevőleg a 
magyar népszokás annyi szertartásos babonával, mint a ka- 
rácsonyt, melyek a keresztény ünnepből sem nem származ- 
tathatók, sem nem értelmezhetők. 

És e szokásokban lehetetlen azon házi áldozat egres 
töredékeü'e rá nem ismernünk, melyet íonnebb idézetbf 
vettünk. 



Párhuzamos karácsosvi xépszokásaixk. 2f^'-i 

A karácsony esti asztal áldozat asztal, az ős vallás kará- 
csonyi házi áldozatának tcritott asztala, mely fölött az ős 
imádságok csak jelképekben s nem élő szóval fejeződnek ki. 
Meg van az asztal vagy az alatt minden, mi által az ősi meg- 
győződés megjelenítést nyerhet. Még a szent dolgokból és 
ételnemiiekből sem sok hiányzik, hogy az ó törvény kará- 
csonyáról Híkon párhuzamok nélkül is fogalnnmk legyen. 

Mily foganatossá válik az abrosz, mely kíirácsonykor 
az aszfalt borítja ! A karácsony czimeres eledelei nem áldat- 
nak meg, mint a husvétiek egyházilag, mégis mennyire ha- 
tásosak még gondosan őrzött morzsalékai is ! A jövendő ke- 
resésének módjai is a régi istenek tiszteletének töredékei még 
8 a büntetések, melyektől az üimep feltöröi tarthatnak, nem 
keresztény, hanem még az ó törvény büntetései. Méltán 
csodálkozhatunk a gyakorlati hagyományok szívós voltán! 

Ihineni annál nehezebb az ünnep hete iránt tiíjékozód- 
nunk, melyről már tudjuk, hogy a Nagyas.szony és leányai : 
a ..Boldogasszony-nővérek*" téli ünnepe volt. Nincsen nyoma, 
hogy az egyes napok külön lettek volna egyiknek vagy 
másiknak szentelve ; az sem vehető többé ki : mely napok 
voltak nem és kor szerint való beosztással a legényeknek 
és hajadonoknak, a férfiaknak és asszonyoknak szabva és 
közös összetartással ünnepelve. 

Lucza-napról már tudjuk, hou. .w. o-naptárban de- 
czember 24-ikére esett. Lucza napja a ház és a belső gazda- 
ság őrszellemeinek volt hagyományaink tájékoztatiisa szerint 
is ünnepe, mely főleg a gazdasszonyokra rótt kötelességeket. 

A lucza-napi „gyermek-járás" az isten asszony leg- 
kedvesebb teremtményének : a nyírfa tündérnek megérkezte 
örömhirével toppan be a mordváknál, és némileg még ná- 
lunk is. Itt azonban már nem az „aranyszakálú tündérről" 
van szó, hanem arról, hogy : Aluszol-e gazda ; ébren vagy-e 
gazda V „Isten száll a házadra,'' Hat ökörrel hat lóval. És 
jó kivánataik és szertaililsos eljárásnk a belső gazdaság ál- 
lataira vonatkoznak. 

Az is régi, a rosszakat a ház tájékáról elijeszteni czélzó 
eljárás, hogy a mi gyermekeink, csakúgy, mint a mordvákéi, 
zajjal és csörömpöléssel jelentkeznek. 



12H4 LUCZANAI' MKOítZKKTKI.KNK. ÍMiVKH ONl TOKKDKKKK, 

Az asszDiiyokiiak luijifj' kíitolf^sséí^í-k napjji a Lucza- 
naj:), iniiil a incl.v napon az af)ró jószátr kiílraiíis paiddal 
küzolundö, lilalinas a k()lcs(nik«''ivs, külcsíiiiadás. szoinsztMldlás 
és a női köznapi loí^lalkozások ju^yakorlásii. 

Kan'vcsony (''jjíd(''n a „víz-culttis" is tíjlint'iül az ólom- 
öntés ós kúlhanó.zrx jrtvcrHUH mondó l)abonáil)an. 

Karácsony clsí) napja iránt i'lógg*'' tájékoztalnak a mordva 
ünnepi szertartások és a saját hagyományaink. 

Másnap, d(ícz»'ml)(M' 2<»-án van a íalu hnha-úiwwin" a bába 
házánál, melyben csak íeh'séges emberek vehetnek részt 
feleségestül és gyermekestűi ; U'hát kizArvák abból az özvegy- 
emberek, özvegyasszonyok, fiatal emben;k és hajadonok. Az 
érdekes áldozati szertartáson a bába az elülimádkozó a Nagy- 
asszony tiszteletére, ki ezúttal, mint az anyák és gj-ermekek 
pártfogója, liába-Naffiiasszony nevet viselt, minek a mi ha- 
gyományunk Szülő- lioldoff asszony a f(del meg. 

Deczember 27-én a bábához csak a gyermekek gyüle- 
keznek szüleik nélkül.^^^ Hogy örzö vagy gyór/yitó Boldognsz- 
szony-ivA]) volt-e ez s a Nagyasszony legidösb leányának 
ünneped — sikertelennek látszik vitatni. 

Hogy a karácsonyi gyermek-ünnep meg volt őseinknél 
is, világos bizonysága ennek az aprószentek napi korhácsolás 
és nyirfuvesszözés is. 

Karácsony többi napja a hagyományban néma és a 
regölés-né\ egyébben nem ad magáról életjelt, a mi i)edig 
még arra is kevés, hogy belőle az idősebbek ünnepi kedvte- 
lésére következtessünk. 

A három másik nagyobb áldomást mellőzhetjük, a 
kisebb és magán áldomásokat pedig máskorra hagj'hatjiüí. 

És így átmehetünk az áldozatokkal rokon másik tételre : 
a Rosszak ellen való védekezésre. Erről leszen szó a kö- 
vetkező fejezetben. 



XXXII. Védekezés a Rosszak ellen. 

A sámánisnius nálunk, mikónt a votjákoknál ördög-cultussá nem fajult. 
A rossznak (betegség) kettős forrása, kettős védekezés. Kálmány Lajos 
szerint a Hold a néphitixin még ma is sámán istenség. Tőle függ az 
egészség és betegség. Tehetős a Holdisten a jó szerencse tekintetében 
is. Engesztelő ősimádságok (ráolvasok.) A fák szellemei cultusának nyo- 
mai. Igézet és megszüntetése. A vízvetés módja és egyes ráolvasok szö- 
vege. Védöszor. 

HilregíMnk bölcsőjénél s aziitiín még sokáig: a sáiiu'i- 
nismus korában a rosszak ellen való védekezés is áldozattal, 
en(/esztelés-s(i\ járt, mintán a „sámán istenek még nem két- 
félék, hanem esak egyfélék : jók és egyúttal rosszak, kik 
áldaiiiik is, vennék is." A sámán isteneket épen ezen okniU 
fonva inkább a félelem, mint a tisztelet cultusa vette körül. 

lOzen sámán mj^thologiai korszaknak van nyoma ha- 
gy ományiuikban is. 

Későbben és lassankint idegen vallások haüísa követ- 
keztében módosulnak a teremtési ős hitregék, a teremtés 
mimkatársa elfajul és a rossznak lesz okozója és kútfeje. A 
jó- és rossznak kibékíthetetlen küzdelme kezdetét veszi. 

Ks nem mondható, hogy ezen nn^thologiai átahikulás 
előhaladás lett volna, sőt gyakorlatilag hatánjzottan sülye- 
désnek Ítélendő. Az öreg-isten kegyes jósága mellett kibon- 
takozhatatlan mivoltában megmaradván, az új isten : a Kossz 
pedig fáradliatatlannak és agyafúrtnak képzeltetvén, termé- 
szetesen, miként ezt a votjákoknál látjnk : nünden vallásbeli 
isten-tiszteletnek a gonosz istenség felé kellett hajolnia. Az 
öreg-isten, tartják a votjiikok, a milyen irgalmas, nem kivan 
nagy áldozatokat, mig a rossz istenség az emberekre beteg- 
séget, halált és mindenféle nyomoriiságokat bocsátván, ál- 
landó és buzgó engesztelést kivan. Azért van az, hogy az ö 
majdnem minden könyörgéseik a gonosz istenségnek való 
hódolat jellegét viselik magukon, a főisten pedig az ő fo- 
galmaik szerint megelégszik a puszta imádsiíggal s nem kivan 
valami nagy í'üdozatokat.^**^ 

A Nagj'asszony, a természet áldott tündérasszonya kiváló 
tiszteletének kell betudnunk, hogy az „ördög-cultus" az ős 
vallásban nem uralkodó. Hagyomámimkban különben ezen 



2H(; lloi.ü R ÁADÓ ÉH ELVKVO HATALMA . A JÓHZKKKNíHB^AÜOMiXyoZÍ^MA. 

kettős mytholoKiíii kor adutui mellott roKszjikhoz szúmitUit- 
iiak : ii rontok, hoszorkánifok : kisórfHtt'k ; hoijiji, vízi. rrdci ártó 
szellemek, a testi vs lelki hajók szellemei ós az ördöf/, kikiKtk 
ell«ínéb(ín egyirúnt lohets(';g«»s ós kötíílosségszerű n vódekezós. 
Kétféle a rossznak forrása hajji/ománi/unkhan is. a riieiiy- 
nyibeii iiz viipy ist«'iisógtől szsínnazik, vaj^y a gonosz ló- 
híktöl ; kél féli' (ellát a védekezés is: \. i. áldozatos kérl-h-tt 
és kiűzés 

Ifíy mófj; a mai iióptudatljaii is azon ív^m (jó-rossz) sámán 
istiMUík közöl való azon szellem, kit jámbor eleink a bold- 
ban lakozónak hittek : a Hold-isten. A népmesék Úí?}' tudják 
ezen személyesített égi lakóról, hogy király, esaládos, esalád- 
atya, és udvartartásos, szóval az még mostan is, a mi a ma- 
gyar keresztényiség előtt volt: az ó-valhis egyik istene. Az 
sem újság, lu)gy az éj ezen világitójának hatása a földi ha- 
landókra elvitathatatlan tétele a néphitnek; de hogy boldo- 
gulás és egészség dolgában adó (ráadó) és e/rcíő felsőbb ha- 
talom, tehát egy személyben jó és rossz akaró ma is, mint 
a milyennek mástelévezred előtt fogott tartatni, — ez Kál 
mánij Lajos tekintélyes hitrege-értelmíizőnknek fölfedezése és 
a sok között nem utolsó érdeme. 

..A hold nyelvhagyományainkban" czimű akadémiai 
felolvasásában sorolvák pedig föl annak adatai, melyek ré- 
szes elsorolása előtt szivesen és elismeréssel - mutatok rá. 
mint ezen állítás tekintélyes mesterére. 

„A Holdat, mondja ö, ráolvasóinkban istennek tud- 
juk, kitől fiif/i/ az eífés.iséii és hetessel és igy hozzá fordu- 
lunk egészségadásért, hozzá a betegség-elvételért. Erről 
rdolrasóink tanúskodnak . " 

Xehézséíftörésre való. Mikó a gyerököt rósz' nyavaja 
töri, az édös anynya mikó az új Hód fügj'ün, ára for- 
dul oszt mongya: „L'j Höd: új Kiráj ! Az én gj^er'ökö- 
met A nehésség töri Te vagy a Ráadó, Te vagy az 
Evevö : Vöd le rúlal" 

Oszt' é készt imátkozni 3 Miatyánkot, 3 Üdvözletet, 
mög 7 Hiszekegyet; 3 hétig köF tenni. (Szőreg). 

Jó szerencseért való. „Uj Hód: új Kiráj! Ar/ygyá ne- 
köm Jó heteket, Jó hetekbe' Jó napokai. Jó napokba' 



FOOK ÁJÁB. HlDEOLKLKS. SkBES PBJ. tj/UMtKSO. 287 

Jó Órákat, Jó órákba' Jó szöröncsét. Azután mög Jó 
egesség!" (Szeged). 

Fogfájásról való. „L'j ll(kl: új király, Tégötl köszön- 
teleJc Eleven foggal, döglött féreggel ! Az én fogam Akkó 
fájón : Mikó kégyút Békát őszök." 

Mikó niöglátom í\z újságot, akk«'» uii-ndom észtet, 
H-szor köl' énionduni, le köl' tih-ifi/rfn'ilni, oszt' nem fáj 
az embör foga. (O-Szt.-Iván). 

Fo;/ fájásról raló. A kinek a luga laj, leíiojjün (lelielT 
jen) a Hód felé (újságkor) oszt' niongya : >lj Hód: új 
Kiráj ! Köszöntelek téi/öd Kzön üdvözleíti'l. Hogy a fotrfájást 
Háriesd é tűlem !" (Szeged). 

Hideíjlelésre való. Hódújuláskur a kii ;i nmc^ ni, ja- 
\ eti a körösztöt magára az Atyának és Fijúnak és Szen'- 
lélök Istennek nevébe' oszt monygya: „Üj Hód: új 
Királíi Házasili a fiját, Engöm liinak Vendégségbe, De 
én nem möhetök, Kűdöm a hidegömet." 

(Ha kisebb nemű betegsége van, az utolsó sort így 
cseréli föl): Ügyemet-bajomat kű'döm.^'" 

Sebes fejűre való. Ha a kis lá'nnák ^^<•lK)s a icjt-, 
fő'vcíszi (az anyja) az ölibe, szalonna fölsejével mök- 
kenyi, oszt mén a Hódnak : „ ij Hód : új Király férhön 
atta A Vámját, Engöm is liijt>n Lakodalomba ! En nem 
mék é E'kíí'döm a sebitoet." (Szeged). 

Szömöcsóról való. A kinek szömöcsö van a kezin, 
vagy a lábán, vagy pedig a testyin, első újságon leül 
'('^x sámli székre, osz'tán (kezével) söpri visszafelé, előre 
(a szomoesöt) a lábárúi oszt t-sak ászt monygya : Dicsér- 
tessék a Jézus Krisztus ! azután 1 Miatyánkot, 1 Üdvöz- 
letöt mög egy' Hiszökégygyet imátkozik, azután monygya : 
., í^j Hód: új Király! Apró marhácskájim vannak, Isten 
ues cse' eladom." (Háromszor kel' egymásután elmondani. 
Klárafalva). 

Szömöcsóról raló. A kinek szömőesöje van. Hód iránt 
fa alá ál'. 8-szó mökkenyi a szömőcsőjit zsirral oszt' 
monygya: Uj Hód: új Kiráj Házasiti a fiját, Hlnak 
lakodalomba. De . én nem mék, Elküldöm a fijam;it : 
Mújon el a szömőesöm." ( Klárafal va).-^^^ 



2HH 



VáK H2KLI.RMBI. NUPHIT. ÉjAHMZONYOK. IííKZKT y.U.EJí. 



Mí.'ly rrdokcs mythoBzi réí^iHéjfek (! rúolviusí)!;, melyek- 
liL'Z iiM'íí niíi is iiriiiyi hit rs l)izoíliil()in kapcsolkozik ! Csii 
pán a koniszlóny sz(íll«'!m'í uüisitásokat kiül iriásokkiil |)óloi 
nimk ós bennök ji msigu czifrázatlan egyszerűsÓKí'ben és 
kedvcís kftzv('tl('nsH>^»ív»«l uz ösvalhis eg}ik legréí^ibb könyöi 
gós-í?yüjt(;móny<í áll előttünk, 

A srinnojrdok-mik, nsztjákok-níik ós Szibória nómcl;. 
nomád törzsoinok szokásakónt f;mlíti Castrén, lio^^y a hol 
egy kis fenyves lií^n-tcl találnak, vallásos órzelemmrd köze- 
lednek ahhoz s fölállítják ott bálványaikat.'^"- Az crd^jk 
termószetfis sz(*nt helyek az altáji törzsek fölfogásában. I> 
szentek a fák is, mert lakóhelyei a használni ós árUini 
egyiránt hajlandó szellemeknek. 

Láttuk, lidiíy a moniva áldozó helyek szentélye a Iáit', 
szent fája; a votjákok áldozó helyein („hid") kinek-kinek 
megvan a maga fája, mely előtt imádkozni tartatik foganato- 
nak istentisztelet vagyis áldozatok alkalmával."'^'* H(jgy ez n;. 
hmk sem volt másképen, arra nézve elegendő rámutatnunk 
néphit babonás áldozataira, melyeket a fáknak hoz, hogy 
egészséget nyerjen s bizonyos bajtól szabaduljon. Eljárásá- 
nak tudatával már ebben sem bír a nép, de ez nem lehet 
akadály abban, hogy Wlislockival „a fákra aggatott foga- 
dalmi rongyokat és ruhadarab(jkat" úgy tekintsük, mint az 
ősrégi ember- és állatáldozat utolsó foszlányait. 

Bizonyosan engesztelhető szellemeknek tartatnak s tahui 
csak a kereszténységben sülyedtek rosszakká az(jn éjasszo- 
ni/ol: éjemherek, kiktől a háromszékiek a hideglelés elvételét 
várják.-^^-^ 

Ellenben a kevésbbé hatalmas rosszak, legyenek azok 
emberek vagy szellemek, bizonyos ősvallási szent szerek 
által, mint foghagyma, só, kenyér, nyírseprű, kés stb. tartat- 
nak vissza és nem kérelem útján távolíttatnak el és tétetnek 
ártalmatlanokká, hanem ellenszerekkel vagy ráolvasás által. 

Még legártatlanabb rosszak az igézők, kik szemmel 
verik meg a gyermeket.^^^ Ennek a rontásnak a háromszé- 
kieknél ez ez orvossága: 

., Csonka késsel csinájj keresztet a tűzhely alá, a 
keresztre tégy egy pohár-vizet, vess bele 5 eleven sze- 



Gyekmek- eh emisek-kíkzes. t ei.i.«mekesenek módja. 289 



not, d kezeddel esinájj keresztet a poliár felett. Azután 
vess ki a mutató ujjoddal eg\' csepp vizet, mártsd bele 
a nevetlen ujjodat s kend meg a gyermek homlíjkiit. 
Azután a nevetlen ujjoddal vess ki íi-szor '.] csepp vizet 
és mondd ezt : vetem zöld szemre, ke^k szemre, kőszik- 
láról kősziklára, vad leányról vad leányra. Múljék el. — 
A nevetlen ujjodat mártsd a vízbe és húzz keresztet a 
gyermek liomhjkára, A vizet öntsd a kutyára."^** 

Az ugoc^tLí néphit szerint is az olyan ember, a kinek 
a két szemöldöke összeér, Jí/ésőa/ Ha valakit megigéz, 
annak iszonyatosan megíajúl a feje. Ha bizonyos, hogy 
a fejfájást „szemverés" okozta, a fejfájós elővesz egy pohár 
vizet, aljba belevet öt darab eleven szenet, a pohár szája 
fölött a jobb kezével keresztet von. Ha e közben a szén- 
darabok a vízben leülnek, Viigy épen a víz fenekére száll- 
nak le : ez újabb jele, hogy a szenvedő csakugjan meg 
van igézve. Most, hogy bajától mének üliifssen, a szén- 
darabokról hét korty vizet leiszik, a maradék vízbe már- 
tott ujjával a hondokára három keresztet húz ; ettől bizo- 
nyosan ehnúlik az igézés is, a fájdalom is.^'*^ 

„Ha a kis gyerek sokat rí, még a hasa is fáj, több- 
nyire itii'tn (irtott neki. Észt könnyen mög lehet tunnji. 
Vész az ember éi)pi)hár tiszta vizt't, tesz bele éppár szem 
szenet; azután háromszor körösztöt vet rája, még émond 
három miatyánkot. Ha a szén nem ű'le a vízbe, akkor va- 
lami más baja van. Ha pejg leű', akkor a szem árt<jtt 
neki ; de ha ebbű a vízbű iszik a gyerek méggj^ógyú'." 
(Veszprém m.)^''* 
Hogy a rontásnak e fajtájával sok baja volt már a ré- 
gieknek, a vízfofés számos alakjai liizonyítják, annál is in- 
kább, mivel az ilyen vízvetési mondókák és ráolvasások nin- 
csenek az ősiségnek minden jelenségei nélkül. 

1. Vízvetés. (Elsőben is tölteni kell egy pohárba egy 
fél-fertály vizet, rája alul-felűl keresztet kell vetni s a 
pohárba kell vetni szenet 9 szemet s azt kell mondani:) 
„Kő-pad, gyékény-iígy, csepegés alatt való ser, sótalan kása, 
— ez a három Jézus szava, a' használjon az egész világ- 
nak." ( Erdély. )^«« 

19 



2. Vizrch-x^ li!i a ^ycrmokot m(íí^iír<'"zik : „.Kíziih hIíh- 
(liiiii lioss/.ú úlni, tulíilkoza az líjílzökhd, kí'Tdcztn t/ílek : 
liovj'i iiK'iitck t(»V - Megyünk, hotíy rontsuk irn'tf N. N. 
figószségét, regijük d xzivit, máját lOhiimjíítíík onüuii 

a íVk('t(? földnek f^yoiiiráha, én oda inc^'vatryok híva. Az 
íilyának, fiúnak, szentlélek Isteiwiek ni-vi'-litii .\in<Mi." Kzl 
háromszor mondják el. (Krdély.)""" 

)\. hji-21't f'lli'H szenesvíz-készités. (Egy pohár vizet 
kell kézlx* vermi, a tűz mdh' álUnú s ezt mondiini:) ,,K1 
indula a .h'-zns Krisztus az igaz úton, clötdláljn nz Iff^ziti. 
kérdi löle a .lézus Krisztus: hová mégy Igézőt y Ki- 

megyek N. laluha N. (péld. Kiitji lánynak) színét her- 
vasztíini, szőrét borzasztaní. Ne menj annak szinét 

hervasztani, szőrét borzjvsztaní, hanem maradj meg az igaz 
úton! (F^zutíín a pohárba esipő vassal darab parázs: i 
kell vetni olvasván:) e' sem 1, e' sem 2, e' sem 3, • 
sem 4, e' sem 5, (?' .sem fi, e' sem 7, e' sem 8, e' sem '.' 
— Ha kalap alól jött ki, az alatt maradjon; ha konty 
alól jött ki, az alatt maradjon ; ha párta alól jött ki, az 
alatt maradjon. (Kkkor a megigézett | állat vagy| (!mber 
képét a szenes-vízzel meg kell mosni s ezt mondani : ) 
Szeme látta, szája megszólította, Krisztus uiiink meg- 
gyógyított a.""" ^ 

4. Vízretés. „E]líndula szűz Mária Jézuskával az ölébe" 
Jordán mellyé szép mezőbe, hol találkozék egy zsidó 
leányval. E zsidó lyány szép babáját, Máriának Jézus- 
káját kitakará fejér fátyolábúl. Méglátá, halálra igézé. 
Szűz Mária Jordánhoz míne, vized vete, mégmosogatá, 
méggyavítá.'" E szavakra a vízvető, ki háromszor három 
égő szenet vet a kezében lévő vizes edénybe, mindenkor 
egy idvezlég\^-Máriát imádkozva, végűi ezt mondja : „Úgy 
használjon \dzvetésem, mint a kis Jézusnak használt a 
szűz Mária vízvetése. Ezután az igézett a vízből iszik 
és megmosdik.'' (Klézse Moldva. )*^'^- 

5. Igfizetröl. „Nemes asszonyunk Mária ölébe takará 
az ő áldott szent Fiát. Bemene vele szent Templomba. 
Leüleplék az ő áldott aranyos zent székibe, eleibe tévé 
aranyos bölcsejét, bele fekteti Jézust. Azt megláták 



KUT ZSIDÓ SZEMÉLY. Az IGÉZBT NEM MAGASABB BKNUC 8Z8LLKM. 29 1 

szent asszonyok, szent leán^'ok, szent apostolok, niártérok 
Jézust megigézek. Azt nicglátá az ö szent anynya, monda 
ez szót az ő szerető szentini^k, szent Nesztoria asszonnak : 
menny el én szerető szentem, liozzad Jordánnak vizét, 
hadd firesszem meg benne az én áldott szent fiamat. El méné 
szent Nesztoria asszony, elhozá Jordtivánnak szent vizét, 
benne Jézust megfirezték. Monda ez szót szent Nesztoria 
asszonnak : vidd el, úgymond .Jézusnak az ö igézetit piros 
marván kőre ; hogy ezt hallá az ö szerette szenti szent 
Nesztoria asszony, elönté piros marván kövön, «)tt eloszla, 
meg nem maradhata .Jézu-íuak az 6 igézeti. Kz mai 
diesöségíis napon ez s ez emberen ugyan ne marad- 
hasson meg férfi igézeti, leány igézeti, asszonyi állat 
igézeti Istennek h;il;iliii:ih(')l, H(iI(l(»L'';tss/.()My pnciticsít- 
lattyából.-'««^ 

tí. lidulraső ^(/t^éit ellen (Csonkának látszik.) Az atya, 
fiú és szentlélek nevében. Az ur Jézus Krisztus elindul 
■a Jordán vize mellé, a hun előtalál L^i^y rút .személy zsi- 
dót. Rút személy reám néz, édes anyám Mária, meg kell 

belé halnom Ne lelj fiam József (Kati), ha párta 

alul, ha fej kötő alul jött annak a rút személynek Cí igé- 
zete) sem égen, sem földön, sem az én kiskörmöm alul 
való mocsok alid soha meg ne álljon. Az atyának, fiúnak 
és a szentháromság Istennek nevében mondom ezen szent 
igéket. Ámen. (Sorok mellett \^ismegye. )*^'^* 

Kérdés marad : hogy vájjon azon legendaszeríí többféle 
elbeszélésnek, melyekkel ráolvasóink jobbára bevezettetnek, 
megfelelői megvoltak-e az őseredeti szövegben, és vájjon ha 
megvoltak, ősi hitregéink kit ültettek gyermekként a járó- 
kelő Boldogasszony ölébe V Kiég bőséges adatainkból azon- 
ban már is tisztára kiérthető, hogy az iriózet szellemét az 
őshit magasabb rentlűnek nem tailott.i, mint a kit kérlelésre, 
szép szavakra korántsem méltatott, hanem a tíiz és vizelem 
segítségével s nirázsigékhd {-= erőnek erejével) vallott eltá- 
volitandónak. 

Az igézet lu^m csupán embert foghat meg, hanem álla- 
tokat, és virágokat is. Ez ellen kötnek a csikó és borjú 
nyakára vörös szakujot s húznak a bárány fülébe vörös bojtot 

19« 



292 V ÖRÖB BZDC. „lofcZKT." BottZORKÁiHYOK. ,SÁTOK- I.KFK OÖ, 

s ez elleti aíígiitiiiik a székelyek a vir5'ip)k áí^siira vöriig 
fejtőt. A vörös szín áWdnhan vétlőszer az iffézft rlUfu'^^'' 

Sokat mond a népliil szerint a közmoiidíls, mely azt 
kivAnja, hogy: „Fof/jon mef/ az igézet!^ A közmondáííban 
nyoma van annak i«, hogy az ösfelfogás sz(;mélyí'sítette az 
igézetet, mert a tí)l)hi kíizíHt ez is szokás-mondás: ..l'gy néz 
rám, mint az /f/rzd." 

A liiigyomány gyakori és nem közönséges rossznak 
tekinti MZ igézetet. 



A szülő anyának és gy»'rmek6nek v6(lolaio. Váltott í^yurmek é* a vinz- 
szaszorzós módja. Emberrontás ós vódő szortik. Hojfyau viszi el a tm 
szorkány a tohÍMi tőjét ? Kéayszoríthftok a visszaadásra. Megcsapolják 
a szöUőtőkí't. Mojífojik a kútá};ast. A boszorkányok tetszés szi-rint való 
alakja. Tiszatarjáni monda. .\ boszorkánysá}? elbírálása. 

Az igézőknél jóval kártékonyabbak a hoszorkányok. kik 
régenten föld alatt lakó gonoszak, „])osszantó" szellemek 
voltak ; ma pedig a varázslásban jártas férfi és l("ggyakrab- 
ban öreg asszonyemberek. 

A népliagyomány kifogyhatatlan a boszorkány-kihágá- 
sok elbeszélésében s az ellenök használandó ovószerek ja- 
vallásában és fölismerhetésök módja körül való tájékozta- 
tásban. 

Nem hiába, hogy a Xagyb(jldogassz(jny láthatatlanul 
jelen van a szegedi néphit szerint a gijertnekszületésnél, azután 
pedig két angyalt küld oda, egyiket hogy az anyát őrizze, 
a másikat hogy a gyermeket s hogy odaküldi a Boldofjasz- 
szonijt is. Mert soha sem kell a Boszorkányok, Bűbájosok és 
Szemmolverök ellen annyira védekezni, mint ezen alkalommal. 

Ezen védekezés egyes jelenségei, hogy a szülő asszony 
ágya fölé sátor vonatik ; az, az őshit javallottá óvó szerekkel 
elláttatik; a betegágyas anya s gyermeke magukra, nehogy 
ártalom essék bennök, nem hagyatnak egy pillanatig sem. 

A jó palócz közönségesen ..sátor-lepedő" árnyékában 
születik, melynek csücskeibe, mielőtt a sátor-rúdra fölhúznák, 
kenyér-szeletet meg fokhagy ma-gerezáet kötnek bele.'^"^ 

Szeged népe szülés után készít a szülő asszony részére 



A „BOLDOGA8HZOXY ÁGYA" feS AXXAK FÖLSZERELÉIS F.]. -^^ 

külön áí^yat, az úgynevezett Boldofiasszomj ágyát tiszta szal- 
mából, melyet lepedfível terítenek le. F<»lötte fölszegezik a 
„szúnyoghálót," mely a palóez sátorlepedőnek t(;lel meg. A 
Boldogasszony ágyába tesznek fokhagymát kakukfüref, kenye- 
ret, mey sut. Hieskát is tesznek, hogy a Boszorkány oda ne 
menjen. 

A Boldogasszony ágya törvényével a vidék mytholo- 
gnsa: Káhnány Lajos ismertet meg bennünket bővebben: 

„Minden nap lő' szentelik „a Három királyok vízi- 
vel" oszt' í'ölajálják a Boldí)gasszony kogyelmetösségibe. 
A Boldogasszony ágyáhon nem szabad senkinek se' kö- 
zelíteni, mert ha mögveri (valaki a gyermekágyast szöm- 
mel), oszt' ha még a fődre is lenéz (a ki szemmel meg- 
verte), az (a gyermekágyas) belehal. Az a sírig verte 
szömmel. Ha fő'felé néz (a szemmel verő) ki lőhet gyó- 
gyítani. Mikor a Boldogasszony-ágyát fekszi az asszony, 
valakinek ben köl' lenni a házba ( — szobában), ha mást 
nem tunnak oda tönni még a maeska is jó, mert (külön- 
ben) úgy mögrontik az asszont, hogy vége van. A Bol- 
dogasszony ágya csak addig tart még az avatásra mön- 
nek. Mikor oda vainiak (az avatáson), szétszödik a Bol- 
dogasszony ágyát; a szalmát mögégetik, vagy ojas helyre 
teszik a hun nem bánti sönki." (Szőreg)''"^ 
Káhnány mondja, hogy a szúny«)gháló felszegezése még 
néhol késsel, villával történik ; hogy a bicskát, mi'ishol a 
kést az asszony feje alá teszik, melyet ha lelép az ágyról, 
a földbe maga elé kell szúrnia, hogy a Hosszak ne bántsák. 
A szúnyoghálóba kötött kenyér és só még nem elég; mert 
a szúnyoghálóra még j^ifos kendőt dobnak. 

De máshonnan is vannak rá adataink, hogy: a gyer- 
mekágyas asszony ágya körül egy épen erre az alkalonn*a 
készített lepedőt húznak fel. A négy sarokba, melynél fogva 
felkötik, fokhagymát, kenyérmorzsát, sót tesznek azért, hogy 
az asszonyt kis gyermekével együtt meg ne ronthassák vagy 
rájuk ne olvashassanak. így ilyen sátoros nyoszolyában lát 
napvilágot a „matyó" gyerek is. A körülövedző szúnyogháló 
itt is tisztán e ezélra szokott használtatni. Itt csak egyik 
szögletébe kötözik bele a rejtélyes csipetnyi sót, kenyérhajat 



Ü'.M \ AI.Kirr (IVKKMKK. A VMSZAVALTAH H'tOJX. MoM;(OKK4!(Y-HZKHKK. 

és gorozd fokluigyniiU iiz (?gÓKz oljiiiúsnuk jizL vütvéii okúiig 
liojíy !i rckvrs i(l«»j(* jiliitt vóílvfí Ihjívcii az asszorív a kiváin-si 
szünn'ktí'U, a logyck ós szúnyogok liáborgatásától, (\s oli'jét 
vegyék a rosszak ártó hntalnuwn/,% ncliogy az új szíilötUít 
kicseréljék, vagy niajd szfinnuíl riKígvcrjék.""'* 

A boszorkányokat még azzal is gyanúsítja a néphit, 
hogy fjyermek-rahlők, s ha módját ejthetik, elviszik az új 
szülöttet s helyébe a magukét teszik. Kz a niltoff, kit nem 
nehéz fölismerni és visszacserélni."'"' 

A váltott gy(U-eket arról leh(ít megismerni, hogy folyvást 
sír, jajgat és nagyfejű, meg szótalan. Hogy az elcserélés 
meg ne tíirténjék. Aranyosszéken (nyírKsepröt tesznek ii 
g^'^ermek Ixilcsöjére. Különben a kicserélésnek csak a keresz- 
telésig van helye, azért is a nép siet a kisdedet megkeresz- 
teltetni. Erdélyben a bölcsőbe kereszteiésig kis zsákban sep- 
ruágat (nyír), tömjént, fokhagymát tesznek. Az anya, ha 
ehnegy hazulról, sei)röt tesz a bölcsön keresztbe."" 

Ha iiz eleserélés már megtörtént, mondja ugj'an 6, majd- 
nem általánosan elterjedt szokás szerint a gj'ermeket ke- 
menczébe vetik, vagy is az anya a gyermeket lapátra teszi, 
s úgy csinál, mintha azt a kemenczébe akarná dobni. Ekkor 
a láthatatlan gyermekrabló visszacseréli a gyermeket.**^^ 
A szigetvári néphitben : 

a váltott ífiiermek uz, a kit láthatatlan lények az 
igazi gyermekkel cserélnek ki. A váltott gyermeknek 
gömbölyű nagy feje, széles szája van. Sivítva beszél. 
Az igazi, tulajdon g}'ei*meket úgj'^ lehet visszaváltani, 
hogy egy tüskével telt szekeret visznek a .,Muszola'' 
rétre. Ráteszik a váltott gyereket, meggyújtják a tüske- 
rakás négy sarkát s ebben a pillanatban ott terem a 
tulajdon gyermek, a váltott gjereknek pedig se híre se 
hamva. A váltott gyerekkel jól kell bánni, mert hasonló 
bánásmódban részesül a tulajdon gj^ermek. Mátyás Lajos 
után. (Ethn. V. 336.) 
Ugyancsak a szigetvári néphit szerint 

„a boszorkányok embert, állatot egyiránt megronta- 
nak vagy a Szentgyörgy-éjjel 12 órakor szedett harmat- 
tal, vagy újhold péntek-éjjel 11 órákkor gyűjtött varázs- 



Rontás fes ellexszere. Va-i-vabázslat. Tehénkontás. Vissz ababoxáz ás. 295 

íuvekkol. De úgy is, hogy fölveszik az ember lábnyomát 
ós niogfozik, minek következtében a lábnyom tulajdo- 
nosa folyton, akaratlanul a föklliöz vágódik, úgy hogy 
féllioltan kerül liaza. De ha a boszorkány egy hajszála 
nálunk van és felveszszük az fi lábnyomát, akkor nem 
ronthat meg bennünket.'" 
A boszorkányok képesek nem t-supán mindenféle alakot 
fölvenni, hanem a kulcslyukon is átmenni. A székelyek azt 
tartják, hogy járásukat megakadályozza az ajtónak, ablak- 
nak, kulcslyuknak bekenése fokhagyma, tömény és sertés- 
trágya-keverékkel, és hogy a tionosz ellen állandóan fokhaifij- 
mát kell az embernek magával hord<Jznia.**'- 

A legtöbb panasz azonban a boszorkán \ «tK cmii a/,, 
hogy a tehén hasznát elveszik, mihez különben értenek a 
nem-boszorkány jdvasm'i'ionyok is. E helyütt csupán a boszor- 
kányos, nagyobb néhány r'setet kivánom érinteni. 

A hegyháti boszorkány-asszony a vajat a köpülőböl is 
magához tudta varázsolni. Megjelent ugyanis, a hol a vajat 
köpülték s ott a tej minden riizás daczára sem akart össze- 
nuMuii, mert állitólag, már nem is volt a tejben vajtartiilom. 
Meglesték azután a boszorkányt, a mint hazament és otthon 
levetk()zött s látták, hogy a nyaka körül szedte le a nagy 
darab vajakat, a melyeket bűvös igékkel i>da varázsolt.''*^ 

Még különösebb az ityocsni néphit arról, hoyyun viszi el 
a ho^zorkdny a tehén tejét;' A boszorkány-asszony ráteríti a 
kötényét a fejére annak a tehénnek, a melynek a tejét el 
akarja vinni s egy ideig ott állva, mormol valami értelmet- 
len mondókát, mire a tej a tehén tőgyéböl átvarázslódik a 
kapu ..lábfájába" (kapufélfa). A boszorkány, mikor nem lát- 
ják, megfúrja a kapu lábfáját s abból úgy ömlik a tej, mint 
a csorgó-kút vize. Mig a varázslat tart, hiába fejik a tehe- 
net ; nem ad az, egy csepp nem sok, annyi tejet se.*^*"* 

Az elvett tejet azonban visssza is lehet szerezni. Ütni 
kell a tehén fejét, mig csak a teje meg nem indul. Az üt- 
legelés nem a tehénnek, hanem a tejrabló boszorkánnak fog 
fájni, a ki ha megsokalja a verést, visszababonázza a tejet, 
mire az magától megindul a tehén tőgyéböl."^'' 

Még különösebbek az Ipolyi által elsorolt esetek, hogy 



2Í)(! il.llK A -/i:m KTKXiKI.YT. KlVKHZIK A TKHKN IÍA.H/.S \ I . 

a in(í«:l'úrt szfíllötftkéhftl íiíKK)-en isznak, VHjjryis iiz cj^f'ísz liof^y 
IcriiK'ísót oda szjiniuiztatják ós kiiszszák, vn^y v^ykovn tVil- 
jí'iryzrs szerint: 

..li(iyy a k('csk(ííH(Hi hoí^yon of^y szííiftt/íkót rne^h- 
linlak és csapot lettek beléje s ininiiyájari .'i(KH) elejtet 
ihattak beUíle, azután az liijat nni tették." 

Ho^y a bűl)s'ijüs ember hitelt érdenilíí tann elbeszélése 
szerint etetés közbíMi miként feji a szekér tengelyét, illetőleg 
varázsolja belé a közel legelészi) juhok tejét és hogyan ve- 
.szíttítt rajta. Mert a szekér tengelyébe szúrt késen a tej 
csurogni kezd(ítt (csakugyan, de a juhok is nyugtalankodni, 
Kzétszaladozni és ugrálni kezdettek. Kszrevevé ezt a juhász, 
leveté bundáját és a bundát juhászbotjával addig verte, mig 
u kést a szekér tengelyéből a boszorkányozó ki nem húzta. 
Mert a bunda-verésre a bűbájos a földön elterülve ordított, 
liogy ne hagyják, hogy a juhász öt amiyira kínozza. Kihú- 
zatván a szekért(íngelyl)öl a kés, a juhok megcsendesedtek 
és a juhász letette a botját; de az ember annyira össze 
volt verve, hogj' a maga erejéből nem bírt a szekérn? föl- 
menni. Ezen eset a Tököli mozgalom után a Tiszán túl 
történtnek mondatik."*" 

Udvarhelymegyében a boszorkányok (v-sy viszik el a te- 
hén tejét (arról lehet nn^gismerni, hogy rúg, ái'A' és nincs a 
tögyében tej), hogy a tehént este megtapogatják kézzel, kö- 
rüljárják, a hátát ütögetik s azután megfejik, mire a tehén 
több tejet nem ád aztán. Hogy a tehénnek a teje visszajő- 
jön, menj ki az erdőre, ott vágj ki egy keresetlen mogyorófa- 
bokrot, annak egyik ágából csinálj egy szíiget. Fúrd meg 
az istállónak küszöbét, azután verd belé azt a faszöget : akkor 
a tehén teje visszajön. Minden fejszeütésre, minél erősebb, an- 
nál nagyobbat jajdúl az a boszorkány, a ki a tehén tejét elvitte."*' 

A boszorkányok félelmes hatalma mellett teszen bizony- 
ságot a nép, midőn őket a rossz lelkekkel helyezi egy sorba, 
midőn emlegetésüket kerüh, vagy erdélyiesen igy írja körül : 
Isten mentsen, kőtelében maradjon ! 

A boszorkányok ellen való védekezés az ős vallásnak 
még leginkább számbavehető töredéke a g\'akorlat félbe nem 
szakadása miatt. 



BoSZOKKÁNY-ÁTVAlTOZÁ*. TaRJÁNI BOSZOBKÁNY. TkBMÉSZ ETI C80DÁK. 297 

De jellemzi fíket erös(>n a külalkat szeszélyes változta- 
tása is, mi szintén nehezíti a védekezést. Mese és monda a 
boszorkány-átváltozásoknak e^^ész sorával áll elö."^^ A me- 
sék biztosítanak, hogy „poesolya, szép patak, arany-körtefa 
és tüzes kemeneze"-alakját egyiránt fölvehetik és a mondák 
még v^áltozatosabbak, m(^lyek közfii Borsodmegye kedveért 
„a tarjáni bába" mondájára hivatkozom, miután ci/vnél több- 
nek íolemhtésére úgy sem terjeszkedhetem k 

„A tisza-tarjáni halászok, tiirtja a helyi monda, halá- 
szás közben széj) fejér ludat láttak a t-solnakjuk közelé- 
ben a vízen ide s tova úszkálni, és a mikor a hálójukat 
lel akarták húzni, mindig a háló felé úszott. Kgy.szer a 
halászok közííl balkézből oly szerencsésen találta megha- 
jítani a ludat, hogy az azonnal megdöglött. Megkoppasz- 
tották, megsütötték és megették. De nagy ámulatra a lud- 
tollak és pelyhek, melyek itt-ott szanaszét hevertek, apró 
ndiafoszlányokká, rongyokká változtak át, a mely ron- 
gyok a bába ruhájához hasonlítottak. Keresték azután a 
bábát; de sehol sem találták."'^ 



A boszorkányokat illető néphit szánalmas tévelygés 
akái- a vallások, akár a műveltség és tudomány itélö széke 
előtt, melyet nem lehet eléggé irtani és pusztítani. De vajmi 
más ez a faji hitregék világításában, melynél a bosztjrkányok 
mondái és babonái az ősfelfogás és világnézet tanúságos 
maradványánál, az ősvallás gyakorlati h<igyományánál nem 
látszanak kevesebbnek ! 

Az ösvalhls sem nélkülözé a mysteriumokat, illetőleg 
gyakorlati ismeretével bírt az istenített természet több rejtélyes 
erőinek, melyeknek rugóit még nem íUetheté a kutatás gőgös 
szelleme. 

Az ősvallásnak is megvoltak a maga „természeti csodái," 
melyek a megdöbbentő fakír mutatványokkal egyidejűleg fog- 
hatnak megoldásra jutni. 



208 A N^-.niIT KiHftKTKTKl. Az KI.KKEK TIHKTKLKTHKN TAUTÁKA. 

Kismartotok. Állat k6i»Al)(«ti ijnHzt^k. Az ólomok szoHmiiioí csak irij^eroltetvo 

i-o88Kak. A tűz/.ol való olbánáH. Villám ('n menny(lör((^>H. A tQz buboiiAi. 

A vízi szellcniok kedvének koroH^Ho. FergPto(fkor. A/. ÖMvalláH ördöjfo, A 

liotegHógok Bzomélyek. 

A boszorkányok kjil uom csiipún í'gyütt (írnlíttctrH'k, d« 
(•ziinl)()nisá)Lí:l)Jiri is vannak a hisrrtcU'k-, kikkel naíry napokíín, 
milyen a karácsony és Sz(!nt-(iyörííy éjszakája, a „kereszl- 
úton"' találkozhatni. A vódí'lom oUenükben a föMön botiul 
lu'izoll kör, melynek közepén kell fél»'l»'m nélkül meííállani. 
N'áratlan találkozás esetében esupán esak a hnlkéiljöl vuló 
védekezést tartatik hathatósnak és ártalmatlanná tíHelök ecrvfit- 
len módjának. 

Az állatképen jelentkez/í ki.sértetí'k inkább esak ij->/i- 
gotök, mint támadók. N(;m luusznál nekik elriasztás vag\' 
ütés, egyenletes távolságban mindig nyomában vannak annak, 
kit ijeszteni akarnak. Végre az Isten nevének említésére lesz- 
nek láthatatlanná. 

Ezek a rokon népek azon rosszai-\'á\ látszanak azono- 
saknak, kiknek abban telt kedvök, hogy az uüLst a hegyr'kben 
és erdőkben tévelygő útra esalták vagy másképen incrselkedtek 
vele. Ha a vadász lábbelijét megcserélte, nem volt többé 
hatalmuk rajta. 

Kisértet számba jönnek a hazajáró lelkek is, kik ellen a 
védekezést nem itt van helyén szóba hozni. 

Az elemeket jótékony gyógyító istenségeknek személye- 
sítette hagyományaink szerint az őshit. Tüz, Víz, Szél, Föld 
legrégibb és ma is nagy becsülésben álló kútfejei a földi jók- 
nak s a mennyiben többé-kevésbbé indulatosak, egyszersmind 
okozói sok bajoknak is. De a „Rosszak"* közé azért nem 
számláltatnak, s a mennyiben még a hagyományból kivehető, 
az ó-törvény mit sem kötött annyira híveinek szivére, mint 
az Elem-istenek bosszantásának és ingerlésének kerülését és 
haragjok esetében annak áldozatos engesztelését. 

A tűz egészen szent elem. A tisztulás eszközlésének 
leghathatósabb szere. A gyógyítás gyakran füstöléssel esz- 
közöltetik, mi szintén tisztulás, szabadulás a betegség szelle- 
métől, mely az emberből kiűzetik. Sok füstölésnél ma már a 
tömjén is használtatik ; de a legtöbb esetben még min- 



A TCZ babonái, V^lIiLÁM SZEMÉLYE8ITÉSE. TCZl SZKLLK MEK K NGKSZTKL,fe8K. 299 

dig az ó-hit szent növényei : a tiszte>ifü, kakukfű stb. ér- 
vény esők. 

Már fönnebb lúllulí (X, fej,), h()<,'y a velünk rokon né- 
peknél nagy bűiniek tartják: ha valaki a tűzbe köp (nálunk 
sem szabad); hogy a tüzet általában nem vízzel, hanem csak 
ráhányt földdel szabad eloltani. Hogy nálunk is : szemetet 
tűzbe vetni nem szabad. Hogy kisebbik felével kell a fát a 
tűzre teimi. Hogy a vízbe égö szenet vetni gjógyitó szer a 
szemverés (íllen stb. 

A memiydörgésnek és \ ill:'iiiil.'i>íii:il. .1 l.iiJ(Jii.<^,ui'i néitbit 
szerint gyógyító ereje van. 

..Beteg embernek mennydörgéskor igen jó, ha földet 
iuhiak kezébe és azt a zivatar ehnultával folyó vízbe dob- 
ják. Ilyenkor a betegségnek legalább egy része a kézben 
tartott földbe szaíll és elhagyja a sinlö testet. — Ciyenge, 
IxMcges gyermeket mennydörgéskor jó a kopasz földre 
fektetni, hogy megerősödjék. Kinek szeme fáj, álljon 
villándáskor vgy híd végére és mondja : Villám, vülám, 
köszünielek, szememből a fájdalmat, szememből a nyava- 
lyát, vidd a falu hídján át ! 

Fiilfájás ellen jó szer, ha az ember azon helyrjől, hová 

a villám csapott, füvet szed, azt napfelkölte előtt merített 

vízben nu'gfőzi és aztán azzal borogatja beteg fülét. — 

Ha az ember fogfájáskor vilh'unsujtotta fának szálkájával 

piszkálgatja beteg fogát, fájdahna megszűnik."*-" 

A régészetben ismeretes kőbaltát és obsidiánt (égcsatta- 

nás) is a villámütéstöl származtatja a nép és részint óvó-, 

részint gyógyító erejűnek ismeri.^-^ 

Es a tűznek hozott áldozatok és engesztelések nyomai 
is föllelhet ők még a hagyományban. A szentjános-éji tisztító 
tűzugrásról nem is szólva, ha a tűz pattog, ez a néphitben 
megbotránkozást, haragot jelent, mire a gazdasszony menten 
ráköpés által igyekszik elűzni a jelentkező rossz szellemet. 
Ha a tíiz fúj, haragot, perpatvart jelent ;*^' ennek megint a 
házi asszony az elhárítója, ki kenyérdarabot vagy lisztet vetve 
a tűzbe mondja: „menj a szomszédba I"""^^ Es egészen saját- 
szerű az engesztelő eljárás, ha a faluban tűz ütött ki s a 
házat már közelről fenvegeti a veszedelem.^-* 



ÍK)0 A VIZ-I VAH fe H MKUlTfe M PCMlANY MSOKAbAJ. A KKKOKTK<i lií»H»/.AI 

A Vú-i'is'/AvUii- ós kérlc'lósnek arányljif^ kí?véH nyoma 
van ii liiiííVímiúiiybím, riicly már tVIcíl*'?, Iiof^y czími ol(»m haj- 
danta a vallási tisztulás t'jLcyik cszkö/j', í^yÓLryitó szít, a iia- 
lászatbói ólfí iióp tárliáza, és a kiváiicsi fiatalságnak a jrtvfMidfi 
tükri; volt."-'' 

Az „ezüst szakáll! víz-iil\u>, a ^t'ly<«inliajú \iz-anyijs"' 
többé nem forofrujik a vízben lubiczkolók vaj^y a folyókon 
átkcifík ajkain; de azért ma sincsenek minden áldozat, min- 
den ineírcinlékezés nélkííl. 

A magyar ember kezébe íogván a vizes korsót, mielőtt 
innék, valamennyit a földre önt. Hasonló történik a vizme- 
ritésnél is, vagy miként a rimaszombatiak tartják : ..Ha a 
kútból vizet mérsz, egy keveset mindig locesints vissza, lujgy 
a haragvó kút szellemét kiengeszteld.""-" 

A bűbájos gyógyitíisoknál a legtöbb betegséget, mint 
folyó, ő vesz át és szállít tova. 

Mint a patak és ér, napfelkölte előtt merített i-söppjei- 
ben szépítő, gyógyító és jósló egyszerre. 

Már volt említve Ipolyi után, a esallóküzi gyakorlat sze- 
rint karácsony éjjelén éjfélkor háromszor vágják be későket 
a kút pj'ukányába s gy(;rtyavilág mellett betekintenek a kútba, 
hogy a víztündértől tudomást vegyenek jövendőjökről. Én 
Barna Ferdinánd akadémiai taggal szemben ezen késszúnis- 
ban a víz ártó szellemeinek megbűvölését, ártalmatlanná té- 
telét látom, ellentétben a jeladásra fölkért jó tündórrel.^"^ 

Hogy a Föld részint engesztelendő, részint távoltartíindó 
szellemek hazája, itt elég csupán érinteni. 

Az is tudva van, hogy a Levegő jobbára ellenséges 
szellemeknek tartózkodási helye, kik ellen erősen kell véde- 
kezni. Péld. fergetegkor az ördög vagy a boszorkány lovagol ; 
ha forgó szél van, tánczolnak. Ilyenkor csak éles kí''st kell 
belé szúrni és azonnal megszűnik. 

Sok vidéken a jég ellen a lapátot és a szénvonót teszik 
az udvarra, nyelével a vészes fellegnek fordítva. A fejszével 
a szél irányában egyet a küszöbbe vág, egy másikat ke- 
resztbe s ott hagyja a fejszét, a mig a rossz idő el nem múhk. 

A Rosszak elűzését vagy távoltartását czélzó őshagyo- 
mányokban gyakran emlegettetik az Ördög. Hogy ez nem a 



A MESÉK É8 A KERESZTÉNY VALLÁS OKÜ UOEl XKM AZONOSAK. 301 

keresztény vallás gonosz lelke, hanem még mindig csak az 
ösvallás Nagyasszonyának ellenlábasa, kihez a biblia ördögé- 
nek semmi köze, — nehánv s/cniixttil tckiiilclbc vrlclévcl 
könnyű meggyőződnünk. 

Hogy a babonás néphil ördögei nem egyebek, mini az 
őshitregék Hosszai, ezt nem neliéz ideszóló adatokkal iga- 
zolni. Ha a népilit babonás nyilatkozatait a mesékkel össze- 
vetjük, különös hasonlóságot, mely néha a máscjlásig egyező, 
tajálutik a mesék ördöge és a magyar ösvallás Hossza vagy 
ördöge között, A szives olvasóval szemben és a mondottak 
után talán fölösleges is lenne ezen tételnek elülröl kezdett 
vitatása. 

\ mini a iiicsnins iuljal a/. (tia"g t'Széll, ki liMux'ggel 

nem a biblia ördöge : úgy a hagyomány kisértö szellemét is 
könnyű ártalmatlanná tenni, még pedig az ösvallás szereivel, 
és neni a kereszténység megszentelt eszktizeivel, melyeknek 
a babonáknál irinesen egy<MU'< •'•< r.ntii(|:ifii>^ ifiMlfliftéxik. 
még ha használatosak is. 

Észrevehetjük azt is. hogy azon javiislalokban, melyeket 
a néphit előír, az ártalmatlanná teendő Hosszak között az 
ördög mint a boszorkányokkal, lidérezczel és Szépasszonyijk- 
kal egyenrangú jő elő, a mennyiben sem az elösorolásban 
első helyre nem tétetik, sem ha magáról van szó, ellenében 
különleges eljárás ni?m javasoltalik. 

Ks tehetetlenné tétele sem kerül nagyobb erőfe.szítésbe, 
mint a többi Hosszak akármelyikének. 

A néphagyományban szereplő ördögnt-iv Nfiuini K\i/.r a 
kereszténység gonosz szelleméhez s a kettő között, hogy 
elválasztó vonalat nem húzott, talán egyik nagyobb mulasz- 
tása volt a magyar mylhologia terén annyiszor emlegetett 
Ipolyinknak. 

Néha már a kereszténység ördöge is szerepel baboná- 
inkban, de ezt meg az ősi hitregék tana nem vallliatja ma- 
gáénak Ilyenek a kincskereső ráolvasások és Kristóf-imádsá- 
gok némelyike ; ilyenek a rontóknak („megcsinálok") babonás 
igéi : „Pokloknak és ördögöknek ura és az elrejtett kin- 
csek birtokosa! (tedd ezt vagy amazt) és pártodra állok.'* 

Végűi említem, kiknek a fejezet elején lett volna helyök, 



'U)2 I i I I \ IMII. I I f.l.K llll)hl/I.KI,K>< !;•• 1 \l,V<l<.. I'vinii. 

}i hcteff séfje k luif^y számú sz<!ll('in(!Ít, ozoknt a saját kí'-pi „Hosz- 
sz}ik"-tit, kikru'k cinzósf;, cllávolításíi niiíjdiicin fele gj'sikor- 
liitát tévé Jiz (')- vallásnak. 

Szombcszíikfi iniiidííiiek elfítt ozoknok naí^y száma. Nem 
C'íi^y l)et<ígséí? van, mí'lyiu'k „ln'tvfnlHH féir'jót" <'ml<'íí<'tók a 
i'ó^iek, mint a Hiihuiloléo, Táli/of/. \v/A'k\>('A az isnH!n?t<'Sí'k<'t 
ol is kellőit a betogsóguzö imádsá^íokban sorolni, míMl n<'ni 
volt nK'íínevezés nélkül a í^fyütrft szcllrm távozásra bírható 

A b(*t('í?sóíí('k szcilcrncirr)! és cltávoztatilHuk módjáról 
alább leszíín még .szó. 



TárgyalvíHi a sztínt hülyéket és áldozatokat, mula.szt- 
hatatlan immár, hogy egy fejezetet azoknak is szerjteljünk, 
kiket a hitregék kora közbenjárókká tett az istenek és em- 
berek k()zött. 

A ráolvasó varázsigék mostani alakjokban keresztve- 
téssel kezdődnek és imádsággal végződnek, mi sejteti, hogj- 
hajdan nem csupán a jó istenek áldozata, hanem egj'szers- 
mind a Rosszak ellen való védekezés is első sorban a papok 
dolga volt. 



PAPOK. 

XXXIII. Az ősvallás táltosai. 

Kik-iuik lehettek őspai'jaink ? A vog'ul büvölfik. .\ votják „tunok." Az 
üsztjíik l)íU)ájosok. Monlva táltosok. Tunguz sám.'inok. A táltosHág 16- 
nyeg-o és a ln'ivölós módjai. A Kalevala búltájoló ifféi. Tudás keresés és 
annak eszközlése a lajti) hűvösök által. A büvölés-liAjoIás, iralás, rovalás 
kanta-ir, javas szívunk bizonysáivá. A hagyomány vallomása. Énekesek. 
Mt'sóink táltosai. Kikből lesznek a táltosok ? A bűbájolás mestorségónek 

hagyományosai. 

Mindjiirl ciüljMróJábaii is iizoii állilá.sl kuczk:i/.(;it<»iii, 
hogy a iiiiiflyílr ősvallás azon fejlötlósi ixmtig nem jutott el, 
hogy saját papjai legyenek. Más azon kérdés, hogj' vajj»)n 
az ősliitnek voltak-e rejtélyei, ínysteriuniai és ha voltak, ál- 
landó volt-e azon emberek sorozata, kik ezekben jártiisság- 
gal birtak és ezen jártasságot bizonyos hivatásszerűségífel a 
gyakorlati életben érvényesítették ? 

Mert minden vallásnak megvannak a maga lermeszri- 
löhitti vonatkozásai, nem liiányzt)ttak ezek ösi hitregetanunk- 
ban sem, és nem hiányzottak azok sem, kik a láthatatlan ha- 
talmaknak kutatói és ellesett akaratuknak hivattísszerű tol- 
mácsai és közvetitüi voltak. 

Es ilyen értelemben egyiránt megengedlietö, sőt egész 
biztonsággal vitatható, hogy eleink vtűlása előtt sem volt 
ismeretlen a papok osztálya. Es e részben bátran fordúJha- 
hatimk tanúbizonyság kedveért egykori szomszédainkra. 

Legközelebbi nyelvrokonaink a vonulok. Ezeknél a pa- 
pok (najt) bűvölök és tiíjúgijUók. Munkácsi Bernáttal szólva: 
„Minden lontosabb vallásos ténykedésnek (s ezek 
közé ttu'tozik a jóslás, bíívőlés és az orvoslás) ö az inté- 
zője és vezére, mely alkalmakkor eszközei : a büvös dob 
(koip), az állatbörrel bevont bűvös púlc^n (sn-yiw), kardok, 
nvilak s más IViívverek. Leü-nehezebb feladatai kr)zé t;ii-- 



lozik íi/ istfnul>'ii'.< (salil), iin'lym'k kiili)iil)ozö loiiniii \h>ú 
Icíick ji l(%'lmtíls(>.slihh spiritiszlikai iiiutalvs'myok köz*'-. 
() iVAiiw hivatásúni kora itjusápilól foí^va készül. 
niÓK pctlií^ i<;m csupán azzal, hogy pontosan nir'ji^irtja 
a Viill}\s()K intózinónyckct ós rószt vesz a köz<»s szcilart/i 
sokban, hanmi rj^yszíírsniind komoly tön'kv«';s(''vcl, lio^y 
a vallásos (MUíkeket és regéket, úgyszintón hogy az isten- 
idézí) igék tudományát olsajátitsa.'""^* 
A voijákohuíl Junó" a táltos neve, s aimak hiréhen áll, 
hogy érti a szellemek- és istenségfikkel való érintkezés til 
kát, tanáesot és segélyt hozhat tőlök s némelykor rábírhatja 
őket a kívánságának teljesítésére. O rá van bízva a szent 
liget fentarlása és rajta kívííl senki sincs jogosítva a liget 
ben áldozatokat tenni. A tunó-í álhis nagj- becsben van a 
votjákok kíizött és maradékról-maradékra száll és csak ;i 
nemzetség kihaltával adatik át más nemzetségi főnek álta 
lános gyíílés határozata folytán. — Az áldozatoknál a timó-n 
kívül ott vannak még a varázslók, javasok, vagyis világosan 
látók. A világosan látók meglátják, a mint lopnak, hol rej- 
tik el az elorzott jószágot. Azt is látják, hogyan bocsátja ;i 
szellem a betegségeket. Föl tudják varázslással fedezni az 
elorzott dolgokat, letudják venni az emberekről a betegsé- 
get. A javas bír még oly hatalommal is, hogy az embereket 
állatokká átváltoztathatja. Hűbájlásaik rendesen kenyéren, 
són, szénen és bábokon tíirténnek.^-' 

A velünk szintén közeli nyelvrokon osztjákok-\vk\ is :i 
babonaságnak őrzői a bűbájosok vagy sámán(jk az utazók 
tapasztalata szerint. Minden, a mi a nép figyelmét felkölti, 
a bűbájosnak magyarázatát igényli, ki azután álmaival és 
meséivel felel. Szerszáma a bűvész-dob, melynek verése ál- 
tal elragadtatásba helyezi magát s úgy veszi az isteni kije- 
lentést. Az alatt a körülötte állók is zajonganak és nevehk 
a tébolygást. Így Pallas. 

Pallasnak leírását igazolja a jeles tudós Castrén is. Sze- 
rinte a nemzetség bálványos szent helyeit bizonyos ember 
gondozza, a ki jós, pap és orvos s nagy tiszteletben részesül. 
Ez a sámán. Minden kétséges dologban a bálványokhoz 
folyamodnak s feleletöket a számán közli a í'olyamodókkaL 



Az ÁLDOZATOK PAPJAI. IhLETSÉOÖK ESZKÖZLÉSE. ;'><•."» 



A házi vagy családi bálványnak ki-ki iiuiga áldoz ; de 
a nemzetségi bálványnak áldozatait a pap intézi és teszi 
meg, mert csak az beszélhet vele. A sámán szükséges szer- 
száma a bűvészdob, minthogy közönséges hang nem ér az 
istenek f'iil<'i1"'. <1(ib- és éni'kszó közt kell \<'Ir)k bcszél- 
leni.ö^f 

A szokásaikban velünk nem mostoha intrrdvák áldoza- 
tainál láttuk, hogy az ő táltosaiknak (vozat'ii) mennyi időre 
szól megváhisztatásuk, miben áll szolgálatuk, milyen a tisz- 
tességök. Mondatott, hogy iiagyományaik szerint régebben 
tisztükben állott a jóslás is, 

Hs ezekből kihozva a következtetést, úgy esik monda- 
nom, hogy a rokon né]>ek közös ősvallásának megvolt a 
maga tit okszerű oldala, melyben hozzáértőknek, tudósoknak 
papjaikat tartották. Más szavakkal : ezek jó korán nyomára 
jöttek az ember értehni természetében szunnyadó erőnek, 
melynek mesterséges fölhasználása mellett olyancjknak ad- 
haták ki magukat, hogy látják, hallják, tudják a mások ál- 
tal nem láthatót, nem hallhatót, nem tudhatót. 

Akár varázslóknak, akár táltosoknak, akár sámánoknak 
nevezte őket a nép, tekintélyök egyiránt niigy volt. A bizánti 
iró azt mondja a turkok-vól : ..Papjaikról azt tartják hogy 
nem hiányzik bennök a jóslói tehet.ség."**"*^ 

„xV sámánok, mondja Csenyanj akadémikusunk, ak- 
kor jönnek közvetlen érintkezésbe a szellemekkel, ha a 
test kötelékeiből föl tudják egy időre oldozni leiköket. 
Alomban, önkivüli állai)otban, vjigy a legnagyobb ideg- 
izgatottság mellett jelennek meg nekik a szellemek. A 
hnuiuzok szeszes italokkal, légyölő galóczával is előmoz- 
dítják ezen állapotot s Ázsia sámánjai zajos dobszóval 
idézik a szellemeket, akkép hozván magukat rajongó 
extasisba. Nem ihletség ez, mely prófétává teszen, nem 
fölfokozódása, hanem inkább elnyomiisa az öntudatnak, 
beteges visionáriusság.""^- 
A híjpnosis és auto-suf/t/fstio, mint a világtudomány egyes 
tantételei, még ma bölcsős csecsemők, melyek mellett a tu- 
domány éjjel-nappal virraszt ; Indiában köznapi gyakorlat, 
uKŰynek nem mindenikét bámulja meg az odavaló gyerek, 

20 



80(; \j^9S^ bCvöiJm rAjTÁi. Fwm bCbíjoh ioIczktkk. 

mííx mi íiz Tis í()gi''koiiy.sáut(')l iiKjssze vsCt százmlok KzülötU'i 
csodálkozunk, vaj^ hitctlt'iikíídünk a fakir oleveii eltiirnet- 
kezésén, ii ^vasl)r)n'í crnbfT" mutatványain, a kinok bőre a 
szó-szoros órtclnn'bí'íi moí^scbí'zbíítotlcn, átszurhatatlan. Mnz 
toit'n lábakkai lutkál ól<ísn' bc^yczelt szögek i'ölotl. Föláll 
ezeknek a szegeknek a tetejére, rudat vesz a vállára és erre 
liárom embfíil ültet. Azután oly létrán megy föl, melynek 
fokait borotva-élességű kardok alkotják.'"'*" 

Kzen táltossáfi n(;m az égtől nyert küld('té«, hanem ta- 
núit mesterség, ellesett gyakorlat, melynek néhány fogásával, 
a mennyire még lehetséges, nem vagyunk restek a szíves 
olvasót na^gisnKjrtetni. 

Az ősvallás kihalóban levén még a rokon népeknél is. 
már inkább csak szólásformákból, mint a gyakorlatból tud- 
juk, hogy példi'iúl a i(,<iiil(,h~\\{\\ -a In'ív r.l.''<ii.'L m'Mrv f;ij- 
tája volt : 

a szellvmidézés, 
a dohhal hüvölés, 
a késsel hüvöh's, 
a sötét házban való bűvölés. 
Hunfalvyval szólva, a voguloknál a bíívölésnek egyik 
fő-, és egyszersmind legszellemiebb eszköze az igéző mondás 
volt, vagyis élő szóval előhozni valamit, akár jót, akár rosz- 
szat. A táltosság mestei-ségéhez tartozott tudni, hogy micsoda 
szók bírnak annyi erővel, hogy megtehessék azt, a mit 
kívánunk. 

A Kalevalában fordul elő a legtöbb bűbáj oló igézet, me- 
lyek névszerint : 

„Áldozó igék, Betegágyas nő igéi, Bízon\-talan bajok 
születése, Biztató igék, Bűbájosnak kérkedő igéi. Csordái 
kihajtó igék, Csordát hazahajtó igék, Ebet meghajló igék. 
Ereket bűvölő igék, Evező igék, Fagj' ellen való igék^ 
Feddő igék, Fenyegető igék, Fürdő igék. Fogva tartó igék. 
Halász igék, Harezos igéi. Hazakergető igék, Ir-készitő 
igék, Javas ember igéi. Járványok, rontás, ártás ellen való 
igék, Kígyó távolitó igék, Kigyó születése, Kigj'óűző 
igék, Kór-igék, Kergető igék. Kötöző igék, Ló-kináló 
igék, Méhész igéi. Medve születése. Medvevadász igéi, 



Az EBÉDETEK TUDÁSA. T áLTOBBÁG. TcDÁS KERESÉS. 307 

Oltalom-igék, Oltalom-igék betegségben, Oczót fenyegető 
igék, Rosszak születése, Rosszat űző igék. Segélyt kérő 
igék, Sors vető, Tejeitető igék, Tűz ellen való igék, Meg- 
égett emb(;r igéi. Tűz születése, Útra inditó igék, Vadász- 
ráolvasó, Vas születése, \'asat pirongató igék, N'érzést 
szüntető igék, Vízi kigyó születése. Vízre szálló igék. Zu- 
hatag ellen való igék." 
Mindezekben azon leifogást látjuk, hogy a dolgok 
eredeteinél- tudása és elmondásit ugyanazon dolgoknak előho- 
zása is. „11a tudom például, micsoda füveknek nülyen alkal- 
mazása gyógyítja meg a sebet : azt nekem el is kell monda- 
nom, mert a szók ereje, nem a füvek er(^e gyógyít." Innét van 
a „ráolvasók"-ban a hosszabb-rövidebb elbeszélő részlet. 

Es ezért van, hogy t(itos-tudÓ!i, a tiUtossai/ kiilünös tudo- 
mánij, vagyis jártasság abban : mit kell mindenik esetben 
tenni vagy mondani; mivel lehet megengesztelni az istene- 
ket; mely szókat kell a gyógyításnál, áldozatnál kimondani, 
mint kell az (uiibereket kés vagy fejsze élén általlép- 
tetni Sll).'''^ 

rgyancsak a voi^ul n\elvemlék»'k >/.t'iiiii \iiííuk i- ntp- 
nek különösen is jői^löi, kik az elveszett jószágot kitalálták ; 
boszorkányos vtinizslóik. kiket inkább nőknek képzelünk. 

A táltos és jósló bűbájosok gyógyítottak is, a varázs- 
lók betegséget okoztak. De betegséget okozliattak a táto- 
sok és nézők is, vag\' jóslók. 

Végül úgy vélem, nem fog ártani, ha a jeles Lönrot 
íinn tudóssal elrándulunk Lappországba, hová talán még ma 
is messze földről járnak „tudást keresni.'" 

„Akkala faluban tudósok vagy bűvészek laknak. 
Akkalába érvén a segítséget kereső ember, a bűvész nn- 
után megtudta, mi végett jött el, énekelni kezd s ad- 
dig folytatja, mig az énekléstül elalszik. p]zen álmában, 
azt hiszik, a lapp bűvösnek lelke kiszabadul testébül s 
elmegyen azokra a helyekre, a melyek felé a bűvös az 
éneklés közben elméjét irányozta volt. Fölébredvén, néha 
egész éjszaka tart az álom, a bűvös nűndenfélét beszél 
ama helyekről s igy hihetővé teszi, hogy álmában tudást 
volt keresni. Ennek az énekléstül való elalvását elragad- 

2Ü* 



30H I.w/<i VII. skk Mi\..iiv« li!vi>^ Kisii.ii, 

tíűdK-nak ncvryjk. Az ulni^ntíiUilúslia (.'sö lapprul uioiid- 
ják, liogy sohfiscm eszik yít, ni<'i-1 m s('»s <''1f| iMctrroKztswiá 
bíívös crejíHül.^''''' 
Énekes versek voltak a finn igózotck is, A Kalevala 
ffthíist! (MU'kkel varázsolja ('ll<'iitV!«''t a tóba, LcinniinkaiíUMi, 
a másik kalcvai liíís szinten dallal i^í'Z ol Kjszak asszorjya 
házában minden embert, Ilmarinen ('•nekkel változtatja jegye- 
sét sirályjyá. Vilinainöincn dalával altatja el éjszak asszonya 
egész háza-népét stb."''" Csrni/eríj niéltán mondhatta hoj^y : 
a Kalevala hr>sei tíibbet iy-azítanak rl varázsigével és énekkfl, 
mint karddal. 

Könnyen belátható, hogy az ősmagyar vallásban is rncLr 
kellett leiHiie a papok vagy táltosok osztályának, és pedii.'- 
a mennyire a nyomokon eligazodlnitunk : tíf/yarnizon hivatán- 
síd és muleltetéfisel. Hizonysága ennek : 

1. A hítrölés-bdjolds-s/Aixnnk. Fennek megtelel a finn: 
haive vagy jxike és a török: hüjiile htijil. íme tehát e szó 
még az altáji genius ajkáról közösen ellesett fogalmi alaki 
Es a törökben is a kötés-, mrf/köfés gondolata kapcsol kozván 
a hű-lmj szóhoz, világos hogy: benne mythologiánknak az 
ősi varázslat elmosódott hiedelmére nézve egyik hathatós 
bizonyságát birjuk, és hogy az ősi varázslat mibenléte tekin- 
tetében biztonsággal hagyatkozhatunk a velünk rokon népek 
hagyományára is.^^' 

2. Az iralds, rovalás és kanta-ír szavaink jíjbbára szin- 
tén ezen körben mozognak. Rövidség kedveért csupán az 
utolsóra vessünk némi figyelmet ! 

Hunfalv}^ jelesünk szerint kanta elavult szavunk, mely 
a székely nyelvjárásban kuruzslót jelent, megtalálható a lap- 
poknál ( kanmis = bűvész-dob), fiyineknél ( kant = igézni), a rogn- 
loknál (kánt).''^^ Az igézet fogalmának hordozója tehát és < 
szerint a székely kanta ír = igéző ír, kanta-íres -^^ igéző 
írrel bánó, 

Yámbéry nagytekintélyű nyelvtudósunk a magyar papi 
osztályt A;atM-név alatt nyomozza, mely a mai magyarban 
már csak annyiban van meg, a mennyiben a székely kanta = 
kuruzsló-szőba,n az altáji kamta ismerhető fel, mely annyit 
akar mondani, hogy kam-ot, a sámánt foglalkodtatni, magát 



TÁLTOS, TUDÓST JELEXT-B VAGY JÓST? JaVAS. 



rm 



bűvös mondással gyógyittatni. Innen van a kanta-ír = a 
kuruzsló szere = bűvös ital. Kam önálló szóként neni fordul 
elő a magyarban, mit említett tudósunk a mau-yar.>k t'Uö 
térítői buzgalmának tud be.'^^^ 

Hunfalvynak avagj' Vámberynak van-e igaza V igaza 
lehet mind a kettőnek is, és ezen esetben a közös szókincs 
egy másik darabkájával, mely újabb igazolás lenne a közös 
hagyományok részességéhez, — vagyon dolgunk. 

3. TaZ^oíf-szavunkat illetőleg is meg van a vetekedés a 
két vitázó iskola képviselői között. Az ugor iskola szerint 
fimiűl ta itaa ~ tuáiú s taitaja annyi mint: tato, tatos, melyet 
nyelvünkben, majd ^í^o^-nak, majd iáltos-núk ejtünk, mint 
kódust és koldust. A tátos tehát tudós, böles embert jelent.®*^ 

A török eredet laradhatatlan védője a középázsiai török 
jajci-val mondja azt egyenértékűnek. Ez bűbájos, jósló, ki 
esőt, szelet és vihart támaszt, szóval titokkal teljes személy.**" 

Vámbéry különben, ha tévedt vohia is a szószármazta- 
tásban, nuijd nem egészen találó a táltosok tisztének körül- 
írásában, midőn írja folytatólag, hogy: az áldozati állatot 
leví'igta, beleiből vagy megüszkösödött lapoezkájából jöven- 
d()lt, az imádságokat a hivők előtt elmondta, a bűbájos szer- 
tartásokat és a tulajdonképen való istentiszteletet elvégezte. 

4. Ügy látszik, hogy az ősmagyar papságnak nem kü- 
lön osztályát, hanem esupán teendőiknek egyik-másik nemét 
emelik ki a javait, jaros, mely nevek alatt a köznép, a ha- 
gyományok örököse tudvalevőleg azon férfiakat vagy asszo- 
nyokat érti, kik kuruzsolnak, ráolvasással s holmi babonával 
gyógyítanak. Nem igy Vámbéry akadémikusunk, a ki ezt a 
törökből való szószármaztatással jos-nak magyarázza, jel- 
Víigy álomfejtö-NíA értelmezi, szóval jövendőmondónak, jören- 
dölö-nek tartja, a ki egyszersmind javasol is, azaz a ''■/" 
ftí/iK'lmezti't.''^- 

X néphagyomány nem tud ugyan semmit arról, hogy 
a javasok a jósláshoz is értenek ; de azt is meg kell enged- 
nünk, hogy a régi javasok fiíészen mások fogtak lenni, mint 
a maiak. 

Tehát Jflwi^f-szavimk is ősrégi és mint ilyen hitregés 
fogalom hordozója. 



;j|0 A KKOMK "• ' ..,..-.... 1. .. ,. . I'. 

Abban bsi^i^yva a/ «íjL»yeH idevágó kiíejr/ésck szóiiyoino- 
zúsál, !iz látszik l<'íísürg»'tí)})bn('k, hogy u rógi iiiagyar vallí'w 
l>a|»Jai 1V1<")Í a li(ii/ifoniiin{/t is kivallassuk, 

Inishrll hiiifi/ománi/ahdat a mi illoli, krónikásaink az e\n6 
kcn'sztónycllciu's fölkíílósről szólván mondják, hogy: Vaüifía, 
János, u pogány vallást kövrtvón, sok vnrúzalúi és w'zöt és 
hiihájos asszonyt gyűjtött maga körül. Kérdés, hogy a jámbor 
szerzetes csakugyan kétféb; i)a|)ját ismeré-e az /ísvallásnak 
hallomásból, vagy« a magában álló táltos embert és sts.szonyt 
MCMí látta máskép kimondani, mint ezen kíirül Írással : magi 
ct haruspicfís d pijthonúsne í' 

Magában állván krónikiiinkban ezen hely, a további 
nyomozáshoz kiinduló pontúi nem szolgálhat s meg kell elé- 
gednünk annak megállapíthatóságával, hogy a keresztény 
közé})kor is úgy ismerte az ó- vallás táltosait, hogy azok 
varázslók voltak, s a károst az elveszett jó.szágra nczve útba 
tudták igazítani. 

A keresztény hadjáratokban köztudomás szerint a ke- 
resztet magasra emelve a papság járt elül. l'gy látszik, hogy 
ez ös szokás volt, miután nyoma van nem csupán annak, hogy 
mint jósok és orvosok a táborozásban részt vettek, hanem 
abban is, hogy „« had előtt járvúyi, a dandár tihinok énekelt." '^*^ 

Vájjon itt nem az ..vfriczekröl," „regesekről,- kiket mél- 
tán tekinthetünk az ösvallás énekes levitáinak, run sző 9 Ada- 
tok hiányában nehéz leszen eldönteni. Az Igriczi helynevek 
és lífricze községek Szolnok-Doboka, Zala, Szabolcs és Bor- 
sod területén azt akarják belátásom szerint bizonjitani, 
hogy az ó-vallás énekesei egész telepekefTSli'ttek a jelesebb 
szent helyek közelében. Mondhatnak azonban ezek mást is, 
azt hogy lakói az énekléssel járó bübájolás nagyobb hírne- 
vében állottak. Nem lehet a véletlenség dolga, hogy az Ig- 
ricze és Igriczi községek többnyire eg3^házaknak jutottak 
adományul. 

Hogy ezen igriczek a kereszténységben, mint az ó hit 
veszedelmes hagyományosai üldöztettek, magától értetődik, 
de miként láttuk, nyoma is van ennek a fönmaradt „reges~ 
dalokban. Hasonlót tapasztalunk másutt is. 

\"ámbéry tanár beszéh, hogy a mongoloknál, mielőtt ős 



A MONOOL BAKSI-K. MeHEBELI TÁLTOSOK ÉS KOPASZ ÖUEGKK. 311 



vallásukat elhagyták, nagy tekintéiyűek voltak a ,.baksi"-k, 
hogy a baksi-szó alatt ma Közép-Ázsia nomádjai vándorló dalost, 
trouhadourt. iródidkot értenek, a ki egyszersmind kuruzsló és 
bűbájos, és a kit a intjllák ezért, mint az ősi hit képrisplüjét, 
nagyon üldöznek. "^^ 

N'ajjon nálunk az énekes papi osztálynak kik h'vének 
u keresztény középkorban képviselői, az Anonymus által 
annyira lenézett hegedösök-e ; vagy a .reges dalokat" má- 
soktól örököltük y — nehéz lenne hiilelenjében megmondani. 

Vannak, kik Ipolyival a ffarnboncios-itkaX tartják a nép- 
hagyományban máig is élő ösvallási papoknak leginkább 
azon indokoknál fogva, mert a mondák szerint Írástudók, 
könyvesek; könyvük bűvös könyv, maguk pedig titkos ha- 
talomnak birtokosai. 

A Mythologiának e tekintetben a nyelvtudomány hiva- 
tott szolgálatot tenni a (faraho)iezos-né\ megértehnezésével. 

A táltos-t ismeri népünk még most is, de nuír csak 
mint a mesék és mondák személyeit, kiknél méL*^ meü- van 
a i-égi táltosságnak nem egy tulajdonsága. 

Olykor úgy tüntetvék föl, mint a kik értenek az álla- 
tok nyelvén; tudják az elrejtett dolgokat; ismerik a füvek 
titkát és a láthatatlan erők fölhasználhatóságának módját. 
Mint mestíhősök bátrak és visszarettentő akadáhi, nem is- 
mernek. Ha ezéljok úgy hozza magával, megjárják még a 
föld alatti világot is. 

•Máskor meg (és ezek sajátképen a mesebeli táltosok) 
úgy állítvák elő, mint barlang lakásban tartózkodó nagyon 
hires hosszú szakálú kopasz öregek, kiket nagy könyvük 
olvasásába elmerülten talál mindig a tanácsot vagy segítsé- 
get kereső mesehős. 

Az élő hagyomány táltosait már egészen átalakúltaknak 
találjuk, kik is mint a boszorkányok közül valók, kiknek 
„szövetségök vagyon az ördöggel," üldöztettek még a század 
elején is.**^^ 

A nép még mindig tudja, hogy : kikből lesznek a tálto- 
sok ? De természetesen, hogy itt is érvényesül a szabályul 
állítható tapasztalat, hogy a nép őspapjait jellemezvén, a tiU- 
tost nem említi és a táltosról beszélvén, azt az ördög és a 



.'M2 'rÁl.TOM-»ZL-LÖTTEl C A TÁVtOtmÁO MO KTAXI WKTOKCWAI 

boszorkányok társának hinzi. Szóval a lállos a mai n(;|)liil- 
licri a fV'h'lnit'tcs iíosszak <*í,'yik<'. 

Az oly ííycrnM'k, ki foggal jíin a világra, már iioliány 
nap nmlva elhal, vaj^y hetedik évében az ördőí^ elviszi és 
ördönííös mestcM'séí^ekní tanítja. Kzekb/íl h'sznek az Jdö- 
C'sinálók" és ..^arabí)ncziás diákok/'"*" 

A szegííd-vidéki né|)liil szerint is: ha nagy íogj^al jcin 
a világra a gyermek s a fogát ki nem tűrik, elrabolják a 
Buss^ak.^*' A nagy foggal szülöttekből lesznek a Tiitonok. 
kik a közönséges embernél nagyobb hatalmúak. A mi most 
átoknak vétetik, az fís időkben az ég ritka kedvezésének 
tekintetiítt. .híj a legyőzötteknek, még ha kis-istenek voltak 
is egykor ! 

A mi a hühájolús-i illeti, ennek gyakorlásál)an az élő 
néphagyomány a boszorkányokat tudja az egykori táltosok 
ebbéli tudománya félelmetes birtokosainak. 

Nálok a szellem-idézéshez szükséges híuáxz-doh meg 
volt még a múlt század első felében, miről a boszorkány- 
perekből veszünk tudomást. így a Rósa Dániel perében elő- 
fordul, mint vád, hogy a felsővárosi koldus fiát boszorkány- 
ságra tanította s e végett „az doboth" a fiu atyjával elvitette. 
Mi dob lehetett ez, ha nem az, a melyikre a vogul táltosnak, 
miként fönnebb láttuk, okvetetlenül szüksége van, hogy ma- 
gát érintkezésbe tehesse a szellemekkel, vagWs magát ..rpríi- 
léshe," elragadtatásba hozhassa.®** 

A hagyomány úgy tudja, hogy a boszorkányok egj'enes 
összeköttetésben állanak a szellemekkel (természetesen : go- 
nosz szellemekkel) s ezek nekik mindenben szolgálatukra álla- 
nak; hogy oly titkoknak vannak birtokában, melynél fog\'a 
csodaszerű bűbáj olást vihetnek véghez azon személyeken és 
tárgj'akon, kiktől vagy melyektől egy hajszál vagy ruhadarab 
vagy csak rong\' és részecske l-Jtokukba esett s ekként az 
egész ember vag\' állat hatalmukba került. 

A népmesék tudnak olyan vállalkozókról, a kik ..boszor- 
kányságot mentek tanulni," de attól később elállottak.'^*^ 
Bizonyosra vehető, hogy annak idejében nem boszorkány- 
ságról, mely soha sem volt tisztességes foglalkozás, hanem 
táltosságról volt az ilveneknél szó. 



Öí-P>JBÖ8. RABONBÁN. GYULA, HORKÁZ PAPI NEVBK-E ? 313 



Másik csoport ii kiknél tényleg táltos hagj'ományokm 
akiidunk, a j'ivas emberek és asszonyok mindig kevesbedö 
száma és a kuruzsolás- és babonákban liívöknek serege. 
Ezekkel még külön is kell foglalkoznunk. 

Ennyit a táltos liadról általában. Ha az ös áldozatokat, 
miként vitatva volt, a mordvával rokon szertartíísok vevék 
körül, a táltosnak a külsőségek végzésére 12 segítője volt. 
Az egykorúak papoknak nézzük-e ezeket isy - meiritélni 
merő lehetetlenség. 

Ipolyi főpapi nevezeteknek, eredeti hagyományos nevek- 
n(3k véli érsek, üspöröii, hiddr szavainkat és a .székely áldo- 
zatok szereplőit a következőkben mutatja be : rokmbán, (fi/ula, 
horkázy''^ Legyen, ha lehet ; mi azonban merész és könnyen 
megközelíthető íViltevésnél nem vehetjük többnek. 



XXXIV. A javasok és orvosi szereik. 

Voltak-e az ősvallásnak iiapiiüi V A bábaasszonyok a tíoldogasszony 
poharának eláldói. A Vata-lázadás nőszoreplői. Az idós asszonyok a 
gyógyítás és rontás szolgálatában. Az ősök gyógyszertára. A nép által 
leginkább ismert orvosnövények. Hagyományos tanácsok egyes beteg- 
ségekben. 

Eddig papokról szólottunk ; kapcsolatos vele a kérdés, 
hogy őseink vallása mutat-e föl papnők-ei is V 

Csengerv, kij'e alkalom adtán szívesen hagj'atkozunk, 
csak látszatra felel e kérdésre, midőn mctndja: „A varázslat- 
nak kettős feladata van : egj'ik inkább reális, a másik in- 
kább eszményi jellemű. Amott az ember szellemi hatalomra 
akar emelkedni a természeti tárgyak és az emberek fölött ; 
s az utolsó esetben csak belátását akarja felfokozni. A saját- 
képi varázslat ez okból inkább a férfiak, míg a jóslat, a 
térben és időién elrejtett dolcjok fölfedezése inkább a nők dolga.^^^ 

Ipolyi már határozottabb vonásokkal körvonaloz ; mert 
ezt Írja : A férfi papok melleit minden ös vallásban ott találjuk 
a 7iői papokat is. 

A férfiakat közönségesen a had és csaták nyugtalan 
ügyei, a házi és népkormányzat, a birói tiszt, a földmí- 
velés és nyáj tenyésztés gondjai foglalák el. O közölök 



314 1 l'OLYI MZKKIW T VOLTAK PAPWOK. KzKK U.rAJ thJíaÁ. 

koníllck ki ii tVíjJSipok, uz áldozut uiUr/Mk óh bizonyoH 
87Jíropkftrl)en n jósok is. De nuir iiz orvosi líM'ndök, a tit- 
kos (írojíí fiivnk isinnr(''S(», szorlésc, hflftlök orvossátrok f'6- 
z(''sc, si Ix'tc^n'k i'ipoli'isii, uyóf^yitúsa ^'yöii^:(''l)l) inMUÜkríél 
foKVM msíjdni'ui kizúróhig liozzaijok tjirtr)/ik vsilti. Ok 
ápolúk, ^'yógyil^Mták a ix'líJííckct, ők hcp-szlók, kötíizí^*-- 
t(''k íi schckí't. Ok készilék az ir-ekct, inillak, kciiU'k stb. 
Sok helyütt Írásban és énokben is gyakorlottabbak M\ai- 
tek, semmint a Córíiak. Ihlettség-, hdkesedésre, ábnUid- 
szülto jóslalokra, előérzctckn', eirjrclátslsokra pedig már 
csak ingerlékeny ké[)zelö telietséiíöknél fotrva is hivatot- 
tttbbak voltak a férfiaknál. 

A dolog természeténél iogva ily magasztos teendők 
végzésére kivál(')lag fellengző képzídö tehetségű, ihlettségre 
fogékony s a nagy tömegre úgy szellemök, mint külső 
megjelenés()k fensége-, szépségével s bubájával hatni ké- 
pes fiatal, szííz hölgyek voltak hivatva, kiknek egész lé- 
nyök mintegy akaratlanul is azon női isteni sz<'mély<'ket 
juttatá eszébe a népnek, a kiknek itt képét viselik vala 
s esakugyan mindenütt ilyeneknek találjuk őket, s szá- 
mos egyenes bizonyságok is hozhatók föl a mellett, hogy 
e tisztek csupán csak ily szüzek által gyakoroltattak a 
régi népeknél, elannyira, hogj^ hivataluk csak bizonyos 
életkorig tartott, azontúl pedig alkalmatlanoknak tartat- 
tak reá. így történt aztán, hogy a családi körön kivüli 
nem természetes állapotukban a jobb, gj'öngédebb s em- 
beri érzés kihahával, az általok eg\'kor gyakorolt jóslás, 
varázslás, kuruzslás, gyógyítás folytatásában kerestek 
menedéket. De azt nem többé az istentisztelet körében, 
oltáraik mellett, hanem titkos, alattomos utakon űzve s 
jó haszonért bűnös cselekvényektől sem irtózva. Az ilye- 
nek aztán a titoktartást igénylő aljas rossz ügyekben, a 
világosságot futó cselszövésben, a rossz szándékban hoz- 
zájok fordulóknak mindig készek vohak segédkezet nyúj- 
tani, így Ion aztán, hogy mostani egész ténykedésök amaz 
előbbi, sok tekintetben józan és áldásosnak tekinthető 
helyében vétkessé, kárhozatossá, vészthozová vált s mint- 
hogy most már kizárva az istenség tiszteletéből, nem a 



Táltos abszonyok és leányok hiánya. 315 

jó, hanem u gonosz íöbb lémnek, szellemek nevében űzik 
vala gonosz játékukat : működésök istentiszteletből ördög- 
szolgálattá lett."'^- 

(Jsakhíjgy úgy áll ám a dolog; hogy Ipolyi elméleté- 
nek nem kedvez a néphagyomány, sőt egj-ben-másban ha- 
tározottan ellene mond annak, mi elég íjk arra, hogy azt 
részletes vizsgálat alá vessük. ' 

A jeles iró lelki szemei hihetőleg az Olymj) istenei 
leié valának fordítva, midőn minden természet fölött való 
főbb lénynek pajxtl vagy pa]»nőt tulajdonított, h(»lott tudnia 
k(í!l(;tt, hogy vallásunk a görögök valhísának fejlettségét 
korántsem érte el : a jósok nálunk még varázdők. a i)apok 
még csak sámánok voltak. Az egyes istenek még nem egé- 
szen domborodtak ki erkölesi személyekké, hogy lakásul 
külön egyházakat és szolgálatukra külön férfi- vagv női 
papságot követeljenek. 

Mikor tiilajdonképi papja sem volt az ösvallásnak, an- 
nál kevésbbé engedlifln iiu'ü', ii<»o"y ^/íil- <''".>.. li.. xohia a 
papnők rendjét is. 

Nem vevó észre a tudós szerző, hogy a mit a férfi és 
női foglalkozásra nézve mond, az nagy általánossi'igban van 
mondva, mi itt sennnit sem bizonyít, ha esak azt nem 
akarja értetni, hogy minden férfi : pap, és minden nő : papnő 
volt őseinknél. 

Való az, hogy a külsőleg is szép fiatal szüzek legin- 
kább voltak hivatva az istennők képe viselésére; de mi 
hasznunk belőle, ha ^mindenütt,** a régi népeknél ezek áll- 
nak a szép istenasszonyok szolgálatában, nálunk azonban 
mindennek nincsen sennni hagyománya. 

Táltos asszonyokról semmit se tudunk. És ha még ezt 
megengedjük is, de hol teszünk szert táltos leányokra? A 
..pünkösdi királyné" választás népszokásában hagyományát 
birjuk annak, hogy a leányünnep alkahnára elüljárót maguk 
közöl szoktak a leányok választani. De ezen ünnep zártkörű 
volt s a választás esak {.'gy leányünnep vezetésére szorít- 
kozott. 

A Szajnának voltak szüzei a gall mythologia szerint; 
de a Tisza-Duna szüzeiről, mint papnőkről mit sem tudunk. 



inc A )iAbAk Kfc oi t» MAI Áld ozata . Vabtha vakíz«m > Aimroin rAi. 

Az ösvallús }i NagytiKszonyl tévé uífyan liszleietí* ko/ 
ponljílvá, de lu'm külön nCn paposztály, hanem minden \i.' 
judon és asszony ílltal eííyinint kivánt tiszteltetni. 

[gy U'dgyVd, liog} minden asszony piipní) leíryen. de 
csak a maíj:a családja és háza küréhen. 

Ks ha mé«íis volt az ösvallásnak papnője, ennek mond- 
hatók némi tekintethen a linha asszonyok. A gyermekadó 
Nagyasszony tekintetett és tisztid tetett az első báhának. 
Nagy beesülésben állottak (dötte a bába-asszonyok is. 

Ezen tiszteletre vih(!tft vissza a mordvák azon szokása, 
hogy karáesony h«'tii)en két áldozatos lakoma is lailiitik a 
bába házánál : a házasok és gyenfiekek lakomája. Ilyenkor 
bába a t'físCiemély, ki elül imádkozik és ídáldja a szertartásos 
étel- és italnemü(>ket. Ks Szeged vidékén még ma is a 
bába áldja el, nnként alább látni fogjuk, avatás utiin a Bol- 
dogasszony poharát. Hanem azért a bábákat papnőknek neni 
tarlhatjuk, s nem tarthatjuk különösen azon értelemben, 
milyenben az idézet irója veszi. 

Azonban habár nem állítható is, hogy az őshit papn' 
ket is vallott volna, még sem mondható, hogy ősanyáink 
egészen járatlanok voltak azon rejtelmekben, melyek a vallá-- 
gj^akorlat lényeges részét tevék. 

A Kalevala hősei a bűvészet mesterségét ép úgy any- 
juktól sajátítják el, mint atyjoktól, vagy miként az egyik 
mondja: ...ló az atyám tudománya, de anyámé méer több 
annál. ""''^ 

. A Vata-mozgalom lényeges szítói a krónikás szerint 
varázsló asszonyok voltak, kiknek főbbiket Béla király el is 
fogatta és éhhalálra kárhoztatta. De ezek isteni lényeknek, 
istenasszonyoknak mondatván, boszorkányoknak tarthatók ; d 
papnőknek semmi áron sem a krónikás barátok följegyzése 
alapján.*'''"^ 

Emlílitetnek ez alkalommal a „pythonissá"-k, kik nagy 
számmal gyűltek össze és bűbájos énekeket éneklének, mi- 
ként a táltosok. 

Mintha mégis lehetne szó papnőkről és táltos asszo- 
nyokról ! De hát elmaradhattak-e a nők ilyen mozgalomtól ;- 
A változtatásokkal elégedetlen nemzeti genius kiknek lelkét 



Féhfi- é8 sója vasuk. Az ösi gyógybzektá r vélt yrvEi. 317 

tüzclheté fel inkái)!) az új \allás, az új rend ellen, mint 
azon asszonyokét, kiknek iíjú kora az ó-liit vidám gyakor- 
latában telt el, kik az isteni dolgokban járatosabbak valá- 
nak sok férfiaknál 'í Nagyon természetes, lia a nőket annyira 
a mozgalom élén látjuk, mintha oltáraikat féltő papnők let- 
tek volna. 

Azonban habár nem volt is az ó-vallásban asszonypap, 
a gyakorlati élet a papság nem egy teendőjét megosztá a 
növel. Ilyen vala a (/ijógi/ítáii, mely eredetileg úgy tűnik föl, 
mint vallásos gyakorlat és papi tt^endö, de mely a hagyo- 
niiiny világításában már koránt sinesen nemhez kötve. 

N'annak férfi- <vv nójavasoh. 

Mai hagyományainkban az ((.^^^-lonij-jurasok jelentkeznek 
első sorban tinisolúk, kuruzsolok, vénnszszonyok, baniják néven 
neveztetve, ők gyűjtik a bajban hatliatós füveket, őrzik a 
jobbulás ígézetes szavait, főzik a gyógyítás Viigy rontás bű- 
bájos keverékét. 

A férfi javasok csak a használó szerek titkát őrzik, a 
tudós asszonyok értenek a rontás mesterségéhez is. 

Habár az egyes növények hitregéi feledésbe mentek s 
a mindennapi bajok közönséges mythoszszerűséggel nem ke- 
csegtetnek is, mégis méltó, hogy legalább nagj'jából ismer- 
jük az ősök íjijóíjíjszt-rtárá-i : azon füveket, melyeknek a nép 
előtt hagyományos neve, beese vagyon. 

Ilyenek neveiket tekintve: 

1. Az áldott fii (pápa fű; eentauria benedicta), mely- 
nek gyomorerősítő, haslágyító hatás tulajdoníttatik. 

2. Álomhozó fü (Altató nadragulya, atropa mandrag.) 

3. Aranyniial rersenyö (vére-hullató, vére-hulló, cheli- 
donium május), a nép szömöles és terjedő sömör elvesz- 
tésére használja nedvességét. 

4. Bdlm íre (Tömjén pimpinella, pimpinella saxifr.) 

5. Boldogasszony ága (juniperus Sabina). Agai mérges 
anyagot tartalmazván, nehéz érteni : miért viseli ra}i,hosz- 
szerű nevét. 

6. Boldogasszonij haja (cuscuta Europaea). Szép ne- 
vét talán szaporaságának köszönheti. Másként „kösz- 
vénv-fű." 



'MH BOLUÜUAHHZOSrY C'HII'KP-IK — Í.VSYÍ'JTÍ')-!'! . 

7. IJoldof/asxzfmy csipkéje (rubus idaeiis inúlriii 
szedcrj). 

8. lioldíxjacíizony mentája (balstirnila vulí^iiris). 
\). lioldofiasszony pnládja (alolicmilla vulí^.) 

10. Boldoijaitszonii tenyere (Toimeetum bíilsiiinitii), Kríí- 
szjií^ú növóny, mely a í^iliszták cllfii luusználtatik. 

11. lioldoynsszony rózsája (t"üib«!csavaró, rózsás l'ülfíl. 
seinpervivum toctorum). Levelei régóta gyógyszer birében 
állanak. Házak tclejéii szokták tenyészteni. Azért is m\ 
tlioszszerü, mert villáiMlii'iríti'niak 1:ii1;i1ik. miért tir\fzt('iil. 
mennydörgőlu-nek is. 

12. Boldogasszony teje, tövise (cardims Marian.) 
18. Boldoyasszony rzipökje (Cypripediuni ealc.) 

14. Diadalmas fü (nyelves péra, ruseus li\i><)gl.) Levelei 
összeimzók s mint .ilyen többféle bajban is basználatos. 

lő. (Jsaha-íre fü (Poterium). Oyen^én összehnzó szo 
ritó erővel bír; a sebek gjógyulását (dömozdítja. A liitregé- 
monda szerint Csaba vezér ezzel állítá talpra elhiilloti 
vitézeit. Mások hibásan a tömjénes pimpinellát (-- bába 
íre, pimpinella saxiíraga) tartják ^Csaha-ír-jénak." 

Ki. Dic^öséyesfü (= orvosi szigorai, veronica officin.) 

17. Életfüre (^^ életillat tajorja, teucrium marum).' 

18. Ezer jófü avagy foyhayyma illatú fű (dietamnus al- 
bus). ..Az nillal által löttt'tctt szarvas <'zer jó fűvel szokta 
magát orvosolni." 

19. Apró fülfü (Szaka, sedmn). 

20. Gilisztafü (Harang Czáraoly, aqiűlegia vulgáris). 

21. Gilisztaviráy (giliszta varádics, tenacetum \'ulg.) 

22. Golyvarontó fú (saláta szironták, ranunculus ficar. ) 

23. Győzedelmesfü (fátyolos hag}'ma, allium \'ictorialis). 

24. Hasláyyitófü (kerek mályva, malva rotundifol.) 

25. Hajnevelö fü (cuscuta) V. ö a 6. sz. 

26. Hasindító fü (euphorbia). 

27. Hideglelést gyógyító (= Földepe Tárnics. Gentiana 
centam*.) Nevezik másként ^Jcis ezerjófüneh' is.^^^ 

28. ín-fü (ajuga, kacskanyak), másként „köszvényfű." 

29. íneresztő fü : balsamina. 

30. ínnyujtó-fü : pénzlevelü Lizinka (Lysimachia niun.) 



Ikkyú jt ó-fü — Szent-Oyokgy-lovafark a. 319 

eSl. innyvjtó-fü: réti csikorka (gratiola officin.) 

82. Istenszakálla-fü : pimpinella sangvisorba. 

83. Istmfa: Abrut üröm (Arteinisia Abrot.) 

84. Kelés-fű: mezei sikkantyu (Seabiosa arvensis). 
Másként: var-fű (Mel: Herb. 1Ö4). 

85. Ktresztes-fű : kevas'/Xi^^ Tárnics (geiiliana i luciaiíu. 
Másként „Szent-László íuve~ és ^Szent-Ilona füve.""^'* 

8(). Kigyómarást (jyüijijitó: réti kecskedísz (ti-agopo- 
gon prat.) 

87. Lép-fü: „lép küssebítő fű" (asplenium Ceter.) 

88. Májgyóyyitó fú : ageratum. ..Fekete gyopái- sza- 
bású fű vagy májgyógyitó fű." \'an „fejér Májfű," „kövi 
májfű," „csillagos májfű'" is. 

89. Miriyy-fü: kalapos szattyu (tussilago petasit.) 

40. Mindmyyóyyitó-fű : panaces. 

41. AVí^/írt-//; ; staphis agria; tetű-fű : ,,az az t és 

nátha kivonó fű, turhás fűnek, nátha fűnek is hiják." — 
Nátha-fű: a kenyérbél cziczkóró (achillea ptíirmica) és a 
féregölő sisak\irág (delphinium stap.) is. 

42. Nyak-fir. campanula cervicaria. Ma.skeni „ha- 
rangfű." 

48. Nyelvcsap-fű : uvularia amplex. 

44. Fárló-fü . agrinionia. „Apró bojtorjtin.'' 

45. Semujedék-fa : mezei Sikkantvn (seabiosa arven- 
sis). Másként „Kelésfű," „riih-fű.- 

46. Sérésfű : \'alantia cruciata. 

47. Szent- Antal, Szent Iván-fii n- : tejollo galaj igaluun 
vermn). 

48. Szent-Benedek-füve: Szekfűszagú czikhisz (geimi 
nrbanum). 

49. Szent- Borhála- fii ve: szegecs (P^rysimum Harbar.) 

50. Szent-Györyy-viráy : tavaszi kankalin (prinuila 
veris). 

ol. Szent-iiyörgy-i inuj : uiajusi gyöngyvirág (conval- 

laria majal.) „Sülyfü." 

52. Szent Oyöryy-füve : kigyófű (ophioglussum vulg.)*'^^ 
58. Szent Györyy-lova farka : (spárga Xyulárnyék : as- 

paragus officinalis). 



}{2l) SzKM-ll.D.NA An.x/' > :. 

54. Szent-íloTKi nsuzony-füvr : közönhéK«}H piijin'ul (po- 
li1ii(íhurn vul^'.) A niiisik ii k<?rc'szU'stíí vtiíív Szenl-Li'wzl'V 
luvt'. A liiiriiuKlik „Szent-Ilona íisszony-füvf- \'Agy <t(1ím 
vad zsálya (salvia silvestris). 

55. Szent-Jak uh- füve: (küllíjiojl : iiYVAWun cs scni-cio 
üszögör): .körontólíí, szöszöslü. Az c^^yik föle igíMi szr>- 
rös, a másik nem ií^en szftríis, ezt Szent-Jakab füvének 
hiják." 

»")(). SzCnt-JldlUSjilli-. ICKr.r utuiti * .ü . - nllSlU '" " "' ) 

57. Szépítüfa: nagy zsázsa (lepidium lalifol.) 

58. Szeretők- füve, szerelem fü : amaranlhiis caud. 

59. Szerelem-fü : heveríí szaka (sedmn anaeamp.) 

f)0. Sziverósitö : szúrós gyöngyhim (leonorus cardiac.) 

61. Sziüófü: lót(»rma bérese (clemalis ereeta). 

62. Temondád-fű : mezei tarsóka ía kék iringó, a k»í- 
serédes csuesor is), „the mondád fü, hoc est, tu dixisti 
herba. eo ([uod anieuhie pueros a febre liae lierba curaiv 
solent." — „Gyermekeket meg ne igézbessék, rá gondol 
nak, küszíib alá az temondád-fűben (ffiból) ott elásnak. 

63. Térdkütö-fú : poresin-czikszár (polygcjnum avieulare ). 

64. Tetemoldó- f fi : tetemtoldó szuhar (cistus helianth.) 

65. Tejhoző-fű: polygala \iügar. 

66. Tejzsugor itó : tej oltó gahíj (galiiim verum). 

67. Tisztes-fű: tisztes huny ász (stac-his reeta). 

68. Torokfü. csapfü : nyelves péra (niseus h\T)oglos.) 

69. Vállas torok-fű: Vállas csengetyűke (campanula 

cervic.) 

70. Torokgyík-fű: b(jdza-tákajak (scrophiüaria nod.) 

71. Tarok öröme: torok-villahim (prunella" vulgáris). 
7-2. Toroktiszt itó : szapora szegecs (erysimum officin.) 

73. Turhás-fű : féregölö sarkvirág ( delpiiiniura staphy s ). 

74. Tűdőfű: pettyegetett gálna (pulmonaria offic.)^^* 

75. Úti fű : plantago. „A lencse a hasat megszorítja, 
főképen a melybe czékla és úti-fű vettetik." 

76. Var-fű, kelés-fű: mezei szikkantyu (scabiosa 

arvensis). 

77. Vércillaió-fü : porcsin-czikszár (polygonum avieu- 
lare) L. Térdkötöfű. 



VÉHAlLATÚ-FC — CSODAFA. 321 



78. Vérállntü fű : pásztor tarsóka (Thlaspi bursa pást.) 

79. Vérdllató-fü : galamb-gerely ^geránium coliimb.) 

80. Vérállatú-fű : rózsás gerely (geránium sangv.) 

81. Vérállitfó-fű : magas linka (liyperii-um Aseyi'.) 
S'2. Vn-fü : orvosi vérfü (sangvisorba oft'ie.) stb. 

Azt vélem, h(jgy e névsorban, mely különben nagyíjbb 
körültekintés mellett talán még egyszer akkora is lehetett 
volna, az üs f/yőfjysziírf árnak egy részével sziímoltam be. A 
mivel nem akarhatom azt mondani, hogy a fölhozottíik min- 
denikének néjjies, ősmagyar eredetiségeért jót állok. Igen 
s(tk beszédes növény-név van, melyeket a műkiíej<'zés (ler- 
luiniis techniens) nem enged meg a magyar gyakorlati élet 
sajátjának. Ilyen közös vagyonnak, melyben az ó-világ cirö- 
kéliez jogot tartó minden nép egyenlően részes, látszanak 
a szigoriian orvosi nevek mellett a keresztény jellcgiiek, a 
mennyiben más néven nem fordulnak elö. 

(íyüjteményünk egynémely ikének hitregés volta, tíibb 
ntivezetűsége és gyakorlati alkalmazása azt bizonyítják, hogy 
egészben véve azon füvekkel van dolgunk, melyek a nép- 
monda szerint a napfordulat nagy éjszakáján megszólalnak 
s titkos erejöket az embereknek kinyilatkoztatják. 

Az ős gyógyszertárnak másik részére, azon füvekre, 
virágokra és gyökerekre, melyek a nép háztartásából ma 
sem hiányzanak, gyakorlati úton lehet legkönnyebben annji 
a mennyi tájékozódíust szereznünk. 

Eger vidékén s a Mátrában, a mennyire értesülhettem, a 
következő növényekkel védekezik a nép a szokottabb bajokban: 

1. Az opró hojtorjánt (bojtorjános párlót: agrimonia 
Eiipat.) pemete füvei (Marrubium) összefözve iszsza tüdő- 
baj ellen. 

2. A hellindek — (iiyost-yamus niger: esalmatok) 
„esűz'' ellen használatos, magja pedig fogfájás ellen. 
Szenet tesznek egy fedőbe s arra ráhintik a magokat s 
a fogfájós száját föltátva ráborul a füstre, lepedővel be- 
takarják s néhány perczig ily helyzetben hagyják. 

3. CsoJíí/a ; halméregfű, redőszirom (datura stramo- 
nium). Levelei zsírral összetörve, a daganat fájdalmát 
enj'hítik s azt oszlatják, a néphit szerint. 

21 



;{2'2 KokkkarkC-kC — Tisztk.hkI. 

4. Az r(/t'rf(irkú fű: cziczkóró, cpMiíirkkóró, í'zerle- 
volíífü (íichilhüi inilli't'oliiiin). L('v»'l(''n('k ós virágjánál 
l'orráziitu \'C)Ui^ nfii bsijokhiui li;.tl.;if('.v leveli- kíiisol. l 
íil kaliiiiizvH s(!l)ííyó«:yitó. 

5. Forrasztó levél: Kányatű, Krbíornisztó, szóíia /som 
1)1)1' (sisyin])riiun Soplüac). Kozma FcriMicz úny véli. 
huí,'y azonos a nn's»''k t'onaszló iuvr-vcl. 

fi. Furkímféífc viráf/ : iarkasalnia, hózan? gyökér íaris 
tolochia clíMnatis). Forrázata ^'yomorerfísítö, levelei «'- 
gyökén; sel)tisztí1ó. 

7. Hidu/or: gálnafü, papkalap, mely „jó és erős 
hastisztitó orvosság" j^yökérrostjainak használatában, kü- 
lönben [)«'(lig „bábaszcr." 

8. Knkitk-fít: déniutka, kerti démutka, balzsam-tű, 
rnéztu (thymus), mely mint idegerösitö ismeretes s gy<i 
mckfürösztö. 

9. Keserű lapu {\a\)\ni major). nK'lynck Ii:is/.ii;il:ii 

gyakori. 

10. Kiijijómjelva-fü : Szent-( iyörgjMuve (opiiioglo- 
sum), mely szárasztó erejénél fogva seb(»ket gyógjit. 

11. Lvíitii(iii-iiiinkór (ligusticmn), szintén a „bábas/j 
rek" egyike. 

12. Xadrayula: nagv'tu, maszlagos nadragulya (alropa 
belladonna) g^i-ökerét köszvény ellen használják Eger 
vidékén. 

13. Xndálijiö (vidékiesen: nadártő) : harangláb-fű 
(symphjnum officin.) Van fekete, mely a férfinak és 
fejér, mely a nőnek használ csonttörésben. „Mondják, 
hogy a fazékban fövő húst is összeforrasztja." „For- 
rasztófű." 

14. Ökörfark-kóró (verbascum) tüdőbaj ellen hasz- 
nálatos. 

15. Pemete (marrubimn) köhögés ellen és mellbajban. 

16. Pokolvar-fű: libatop (chenopodiimi hybridum). 

17. Bontó-fű: Aggó üszögőr (senecio viűgaris). 

18. Székfü: orvosi szikfű (matricaria chamomilla), 
gyermekorvosság, mint izzasztó. 

19. Tüztesfű: tisztes himnyász (stachys recta). Für- 



Bo dza. Fűzfa mokdája. FgLEDÉaBE mekt mythoszok. 323 

dőnek használja a nép rontás esetében ; iszszák a tüdő- 
bajosok. 

20. Uti fa (plantago) levele a niellíájásban hasz- 
náltatik. 

21. Úti lapu: szamárköi'öm, lókörmű szattyú (tiissi- 
lago farfara) rnelltisztító. 

22. Szakadást gyógWtó (hernaria glabra). 

23. Vérehullaiüfa : ezinadunia «:ódircz (eheiidonium 
május), sárga nedvét sömör elvesztésére használják. 

24. Vérfü (sangvisorba), mely a vérfolyást elállítja, 
a sebet beforrasztja, a nép szömöres ellen haszm'ilja. 

25. Zabszalma-íö'/A'X „tüdőbajban."" 

26. Cmlán (urümf'"^ stb. stb. 

A fák közül a népies orvostanban leginkább a bodza, 
mely „meghűlésben első, izzasztó orvosság," fűzfa, nyárfa, 
jegenye, fagyai szerepelnek. 

Hajdan, úgy vélem, miként a Boldogasszonyról neve- 
zett füvek gyaníttatják, ha nem mindenik, de legalább is a 
nagyobb része gyógyító fűnek meglehetett a maga hitregéje, 
mint meg van a mordváknál még ma is a bodzafának és 
nálunk a jó palóczoknál a fűzfának : 

„Azért hathatós a fűzfa, mer' fűzfa vesszeőkvel verték 
meg valamikor az Isten te.styit. ma' pegyig mindaz, amivel 
az Istent bántották, ez emmi orvosságaónk. '"""" 

A feledésbe ment mythoszt sejteti itt-ott még majd 
a nevezet, majd a babonás használat, mint ezeknél füldepe 
(tárnics, gentiana eentaur.) föhJfasti (fumária offiein.) 

Az ős orvostannak a hagyományban megtalálhatjuk 
olykor egyes f/i/akorlali atasitását is. Csakhogy itt bajosabb 
dolog, mint a tVinnebbiekben, az eredetit a kölcsönzöttől 
megkülönbíiztetni s itt inkább csak tapogatóznunk lehet, 
mint biztosan haladni. 

Leginkább bővelkedik orfü.<i reeipck-hen a hidefjlelés, 
nem hiába, hogy a palócz néphit szerint „T7-félyi hideg 
van."' A hároinszékiek szerint : a hideglelés 99-féle és 99-féle 
orvossága van, melyek azonban jobbára mind bűbájolással 
gyógyíttatnak. Gyóg^itó füvek használatával itt csak kivé- 
telesen találkozunk, milyen némileg a következő : 

21* 



824 Foo- tB njxHTÁJÁM. KöHftofe g. Szt oCLtM. 

Szakíiszsz \) sininyiiyaIv<!rsoní<ftrr)l (czirmdonia gódircz : 
chclidoiiium insijus) í) lovídet, U'f^y hozzá í> diinilíocska kóI, 
törd összo; k(isd be vrlc a novfllon ujjodat, ha hojjaj^ lusz 
rajta, elhagy a hidcj?. (Hán)íTisz(''k). 

Más bajoknál már iiik:il)i) használatosak a tcrmészetCB 
szerek, mint : 

Foiifájásról. Az ördöí;oldal-fűnok (galega olficinalis) 
a gyükennt törd összve és főzd m<'g, mossad az fogadat 
és kivül is az mej felfíl fáj, a jiofádat is kössííd véle. 

Fofifájnsról másik. „Ha fáj a fogad, tartja a szilágy- 
si'igi gyakorlat, tüskés disznófíinek (maszlagos esudafa, 
datura stramonium) a magvát főzd meg, ha a csupor 
tele van gfízzel, vedd tel a fedőt, tátsd ki a szád s tart 
sad a esupor fölé, hogy a göz járja meg a fogad, akkm 
a fogat rágó kis férgek, a mitől a fogfájás van, ki hull- 
nak s nem fog fájni többé a fogad." 

Szemfájás. (Jyujtatlan faggyngj'ertyával nyomogasd 
meg a fájós szemedet s elhagy a szemfájás.*'"^ 

Veres szemű bontatlan török búzával (kukoricza) 
hengergesd meg a fájós szemedet, osztán elhagy a 
szemfájás. 

^Nagypénteken napkelte előtt menj a folyóvízhez, 
meríts belőle szembe a folyással, balkézzel, tedd el s a 
legjobb szemvized az lesz.*' 

„Ha valakinek a szeme fáj, a tyúkvaluból mosdjék" 
(szatmármegye-bótpaládi. ) 

Köhöfjésröl Köhögés ellen legjobb a tözött zab leve. 
Igyál minden reggel lúdzsiros tejet. 
Éhomra egyél szalonnát foghagymával. 
Szédülés ellen. A napraforgó magvas bugáját vagy 
kilenezet vagy többet kell megfőzni s annak gőzével egy- 
más után a betakart főt kilenez izben megpárgohii. 

Giliszta bernied ha van a Lómentát borba főzd meg 
s azt igyad. 

Vérhasról. Szerecsendiót, tojás székit szekfüvel ösz- 
szetörvén süsd meg és meg kell enni. 

Vizkorság ellen. A veres káposztának gyökerét méz- 
zel összetörvén, vizzel vegjitvén, kell inni. 



SlLV. HaLíoií. L/SUMiuKÉS. STB. 325 

Fülzúfjcísról. Fejér ürömnek a vizét eczettel összeke- 
verve, kell fülviznek használni. 

Sülyröl. Fa tövin termő fekete csalány gyökerét, 
melynek gyökere olyan aprós fias, mint az árpa-répa, melyet 
megfőzvén borba' azt igya, akár vizben főzd meg. A 
siilynek sebjét pedig cseregubónak öszvetrut s inegszitált 
lisztivei hinteni. 

Háltjogról. A fekete reteknek a tetejét mesd el és az 
bélit vájd ki és tölcsd meg facdajjal, tégy belé timsót, 
gáliczkovct. Az elmec'czctt tetejét csináld rá, ásd a földbe, 
hadd ott kilencz napig, azután vedd fel, azzal kenjed sze- 
meidet. 

Csonttörésről. Az mely tag erősen megütődik, ha 
csontja megtörtnek gondoltatnék, fekete nadáj-tövet osz- 
szetörvén, ó-hájjal azzal kell kötni. 

Tálijogot megérlelők ezek : disznó-ganéjt lejben meg- 
főzni s vele flastrom módon bekötni. — Fejér májva 
tövet megfőzni mézbe s azzal kötni. 

Fene ellen. A pápa-füvet gyökerestül törd meg, főzd 
meg, az sebet mosd, kösd vele. 

Kő elUm. A kiben kű vagyon, poresin fűbül fürdőt 
csináltasson, abba fürödgyék."^- 

Dcigös időben angyilika gyökeret kell rágni gyakran 
és róla inni. 
A vallással kapcsolatos ős gyógyítási mód várja a rá- 
termett buvárlót, ki e nemű hagyományainkat összegyűjtse 
és értelmezze s benne az ősvallás gyakorlati vonatkozásával 
beszámoljon. 

XXXV. A bübájoló és gyógyítás módok nyomai. 

A gyógyfiivok beszerzésének hagyománvüs ideje és módja. A hűbájolásnak 
lényeges külsőségei. Az ólomöntés és vizvetés bubájának törvényei. A 
bűvös szerekbon való néphit egy-két esete. A fenyegető igékkel és rá- 
olvasással gyakorolt gyógyítási mód példái s azok ősvallási vonatkozásai. 

A javasok tudománya szerint még az egyszerű gyó- 
gyító füvek használata- és alkalmazásának is megvamiak a 
maguk törvényei, melyeket meg kell tartani. Meg van 
szabva ideje és módja a gyógyító szerek beszerzésének. 



;j2<; N -"■'■■■ ....-'.'-■-■ ,.,./,,,... V.,. 



M \) IM iS I 



A l(!^töl»l) t?yúi»>ílú íiiv»'l sz,^ Ivúii-iiuji flott U«'ll besze- 
rezni, lio^y t'oy:5Uiat(>s lej^yen. Nórnelyiktiok a beszerzése is 
l)ajos <l()l(»^', mert <'sak éjnek idejében, ín'ki vetkezve, va- 
rázs-i)^ék és szerek basznábitával ejtbetr) nieí,', különben 
vaiív az ördíiíííik elviszik, vaí?y az »'rdr) tVii szakadnak ni és 
agyonütik. 

A szemvíznek való nai)t'elkölt(; elött mí'Htendö. A be- 
teg fürdíívizét szintén naj)l'elk()lte elfítt kell egy folyóvízbe 
önteni és pedig lefelé. Az lítközben való szóbaáll;!-^ ''>■ ^ '-'- 
szanézés altaljában tilalmas. 

A gj'ógyszerkészités sínesen titokzatosság és variízs- 
beszéd kísérete nélkül, sőt a basználatnak is meg van a 
maga törvénye. Például, ba a gyógyszer folyadék a jnrais (a 
székelyeknél : uras) az edény tetejére kezével keresztet esi- 
nál s ujjait az orvossí'igba mártván, azután a földre rázza, 
hogy az íirdög is kielégítve legyen.*^''^ 

Sokkal szertartásosabbak azonban a bHhájóUis-ak, me- 
lyek liatása egyenesen a megszabott külsőségekhez van 
kötve, mely külső elján'isok azonban nem eg}'enlő mé- 
retűek. 

A Kalevala „ráolvasásaihoz" képest a mieinket egészen 
elkoptatottnak kell vallanunk. Némelyek csupán másfél soro- 
sak s külsőleg a bfíbájolás ncgijes jelét nem is tüntetik föl. 

De minden ..ráolvasó," még a legrövidebb elmondásií 
is ősjellegű; mert mindeniken megnyilatkozik a kezdetleges 
felfogás, hogy a betegség egy saját démon, mely a meg- 
szállottat gyötri, de kérlelés áltid távozásra b irható, bűvös 
igék vagy elátkozás által pedig arra kényszeríthető is. 

A bűbáj olásban, a hol ez az eredetit megközelítő töre- 
dék, négy lényeges alkotó részt különböztethetünk meg, 
melyek : a szemmel való nézés (innét a szemmelverés) ^ a Mzrá- 
tevés (kenés vagy keresztvetés) a megfelelő eltávoUtó bűbájos 
igék elmondása és a rálehelés vagy a vele egyenértékűnek 
látszó reápökés. 

Tapasztalható, hog}' ugyanazon baj ellen nem azonos 
az eljárás, hanem helyenkint változó, sőt ugyanazon helyen 
is több eljárás van gyakorlatban valamely bajnak eltávoz- 
tatására. 



Qlomöxtes. 327 

Legléiiyegesebbuk a bűbájos igék, melyeknek titkát a 
javasok féltékenyen őrzik, mert miként állítják, ha elárul- 
nák, akkor nem használna a tudományuk. 

A Kalevala rúnói szerint, ha valaminek eredetét, létre- 
liozó okát tudja az ember, akkor azon tárgy tolr»tt uralkodni 
is tud. Ilyen eredetek vannak a nagyobb ráolviusókban el- 
mondva és a kisebbekben érintve, melyekben az ösvallásban 
a többi ezeréves kopást nem számítva, Jézus helyett „Uk- 
kon" és Mária helyett a „Földanya" ' "-" tnl-in n ..Nagy- 
asszony" állott. 

Különben a bűbájos orvoslásnak következő fajai gya- 
korlatosabbak : 

1. Az (Jlomöntés és vizvetés. „A ki mégijed lútú', ku- 
tyátíV, kutyavonitástíV, vagy akármitű', 9-szér kiill ráol- 
vasni a miatyánkot, de nem szabad ammén-t mondani. 
Vagy pedig ólmot öntenek: a mestér-gérénda alá fekte- 
tik, a kire ólmot kell önteni: a gyomrára szitát; ára sü- 
tőkendőt tesznek. Addig mégolvad az ólom. Akkor azután 
egyik tartja a gyerek fölé a tányért, a mibe víz van, a 
másik még az ólmot önti. Mikcjr Mziitáii kiítiitődik. aniitű' 
megijedt, akkor ehnúlik a baja." 
A székelyeknél is szokásos az ólúini/ntés és szintén ijjed- 
ség ellen alkalmazzák Kozma Ferenez szerint : 

Egy tál vizet a beteg hátára tesznek s ebbe tojásnyi 
nagyságú olvasztott ólmot öntenek ilyenforma ima kísé- 
retében : „Én uram, én istenem! vedd ki azt az ijedtsé- 
get az ő szivéből." Nagyobb ijjedelemnél kilenezszer, ki- 
sebbnél ötször ismétlik ezt, a tál vizet testének külön- 
böző részeire illesztvén. A mint az ón különféle alakokba 
tömörül, megmondják : ember, kutya vagy szárnyas állat 
okozta-e az ijjedséget. Az utolsó öntésnél a földre ke- 
resztet húznak s a tálat erre helyezvén, a tisztátalanokra 
öntik az ónt e szavakkal : ..Ez nem a tied, ez a 
másé."^'''* 

Az ólomöntés végűi megvan a palóczoknál is, hanem ott 
igézet ellen használják, lui a gyermek olyan hitvány lesz, ije- 
dezik, vagy a hasa megy és czélja hogy megtudhassák : ki 
volt a megrontója. 



32H VizvktP.s. 

A ííyi'rnn'k. íoloii losiiiii kcn-szlül t'iry tállíii, int'lybfM 
víz vun, öntik az olvusztDtl ólmot, szciilííl hivón, ho^y 
az ólom a gyííinuík meí?ií^ózfíjón(;k alakját fogja fölvonni 
(Tcipcs Hevesben), Ha ily módon me^íftiKlják, hogy ki 
iirézte m(íg a gyermeket, annak valami ruliadiuahja ron- 
gyával füstölik meg a gyermeket."""' """ 
A vüvetés-v6\ már volt szó."'"'' Az anyák r-zcn ked- 
velt babonáját illetőleg e lielyütt a szatmármegyei és palóez 
eljárást kívánom még érinteni, mini m Inti s/.infén vizvelés 
a „szemmel verés" orvossága. 

Szatbmárban erdélyi mód szerint járnak i'l : 

egy j)oliár friss vizbe kilenez darai) elev.ii puiázs- 
szonet vetnek bele s avval mossák meg a kínosan nyö- 
szörgő s álmában felsíró gyermeknek nyakszirtjét, halán- 
tékát, két tíínyerét, két talí)át, azután a vizet az ajtó 
sarkába öntve, a poharat is oda leborítják és reggelig ott 
hagyják (Nagybánya). Másutt, végezvén a mosást, a po- 
hárra felül keresztbe két kést tesznek és ezt mondják 
fölíitte : ,.A ki az én pulyámat megverte, arra szálljon 
vissza a rossz szeme!" Ezt háromszor kell elmondani a 
pohár fölött s azután a beteg egy hajtásra igya ki a vizet 
a pohárból; a szenet pedig vissza kell dobni a kemen- 
ezébe. Reggelre minden baj elmúlik.""** 
A Mátrában némileg más az eljárás. Itt azt tartják, 
hogy ha a kis gyermeket valaki szemmel megveri, három 
darab izzó szenet, vagy a mint mondják „üszök-tüzef kell 
visszájáról egy tekenö vizbe dobni s abban a gyermeket meg- 
füröszteni. Ha a szén a viz fenekére ülepszik, akkor használ, 
különben nem.""^ 

Az ólomöntés varázs-igéit nem ismerjük, a vizvetését 
fönnebb láttuk. Hitregei fontosságuk mellett elég annyit em- 
líteni, hogy a tü2- és vizcultust egyesítik magukban. A viz- 
vetésnél némely hehütt jelképiesen képviselve van vallásunk 
Nagyasszonya is, a maradék-gyógyító viz az ajtó sarkához 
öntetik a seprűre, mely hitregés bútordarabja a szobának, 
nem azért mert seprű, hanem mert yujírgallyhól van készítve. 
2. Érintenem kell a szerek büverejét is. Némely gyógji- 
tási eljárásoknál ugyanis a varázsos mondat egészen fele- 



FLZFA. a liOliZAFA MUND.VJA. 329 



désbe ment, csupán a fölhusznáit tárgy tartja még fönn a 
hitregés vonatkozást. XénKílykor már ezen vonatkozás sem 
egészen kivehető. 

Nag}' becsülete \an némely bajokban a fazfa- és 6od- 
zaf'á-n'Ak, mert betegségtől szabadítók. A széki palócz, ha a 
hideg leli, egész bizodalommal megy a fűzfához, megrázza 
és azt mondja neki : 

Fűzfa én neked vendégel hoztam. Isten uescse ! én 
nekem nem kell, itt hagyom.""^" A fűzfa tehát betegsé- 
gek l;ikóliely(\ 
Es ilyen sok esetben a bodzafa is, mely egyenesen az 
ördög fája. Ennek erdélyi mondája a következő : 

Mikor Isten a világot teremtette, az ördög végignézte, 
hogyan alkotja az egyes állatokat. Egyszer haza szaladt 
és mikorára visszatért Istenhez, látta, hogy az azelőtt 
mozdulatlanul heverő állatok most mozognak, esznek, isz- 
nak, szóval élnek. -Hogy csináltad te ezt!" kérdé az 
(irdög az Úristent. „Beléjök leheltem," — monda Isten és 
mutatott neki egy fasipot. Az ördög elment és csinált ma- 
gának agyagból egy állatot és aztán fasipot akart készí- 
teni, de egyetlen egy fa ágát sem tudta kifúrni. \'égre 
megtalálta a bodzafát, melynek ágát könnyen átfúrta s 
azon keresztül akart a maga állatjába életet lehelni. Isten 
ezt látván megharagudott és az ördög művét villámmal 
szétrombolván, megátkozta a bodzafát, hogy legyen ezen- 
túl az ördög fája, ha már megengedte, hogy ágát keresz- 
tül fúrja az íirdög.^''^ 
De elég követelő- és fenyegetődzőnek is találjuk vele 
szemben a néphitet. 

A hideglelésben szenvedő beteg péld. elmegy a bodza- 
fához és azt ilyen szavakkal szólítja meg: 

Jó napot bodzafa ! vendéget hoztam neked ! (harmad 
vagy mindennapos) hideglelést, itt egyen meg a fene, vele 
együtt, te reád hagyom, többé vissza sem nézek. "®^- 
Máskor meg azzal fenyegetik, hogy ha nem segít, ki- 
vágják. 

Palócz néphit szerint, mivel T7-féle hideg van, legjobb, 
ha a beteg leszakítja 77 bodzágnak (bodzának) a legtetejit, 



uzutún ii'/A nwií^'/Auhvii, ixniú Ioiví; vízImmi, h»)rl)an vii|?y pú- 
lyiiikábiin brvcs/i."''' 

IIi(h'{<l('l(''s cilcii foí^aiuitos 51 foff/iíif/ipna is, iiKílyot a 
jó palíHíZok törvénye szerint 77 felé kell vaíídalni h pa'ilyin- 
kál)a 24 órái^' itatni Ix'vétel clfílt. 

Hasznos a toglia^'vnia köiiöí^és elKMi is. A hsironi- 
széki népies gyakorlat azt tartja: lí^yál minden rct^í^el 
Indzsiros tejet. Klioinra e^^yél szalonát f'ot/lni'ftjmánil. \{n 
ezek nem használnak, akkor bizto^Mo >.;ir:i-/ Iw-ii./ 
séj^bf! (ísel."'* 

A Szih'ií?ysáíJ^ban meg azt irja eiö a népiiit: Végy 
egy csiix'í sót, vagy íi kis knkoriczaszeni nagyságú sót, 
7 szem borsót, ■> czikk fofflifii/íjmát, 8 sz<*m paszniyt, tedd 
egy zsacskóba, hordd mindig a zseb(;dben vagy a nyakíwl 
ban ; nem ronthat meg (~ betegségbe nem ejthet) senki."' 

És miként már volt szóban, mils vidékek hagyo- 
mánya is javasolja, hogy a rosszak ellen állandóan fog- 
hagymái kell magnnkkal hordani. 

Fülfájás ellen jó a fülbe, })al(')cz tapasztálul szdiiii is 
olvasztott juh-vajat vagy a háztetőkön növő Jövi rŐTsn" 
(kövi rózsa) kicsavart levét belecseppenleni. A kövi rózsái 
azon czimen tarthatjuk hitregés níi vénynek, miután egyik 
nevén Boldogasszony rőzsájá-wák hivatik. 

Másik reezipéje a fülfájásnak: X'akondoktúrást ránts 
eczetbe s avval borogasd a füled. 

Ha füled fáj, koporsó szeggel tisztítsd."'*'' 

Lehet mythoszi vonatkozás a „sárgaság*' háromszéki 
reczipéjében is : 

„Végy egy nagy sárga répát, vágd ki tölcsér alakúra, 
csakhogy alól ne legyen hkas. Egy hosszú czérnán ereszd 
be a kürtőn, töltsd teh vizzel, hagyd a kürtőbe három 
napig, azután idd meg belőle a vizet. Ezt folytasd addig, 
a mig igy kilenczszer ittál. Ez alatt mindennap feregy- 
gyél olyan vizbe, a melyikbe tettél fejér ürmöt, varadi- 
csot, csombort és kerti seprő-füvet. Ne félj, meggj'ógyúlsz.'^'^ 

Tudvalevő dolog, hogy a Szent-Györgynap előtt fo- 
gott zöld vagy leveli béka szintén bűvös hatású hideg- 
lelésben és torokfájás ellen. 



Fenyegktó igék és kAolvaso mosüokák. 331 



Azt hiszem, hogy a szives olvasók mindegj'ike tudná 
egy-két esettel e rövid i)éldatárt bővíteni. 

8. Gj^ógyítás fcnijefjetö igékkel és ráolvasásml. Mindin- 
kább belezökkenünk azon különösebb babonákba, melyeket 
bosszankodással utasít az agyrémek hazájába a taniüt ember, 
és hathatós dologként mivel az ösvalhisnak öntudatlan hive : 
a tiidathui kíiznép. 

Ilyen a ..disznónyii ellen" való eljárás : ,.Ha nyű van 
a mala(zodl)an, menj ki a mezőre, keress földi horzái olyat, 
a melynek a töviről ,'} ág hajtott ki. Fogd meg az egyiket, 
hajlítsd le a földre, takard bé földdel (Homlitás.) Fogd 
meg most a második szálat s- tedd a derekára késed s 
niíjnd a harmadik szálnak ezt : >Te borza, ha az én por- 
támon levő (Haris nevíí szürkt; szőrű ái-tán) malaczomból 
a nyüvet 24 (ua alatt ki nem kergeted, te is így jái-sz." 
Ekkor levágod azt a másik szálat, a melynek a kést neki 
tartottad. Biztosan kimegyen a nyű a malaezodból. Ha 
nem menne el, vágd le azt is, a melyet megfenyegettél s 
ne félj, mert nem lesz nyű a malaezodban. (Erre az utóbbi 
szál kivágására különben nem igen van eset, mert az első 
szál kivágására már elmegy a nyű.) - „Ali a borza, .Jiínos 
báesi'?" Ez azt teszi, hogy szerencsét hozott a borza? — 
„Áll biz a," t. il. elment a nyű a malaezból.""'^ 
Csak némileg hasonlatos ezzel a székel ij eljárás: 

„A kuruzsoló, úgymond Kozma, a beteg állatnak egy 
szál szőrével megindulván, addig megy, a mig gyalog bod- 
zát kap; vág belőle egy ágat, keresztesen meghasítja" s 
a szőrt beleilleszti és kelet felé állva kezdi : 10 nem 10, 

9 nem kilenez, 8 nem 8 -le egészen l-ig. Ekkor 

a bodzát a földbe szúrva, igy szól : „Akkor legyen X. N. 
(két éves fejér gönnéje) még férges (=^ nyüves), a mikor 
én ezt innen kihúzom ptö, ptö (leköpdösi)! Még addig 
elmenjen, a mig én itt leszek, ptö, ptö! Ha napfelkölte 
itt kapta, napnyugta itt ne hagyja; ha napnyugta is itt 
találja, napfelkölte itt ne hagyja, ptö, ptö V"^''^ 
A szegedvidéki .^férget kiolvasóval" tudós Kálmány 
ismertet meg bennünket : 

„Napfönkötte előtt fö'kel az embör oszt' sénkihön 



332 lilnZ-NMKKUlíKMKIIKM. ÍÍ1I>K.I>I.KI,K>. 

s«' y)üsz(';l}; lui }i jószAí? kíitólen van, (ílcsupja, olindilytya, 
món a J()szíÍk uti'ui, a jószá^^ra nóz oszt' a imiUitó ujjával 
olvassa: 1>, nem í>, ha' H ! S, luíin H, ha' 71 7, uvm 7, lia' 
<)! I, nem c'í^y, haiu'in í-cHcsöp' w 

üláiHia köp, azután íölvösz ('tv kis port, visszakózbű' 
utánna voti, ho^j^y (jjan hamar mújjoii a forog, a mint ü 
por löesik, észt 8-szo köl' tönni r'gj'más után müa 8 r»n|. 
akkA kihűl' a jószágbul a férög.**"*" 
üsszevotós k(í(lv(M''rt móg a háromszcKicK ..<us/ciioi<'ii,n'- 
sedés ellen" való eljárását kívánom érinteni, hog>' a szives 
olvasót segítsem arra, hogy a fejezet végén magától eltalálj 
a babonás eljárásból levoikliató lélektani következtetést: A 
kuruzsoló asszony a megférgesedett disznó sertéjéböl tíz szi'i 
lat tép ki s övébe teszi. Az udvaron végig menve a serte 
szálakat egyenként háta megé dobja s számlálja : tíz, nem 

tíz ; kilencz, nem kilenez ; nyolcz, nem nyolez egy 

nem egy — mindaddig mig egy szál sem marad. A kuni 
zsoló asszonynak e közben hátra nézni nem szabad s nálá- 
nál fiatalabbat nem taníthat meg az orvoslásra, mert akkor 
nem használ.*^^^ 

A bűbájos gyógyítás további példájára igen alkalma> 
nak látszik a ^hidef/lelés." melynek a következő elbűvölési 
esetei a legközönségesebbek : 

a) A hideglelés ellen a palóczok szerint legjobb, ha 
az ember czeruzával vagy szentelt krétával az ajtó alsó belső 
részére e két szót írja: „nincs itthon "* ; akkor a hideglelés 
soha sem jő az illetőre. Nem jő akkor se, ha a hideglelős 
beteg elmegy egy bodzafához s azt mondja neki: ^ Bodza, 
engem a hideg lel és ha engem el nem hagy Isten ucscse 
kiváglak" s aztán egy baltával kivágj a." ^*- 

bj A székelyeknél is szokás a hideglelés eUen bodzát 
vágni, de itt a ki\'.igás nem ijesztési, hanem elátkozási igék 
kíséretében történik. Miként Kozma elbeszéli : a beteg olyan 
gyalog-bodzát keres, a mely egy tőről három ágat hajtott. 
Az egyik ágból vág egy darabot s napfeljötte előtt kimenvén 
egy folyóvíz partjára, a viz folyásával szembe áll s igy szól : 
„Akkor rázzon ki még engemet a hideg, a mikor ezt a bod- 
zát látom" s ekkor a fején át, háta mögé, a vizbe dobja. *^^^ 



Hideglelés. Árpa. 333 



c) A háromszékieknél is elátkozás által távolítódik el a 
váltóláz ; mert nálok úgy tartják : 

rongyból esinájj három bubát (- bábot) s a hol 
8-felé ágazik az út, tedd oda, nézz körül és mondd ezt : 
„Ugy el vigyétek a hideget rólam, hogy soha se híssam 
meg többet." \'agy ezt: „Akkor lelj ki hideg, mikor én 
ezt a három bábut fölveszem." A hideg arra megyén, a 
ki valamelyik bubát fölveszi.'^*'* 
()) Máskor a kikidlltás segít a betegen, Kzl a íorro láz- 
ban szenvedőknél használják a Székelyföldön. A beteg vala- 
lakije este csupán a beteg lepedőjét öltvén magára, kimegy 
a kapu eleibe, vagy kiszalad egy hegyre s a lepedőt leereszt- 
vén kiáltani kezdi : „Halljad falu, halljad ! az én (fiamat vagy 
bátyámat vagy apámat) a forró hideg rázza. A ki hallja 
ragadjon arra !" Ezt háromszor kell ismételni. Lehet azonban 
a kürtő vagy sátoros kémény alá állva is végrehajtani.""^^ 

e) Van ..rovásos" ráolvasás is, midőn a fenyegető igék 
nem szóval mondatnak el, hanem Írásba foglaltatnak. Féld. 
öt czédulára ráirjuk : 

Ez faluba való N. N-ei ui ki szulclelU rázza 

a harnuulnapos hideg. Ezennel admoneállak tégedet, hogy 
ha nyolezad napok alatt vele a hideget el nem hagj'a- 
tod, összekötözlek, megszárasztlak, kemenczébe vetlek, meg- 
égetlek és széllel elfutatlak." Ez öt ezédulát egj^másután 
következő öt reggel egyenkint a tüzelő fölé dobjuk s a 8-ik 
napon a tűzben elégetjük."'**' 

Változatos az árpa elmulasztásának bubája is : 

a) „Árpa."' Nyomogasd meg egy sallóval keresztesen 
s mondd ezt : „Árpa elvetlek, learatlak, kicsépellek, meg- 
őröllek, megsütlek, megeszlek." Köpkögy széjjel és mond : 
hogy sohase legyen többet. (Háromszék)."**' 

h) .,Á7-pa.'' Keress a falon 9 meszelő szőrt, fogd azo- 
kat keresztbe. Vedd a bal kezedbe és kaszálj vele 9-szer 
a szemed előtt s mond el 9-szer e verset : Árpa, árpa le- 
kaszállak és a fejér lóba duglak. — Ugj^an igy tesznek 
9-szer a holkéz nevetlen ujjiwol vügy párnacsúcscsal. (Szi- 
lágyság)."^^ 

c) Az alföldi „árpás ember egy árpaszemet markába 



'{;?4 \t"-Mc 6L VALÚ. 

v<;vón, a kúllioz inoxy, rtzt ]\i\vi>iuH'/jtv rin»í^k<MÍíli czími 
szsivíik kisí'n'tY'lx'n : su'[)ii, árpa lekaszállak, a kút fcnckón- 
doblak" mely is háromszor elinondatváii, a Ix'U'íí iiiarkában 
lévő árpaszcinet a kútba veti s háromszor oí^ymásiitán 
utána pök."**" 

(I) Kalotíuszegi módosítással: árpa, árjja h'aratlal, 
marokba so teszlek, kévébe se kötlek, szekfíremre se tí;sz 
lek, csürömbíí sí; viszlek, (d se czipídlek, malomba S' 
viszlek, me^ se sütlek, itt az illető köp e^^yet s '\íQ' U- 
jezi be : esak a fejér lóba teszlt'k. Hzt háromszor mond 
ják el, miközben a gyó/^ykezelfí az ujjával, késsíd vaíí> 
biesokkal a szem (dött arat.«»" 

e) ..\'é*íy egy sarlót a kezedbe és ászt a szem előtt 
jártatva mongyad ezeket a szókat: Árpa, ári)ivl ón tégí- 
d(;t learatlak, kévébe kötlek, kalongyába raklak, székén • 
teszlek, haza viszlek, esürbe teszlek, kieséptdlek, mejj 
szórlak, félrostállak, zsákl)a töltelék, malomba kiiUllek. 
megőröllek, haza hozlak, megszitállak, megsütlek és meg- 
eszlek. Kzulán nyomj a kfdevényre a sarlóval i'gy ki'H'sz- 
tét és pökdöss három felé és az árpa azonnal elmúlik. "*°' 

f) ,.Ha áipa van a szemedén, háromszó' kerüdd még 
a kutat, oszt vess mind a nés- sarkába ész szem árpa* 
oszt aszongyad: akkó légyén az én szémi-mén árpa, mik<i 
én észt iinien kiveszem.*'*-*- 

g) „Arpárul való." A kinek áipa nyől a szemében, 
három reggel jobb keze nevetleii ujjúval keresztet vessen 
fölötte s a következőt mondja el háromszor: Ayaisten 
mökteremtötte, Fijú isten möksémmisítötte. Szentlelök úr 
isten mökszentölte. Oszlassa el az Atya Isten ! Oszlassa el 
a Fijú isten ! Oszlassa el a tejjes Szentháromság isten I"^^^ 

Kiváncsi vagyok rá, pihentetésképea legyen mondva, 
hogy a szives olvasó e sok ^ráolruf<ú" között melyiket tartja 
és miért a leghathatósabbnak ? 

Választásának minden esetre olyanra kell esni, mely 
az önbizalom felköltésére legalkalmatosabb. 

Módfölött sok baja van a népnek a keléssel: de van 
rá sok orvossága is, melyek között többé-koA'ésbbé bűvösek 
íi következők : 



A KELÉSSEL VALÓ BŰBÁJOS ELBÁNÁS. 335 

Cl) palócz mód szerint a „kilis," hogy eimiiljék, egy 
rtmgygyal a „rútságot" ki kell nyomkodni belőle s azt 
egy hatigya-zsoüibékba elásni."^* 

hj Szatmárban a kelé vényt ó-hájjal megkenik s iizt 
hiijnulhiin kilenez kóró tetejére kiteszik."'^ 

c) A hánjmszékiek javaslata így hangzik: A kelést 
kerekítsd körül a nevetlen újjmMal háromszor; e közben 
mindig nyomd meg a közepét. Tgyanigy csinájj egy hót 
szénnel, akkor dobd el, de ne nézd meg, hogy hova dob- 
tad s mondd tv.t : ..Akk.>i- l.'i-s;il;ik. iiiik..r ezt a hót 
szenet." 

Ha valamelyik testrészedbe csipke megy, vétesd ki 
mással és a esipkét rágd meg s nem kél meg a beje. 
Ha kelés járvány, hordozz a zsebedben lópatkó- szeget.^^^ 

cl) „Kilis" ellen a mikófalviak szerint legjobb gyó- 
gyító szer egy íélmai-ék fejér babot új fazékhcm meg- 
főzni s annak a levével megmosogatni, azután a babot a 
kelésen át szemenkint lepergetni a szekéniton. A ki leg- 
először áthalad a babon, arra ragad a kelés. Ha pedig 
másnak a ..rosszát" nem akarják, akkor a hasogatott 
tölgyfából készült kerítésnek kihúzzák egyik karóját s 
annak a gödribe öntik a babot is, a levét is, a karót 
Ivedig másik végével dugják vissza a fíildbe. 

Vagy ugyanezen esetben, hog}^ a baj másra szálljon 
át, a test beteg részét egy krajezárral szokták meg- 
nyomkodni és azt az országútra dobni. De hogy az 
ilyen rontásnak foganatja ne legyen, legjobb az úton ta- 
lált pénzre előbb 3-szor keresztet vetni, mondván : .,az 
Atyának és Fiúnak és Szentlélek Istennek nevében" s 
csak azután fölvenni.*^^" 

e) „Kelésre" (Keresztet kell rá vetni s ezt mondani : ) 
„En tégedet keresztellek a Jézus Mária nevében semminek. 
(Ekkor lehúzza a lába fejéig, ott a földre keresztet vet): 
Atyának, fiúnak, szentléleknek nevében. Fülel, édes unyám ! 
(ekkor a hüvelyk és nevetlen ujjával egy-egy csipet 
földet vesz fel háromszor, azután keresztet vet:) szem 
mecjnézte. szív mcyuerte. Szentháromság egy Isten fordítsd 
meg rajta."'*^ 



33<j Kii"- '- '■'■•■<■•-• >••- n.i.KN. 

/') „Ilii kcléH (táiiia(iús) vuii nijtad, kricsetlen úm'UU' 
dfírí?í)(l niö^, liónap inán ncini lösz síMnnii nit Víijo' hód 
újsákhó (újlioldkor) jiszt mondd: (rKérl<;s.s(''k a .lézus, új 
nap, új kmUij. a mit most látok, ujjújjon, a mire nézek 
(^m ujjon."""" 

(j) „Kfdósröl való. ■ A kelést mök köl' kerekíteni 
3-szor oszt' mondani : „Mik() az Úristen a szöífény asz 
szonyhon bemönt, hajhikodott, asz' monj^ya: Kü jmrria. 
káka átfy, Isten momjijn szó! Akkó émúlik."'" 

h) „Vérkelés." Ha sok vérkelés bánt, nyomjad k: 
azokat, a vért líirüld eg>' kendőbe s (!zt a kendőt dobd 
el ('í^y kereszl-út(m, a ki ahhoz legelőször hozzá nyúl 
ai-ra ragad a kelés. (Szihigyság.)'"^ 
A szives olvasó könnyen észreveszi, hogy a fölhozott 
8 esetnek mindenike szorosan véve nem tartozik ide, a rá- 
olvasókat tekintve pedig a homályosak a legeredetiebbek. 

Még a „torokfájást" legyen szal)Md L'yÓL''yitási gyakorla- 
tában némi részletezéssel érintenem. 

a) Kalotaszegen, a kin<'k 5i torka laj, annak fecskefész- 
ket főznek tejbe s a t(jrkát azzal kötik be.""^ 

h) Már volt említve azon országos néphit, hogy a 
Szent-Györgynap előtt meglátott gyík hathatós szer torok- 
bajban. ,,Összemarizsgatílsa'' gyógj'itó erőt kölesönöz a kéz- 
nek. Az ilyen ember ha egyszer-kétszer megsimogatja az 
embernek vagy a jószágnak a torkán támadt daganatot, ok- 
vetlenül elmúlik.'"^ 

c) Magának a gyíknak használata még hathatósabb. 
„Fogj gyékot, mikor vetkezik ; törülgesd meg vele a torko- 
dat. Többet soha sem fáj a torkod.^"^ 

d) ., Virágvasárnapján szenteltess barkát, nyelj le éhgyo- 
morra 2 — 3 szemet ; egész évben nem fog fájni a torkod," 
tartja az erdélyi néphit.'"^ 

e) Torokfájás ellen jó orvosságnak tartják a palóezok 
földén azt is, hogy a Balázsnapján (febr. 3.) szentelt almá- 
nak a héját parázsra vetik s füstjét belélegzik.''"^ 

f) „Torokfájásrúl'való. Fö\l anyám! torkom fáj, néköd 
jjanaszlom, gyógyícsd mög, maj' nem fáj ! Keresztet vet jobb- 
jával a torokra, de amen-t nem mond (Csóka). A közepén 



A HAJOLÓ IMAUSAG. HiTHEGEI VONATKOZÁS. 



..balta-fokkal a torkát megkörösztöli, a fő'die üt" és a 
végén „a kömönt-zét mögesókoli." Szőregen csak a ver- 
set mondja ei, azután a keniönczét torűközöve nietröleli 
oszt' a'val köti be a torkát. "^"^ 

(j) Másik, A torkot a kezével húzogatva mondja : 
..Atyaúfen eloszlasson, Fijúisten (jifócfijicscson, Szeiülélökisttni 
hejre hozzon! (Hosszúhát). 

h) Bájoló imátsáf/. ..Az kinek a torkába erezkedöt(t)" 
Föld édes Anya ! teneked nifindom el<jszer : ennek a torká- 
ban erős pöörös (V bőrös) torok ereszködett : torok, gyíkja, 
béka levelegje, nyak foga — — oszollyon, romoUyon, 
benne meg ne maradhasson. íCrös pöörös torok gyíkja, 
béka levelegje, nyak foga disznó szakája, kelevénye oszol- 
lyon, romollyon. Istennek hatalmából, boldog anya paran- 
csolattyával ( loTB).'"^ 
Alig tudnám megállani, hogy a szíves olvasol par sz(3- 
\al ne íigyelmeztessem, a ..szegedi ráolvasó és a RorntMuissza- 
féle bájoló imádság" hitregei fontosságára. 

Az egyik az eljárás szertartásait írja elő, milyenek : a 
toroknak a balta fokával vabí megkeresztezése és a baj eltá- 
víjlodását, elűzését jelentő földreütés, a kemenezének meg- 
esókolása vagy törülközővel való megölelése, A másik meg 
a szövegnek eredetibb és bővebb voltával diesekedhetik. A 
kettőnek közös tanúsága az, hogy az ó-vallásban a „föld- 
anya" tartatott e baj elhárítójának, kihez fordultak „először"* 
is a torokfájósok, Hog}' kihez vagy kikhez fordultak folyta- 
tólagosan azt az 1578-iki régibb szöveg sem mondja; de 
némileg sejteti, midőn záró szavaiban emlegeti Istennek hatal- 
mát és a Nagyasszony parancsolatát. Mythoszi vonatkozás mu- 
tatkozik a „torok gyíkja," „béka levelegje," „nyak foga,"" 
„disznó szakája" kifejezések alatt is: de erre a mai hagyo- 
mány nem ád feleletet. 



22 



XXXVI. Az ösi bűvös könyv némi hagyományai. 

ŰsfiAHsal írott onílókoink t(!lj<íH hiánya. HoniomiHszu l'fU'i- „liAjoló . 
sájfui" 1578-bóI. A 8 közül 5 id6/.vo és tH>flulva, Három 14HH-ból sza... 
zott ráolvas6nak'«»zöve(fo rovi(l«'l»l) ijlossAkkal. HJ'iS. 18B7. 1752-ik évben 
följogyzott r&olvasók. Az 615 hagyoniúny i?yakorlata a niytholojfiaí von'i 
sok hfin)f»úlyoz(is/lvíil. 

Nem ide tartozik kt'rdcziii. lioíj^y vsijjoii ólt-*' a |)ogánv 
ülőkor Írással és logott-í? lenni az őshajdaniiak sz(?nlirs'is;i 
avaííy táltosaiknak nwhos felekezpte és javas oazlályn mind*'! 
..t'ölrovás nélkül" mint élőszót vették és adák át nc-nizedék 
ről nemzedékre az énekes szíMit hagyomány(>kat«> s örc|^ hii 
rejí^éket, valamint a bűbájlás csodatfívö ij^éit és megszabott 
szertartásait y 

N'ajjon nem a sajátjegyű ősnrásnak tudliató-e be, bogy 
az első magyar kereszténység bnzgólkodásának jóformán a 
magyar genius minden korábbi szídlemi termelése áldozatul 
<»sett azonkivííl, a mit a niondákból a krónikások átvettek, 
vagy a gyakorlati liagyomány az összok.'isokból fontai 
és őrizV'"'-' 

Egy bizonyos, liogy a balxjnaként üzíitt gyakorlati rész- 
ben legtájékoztatóbbak mytbológiai töredékeink, és hogy ' 
tekintetben az élö hagyományt még némi följegyzések is támo- 
gatják, nem ugyan a -rovások"* korából származó följegyzé- 
sek: de azért a régi szellem és eredetiség némi jelleirével 
bírók. 

1578-ban Bornemissza Pétertől „Ördögi kísértetekről" 
czimen egy munka jelent meg, melyben több ráolvasási for- 
mulák, vagy mint nevezi : Jpájoló imádságok fordulnak elő. 
Ezeket ő egy javasasszony, Tardoskeddi Szerencse Benedekn 
után irta le, tehát Xyitra megyéből valók. '^"^ Hogy a protes- 
táns Bornemissza ebben nagy megbotránkozásra méltót talált 
és ezáfolni valót, mondanom sem kell, valamint azt sem. 
hogy tévedett, midőn nem látott bennök egyebet pápista 
babonáknál. 

Főbb darabjait közöljük : 

.,A^ kinek fejét megmente: hogy ne fájjon." 
Xemes asszonyom Bódog Anya bemene szent templomba, 
leüleplék az J áldot{t) aranyos szeyü székibe, az ő áldot(t) 



BOKN'EMISáZA UÁOLVA8ÓJÁNAK RÉGISÉGK. 339 



szent fejét megesé fene füst-csúz, fene füst-kelerény. Lefüy- 
geszté az ő szent fejét rajta, szent kedve künyörüdék, szent 
szive szomorodék. Azt látá az ő áldot(t) sz. fia. Monda: 
Oh én szent anyám, mire (= miért van hogy) szent fejed 
lefüggesztöd, szent kedved megkönyörödet(t), szent szined 
megszomorodotít) V Hogy azt hallá asszonyunk Mária, 
monda: ^üli én áldot(t) szent fiam, ht)gy ne szomorod- 
gyék az én áldot(t) szent szívem ; hi)gy ne fügeszszem 
(le) az én áldot(t) szent fejemet; hogy ne könyördjem 
az én áldot(t) szent szívemben! Az én áldot(t) szent 
fejemet megessé fene füst-i-súz, fene füst-kelevény, het- 
venhét fájdalom befogta szűz tetememet. Hogy azt hallá 
áldot(t) urunk Isten: „Ne ijedgy én szent anyám Mária! 
lm' én megszorítom az én aranyos kendetlen keszkenőm- 
mel az te áldot(t) szent fejedet ; belőle kifusson fene füst- 
csúz, fene füst-kelevény, benne meg nem maradhasson 
hetvenhét-féle fene füst-csúz. — Kz mai dicsőséges napon 
én is megszorítottam ez embernek fejét ez kendőtlen kez- 
kenővel, l)unös szájamból szent ii/éket reá mondottam. Ne 
ijedgyél szent anyiun Mária, én raíjijok mimlennél naytjohh 
orvos, te ihkji/ mindemiél nayi/ohh hájos. 
Hogy berme nyomtatása évét (1578) sziizadokkal meg- 
haladó régiséggel van dolgunk, igazolják : 

a) a betli rinies sorok : 

b) az elavult szarok és szófűzések, melyek l)izonyára 
már Bornemissza korában is szokatlanok voltak ; 

e) az utolsó sorban nyilvánuló ..bűbájos iyék," melynek 
mását megtaláljuk a Kalevalá-ban : „Víz legrégibb írszerek 
közt, víz tajtéka bűvszerek közt. Teremtő a kuruzslók közt, 
Jó isten a javasok közt (Kalevala III. r. 199 — 202.) 

Az eredeti alakot visszaállítani bajos lenne; mt-i i ncin 

tudjuk, hogy a kedd vagy szombat asszonya-e az őslegenda 

hőse; liol keresendő az elbeszélés színtere : a föld alatt-eY stb. 

..Az ..iiienyiUésröl'' (íiczamodásrul). Urunk ur Isten 

felüle az ö szent szamarának nyeryetlen hátára, indula 

paradicsomba, be nem mehete paradicsom kapuján, lába 

megbotlék, lába megczokék (csúszók). Csont mene ki 

helyéről, velő mene ki helyéről, ér mene ki helyéről. 

22* 



840 A MKNY lXfeHKÖL ÉM ÓKLELKTKOL BoKNKMHU ZÁxAI.. 

rniiik Islcii ltítuKí?nszté az d úklot(t) szent fejét. Sziv 
szoinorodék, kedve könyriríKlék. Azt iiie^Málii az 6 Kzeiii 
anyja, monda az 6 szent anyja: oh én szent fiam, mirt- 
(miért van, lioi^'y) a te szent fejed függeszted és kedved 
könyörödékV Hogy azt hallá áldot(t) l'nmk Isten monda: 
Ó én szent anyám Mária, hogy ne függeszszem szent 
fejemet, hogy ne szomorodjék szent szivem, hogy ne kö 
nyöregygyék szent kedvem. lm én felültem szent szama- 
ramnak hátára, heakarék menni paradicsomba. Be nem 
mehetek paradiesomnak kapuján ; szent szamaranmak 
lába megbotlék, lába kiczokék (kiesuklék). Csont meii. 
ki helyéről, velő mene ki helyéről, vér menc ki helyéről. 
Hogy ezt hallá az ő szent anyja Mária: Ne ijjedgy én 
áldot(t) szent fiam! Kn az én szent kezemmel meg fogom 
szent szamaradnak lábát, szent szájamhói szimt igét ren 
mondom, szent lehelletemet reá lehellem : ..csont megyén csont- 
hoz, velő megyén velőhöz, ér megyén érhöz, in megyén inhoz, 
vér megyén vérhöz.' En is e mai napon megfoktam az én 
bűnös kezemmel ez embernek (avagj' oktídannak) lábát 
(vagj' kezét), én is sz. igét reá mondom, bűnös szájamhóf 
lehelletemet reá fuvom, hogj^ helyökre mennyének."* 
Ezen esetnél a bűbájolás lényegéből két pontot látunk 
hangsúlyozva : az igék elmondásának és a rálehelésnek kettfj- 
kellékét. 

Magát a szent igéket tekintve pedig, meglepő a ha- 
sonlóság ez és a Kalevalában ükkóhoz imádkozó anya sza- 
szavai között. Lemminkainen anyja a kardra hányt holt fia 
tetemei fölött így esdekel : 

..Honnan a bőr leszakadott, növeszsz oda bőrdara- 
bot : az idegek hol kifog}i;ak, pótold ki az éresomókat ; 
a hol a vér elapadott, új vérforgást alapits ott; a hol a 
csont szétzúzódott, teremts oda ujdon csontot; a hol a 
hus le van válva, alkoss megint húst reája; rendezz min- 
dent a helyére, csinosan az előbbire. "^^^ 

„Jf ökleletröl." Kergetik vala mi Unmkat a gonosz 
zsidók, megfogák, felfeszítek magas keresztfára, tö\'is ko- 
ronával koronázák, hegj'es csúcsával öklelék, vasszegvei 
szegezték az ő áldot(t) szent szivéből felinditák az ő 



A BÜBÁJOLÁS KELLÉKÜL CsCZRÓL VALÓ BÁJ. 341 



.M'leletit," az ő szent meredökét, az ö kelevényit. Azt 
meglátá az ő szent anyja. Oh én áldott szent Fiam, nam 
csudálom liogy teneked felindult a te kelevényed, nem 
téged megfoktak az gonosz zsidók, felt'eszitett(»k magas 
keresztfára, tövis koronával koronáztak, hegyes csúcsával 
öklellek, vasszegekkel szegeztek. lm én meffnijomum a te 
áld(jt(l) öl mély sebeddel az én szent hét epésségemmel 
szent Jánosnak ö arany yyöröjével. — A mint megnyomá 
Szűz-Mária az ő áldot(t) szent fiának, én is ez embernek 
ugyan megnyomom L"r Istennek öt mély sebével asszij- 
nyunk Máriának szent hét epésségével (fájdalmával), 
szent Jánosnak ö arany györöjével. (Az ember megne- 
vezendő.)" 
A bűbájolás négyes szertartiisából a nézésen kivűl 
(Azt meylátá az ö szent anyja) ebben a „kézrátevés"-eii van 
a súly; az érintés a főeselekvés. .,Im én rneynyomom a te ál- 
dott öt mély sebeddel, az én hét ♦'pésségemmel, sz«Mit Já- 
nosnak ő arany györöjével." 

Feltűnő, hogy itt az érintésnek két első anyaga (az öt 
seb és hét fájdalom) részben erőltetett, részben tárgytalan, 
miből következtethető, hogy az ősi ráolva.só szövegnek ke- 
resztény alakba való átváltoztiitása s íiz ó-hitregének ke- 
reszténynyé való tétele mennyi nehézséggel járt volt. A 
pogány szövegben előforduló arany varázsgj'űrűvel szintén 
nem tudott másképen elbánni, mint hogy azt a keresztény 
hagyománj'okkal ellentétesen a szent János ujjára húzta. 

Az aranygyűrűről, mint ..fétis" tárgyról későbben 
lesz szó. 

„Csúzról rálő báj." .,1 ram (V urunc ^= urunk) min- 
denható Isten, mulék (V mutat kozék) regös nagy uth, 
rajta megyén vala áldott urunk Isten, előtalála hetvenhét 
veres csúzt. Monda áldot(t) urunk lU' Isten : Hova indulta- 
tok ez regös régi nagy úton? Megh szólala hetven hét-féle 
veres csúz : Ha minket azon kérdesz urunk ur Isten, hova 
megyünk úgymond : Mink is ehneyyünk úgymond ez fé- 
keié föld szinére, áldot(t) ez testbe, teremtet(t) ez lélekbe: 
szálas hasát szagyattyak. 2^iros vérét meyiszszuk. száz tetemét 
tördeljük, száz ízit, száz forczikáját (porezikáját). Hogy azt 



342 A CMIZ KI.I.KM \At.n MAiil.VA«> 



hallá áldutU) iinnik Iston : Tük se iiu-ln-rssrifk ii^y iiiond 
ez l'ckí'tí' föld sziiHTc, ez én udottiim loslbc, tí-icinUílUMn 
lí'lrkbc. Tük is siessetek iiz /»^)///í'r Hzu/ctihr. kcffi/ctlm óri- 
ásoknak szálas húsát szaf/tfasfálok, piron rérrt mcf/iff íjatok. 
Azt ineí,'liallák elsietéiiek, ménének tenyfi-r szip'til)»Mí, 
\vÁ endx'iiu'k szeméből, szájából, lejéből, orczájából, piros 
véréből, száUus busából, száz tetemiből ki siessen és el- 
oszolyoii hetvenliétíéle csúz : foh/ó esnz, vtres csúz, kpk 
esúz, fejér csúz, szöricrjcs csúz, köszvény, fájdalom, kebí- 
véiiy ki oszollyon, kiromoljon betvenbétféle nyavalya ez 
emberből. Nevét ine^^ kell nevezni (a heteidnek.)" 

Észrevehetőié^^ ezen darab kevesebb torziülson esvén 
keresztül, más egyebeknél jellemzőbb is. 

.lellemző a csúz szemplijtsüéséhen s fajtái kegyetlen vol- 
tának leírásában. 

Az eredeti büvölésbcn a bevezetés rendesen az illető 
baj eredetének rövid hitregéjét foglalüi magában, mit a 
kereszténység rendesen az iiton való találkozással pótolt, 
mint meg nem állható részt. 

A betegségeknek a tengerbe (itt a teng<,'r szigetibe) 
való utasítása szintén jellemző vonása az ősi eljánísnak, 
csakhogy ez eredetileg elátkozási alakban történt. 
A Kalevalában (IX. rúnó 528 stb.): 

„Az öreg ezt észrevette, a rossz okát elkergette. 
A Nyavalya dombra űzte, Nyavalyahegy tetejére, 
Kőszikláknak kínzására, kőrétegek marására." 

„Hasfájás elleti való."' .,Urunk mindenható Isten, mu- 
lék egy regös nagy uth, rajta megjen a mindenható ur 
Isten az ő szerető szentivei keresztelő szent Jánossal. 
Előtalálának hetvenhétféle erőtelen hasfájás(t). Monda ez 
két szót Urunk-isten: Hova indultatok ez regvös nsigy 
utón hetvenhétféle erőtelen hasfájás "? — Ha engemet ezen 
kérdesz urunk Úristen. ^Níink is elmegyünk ez fekete föld- 
nek színére, áldott ez testbe, teremtet lélekbe htirját, 
gyomrát össze háborgatom, piros vérét megiszom, szálas hasát 
megszaggatom stb." 
Hogy eme ráolvasó azon kitétele, hogy a tengerbe kur- 
gatott betegségek ott „a tenger fövényét felforgassák, habját 



Ló-FEKfeLY ELLEN. 343 



háhonjassák, kövét hasogassák/' nem esupán fölfogásában, de 
szavniban is őseredetinek vehető, ezért maga a íinnek nem- 
zeti eposza is jótáll. A Kalevala, hol Vámámöinen kéri a 
KórscUőt, a Halál szűzét, hogj : gj'üjtse a kínokat kék kö- 
vek réseibe, avagy fordítsa be a vízbe, szórja a tengerbe kö- 
veket kínozni, kősziklát morzsolni.''*- 

A Bornemissza-gyűjtemény nyitrai nyolcz ráolvn sóján ál 
vannak régibb és újabb bűvös imádságaink is. 

Régibb a Nyáryak bagonyai levéltárában talált X\-ik 
századi (1488-ik év) „a lovak fekéle ezen könyörgéssel nni- 
lasztható el" czimü részben latin, részben magyar nyelven 
tett följegyzés, vagyis: „Fekel equorum deperditur eiun istii 
oracione." 

A másik a szemdög-nuk gyógyításáról. 

A harmadik a lőmarjidás-vól. 

1488. 

I. „ffekel equorum" deperditur eum ista oracione. 
Inprimitus pro passione doniini debet dícere qniiupie 
paternoster et pro septem fatígaeionibus beaté vírginis 
septem Aue maiiu hicipíendo haiu- oracionem eum signo 
dominice erucis. 

N'runkXtus felden ha (V valaha) jár vala. Egy nUm 
(midőn) el megyén vala, prothomártir (dső vértana} szcnth 
istwánt elő (elei) lelte vala. Az(on) szót monta vala urunk 
Xtus : Én szerető szentem szent istwán protliomártír ! Ez 
ut mellet(t) láték egy veres pej lovat, ö hasát fekél uur 
fogta, menten mondjad szent János ewangelistának hogy 
ez fekél \\x\v fogottá weres pej ló megtisztuljon akképeu 
mint Jordánij vize isten parancsolatjáért Xtus fiiének min- 
den jót tőn. Hiszek Istennek, hogy ezt is jóvá teszi." 
Bizonyos, hogy itt is egy megkeresztényesedett ős hit- 
regével van dolgunk, mely reánk nézve talán örökre el- 
veszett volna. 

Azt sem lehet tudni, hogy az előutasitásban foglalt öt 
miatijánkot és hét üdvözletet a pogány ságban mi pótolta. Uta- 
sítás szerint a ráolvasó keresztvetéssel kezdendő Kérdés ma- 
ad, rhogy nem volt-e meg keresztvetés már az ős vallásban 



n44 SzKM mníK^ Lóm akjClA* xv-ik (mzXza ih.) 

is, iiiint bíívészj(!l, hoiitmn iiiiií^ysinlzható a k<Meszt-ulak bű- 
vös (*roj(» is 'í 

II. „Szem tlcfft' (lopcrtlitur. 

Itííin tril)us viííibus (Irbct junipcniin s<'rar<» <-iim 
gladio ct lotidem vi(úbus (Ji(r(!n» he(; verb;i 

ffrntfr vá^flak min'? Arra, Iioíta- te \iv/,.jj (Mim m 
Jj'inosrói a szíMudfiijríit.'* 

Utasítás szorint olyan iviménzittii vala őzen varázsmon- 
(lás, liofív hriifiiii ízIx'H kcllt'lt clinondaríi s háromszor váí^ni 
niíki a karddal a f^yaloí^^tciiyíinck. Külön'.s l.ix.rv iti m f..nc 
(t'onyo) mint tidajdonság-nóv fordul elö. 

Szcmdogíí, szemdöí^c alatt mit «';rtsürik, nt;m bizonyos. 
A fene után tájékoz(klva, sphcsf'dés fojj^-ott lenni. Az eljárá.s 
az ári)a elmulasztóéval sokban azonos. 

III. „Merjulfíg cj'it de pedihus equorum. 

Urunk Xtus szamár hátán .lenizsáleniba ha í? mi- 
kor) ment ő szamara me«í sántult vala. Azt meglátá bó- 
dog asszon. Az(on) szót monta vala: Fiam (.lézus) .Jzus 
Xtus, Nam (ime) megsántult lovad. Xtus hallá a szót, 
monda : Kn (kies szilem, anyám ! megsántult, mert lába 
kimarjíiU. — Va\ édes fiam Jzus Xtus, pintncsolok te azeut 
híredéi és te ahiratodval. Iiof/t/ az te lorad nie/fviga.isék." 
..Frocid ditbio." 
A varázs-ige, melyre, mert egyéb szertartásos eljárás 
nincsen előírva, egészen keresztényies ; de egyszersmind azon 
bizodalmat köté hozzá a jegyzék csináló, hogy : procul duhio, 
A^gyis nincsen eset rá, hogy lómarjulásban ezen imádság ne 
használjon. 

Nagy hit, a melynek azonban, minthogy nem bibliai 
elbeszélésen, hanem átalakított őspogány hitregén alapúi, — 
a kereszténységnek semmi köze daczára annak, hogy a ka- 
kath-i (párkányi) pap a leirója.^^^ 

A Bornemissza-gyűjteményt és a napjainkig terjedő gya- 
korlatot számos följegyzett hagyomány kép^iseh, melyekből 
mutatványképen csupán néhányra szorítkozunk, milyenek a : 
I. ..Táléra való imádság. Anno 1656. 
Fejér Tálé, Jrék Tálé, szederges Tálé, jjíros Tálé, zöld 
Tálé, lány Tálé, ijas-fias Tálé, folgó Tálé, mindenféle Tálé, 



Tályog ellen, ló-bajbak, (xvii-ik századiak.) 34 5 

lidi-cnhétféle fájdalom adíryoii lap fának, lajif'a adgyon sze- 
lemennek, szelemen adjon .szarufának, nzarúfa adg:yon léez- 
nek, Iccz adgyon léczszegnek, léczszeíj adgyon somá-nak, 
sowa adgyon posnának, pof^na adgyon szél-nek ur Isten az 
te. szent parnncsolatoddal Boldor/ asszon az te szent i;jé(l(íel 
valahol Szél meg nem maradhat (ugy) íziben csontyában 
termő tetemil)en Nagy f^éternek meg ne maradhas.sun ez 
hetvenhétféle Tálé Szent Illés próféta fejszével vágta fáró já- 
rul fárta ezer anfiyaláinl uieffh oszlatta oszlik romolik termő 
tetemihen meg ne maradiiasson Íziben esontyában termő 
tetemiben meg ne maradhasson Nagy Péternek ez a het- 
venhétféle fájdalom íziben csontyában termő tetemeiben 
meg ne maradhasson sehol ez a hetvenhétféle Tálé Ámen, 
(ieorgius Nagy s. k. Anno Domini 1()5<)." 

Ipolyi ezen 'Tdlé-t Jálijotf-vn értelmezi és szerinte 
íigyehnet igényel a mondatok azon menete, a mint egyik a 
másikra viszi át a tárgyat, mi a vers ]>;'iross.'t<'i kcllékéljfri 
taláhiá magyarázatát.^ ' * 

Nincsen kétség benne, hogy az ó-vallás ^.ráolvasói"" 
verses művek voltak, melynek nyomai azon íU'ányban mu- 
tatkoznak, a milyenben bolygatathund maraiU az eredeti 
alak a ferdítéssel szemben. 

„Szent Illés próféta," ..fejszéje," ,,luiuja," .,ezer angyala" 
új liitrQgéket tételeznek föl. df ■< in.'lvt'ki't lurllialiink s/láv 
kölcsönzésnek is. 

// ,,.4 mclij lő meyh-iiti az inát KJoO.'^'' 
III. „Anno 1667. die 15. Április. 
Ezen ímátságomra legh elsőben én keresztet vetek 
Atyának, fiúnak és az vigasztaló szent Lélek Istennek ne- 
vében. Ur Isten mondom azt szent igiddel és szent hatal- 
maddal és szent parancsolatoddal Ur Isten gyógyicsd megh 
ezt az szürke lovat az szeginek .szerecséjére, Ur Isten 
gyógyicsd megh. És kösd az szörmiben az farkában 
ezeket: izsópot, kútban való füvet, koporsó diskát. Leg- 
elsőbb mondd el az igéket és mosd megh aztán két-há- 
i'omszor."'^" 

Igen sok bűvös imádságot tartalmaznak az úgynevezett 
„boszorkány pörök,'' a vármegyék és városok régibb jegy- 



34M Hivii'íi .i'ix/\(;itA. I'atkanvt KI.0I,VA><0. 

/ok<iii\\ri, iiz (dc^- könyvekben és iiaptiirakbaii lalálli i' ' 
bojeí^yzések, melyeknek az élő ha^^yomány niolvjisói JMiiit 
azon kiválóságuk van, hogy beszédesebbek, lej^endiiHiibbak ; 
nincsenek annyira niegko{>tatvii. 
Ilyen a következő : 

„istennek mondom panuK^solatjábú' a te sz. haUil- 
niadílal sz. Háromsáí^ úr Isten! 

Klindula urunk .Jézus Krisztus e<ry skío vaio-' 
vete ö néki agy 'sidó leány /ö vánkost, (ji/^kéiii/ lt'j> 
Mint urunk .lézus Xtus nem maradhatott kő vánkoson, 
gyekén lepedőn : úgy ne maradlutsson keserv»'s fájdalmad 
a rsontjaid vagy más tagjaidban. Azután pedijr m 

miatyánkot is el kell mondani."^'' 
A mi az ólőhaíiyoinányt illeti, csupán néhány eset elő 
sorolására szorítkozunk, miután ezek már inkább csak a 
hanyatlás kéi)viselöi és az ős hitregetanhoz l(?gkevésbbé já- 
rulhatnak öntudatos adatokkal. Jellemzőbbek ráolvnnók: 

,,Beteg jóxzntira: Klindula urunk Jézus Jerikóból Jeru- 
zsálembe, által mene köhidmi ő lován, ő szamarán hara- 
gos gazdiusszonya, jámbor gazdája, gyékény-ágya. kőpárnája^ 
köketiyere, fakése, ez az Isten mondása : ezen jószág semmi 
ízébe', tagjába' ficzemlet vagy nyilahls meg ne marad- 
hasson, hás húshoz, csont csonthoz, tag taghoz, ín ínhoz, vér 
vérhöz, ér érhöz Krisztus Jézusnak maga szájából szárma- 
zott szent igék iiltal g}'óg\TÍljon meg. Fuss., fuss meredek 
(hegyre), Istennek hírével. Boldogasszony i)arancsolat jávai 
innen tisztulj, innen pusztulj, itt neked semmi helyed 
sincs." ( Kún-Félegyháza. )'^^ 

2. „Patkángt elolvasó. (A patkánt mikor elolvassák, 
akkor a küszöbre ül az embör, kifelé fordul, ugy olvassa : 
mikor a második versöt mongj^a, befelé fordul; mikor a 
harmadikat, akkor mögén' kifelé fordul oszt' ászt mony- 
gya 3-szó :) A mi hazunknál 9 patkány van, nem 9, 8 I 
nem 8, 7 ! nem 7, 6 ! nem 6, 5 ! nem 5, 4 ! nem 4, 3 1 
nem 3, 2 ! nem 2, 1 ! nem 1, écscsöp se ! De égy lélök- 
szet alatt köl' elmondani éeezör ; akkor el köF neki pusz- 
tulni (Kálmány Lajos Szőregről)." 

3. „Poczkot elolvasó: (A poezkot úgy köl' épusztítani 



MkXYET ELL£N. MlNüKNUOt,. Fo(iFAJAí»KUi. VA1.0. ."UT 

•d liásztul, hogy '^ napí'ünkőtte előtt olvassa:) száz, ki- 
l(iiiezv(3nkileri(:z, kilenczvennyolcz (Oszt így olvas lefelé 
egész végig:) három, kettő, i^gy, semmi. (De ára vigyáz- 
zon, hogy é né téveszsze. Osztiiii asz'ongya:) Eregy az 
én legkf'dveseb' dniszámhon !" (Kálmány Lajos Deszkröl). 

4. „Meni/ét dlen : A hun a ményétasszon (m)egöli a 
baromfit, ott a-z-ól körű' páczikára csöpűt kö' ténnyi, a 
tik-házat körű' kő' ojamial tűzdelni, legiitóssó páezikává 
hécczér (in)i'g kő, kerűnyi a-z-ólat, ászt m»)ndogatva : 
Fonyny menyétasszíMi, t'onyny, ! akkor soha si' gyün oda 
többet"'''-' 

ö. ^^Mindenru jó. Ha valakinek valannje laj, a bűbá- 
jos asszony a jobbkeze nevetlen ujjával körösztözve 
mondja: (iyékény káka (körösztözi) A-// y>rt>/<a (körösztözi) 
Jézus mondotta: műjon el! (Körösztözi). Itt agy darabig 
megáll, majd újra kezdi s az egészet 8-szor végezi el egy- 
folytában/* (Szöreg) Káhnány Lajos. 

Másik : y,Jíimbor emhör, gonosz asszony, gt/éként/ ágy, 
küp(íni<(, Jézus mondílsa jusson eszödbe I" (E^g^'házas- 
Kér) Kálmán}' Lajos. 

Másik : „O, jén édös Jézusom szent száddal lehöj 
rá ! Ezt háromszor ismétli s ugyanannyiszor a fájdalomra 
lehel. Elindnlt kis Jézus, előtaná't egy zsidó asszonyt, 
ágyat vetött neki : gyékény iigyat, kűpárnát. Jézus a kü- 
páman nem nyukhatott, ezön a nyavala se' nyukliasson, 
se' pedig ez né marathasson, ez a Jézus szava. (Egyhá- 
zas-Kér) Kálmány Lajos.'* 

Másik : „Mikor Jézus Krisztus szent Péterré a fő'dön 
járt, bemönt egy' házlion, taná'tak engödehnes gazdát, 
engödetlen gazdasszon^i:. Az ember akart hálást anni, az 
asszony nem akart. Ott háttak, kaptak termés küvet, gye- 
kén lígyat. (lyékén ágy, kű párna. Jézus fekszik rajta. 
Jaj de kemény ágy ! engödehnes gazda, engödetlen gazd- 
asszony. Jaj, de fáj. Mögkörösztözi öcezör, 5 miatyánkot, 
5 üdvözletöt émond, émulik a fájdalom. (Hosszúhát), 
Kálmány Lajos." 

6. „Fogfájásrul való: Mikó zsáját lát' oszt' fáj a foga, 
szakíescson belüle, szagújja oszt, mongya : Zsája, zsája. 



;54K 'I' \M A II VSIIOI. P<lK(ll.\ Ali. Sl I V I-'li / V Mlili vsl'. ,. \v\', 

íikkö IVijjoii ji Iw^íiiii, imkur a Iíjí'mI. (Szörc^j Ksiliiisiii\ 
Liijos." 

7. „lYonfuldnrul való: .lobb kozt'iíKík a novetlcn ujjá- 
val k(íro8ztBZg(íti II lúiimdjlst s m<»n(lja: KrisztiiKnak 
^y<''k('íii áí^ya, kfipilrnája, tüskön lepr/löjc. stijtulaii kn.^'i/'i, 
.lézus mondása: inújon cl a táinadásii. Három r()n'^>-\ 
napfVrkOttc ídíítt kíil ömoiidafii, akkó <>múlik (Monostor) 
Kálmány Lajos," 

H. „Pokolvarriil való: Klfíször a n(3\('tl(;n ujjával 8-or 
kcrokiti a pokolvail, azután mondja: Kn tégöd nuikko- 
rtíkítlok az Atyának, Fiúnak, Szentlélök islcnru'k nevibe' ' 
Jobb kczo öt ujjával moí^foírja a pokolvart s folytatja: 
Va\ tégod mögloglak az ö újjjimmal ! Az Atya tőrjön, a 
Fijú roncson, a tejjes Szentbáromság eloszoltasson ! Ne- 
vetlen újji'ival keresztet vet reá: Éu tégöd mökkőrosztöl- 
lek az Atyának, Fijúnak, Szentlélok istennek nevibf. 
valamint Krisztus Urunkat sz. János a Jordán vizilx 
mökkörösztölte." (Szőreg) Kálmány Lajos. 

9. ,,Siihrül való: Xevotlcn ujjával a süiiöt ,,»'lkörösz- 
töli" Atya, Fiú, Szentlélok Isten nevében s mondja : 
Atya éroncsom (keresztet vet), Fijú szétboncson (ismét 
keresztet vet), Szentlélok Isten semmivé teremesön ' 
(Ismét keresztet vet) 7T-íele sű', fö'dhű' fjijütt, fö'tH,, 
mönynyön! Amen-t nem szabad mondani, háromszor el- 
mondani s utoljára keresztet vet a földre.'' (Hosszúhát), 
Kálmány Lajos. 

10. „Fic^emödésriil rálő: Midőn Marja szent Józsep- 
pel szamárháton járt, a szamárnak lecsúszott a lába a 
hidrú', osztán kifiezamodott. Józsep monta Marjának, 
Marja monta szení fijának, s^etlt fija monta pczamodúsnak, 
mönyön helyre. Kimönést (ficzamodást) kídte szent Anna 
Marjának, Marja kűtte szent fijának, szent fija kűtte 
hejre." (Szeged).'-" 

Másik : „Keresztet vet magára is mög a ficzemödésre 
is. Az Atyának és Fijúnak és Szentlélok istennek ne- 
vébe' keszdöm az imácscságomat. L'^ram Jézus Krisztus, 
mikó fekete fö'd színin járta' és mönté' : lovad lába meg- 
ficzemödvén, ára möne szent Máté, szent kezével simo- 



FiCZAMODÁS ELLEN. EhÖS IDÖ ELLEN. TÖBEDÉK. 349 



gatá, szent szájával lúvogatá. Csont, bíír ojan lögyé', 
mind mikor a Krisztus Urunk mökteremtött. Asz'tán 
<i-szó rá köl' loholni; oszt 3-sz() köl' émondani, akkó 
használ." (Szőreg. ) Kálmán}' Lajos. 

Másik : „A ficzemödésre teszi a kezét és mondja : 
Elindult a kis Jézutt 6 szamarán, szamár hátán, kűszikla 
In'g-ygyán. Mö«.fíÍL-zemödik szamarának lába, oda mén a 
ticzemápcr : ráolvas, szent szájával fűvogatytya, szent kézi- 
vel tiipoyídytya. l'hön ! Csont csonthó', hús húshó', vér 
vérhön ! Azután i)('diglen óján víjí lö^yön, mint vót !" 
( Eg-yházús-Kér) Kálmány Lajos. 

Másik: „Mikor elmönt a Jézus az ü kmynyára, kín- 
hejir(», kűszikláiul kűhegyekre az Aspiom híyyyyára, lova 
lába megficzemödvén, ára mén a Ficze Márton, szóla, 
monda a Kr. Jézus : Bizony, bizony, bizony, monda Ficze 
Mártonnak, lovam, lába me^ficzemödvén, olvass rá, leliöjj 
rá ! In hejre, csont hejre ! Édes Jézusom töd' hejre." 
(Egyházas-Kér). Káhnány Lajos. 

Másik : „Fogdosi a hun ki van ficzemödve a lónak 
a lába. Krisztus urunk elméne kü hiyyyyáni, kín hetére, 
mögcsuszaniodik szamarának lába kűsziklába, ára mene 
szent Ficze Márton, szent kezévé tülőkteti (nyomkodja), 
szent szájával huhoyatytya (=rálehöl), monda: Csont esot- 
hon, hús húshon, vér vérhön. 01 víg lögyé', mint ennek 
előtte vótá! Názáretbeli Jézus, gyógyicsd meg szögén 
jószágnak a forgóját ! Edös anyám, Boldokságos szent 
szűz, Márijám, gyógyíd mog a te szent Fijad érdemije' ! 
Szent Cziczé Márton tödd belére szögén jószágnak a for- 
góját! (Lőrinczfalva) Kálmány Lajos. "^-^ 

11. ,,Erös üdö ellen: Atya, fiju. Szentlelök Isten! Bó- 
dogságos szűz Marja! Vidd el az erőss üdőt az erdőkre 
havasokra, hol sem kovász, sem vakaró, sem czipó, 
semmi sincs." LM varhely m.^-- 

12. „Érdekes töredék a csonyrádi boszorkán ypörben : 
Elindula Krisztus urunk Szent Jánossal, érkezett a Fene 
asszonyhoz, szállást kért, adott szállást, csmált kőből pár- 
nát, vasból lepedőt. Elment onnat az erős aranyos orosz- 
lánnal ?"'-3 



XXXVII. Kenö-fenö gyógyító módok. Rontás. 

HAzi fiiniözós a inohíicsi vóhz előtt. A java.s furdf'íH hatásának kellAlcei. 

KfiK's. Az ír-ük 8»)k volta. A Kalevala idováffó híslyoi, KiilA»*. \ ■"•''' 

fíyitáH valláHOH ífvakorlati s/inczo. A rí>ntás kőt fíJfjjtdji. 

A növéiiyok liatt't (Mvjt'uit'k ismi'nstí' ium\ csiipáu a 1.. 
vevő orvosságokhoz szolt^últiitott siiiysigot, Iniiiom ii különb- 
tV'lc fürdők ós szmzíV'Ic /ronőniük kószitrsólu'z is. 

.V fiinlö liasznúliita fiijunknál a nioliácsi vészig sokkal 
nagyohl) volt, mint azóta. A Kalc^vala rjagyon emiügeti a 
tur(l()z«''st, s kitíinik Ix'lők'. hogy <» rokonaink íísidökben 
vcndógsí'geikct gíizfürdfíklx'n szokták tartani s kcfives ven- 
degeik ré.szére külön fűtötték be a gr>zfiir(iöt. didi-oUi szerint 
NhUyás korában még ha.sonlóan jártak el a magyar főurak. 
A régi magyar nyelv ezen helyiségek«*t .,A/ín//'í"-nak nevezte, 
lioiHiét van a népies sz('»lás is: oliimi nirlc;/, mint n hánya. 
A kifejezések rendesen triviálissá lesznek, ha kie.snek a t<» 
téueti századok udvartartásából, mint az elbocsátott, siiiyedt 
eselétlek. Valamikor tisztesség volt a vendégnek hallani, 
hogy : Jtefiitöttek neki'" ma a vendéglátás e módját nem gya- 
korló korban már oly kifejezéssé fajúit, melyre senki sem 
kivan érdemes lenni."-* 

A fürdőzést mythologiai fontossági'ivá teszi közönséges 
esetben is az elemek tiszielete, mennyivel inkább vallási 
g3'akorlatnak fogtak pedig tartatni a fjn/ó-fi/ifj fürdők, melyek- 
nek minden egyes esetben különös alkotó részeit és készí- 
tése módját tudák a táltosok és javasok. 

A népies betegfürösztési módokban kétségen kivííl az 
ó-vallás hagyományai tartják fönn magnkat ; de leghiteseb- 
beknek mégis azon fürdőkészitési módok tartandók, me- 
lyekre a különbféle hos2orkdni/--peTekhen akadunk rá.'-'' 

A ,,vízvetés"-nél láttuk, mennyire bűbájosán g}'akorol- 
tatott. A gyógyító fürdésre a mutatkozó nyomok szerint még 
több szertartása volt az ó-vallásnak. A AÍznek _szólatlan 
víznek" kellett lenni sok esetben, vagyis hozatala közben 
valakihez szólani tilalmas volt. A fürdökészités imádság közt 
történik, a fürdetés pedig ráolvasás, a kéznek a fejre való 



FÜRDö-iofeK. Ken és. Az íb-bk fajtái. aől 

föltevése, megkeresztezése, az egyes tagoknak megkenése, a 
betegség szellemét illető kopdözés közt hajtatik végre. 

Szóval a liagyomáiiyban erős nyoma van annak, hogy 
a gyógyító fürdés is a bűbájolás titkos tudományának vala 
egyik fejezete, s a Kalevalában (45 rúnó 211—218. v.) ol- 
vasható ..fürdő igék" mutatják, hogy a fürdőzés imádsilgos 
vallásgyakorlatnak tekintetett. 

A henés mint önálló gyógyító mód is elöjő a gyakor- 
lati népéletben, neveztetvén ^fiijűroii<itá^-' vagy székelyesen 
,,daiizsolá)^"-x\ii\i is. Kzeii ősi gyógyitómód tudvalevőleg a test 
izmainak, tagjainak kézzel való dömöezkölésében, össze- 
vissza való nyomogatásában, marezingolásában áll, s hasz- 
nálatos csíunörben, rándulásokban, meredésekben, dagana- 
tokban (sérvések), fiezamokban, marjulásokban, vairv me- 
nyülésekben. '-" 

Hogy a kenés a „bűvös kézrátevésböl" nőtte ki magát 
s ered(ítéb(!n a bájolás egyik cselekedete volt, alig kell mon- 
danom. Hathatós voltáért mászszázs (massage) néven, mint 
száraz kenés, újabb időben jogosultságot kapott a szemüve- 
ges orvosi kartól is. Vajha még más egyebet is eltanulná- 
nak az orvosok ős isteneinktől! 

A miben az ősök legerősebbek voltak, az a sebek yijó- 
(/íjitása és a kenöszerck készítése vala. /r-szavmik kelleténél 
többet alig mondhatna magáról. 

A régiek ..nyitni" szokták a sebet, nem vágni. „Az ne- 
künk az ír, a mi a doktornak a kés," hallottam egy éltes 
gyógjitó asszonyságtól. 

ír szavunkat imlás-, iratos- származékaival együtt mint 
valami avult, megkopott szerszámot félretette a gyakorlati 
élet, de annál sűrűbben foglalkoznak vele a régi nyelvemlé- 
kek, melyek ismernek „lágyító," „seb nyitó," „orvosló,'' gyó- 
gyító" (seb-, szemgyógyító) irt. Van: 

ajnicza-ív: ungventuín de Tutia, 

rózsa-iv: rhodínum oleum, s a növények ko/j ; 

báha-m^ fű : pimpinella, másként : Csaba-ive 

vas-iv : verbéna.'-^ 

Hogy ezen ős szavunk (melylyel azonos a finn ilira) 
eredetileg mythologiai fogalom hordozója, mi sem bizonyítja 



352 KA\IA-llt. K ANTAIKKS^.kli. 

iiikúl)!), mint ji ritkúhl) híiKználatú knnta-ir, kanta-írt'n szavak 
rovütl jclentósei. Kanta- ír — - orvosság, iiu'm'oí^; kanta-írex - 
bájitíilos, móroí^kcvorő, ördöngös, bűvös-bájos boszorkány. 

A Kalevalánál semmi sem alkalmatosabb ana, hogy e 
tíikintíítbcn is fídtárja előttünk az ősök meggj'özödésót és 
vallásos gViikiM-latát. Hrnne nem egyszer van szö iniUJsról. 

Az ör(íg Vainümoincn ácsolás közben a téi-dén nagy se- 
bet ejt s a vérí'olyást nem tudja elöáliitani; de talál olyan 
aggastyánra, a ki ráolvassa a vérállitó igéket, írkenöesöt ké- 
szíts az öreget mcjggyógyitja. Ez ír készüle „friss füvek hím- 
szálaiból, ezerjófíí virágából, méznek földre ömléséböl, lépes 
méznek esepjeiböi." A sebnek kenése és kötése imádkozó 
fohászok közt tíirtént (IX. rúnó). 

Lcmminlainen haláláról értesülvén az édes anyja nag}' 
hosszú gereblyével a Halál foly<')jához megy s addig g(M-eb- 
lyélí a vizet, míg a fia testének minden darabját össze nem 
szedi s belölök ráolvasás és írek segélyével L<?mminkáijient 
ismét visszaállítja. Az anyának az írekhez szükségesek ösz- 
szeszerzésében, miként már fönnebb mondva volt „a méh, 
az erdei virágkirály" volt segítségére ki majd a vidékről 
hozott neki „édes fűszer-ízt sok virágnak a kelyhéből, sok- 
nemű fű csészéjéből" majd a nyolczadik tengerszéli sziget- 
ről ír-balzsamot. Nem használván azonban sem az egyik, 
sem a másik, válalkozik az égi útra s hozza el „a teremtő 
kamarájából, a mindanható tárházából" a szükségeseket. 

Akkor a kanta íres-ség még annyira nem volt ördögi 
mesterség: hogy a hitrege szerint a méhkirály égbe föl- 
szálltakor épen kantaír-főzés volt volt a fényes. Isten házá- 
ban is : 

,_Ott épen írt készítenek, kenőcsöket főzögetnek, 

Fénylő ezüst fazekakban, mei-ő arany kazánokban. 

Fő és forr a méz közepén, balzsamos ír oldalszéleri. 

Finom színméz délirányon, gyógyító szer éjszaktájon.'- (XV. rúnó.) 

És midőn Éjszak asszonya járványos betegséget küld 
Kaleva népére, Váinámöinen meggyógyítja a betegeket ráol- 
vasásával és iV-jeivel : „kilenczféle írszerével, nyolczféle büv- 
kenőcsével.'' (42 rúnó.) 

Mennvire szent volt egykor az, mi most a népet kivéve 



Kötés. Gyógyulni. Többkt és kkv'esebbet tudók. 353 



annyira lenézett az ő kései és minden esetre torzult hasryo- 
mányos maradványában ! 

A javas írek alkalmazása olykor a népnyelvén vagj' a 
boszorkány-perekben kötés-néxen jő elö . A halasi boszor- 
kány-perben ilyen kötés jön szóba, melylyel a varázsló ..//«'- 
romszor kötöiU' Jte fii között a heti'fj kezét. E kötésbe kakoricza, 
hüvelkes Jiorsö. hnh, nijárfalevél. marha siőre^ lóször, rontó fü, 
filz falevél roltdiiak effi/liecsindlra.^ '-^ 

Hogy a gyógyitkozás az ösvallásban istentisztelet számba 
jött, az etymologiailag is kinuitatható.'-"-' 

..Gyógiiúlni" szavunk a rokonnyelvekben azonos ezzel : 
kérni, könyörö(/ni, vagyis vallásimk sámánista k<a*ában a gyó- 
gyulás nem volt más, mint az esdeklés és engesztelés ered- 
ménye. De késfíbben is valhisi i-selekedet a gyógyitiís, mert 
a betegség ártó szellemei csak a jók segítségével távolíthatók 
el ; miért is a gyógyító füveik szedése és elkészítése jámbor 
fohászok között történik, s a ráolvasások telve vannak a leg- 
főbb jó lényekre való hivatkozással. 

Lelu^t az ó-vallás titkos en'jíí füvei-, bűvös szereivel és 
varázsló igéivel ártani is. Me.séínk sokat beszélnek megbű- 
völt, „elátkozott" királyfiakról és leányokról, az élő hagyo- 
mánynak sok mondani valója van olyan öregasszonyokról, „re» 
lm nyákról." kik értenek a „megcsináláshoz" vagy rontáshoz. 

A boszorkányokat sok mindenről gyanúsítják a periratok. 
Hogy az esőt és hal-hasznot a törökországi feleiknek eladták, 
ez csupán a szegediek ellen m«*ríílt föl. (ivakoribb vád ellen<)k, 
h(jgy a tej-mést elveszik ; még gyakoribb, a tehén hasznának 
elvétele, a rontás és ellenségeiknek ártalmatlanná tétele. 

A boszorkányok mmdent meg tudnak csinálni, még azt 
is, hogy magukat átváltoztatják. Most kecskebéka, majd fe- 
kete macska alakjában jelennek meg, s az emberek megron- 
tásában találják gonosz kedvöket. Sokszor lóalakot öltenek, 
s ellenségöket keményen összerugdossák. Ha az ilyen lovat 
megvasalják, másnap látható a patkó helv<' m 'toszorka ke- 
zein és lábain. ^^" 

A jaims (nmjcsináló, „néző") asszonyok vagy pásztor-em- 
berek sem egyformák, mert vannak a kik többet, vannak a 
kik kevesebbet „tudnak." Legveszedelmesebbek azok, a kik 

28 



;{r,4 Mk(íc.minAi.Xh. Vis»/.a< sinái.Ah. 

;iz (jidoíí^'cl úllíiiiak mIIíukIó c/iniborasáy:!);!, kiiH'k u l<'lkok<'t 
is fladtúk, incil L'zck liujinntiszUí dolpjkiil tudnak tfiiiii. 

Az ilyon „meg tudja líínni" ollenségének, hogy a Icg- 
kis«;l)l) helyen kötelet feszít eléje az útra, ez ruíin látja (V 
])elé hotlik, és olyan V(;szedehnes het(;gséghe (ísik, hogy 
eliiyavalyog évekig és utoljára is helevesz,''*' 

A ..javas (jaroswixk is mondatnak) «íf«^í»n//oA' gyakorol- 
ják rendesen a gy('»gyitó tuvekkei, híihájos ráolvjisjissal uzőtl 
(trvoslást és kuruzslást ; de értenek jeginkáhb a routá^^hm is, 
nielylyel mellékkeres(!tkép foglalkoznak. í)sszehoznak szerel- 
meseket és szétválasztanak. Ok adnak tanácsot, ha a lán\ 
vagy legény választottjának vonzalmát meg akarja nyerni 
ők látják el az asszonyt orvosszerrel, kinek részeges az ura ; 
ök segítenek az anya baján, kinek fia vagy leánya olyat vá- 
lasztott ki magának, kit 5 nem akar. 

Legtöbb a szerelmi varázslás; mi'is az eljárás, ha férfi, 
és más, ha nő a „csináltató." A közmondások : „Nagy füve- 
ástak rá,"* „Főzik a kapezáját," „Kiásták a szöszét (haját)," 
eléggé sejtetik a bűvölés legközönségesebb nemeit. 

Megdöbbentöbl)ek a tulajdcjnképi rontás egyes esetei, 
midőn a ^megcsinálús" nehéz betegségeket és egyéb szeren- 
csétlenségeket okoz. A kalota.szegi ..néző~ (többnyire oláh- 
asszonyok) megmondja a csináltatónak : mit kell tennie, hogy 
ellenségének elméje „meggaj dúljon," ereje pusztuljon s be- 
tegség verje meg."^- A székely gj'akorlat szerint elegendő, 
ha az illetőnek telkére titokban „nagy füvet" ültetnek. Ha 
a tiüajdonos maga ültet, ez védőszerűi szolgál I 

Legjobban félnek a megcsinálástól a tolvajok, kik ha 
neszét veszik, mi készül ellenök, sokszor visszalopják az ide- 
gen jószágot. 

Szerencsére a megcsinálást vissza is lehet csinálni, de csak 
olyan ,,ne>ő"-nek, a ki jobban ért a mesterséghez. 

Általánosabban ismert módja a rontásnak az ötités. mely 
ismét kétféle : az egészségeseh és betegek öntése. 

Az egyiket ellenségének készítteti az ii'igy szomszéd, - 
kiönti a bejárás elé, hogy áldozata belelépjen, mi ha meg- 
történt, arczán, testén fekélyek támadnak. Ha állat (kutya) 
lép bele először, az pusztul el miatta. 



Ö.XTÉS. Hl'BKOS KÖTÉS. 



A másikat azok gyakorolják, kik bftihetegségben szen- 
vednek s a söinört, kelevényt (kelés), rüliöt akarják maguk- 
tól ily módon eltávolitani. Az ilyen „vesz egy régi fazekat, 
melybe borsót, babot, lenesét stb., szóval hétfélét vegyit, szap- 
paníjs vízzel jól megmossa tagjait, miből szintén vegj'ít a 
fazékban levő bolmikhoz, az ekként fölszerelt fazekat, melybe 
vegyíti a még netalán liasznált írt is, éjjel, napkelte előtt ki- 
viszi a ^/ceresitútra,'' hol azt úgy 'dffjn földhöz, hogy tartalma 
minél több felé menj(?n, s ott hagyja azon erős hitheu, liogN a 
ki ezen öntésbe lép, a bőrbetegség arra fog ragadni." Az ilyen 
öntéseket minden ember a legnagyobb gonddal kikerüli, vagy 
ha vigyázathmúl belelépett, miilaszthatatlan dolgának tartja 
háromszor egymásután abba „beleköpni," nehogy rá ragadjon 
a nyavalya. A néphit szerint arra ragad a betegség, a ki ezt 
lenni ehnulasztja."^^ 

Nh'isik ösmódja a ronüisnak a csomhékos kötés. Ez abban 
áll, hogy a megrontandó ember ágyába vagy a barmok já- 
szolába ..hurkos kötés" vagy csomhék tétetik átok-mondások 
kíséretében. Az a hit e bííbájolásról, hogy a milyenek a cso- 
mók a kötésen : úgy ei^omósodnak össze a megátkozott em- 
IxMiiek vagy barmának belei, inai, zsigerei. Erős hite a népnek, 
iiogy ily módon a tagok elszáradása vagy megrontása esz- 
közölhetö.^^^ 

Betegségi't is lehet a szalag vagy madzag hurkos kö- 
tésével, az egy sír fejfájára levén ráillesztendő; mert a ki 
azt arról leoldja, arra ragad reá a baj. 

Midőn a nép gyermeke a rontást imigyen írja körííl : 
..tétemény lan rajta." „wef/rontották" — , többnyire a rontás 
valamelyik faját érti. De a mondás : száraz kötése van, osz- 
tályozásában sennni tétovázásnak nem ad helyet. 

A tehén haszna elvételének vixszaszerzésének bubájáról 
majdnem minden félreesőbb községnek meg van a maga a 
ttilibiekkel majd megegyező, majd a részletekben többé-ke- 
vésbbé eltérő hagyománya; de erre nem terjeszkedhetünk 
ki, valamint a népélet sok niiís szokására sem, melyek már 
nem mint rontások, hajiem mint házia.'^ bűbájolások lehet- 
nének e helyütt tárgyalandók. 



23^ 



XXXVIII. Fetis-tárgyak és jelvények. 

A fétis táifíyak ImcHÓnok iiiondui alupju. Azok ií-hzIx'ii *'u\ rAjjihli kor 
has/.iiálatl)(')I kiment szors/iimai. I^e^^töhb fetÍH tárgyunk vnHkori. Kard- 
cultus. A nyíl bfivöBsé tétolónek középkori hagyománya. Kcjhzc, kén stb. 

Az clsO foífyveník, a ikhiükI íúgí kezd<ítl(?^es Kz<;r«zi'imai 
az ó-vallj'isnak niindmcí^annyi szent tárgyai, bűvíis eszközei 
voltak ; inert az ^'^\)ü\ származtak. 

A szkitlia eredíítnek Ilerodot állal t(ilje>^yzült mondája 
szei'int Tartjitaoíiz fiainak korálmn aranij-ch-, járom, kétélű esá- 
kánii arnnijliől éí< araitij csésze, hullott alá az éijhül, me|y<'khez 
csak az nyúlhatott, m kinek szmuvu volt :iz ('L''t''S'/, (.isz:'i<_' : h 
legkisebbik tiú.''^^ 

A vogid Teremtés mondája szerint Numi Taromt«')i ta- 
nulja m<'g az ember az >íj és nyíl" készitése módját. 

Az ó-vallás minden szentelményes tárgyát is bajos 
lenne számba venni ; annál kevésbbé világosíthatok föl még 
a liagyományosabb esetek is egyes hitregei vonatkozások- 
ban. Minden vallás hitet kivan s ha ezt támogatták is ha- 
gyományos mondák, a mesékben megmaradt kevés adatokat 
leszámítva, elkoptak, elí'orgáesolódtak annyi (őket üldöző) 
idő alatt. 

Legrégibb e nembeli hagyományaink már csupán tör- 
ténelmi hozzávetés után értelmezhetők. A népmesék réz-, 
ezüst- és vaskorral számolnak be, pedig a legkevesebb fejű 
s legkönnyebben legyőzött sárkány voltaképen nem a réz-. 
hanem kőkori ellenség volt. 

Ezen kőkorszakot mj'thíjlogiánkban használatban már 
rég óta nem levő olyatén régészeti tárgyak alkotják, melyek 
nemzetünk gvermek-korában még fegyver-nemek voltak, s 
melyek használatból kimenvén, ha talán más tekintetben is 
elavultak, — nem szűntek meg az ó-hit hagyományának hor- 
dozói lenni, milyenek péld. az obsidián-dnrahok (egj'kori dár- 
da-hegyek), köhalták, melyeket a nép úgy ismer és tartogat, 
mint jószágának daganatoszlató bűvös szerét. Az obsidián- 
nak Eger vidékén „égcsattanás"* a becsületes neve. 

Az aranykorszaknak maga az arany a képviselője a 
magyar mj-thologiában, meg az eziist. Ezzel akarják a Kale- 



AraNY-GYÜRC. SZKITHA KARD-TISZTKLKT. -TCZES KAKD." 357 

vala bűvölői az öreg Vainamöinen vérzését is elállítani.'^" 
Hogy az aranynak és ezüstnek a magyar pogány öshit is 
gyógyító erőt tulajdonított, ezt a hagyomány elengedően 
igazíjlja. A Born<'missza-t'éle pogány-keresztény ráulvasiísijan 
is előfordul az arany-gyűrű, mint szent János (jyűriije. És az 
aranygyűrű fétis tárgy a mai néphagyományban is, a meny- 
nyiben az aranygyűrűvel javasolja érinteni a test fájós részét. 

A vaskorbóF^' egész sereg fétis tárgyunk van, mint a 
kard, nyíl, fejsze (szekereze), kés (villa), lakat, kulcs, szög, 
melyeket külíHi-külön is érintenünk kell : 

Kard. Krdekes azon leírás, mrdyet Herodotusnál talá- 
lunk a szkitháh knrd-iisztcletéről : Minden egyes kerület kö- 
rülbelül 3 sládiunmyi hosszúságú és szélességű s valamivel 
alacsonyabb szentélyt emvl n Imd istennek egymásra halmozott 
rőzsékből. Fölül négyszögű lapos tető van készítve s a szen- 
tély fala meredek, csak a negyedik oldalon miíszható meg. 
Erre a szent ludomra. melyre mivííl lesüpped, évenkint 150 
szekér rőzsét szoktak rakni, minden egyes kerület f//// kv/í 
vnskardot állit fel s ez a jelképe a hadistennek. A kardnak 
évenkint marha- és lóáldozatokat hoznak, söt az elfog(jtt 
emberből is minden századikat feláldí^zzák. Az áldozat oly 
módon megy végbe, hogy a foglyot egy edény fölött levág- 
ják, miután fejére bort öntöttek. Az edén^-t azután fölvíszik 
a halomra s a vért a kardra öntik. Mialatt pedig ezt föl viszik, 
a szentély mellett a föláldozott embernek jobb kezét a váll- 
nál levilgják s a levegőbe dobják, melyet azután ott hagy- 
nak a hova esett, a holttest pedig külön hever.^^^ 

A kard-fetisizmus megtalálható a vogul hős énekek- 
ben, melyek Nagy Géza éles megfigyelésű tudósunk szerint 
gyakran emlegetik a ..naphevű, holdvilág-hevű szent kardot," 
„vasas végű szent kardocskát*" ..Xumi Tárom atyámtól alá- 
hocsátott vasvégű szent kardocskát."'^^ 

A Kalevala hőse olyan „tüzes kardof kér Ukkótól, 
hogy a rosszat elhajthassa, a rémséget távoztassa" (45. rúnó 
254 V.) 

A finn hagyományban nagy becsben van az olyan kard, 
a mely csatában volt, melynek a medve bűvös bekerítésénél 
van szerepe. Azzal a kard hegyivel, ha meglelték a medve 



HáK l\AI,i:\A K \ ItUJA. IltTIW- U.AHM A . 

nyomát, a iiyoiiiok IVilr luíroni <>1 áí^ú csillaptt irimk i^r). 
Kzckct ú^'v kell rajzolni, lioífy a kard Iwfryéi t'öl n<; íímííljuk, 
nn'u' a csillag' készen nincsen (\'ikár Héla : Vadászati luig>'o- 
inányok a finiKíknél. Ktlin. III. •J7H). 

Az oszt roí,'ók szerint : Kaieva óriíis kardját na>,'ybátyja 
kovácsolta Suoinéban iiét évijí, líétféle vasból, niindennai) 
hót idézéssel, hétféle vízben edzette: a tenderben, a I'ejpus 
V^erts tavakban, az iMna, A a és I'odja folyókban s az ég" 
vizében. A kard rápillant a patakból s felelí;(!tfl dalt énekel 
vele. Ellenei a bíívösok jfínek, hoí^y a kardot elorozzák ; de 
nem birják s elejtik a vizbe. Halálát is a bűvös kard okozza. 
Midőn azi a Tejpus partján egy patakban hajL?yta, így szólt- 
hozzá: ha az, a ki tég(íd hordozott, (a varázslót értette) a 
patakon ker(ísztül megyén, viigd el lábait. Kgyszer maga jáil 
a Pejpus partján s nem emlékezvén szavaira, keresztül ment 
a patakon. A kard neki metszette el mindkét lábát. Alig 
bírt a vízből kivánszorogni s jajgatása betölté az űrt, mely 
a föld és ég között van. Az máig hallatszik s még tovább, 
addig fog híillatszani. a mig a virolán nyelv élni fog. A vi- 
rolánok mai napig várják a Megváltót, kinek a kard magát 
megmutatni s őt a dalban megszólítani fogja. ^*" 

A hunnoknál meg már nem a knrd-ísten, hanem a had 
isten kardja szerepel, mely elveszett, de megkeríílt Atilla 
korában egy pásztor levén a fölfedezője, kinek üszőjét a 
kard megsebezte. 

Baján avar fejedelem meztelen kardját magasra emelve 
tesz esküt a rómaiaknak ,,avar szokás szerint'' (abarieo ritu). 

Szóval a kard tisztelete mindazon népeknél meg van, 
kiket a nyelv vag}' hagyományaink rokonaknak vallanak. 

Saját hagyományaink körűi tájékozódva, említésre ér- 
demesek azon meséink, melyek .,a rozsdás kard csodaerejét" 
regélik s tudnak bűvös, magától hadakozó kardokról. 

Az Attila Jcardjának. melyet Salamon király ajándékozott 
el a bajor Ottónak, mondája igazolja az Árpádok korának hitét. 

A koronázási négyes kardvágás s a „véres kard'' körül- 
hordozásának régibb szokása egyiránt igazolják, hogy a ko- 
rábban mint fétis tárgy, később mint jelvény állandó tiszte- 
lettel vétetett körül a legrégibb kortól fogva. 



,,Ó NYÍL ÁLLJ MEG !" 359 

Nagyon különösnek nem találom, de annál figyelemre 
méltóbbnak, hogy Erdélyix'n még a kései kardtiszteletre is 
rávezetnek a régészeti nyomok.'" 

A kard, mely bűvös mivoltában még a láthatatlan 
Kosszak ellen is hathatós szer volt, mire a középkorba való 
földbe szúrt kardok vallanak, a magyar mythologia leg- 
tekintélyesebb fétis tárgyának s jelvénvénck tekinthető 
méltán. 

Xyü szavnnkat mythoszi dicskörrel veszi körül nem 
csupán a villámnak hteii-mjilu nevezete, hanem azon kö- 
rülmény is, hogy a nyilak máskülönben is szentelt tárgyai 
valának az ó-vallásnak 

A mandsuknál a iiyii\ css/.o, melyei d ÍkjIiIim/.-^iuji-ií imu 
ünnepélyes áldozáimál laisználnuk szintúgy, mint a szertiirtás- 
nál elmaradhatatlan kard, a hadisten jelvénye ma is.'** 

Főleg a lapp és finn hűvös, nyilak voltak nagyon kere- 
settek, melyeknek a germánok is elismerek varázsos erejét. 
A Kal(>vala olyan bűvös nyilakkal dicsekszék, melyek ma- 
guktól járnak az erdőbe vadászni. ^*^ Az Ilmarinen által ko- 
vácsolt ádáz nyíl naponkint egy főt kivan, ünnepnapon 
kettőt is.'^^ Hogy ez nálunk sem vala másképen, a mesék 
csodás „aranynyüai'' elégségesek bizonyítani. 

Birjuk az ősmagyar nyílra olvasót keresztény kiadás- 
ban : Ó nyíl állj mey í'*'' melyet Barna Ferdinánd összevet- 
vén a finn nyílra-olvasókkal, vagyis bűvös igékkel, a követ- 
kező megállapodásra jutott, li<»gy 

a) azon hit van hozzá kötve, hogy a ki elmondja,, 
avagy annak saját szavával élve „olvassa,'' az 30 nap tar- 
talma alatt azt a mit kér „kétségkívül" megnyeri : 

h) az imádság, eredetileg a „nyih-a való ráolvasás," 
maga a megszólitás is nem intéztetik bemie Istenhez és az 
ő szentéihez, hanem egyenesen a nyílhoz. Ez a főszemély, 
kinek tehát e szerint öntudat és akarat tulajdoníttatik, azok 
pedig csak mellék-személyek, akiknek sorjában való meg- 
nevezésében rejlik a „hatalmas" nyíl ártalmasságát kétség- 
kívül megsemmisítő bűverő; 

c) mivel azonban 30 nap alatt háborús időkben a liar- 
czos sok mindennek van kitéve, azért tehát minden elgon- 



800 Nvii ! I 

(lolluitó vcszcdoliiin, a mi Struori vitézi érlieli, nem fel<MÍ- 
vrüi ti „hadi f()íísáp»t" sem, bele vsui fí)|Lfl}iIva, a mi újabb 
bi/.oiiyitV'kát kójx'zi annak, liogy a kórclcin 1<'ljt'süi»''s<' í-f^ó- 
szcii pogány fölfogással tisztán csak a szavak (a ráolvasás) 
on'jétöl várai ik vaia. Szint'ilycn vMtra gondoskoílás m(;g, 
hogy a nyilat minden iídiftő litdyzet flszándáhlsával el- 
tiltja noki Icluítíi ártástól s mintegy mcígalkuszik vole, hogy 
„fen fog járni," öt pedig kikerüli egészen úgy, nnnt a Ka- 
levala alább közlendn iiasunjó helyében látni fogjuk. Hogy 
pedig kérése annál sikeresebb legyen, példát is idéz, a szü- 
löfájdalmakat, meg annyi láthatatlan szellemeket, a kik szin- 
tén iiKígtudták kímélni a boldogságos Szíízet, úgy hogy semmi 
fájdalmakai sem érzett a kis Jézus szülte közben, kövesse 
a jó példát a nyíl védszelleme is s kímélje meg Simon 
vitézt. 

d) Aii;iii_\ >/,iir a ,,iiir^idlj (tii iiyil fi^f^/ >ficgi- számlál- 
tatik el a legnevezetesel)!) szenteknek, a mi a pogány korban 
szintén igy volt, csakiiogy akkor természetesen nem a szen- 
teket, lianem az akkori védszellemeknek megfelelőbbjeit 
hívják vala segítségül.^"*'' 

A szavak (igék, igézet) erejében való hit a Kalevala 
két védekező ráolvasásával lényegesen azonos.^^^ 

A ni/íl-szó a régi nyelvemlékek szerint jelent .<o/>-i>i 
(..Eresztetek nyíl edénybe, mel napon és mel hónapban 
zsidók nemzetének kellene megöletni." Müncheni C. 55.), 
rés2-í (Sárnak fele, Kís-Hodos nyünm-hoz jutottak. Géresi : 
Károlyi O. IV, 567.); de mindezekben vonatkozást keresni 
akarni nem látszanék természetesnek. 

Fejsze. (Szekercze). A szkitha mondában a kétélű 
aranyszekercze (csákány) eg^ike az égküldötte adományok- 
nak. A fejsze még a mai korban is fetís tárgy. Szatmárme- 
gyében ha felleg jön, a fejszét élivel kiteszik, hogy jég ne 
legyen. (Ethn. III. 295.) A gonoszok elűzésének egjik hat- 
hatós eszköze. (Ethn. W. '220 s másutt). Szent Illés próféta 
fejszéje. 

Kés. (Villa). A finn ráolvasókban fordul elő : Ne fogja 
a bűvész nyila, sem táltosnak az aczéla, varázslónak a ké- 
sei, lövőnek a fegj'verei ! 



Kés. Lakat. Vasvilla. Szittya-jóslat. 'Ml 

Erdélyben a gyermek bölesejébe ..kést," ollót vagy vas 
darabot tesznek, hogy ne lehessen azt megrontani.'*^ Az 
ilyen szúró, vágó eszközökben a gyermek-Hablók megsebe- 
sítik magukat.^*'-* 

Erdélyben a mig a gyermek hat hetes korát el nem 
éri, ha ehnennek hazulról, keresztbe fektetnek rajta egy 
seprőt (nyírfa-) s lábálioz egy ollót, fejéhez egy „késf 
teszn(!k.^^" 

N'iilámláskor Kalotaszegen a szoptató anya egy «késf 
és egy villát teszen keresztalaki)an maga flé :i földn» vagy 
az asztalra.^''^ 

A báesmegyei néphit szerint, ha valami elveszett, bele 
kell szúrni a kést a kenyérbe és az elveszett tárgy megkerül. ^'^- 

Hasonlóképen babonások még a lakut, kulcs « „IVlliő- 
kiiles"), jxiíkö, szöif (koporsószeg), vasvilla (Ha ördög jár az 
estállóban, üsd a ..vasvillát"' a hidlás végibe balkézzel, mert 
akkor odaszegezted az ördögeit. Háromszék),'^' furó. 

Az ős vallás még számos más szentelménynyel bírt eze- 
ken kivííl, mint a jdroin, a skitha monda szerint egyike az 
égből alálmlt tárgyaknak. ^^* 

A czolonk (kolonez), talizmán. ^''^ 

Hűvösöknek tapasztaljuk még az ..állatfejeket" (madár- 
ijesztő) .1 k ereszleletlen gyermek csontját^ az .,akasztott ember" 
kötelét, ruháját, stb. 



XXXIX. Jóslás és a bübájosság elbírálása. 

A jóslás IfgTÓiíibb niódja. Mai rostafoigatás, ólomüutés. Jósló állatok. A 
hűhájolás elbir/ilása. 

A szkitháknak, lUiMuija llennlninsz, >uk jut^u \iin, kik 
fűzfavesszőkből a következőkép jósolnak : nagy vessző- 
nyalábokat hordanak össze, melyeket a földre téve, szétvá- 
logatnak s mialatt az egyik vesszőt a másik után leteszik, 
jósolnak. ISzavaik közben a vesszőket újra összeszedik s 
egyenkint rendbeszedik. (Mint mikor a ezigány asszonyok a 
kártyával dolgoznak). Ez az ősi jóslási módjuk. Az enarok 
hársfakéregből jósolnak, a hársfát (héját) ugyanis három 



(liinibni liasíljúk, ujjaik közé íonják és Iffejtésí} kíizhrn jó- 
solnak. 

A jóslt'is í! riíMTie nem inanult IVinn a nópiíaKVornánybaii, 
hilict/jlí'íj^ a kártya által szoríttatván ki. KártyavetiÍKben tud- 
val(ív/)l('íJ^ a czi^mnyasszoiiyok állanak a réjíi jósok h«*lyén. 

A jóslás t'ííykori nagy kclcndöséí^énok még íólisintT- 
hetfík a nyomai a népeiéiben, mely a rosta forfjatással tudja 
ki a tolvajt, ..ólonKintésseh j(!leníti meg a jövőt s az ég, 
csillagok jelenségéből, a szárnyasok s házi állatok viselke- 
déséből, némely níivények mikénti mutalkozásából a kö- 
zeli eseményt vagy időjárást olvassák ki belőle. 

Végfü még egy kérdést, mely kérdés minden egyes 
jelentőségesebb esetnél ott kisért, mely elül végbígesen ki- 
térni, még ha tehetném s(»m akarok! Mit tartsunk a bűbájohis, 
rontás több etíele ezimen elmondottakról, mtdyekre az elö- 
századok hitbuzgalma nem bírt halálos esaf)ást mérni, és 
mely(!t a babona-iszonyban leledző felvíl-jgosúltság még min- 
dig sikertelenül gyomlálgat a népélet mezejéről kifelé y 

Szánalmas tévelygésnek, a tudatlanság legalaesonyabb 
fokának valljuk-e az ősvallás varázslatos imádságát és szer- 
tartásos eljárását, vagy védjük azokat, mint a nemzeti genius 
ősalkotásait az elbizakodott fölvilágosúltság cozmopolítis- 
musa ellen V 

A mythologia, mely mint mythos-történeti anyagot te- 
kinti a babonákat, annál kevésbbé Ítélheti el azokat, mivel 
az ő látópontjából tekintve, azok azon évezredes hajdannak 
arany-szemei, melyek hite az embert önmaga fölé emelé és 
esodaszerű dolgokra képesíté. 

Legfőbb érv a varázslat mythologiai jelentősége mellett 
az, hogy a babonázás és rontás stb. kora még most sem járt 
le s lehetségesek azok a természet azon csiszolatlan, nyers 
gyermekeinek, kiknek lelkébe még nem lopta bele magát a 
kétkedés s képesek arra, mi művelt embernek lehetetlen, 
hogy bizonyos értelmetlen mondatok, vagy okusz-pokusz 
által mozgásba hozza magában azon titkos lélekerőt, melyet 
a vallások a hithez kötnek; azon akaraterőt, mely hat, mű- 
ködik, építhet és ronthat a tér és távolság daczára. Hathat 



Az übváIjLáü csüixái. 363 



nem csupán egy másik óvatlan szellemre, hanem a látható 
természet láthatatlan erőire is. 

A babona valóságon alapszik ; csodái iizonban nem 
egyebek, mint a iárnlprzpn, (hhjpgp.st^ hipnózit és sz>tfjffp,^ztio 
egyes nyilatkozatai. 

A mythologia N/.crnil a iniucs/rii iicpcK g\ UKnrialiiag 
már ismerték azon titkos ruyot, melyet a tudománynak érin- 
teni még mincUg nem sikerűit. 

A pogánykori istenuralom csodái lélektani csodák v»)l- 
tak, melyeket sem eltagadni, sem féjrcéi-tciii rifni Iclict. 



vn:>Á(;. 

XL Teremtés. 

Embor Tündér, másként Magyar Ilona. Uralaltáji teremtési hitregék. 
Földtartó állatok. Kjfboltozat. Ordöff, mint az ősmagyar teremtő torz- 
alakja ha^rvományainkhan. Szent Péter közvetítő szereplése. 

Uii iiíi«íyjiU)ól tudjuk is uiár, lio^y (íscink milyen szem- 
mel tekintek a hitható vihigot, azért még külön fejezeteik- 
ben is ki kell emelnünk az 6a\út ezen ágazatait. 

De ez nem könnyű dolog, miután a luigyomány épen 
ebben a legátahikúltabb. Újabb és újabb rétegüléssel szapo- 
rodék az öshagyomány, maga alá temetvén és fölismerhe- 
tetlenné tevén az eredeti fölfogást. 

Az öít haza első hitre(/éi-hen a vogul teremtési mondát 
vitattuk a legrégibbnek és ugor eredetűnek, melynél a töb- 
biek fiatalabbak és dualisticus felfogásukat tekintve nem is 
eredetiek, hanem csak kölcsönzések. 

Ezen ősi monda szerint k'grégibb létezők : az Ég, Levegő 
és a Víz. Viszonyukat tekintve a Levegő (Szél) és Víz már 
az Égnek alábocsátott gyermekei és tőlük származik az Ember, 
kit az ég az alsó világ teremtésével bíz vala meg. 

Ennek hagyományainkban már semmi nyoma, de a 
szószármaztatás és a rokon népek adatai eléggé bizonyságot 
tesznek mellette. 

A nyelvtudósok szerint emher-szíwwnk elemeit tekintve 
annyit teszen, mint „a levegő fia."'-'° A finn mythoszban az 
ősember Váinámöinen a levegő tündérétől : Ilmatartól született. 

A szkitha monda azt vallotta e nép reges ősapjáról 
Targitaos-ró\, hogy az Égnek s a Borysthenes folyam leányá- 
nak volt a fia.'^' Mit jelentett Targitaos, nehéz lenne meg- 
határozni; de bizonyos, hogy itt az ugor teremtési monda 
töredékével van dolgunk, miután a szkitha ősember is a ter- 



„EmBEK" SZAVINK. Lé<íki. 365 

mészeti elemek egyikének gyermeke. Targiiaos (mely alkal- 
masint hellenesítésével és sokszoros másolásával sokat veszí- 
tett) ugyanazon fogalom körében mozoghat, mint a magyar : 
„ember," vagy a vogul „elmpi." 

A vogul ősember Elmpi nevét Barna Ferdinánd szintén 
Léfjfi-nok magyarázza és pmW-szavunkat vele azon egynek 
tartja : 

„Hogy a magyar .,eml)er" szó a vogul ..e/m^/r-vel azo- 
nos' és igy tisztán mythologiai eredetű, előttem bizonyosnak 
látszik, mellette szól ama körülmény, hogy a föisten a régi 
magyaroknál is egészen úgy, mint a finneknél „Ukkon," 
máskép „öreg isten" volt; az podig, hogy t<»renitési mondá- 
jok ne lett volna, képzelhetetlen. Ha volt, szükségképen 
kellett lenni a vogul ^Elmpi" -nek, a finn ..Impi" megfelelő 
alakjának, ez pedig más mint ^Emher" nem lehetett. Az, hogy 
„Elmpi" a vogulban még ..Nunii Tarom,- vagyis a föisten 
unokája, a finnben „Impi" a természet isteuíisszonya, a ma- 
gyarban pedig az isteni eredetű (ős) embert jelenti, a belát- 
ható teljes egyezés mellett nem tehet különbséget. E két 
szóban „Ukkon"* és „ember" benne van őseinknek egész 
pogány kori valhísa és világteremtési mondája."'^* 

Jxéthy László tudósunk is vitatja, hogy az ember szó 
eredetileg a vogul Elmpi- s a finn Inipi-xei egy jelentésű.'^* 

Ember- fi'/Aiwmk mythologiai jelentősége kétségtelen tehát, 
és bizonyos, hogy nagy teendők megoldását kötötte hozzá 
az élőkor vallási hiedelme. 

A vogul Ember (Elmpi) teremti sajátlag, kibuktatja és 
megszilárdítja a földet, megalkotja az embert, állatokat és 
növényeket. 

A finn mythologia több teremtő Léyfiak-at (embereket) 
ismer, kik Tkkóiuik segítségére voltak „a föld keletkezésekor, 
az ég megépítésekor, légárbóczi emeltekor,^^" a szivárvány- 
támasztáskor, a hold megindításakor, a nap útratételekor, a 
göuczöl kipéezéztekor, ég csillaggal lüntésekor."'''^ 

A Kalevala hőseinek egyike azzal dicsekszik, hogy: 
emlékszem oly időre is. Hogy a tengert felszántottam, A fe- 
nekét kapálgattam, Töméseket ásogattam. Mély vízeket mé- 
lyítgettem. Lápokat vízzel elláttam, A halmokat felhalmoztam, 



;U)t) TÍM»í:» Il.ONA. Ma(íYAI( Ii.ona. 

Zútonyokiil vízbe raktam. Hial>*-rfk kozl a haloílik, liclu'lék 
Ián a lictrdik."'"- 

Viiiniiiíiöim'n, az ('g>'ik firni 1(!n'mtfí, a \a'\i líuinyáiial 
gyermeke; Ilmtirincn-X. vagy I Imár-U ki nai)í)t, lioldat tudji 
kovácsolni, iiev(í után méltán tekinthetjük testvéréFiek, a kinek 
szólítja VainiirnoirKMi is.""'* 

Teiinészeti'sen, a ki akár az egyik, akár u másik néi» 
ős Kmlnróhm keresi az ó-magyar vallás teremtési kftzvetilö 
jét, annak anyjával is he kell számolnia. " 

V/Á a finn mythologiáhan hontakozik ki inkahh és je 
lentkí'zik, mint erkölcsi személy. 

Vájjon a szép Ilmatárnak vag>' ríividítíMi iir..ii /^//y/í-n.k 
megvan-e a maga has(»nmása a magyar hagyományhan y 

Nayy (jézn tudósunkkal a mesék TiinJfh' Iloruiját és 
magyar hagyomány Mní/i/(tr Ilonáját gondolom vele azonosnak 

Sajállag tehát itt is a Nagyasszony nyal lenni? dolgunk 
kinek tisztességét a ken?szténység elfoglalván, csak a mesék 
mondák világát hagj'ta meg számára. 

Es a mesék, miként láttuk, úgy ünneplik öl. unni ;i 
„tündérek királynőjét," kinek a ( 'salhjközhen „aranykertje 
és Erdélyben „sok tündérvára" van ; ki a monda szerint 
Dunában annak idejében „hattyú alakjában szokott voll 
úszkálni." 

Még jobban kidomborodik a tündérkirályné alakja a 
nyitravölgyi kolonyi leányok szentiván-éji tűzénekében, hol : 
sáraranyhajú Magynr Ilonának mondatik. 

„Ilona" nem jár ugyan közel a finn Ilmá-hoz, de nem 
is vitatjuk ős szónak, az maradván lehetöségesnek, hogy er* 
detileg Iluma volt, melyet a keresztény századok gj-akorlata 
alakított át. 

Helyesen s tudósán okoskodik Xagy Géza, midőn mondja: 
„Mint a tündérek királynőjét, Tündér Ilonát az első rangú 
mythikus alakok közé kell sorolnunk; az a. vonás, hogy haty- 
tjiivá változik, rokon a finn és vogul mythosszal, melyljen 
a hattyút kacsa helyettesíti ; hogy a házasságnak és női ter- 
mékenységnek volt a védő szelleme : a kolonyi leányok szent- 
iváni énekéből következtethető s az ugor teremtési mondával 
való kapcsolatát abból sejthetjük, hogy Magyar Horninak 



Magyar Ilona. Szavaoth. '^*>'í 



is nevezték, nyilván, mint uz emberiség — magyarság ös- 
anyját."^o-' 

A másik és nehezebb kérdés, hogy mely mytlioszok 
voltak e nevekhez kötve. Vájjon a magyar teremtő is úgy 
buktatta ki a földet a vízből, mint a vogul Klmpi ; avagy 
Magyar Ilonának ölében is úgy szendergett (^gy ideig a te- 
remtetlen világ tojás alakjában, mint a finn Umataréban ? A 
fiim mythologia szerint egy kacsa Impi térdére rak fészket, 
rt (;l)be hat arany és egy vastojást t(jj, ezekl)öl lesz az ég, 
meiHiyboUozat, nap, hold, csillagok, fold. 

A vMfi-tojás elméletének idegen voltát már könyvünk 
elején vitattuk, mihezkéjxíst alig adhatunk valami szerepet 
hitmondáink Tündér Ilonájának a világ teremtésében, mely 
a rokon népek többségének mythologiája szerint majd fiának 
keze munkája, majd az öreg istennek magának. De ezen utóbbi 
nézet, vagyis az (ireg istennek tényleges szerepeltetése a világ 
teremtése körűi már mythologiánk második korszakának hit- 
vallása, melyen észrevehető a más népekkel való érintkezés, 
s a szentirás és korán híveivel való szorosabb összeköttetés. 
Hagyományaink már csak ilyen értelemben szólnak a 
világteremtéséről, de a melyekből egyszersmind kiérthető, 
hogy a vogul mondában maradt föl az ugor népek legősibb 
világteremtési hitregéje. 

Hogy meglevő hagyományaink körűi tájékozódhassunk, 
elmaradhatatlanúl szükséges, hogy a rokon népeknek ezen 
újabb keletű világteremtési régéi kozűl is tájékozódjunk. 

Köszönet Munkácsi Bernát buzgolkodásának. ;iz anyag 
o tekintetben készen vár bennünket. Ilyenek : 

1. a Lul--falusi a cjatkai orosz kormányzósnyhóL. ,,Kez- 
detben nem voit sem ég, sem föld, hanem csak végnélkűli 
víz, s a vízen felhő. A felhőn az Úristen Szavaoth ült. Egy- 
szer csak az Úristen egyet köhögött, s a vízre köpött. A 
vízen ebből egy kis 'buborék képződött, melyből valami 
halk zaj hallatszott. A buborék mind nagyobb lett s evvel 
€gyütt fokozatosan nagyobbodott a zaj is. Midőn a zaj 
már 0I3' nagy lett, hogy a felhőn is világosan hallható 
volt, kérdezi az l^risten : „Ki zajong abban a buborék- 
ban t' A buborékból felelet jő : „Én Szatanail:'^ Az Ur- 



36H r.lAHIl KKI.KTC HITRKOfíK. 

isifii ís/ólii : „(ist'ic ki ;il)l)i)l a iHilMUfklnd ^ nlj iin-llt-m 
u íVIliftrc, l)(ísz(''ljLí<'ssüiik I" Szalaiiail kijött a biiboivkliól, 
8 az Urislon melló helyozk«;dí'tt a íeiliftre. HcKzélífKni 
kczdí'ttck. Midőn már riiiiidciirftl kiln'szí'ltrk maL'iikat, 
ki'rdi Az Lrisli.'ii Szataiiaill: „N<»in l(di('tnc-(! valahogyan 
a földet me.fialkotniY''' Szjitanail felolfí, hogy igenis lohul, 
«sak l'ökhnagvakat kell vahdiogj'an elftszorczni a víz alól. 
„lágyan hogyan h'hctnc <'lösz<;n'zni ezen magvakat?" — 
kéiíh az liislcn. ,.Kii majd érte megyek" szól Szataijail 
és a víz alá meiíílt. ilövid idö múlva Szalanail vissza- 
érkezett, s t'(»ldet hozott Iáha tenyerében, valamint szájá- 
ban, pofája alatt, A lábában hozott földí't átadta az Lris- 
teimek ; de a melyet pofájában hozott, azt eltitkolta; mert 
külön akart valahol földet vetni magának, s azon meg- 
alkotni saját világát. Az l'risten a Szataiiail hozta földet 
szétszórta, s az növekedni kezdett. Ugyanazon idö alatt 
növekedni kezdett a föld a' Szatanail pofája alatt is, a 
mitől képe nagyon földagadt. Az Úristen észrevette ezt s 
kérdi Szatanailt: ..Mi ez te rajtad Szatanail V — >Hát 
csak úgj' megütöttem magam s feldagadt," f<del Szatanail. 
De a daganat egyre nagyobbra nőt úgy, hogy végre nem 
lehetett már tovább titkolni okát. Szatanail bevallotüi. 
hogy földet rejtett el pcjfájába, s elmí^ndta azt is, hogy 
mi végből cselekedte. Nagynehezen kivették azután a föl- 
det és szétszórták a már előbb létrejött .sík földre : ehhől 
keletkeztek a hegyek. 

Az idő haladt. A föld egyre növekedett. Midőn már 
nagy terjedelművé lett, az Úristen Szatanaillal egj'ütt le- 
szálltak a felhőről s a földön kezdettek lakni. Ezután a 
felhőt csak messzi utazásokra használták s hogj' vele 
a magasba emelkedhessenek. Hogy az élők társaságát a 
földön megnagyobbítsa, az Úristen két követ vett elő s 
ezeket kétszer egymáshoz ütötte. Az első ütésre Michail 
arkangijal, a másikra Gavriil arkangyal termett elő. Sza- 
tanail megirigyelve az Úristent, maga is szolgákat akart 
teremteni magának. O is elővett két követ s egymáshoz 
kezdte ütögetni. ^Mindegyik ütésből egy-egy ördög termett 
elő. Minthogy pedig ő egyre-másra ütögette a köveket, 



KiLKNCz ku. Ember-teremtés. 369 



igen sok ördög támadt. Az Úristent bosszantani kezdte, 
hogy társa nem ismer határt az ö teremtményeivel s 
megtiltotta az ördögök további gyártását, Szatanail azon- 
ban csak akkor vetett ennek véget, midőn hosszas eről- 
ködés után észrevette, hogy kövei elvesztették teremtő 
erejöket. 

Az Úristen az 6 arkangyalaival a felhőre ült s ma- 
gasan fölemclkfídve a föld fölött az ef/et alkotta. Szatanail 
az ö ördögeivel egy második eget csinált, a mely maga- 
sabb volt az Úristenénél. Emez nem akart alacsonyab- 
ban lakni Szatanailnál, még magasabbra emelkedett s 
egy harmadik eget alkotott. Erre Szatanail ismét maga- 
sabbra emelkedett s t'gy negyedik eget csinált. Ily mi't- 
don versenyezve már kilencz eget alkottak egymás tete- 
jében, midőn Szatanail, hogy ő legyen legfelül, a tize- 
dikhez fogott. De ezt már nem tűrhette tovább az L'ris- 
ten s megparancsídta arkangyalainak, hogy taszítsák le 
Szatanailt és ördögeit az égből. Szatanail és ördögei a 
földre hullottak. Ki-ki a milyen helyre esett, olyan nevet 
kapott: a ki az erdőbe, abból lett az erdei nuinó : a ki 
vízbe, az lett vízi manó stb. 

2. Kis idő multán az L'risteiniek tmher teremt' 
kerekedett kedve. E czélból egy bábut készített föKi:. ;. 
s midőn készen volt vele, kemény testtakaróval borította 
be ; olyannal mint az emherköröm. Mielőtt alkotmánya 
számára lelket adott volna, az Úristen fölemelkedett az 
égbe, hogy kipihenje magát s hogy táplálékot vegyen 
magához. Erre az időre, mivel azt gyanította, hogy vala- 
hol a közelben ördög leselkedik, oda rendelte az ehet, 
hogy őrizze emherét az ördög rontásától. Az eb pedig 
abban az időben szőrtelen volt, mivel nyár ideje járt. A 
mint az Úristen az embertől s ebtől eltávolodott, csak- 
hamar odajött hozzájuk az ördög. Az eb előbb megugatta 
őt. Az ördög rábeszélni kezdte az ebet, hogy bocsássa öt 
az emberhez ; de az eb hallani sem akart erről, hanem 
még dühösebb lett. Ekkor az ördög szőrsubát kezdett 
kínálni az ebnek ; de ez nem tudta, mire jó az a portéka. 
Az ördög megmagyarázta neki, hogy tél következik s 

24 



370 KuiűSmnün. Cskkkmis/ monda, 

likkor rtiiba ru'lkül hajoK l»'sz incíímaraflriia a hi<l«'tí miatt. 
Az eb (M'n; ráállott az ördoj^ szavára, a ki most az í'brc 
köpfitt. Az «}bnt (ígyszerrc szíírsiiba leptti be, kivéve az 
orrát, melyet iiz Ordöí^ nyála nem érintett. F^zután az «'b 
az ördftííöt az ombcü'lu'z bocsátotta, kit szintén leköpött. 
Az cmhcrnck körömszrrii hörc erre liíffijf/yd változott, kivéve 
uz ujjak végét, bová az ördög nyála nc^m jutott. 

Midőn az Tristen leszállott az égből s látta, bogy 
az ördög megrontotta az ebet, elkezdtí." emezt sziilni, 
hogy miért bocrsátotta közel az ördögöt. Az eb azzal vé- 
dekezett, hogy Szatanail öt subával ajándékozta meg, 
mely nélkül ö a tél beálltával megfagyott volna. Az 
Úristen (Minek hallatára megátkozta haragjában az chvA 
azzal, hogy örökösen az ember szolgája legyen s hogj' 
csak akkora darabka kenyér jusson neki táplálékul, a 
mekkora orrának csupaszon maradt része. KzutVm lel- 
ket lehelt az emberbe, melynek nemzetsége ez idötöi 
fogva él."'^"^ 
3. A kazánvidéki her/i/i cseremiszek mondája szerint : 

„Keremety \úm-kacsa képében úszkált, midőn .luma 
a száraz földet megteremtetni óhajtván, azt parancsolta 
neki, hogy bocsátkozzék alá a vízbe és hozzon fel a fe- 
nékről földet. Keremety hozott földet, de nem adta át 
mind J urnának, hanem egy részét elrejtette szájában. Mi- 
dőn Juma a földre lehelt s a víz felületén sok földet te- 
rített, Keremety ki kezdte köpdösni elrejtett földjét és 
ily módon nagyszámú magas hegyet rakott a sík földre. 

Az ember teremtésekor Keremety fölhasználva azt 
az időt, midőn Juma az égbe ment lélekért, leköpdöste 
amannak testét tetőtől talpig annyira, hogy Juma meg- 
tisztítani nem birta, hanem egyszerűen a test külsejét 
befelé fordította. Ezért lett az ember belseje iisztátnUmná. 
Ugyanakkor Juma megátkozta az ehet is, a mely az em- 
ber őrizetére van rendelve, de Jiuna parancsától eltánto- 
rodott, t. i. nem tudván eltűrni a Keremetytől rábocsátott 
hideget, kapott szőrruhája fejében Keremetyt az ember- 
hez bocsátotta. 

Juma szikrákat csiholt ki kőből, melyek angyalok 



Osztják tkbemtési monda. A föld állása. .'!71 



alakjában repültek tíjva. Keremety megügyelte ezt s mi- 
dőn Juma elaludt, ő is hozzáfogott a csiholáshoz, mely- 
ből azonban ördüyök támadtak."^®^ 

4. Az erza-mordvinolc világteremtési regéjével már 
régi ismerősök vagyunk. '*^^ 

5. Az osztják monda szerint; himí.m! Um n a/, niiin-ti 
teremtette, a kutya erős volt, mint a szarv. Ez a kutya 
őrizte az embert, nem bocsátott hozzá senkit. Eljött hozzá 
Junfj-jelemte-junij és azt kérdi tőle : „Ide adod-e nekem ezt 
a subát ( t, i. az emberét) y — „Ha odaadom, akkor a 
gazdám megver engem." „Ne félj, nem vér meg." A 
kutya 2 — 3 napig ellenállt, azután pedig odaadta neki. 
Ezután maga az Isten jött és megtudni, hogy megcsal- 
ták. Kérdi a kutyát : „Miért vetted magadra ezt a bőrt 
(t. i. saját szőrös bundáját): „Egy ember jött, az kérte 
és én odaadtam neki." — Nincs neked eszed. Téged 
majd végis-végig tartanak az emberek, hogy ganajt 
egyél." Es kutyánik ma is esznek olyant. (Pá]nii Károly 
hagyományából ).^"** 

Ezen példákat még lum v^^y^yi irntuir mt-iiiDmmiiiiik, 
ha már is kimondhatónak nem látszanék, hogy a parzisz- 
imis, izlam és kereszténység hatása következtében lényeges 
módosuláson ment keresztül a velünk rokon népek világ- 
teremtési mondája. Teremtöként maga az Isten működik ; 
nem hiányzik ugyan oldala mellől a régi teremtő, vagj" a 
]-ossznak személyesítője (az Ördög), ki azonban nem annyira 
rossz akarata, mint tudatlansága és tehetetlensége által vonja 
magára íigyelmüiiket. Teremtési mondáink ördöge még csak 
átmeneti és nem telik ki tőle, hogy minden izében gonosz 
legyen. 

Áttérve hagyományainkra, mindenek előtt a föld állását 
érintjük. Jankó János tr. szerint : a kalotaszegi magyarság 
azt hiszi, hogy a földet valami állat tartja. A falvak túlnyomó 
többségében ez állat czethal s csak egyetlen faluban mond- 
ják, hogy ez a hivahi. A halak száma változó. Néhol a föl- 
det csak egy, másutt három, ismét másutt négy, majd végül 
hét czethal tariju. E czethalak azanban nem maradnak ni/ugod- 
tan a föld alatt, hanem olykor -ohjkor meíj mozdulnak, eyyik olda- 

24* 



872 Foi 1''^' ' v.l l TKiUtMTtoii aJTKB <iK. 

luJcről a mutyikra furdiilwik, s ezt iiz cmbíír sínyli nwj,', mert 
olyankor van a földindiHás. Nómnly h(ílyült <! czollialak m«'í?- 
fordrilí'isjibuii 6s i/^jy ii ioidreni^ések vÍKszatórÓ8('*b«'n bizoiiyoH 
idösziikossúí^'ot tételfiznek föl s azt liiszik, boj^y az minden 
hét eszteiitlöhni szokott isnKHUídni. Ha a földrcntíés iiaínobb 
károkat okoz a nrptick. a/.l moiidj/ik : ..az clt) ik czrllial 
meghalt/'"" 

Kálmány I^ajos szerint a szegedvidéki néj»liitb»'n is töl- 
taliUliató e fölfogás, miként arra egysz(;r már hivatkoztunk is. 

..Az Híjész riláíjot három czcthal tartja. Mhulöti harmad i/. 
esztendőbe' mögfordul (a 3 czetbal) <i másik ódáira, akkor a főd 
möf/rözöf/."' Némely helyütt ott is már néffi/rn vannak a ezet- 
halak (Világunk alakulásai nyelvhag>'ományainkban í).) 

A kalotaszegi magyarság ugj'ancsak .lankó János nép 
rajzírónk szerint : a kék e</d félgömbnek tartja, mely földünkn 
ráborul. A föld alatt van-e lét, élet és eml)er, a néphit hatá- 
rozott formában nem tudja. Van hely, hol határozott igennel 
döntetik el e kérdés."® 

A világteremtési magj^ar hagyomány(jk nehéz kérdéséig 
jutottunk. 

Az irán (parz) hatás következtében bejött az ős val- 
lásba is a „Rossz "• és ezen átmeneti változás áldozata a te- 
remtés egykori végrehajtója lett. A jóltevőknek tisztelt Elmpik. 
Őrtik-ek (osztják), Erlik-^ik (török-tatár) részint háttérl)e szo 
rúltak, részint a rossznak lettek képe viselőivé.''^ 

A vogul újabb teremtési monda fölött elsőséget vív ki 
magának a török-tatár, vagy altáji teremtés') Infn-up. mely már 
egészen az új felfogás szerbit alakúit. 

Ekkor történhetett, hogy a mordvinokkal kezdettünk 
egy hiten lenni. 

Ezen változás mellett tanúskodik Órí/ö^-szavunk is, mel\ 
idegen kölcsönzött szó, s értelmét a törökségben találhat- 
juk föl. 

Ezen második mythologiai korszakban nagyobb hatás- 
sal volt még az ős vallásra a zsidó vallás és izlam és a ke- 
reszténység már távoh szomszédságában is. 

Egj'enes hatásában pedig a teremtés ős regéinek üzent 
első sorban is hadat, és mennyi századokon hangzik már az 



Az Ördög teremtéski, Szent -Péter méhe. TetC. Bögöly. 373 

ŐS vallással ellenkező tanítás : „Kezdetben teremte hten a 
mennyet és földet!" 

Századok választanak el az utolsó ákiuzali szent tűz 
erőszakos kioltásától ; a hány iskola van és tanítvány, annyi 
képes biblia beszéli el és jeleníti meg a keresztény világ- 
teremtést napról-napra. I^eiiet-e ily körübnények közt az élö 
hafíyomány az ezredév előtti megfelelő hitregék tolmácsa? 
vetődik föl a kérdés, ámbár egyes részében az anyaggyűj- 
téssel vagy a komoly hozzilszólással már is többen érdeme- 
sítek magukat. 

Kddigelé azonban alapos mj'thologiai tanulmányával: 
„Világunk alakulásai nyelv hagj'ományainkban" jónevű tu- 
dósunk : Kálmánt/ Lajos úttörőnél többnek bizonyosodott. Az 
ő nagy fáradságú munkájának egyik babérja, hogy alig fér- 
het hozzánk az ellenzés szava, midőn hangoztatni merjük, 
hogy hagyományimk a kinyilatkoztatott vallás sarkalatíis 
hitágazatáiiak követelésével szemben sem oly szegény, mint 
azt gondoUiatnók. 

A szegedvidéki néphit szerint teremt az Ördög embert 
és állatokat is, mi csak a régi vallás szellemében mondliató. 
Ami azonban már keresztény vonás ezekben, az nem más, 
mint az, hogy az embernek nem bír lelket adni, vagy hogy 
az ördög teremtése nem sikerűi. Bírt az Ördög hrat is kifor- 
málni, de megindítani nem bírta. O teremtette a tetüt, a szár- 
nyas alakú állatok közül a legyei?'^- 

A méh-regékben különös az, hogy ennek teremtésében 
az ördögön kívül még szent Pétert és Luczifert is próbálko- 
zónak mondja a szegedi néphagyomány. Természetesen siker- 
telenül, mert a szent Péteréből „légy lőtt," Luczüer pedig 
méh helyett bögöly t teremt, mely „vérré él." 

Hogy ezen keresztény koriaknak látszó ötletek még 
pogány koriak, azt a vogul hagyomány is elegendő bizonyí- 
tani. Ennek mondája szerint a rossz Xul'-ater magának is 
akar földet, birodalmat csinálni és csak akkora földet kér, 
hogy rajta egy botot állíthasson meg, mit meg is kap. Le- 
szúrja botját a földbe, Xumi-Tárom azonban fölliuzza s ime, 
csúszó-mászó állatok jönnek fel a földből : kigyó, béka, egér ; 
továbbá szúnyog, bögöly, légy egymásra tolulnak elő. Erre 



H74 EJlhö mai.om. El»0 kkk. Szkmmch ital. 

boduííjíi ji lukat. | Munkácsi : Vo^jiil népkölU'isi í^yüjt«!rnény 
l. U)2.\ 

Az Órdöfí iiiytli(>l()/,nai sz('m(''ly (ta iwiu a keresztény 
vallás ördöjje azon népmondákban is, m(!lyekben az nrnbe 
rok tanítójának nnilatkozik, magától érttítödvén, hoí^jy ha 
jót akar, az nem sikerííl ; a mire pedij^ ráveszi az embe- 
reket, az nekik kárukra válik. 

lüv : ..az Ordóí^ (-sinálta az első malmot oszt' a vizro 
totték ; de az Ördög a búza-eresztfít nem tutta mökcsi- 
nálni ; a ezigány csinálta mög, úgy '"»n»|i (;i rnalom) osz- 
tán. (Kálmány L. gyűjtése). 
Az Ördög tanítja az (imbert szántani is: „Mikor Ádá- 
mot az Isten a |)aradies()mbri kiííszíe, az Ur-I.sten »'gy ekét 
röndölt neki; azután ű azon szántogatott; ló né'kííl mönt 
az eke bátran. Oda mönt az Ördög, mon'ta neki, hogy 
üssön rá erre az ékre, akkó majd az eke könnyebbfíii mén! 
Káütött az ékre, míngyá' mögált, sehová se mönt. Azután 
az isten lovat röndölt az eke elébe; az ekét a ló hirtelen 
kapta, a lábának szalatt a csoroszla, ettül kapta az örökös 
(béka) emiéköt." (Kálmány L. gj'üjtése). 

Válasszuk el a keresztény fölfogás fölismerhető módo- 
sítását, és a mythologiai Ördög alakja áll előttünk, ki mint 
a régibb teremtési monda képviselője még sok részben az 
ősi hagyományok nyomán az emberiség (magj'arság) jólte- 
vőjének tartatott. 

Népmondáink az italt a gonosz lélek találmányának 
mondják.^^^ Ez azonban nem a bibha, hanem még a hit- 
regék Ördöge, mely az izlam hatásának tulajdonítható, hogy 
rossz számba jő. 

A mordvaiaknál is ma már a gonosz Sajtán honosítja 
meg a ser-, méhser- és páhnkaivást, miben Kálmány az 
Izhim hatását látja, Barna pedig egyenesen a mohamedval- 
lású tatárok ráhatását.^^* 

És nekik annál inkább igazuk van, mert a votjákok- 
nál Keremet akkor még nem volt gonosz, mikor őt Inmár 
leküldte a földre, hogy tanítsa meg az embert kumiskát 
főzni, oly italt, mely képes, a bút elűzni. '^''^ 

Szóval a keresztény színezetű c/Vf%-mondák, a meny- 



Krisztus-mondák. Öbkq istknünk. 



nyibcíi a teremtésre vonatkoznak, azon korból származnak, 
inidön a mai nemleges és óesárló elbeszélések még tevő- 
legesen és magasztalólng hangz(jttak. 

Vannak viiágteremtési moiuláink, melyben a Teremtő 
mellett rendesen Szent-Péter forgolódik, mint jámbor kér- 
dezősködő, vagy a teremtésben unszolólag változtatást kérel- 
mező. Ezeket úgy vehetjük, mint még az ősteremtési monda 
egyes hitregéi foszlányait, mint annak magyar hagyományát, 
hogy az ősteremtő teremtményeit oktatta is. 

Ilyenek sokrészben az úgynevezett Ki i.<.uis-i,ihit'ink^ 
melyekben eddigi tudomásunk szerint leggazdagabb Szeged 
vidéke, melyeknek tanúsága elvitathatatlan: hogy az ember 
teremtőjével bizodalmas összeköttetésben állott. Az első 
ember nem V(dt állat-ember, miként Csengery tartá, hanem 
az ég baiátja és teremtőjének vándorló társa. 

A vogul teremtési monda tehát a magyar teremtési 
monda is és Numi-Taromhoz hasonlatos a magyar ..'V/'// 
isten," kit egy élemedett öreg magyar ember képében talán 
a legtalálóbban állithatunk magunk elé. 

Ne vessük szemére, hog>' nem mhidentudó, sőt nem 
is bölcs és igazságos oly mértékben, a milyenben szeretnők ! 
Legyen elég nekünk, liogy a faji genius kezdetleges alko- 
tását birjuk bennr 

A magyar tficmics i-.iuipije : az KniOer észrevétlenül 
lesz közemberré. Népünktől nem tellett ki, hogy bűnt fog- 
jon rá, és rá ruházza a rossz szerepét. A törökségböl kap- 
tunk szót, mely kifejezze a jó nélkül való Rosszat. 

Es az Ördög ellen a magyar teremtés fentartását és 
tovább fejlesztését az öreg isten egy gondos nőre : a Termé- 
szet tündérére bízá."*' 

XLI. Az ősmagyar csillagos ég.*'' 

Az ősmagyar csilagos ég és Lugossy. A csillag'os óg a népek életében. 
A nekünk atyafi-népek csillagisinerete. A magyar csillagos ég faji jel- 
lege. Osvallási nyomok. Történelmi emlékek. A magyar keresztény ég. 

I. Az ősmagyar csillagos ég és Lugossy. 
A magyar mj1;hologia a csillagos eget nem hagyhatja 
figyelmen kivül. Ez volt kezdetben az ősvallás istene és lett 



H7(i CHlLLAO-BZKMfel.YKHlTfeH. ELHOMÁLrOMOPOTT CSIH .AC>- tgO«I OÁK. 

k«''sr)l)b(!n külön személyek kő bontakozott isteneinek í)lyni- 
l)iisii. Az ég isteni mivoltúniik fis liite még mindig észreve- 
liclőlcg jolenlkezik u lüigynmányokban. A csilliigok nem 
személyes jilakok ugyan már többé, banem „szóli'isaink sze- 
riiil még mindig jár, jön, fut, szalad a csillaf/. miíítlia lába 
volna."*''" A esillagok eultnsának szent tüze már réges-régen 
kialudt ugyan, banem mégis, és épen a legtisztább magyar 
vidékíík liiíidelme tartja (;rösen, bogy a rsillaf/okra imitatni, 
vayy velöh szemhim maff unkát illetlenül viselnünk nem szabad, 
léíirsak azt nem akarjuk, ho(/i/ haj érjim henriünket?''^ Közel 
ezer éve, hogy a ragyogó ég megszűnt az rjsvallás népies 
hihlidja lenni, d(! a fogyatékos töredékekben még mindig föl- 
tetszik, b(ig>' az (ireg századok alkotó kéjjzelete az egyes 
csillagokban vagy csillagképekben az istenek „szemét/' „út- 
ját/* „szekerét/* „palotáját," „kertjét," „asztalát," „vetését/' 
és szerszámát sejté fölismerhetönek. 

Szépen mondja Ipolyi: „Mytboszaink cmlékfi a csilla- 
gokba emelkedve fel, onnét sugárzanak mOii le feledékeny- 
ségünk egén át.'*"^" 

8ugárzanak-e csakugyan ? . . nagy kérdés. 

Mi azt tartjuk, hogy a magjar ég javarészében elve- 
szett s balhiedelem lenne azt gondolmmk, iiogy íiz valaha 
megint láthatóvá leszen egész szépségében. 

Minden nép más szemmel tekinté a csillagos egei, és 
annak ragyogó hier(jglifjeit a saját eszejárása szerint értei- 
mezé. Nem csoda, ha ezer év után ezen ős képirás javarész- 
ben olvashatatlanná vált, s az elmosódott lapokra uj nevek 
Íródtak. Csillagaink arczárói a kereszténység letörülte az ős- 
hit isteni bélyegét. Az istenek és hősök helyét az égen az 
uj hit egyeduralma foglalja el és vagj' elpusztulnak onnan, 
vagy a megbélyegeztetés szégjenét kell viselniök. A „Sánta 
Katák^''-TLd\^ , a ,,koldus''' -nak, a „részeges asszony''^-nak, a „czi- 
.gá?íí/"-nak bizonyára más neve, más szerepe és legendája 
fogott lenni, mint a miket a hag}^omány ma hangoztat felö- 
lök. A kereszténység közelebb hozta földünkhöz a szép 
mennyországot, melynek „ablaka/* „határa,*' és „kapuja" is 
láthatók azóta; de ennek isteneink vallották nagy kárát. 
Hasonló sors érte féüstenemket, a nemzetalapitó hősöket. 



CsiLLAO-KRÓyiKA. LtUOBBY EMLÉKE ZETE. 377 

kiknek csillagai feledésbe mentek vagy lehullottak az égről. 
Ki tudja még megmondani, melyik a magyarok csillaqa? Ós- 
vallásunk csillag krónikája (il\ ashatatlan, mint a régi székely 
írás. A régi dolgok fényes emlékei ott ragyognak ugyan, de 
ineghomályosodíjtt emlékezetünk rég nem köt hozzá miigyar 
személyeket és eseményeket. 

Ős hitrégészeti szempontból az eget majdnem még job- 
ban kiüresítve találjuk mint földünket. A kutatások nyomai 
csak romokhoz vezetnek. De mert e romok fajunk világné- 
zetének és eszejárásának égi alkotásai, legalább a meglevő- 
ket igyekezzünk megtartani s l'ránia csillagbirodalmában 
birtokos voltunkat a miütra nézve beigazolni. 

Az ősmagyar szellem jelh'mzö megnyilatkozásai ezek, 
melyeket kegyel(4 is, kötelesség is összegyűjtenünk s vele 
a lehetetlenségnek látszót megkísértenünk : hogy lerajzoljuk 
az eget azon képrajzban, a hogy azt őseink láüík s ezzel 
inauunkat a több mint ezer év előtt való gondolatvilág ko- 
rába visszavarázsoljuk. 

A csillagos eget magyar szempontból ilyennek látta és 
kivánta láttatni emlékezetében feledhetetlen lelkes tudósunk 
J.Hgos^ll Jö.?st'f akadémiai rendes tag (t 1884. márcz. 7.), ki év- 
tizedeket szentelt népies csillagászatunk adatainak gyűjtésére, 
az (»redeti forrásokat keresvén fel, népünknél : a pásztortüzek 
mellett regélő öreg juhász embereket és a gunyhók patriarcháit, 
a mi kényelmetlenség tekintetében fölér a levéltárak poros 
aktáinak lapozásával, nem egy esetben. Egy-két alkalmi mu- 
tatványával eléggé tájékoztatott abban, hogy mythologiai 
tekintetben mit várhatunk az égtől, mit olvashatunk ki a 
csillagokból, és hogy a magyar tiulományosság mennyi ká- 
rával történt, hogy ő a nélkül költözött át a csillagok hó- 
nába, hogy sokat igérő gyűjtését kiadfiatta, vagy csak ren- 
dezhette volna is. Mi csak töredékeket birmik tőle, ki e 
részben sok hagyományunkiuik utolsó letéteményese volt. 
Halála kétszeres veszteség nekünk, mert égi hagyományaink- 
nak pótolhatatlan kincseit vitte magával. 

Annál maradandóbb lesz köztünk emlékezete; mert a 
magyar csillagos égre rótta föl nevét. 



878 A Kfel'/Ki. KT X A UYlTO ÜV BOB. 

2. A csillagos ég a népek életében. 

Fliiiiiiiiarioii az ö távcsöves szemeivel mennyi cHoda- 
(l()líí:oivat néz k\ és olvas !<• nz, óí^ríii ! A lúvcsíivel u réí^iek- 
nél a képzíílet pótolta, mely a szétszórt éj^i le»tek<;l vállo- 
zíitos égi alakokká csoportosítva, az élet egy külön világbi- 
rodalmává avatá az eget. A képzelet sikeres munkája volt. 
hogy ki-ki a mit keresett, a fényesség és nyugalom emr 
messzünen ragyogó hazájában megtalálá, s az majd az iste- 
nek hona lőn, majd egyszersmind az emberi sors titoktelje.s 
műhelye. A képzelet rábeszélésére lürtént, lnjgy a föld mi.'g- 
adta magát az égnek : ettől remélt jót és várta bajainak 
orvoslását és korán ahhoz szokott, hog>' jövőjét a csillagok- 
tól tudakozza. 

Minden tudomány a mesék és ké[)Z(ílet uralma alatt 
kezdődik. Ez alapvetője a csillagok tudományának is. Hogy 
e részben tekintélyre, mesterre hivatkozzinik : „A képzelet 
nyeleti el a fogyatkozások alkalmával a napot vagy a hol- 
dat sárkimynyal. A kéi)zelet rajzol földünk kísérőjének ko- 
rongjára ábrándos képeket ; ő borítja be az eget különbféle 
személyiségekkel és tárgyakkal ; ő önt életet az égi t<?stekbe. 
végtére ő teszi meg ezeket istenségeknek. Késze van benne, 
hogy az ős csillagászat oly ragyogó s oly költői látványt 
nyújt, mert első fogalmai a csillagok históriáját az i.stenekével 
kapcsolták össze. "''^^ 

„A tudományos fejlődés ifjúkorában az emberi szellem 
arra hajlik, mondja fol5i,atólag tudósunk, hogy mindermek 
lelket tulajdonítson. Betölti a mindenséget személyesített és 
természetfölötti lényekkel: odáig megy, hogy puszta eszmé- 
ket is tulajdon létellel ruház fel. Az ember mindazt, a mi 
őt környékezi, úgy képzeli, hogA' belső lehellettől van át- 
hatva, mely, miként ö maga is, érez és gondolkodik. — A 
legcsekélyebb mozgást, mely keletkezik, jó vagy rósz indu- 
latú, láthatatlan lények művének tekinti. Innét származik az 
a folytonos felindulás és benső félelem. A levelek zúgása, a 
tűz pattogása, a madarak repülése vagy éneke, a szél sü- 
völtése, a dörgés robaja és a villám czikázása mindmeg- 
annyi nyilvánulása ennek a második, mintegy az elsőbe rej- 
tett világnak. 



A BABILONI ÉS EGYIPTOMI C8ILLAG08 feo. 379 



Ebben a koiszakbaii a népeknek nines tulaj donképeni 
csillagászatuk, nem ismerik sem a csillagesoportokat, sem a 
bolygókat 

Az erdők driádjai, a íurrások nimfái és a tengerek tri- 
tonjai a műveltebb népek körében is sokáig tentartották 
eme megelevenített korszak emlékét. Alapjában véve az is- 
tenség hatott át mindent, hogy mindent megelevenítsen és 
éltessen. Az elevenítő szikra mindenüvé belopódzott 

Ez időben az ég ismerete még oly homályos és hiányos 
volt, hogy az ember esak a legragyogóbb csillagképeket ru- 
házta fel nevekkcíl és a bolygók közül csak \'énust ismerte. 

A mi azonban a csillagjtszatból a tudományok elsejét 
fejlesztő ki (mert a csillagászat bontakozott ki először embri- 
ójából), az a megfigyelés későbbi gyakolata volt. 

A mint az égboltozat jelenségei magukra vonták az 
eml)erek figyelmét, megszületett az első csillagászat . . . 
Khaldeában és úgy látszik önállóan Egyiptomban is. 

Bnhilonhan, mely első izben méltatá örökké ílerűlt egé- 
nek ragyogó csillagait imádásra, a csillagok ismerésének 
ősrégi nyomaira akadunk. Vemis fölfedezése, miként mondani 
szokás, a történetelőtti idők homályában vész el. Istár 
(--úrnő) nevezet alatt Asszíriában ő a természet nagy is- 
tennője és a nőiség megszemélyesítője.^*- Merkúr „Nebo" 
név alatt a lecffelsöbh értelem imádott megszemélyesítője. Marx 
vagy kaldeus néven „Nergal" nem csupán ismeretes volt, 
hanem egyszersmind nagy hós és a csaták ura gyanánt tisz- 
teltetett. Jupiter, Asszíria nyelvén Merodach, az istenek ki- 
rályának tekintetett. S£:aturnua vagy „Adar" nem volt utolsó 
csillag-isten, levén : hatalmas, az erő m*a, az ellenség meg- 
semmisítője és az lülatkör fia vagyis legtávolabb eső.'^^ 

Es az Eufrát partjain fölfedezett könyvtár maradványok 
csillagászati töredékei arról győznek meL^ hoíiy Babilon az 
őskori csilkgászat Eldorádója volt.'**^ 

Eíiyiptomhan is istenek tana volt a csillagászat azon 
különbséggel, hogy itt a csíllagímádás a Nap cultusa körül 
forgott, s habár a bolygók nem egyebek mint „utazó iste- 
nek," de nem annyira a fő fő létező anyagából kiáramlott 
isteni személyek látható jelenségei, inkább ezeknek csupán 



880 A Pkr/hAk éb Hindik. 

lakóholyo.^*'^ Azt hiszHzük, ho/^y az egyiiúoin'uiU. cKilhií^jlszata 
állupilotta niní^ az állatkíirl ós az ö kéi»Z('lí'tök lon?mtettí; 
imifj; azon csiilaí^kójx'kct, mcílyck szerint csopoilosítjuk ma 
is az égtájak csillaiLítáborát."'*" Némely esilla«ínev<ík ej^yip- 
tomi eredete elvitázliatatlan. így től/ik származnak a nap 
pályájának (;gyes állomásait me^^^jelölíj nev»;k. Kzen állatok 
l('gt()l)l) (ísetl)en liieroglilVis jelei valának az isteneknek. A 
vízöntő neve bizonyltja, hogy a Nap Niláradat táján ennok 
közelében állott. Bizonyos sakálfajt használván az egyipto- 
miak a házörzésre, a sakal-fej jelvénye lett Anubis-nak, 
kire az istenek az ég látó liatárának örizetét bizták. Innét 
a Procyon.''^' 

Perzsiáfxin a (•siiiagvizsgálut szintén az ös vallás ótalma 
alatt állott annyiban, a mermyiben az nem volt egyéb, mint 
a világosság és sötétség versengésének mythologiája. Uralmuk 
alatt különben Habilonban a esillagászat sülyedt. Vallási 
áhítattal tekinténi'k a világsarkok tájaira, a világtjijak négy 
vezéresillagára, melyeket Ormuzd azért helyeziítt oda, hogy 
a esillagzatokat vigyázó őrállomások legj'enek.'*" Hogy nem 
kevesebb tisztesség jutott a szereplő Járó csillagoknak," ma- 
gától érti'tödik. 

Az őskor culturnépeí közöl szóba hozhatjuk a hindukat 
is, kik (inállóan fedezik föl a bolygókat, mint ezt jellemzé- 
sök sejteti. ^^° Csillagképeiket ezeknek sem érintjük, annál 
kevésbbé csillagászati rendszereket. 

Több oknál fogva kellett előállanunk ezen rövid vázlat- 
tal, melynek irányában, nem lévén szaktanulmán\imk, az 
eredetiségnek még látszatát is elhárítjuk magunktól. A szak- 
férfiak állításaínak idézésével sok szóbeszédnek óhajtók ele- 
jét venni, azon kettős igazságot kívánván az olvasó figvel- 
mébe ajánlani, hogy az őskor népeiről levén szó, mínd^'n nép 
észrevette a csillagos eget és a saját geniusa szerint fejles:>- 
tette annak ijesztő és vonzó képeit; és 

hogy [mindig ugyanazon kor levén értendő] csillagos 
ege a legigazabb mértéke egy népnek előhaladás tekin- 
tetében.'öo 

De ha minden nép csak annyira szellemi szárnyalású, 
mint csillagos egéről alkotott fogalma; ha minden faj maga 



Hol khkks sük az ős nyomokat V 381 

rója n'i az é'f^va önnön énjének niíveltségi és erkölcsi képét ; 
és ha a esillagisinercit hajdanta nemzeti tudomány v(jlt, mely 
minden néppel külön-külön átélé a nemzetek bölcső- és gyer- 
mekkorát: akkor történeti joggal fölvethetjük az ősmagyar 
csillagos ég kérdését. Sajátképen pedig sajnálatunkat van 
inkább helyén kifejeznünk, hogy ezzel az eredmény utolsó 
órájáig késlekedtünk. 

3. A nekünk atyafi-népek csillagismerete. 

Négy-öt ezer éveknek előtte élt az Altáji hegyek táján 
a nép, melynek nyelve nekünk nagyanyai nyelvünk vala s 
mely bennünket nagy nyelv-családnak tőn közelebbi vagy tá- 
volabbi rokonává. Öntudatosan történik, hogy nem nép-, 
hanem nyelvcsaládról szólunk, mert csakugyan az alapnyelv 
és nem a faji jelleg köt bennünket össze a mandzu-tungu- 
zokkal, mongolokkal, törökökkel, szamojédokkal és az ugor 
törzs hat ágazatával (finn, mordvin, cseremisz, lapp, zürjén- 
votják, vogul-osztják I, a sok néptörzsnek egyike fajrokonunk 
is lévén. 

De ha ez nincsen másképen, akkor még mindig elég 
nagy az altáji közös családfa körül összehozliató atyánkfiai- 
nak a száma. Nyelvrokonaink, kik több ezer éves elszakadás 
után nem ismerjük, nem értjük többé egymást. És a nyelv- 
rokonság alapján a fogalmak azonosságát keresni, a siker 
több-kevesebb kilátásával verhetjük föl a finnek lakta ezer 
tó országát, az őshazát, hol megszorult rokonaink közöl teng 
és haldoklik még egy-kettő, vagy Vámbéry kíséretében át- 
karavánozhatjuk Közép-Ázsiát, látni : hogy csillagos-e még 
Ukkó, az „öreg isten" ege, avagy a derültebb délen akad- 
hatni-e még ázsiai párhuzamokra "? 

ügy látszik nekünk, liogj' észak hagyománya erősen 
a csillagok szeméh'esítése mellett bizonyít és a honfoglalás 
korában fogott olyan lenni őseink csillag\'ilága, a milyennek 
a Kalevala, a finnek világhírű nemzeti eposza a csillagos eget 
elénk állítja, és keleten inkább öshajdanmik legrégibb korát 
látjuk megjegeczesedve ugy a népszokásokban, mint a no- 
mád élettel kapcsolatos csillagnevezetekben. Itt a czivilizá- 
czió még nem enj^észtette el az ősi nyomokat. 



3H2 KlR(»IZ AKTROKOOIA^TArÖK VIl.AOKftZI.KT. 

Es ji iioMiád rií'ipf'k kíizt, mondja cirvik vuIIíí.sIm,.. -. ..ji 
írónk/"* sztibiul óí< alatt élvón s ójjííl-nappal íi^,'y('l«*nini<'l 
kisérvén az ój^i testek változásait, szükséí^képen kilcjhíiiek 
n(''ni(>ly (•silhiiíászati ösnuTctek. l^y olvasHiik a kiruizckrül. 
kik Közí'pázsia tV'nyércin sz<írt<' Ixdyon^-va élnek, li<Jgy esil 
la^ászrtti ösrnereteik atyáról fiúra szállanak. Az égi teKtek 
járása szerint osztják tol idí'jöket. K i fej hitt astroloj^iájok van. 
melynek ala|»(dv<; szerinl szellemekkel vaj^yon néjiesülve a 
látható ég, a kiknek befolyása alatt áll minden élO lény. A 
csillagok nevei összefüggésben vannak a nép szükségeivel 
és szokásaival. így a föUhíirki esillagot, rnídy mint irányj)ont 
elsí) lielyet foglal el szerintök az égen, raduítkú-mxV. nev«'zik. 

Vémiit=r= pásztor, mivel akkor j5 fel, mid/>n u nyáj legelni 
megy vagy este haza tér. 

A naipi Medvé-i J\éi farkas"-h(»z hasonlítják, mcdyek rijij 
szürke és lyif fehér lovat kergetnek. 

,1 plejáduk „vad juhok," s midőn nem láthatók, a földi 
juhoknak hoznak takarmányt. 

A tejút „madarak útja," melyek éjszakról délre költ^jznek, 

A török tatár népek Vámbéry szerint az eget minden 
ízében ismerik. A sark-c.«iUag neve némely törzsnél ^arany- 
karó," másiknál ..vaskaró," látszólagos mozdúlatlansjíga miatt. 

Ama két csillag neve, mely a kis Medvének képletében, 
a sarkcsillagtól legmesszebb van, kék-szürke és lisztes-szürke lő. 

Az ezek között levő három kis csillag „kötél-csillag," 
melylyel az említett csillagok a vaskaróhoz vannak kötve. 

A Gönczöl szekere [Nagj^-Medve] „hét rabló,'" kik a lovak 
után ólálkodnak. ^^"^ 

Csillagászatmikban az ős nomád életnek ilyetén iiyuiii;ii 
nincsenek többé, hacsak a tejút nevei között nem fogunk 
akadni ilyenre, holott még a mindig derült egű nomád arab 
sem látott kezdetben egyebet az égen, mint tevét, stmczot, 
sakált, kutyát, vagy pásztor életének eszközeit : sátort, jászolt, 
fazekat, tálat, rőföt, vedert.^^^ 

A többi népekről még egészen hiányosak e részben 
ismereteink. A ynongolokról csupán annyit tudunk szavahihető 
írók után, hogy náluk általános a csillagtisztelet, és hogy az 
ő csillagaik felsőbb lények : Tangri-k.''^^ 



Nat. Hold. Gönczöl. 383 

A mandsulc-niú szintén nicí^ van a esilla^tisztelet.'*'* 

A tunjjmuk (ícoi-ltí szerint imádják a lioldat, csillagokat 
és főkép a napot. 

És Csengery után tudjuk, hogy déli Szibéria nomád 
tatár törzsoi szintén tisztelik az égi testeket. 

Önként következik már a mondottakból is, ln)gy az 
ősmagyar (;sillagtisztelet mellett Ázsia népei is bizonysíígot 
tesznek, akiktől azonban túlzás lenne követelni, hogy csil- 
lagképeinknek is értelmezői legyenek. 

Ami északi nyelvrokonainkat illeti, megvitatott dolog- 
nak vehetjük, hog}' az égi testek eultusának fölismerhető 
nyoma a finn-ugor népek között a szamojédoknál, az osztjá- 
koknál, rufjulohidl és a többieknél van. Annyira azonbim nem 
mentek az éghajlat zordonságánál fogva, .hogy a csilhigimá- 
dásig eljuthattak volna, de sőt a finn mythologiát véve is 
mértékül, egyik-m:'isikiiál liatiímzottan mei/állapítható a visz- 
szaesés. 

A finn mylhoiugia szerint a hold, nap és Gönczöl töb- 
bek mint élettelen égi testek. 

„Vezess ki Hold, ments ki, ó Nap, 
Gönczölszekér irányozzad. 
Menekvésem e tanyákról !'* stb. 

Miként meséink „Nap-, Hold- és Szélkirályának," a finn 
mythologia Xnpja-. Holdja- és Csillagainak is van háztarüisa 
és családja. 

„Nap me^rkérte a tiának, — De nem ment a Nap lakába, 
A nap mellett ragyognia, — A Nap nyári futásába. 
Kérte Hold is a fiának, — Holdnak sem ment a lakába, 
A Hokiról leviláglani. — Légi pályán fenn haladni. 
Kérte Csillag a fiának, — Csillagnak sem ment lakába. 
Égni hosszú éjjeleken A sanyarú téli égen." 

Vannak üaik [meséhik is ösmerik a napurfit] és leá- 
m'aik, kik mindannyian ifjú, szép és ügyes fonó tündérlányok. 

„Hallani a Holdtündért szőni ; — Nap-lyánt orsót peregtetni." 

A Napleány minden borútlan napon megteszi, hogy az égen 
„megjelen vörös szalaggal, hogy a napbikát legelőre vigye." 
Ami az egyes csillagképeket illeti, sajnálattal kell hal- 
lanunk a magyar ég szenvedélyes búvárától: Kálmány La- 



384 CHILLAft-.HA PTi E. C»nXAO-<^HA. 

jóstól, ho^y II rokon inonlvin, vcjtják, vd^iiI ih''|)*4 ■'!" ' -MMt- 
kozó hii^yomAiiyai méí^ niiKJSonok ismerve. 

Ks csukuj^yiin aW^ ismerünk síz Otavá-n |(iönezöi sze 
kerén I kívül e^íy-kél csillii^'jukiit. Mint, liotry 

si fiafttyíik náluk ..szitu;" 

az Orion nekik félistenüknek „Váinömöienen^-nek kaszája 

Knnek éj^be utíizilsút í^^y írja le a Kalevala: 

„Krro örcfí Vitiiiiimoinen Fölilic az ;ir" '' I '- -k, 

KI vitorláz most már menten, Alsiijára a/ 

Krczbűl k(''8zrilt haj/tjával, Ott hajÚHtúi ...< ^l ..^ada. 

Ii('!zh51 fodutt csulnakával, Csónakával ott marada." 

(A mufíy árnak is az i)Y'\i)n-ka.'<zás rsülafi!) 

Mé^' ii^'yanazon nép is változüitja esillaííos egét, ha vál 
tozik éiíhajlata és foglal kozi'isa és onnét van azttin, hog> 
ugyanazon csillagkép oly sok és külömbözO alakokat láttat- 
hat, péld. a Nagy Medve: 

Nekünk : Gönczöl szekere : az fís arahok-uÁl : koporsó há- 
rom siratóval ; a skandinávoknál : kutya ; az eszkimóknál : iram- 
szarvas, a hinduknál: 7risi = szent bftk-s homlokegj'enest az 
irokézekkel, a kik szerint: három vadász, kik négj' medvével 
állanak szemben. 

De mindezen előkészítésekkel talán kelletén túl is vá- 
rakoztatjuk az fís magyar égre kíváncsi olvasót. 

4. A magyar csillagos ég faji jellege. 

Fajunknak nem volt meg a maga Jornandese, a ki írás- 
ban hagyta volna meg, hogy hány csillaggal volt ismerős a 
magyar nép Árpád idejében. A gótoknak nagyon utána nem 
állhatánk, a kik 344 (?) csillagnak ismeretével jöttek Európába, 
miután a magyar csillagos ég még mindig várakozáson fölül 
gazdag, ha nem gazdagabb más népekénél. Hátha még adtunk 
volna rá valamit és nem hagytuk volna örökségök és ha- 
gyományuk letéteményezése nélkül kihalni azon utolsó nem- 
zedéket is, melyet még a csillagok altattak és költöttek, 
melynek még a csillagos ég volt esztendőre szóló naptára, 
vagy az éjszaka minden pillanatában megtekinthető égi órájn ! 

Egészen talán még most sincs itt az ideje, hogy a leg- 
régibb nomádkor ezen emlékeit elveszetteknek tekintsük. A 
népnek még mindig csak kivételesen van házi vagy zseb- 



GÖ.NCZUL. Kis-BkKES. VlKADO STB. CSILLAG. 385 

_ 

Órája ; még mindig vannak népünknek öregei, kik nem isme- 
rik a })etüt, de az égen folyékonyan olvasnak. A magyar ös 
esiliagászat tekintetében panaszkodhatunk tetemes megrövi- 
dülésről, de hála a nemzeti geniusnak ! a teljes elvesztése 
fölött való panasznak még mindig nincsen helye. 

Bajosan ér czáfolat, midőn idümidató csillagainkat vall- 
juk legöregebb csillagos hagyományunknak. Még azon né- 
peknek és néptöredékeknek is, melyek égőknek aUg egy-két 
csillagképét méltaták különös figyehnökre, megvannak a 
maguk időnuitaló csiliauaik. jcléíil. Imijv fz a népt'k életében 
szükséget pótolt. 

Es alig kell mondanunk, hogy népünk egészen mester 
az időmutató csillagok ismerdéhen, és bizonyos csillagok feljötte 
vagy lemente után csalhatatlanul eligazodik az idő körül. 
Egy tekintet a (rönczölre és különösen a vele járó „Kis-Bé- 
res"-re (Alcor) és tudja: éjfél előtt vagy után van-e az idő, 
sőt vannak óra csillagai is. Így palócz forrásom szerint mig 
a ..Kincső" (a Gönczöl) az éjszaka órája: addig a reggeli 
iu'u'om órát már a „hajnal," az 5 órát meg már a „ViratW 
csillag mutatja, melyeken kivííl még óra-csillagoknak tetsze- 
nek : a hajnal hír)iion<lőja, az alkony, az esthajnal, a vacsora, 
az álomhozó, a virrasztó, a határjáró. az éjféli, a pásztorok ser- 
kentó csillaga. 

Mindezen csillagaink mivoltára, mint a hozzájok kötött 
mondákra és babonákra fölhívjuk lelkes gyűjtőink figyelmét. 

Hogy az évszakokat az állatkör jegyeihez, vagy való- 
színűbben ezekkel együtt kelő és járó csillagokhoz kötötték-e? 
még ismeretlen előttünk. Évszaki csillagoknak mondhatók 
még : a kikelet hírmondója, a harmatlefielö, a dérhayyó. Pünkösd 
csillaga, az árpaérlelő, a rétszayoló, az őszi. a zúzmarás, a faiiy- 
hozó és szélvész csillaga, — melyeknek hag\'oniMiiv:i itnitt- 
amott még él, ha elhaló emlékezetben is. 

Hog}' ezen, majd jellemző, majd egyszersmind költőileg 
is szép nevezetekben a nemzeti szellem nyilatkozik meg, az 
bizonyos ; de a faji jellegnek vannak ennél szembeszökőbb 
tüneményei is. 

A magyar nikább keleti e részben, mint bármely más 
nép. A képzelet vonásaival a maga hitét, örömét, ked\ie]ését. 



;{H(; H(u Ai.KöM). 

húlKiriiitút (jgyik mciii írta föl szííbbcíi uz í'^ir. Aztán inintlia 
a iiHMHiy-éí^ avAu leluítne a boldogsáí^ liazája, ha csak ik'Iii 
szakasztott mása a délibábDS róns'iiiak : altVUíkió tettu u ckíI- 
laí^ok búzáját is. Azon tájak, babnok, bokrok, melyek itt kör- 
nyezik, megvannak az éj^en is: a hókor esiiiaKl>an, a hármas 
hdlom-han, a réileífelu és vadltyidö csiUagokban, a ifZolfjnfúAmw, 
lijnhenö-hí'U, a kaxzds zsomhckjiiAnm. Nem biányzik a „korcsma." 

A malüm .,bármasával,'' „négyesével" zakatol ott is. 

Amott a „kamra," itt a „fészer." Roban a „csürhe," 
kapanlsz a „fiastyuk." „Vakondoktiirós,** „zsombék ikre" lát- 
szik itt, ott az „Örvény" sodra játszik. Kz itt „szarvius legelő," 
az meg a „szarvas nyomdoka." 

.\ j.pHsztnk lobhanúm' lian nem biányzik a földi éjszakák 
kisértö lidén^z-tüze sem. 

Es nem hiányzanak ezen égi alföldön n')nánk szárnyas 
vadai és házi álhitai sem : „4 bornyu," „búvár," „darvak," 
„darvak vezére," „eb," „fiastyuk," „hetevény," „2 kan" és 
„kolomi)os." Ezek közt ott alkalmatlankodik a „kulancs" is. 

És ezen égi magyar alföldön elszórva hever a sok ke- 
nyérkereső szerszám, házi eszköz vagy ruhadarab és eledel, 
melyek is nagyjából elősorolva: Nayy és kis fél-keiiyér, az 
ásó (nagy és kis ásó), cséphadaró, eke és rkemása, fura (nagy 
és kis), fitrumása, fias emelője és fias kötele, kaptár, háló. kádas, 
járomszeg, kerék, kasza, juhászhot, lapj)antó, lánczszem, mérték, 
ni/üst, j)atkó, ujjas, koldusbot, sarló, száydóvas. 

ICs az égi alföld magyar még lakosait tekintve is, kik 
között nem-magyar csak elvétve találkozik, mint az „oláh és 
török kaszás," meg a vígkedvű „czigány." Legalább a mi 
adatainkban ezeken kivűl másnak semmi nyoma, sőt feltűnő, 
hogy sem németre, sem tót- vagy zsidóra itt nem bukkanunk. 
Itt, mint az egyházban, minden komoly és ünnepélyes, és a 
néphumor nem nyilatkozik. 

Es az is különös jelenség, hogy az egész munkás had- 
ban nincsen nadrágos ember a „kalmárok"-on kivűl, jeléül, 
hogy a magyar ég első hóditói nem a könyves Kálmánok 
voltak, hanem a puszták népe, a gunyhók lakója, a kik aztán 
íoljutván az égre, ott hasonszőrűekkel vették magukat körűi, 
vagy olyanokkal, a kiknek az ég földén hasznát vehették. 



Ágas csillau. — Keuesztes csillau. I^^I 



Így kaptak fel a csillagokba többek között : a bojtárok, és a 
bojtár kettőse, a béres és a kisbéres, a cséplő, az „étekt'ogó" 
6VÍ/Á;e hordó, „ebédhordó, " az erszény tartó, az erdőjáró, az eAe- 
AajYo, a /írts pallér, a roszra ébredt (elaludt az Erdőben és el- 
széledt falkáját nem bírja többé összeterelni) „juhász,"* a 
gyalomverö és gijepüliuzó, a halász, a kalauz, a kaszás, a ki 
telkes gazda (^kaszás telke/ kaszás (jázlója), de nagv' a csa- 
ládja is: „kaszás pallér," „kaszás után járó," „kasziu; emelő." 
Különben ..három" a kaszások száma, a lúmpáshordó, az o*- 
toros, az ökörkereső, az ükörpásztor és Okörhajtó, a Révész, a 
it*o?ia királya, a Róna-őrző, a iío«« pallér. Ennyi nép nem le- 
hetett el „elöljáró" nélkül. Különben van: Rirák yyálést^ is. 

Az eget azonban az ös felfogás maga sem hagyta rsil- 
layok nélkál. És ki hallott ennél szebbeket szeraélyesités te- 
kintetében V Ágas, Sátoros, Szárnyas, Hunyéta, Álmatlan, Ha- 
lovány, Szőke, Hályoyos, Horgas, Karos, Gyalog, Futó. Fürtös, 
Tejfeles, Két kezű, Félkezű, Nehéz láhn. Hármas levelű, Alföldi, 
Délszaki, Levegő- és Tengercsillaga, Ara)tyhajá, Aranyszemü, 
Arnnynyal versengő. Leányszemű, Vérrel versengő. Kunyhóba 
tekintő, Tengerbe kacsintó, Árva leány pillantása, Ködszemű, Ke- 
resztbe néző. Vérszem ü és Keresztes csillay. 

Mintha csak szerenesecsillagok volnának, olyan vonzó 
és varázsos még a nevök isi 

5. Ösvailási nyomok. 

A magyar csillagos ég megszűnt ugyan az ösvallás is- 
teneinek Olympusa lenni, de a népnek hiedelme után szólva, 
az ös meggyőződésnek még mindig sok hitágazata olvasható 
le róla. így népies csillagászatunk döntő szavazatra hivatott 
azon kérdésben : ha vájjon ősvallásunk sámánisnms volt-e, 
vagy a kevésbbé babonás természetimádás y 

Az ös meggyőződés, a mennyire még kivehető, úgy 
látszik e részben abban tctőződik, hogy a csillagok (de csak 
ii nagyok) hatalmas, emberszerető szellemek ; de vannak 
közöltök félelmetesek is. Hogy minden embernek van egy 
csillaga, a melytől függ szerencséje, de sőt élete is. 

A csillagokhoz kötött ezen babonás nézetek egyike, 
hogy a jövőt jeles alkalmakkor ki lehet a csillagokból olvasni : 

25* 



8H8 Im cMit.f.^íiZAT, Hot^y. chu.i.ao'/.at. 

„Ilii l\;il MCMtiiv ric/iiKJiJiUl sok í'sillil^ \iill ilZ í'f^OII, 

ukko jó ttírin»''s Iíísz inög jószú^ i« Wisz." lartják Ji szí-tfcd- 
vidókick KiHiiitDuj Lajos szerint. 

.)('l(Mit/)S(''^''('s 11 csiUdf/fudlds is a n(''|)n(';i, mely lia sürü, 
nónicly táj IiícíIííJuk; szerint cső, másoké szerint: sziH lesz. 

Mindenkincík van csillaga, mely ha lefut, biztos a sze- 
riíncsétlíMiség vagy lialál. Különíisen a legényeknél és lá- 
nyoknál vé«ízetes, ha lefut a esillagjok. Vége szerencséjöknek. 
Nagyot állit a közmondás ezzíd : „Feljött a csilluga" és na- 
gyot, ha mondja: „Leszáll a csillaga." 

Vannak jó és rósz csillagok. „Rossz időket élünk, rossz 
csillagok járnak," éneklék a régi hegedősök. 

A szerencse-csillaggal van azonban népünknek legtöbb 
baja, és a kire azt mondja: „csillaga van," vagy jobban 
körülírva: „sz«?roncsés csillag alatt született," annak már 
csak irigyei lehetnek. 

A szerencse-csiUagok közill határozottan csak egyet 
ismerünk: a ki^ kérésziéi (Delfin), mely a lókötő szegény le- 
gények pártfogoló csillaga vult. Ikummii wa ÓL'cn a/ dsö j)il- 
lantással rá kellett találni. 

Szerencse csillagoknak véljük még a következőket több- 
kevesebb oknál fogva: xzerencse- , cziíjányok- és kisdedek-{:?,\[- 
laga. szefiény emher szerencséje, utas ember szerencséje, kisasz- 
szonyok öröme, pásztorok öröme. Az „elátkozott csillag" nio^i- 
dájára mindenek fölött kiváncsiak vagyunk. 

Nemcsak minden embernek, hanem egj'szersmind min- 
őién örömnek és bánatnak is meg vala a maga csillaga az 
ősmagyar égen ; vájjon tévedünk-e, midőn ezeket a jó- és 
balszerencse rovatába veszszük 'í — ki tudná még most meg- 
mondani, mint : A Foyoly és a magános csillag. 

A Pártahugya bizonyára a hajadonok óhajának volt 
képviselője a magas égen a „páros'' és „jjáratlan''' csillagok- 
kal egyetemben. ]\Iindennap elvonul szemeik előtt a mennyei 
nászmenet, élén a ,,vőfély"-lyel és „nászvezető"-vel, csoda-e, 
ha mindig jobban vágynak utána, hog^' az égi jel teljesedjék 
rajtok a földön? 

„Árva Dorka szerencséje" \igasztalá az árva pártásokat, 
hogy Boldogasszonynak gondja van az ő szegény eladóira is. 



MÁTBA 8ZEBELMK. KSZAKAJ SZIVÁRVÁNY STB. '■'>'^'^* 



Mely nagy fogott lenni „Mátra szerelme," hogy még 
most is lobogással ég a szeretet szerencsés égi csillagában ! 

Az „utasok csillaga'' vezérlé a vándort, kit miután 
czéllioz ért, a „V(Midég csillag" vön ótalmába. 

Ismeri-e vájjon még mai ember a „jámborok csillagá"-t '? 

Ki fogja tagadni, lutgy a bals(»rs csillagai után öröm 
Iclid a „lialdokJó csillag" föltetszését látni V 

De föltalálliató az ős magyar égen a mythologia ma- 
gasabb megnyilatkozása is. 

Megvan még itt, de természetesen nagy elhagyatott- 
ságban, a magyar pogány világ mennyországa, a mesék 
prózájában megénekelt szép tündér birodalom is. 

Az észitkai szirnrriinij, nuísik régi nevén : „éjjeli kí'iryc- 
let," amit ma tudatlanul tejút- mik mondunk, - az „ország- 
útja" ezen mennyei tündér országnak. Diák tudákos emberek, 
vagy német papok ejthettek meg abban, hogy az nem „or- 
szágút," régi mennyországunk országútja többé, hanem tejút — 
De öreg ai)áink nem fogták igy hívni, hanem nevezek, az 
éjjeli szivárvány (ez is csak út) néven kivül : „hajnal hasa- 
dék"-nak, „kerek udvar"-nak (itt már kerítés), ,, fejér árok"-nak 
(az előbbível egy értelmííleg), „fejér köz'*-nek (ez már megint 
út), „Tündérek érkezének, fejér közön jövének. Hozzánk be- 
szállának, Szép leányt keresnek. Térülj, fordulj, bújj, bújj, 
Meg ne kerüljenek !" ,, Isten barázdájá"-nak (ez már megint 
kerítés), „tündérek utjá"-nak, „tündérek járásá"-nak ; (egyik 
részét) „tündérek fordulójá"-nak, „Hadak utjá"-nak. „A lelkek 
(vagy: madarak) útjá''-nak ; a keresztény vonatkozásban: 
„Jézus útjá"-nak, „Szent Mihály útjá"-nak, ki lelkeket szállít. 
Es a török érintkezésre valló nevezetekben : „szalma út, szal- 
más út, szalma hullató" szintén nem tejút a fényes égi 
csillagöv. 

Eltérő uevezetek, hogy az .,a szép Asszony vászna,'' 
a székelyek szerint : a szép-asszony hűtlen lőn kedveséhez. 
Ez arczul csapta őt s letűnt a feneketlen kristálNióban, ezt 
mondván : várhatsz engem ezer esztendeig. A szép-asszony 
most kedvesét ezer esztendő óta várja, éjjelenként kiterígetve 
vásznát s estve-reggel a krístáh'tó vizével öntözgetve azt, mi 
aláperegvén szüli a harmatot. (Uj magyar múzeum 1855. 



8«)0 ..HAI.Ah I I.IA 

évf. 258. híjjon közli : IjUffossy-nk), vagy „ÓUovény" (Öntés), 
de ószjiln'isilii^' ós l(íiu:('n(liijok tí'kiiit<'t(''hf'n ctryikök som tejút. 
Ks HZ ős felfogás ('rtcliiK'bcn iiiásiiak, iw'uú fi'ji'r /vV^-nck, 
vagy az ég orszátjútjá-nMk, istfuck úfjá-nwk iirin is szabad 
azt tcíkintcnürik. 

Kgész bizonyossággal állitliató, liogy út lovéu, (?z volt 
az égnek a földre lev(!zetfí fi'jihr köze, óazakai szivárványa ; az 
ős meggyőződés szerint ezen szálltak az égbe hőseink, és 
ezen ereszkedtek le hozzánk nz istenek és a tündérek. 
Székely moinhi a ,, Haduk litji'r'-ról. 

\hígfogyott népével hátrált ('saba, hogy az elveszett 
haza visszaszerzésére ázsiai rokonaival etryesülten térhes- 
sen vissza s Etele szent kardját a kerek tenger babjaiban 
tisztára mosván, annak bűvös erejét visszaadja. Erdély 
véghaláránál őrködni hag}'ta a szi'kelyi. Elváláskor áldoz- 
nak és megesküsznek, bogy fenyegető veszedelem idején 
segítséggel fordnlnak vissza a világ végéről is. Ám alig 
haladnak a havas aljáig, máris fölkerekedik a körüllakó 
népség a maroknyi székely ellen. De megrendül a föld, 
megrázkódnak a fényük koronái s hírül adják a távozók- 
nak társaik veszedelmét. — a hadak egj' része vis.szafor- 
dul és szétszórja az ellenséget. Egy év múlva ismét 
megírigylik a völgy lakói a székely nyugalmát s fenye- 
getik seregeikkel. De a patak sikoltva szalad a folyamba, 
a folyam a tengerbe, hirt visznek, a segély nem késik 
és a székeh' ismét mentve lőn. Három év multán új 
nemzetségek veszik ismét körül a székeM. Elethalál- 
tusára megy a dolog. Már a szellő nem érte volna utói 
a Görögországba távozottakat, de a puszták viharának 
szárnyaira ülvén, megtalálta őket messze délkeleten s 
harmadszor is győzelemre segítik feleiket. Sok idő telt 
le, a fiatal diófák megöregedtek, a fiatalok kezéből uno- 
káikéba került a fegyver. A határőrökből nemzet, az őr- 
helyből haza lett, a székelyt sokáig nem merte támadni 
szomszédja ; de ez sem tartott örökké .... Megszámlál- 
hatatlan a támadók serege ... a székely ingadozik . . . 
Csaba rég. elhumi:. De a székelyek járó csillaya nem 
szunnyadoz s megemlékezve az áldomásra, lobog\'a \iszi 



A ,.KERBK UDVAB" ÉS LAKÓI. 391 

M hírt a földről az égi c-saiiiokokba. Már itt lenn az iit(jlsó 
csata készül : maroknyi nép az ellenség árjával szemközt, 
midőn egyszerre paripák dobogása és fegyverzörej hallik 
s fényes hadak némán vonulnak az égen fölfelé. A test- 
vérek, kik a haj idején már háromszor nem késve jöttek, 
negyed ízben sem maradnak el. 

Mint hallgatag szellemek hosszú sorban nyomulnak 
a csillagos égen végig s leszállnak ott, hol a havasok a 
kék égig emelkednek. Nincsen halandó, a ki megállhatna 
a sebezhetetlenek előtt. Rémület szállja meg a tenger- 
ellenséget s futnak minden felé. Azóta áll a székely há- 
borítatlanul s nemsoká véget ér hü őrködése \ fé- 
nyes hadak ösvénye pedig, melyet jöttökben és vis.sza- 
tértökben laposának, eltörölhetetlen marad ivi ég bolto- 
zatán : az ő lábaik és lovaik patkóinak nyoma az, mit 
derült éjféleken, mint tejfehér-szalagot látsz tündökleni 
a magasban s melynek azon órától hadak uia a neve a 
székelyeknél, melyre tekintve megemlékeznek ők Csabá- 
ról és hős atyjáról Eteléről. (Liujossy József.) 
Miért is bizonyos, hogy itt volt az égiek „kerek udvara," 
„fejér árok'-kal kerített erős vára, hanem {vzért az ős vallás 
halhatatlanjait tiszteletlenség lenne tőlünk csupán az „Isten 
barázdájá"-n belül keresnünk, és az ég miis részéből kizárnunk. 
Mert vannak nyomok, legalább tümléri nyomok, a kerí- 
tett égi város árkán kívül is. Így : „a tündérasszony palotája,** 
„a tündér asszt)ny kútja," „a szépasszony kútja" (Nem egy 
a másikkal.) És „a tündérek táncza" vagy „tánczolója" mel- 
lett „a tündér fő" (a Szobieszky paizsa és Sirius). A szá- 
guldó „Nagy Táltos" és szomszédságában „a kis Táltos" „a 
Bába Motoliája." 

Vájjon azímban kik voltak az ős hitágazatnk szerint 
arra jogosultak, hogy ezen fényes járó utat használják és 
különösen ..a kerek udvar" birtokán, a kerek égen kik osz- 
toztak V Közel ezer esztendő választ el attól, hogy isteneink 
az égi országútról leüzettek, vagy egyik-másik szögletben 
álnevek alatt lappanganak, bajos tehát e kérdéshez hozzá- 
szólnunk. De annyiban mégis megkísértjük a tájékozódást, 
a mennyiben erre a néphagyományok följogosítanak. 



-'{"-' A OöscZrtL LKOKNIlAl. • 

V'alÓSZiníí, líoyv lliyllioloíí'iállk Ih rMll;i;.'c.s(»jMii Iuk >/j'- 

rini osztii ful az ogcl «ís /"f/xő ^vy-iick a sarkcsillaíí vi(l«''k»' 
vétetL'tt. 

Kzoii szcinpoiit i^tm előkelő állási lopott a két (íour^ul 
szekení-iwk hi/tosilaiii. és éhben ;i(l;il;iiiil; s.,mii Iih/imIioI- 
iiak iiiei^. 

A velünk alyaíi íiiinekiiél a Gömzul {J)ln\u," miként 
ök cinevüzék) fö-csilla^', a Nap-Hold iiuíllett énekeikben 
eiulített csillag' alatt mindig őt értették. Még ünnepeltebb 
saját Otava nevén kegyes családjával együtt. Neje Otavatar 
az éjj(;li tolvajuk ellen volt a b(»zzá folyamodók ótalma. Ő 
volt az ősvallásnak (ha e részben is közösséget vallhatnánk 
velők) a boldogok hazájának ajtónállója, Szent-I 'étere. Az 
..ő válláig emelkedve" lehetett esak a lakó égbe följutni. 
C'sak hogy sajnos, Otava a finn mondákban nem domboro- 
dik ki s mozdulatlan ködalakját nt-m vetkőzi le és e miatt, 
ha hasonhitos lenne is hozzá a mi Oönezöl-ünk, képmáso- 
lásához esak némi körvoiuilakat szolgáltatliat. És ezt nem 
is használjuk töl, megelégedvén azzal, hogy a roli.tw.L- !>> 
uagj-ra voltak vele, már mint e esillagképpí.'l. 

Gönczöl fogott annyi lenni a magyar mylh<jiogiában, 
mint volt Otava a finneknél. O az egyedüli ősmagyar félis- 
ten, kin az új hit egészen kifogni nem bírt : hitregés mivol- 
tából kiforgatta, de az égről végképen számkivetni, és a 
hagyomány emlékezetéből kitörölni nem tudta, mintha csak 
ő lett volna a sokat emlegetett „magyarok istene," ki ezen 
csillagzatot lakta, és villámhordó szekerével végig-végig dö- 
iDörgött a „hadak útján." 

Nevének értelmezését a nyelvtudósokia bízzuk, meg- 
jegyezvén, hogy annak csupán a következő változatait is- 
merjük. 

Göyiczölt a palócz kiejtés : Kincsö''-\\ek. ejti. 

A szegedi szójárás meg már Donczöl-, Dönczö- vagy 
épen Dönczör-énok tudja és vallja az istennyilákkal terhes 
szekérnek nevezetét 7^^' 

Nem mellőzhetjük azonban, hogy hozzá ne szüljünk 
ililétének sokat bolygatott, de nem tisztázott kérdéséhez. 

Ezen kérdésnek egyetlen adattára a hagyomány, mely- 



(ioNCZ OL, MIM >/l-..M-Í^fcTÍ::i{ K?« M/.E.NT-Mj HAI.Y SZŰKÉRE. 393 

lől iVAonh'díi az a történetiroi tapasztalatunk, hogy történetet 
mond öntudatíaniH, midőn me:<él, és meseszámha sem jöhet, mikor 
iörténészkedik. 

Ezen alapon a történészktidő tudákos mondákat itt is 
egészen mellőzlietjük.'^' 

Olassieus e részben a vsídluközi néphit, mely szerint 
Gönczöl hires tátos ember volt, igen tudós, ki mindennemű 
rejtett dolgot ismert. Beszélt a madaiakkal, fákkal, növé- 
nyekkel; értette a esillagok jelentéseit, és sok csodadolgot 
nií\ elt. Ugy mondják, hogy az égbe tűnt el, s a mint a íol- 
díui éjjelenkint görbe rúdú kocsiján járt : úgy most éjjelente 
az égen kocsizik. ^^^ 

Es ugyancsak vsdllóközi yiépmonda szlthiX a 1 ionczöi sze- 
kere : a tiindérkiráhjné szekere lett volna. 

A többi hagyományok már keresztény koriak, és csak 
ainiyiban becsesek, hogy mint az öshagyomány folytatásai, 
kelftkezésök korszakán túlra is átpillantliatunk fölvillamisuk 
mellett. Ezek szerint pedig a Gönczöl : „Krisztus m-unk sze- 
kere,"'ö» „Szent Péter szekere/'»»" „Szent Mihály szekere," 
„Illés szekere," „Szent László szekere." 

Ezen neveket csalhatatlan jeleknek vehetjük arm nézve, 
hogy az ős mythosznak nagj-, sőt isteni alakja fogott lenni 
(íönczöl, kinek szerepét az ős mondák szellemében és éltei- 
mében nem ruházhatta másra, mint az istm fiára a kfnvs/- 
ténynyé lett magyar hiedelem. 

Ha a magyar ős m^thologia is azt tartoUa, hogy csak 
a (iönczöl vállain lehet az öreg Isten elébe jutni, akkor ezen 
szerepre kész alakot talált szent Péterben, kit első ábrázo- 
lásában is a mennyek országának kulcsaival látott föltün- 
tetve, az első Magyar kereszténység, 

A Szent- Miliiili/ szekeré-nek nevezete meg szintén alkal- 
mas azon véleményben megerősíteni, hogy Gönczöl szállította 
a hősök AValhallájába kedves pogány magyarjainak lelkeit. 

A népmonda felültet a Gönczöl szekerére még máso- 
kat is; éles megfigyelés azonban észreveszi azonnal, hogy 
ezt vagy kémjszerüséghöl. vagy hálás kiiiintetéshöl teszi. 

így már kényszerűségből engedé azt át Szent-Mihály- 
nak is, miután Szent-Péter az új vallás alapján keletkezett 



394 A ihiSt /.<ii.-^/.Ki^t.n Mi v,/,A A/. KiiKn/. r.ur.l. 

és máig fönhívö mondAk szorint a mennyország ajtónállója 
hívón, í'gyszíTsmind a fejór kíizön útban l('\T) lí'lkck tovább- 
szállitására ntun vállalkozliatott. 

Sznnt-l'éttM- ekkónt b* bnón kótvo, iM*ni volt idejű, 
liogy bclcüljíin a (itniczíil szckcróbíí f^leg akkor, mikor az 
nuni lelkeket szállított, banem baragos Isten nyilakkal ter- 
helve d()börgí)lt tova. És a népmonda nem is bízta m<íg 
vele, hanem ilyenkor a tüzes szekéren égbe szsUló JlUs ül 
a (íönezöl szekerén, a ki bogy kevés n(í legyen, segitett neki 
Jónás |)r<')lV'ta is. 

Kzen nevezetek közül a „Szent-Péter szekere" elneve- 
zés tekintendfí b'grégil)l)nek részint a dolog fejlődésének 
egymásutánjánál, részint régi írások bizonyságánál fogva. '**'^ 

Hogy „Szent-László szekeré"-nek is bivatik, az már 
későbbi eredetűnek látszik. Bajos lenne azonban ma már 
eldönteni, hogy benne a merő nemzeti büszkeség nyilíitko- 
zik-e meg a kúnveró nagy király iránt, \agy egyszersmind 
a még ki nem halt visszaemlékezés is, hogy valaha a ma- 
gyarok hadakozó istene fogta hajtani? 

Hogy embernél több volt az ós mytlioszban ííönczöl, 
erre nézve meggyőzödhetünk, ha számba veszszük, mi véle- 
ménynyel van a nép a táltosnak nevezett Gönezöl sere- 
kére iránt. 

A néphit úgy tudja, hogy a Gönezöl szekere fölötte 
nehéz. így szokásos mondás Szeged tájékán s talán másutt 
is : „Ojan nehéz, mint a Dönczöl szekere," „Nehéz vagj', 
mint a Dönczölszekér." 

De nem is csoda, mert : „a Dönezöl szekér húzza az 
egész eget," aztán meg: a Dönczöl szekér Isten njilával 
van tele, sorjában tele rakva.^°- 

Az is valami, hogy a néphit nem ültet a tüzes kocsiba 
senkit : „A Dönczöl Illés prófétáé, azon húzza a villámokat." 
Vagy másik változatban : „Illés húzza a tüzes szekeret, Jó- 
nás meg tolja, úgy dörögnek." 

De hát nincs mindig égi háború, nem mindig Illés 
húzza s Jónás tolja a Gönczölt és ilyenkor: „a Dönczöl 
szekérbe ökör van fogva három pár; a középső ökörnek fü- 
lében van a Hüvely piczi s onnan hujángat : Cselő, hajsz !" 



A VILÁO 80H8ÁT HORDOZÓ GÖN'CZÖL. 395 



Az is jellemzi (iönczölt, hogy hozzá, illetőleg szekeré- 
hez van kötve a világ sorsa ; mert : ^a Dönezöl szekér húzza 
az egész világot, a czujány gyerök ugrál az ökörre, oszt'léesik 
mindég; mikó a kíizépsö Ökörre iigy rá bir ugrani, hogy 
nem esik ié, akkó évesz a világ." Másik változatában szin- 
tén Kálmúnij Lajox közlése szerinl : „Mikö az oh'ij gyerek 
fő-bukik az ()krök előtt, melyek a Dönezöl szekér elé van- 
nak fogva, akkor elvesz a világ." Hogy a Hüvelypic-zi, a 
czigány gyerek és oláh gyerek agy a „(iönczöl hajtó"-val, 
mondanunk sem kell. Ks ez a Miziir csillag mellett való 
„Álkor." 

Ks ki fogja vitatni, hogy e hiedelemben nem az ösha- 
gyomány ellapuló hullámgyíírűzete tetszik föl előttünk ? 

Ks a (iöiu'zöl égi udvara- és giizdaságának is vannak 
még nyomai. Mint a „(iönezöl koszorúja," „Gcinezöl láneza," 
„Gönczöl szérűje," „Gönczöl teritöje," „Gönczöl vágása," 
„Dönezöl pallérja" és a Gönczöl másn. sajátlag „a tündér ki- 
rályné szekere," melylyel a néphit Krisztus urunkat aján- 
dékozta meg. Miért juttatta neki a kisebb alkalmatosságot, 
és becsülte látszólag többre a tanítványt Mesterénél, hanem 
ha azért, mert (iönezölnek részben olyan hivatala volt, a 
melybe Szent-Péter és Szent-Mihály jobban beleillettek, mint 
az Isten fia ; a tüzes szekér mellé is jobban illett Illés, mint 
a szelid Megváltó. Neki is jutott, a Boldogasszony szekere, 
nu'ly áldással volt tele, a mennyire gyanítanunk lehet. 

Krisztus Urunk azonban nem volt vele szerenesés ; 
mert: „Krisztus urunk visszafelé menve a szalmaszórásból 
(a mi a tejúton látszik) nagy kátyúba jutott, hol eltörött a 
szekere rúdja s azóta mindig görbe rudas a kis Dönezöl 
szekér."^''^ Más vidéken ennek más okát adják azt mond- 
ván, hogy : nagyon meg volt rakva a szekér kenyérrel, ezet- 
hallal és morzsalékkal.^"^ 

Ezen hagj^omány izetleuségéből meglátszik, hogy a 
nemzeti szellemnek mennyi erőlködésébe került, hogj^ az ős- 
hagyományt kikeresztelje és azt új hitével összhangzásba 
hozza. Mily kisszerű, hogy az Ur szekere szalmahordáskor 
feneklett meg és tört el a rúdja, miről az ősök talán még 
úgy regéltek, hogy az a magyarok nagyasszonyának társze- 



í^'JB Sánta Kata. A Kúum ta.;i<.ai.v\. 

kcrc, ki u kikeld iuinimtos ajiiiKlékáviil \n^y az ftsz ^yú 
mölcsév(!l tcrlicllc micl' :i niL''.v;isÍLr U')\t\rf iri.Iiilt ..willM.r 
szekorót. 

I)(í v<;^'Z('iidr)k, térjünk víshzu (iönírzoihöz. Bárki volt ö, 
szekerének köszönlieté, ho^y míííjlijigyutoU az v^tm. Má> 
alksilomiual vitattam, ho^y a ina,í,'yar()k istenének a ITíisten 
kedvencz fia tckintondö a rokon népek lii«!dehne szerint. Ki- 
nek hívták? . . lia e kérdésre esillagzatnnk feleletet nem ad 
úgy azt örökre elvesztettük. Kzen íeltevésnek nem állana 
útjába a csallóközi monda, mely szerint Oönczöl ^.üiltos (!m- 
ber vala." Táltosnál nem volt több a finnek : a „szuomi nép- 
nemzeti istene, különben a Kalevala runói szerint l'kkó fia 
és nemzetének naí,'y jóltevője. Ha mi bizto.sak lennénk, Iíoí^n 
a fönnebbi jellemzés, melynek eredetiségében Ipolyi nem ké- 
telkedett, csaku^^yan néjjies haí,'yomány, mely még most i- 
tartja magát : egy perczig sem haboznánk őt hirdetni a ma- 
gyarok ma is emlegetett, és mégis nag\'on régen elfelf»dett 
nemzeti istenének. 

Mythologiai vonatkozásúuknak hiiszaiiaK meg: a „.-^aiiia 
lány," másként „Sánta Kata." „A knxzásokkal jár, úgymond 
Kálmány, a Sánta lány, másként Sánta Kata, az úgynevezel i 
Sirius csillag. Kata (deintén nem volt sánta, csak mikor a 
három kaszás kiindult a faluból s utánok vitte az ételt (más 
vidékiek szerint: a vizet), akkor sántúlt meg és pedig oly- 
képpen, hogy az utolsó kaszás elejtette a kaszáját, Kata pedig 
belehágott és a lábát kétfelé vágta. Azóta sántítva ballag a 
kaszások után a nélkül, hogy bebii'ná őket érni" (Szaged 
népe III. 182. 1.), a „Sánta koldus" feleségével a .szépasz- 
szonynyal." A szegedi néphíigyomány szerint valamikor bol- 
dogul élt a Sánta koldus a feleségével a Szépasszonynyal. az 
Antaresz csillaggal (Skorpió a), hanem mióta felesége hűte- 
len lett hozzá, eltűnt a boldogság is. Sajnálja a feleségét, 
megy utána, de hasztalan, mert a Tajiyát (a Xyüas m^gy 
csiUaga, ő meg a rúdjánál) sem akarja elhagyni, maga után 
húzza s így a terhet nem húzó Szépasszony jóval előbb jár 
a talyigát húzó Sánta küdús-nél. A ..Tévelygő juhász." A Ju- 
hász (a szép Altair csillag) úgymond a népies hagyományok- 
ban annyira tudós Kálmány, elaludt az Erdőben. Sokáig al- 



TÖKTÉXELMi AiJAluK IML1.AI ..\KVKJ.\KHKN. 397 

hatott és kitörülte a szemét, nem látta a Birkd/cnt, szalad az 
(Jjszágút felé, itt találkozott a szalmát vivő Szent -Péterrel, 
kitől Birkái után kérdezősködött. Keresd meg: volta válasz, 
majd megtalálod az Országúton. Ks a szegény juhíísz most 
is keresi, szalad a birkák után, de mit ér, mikor a falkát 
utói nem érheti soha, mivel a nyája az Orsiágút tdhíjlása 
közt (amint a Sas farka van) porzik előtte, most menve át 
az Országúton s a milyen gyoi-sasággal halad a Juhász előre, 
hasonlóan szaladnak a Birkák is az Országút fordulása kö- 
vetkeztében. Egyet-kettőt utói is ért már, hanem falkája oda 
van" (Szeged népe III. 181. 1.). „Ozigánynak" is mondatik. 
„A ezigány éniönt a Szűrűrű(l) szalmát lopni, lopott is 
jócskán, vitte haza felé, hanem a Csősz észrevötte mönt utána, 
most is mén, elébe akar kerü(l)ni, de nem bir. Ammőre csak 
mönt a Ozigány, mindönütt észorta a szalmát, azúta lácz- 
ezik az Országút." (Klárafalva). Káhnány szerint Szérű a 
Hattyú orra, vagyis az Albireo körül való kerek-alaku esil- 
lagesoport; a C^;7í/?<//-Altaír, Csősz a Wéga esillag. És való- 
színűleg a „Císősz," a „Halászok" és , Részeges ember" is 
más neveket viseltek és más mondák fűződtenek hozzájok 
nemzetünk ős hajdanában, miknek vitatása azonban még idő 
előtti dolog lenne. 

6. Történelmi emlékek. 
Az ég valamikor képesebb fogott lenni nemzeti törté- 
nelmünk tekintetében. Ma mi'y alig mutathatunk rá többre 
egy-két képes lapnál. Ilyen az .,Oriás" nagy képe kidombo- 
rodó részletekkel, mint : az Óriás szemöldöke, az Óriás tengere, 
az Ch-iás táskája, az Óriás gázlója, az Óriás verme, az Óriás 
kútja. A székelgek csillaga, a maggarok csillaga. A három kirá- 
Igok csillagai. Szent László szekeré-r6\ már volt szó. Török- 
országi Dönczöl^^^ Mátgás király szeme. Tatár-dúlás,^^ Tatárok 
gázlója, Bujdosók lámpása, „Vezér" vagy „hadnagy," vagy: 
Hadvezető,^"^ Paizstartó, „Zászlós" vagy Zászlótartó; sereg- 
hajtó vagy hadhajtó,^^^ Lövő. 



7. A magyar kereszténység. 

Hogy iiz ..áldinnús csillaíf hióí^ az Cts viilh'w hii/^yo- 
milnyii-e, viigy már iiz új liil iKtenével kötőit HzövetHég ál 
dozó olliíraV . . ki tiuliiá iizt ma már inikünk mcí^nuinduiii - 

Az „áldomás" az Isten szabad <?g») alalt emdt ollái 
N'aimak azonban c/í^inkön fényes egyházak is. 

Amott szórja szelíd fényét a „szent egyház"* vUiiifn 
emitt van „Szent-Iván koronája és szövétneke," és szép csii 
lag kerítésévííi. Marin /•rr/jí','*'"' vagy a „Kózsiis kert," S^nit 
Domonkos kcrtje,^^^^ Az apostolok cnilUiffa,*^^^ Krisztus L'runk ki- 
térése a részeg ember eUii.'"- 

I)e talán mindeztíknél örvendetesebb a „mennyország, 
mcdynek látható: esillag-a/'/aAí/, bejáró ^ydugy-knpuja é- 
határa. 

A kn^,,!.^ jniradicaom-kcit, melynek fái rezgését hallani 
lehet olykor-olykor. 

Látni \ al(') az Uriflcnnek ieviUiit aisztala, az -Úristennel 
vetése," hol bizonyosan a hét boldogságnak arany-gabonáj;i 
terem. 

Mi a keresztény magyar eget ezen adatok daczára na- 
gyon elhagyatottnak és a korábbi kor pogány egénél jóval 
szegényebbnek találjuk. Az említett nevezeteknek több, mint 
fele ugyanazon csillagkép körűi mozog. Es mintha ezek is 
csak utó-alkotások lennének. 

Kszrevehető, hogy ellentétben a korábbi ragasz kiadással 
a keresztény magyar bizonyos mid(jrodással fordult el a csil- 
lagos égtől, melyet többé éjjelei időmutatójánál nem tekin- 
tett többnek. És a kikhez még a pogány ős esdő tekintettel 
nézett föl, a negyedik-ötödik keresztény unoka azokról már 
tréfás mende-mondákat eszelt ki és regélt unatkozó czimbo- 
ráinak a pásztortüzek mellett. 

Az ős vallás isteni szellemei számkivetésbe jutván, és 
palotáik mint elátkozott pogány várak üresen hagyatván, 
vájjon nagy dolog-e, ha ma a mtigyar Olympuson nem ta- 
lálunk másra, mint olyan ittas emberre, hogy még Krisztus 
Urunk is kitért előle; tolvaj czigányra, talyigás, sánta kol- 
dus, és a mi mindezeknél rosszabb : részeges asszonyra. Ha- 
sonló meggyőződést sejttett m\i;hologiai irónk Kálmány Ijajos 



(3sCSlLLA(iAl.\K KLKEHESZTELÉ8E. Ax UrA L-HE(>YSÉ<í KEHÍTKKZÉSE. H9 9 

is, ki szerint nem kell azt gondolnunk, hogy a közönséges 
embereknek ismert Hidászok, Tévelygő juhász. Részeg ember 
és társai mindig ilyenek voltak. így a Koldus csillag nevét 
véli és vitatja valamely, ma már népünk előtt ismf'retlen po- 
gány isten neve elkeresztelésének. De ki hinné még most V 
aminél k(!vesebbet nem állíthatni: hogy a mi tűz istenünket 
rejtegeti a hagyomány (* név alatt, mely a hiszékeny gyer- 
mekekkel ma is énekelteti: „Hozd el koldus a napot!" 

Ks mégis most inkább, mint Írásunk kezdetén tizon hit- 
l)('n vagyunk, hogy módjával : országos érdeklődés, méhszor- 
galmú gyűjtés és éles elméjű összevetés kívántatván mind- 
össze is hozzá: az ős éirlx'li MaLnarorszátrnt méL' ví>í</m- 
V ívhatjuk. 

B vájjon ez alkalom és olvasóink nem biztosilékok-e 
egyszersmind arra is, hogy e szerény íVlszólalásnak a jó 
földbe vetett mau- uyüiiiöh-söző jövőjét igérliessük y . . . 



XLII. A föld, mint lakóhely. 

A licy \ fk aiakulásiiiuiK iiKduiái. A lóid nciscji'. Az UriasuK. \ »'<i-ul 

hu<!yüinányok 6s meséink. Az aranykor a Hnnek, inordvák ós saját 

hagyományunk szerint. Krónikánk az aranykorról. 

Földünk alkotásánál a hitregék csupán a hegyek alaku- 
lásáról emlékeznek még meg odavetőleg, mellékesen. 

E nuuika elején láttuk, hogy az öreg Numi Tárom a 
legrégibb vogul monda szerint nem sajnálta „a magabirta 
ezüst gombos övét" odaadni, hogj' a forgó föld veszteg ma- 
radjon. E gombokból lettek az Ural érczes hegyei. 

E mondát ma már nem találjuk meg a saját hazájában 
sem, az altáji viUigteremtési monda lényegesen megváltoz- 
tatta, ^'agy épen magába olvasztotta azt. 

Így ma már nem a vogid teremtő buktatja ki a forgó 
földet a vízből, hanem Arany-Kworés atya bocsátja alá az 
égből s az l'ralbérczek csattogások között jömiek létre.^^^ 

A másik változat szerint: Nimii-Tarom hét teli marék 
kova-követ dob a forgó földre, az Uraibérezek ekként ke- 
letkeztek.^^^ 



400 ÓkiAhok. 

\'(''f,nil, iiotry : ii mssz Kuliiátír szájába rojlolt, kÓK/ihbeii 
kikr)[)í)1t fölílhöl rakodnak le az l>alli('í<y<ík.**''^ 

V/A utolsó már t'ii^észcn altsiji fVilfo^ású, mikónt <*zt ii 
fünncl)!) idózott török-tatár toníintósi mondák is if^azolják. 

Itt Icriiu! h('Iy(''n, lioj?}- ezer óvos mai hazánk Ik'íívím- 
nek, vizcíinck mondáit ós rtígóit <»lmosóljük, vaj^y l<?í^alál)h 
azokat, mclyi'kct az összíívetés enulotioknok, az őshazából 
hozottaknak foirhatna fVItiintrtrn*. !)(• nMidszores clfítanídmá- 
nyok iM'lkíil ilycnn' ki merjen vállalkozni? 

Meséink szerint a föld helsejéhen külön ország, viláíí ^'- 
ríil el, az (elrablott szüzeket, kik rendesen három egy-test- 
vórek, i(l(! viszik a sokfejű sárkányok, honnét a szabadító 
hős, a lejárathoz vigyázót állítva, bűvíis fegyverekkel szaba- 
dítja meg őket, legyőzve a sárkányokat ós várukat diókiesi- 
ségűvé varázsolva. 

Ugy látszik, liogy ezen föld alá rabolt királyi hölgyek- 
ben a napjárás és évszakok hitregéivel van dolgunk, és sok 
eredetiséget nem is igen kereshetünk bennök. 

A föld első lakosai az óriások voltak. Méltán íViltétehíz- 
hető, hogj' az ős vallás azt tanította róluk, mit a vogul mon- 
dákban a jdrkmn -okról (óriások) immár olvastunk, hogy isten 
fiainak nevezett nép volt, mely egj'mással hadakozók. A meg- 
öletettnek sírhelye szent helylyé lön. 

Ez okból mondhatá Ipolyi is, hogj' óriás alatt olykor 
személyesített hegj'eket, máskor hegyormokon ülő kővé vált 
alakokat értettek őseink. 

De hogy másféle óriásokról is tudtak eleink, bizonyosra 
vehető, miután meséink és mondáink nem látszanak fölérni 
azon magas mythologiai korig s óriásainknál a roppant nagy- 
ság és esetlenség a fővonás a nagy testi erő mellett. 

Erdők és folyók fejedelmei valának a vogul kútfő sze- 
rint ;^^° meséink szerint pedig magányban élő komor terem- 
tések, kik nem szeretek, ha idegen háborgatá őket. A hoz- 
zájuk tévedt hőst elnyeléssel fenyegetik.^^' „Ez azonban 
csak ijesztgetés, mondja Kozma Ferencz tudósunk; ebből 
őseink emberhús-táplálékára következtetni: tévedés, mert a 
mi óriásainkat otthon rendesen jó vacsorával, meleg étellel 
várják. Útra sem indulnak élelem nélkűl.^^^ 



Oria.sok koka. Akan'ykor. 401 



Az Óriás, ha vára nincs, többnyire barlangban lakik, 
hol lia tüzet rak, országokra ellátszik a füst. Hangjától meg- 
rendül a föld;' egész ökröket húz eL''yszerre a iiv/irsm. s a 
vendégnek sapkájában vet ágyat. 

Xem ritka eset meséinkben, hogy az óriás családos, 
van felesége, vannak gyermekei. Olykor társas élete is van 
az óriás királylyal. 

Kérdés, a hitregék óriásailujz síjrozzuk-e azon óriást)kat, 
kik a tündérek kertjének örizetére rendelvék? 

Kevés, vagy épen semmi hitregés vonáí> sem tetszik 
föl meséink Hcfji/f'ürfjdtő, HeyijtiZüHió^ Heyygöryetö^ Jónézö, Jó- 
futó, Jóhajító, Nngyehetü, Nuyyihdtó, Xdyyfázó, Vas^ráyó, Bércz- 
repesztö, Romboló, Fölrázó, Sziklaretö, Tűzokádó, Robogó stb. 
nevű nagy tulajdonságú alakjai közíinséges is, kik inkább már 
a mythologiai óriásoknak csak torzalakjai. 

Lehetett hatalmas a „hét manmtot, hat manuitof le- 
y^.j.Qsio óriások kora. Lehet ánudatot keltő a koi*szak, midőn 
a mérettelon óriásnak ellőtt tnrisznyájából a folyó mentén 
külön sziget |„a tűzi szerszám-zsacskó szigete"], külön ellőtt 
lábából, czombjából, gyomrából stb. ugyanannyi szigetek jöhet- 
tek létre ;^-° de a legkivánatosaiíbnak mégis a leremtés bevég- 
zésének, az istenek uralkodásának kora: az aranykor marad. 

A vogul Llm])i, ős hitregénk szerint, amint elkészíté 
az embert, tova lódította ; az nevetve, játszva indáit előre. Ezen 
mosolylyíü egyidejű, fajunk aranykorának mesés korszaka. 
Egykorú vonásokkal ezen boldog kort csak annyiból talál- 
juk megörökítve, hogy az istenfiak letekintvén a földre, amint 
látják a virágos és gyümölcsös földet, nagy vágyuk támad 
lemenni. ^-^ 

F^zen aranykor idővel azonban a vaskorszakba megy át 
az emberek elszaporodtával, melyen az öregisten Kulyater 
leküldésével segít. Az emberek fele meghal, fele része élő- 
nek marad. „Most ezen boldogságban élnek," mondja a hit- 
rege végűi. ^-^ 

Annyi bizonyos, hogy a vogul paradicsomnál akár a 
többi ugor, akár az altáji rt)konok paradicsoma egytől egyig 
verőfényesebb. Csakhogy az is áll, hogy a kezdetleges vo- 
násokkal rajzoltat kell tartanunk legeredetibbnek. 

2Ü 



4(»L' Kin- ' • -"- - ■ 

A boldof/ (>lr)korn')l idilli dol^okiit Uidriak u finnt'k bű- 
vös rcj^iM : l'kkó (ursilkoíli'isa) idrj«''b(>n az cinlxTíík amriyat 
firíiitiík, a cscrlákról ni«'*z cscpcííctt ós a patakokban t«'j tolyt."'-* 
A iV'í^i jó idfíbcn a l'enyő nap- ós holdként ra^yoí^ott, 
inózillal hatotta át a/ erdeket, a Ilikétekben fűszer nfílt, a 
tavak öbleiben vaj DJvasztva folyt. "-^ 

A boidoí( honban a fenyvek ezüst á^úak, a mezfi viráy^i 
aranyból vannak, a hí'í^yek mézb/)!, a sziklák tojásból, a szá- 
raz fényűkből is nióz, tej foly, a sövényből sör."'''* 

A finn r(ítrék nevezetes Snmpója is, melynek bírásáért 
u hfísök küzdenek, ilyen aranykori b(ddoí(lót palládiuma fo- 
fíott lenni, vaj^ miként a Kalevala mondja: „örök jólét 
öskezdete." 

Sajnos, az ős finn Uf^or hősök e mmpónak csak darabka 
részeit vehették birtokukba! 

Elé^ kívánatosnak látszik a mordrák 'nuin/hotn i> . 
„Az első emberek boldoíí állapotban élnek vala. Nyá- 
jok tömérdek volt. Nem kellett a földet művelni, mivel 
úgy is czróvel adta a mai^ot. Méhraj minden erdei fában 
vala. Az emberek mind gazdagok valának s birtoka 
mindegyiknek egyenlő. Az embereket kormányozni a fő- 
isten a Napistent küldötte, a kit fiu-istennek nevez vala. 
A Napisten (Niski-Páz) a földön emberi alakban él vala 
s az embereket mindenben segité. Ha valaki megbetege- 
dett, a Napisten tüstént meggv'ógyítá. Akár esőre, akár 
száraz időre volt szükség: azonnal megnyerek, mihelyt 
ezii'ánt Niski-Pázt megkérték. Az emberek között eziva- 
kodás, viszálkodás nem vala, ezt a Napisten mind eltá- 
voztatta, faliiról-falura járván és az embereket a jóra 
oktatván.^-*' 
A magi/ar aranykor a tündérek korával esett össze és 
mondliatni, hogy ennek festésében a népköltészet oly élénk, 
hogy az ezeregy éjszaka bűvös regéivel bátran kiállja a 
versenyt. 

És ezen kor a tündérekről már ismeretes előttünk. 
Nem új dolog nekünk, liogy e boldog korszakban Csallóköz 
„arany-^erí" volt, melybe a tündérek jártak, megtéritek éj- 
jelenkint asztalukat, kinek kedve tartá, mellette leteleped- 



TDííDÉR-KOR MAGYAROB8ZÁGBAN. 403 

hc'tett és magát megenyhíthette, hogy, miként ii rege tudja, 
nem is volt akkor sem koldus, sem szegény az egész tá- 
jékon. 

Egj másik darah ilyen boldog föld a megnjilatkozott 
hagyomány szerint Horitmegi/e tájéka volt. Az iszkornyai tün- 
dérek kiíesíílt ai'anyhajszálait fölszedegetve ura.san élt a 
nép, beérve azzal, mit az ég ingyen kegyehne juttatott neki. 

Tündérdal töredékének tartják az aranykorra vonat- 
kozó ezen néhány verses sort : nz aranyat^ iftyyf^i aranyat, 
ezüstöt mind sáraranyat B)l'l)>fa^^zonyfalvá}i -"'-•< ..'7;.;z. tfke- 
növel mérik. 

Honnét a föld halandója sem volt kirekesztve; úgylát- 
szik minden arravaló vidéknek meg volt a maga tündér- 
lakása, melynek területén a fcírrásokban olvasztott arany 
folydogál, zöldelő borostyán övedzi a piruló narancsokat, 
szagos balzsamfák illatoznak, sűrű czedrusfák tartanak hűs 
árnyékot, arany almafán aranyalma terem, és ezüst körtefán 
ezüst körte. A ki e tündérkertbe lép, az megszépül. A fákon 
ragyogó esillag t<M'em, alattok ezüst forrás folydogál, ágaikon 
fejér madarak csodásan énekelnek. Még a varjukárogás is 
fülemile ének itt. Arany-oroszlán a strázsa. Aranybokrok 
közt tündérpalota fénylik. Fényes termekben nagy vendé- 
geskedés van, hol arany-padokon ülnek, aranytálakból arany- 
késsel és villával aran^-pecsenyét esznek, meheket aranyzsi- 
nóros nép hord fel. Ebéd után a réz-, ezüst- és arany erdők- 
ből elörepülnek a madarak s rákezdik a zenét, minőt emberi 
fül nem hallott, mire a tündérek tánczra kerekednek s fo- 
rognak, mint a gondolat. 

Abból, hogy tündérregéink főleg Erdélybon egjes he- 
lyekhez kötvék, következtethetőnek látszik, hogy az egykori 
boldog tündér- korszak tartós vala köztünk s talán csak a ke- 
reszténységgel szűnt meg teljesen. 

A valószínűség azonban a mellett bizonyít, hogy e 
tündér-képzeteket magukkal hozták és itt csak régibb hitre- 
géiket köték helyhez s elevenítek föl. 

Érzék azt krónik(Uai)ik is, hogy a nemzet boldog ifjú 
korával foglalkozniok kell. Ezt azonban bevett szokás szerint 
Szkithia földének és népének leírásában eszközlék. Elmondja 

26* 



404 <,,,■■,<, t.M <Ks W..I' Ml V,,. l-t. 

a Ní'ívteleíi, l»o|L(y : u szkilliiai iu'iii/«'U'k iycn WölcHok ó« sze- 
lídek voltuk, kik a íöldrl iicm miv(ílék vala es (rsakiierri 
Rornini vótok k(;iii vala kozötliik. M<»rt nem voltak inestíM 
seggel k«''szítí*tt házaik, hanem esak szövethöl készíUítt sát- 
raik. HiiKt, halat, tejet és mézet esziK^k vala, sok barmot 
tártnak, iiyiisztok- és más vadak bőrével ruházkodnak vala. 
Az aranyat, ezüstöt és gyüngyöket olybá veszik vala. mini 
a kíiveket, mivel azon föld folyóiban találtatnak vala, Mjlséra 
nem vágynak vala, mivel mindnyájan gazdaLfok voltak, bar- 
maik és eleségük bőven lévén. Nem voltak paráznák sem. 

Később azonban*" (És itt következek az átalakúhís- 

sal való f(")lhozakodás). 

Ipí)lyi glossákat írt Anonymus e helyéh(!Z, azt sajdfost 
nemzeti hnffijománynak tartván: mi úgy véljük, hogy épen < 
nemzeti hagyomány teljes hiányában jó Névtelenünk e so- 
rokkal az aranykor, a holdof/ ős állapot és az őshaza kérdésé- 
ben épen nem érdemesité magát. 

Különben másutt is oly kevés az eredeti vonás, hogy 
a magyar aranykor felííl tájékozódást szerzendő, mire sin(> 
nagyobb szükségünk, mini lioy-y a l)iilá>' iiiiL'-voináiivait i- 
megismerjük. 



A bukásnak izlani hatásra valló regéi, ezeknek magyar töredékei. Em- 
beri szárnyak. Köröm-bőr. A szent tOzözön vogul regéje, A vízözön 
votják elbeszélésben. Magyar vízözön-mondák. Következtetések. 

Fönnebb volt szó a mordvák aranykoráról, ennek inetr- 
szüntét folytatólag így mondja el a rege : 

,,A gonosz Sajtán megjelent egy agg embernek s 
egy addig ismeretlenül volt növénybokrot ada neki, így 
szólván hozzá: „Ültesd el ezt a bokrot a földbe, szúrj 
mellé magas karót, de valahogy meg ne mondd a Nap- 
istennek." 

Az öreg engedelmeskedett, elülteié a bokrot s eb- 
ből lett a komló. — Ezután ismét megjelent Sajtán az 
öregnek s megtanitá őt sört és méhsört készíteni, sőt ezen 
felül még lisztből pálinkát főzni is.^-^ Ebből támadt a ré- 
szegség s az ittas emberek elkezdenek egymással czivódni, 



A Nafistk.n m.MrnKsK. 405 



veszekedések, vérengzések, sőt véres csaták is keletke- 
zének. Hiába inté a N'npitttfn az embereket, lioj^y iiairvják 
el a sör, mélisör és pálinkaivást. Nem liallgatának rá, 
elkezdek csúfolni, lenézni, sőt még ütni is, s faluról-fa- 
lura kergetek. A Naimten helyett más főnököt akarának 
választani. Ebből czivódások, verekedések támadának, 
mert mindenik főnök akart lenni, s egyik sem akart a 
másiknak engedelmeskedni. Hiába inti vala őket most is 
Nishi-Páz (a Napist(ín). Sajtán (Mnberalakban megjelent 
a földön s ezt monda az embereknek : 

„Minek tűritek miigatok közt „Niski Pázt ?" El akarja 
veletek hitetni, iiogy Isten fia, pedig hazudik, csak olyan 
ember, mint más, de sőt még csak neui is jó endjer. 
Nem akar midatni veletek, sem sört és páUnkát inni, 
sem . . . : ő csak uralkodni akar." 

Sajtán által ekként föllázítva, a Napisicni meiííogák, 
megkíiiozák, végre megölék. S csak akk(jr láták át, hogy 
valóban a ,,Csámpáz" fia volt, mert a meghalt „Niski- 
Páz" föltámadott s az égbe emelkedett, ezt mondván 
gyilkosainak : 

„Nem akartatok velem békességben élni, ezután ná- 
lam nélkül sokkal rosszabbul fog folyni dolgotok 

xVlig mondotta ki e szavakat, a nap hétszeric söté- 
tebb lett, a tél pedig hétszerte keményebb, a földmívelés 
is serény munkát kezd vala kivánni, s még akkor is csak 
kevés termést adott, némelykor azt sem. A marhamájak 
mind elpusztultak s alig maradt valami csekély rész. Az 
emberek közötti rend fentartása és pereskedések elinté- 
zése végett ,,Csám-Páz" az emberek fölé királyokat, feje- 
delmeket, bírákat s más elöljárókat rendeli. Ezeknek pe- 
dig olyan hatalmat ada, hogy az embereket r(jssz csele- 
kedeteikért fogságba tehették, megostoroztathatták, sőt 
legrosszabb gonosztetteikért halállal is fenyíthették."^'-^ 
Kálmány ebben is az izlám hatását látja, mely halálos 
bihitetés alatt tiltván a szeszes italok élvezetét, ennek meg- 
szegésénél nagyobb bűnténji, alig ismert. A mordva és vot- 
ják hitregék szerint tehát emiatt fordult volna rosszabbra a 
világ, aminek a magyar hagyományban i.s van nvonia. ameny- 



40(> Kn<;i;i)KI.mkh«<íí(í _ rÁi."-.iA. V'ii. alti kmk. 

nyilx'ii, riiikóiíl töiuichl) láttuk: ;iz Unlo^' „iiciii kanutl ad- 
di^ lölk()t," niiif uz einbort m«'!;»: nem tanította pálinkát t'ftzni. 

M('í^' inkább nyoma van liajívoinányunkban a votják 
monda letakart (ulónyénok (nálunk közónsóí^cscn : ^lál"*). 

A keresztény bibliai elbeszélés a bűnbeesésről minden 
más liat^yományt liáttérl)e szorítván, nem esodálkozliatunk. 
hoífyha a votják bitregéböl a tiH-iuú etryéb nem maradt, 
melyliez aztán más és más elb(!szélési részletek kajx-solkoz 
nak, majd „az engedelnuísséj^ vari b<'l''i<''\< ■ in:»i<l ■* vili.r 
tükre," majd ,,az irtózatos tüzes kard 

1. ..Mikor Éva a.sszon mögötte az almát, bemíint a/, 
isten a kertbe, kérdöszte. h(»«^' hun vannak? Nem akart 
Ádám mög Kva elömönni : Uram, szégyöjjük magunkat : 
Fügefa levelekkel fonták magukat körül. .Mikor elömön- 
tek az Isten parancsára (az Isten) adott Eva anyánknak 
egy tálat. Abba a tálba bele vöt téve (hogj' amiér' a gyü- 
mölcseit mökkó.stolta Kva anyánk) hogy engödelmös lö- 
gyön az embörnek (=-- férjinek). Az eiiffödelmesség vöt bele- 
téve, Azután az Isten adott nekik kész vetést, hogy élhí's- 
senek. Akkö a tálat föHyitották, az vöt beletéve, hítgy 
a fehéreseléd a férfinak engegygyön, mert ha a fehércse- 
léd a férfi keze alatt lőtt vöna, az idmábul se övött volna. 
„Temesköz-Lörinezfalva ( Kálmánij L gyűjteményéből ]. 

2. „Az Ur-Isten mökhatta Ádámnak mög Évának, 
hogy mindön gyümölesbül szabadon öhetnek, csak égyhön 
nem szabad nyúlni. De mivel Éva anyánk álhatatlan vöt, 
nem birta kiál'ni, hogy hozzá ne nyújjon. Az Isten paran- 
csolatytyát mökszekte. Mikor a tiltott almát mökharapta, 
eszibe jutott az Isten paranesolatytya. Elkeszdöttek pi- 
rulni, szégyölték magukat, fügefalevéllöl körülfonták ma- 
gukat, oszt elkeszdöttek bujkálni, de séhun se' tutták 
magukat az Isten haragja elül elrejteni. A fügefa alá 
húzóttak. A fügefa alatt rőt egy' tál, le vöt boritva ; Éva 
anyánk még akkor se' nyiikhatott, mert a csábító kígyó 
ott vót. Mögmutatta Évának (a tálat), hogy emejje föl, 
amit azután (Éva) mög is cseleködött. Abba' a tálba vót 
a világ tükre, abba' möglátta (Éva) a jövendőbeh világ- 
nak mindön sorsajit. Hogy észt Éva anyánk möglátta, az 



SZÁKNVAS EMBKUKK. 4n7 

Ur-lslen benyitotta a paradiesomajtót, kiűszte ííket. De 
Eva anyánk nagyon niökszerette a k(j vártéit mög a világ- 
tiiki'ibül möglátta az íí sorsát is, első szóra nem akart 
kiniönni, csak bujkált. Az Tr-Isten osz'tán elküldötte az 
Angyalt, az osz'tán abbnl a (fügefa alatt levő) tálbúl ki- 
húzott egy irtózatos tüzes kardot, akkor Eva anyánk is 
kimönt a paradicsombul" (Káhnány Lajos gyűjtése). 
Ezen szegedvidéki mondákat átolvasva, meggyőződhe- 
tünk, hogy benne a módosult votják hitregével van dolgunk, 
mely a keresztény fölfogás mellett már csak úgy érvénye- 
síílhíített, hogy másodmondává alakúit. 

Fönnebb már mondatott, hogy ezen hitregén is kézzel 
fogható az Izlám hatása. 

Magától értetődik, hogy a mordva bűnbeesési monda 
erős színezésénél fogva a kereszténységben nem üirthatta föl 
magát, amint hogy nincsen is mondánk, melyet annak töre- 
dékéül lehetne vennünk. 

A mi az első bűn büntetését illeti, ebben ősi vonatkozá- 
súaknak a következők látszanak. 

Az embernek azelőtt szániija volt. „Mikó a paradi- 
csomba' vót még Ádám még Eva, a kii/yó a vizlnV szólt 
Évának, hogy szakajeson a tiltott fa gj'ümölcsibű'. Mikó 
mán ettek, akkó az Tr-ísten kar'dal kergette ki Angyallal 
(őket). Az előtt az tinhernek szártiija vot, azuüin hogy 
vetkőzött, nem bírt többet szállni." | Magyar-Kanizsa |. 
Ezen hagyománynak arab voltát Káhnány onnan kö- 
vetkezteti, hogy a kígyó a vízből szól, az izlam szerint pe- 
dig csábítás előtt a kígyó egy folyó partján lakozék. A szálló 
tehetség szerinte meg van a vogul mondában ... A Numi- 
Tarom leeresztette férj és nő az ég és tenger között lel)egett. 
Lehet mongol kölcsönzés is. A buddhisták szerint az 
ember elváltozott tengri, tehát előbb repült. 

Az ember eredeti szálló tehetsége nem volt páratlan a 
magyal- teremtett világban, miután : ..Még a halandó em- 
höröhJcel nem társalkottak, a ,lehegő égőn jártak' a Tün- 
dérük'' — is.^^" 

A bűnbeesés másik büntetése az voh, hogy Ádámnak 
bőre, mely azelőtt olyan volt, mint a köröm, megváltozott. 



4((H K«>ll<lMKM|i( KMIIKK. A MA< SKA, MÍÍII, KHiV'l (ir)\M«'Z«<Z i-V Á T.TA 

Ijjilliik a \it,uul kt)/i'lt'l>bi \ iliif^lcrt'iiiifsi iiitn';:fi)t'n, 
hogy Nunii-TurDm mcglurcmtvón az cMiibcrl ('•s a.sszoiiyt, 
„bőrüket egész terjedehnéb(;n körömminőséffbcn jilakitotla.'* 
Miután a testeket elkészítette, ebére bizta azokat, ő maga 
jxHÜg elment, hogy lelket hozzon beléjük. Kzalatt Kulyáter 
nlvette az ebet, hogy odaboesássa az emberek testéhez és 
leköpte azokat nyálával. „Khhen a pillanathan — mondja a 
hitrege - „körömmhiösfif/ü hüreik látiiidkká Ifitek," csupán a ktíz- 
tijj /u'(/y(')i maradt mni egy ki'n'»kc künim, a lábajj /if'//i/''ii ma- 
radt meii eifij kevés köröm. "^'^^ 

Kz a tudósok szerint zsidó elem, mely az iszlám hivei 
útján jutlintdtt a vogulokhoz."''- 

Mcgtalálható ezen elbeszélés htigyományunkban, ha- 
nem a kereszténység hatása folytán az első bűnnel kapcso- 
latban i"^'* „ Valamikü méy Ádám atyánk nem rét között, az cyéifz 
test ojan vüt. mint a ,köröm; vurfho'ni rrfkosötf. flmalt. Ez 
(t. i. a köröm), csak fe.lülmarait:'^ 

Kálniánv szerint a zsidó vallásra és izlánua vallanak 
azon iiéphagyományaink is, melyek a hűn elkövetése követ- 
kezményeként az állatokat ellenséyexckuek tüntetik föl az em- 
ber iránt. 

Milyenek a maa^ka, méh és a kii/yó stb. 

„A macska ravasz ál'lat, nappal mindég asztat dú- 
dolta a másiknak, hogy ha estét mögéri, röggelre éfődeli 
a gazdát vagy a gazdasszonyát. De az Isten möktompí- 
totta a macskát, mikö az este gyün, elfelejti, mit dúdolt. 
Most mán híjába dúdolja a másiknak, mer éfelejti." 
(Szőreg). 

„Azelőtt a méhecske job' vót, mint most : écczö" 
asz'on'ta Krisztus Urunknak, hogy a kit mökcsíp, hajjon 
mög. Hajj mög te ! Oszt' azúta a méhecske mög is, hal,'' 
„A kígyó is asz'onta: hogy a kit ű mökcsíp, hajj(jn 
mög ! Jó van, a kit te mökesípsz, hajjon mög ! de tégöd 
be né vögyön a fő'd ! Nem is veszi be, mikó mán égyün 
az idő, hogy el akar pusztulni, a kocsiútra fekszik, ta- 
possák el." (Csanád-Apácza). 

„A kígyó azelőtt még a paradicsomba' vót, nem csí- 
pött, csak azúta csíp." (Egj'házas-Kér). 



A nZAKALl- .>.<» l-.:»r.. A ViZuZÜ.S M«».NOAjA. 4t 19 



Azon népmonda sem a bibliai elbeszélésen alapszik, 

hogy : Éva nem akart, n(3m is félt Adámtul, Ádám oszt' 

elmönt az Istenliön, asz'onta, hogy Éva nem akar tűlem 

félni. Asz'ongya az Isten : Krigy' mozsgyá' mög a Tigris 

fojóba! Ádám mögmozsdott és szakúUa lujutt. Mikor 

osz'tán möglátta Kva Ádámot, mökképzödött (elképedt), 

hogy kicsoda e'V Azűta fél az asszony az embertül, de 

nem mindegyik. Némölik ojan, mint a ló; ütheti-verheti 

az embör, csak nem hajt a szóra. Eva is iusztán ászt 

akarta, hogy szaká'la lögyön, elmönt ű is, hogy maj' 

mögmozsdik, de űtet a légy esipte mög (ekként nem 

mozsdott meg a Tigris folyóban. ^-^^ Egyházas-Kér). 

Hagyományunk keresztény alapon áll, nekem azonbín 

úgy tetszik, hogy egy ősibb felfogás az emberi s«»rs rosz- 

.szabbodásának okát a teremtés kijátsztisábaii kerestt 

A teremtés ezen másodkori hitregéi nem utolsó >/.fnp- 
lést tidajdoniti'inak az ()rdögnek, mely szerepében megmarad 
még a foki továbbalakulásí'uiak mondáiban is. 

Viz-üzön Nem az a különös mondavilágimkban, hogy 
nem csupán vízözön-^ de tazözönröl is mesélnek hitregéink ; 
hanem hogy mondáhik, ideértve természetesen a rokonné- 
pek hagyományát is: két mythologai koi-szaknak termékei. 
\'an duaHsnms előtti vízözön mythoszunk is és ez a loynl-hun 
az özvnriz mondája, melynek hasonmása természetesen már 
nincsen meg a magyar hagyománybim. 

Az özönvíz ezen mondájához érdekes tájékoztató, tud- 
nivalókat fűz Hunfalvy.^^^ Maga a szövege pedig ez : 

1. „Hét tele-nyara emészt a tűz. Hét tele-nyara, 
hogy tűz emészti a földet, mondja nagy asszony, öreg em- 
ber: a mi világunk im elöntődve másra változik, hogyan 
menthetnők meg mi ezutánra életünket ? Hegyik-másik öreg 
ember, sok-kevés tapasztalt ember egybegyűl. Egj' faluba 
gyűltek egybe, tanácsot kezdtek tartani: milyen módon 
fogunk ugyan mi megélni :■' 

2. Egy koros ember, egy koros férfi szól : „minő 
módon mentsük meg ettől fogva életünket V ! A mint én 
hallottam, béltelen nyárfát ketté kell vágni, tutajt kell 
csinálni. Ha azzal életünk megmenekül, hát (csakis azzal) ; 



410 Tiz-<./í»N. 

('fíy(''l)k«';iit s(!iiiinilyt'ii iiiódoii ('Iclmik int'tr in.'in ni<Mi«'kiíl. 
Hu (!Z(3n lakó íöldüiiköii ('Ini akarunk, -V// öl kötdet hrll 
fonni fűzfa f/i/ökérbüL Azután ha ezen kötelünk elkészill 
ei^y véjfét ölnyi mély.séí?re le kell bocsátani a fftldh* 
c^ry véíí»''t nyárfa-tutajiHikhoz kell oda kötni. Kzcn 
tutajinikha a sok leányt, sok í^yermeket hiró eni 
l)er hadd szálljon rá. Ama tubij e^^yik vé^^ére egy kár- 
tus tiszta halzsirt kell oda állitarii, si néí^y H'/Jifih'U' szc 
rint néí^y kártust kell állítani. Azután a íO'tírmekei l'öj. 
tokhal böréhfíl takaró mennyezetet kell varrnia. A üi 
karó m(!nnyezet (dkészűlte után pryermekei fölé kell ta- 
karnia. Hét éj, hét nap lefolyására (eleíf(Tidö) ennivalót. 
• innivalót kell odakésziteni. A tokhalból val() takarómeny 
nytízetben legyem enni és iiniivaló sok. Azután ha ilyeii 
módon inegmenekill az életünk, hát (csakis igj' me- 
nekül). 

3. Azután ki ki a maga falujába ment. Azután, mi- 
dőn már hazaérkeztek, a tutajkészitö ember bélleleii 
nyárfából tutajt csinál, a kötélfonó ember kötelet fon. 
Hét éjjel, hét nappal fáradoznak imigyen. A melyik eni 
ber tutatjt csinálni nem tud, az az öreg embertől kérdez- 
geti. Az öreg ember megtanítja: ezt ezen módon csináld 
azt azon módon. 

4. Azután némelyik ember nem tudva tutajt csinálni, 
magas helyet kezd keresni. Hiába járkál, lakni való tetsző 
helyet nem talál. Azután öreg embertől kérdezősködnek : 
„te nálunk előbb növekedtél föl, talán tudsz valahol 
valami (alkalmas) vidéket? Az öreg felel: \.Ha tu- 
dunk is, hogyan fértek el ott, mind úgy sem fértek 
el?! íme már ránk jött a szent víz-özön, zúgása már két 
napja hallik; ily gyorsan hová menjünk, már utóiért 
bennünket?!" 

5. Azután az az ember, kinek elkészült a tutaja, 
sietett rá a leányával s fiával. A melyik embernek nem 
volt tutaja, azt a tüzes víz úgy a hogy volt összeron- 
csolta, úgy a hogy volt összeégette. Azután a melyik 
ember tutajának kötele (a vízszín emelkedés közben) nem 
volt elég hosszú: az ketté vágta a kötelet, hogy alá ne 



Tüz-özüN . 4U 

merüljön. Majdnem alámerült: a hogy a kötelet elvágta, 
hát viszi (az ár). A melyik embernek hosszú a kötele: az 
csakugyan ú^y a hogy van, himbálózik (a vizén). Ha a 
tutaj vége meggyulad (a tüzes víztől): tiszta Iialzsirral 
önti le s eloltja (a tüzet). 

(). Azután ezen hét éjjel, hét na[)pal lefolyta után 
ainiak az embernek, ki (a bajt) kibirni kibirta, a vize 
leapadt (kiszáradt): annak a ki nem birta ki, a kötele 
elszakadt s elvitte az ár. A melyik ember megszabadult 
(kibírta) az a maga földjén, ott ért szárazra. Kgyéb em- 
ber a hova jutott, ott ért szárazra. A mely ember nem 
birta ki (a bajt) leányostul, fiastul úgy a hogy volt össze- 
roncsolódott, életük úy;y tűnt el. Azután a megmaradt em- 
berek, már t. i. azok, kik a maguk földjén maradtak 
meg, ottan lakni kezdettek." 
(A 7.8. szakaszban a vizözöu niitu \aloalh4M.i N.uiföl- 
tüntetV'Césa Numi-Tárondioz intézett közös könyörgés vagyon 
elmondva). 

Hunfalvy és Munkácsi B. után. 

Hitregeileg is igazolható, hogy vogiü földön az áradá- 
sok gyakoriak valának. A vogul hitregék [Az ég és fold el- 
öntéseitek éneke. A szent tűzözön reqéje és változatai) egyetlen 
vízözömiél többre látszanak vonatkozni. 

A kimenetel sem egyforma. Van eset rá, hogy a ..vi- 
lágügyelő-férfi" (a Nap) menti meg népét szánalomból a tü- 
zes ártól. 

A Nap házában már elkészítve a három nagy üst. A 
világ-ügyelő-férfi szép szerével égi atyuskáját eltávoHtja. Az 
üstök a mint forrtak, kifutott belőlük a víz. Három ízben 
történt. A világ-ügyelő-férfi mind a három ízben az üstök 
száját kendőjével meglegyintette, mire fornlsuk csendesedett. 
Az alant fekvő földről jókora népet elvitt a kifutott víz; de 
az általános romlás, mit az öreg Arany-Kwores rossz néven 
is vett fiának, akadíilyozva lett. 

A második mythologiai korszakból való vízözön mon- 
dák már nem állanak elszigetelve, mnitán, ha töredékesen 
is, meg vannak a magyar hagj^ományban is : 



412 



Oss/KVKr(:s. 



A szent tüzözön regéje. A vízözön és a sörnek Magyar vízözön-monda 

keletkezése. 



(VoffuU. 

Nuini-Tar('ina|>ánk azon 

ffondolkozik valii.hogy mi- 

képon ölh<!ti mog Kulya- 

tert. Kulyater-lakta földet i 

í 

szont tűzözönnol elmosni j 

szándókox.ik. A saját n6pe i 

számára egy vashajót ké- , 
I 
szit. Emberei számára egy 

hét rótogü nyárfa-tutajt ké- 
szít, hétrétegü tokhalhörböl 
való takaró sátort koszit, j 
Miután elkf'szűlt, a saját 
népét a vaahajóha szállatta i 
föl, vogul népe pedig a 
nyárfa-tutaj fölé készített , 
takarósátorba bujt. Numi- 
Tarem most fölment egébe 1 
s azután lebocsátotta a | 
szent tüzözönt. Tüzes vi- 
zet, eleven Jwr-férget, ele- 
ven sosseZ-férget bocsátott , 
fölülről alá. Bármerre levő 
hegyi fa, erdei fa földes- 
tül mindenestül mégsem- \ 
misült. Az ember tutajá- 
nak hat rétege elhamvadt '■, 
a tűztől, egy rétege meg- 
maradt. A melyik ember 
keresztül bukott a tutajon. 



(Votják). 

Hajdani időben Inmár- 
nak ogy Noj nevű kedves 
omtu-ro volt. Ez a Noj íigy) 
szólván : ^a világot nagy 
víz fogja elárasztani" — 
egy igen nagy hajót kez- 
dett készíteni. 

Sajtán észrevévén, hogy ■ 
Noj falujából kijárkál, egy- 
szer (igy) kérdezősködék 
Noj feleségétől : „hová jár 
ugyan a te urad?" 

„Magam sein tudom, 
szólott Nojné, jár vala- 
hova : kérdeztem, de nem 
mondta meg." 

„Ha nem mondja meg, 
nohát most magunk fog- 
juk vele megmondatni" 
— monda Sátán Nojné- 
nak s komlót mutatott 
(neki). 

,,Te mondja, ezt a kom- 
lót kádadba tevén főzd 
meg vizzel és liszttel ; ez 
a főzeted sör lesz ; ha ászt 
a sört Xoj megiszsza, meg 
fogja neked mondani, hogy 
hová jár." Nojné Sajtán- 



I M:iK'y -Szi'rU-MártMii) 
„Mikor az UUmi tnök 
p;iran(tsolta N'ójénak. hogy 
csiriájjon b.-irkát, Sójé 
a«/.' mondottíi, hojrv fi 
nem ké|)es asztat 
csinálni. Maj' kübi 
néköd egy ornbört, akt n- 
köd mögmutatytya, hojr. 
te asztat hogy csináld ! A/ 
Isten naponta angyal k' 
pibe' mögjelent oszt 
mutogatta Nójénak : 
csinájja a bárkát. "S^y 
háromszáz osztendejig c^: 
nálta a bárkát ; a fob'sége 
nagyon óhajtotta tunni, 
hogy mő'ni jár (Nóé), <\<' 
mivel Isten möktiltott.i 
hogy sönkinek ne mony- 
gya. hát Xójé nem is 
mon'ta. Véktiro a felí^-sé- 
ginek a testvérjei k<-/i- 
töttek italt, a möliktul 
Nójé elalun ; a mikor az 
álombul fölébrett, Isten 
parancsolatytyárúl mökf«-- 
letközött ős a feleséginek 
elbeszélte, hogy az erd'' 
nyilas koszt a tengör pai 
tyán épít egy házat, mert 
ojan víz gyün, hogy az 
egész földön a népet el- 
törüli. Másnap riggel osz'- 
tán Nójé kimönt a bárká- 
hon, letötte a humicská- 
ját ; mikor a baltáját szo- 
kás szörint a fába vákta, 
a fa koppant. Megíjett, 
mert a fa azelőtt nem kop- 
pant, mingyá" észrevötte, 
hogy ü vetkőzött. Az Is- 
tennek osz'tán imátkozott, 
könyörgött az ü bünej íjért. 
Akkó egy angyal mönt 
oda, adott neki egv gom- 
bojag fonalat; mökparan- 
csolta, hogy kösse mög a 
végit, osz'tan vigye, eresz- 
sze (a gombolyagot). Xójé 
neki is indult oszt' eresz- 
tötte (a gombolyagot), de 
az angyal elótt.i a fonalat, 
igy osztán a fonál húzó- 
dott Nójé után. Mikó mán 



Összevetés. 



413 



az nifghalt ; más épen ma- 
radt, h'lke mogmenekűlt. 



Kulyátert nem ölte meg 
a tüzözön. Mialatt Niimi- 
Tarem a vashajót csinálni 
járt, ii Xumi-Taré'm feletté- 
yéhf'Z ment. Mondja neki, 
„te férjed hová Jár tiinuUy ?" 
Az asszony szól : hát én 
honnan tudjam ? ! Kulyá- 
ter szól : „te itasd őt eb- 
ben a hordóban levő vízzel ! 
lerészeíjszik, azután meg- 
mondja neked hová meyy." 
Numi-Tarem hazaérkezett, 
afféle vizzel itatta (a fele- 
sége), lerészegedett, a fe- 
lesége megkérdezte s ő 
elmondta neki abbeli szán- 
dékát, hogy szent tűz- 
özönt csinál, Kulyátert (az 
asszony) titokban egy var- 
rószerszám-tartó ládikába 
tette, azután fölvitte a 
vashajóra, a szent tüzözön 
fölé emelte. Habár a föld 
összeroncsolódott, Kulyá- 



nak tanitása szerint sört 
főzvén, férjét lerészegi- 
tette. Noj lerészegedvén, 
megmondta feleségének : 
„hajót késziteni járok." 
Nojné férjének mondását 
megmondta Sajtánnak. Ak- 
kor Sajtán a Nojtól készí- 
tett hajót egészen össze- 
törte. Noj új hajót kezdett 
késziteni. Miután két év- 
nyi ideig készítette az 
egész földet egy nagy viz 
kezdte befogni. Noj ezt 
látván, Inmár parancsa 
szeiünt liajóba ment és fe- 
leségét is hijja már. Fe- 
lesége nem megy be. „No- 
sza ! szól Noj haragjában 
ismét feleségének, nosza 
ördög, gyere be !" Ezen 
szavát Sajtán meghallván, 
azt mondta : „engem hitt !" 
— 8 az asszony után ő is 
bement. Midőn a hajóban 
hajózva jártak, egyszer 
Sajtán (azt) parancsolja az 
egérnek, hogy Nojnak ha- 
jóját lyukaszsza ki. Mi- 
után igy kilyukasztotta, a 
hajóba viz kezdett be- 
menni. Ama hajón volt 
egy oroszlán. Akkor amaz 



.\"ójé egész leeresztötte a 
gombojagot, akkor láttii, 
hogy húzódik utánna a 
fonál. Hét esztendejig bó- 
jongotl az erdőbe', mert 
vissza nem birt mönni ; 
akkor jelönt niög neki 
mögén" az anygyal, mög- 
mon'ta neki, hogy ez az 
Isten büntetése, a mé' 
a feleséginek mögmon'ta, 
hogy bárkát csinál. Az- 
után Nójé " k ;i 
tes'vérjeji i N - 
jét hogy mii r^uiui - 1 u- 
nőttek, hogy ijen dolgon 
töri az eszit anynyi üdő 
úta, aminek hasznát nem 
veheti. Azután i- >"'"».■!- 
ták Nőjét, oszt' ( 
tak) a bárkába .. 
dig möntek nézni a • 
embörök is a bárkát, i „^ 
Nójé kéntelen vöt ott 
hanni. Akkor Isten ojan 
fekéjt eresztött a i 
amibúl mög nem gy^^ 
hattak sömmi módon ad- 
dig az idejig, még végre 
egy ijea beteg a Nójé lái- 
kájába' levő csunya»aj!>,i 
belekeverte magát : bele- 
esött, amijáltal azonnal 
möggyógyúlt. Azután az 
embörök a bái-kát vég- 
képpen kiti> iii>t' 
orvosságna, Az- 
után csakugyan ciKovet- 
között az Istennek igért 
büntetéáb, a víz'izöu. An- 
gyal által jelöntötte mög 
Isten Nójénak, bogy mos' 
mán rakogygyon a bár- 
kába, de még akkor is 
az atytyafijai kinevették, 
hogy kibújdosutt az erdőre 
közülök lakni. Bekövetkö- 
zőtt azután a vízözön, az 
Isten mökpanmcsolta Nó- 
jénak. hogy mást senkit 
be ne vögy^-n az ű csa- 
lágygyán kivül. Mikor 
Nójé bemönt a bárkába, a 
felesége a tes'vérjejit mök- 
hítta, hogy mönynyenek 
ük is a bárkába. A mikor 
a víz mán ojan vöt, hogy 



íU 



M 



Mil Ml \ l/,i 



I N - M 1 1 M ( X . 



tor tunn olödött motf. Kz oroHzlán o>rr.VÍlt oiTlikAI»ól 
volt ólctü me{fin(yiekG16- kígyót bocsátott ki, u má- 



HÓnok módja. 
Munkácsi H. 



HÍkltól inacHkát luicHátott 
ki. Az A macMka óh kif^yó 
elpiKsztitotta az epuret ós 
ijry Sajtén Hcinmit s»'m 
tudott Nojnak csinálni. 
Nfiitikácsi I{. tr. után. 



mán lábalni A\ig löhftfftt, 
oda Híji'ttok. tU' Nójí' l>e 
ntMU cn'Kzli'ttf fjk««t. Nó- 
jótúl nn''K <;!*ak l»<«m'int«k 
vóna. di; az oroHzlán vAt 
tr. után. ki. Az a macska óh kigyó » seKudolmiro : niiMt mi- 

kor látta. nojTV Nój.« küzd, 
az oroszlán á'lolt az s>}Una, 
ítfy oHz'tán noin tnölh-tUik 
bu a bárkába. Istt^;,! mök- 
|innincsolta Nójénak. hogy 
csak az ojaii á'latoxbúl 
viffyen bf, a mölik a vízlx» 
nhtn 61 niöR ; d»í az ejfór 
mikor a lukja teli vöt viz- 
zol, kijíyütt cs a l>árkára 
mászott Nójó tutta n^kiil. 
Mikor Nójé mö|ij;'IAtta az 
egort-'t, hogy rák csajjá a 
bárkát, li'h úszta a k<;sz- 
tyfit a kozirü', uszt vákta 
hozzá, a koztyübCd macska 
iött, a mölik azúta az ár- 
talmas férgeket pusztíti, 
épus/tította az egoret is. 
Mikor a víz apatt, a bárka 
Borovát högyön állott 
mög." (Kálmány L. után), 

aluljárójában még egy másik magyar vízözön mondá- 
val is be kell számolnunk : 

„Mikó Nojé a bárkát készitötte, mög vót (az Isten- 
től) paranesolva, hogy senkinek mög ne mongya, hogy 
mit csinál. Nojé osztán úgy esinálta, hogy senki se tugy- 
gya m()g, hogy huvá jár. A mellék tartományba vöt egy 
nagy erdőség, ennek a közepibe égy igön nagy hogy vöt, 
annak a tetejibe' esinálta Nojé a bárkát I Mikor a bárka 
készült az erdőbe' a hogy tetejin, mán akkö mindöní'éle 
á'lat mögj elönt a bárka környékin. Nézögették, de csak 
az álatok hlthatták a bárkát, mert az ojan bárka vöt, 
hogy (az emberek közül) senkinek se' vöt látható. Az 
Ur-Isten úgy parancsoha ki, hogy (Nojé) simkinek né 
monygya, még a feleséginek se mon3gya mög. Az is mög 
vót parancsolva, hogy mindön röggel megmozsgyon, mi- 
kor a munkára indul, mer' ha mög nem mozsdik, 'oe nem 
végezi (a bárka-csinálást). így hát Nojé hozzá f(jgott a 
dologhon. Mont mán a dolog jó, de scuaÍ se' tutta. hogy 
huvá jár, mert Nojé mindig korán mönt, még nap Ion- 



Macíyab vizözön-monda. 4!.". 

kőttc előtt emönt a bárkát csinálni oszt' későn gyütt 
mög, semmi útytyát mög nem tapasztalhatták. Az Ördög 
mindön áron mögakarta tűnni, hogj- hiivá jár NojéV 
Éjrjrt a feleséyihön heszébjetni. kérdöszte tűle : Huvá jár a 
te urad? De a felesége se' tutta, huvá jár Nojé, nem 
mon'ta mög neki, csak annyit tudott, hog}' mindig még 
napfönkőtte előtt ehndul, mög mikö émén, mindig mög- 
mozsdik. Asz'ongya az Ördög: Hát töd' el a mozsdó vizit! 
Hogy eltötte a mozsdó vizit, Nojé nem mozsdott mög, 
úgy mont mozsdatlanúl bárkát csinálni. Mikor hozzá fo- 
gott a numkáhon, egész haza ha'iacczott a kt>pogás ; 
akkö möntek nyomrú-nyomra. Mán nera messzi votak, 
mikö az l^r-Isten angyalt kű'dött, hogy azonnal mozs- 
gyon mög, ha mássá nem, a vizeletytyivé, mer' miny- 
gyá' vége a nnmkának. Mihánt mögmozsdott, minygyá' 
nagy köd ereszködött, nem tuttak se huvá se mönni, 
nem láttak a ködtű, möktévettek. A felesége asz'tán is 
étötte mhidön röggé a mozsdó vizet, de asz'tán sikeret- 
ien lőtt. Mikó mán az Ördög látta, hogy 

híjába töszi el a (Noé) felesége a mozsdó vizet, hahoua- 
s(i(/ut kófziletöít (Noé feleségével) úrpáOul mög komlohnl. 
hoíjij ászt itaasa möy Xojéval, úgy majd nem tugygya el- 
készíteni a bárkát. 

Háromszor félbe' köllött neki hanni a bárka építésit, 
mert nem bírta az ()rdög miatt mindön baj nélkül elké- 
szíteni és igy száz esztendő került bele, mikor a bárka 
elkészíílt. Mikor esőzés á'lott be, negyven nap és negy- 
ven éjjel szüntelen szakatt és igy mindönféle á'lat a mö- 
lik a \ízbe nem élhetött meg, a bárkában tolakodott. A 
népek még akkó is lakadahnaskottak. Nojé osz'tán az 
á'latokbú szödött be a bárkába, de a legyet kihajtotta, 
hanem a légy bebút az állatok fülibe, csípte, onnét is 
kihajtotta. Mikor kínézött, akkó mán oda rakodott az 
ereszét alá száraz hejre ; akkó mon'ta hogy légy, itt 
légy ! Így oszt'án rajta maratt a légy, úgy híjuk azúta. 
Oda mönt az Ördög is, hogy ereszsze be ! Nojé nem 
akarta beereszteni, de beszökött. Az elefánt füle alatt kiyyó 
képibe' szökött be. Mem tuttak semmit se felűle, möddig 



416 KoVKTKK/l ■ " -■ -^ 

}i bárka iimjd kiliikatl. Akkor vötte <'*szní Nojé, lioj^y 
valami cllcnsóg va^'voii a l)árkába'. Minyí^yá' vizHgálalot 
lartdllak, inojr is lanáiták, akk() ináii kifiiila a bárkát, 
hanem mökcsiptók íí kőimének a í^allórját, kiclopták a 
Ijiirkábú. Miko észn'vöttí* Nojó, ho^y a víz apud, bo'lól 
(írcszlotl ki möíí íjfalamb(»t. A pilamb össze-vissza kódor- 
í^ott, visKzamíint a bárkába, \lik(^ jo apatt mán a víz, 
Örmény orszáfJT höí^yejin á'lott mö^ a bárka, akkor ismét 
(■'^'v' í:aliiml)(»t bocsa' tott ki a bárkábű, a ki azután mán 
olajfa á^jfat hozott a szájába', ('kk(»r bizonyosnak á'iitotta 
(Noé), ho^y mán a víz jo apad, kimönt a bárkábú. 

Mindamellett, iiojíy kíirülnészte majíát Nojé, szödö- 
gelödni keszdott; vesszftkütt szödötl össze, hogy mftgje- 
gyíizte a víz apadilsát ; abbul (a sok leszúrt vesszőből) 
támatt a szölö, igy lőtt Nojénak szőlős kertye. Mikor kimön- 
tek a bárkábul. Istennek hálát attak. Az Isten mőgigérte, 
hogy tíibbé vízozöiuiel nem bünteti mög űket, azC*rt atta 
az égi szivárvánt; a pipát mög azé' röndölte, mi által 
ászt jelönti, hogy tűz által fog a világ elveszni. "• (Szőreg). 
Összevetve ..a magyar vízözön mondákat és töredéke- 
ket" a következő eredménijre jutunk : 

a) Azok eredetije az atyafi népeknél található meg. 
h) A legrégibb töredékek a nagj'obb áradások egyikét 
hitregésítik s a természet támadó ereje ellen való véde- 
kezést személyesitik. 

c) Erkölesi ezélzatossággal azon ugor tílzözön hitrege 
lép fel első ízben, melyben Numi-Tárom Kulyátert a setét- 
ség szellemét akarja elveszíteni, mi nem sikerül, ámbár több- 
ször tett is erre kísérletet; mert megmenti majd Numi Tá- 
rom felesége, ki egy varrószerszám-tartó ládikába rejti (vogul), 
majd midőn a vogul Noé feleségének mondja: -Szálj fel te 
Ördög!" az Ördög az asszony hasába bujt s ily módon ju- 
tott a bárkába, majd a votjákoknál Noj hívja ekként fele- 
ségét: „Nosza Ördög gyere be!" mit Sajtán magára ma- 
gyarázván, megy be a bárkába.^^'^ 

Kálmány szerint itt az izlám ördögének paradicsomba 
való nehéz bejutása történetének csonkított változatával 
lenne dolffunk.**^^ 



A vízözön oka. Taíia unokíi. 41 



(I) Míigyar hagyományainkban megvannak az ős voná- 
sok, de nincsen meg a keresztény fölfogás. Noé nem követe 
Istennek az elfajult emberiséghez, hanem bosszúállásának 
titkos eszköze. Noénak titkolnia kell a bárka készitést, a 
fa-ácsolás koppanás nélkül történik és a titoknak közhirré- 
menetele hosszabb időre megakadályozta a munkát. A mi 
vízözön mondánkban leszámítva- a kereszténynek látszó vo- 
násokat közel egyenlő erőben látszanak az ídlentPtes f«dek : 
Isten és az Ördög. 

o) Magyar hagyi»iii;iii\ uhkiiíu ;i/.(MiOaii t'r\t'ii\('siii ]iiar 
a bibliai feM'ogils is, hogv a vízözön az Isten fcnyitésc. u 
JiÍDi hiinfetése volt. 

..Mindéq niulattak az embürök, likiuldluKiiíkottuk, mt'r' 
pHsztitoHa cl ükét n vizözönnel "" T<f->' '• tartja az egyik vi- 
déki népiiagyomány.^^^ 

,.A vízözönbe' multak ki az Orijások mög a Tündérök, 
mert az Isten ])aranesolatytyát nem akarták tartani. Mindég 
mulattak, fajtalan életöt éltek, el is pusztúhak," UKtndja 
Kálmánij Lajosnak másik szegedvidéki följegyzési'. 

Még sokáig elmotozhatnánk a vízözön magyar monda- 
töredékek taglalatával, de engedünk az olvasónak, ki már 
Újabb néző pontok után áhítozik. 



A ii'Mii/.n nsiiiiiti. 1 ;m:i. Nimróil. Ktelt". Csaha. Hct Vi'zerek. A n )sok 
mondakörének kora. A mesék hősei. 

A vízözönben az Óriások kipusztulván, új korezak : a 
Hősük korszaka vévé kezdetét, kik között a „nemzet öser első 
sorban említendők. 

Ismeretes a monda, mely a hant és mat/yart testvér 
népekrd tünteti föl, illetőleg azt regéli, hogy: őseink Jáfet 
ivadékai, kinek fia volt Thana, ezé Nimród óriás, ki Eviláth 
földére költözött s ott született Eneth nevíí feleségétől két 
fia, Hunor és Magor. E két fiú külön sátorba szállott s tör- 
tént egyszer vadászaton, hogy szarvasünő akadt eléjök, mely 
őket üldözés közben a Meotis tó (kerek tenger) ingoványaiba 

27 



418^ VI,....,.,,, • ., - 

vezette. K löldíit l)iiromm;ví!l»'íKní sUkaliiiasriHk turtvúii, aty- 
juktól (Mij^(Ml('lim;t kértek, lii»í.?y oda költözve;, ott hikhassanak. 

Mennyi niytlio.sz és alijí liozzálérln-tö történeti adatok I 

XdfjU Géza elfíkcdö tudósunk úgy vélükí'dik, hogy e mon- 
dákat nagyon korán (isszcríízték a Inhlini .lálcttíd és Nimród- 
dal, miután már krónikáink szerint Kleh- és azután Árpád 
Hmiorhd származott, aki Mogorral (Magyarral) egyetemben 
Ninn-ód (Kézai elnevezése szerint: Ménroth) fia volt, ennek 
apja Thana, (;zé pedig .láfet, Noé harmadik fia volt."**" 

Szokás-mondás a hihliai származtatás miatt a közép- 
kori krónikást, illetőleg a jó harát-kompilátort tenni felelőssé. 
Nem igy Nagy (léza tudósunk. Sz«M-inte : a középkori barát, 
ki utóvégre is forgatta a bibliát, ezt a geneologiát nem szer- 
keszthette. Neki tudnia kellett, hogy .láf étnek Tlunia nevű 
fia nem volt, Nimród pedig nem Jaf<'tnek, han(!m Khámnak 
volt az unokája s az ayját sem Thaná-nak hivták, hanem 
Khus-nak. Ilyen hib.'il papi (unber csakis az esetben követ- 
hetett el, ha úgy a .Jáfettöl, mint Nimródtul való származás 
mondája a néphitben gyíikerezett, nem pedig a krónikaíró 
koholmánya. Az esak jól-rosszúl összefűzte az egyes adato- 
kat. Tlumá-t, a mithikus szkitha királji;, a személyesített 
Tannist vagy Don folyót, a donmelléki népeknek ezen, már 
a görög-római kórból ismeretes mondai ösa[)ját megtette Já- 
fet fiának, mert a biblia hatása alatt csakis Noé valamelyik 
fia lehetett az a legrégibb ös, kitől a későbbi nemzeti ős- 
atyák származtak !'^^^ 

A Jáfettöl való származás mondája korábban meg volt 
á magyar népnél, mint sem a kereszténységgel megismerke- 
dett, magukkal hozták azt s csakis így érthető, hogy először 
Márk krónikásnak jutott eszébe Nimródot a bibliával egye- 
zően Kliámtól és Ivhustól vezetni le s igy Jáí'et helyett Khá- 
mot tenni meg a magyarok ősapjának, de csakis a Hunn 
Krónikában, később pedig megfeledkezik róla s Aipád ge- 
nealógiáját már Jáf ettél kezdi meg, míg végre Thúróczi ezt 
a részt is összhangzásba hozta a bibüával. 

A Jáfettöl való származás mondájának elterjedése azon 
zsidókkal hozható kapcsolatba sokat emlegetett tudósunk 
szerint, kik a VII — VIII. században mind tömegesebben ke- 



Meng. Minő. Menbot. 419 



resik föl íiz Azovi-teugermenti vidéket s hatásuk már a Vlíl. 
század második felében oly nagy volt az ottani népekre, hogy 
a kozár khágáii az összes előkelő családokkal együtt Mózes 
hitére tért.*^^- 

Nimród-ot Ipolyi találonn-a Neineré-vel azonosítja.**' -V"//^ 
Oéza kevesebbet, de valószínűbbet álÜt ennél, midőn bizo- 
nyosra veszi, h(igy Nimród sem krónikaírói ötletből került 
Árpád geneologiájába. 

„Mutatja az is, hogy Kun-László tanult udvari papja 
nem is a bibliából ismert nevén, hanem Menróth-wíik nevezi. 
Ez a névváltozat nagyon fontos, mert föl ismerhető vé teszi 
iizon mythikus alakot, akit a bibliai Nimróddal azonosítottak. 

Föntebb már jegyzetbe vettük, hogy a török mondák 
szerint Jáfet egyik fiát, (íuznak apját, vagyis az oglmzuk 
mondai ősapját Miwj-iwk nevezték, ki (iumárival együtt Bul- 
gár környékén és a guzok földén, tehát a keleteuropai pusz- 
taságon ütött tanyát. A vogulok és ostyákoknál pedig Meng 
(Mengu, Meang) az erdei isten neve, kinek felügyelete alatt 
vannak a vadállatok s hozzáfordulnak a vadászok, hogy 
segítse őket, mert esakis az lesz szerenesés a vadászatban, 
a kit Meng ])ártfogol."' Senmii kétségünk sem lehet, mondja 
folytatólag tudósunk, hogy az a Ming, ki az úzoknak és 
giizoknak is nevezett kunoktúl került a török mondákba, s 
neve tulajdonképen annyit jelent, mint „a nagy," „a magas," 
„az örök," továbbá a vadászok istene, a vogul-osztyák Meng, 
Meang senki más, mint a hunn-magyar mondák Mén-rót yA, 
az „óriás vadász," //"<//< or-nak és J/oí/or-nak az apja, kik 
„vadászat közben" bukkantak arra a földre, melyet hazájok- 
nak választanak. 

„Menkütaj" pedig az onujgm-ok, vagyis az Irtis forrás 
vidékén vadászatból és halászatból élő népnek volt az első 
uralkodója. 

Men rof, eredetibb alakjában : Mmorot, Memirot egynek 
vehető ezzel: ^^Men-óri-is.''^^^ 

Mintha benne a nagy erő és nomád kalandozás mythi- 
kus személyét találtuk volna föl ! 

Visszatérve Hunor- és Magárra^ olvassuk róluk, hogy 
békességben élének új hazájokban. Egy alkalommal Belár 

27* 



420 Hunkor^ Maoob. Buda t n Etkle. A Htr v ezfeK. 

éK ])i(l(i tV'j(»delmekn('k niuhitozó liölí^yein? akadnak. Dula 
király kőt hiánya Holár fiainak loicsóí^eivtil és leányaival 
a ,,kürt Ü!itH'iM''1" íiil<''k, iiiidön Iliirmr ''-^ \Ím«<-í.i- cjra- 
bolla okol. 

Dulát a híányait(')l mcí^l osztott atyát alán királynak 
mondják a krónikások, pcíli^ nyilvánvaló, hoíry nom az volt. 
Niujii (íi'Zii gyanításu szerint itt az azovi tongcrnmlléki „(ino- 
giu'-bolgár" uralkodó háznak, a Didn n(?mzetséí?nek, és a 
volgai bolgároknak, a hulároknak vjigj' hilen'kneh emléke me- 
rül itt föl.***"' 

A monda késfi})!)! eseményt viszen át a nemzet^dakúlás 
korába. 

A i<oni<)ly lorH'iK'iiijis som hagyiiaija ii;,'^\»'lnM'ii kivűl 
a hun és magyar érintkezést, még kevésbbé a magyar my- 
thologia. Nem ide tartozik, hogy beleártsuk magimkat a Hun- 
falvy-iskola vitáiba. Mi ezzel homlokegyenest, de a régi hös- 
regék alapján első és másodszori beköltözésről beszélünk. 

Az „első beköltözés hősei" a hét vezérek és közöttök 
Bendegúz két fia : Bmld és Etele. Utánok Csabá-xdX foglalko- 
zik legtöbbet a beszédes monda, ki úgy is előjön, mint a 
hun szabirok, a sobn yywger-ok személyesítőjo. 

A magyarok „második bejövetele" korának mythikus 
alakjai között kitűnőbliek rfjek és a felesége Emesü, fiók 
Álmos és miokájok Árpád, a többi hat vezérek, a kürtös Lély 
a nagy bárdu Botond stb. stb. 

Az olvasó kimélése és a Beöthy Zsoltok sikeres fára- 
dozásai méltán visszatarthatnak attól, hogy a mythoszok ezen 
dús mezején elandalogva hosszasabban időzzek. 

A mythologiai korszak a vezérek korával berekesztődik. 
Az elevenen eltemetett Tomaj-Aba az ősi hitregék utolsó 
alakja. Utána a keresztény kor következik, melyben a hal- 
dokló pogányság már nem támaszt új regehősöket s a régiek 
is csak keresztény átalakulásban maradhatnak továbbra is 
népszerűek. 

Szent-István anyjának álmában már a keresztény első 
vértanú jelenik meg, Csanádnak pedig Szent-Györgj- vitéz, 
Aba Samu sebei behegednek és évek múlva fölvett teste 
épnek mutatkozik. 



Középkoriak. A mesék uöski. 421 



Szent-Lászlónak egész mondaköre van, de ő már kiválóan 
a legendák keresztény hőse. 

Ipolyi még Nagy-I^ajos, Zsigmond és .\l:ii\;is k(inib(')l 
is mutat föl m} thoszi hősöket, mit csak azon föltétel mellett 
engedhetünk meg, ha azokban középkori ruhájok és fegj- 
verzetök daí^zára, mint Toldi Miklósban őskori mythoszi ala- 
kokra ismerünk. 

A hősi kort a mondákban általában szegényebbnek 
tartjuk, mint tartotta annak idejében Ipolyi.*** 

Azonban nem esui)án a krónikáknak, hanem a száj- 
hagyománynak is megvannak a magok hősei, kiket nagy 
erő, ész és ügyesség emeltek mások fölé. Ilyenek a palóez 
Kis Miklós, s a többi mesék Vas Laczi-yA, Erős Jancsi-yd stb., 
kik majd a szegény kunyhók gyermekei, majd a királyok 
harmadik fiai. Ezen mesék azért nevezetesek, mert a m}'- 
thoszi hősökben megkívántató hősi erényeket és tidajdonsá- 
gokat találjuk bemiök átjiagyományozva. Nem féltek semmi 
veszélytől, sőt keresték azt. Megvívtak óriásokkal, sárká- 
nyokkal. Ártatlanokat szabadítottak, kincseket szereztek meg. 
Koppant erejök- s nagy ügj^ességöknél fogva mindig győze- 
delmeskedtek. 



\lASV]írÁ(;. 

XLIII. Az emberi lélek hite az ösvallásban. 

A lélekvándorlás hitének kérdése. Mesebeli átalakulásuk fajtái. A i»aló- 
ozok szerint csak a rossz lélek vándorol. Kisértetek. A siron túl a földi 
élet folytatódik. A halott ellátása. Hazajáró lelkek. A halottak kultuszának 
fö motiviima. Óvó intézkeflósek. Torozás. Finn, vogul, votják szokások. 
Halotti toraink. \ halottak felruházása. Marékföld szórás a sírha. A 
halottnak köszönő látogatása. Líjvas temetkezés a szkitháknál. Ktinhalmok, 
korhányok és szkitha sirok. A magyar lovas temetkezés hagyománya. 
Haloltégetés. Százhalom. Halomány, Tetemvár. Bessenyők sírja. Kaptá- 
rok. Szobrok vagy Bálványkövok, Az alvilág. 

Igaza van C'sengerynek, hogy: a fenmaradás reménye 
oly mélyen gyökerezik az emberi szívben, s a végkép meg- 
semmisülés fogalma annyira érzelmeikbe ütközik, hogy minden 
népnél már a legrégibb időkben feltaláljuk a hitet az elköl- 
tözött lelkek fenmaradása iránt. Igaza vagyon abban is, 
hogy : a lélek önállósága hitét a Halál költi fel leginkább 
az élőkben. ^^^ 

E részben meséink lélekvánd óriási, sajátképen pedig át- 
alakulási eseteire alig hagyatkozhatunk eg}ik okból a mesék 
világvándorlási hajlandóságánál fogva, és továbbá azon ok- 
ból, mert néphagyományunkban ezt nem találjuk kellőleg 
igazolva. Nagyon megkapok Ipolyi idézetei : a megölt király- 
leány, kinek sírján jávorfa nő, s ő a belőle készült furulya 
hangjában panaszolja el szomorú sorsát. Vagy hogy az elte- 
metett szerető, mint rózsa virít a sírdombon, avagj^ hogy a 
hűtelen, majd gyümölcstelen szederfává lesz, majd földi sze- 
derré, melynek indáin keresztül bukik, a ki arra jár, avagy 
körtefává, melynek gyümölcse mérges és szaga hét mérföldre 
érzik, stb. Ezek szerintünk nem lélekvándorlási példák, va- 
lamint az sem, hogy az elszálló lélek fejér galamb vagy ger- 
licze alakjában mutatkozik. (M. Mythologia 358.) 



LélekvIndohlás. K18ÉRTKTEK. A síron tűl. 42.'{ 



A mit a mesékben (mondjuk : a mi meséinkben) talá- 
lunk e tekintetben, az nem az átalánosságnak, hanem a 
kivételességnek jellegével bir minden esetben. Ezek vagy 
ártatlan voltuk daczára megrontott (elátkozott) lelkek, vagy 
gonoszságuk miatt büntetvék, s lesznek mint vérezumjas 
emberek farkassá, mint kevélyek pávává, mint erköbrstelenek 
kakassá. 

De az sem mondható, mintha a lélekvándorhisnak semmi 
nyoma sem lenne; a néphitben. A palócz. Pintér szerint ma 
is hivője a lélekvándorlásnak. Szerintök két állatba szokott 
a lélek vándorolni : a ^macska-" és a „fekete kutyába." El- 
vétve emlegettetik a farkas is. Hite azonban a palócznak az 
is, hogy a „jó lélek" soha sem vándorol, csupán csak a rossz.**^ 

A nép tud ugyan állataiakban jelentkező kísértetekről, 
melyek kecske, katya alakjában az elesteledett utast bizonyos 
távolban követik, s el nem riaszthatok; hanem arra nincsen 
bizonyságunk, hogy ezek állatokba szállt kóborló emberi 
lelkek lennének.^*'' 

A lélekvándorlásra kevesebb adatunk van, hogy sem 
azt az ősvallás hitágazatának vallhatnók teljes bizonyos- 
sággal, sőt a szokásokból következtetve, úgy látszik azt val- 
lotta az físhit, hogy a síron tűi folytatja a lélek a földi életet, 
ugyanazok maradván szükségletei és kedvtelései. Ezért van, 
hogy a sírba ruhát, edényeket és más házi esz